Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-06 / 80. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1982. ÁPRILIS 6., KEDD Ára: 1,40 forint XXXVII. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Aczél György ünnepi beszéde Aczél György beszéde április 3-án, a rádió Kossuth adóján 17.45 órakor, a televízióban pedig 19.15 órakor hangzott el. Tisztelt Nézőim, Hallgatóim! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya nevében köszöntőm hazánk valamennyi állampolgárát. A bányászokat, a gyárak munkásait, a földek művelőit, a szellemi alkotókat — mindazokat, akik részesei szocialista építőmunkánknak. Köszöntőm az idősebb nemzedékek tagjait, akik annak tudomásával élhetnek, hogy a társadalom igényli ma is tapasztalataikat. Köszöntőm azokat a fiatalokat, akik felnőtt felelősséggel, elfogulatlan szigorral, önmagukkal is igényesen vállalják, keresik az értelmes feladatokat. Köszöntőm a nőket, az anyákat, több mint egyenjogú — egyenrangú társainkat. Köszöntőm nemzetiségi állampolgárainkat. Véletlen, hogy legnagyobb sorsfordulóink jdején Magyarországon tavasz van. Mintha a nép ismételten bizonyítani akarta volna, hogy a történelem legzordabb, legtéliesebb korszakai után is új életre kel, új erőre kap. Nemrég emlékeztünk 1848- ra, 1919-re. Most fölszabadulásunk évfordulóját köszöntjük. Ezzel az áprilissal tartozott nekünk a történelem, hiszen két szép márciusi forradalmunkat idegen erőszak tiporta el. 37 évvel ezelőtt jutott végre olyan erő történelmi szerephez sorsunk formálásában, amely fölszabadítani jött, békét hozott. A szovjet hadsereg — s a vele küzdő bolgár, jugoszláv, román harcosok, szövetségben az antifasiszta erőkkel — a külső és belső fasiszta erők megsemmisítésével a magyar nép legsajátabb érdekeit segítette érvényre jutni. Tisztelettel és hálával emlékezünk a hazánk szabadságáért harcoló katonákra. Az azóta eltelt emberöltő- nyi idő sem törölhette el a fájdalmat azokért a hősökért, akiknek síremlékei a mi földünkön emelkednek. Felszabadítóink olyan ország határát lépték át, amelyet fél évezrede csak vesztes háborúk nyomorítottak, s amely a II. világháborút is elvesztette. A háborút elvesztettük, a békét megnyertük. 37 esztendő a bizonyság rá. A szocialista rendszerben páratlanul rövid idő alatt vált valóra a magyarság számára a több évszázados elmaradottság, megkésettség fölszámolása, a felemelkedés. Ez is bizonyítja a szocializmus történelmi fölényét. 1945-ben a messzebbre látók már fölismerték, hogy szövetségünk a Szovjetunióval történelmünk fordulatát jelentette, új távlatokat nyitott Magyarország előtt. De tudták azt is, hogy a fölszabadulás — lehetőség, amelyet csak a nép válthat valóra. Április 4-e ezért nem csupán emlékezés, hanem önvizsgálatra is késztet. Nemcsak mi tekintünk vissza, hanem hozzánk is fordul a történelem, hogy vallasson: éltünk-e a lehetőségekkel? Igen. Eltakarítottuk az úri Magyarország fojtogató örökségét, megszüntettük a kizsákmányolást. A szocializmus adott először méltóságot, emberséget az embernek. Milliók szabadultak meg a létbizonytalanság lidércnyomásától, a kiszolgáltatottságtól, a gyűlöletet szító torz ideológiák rémuralmától. Most birtokolja a nép az országát, ahol azelőtt nem lelhette hazáját. Itt a holnap, a jövő is érdekli az embereket, többé nem a maradiságnak, hanem a haladás maradandóságának, az állandó megújulásnak van növekvő becsülete. 1945 tavaszán még az is csak remény volt, hogy kenyerünk, munkánk legyen, fedél a fejünk felett, ha több nemzedék szorong is alatta. Lassan írott történelemmé válik, hogyan tette meg ez a nép a hősies országépítés első lépéseit, hogyan vívta meg drámai küzdelmét a kemény osztályharcokban rázúduló új feladatokkal, hogyan járta végig az útté- vesztések és útvesztések keserveit, és hogyan újította életerejét, bizakodását — immár negyedszázada — a szocialista haladás iránti elhivatottságban. Évszázadok vágyai váltak valóra. Nemzeti múltunk nagyjai olyan erős, szilárd, független, gazdag országról álmodtak, ahol a népakarat érvényesül — megvalósult. Kossuth Lajos fél életét annak előmozdítására szentelte, hogy az ipar alkossa a nemzetgazdaság gerincét — valóra váltottuk. Széchenyi István a korszerű, termelékeny mezőgazdaságban a felemelkedés útját látta. Valóssággá lett. Munkánk eredménye békí- tette meg vitájukat. Hányán hirdették mindkettőjükkel együtt azt, hogy kiművelt emberfők sokaságát kell teremteni ahhoz, hogy megbecsült tagjai lehessünk a népek közösségének! Történelmünk utóbbi évtizedei ebben is sorsfordulót hoztak. A háború sebeit begyógyítottuk. Erős, sokoldalú ipart teremtettünk, elindítottuk korszerűsítését, a munka termelékenységét meghat- szoroztuk, kezdtünk megtanulni kereskedni. Végbement mezőgazdaságunk szocialista átalakítása, igazi felvirágzása. A harmadára csökkent lélekszámú földművelő lakosság teljesítménye megduplázódott, miközben az emberek életszínvonala, élet- körülményei az évszázados változatlanság után gyökeresen megjavultak, átalakultak. (Folytatás a 3. oldalon) Díszünnepség a Jókai Színházban Dr. Ábrahám Béla mondott ünnepi köszöntőt Fotó: Veress Erzsi Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából díszünnepséget rendeztek szombaton este Békéscsabán, a Jókai Színházban. A Himnusz hangjainál gördült fel a függöny, s a színpadon a háttér dekorációja az alkalomhoz illően, szerény, ugyanakkor ünnepélyes volt. Középem a gellérthegyi Fel- szabadulási emlékmű hatalmas fényképe, amelyet jobbról a nemzetiszínű, balról a munkásmozgalom vörös zászlaja szegélyezett. Az elnökségben helyet foglalt Csatári Béla az Szabó Miklós, a megyei pártbizottság titkárai, Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke, dr. Ábrahám Béla, a békéscsabai városi pártbizottság első titkára, Sasala János, a békéscsabai Városi Tanács elnöke, valamint felszabadulási ünnepünkre a megyénkbe érkezett testvéri Penza és Arad megye delegációjának vezetői. Dr. Ábrahám Béla ünnepi köszöntőjében méltatta felszabadulásunk évfordulóját. — Április 4. — a leggazdagabb, legsokrétűbb ünnepünk. Ehhez a dátumhoz immár 37 év történelmi jelentőségű eseményei fűződnek, amelyek során nemzeti múltunk minden haladó hagyománya összegződve vált eleven valósággá. E pillanat nagy tanulsága soha nem felejthető: bármilyen mélyre sodorjon is egy nemzetet a legsötétebb reakció terrorja, létezik és hat korunkban egy olyan erő, a proletár internacionalizmus ereje, amely a dolgozó milliók sorsa és szándékai szerint ítél meg múltat, s a dolgozó milliók érdekei szerint formál jövendőt. Ezt a tanulságot 1945-ben a Szovjetunió szolgáltatta nekünk. A szovjet katonák, akik kiűzték falvainkból, városaikból a betolakodókat, majd folytatva sok véráldozatot követelő, hősi harcukat, szétzúzták a fasiszta birodalmat, az Októberi Forradalom, a szocializmus országának katonái voltak. Így jöttek magyar földre a szabadság hírnökei, akik jól ismerték történelmünket. Tudták azt is, hogy ezen a földön győzött Szovjet-Oroszország után — ha csak rövid időre is — elsőnek a proletárforradalom, s alakult meg a Tanácsköztársaság. Tudták, hogy 110 ezer magyar vörösgárdista harcolt a szovjethatalomért a polgárháború éveiben. Tudták, hogy az ellenforradalmi Horthy-rendszer nem a nép akaratából, hanem külső imperialista beavatkozás révén került hatalomra. A felszabadult ország iszonyatos örökséget kapott: romba döntött hidakat, lerombolt házakat, felszaggatott utcákat, kifosztott üzemeket, elaknásított szántóföldeket, elcsigázott, kiéhezett embereket, hadirokkantak és hadiárvák ezreit. A béke első percétől áramlottak hazánkba a szovjet élelmiszer-szállítmányok, teherautók, gépek, üzemanyagok és építőanyagok. Felszabadulásunk ünnepén eredményeinkről — a két nép közös eredményeiről — céljainkról — mint két nép közös céljáról beszélhetünk. Ennek jegyében tisztelettel köszöntöm felszabadulásunk 37. évfordulóján városunk és városkörnyékünk dolgozóit, a munkáskollektívákat, a mezőgazdaságban munkálkodókat, az intézményekben, a kereskedelemben, a közlekedésben dolgozókat. Köszönjük fegyelmezett munkájukat, amellyel hozzájárulnak a valós és igaz jelen és egy boldogabb jövő megalapozásához és formálásához. A díszünnepségen felszólalt B. F. Zubkov, a Penza megyei delegáció vezetője. Átadta a testvéri Penza megye üdvözletét, köszönetét mondott a meghívásért, majd a következőket mondta: — Miután a magyar munkásosztály, a parasztság, valamint az értelmiség saját sorsának ura let?, a kommunista párt vezetésével rövid időn belül elkezdhette a szocializmus alapjainak lerakását, ami feltétele volt a fejlett ipar, mezőgazdaság, magas színvonalú kultúra és életszínvonal megteremtésének. A mi számunkra nagyon felemelő érzés az, hogy (Folytatás a 3. oldalon) Április 3-án, szombaton délelőtt Békéscsabán koszorúzási ünnepség volt a Felszabadulási emlékműnél. Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából Békés megye és Békéscsaba párt-, állami és fegyveres testületéinek vezetői, társadalmi és tömegszervezeteinek képviselői helyezték el a hála virágait az emlékmű talapzatára. A megyei pártbizottság nevében Szabó Miklós, a megyei pártbizottság titkára és Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke koszorúzott. A ko* szorűzási ünnepségen részt vett, és az emlékműnél lerótta kegyeletét a négytagú Penza megyei delegáció is (képünkön) Fotó: Veress Erzsi Koszorúzási ünnepségek Budapesten és a megyeszékhelyen Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából a Magyar ■ Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa szombat délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a szovjet hősök emlékművénél, a Szabadság téren, és a magyar hősök emlékművénél, a Hősök terén. A Szabadság téren a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál és Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. Az MSZMP Központi Bizottságának koszorúját Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai helyezték el. A Minisztertanács nevében Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese koszorúzott. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége budapesti nagykövetsége részéről Vlagyimir Nyikolajevics Ba- zovszkij nagykövet, Valerij Leonyidovics Muszatov követtanácsos és Nyikolaj Konsztantyinovics Krasz- nyikov ezredes, katonai és légügyi attaséhelyettes helyezte el a kegyelet és a megemlékezés koszorúját. Az emlékmű talapzatán elhelyezték a hála és a megemlékezés koszorúját a tömegszervezetek képviselői. Koszorúztak a magyar fegyveres erők vezetői is. A Magyarország felszabadításáért elesett hősök emléke tiszteletére megkoszorúzták az emlékművet az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságának képviselői. Ezután a' Fővárosi Tanács vezetői, majd a budapesti vállalatok, hivatalok, intézmények dolgozó kollektíváinak és a fővárosi fiataloknak a képviselői adóztak tisztelettel a szovjet hősök emlékének, s virágokkal borították az emlékmű talapzatát. Koszorúzási ünnepséget rendeztek a Hősök terén, valamint a Vigadó téri szovjet hősi emlékműnél is. Felszabadulásunk előestéjén, szombaton az Erkel Színházban ünnepi előadáson mutatták be Csajkovszkij A hattyúk tava című táncjátékát. Az előadáson részt vett Aczél György, a Miniszter- tanács elnökhelyettese és Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá az Elnöki Tanács, az országgyűlés, a kormány több tagja, a pqjitikai és a társadalmi élet több más vezető személyisége. Jelen volt az előadáson Vlagyimir Nyikolajevics Ba- zovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete, valamint a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja is. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Mihály András Kossuth-dí- jas, kiváló művész, a Magyar Állami Operaház igazgatója köszöntötte az ünnepi előadás résztvevőit. Elutazott a Penza és Urad megyei delegáció Hazánk felszabadulásának évfordulójára az ünnepet megelőző napokban a Szovjetunióból négytagú Penza megyei, a Román Szocialista Köztársaságból pedig háromtagú, Arad megyei delegáció érkezett megyénkbe. A szovjet vendégek tegnap, hétfőn 11 órakor elutaztak megyénkből, akiket Szabó Miklós, a megyei pártbizottság titkára búcsúztatott. Az Arad megyei delegáció a tegnapi napot Csatári Bélának, a megyei pártbizottság titkárának kíséretében. Gyulán töltötte, a vendégek ismerkedtek a fürdőváros életével, nevezetességeivel. A szomszédos Arad megye delegációját fogadták a város párt- és állami vezetői. Az Arad megyei delegációtól 15 órakor a gyulai határátkelő állomáson ünnepélyesen búcsúztak el a vendéglátók.
