Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

Zászlók

a „Szivárványban”

A Hi-Fi toronyból kellemes, halk zene szűrődik, most csendes, kihalt a klub, ami a tekintetet mégis mozgásra ingerli, az a dekoráció. Szemfogó, színes plakátok, köztük egy „work for peace” felirattal, a nyugatnémetországi béke-építőtábornak készült, s hogy hol, arról a plakát bal alsó sarkában árulkodik a szerényen meghúzódó névjegy: Kner, Békéscsaba.

De lépjünk tovább: a be-^ járat melletti falon három bekeretezett oklevél, egy ki- / sebb zászló, s a velük szem-' közti oldalon üveg mögött egy nagyobb zászló díszeleg. A negyedik ötéves tervidőszak teljesítményét dicséri a díszoklevél, a KISZ Központi Bizottságának két dicsérő oklevele, 1977-es, illetve

1978-as keltezésű. A kisebb zászló az 1979-es éy kiváló KISZ-szervezetét kö|?önti, s végül a nagy, a vándorzászló, amely most harmadszorra is itt maradt Békéscsabán a Kner Nyomd™KI§Zr eseinél, s amit aj Szivárvány- Ifjúsági Klubbal őriznek.

— Hogy csináltátok? — szalad ki szinté illetlen csodálkozással a számon, a vállalati KISZ-bfzottság titkárának válasd» viszont már fegyelmezetten hangzik:

— Elmondhatom én is, de kérdezzük /meg inkább a gyerekekett

Akkor ifany a gépműhely. Természetesen, nem vághatunk át ajíudvaron végig szó nélkül, így annyi máris kiderül, ipgy a csabai két üzemben® Gyomaendőrdön és Gyulán« összesen kétszáz KISZ-tag dolgozik, hogy a nyomda 1400 dolgozójából 650 a harminc éven aluli, s hogy az ifjúsági mozgalom igazi erőssége a közösségi életben, de még inkább az ifjúsági szocialista brigádok teljesítményében leledzik.

— Van viszont egy pontunk, amiben még erősítenünk kell; s ez a legfiatalabbak megnyerése — ismeri el kéretlen is Tábor Antal, a KISZ-titkár, a dióhéj- nyi számvetés befejezéséül.

A dobozgyártók géptermében néhány perces munkahelyi tanácskozást rögtön- zünk. Itt dolgozik a neves nyomdászelőd, Tevan Andor nevét viselő ifjúsági brigád, amelyről Zalánfi Sándor gépmester a következőket állítja:

— A kezdet kezdetén jó ideig döcögött a szekér, azután valahogy belelendültünk. Nem túlzók, de a brigádunk mindenütt ott van, ahol szervezni kell, tavaly hat tárlatot rendeztünk, a

nyomdászbálat meg évek óta. Ha valaki „leáll”, az azonnal megkapja a magáét a többiektől. Mert van ám verseny, fej-fej mellett haladunk a másik géptermi brigáddal, az Allende brigáddal.

Megtudjuk azt is, hogy e kettő mellett még öt másik ifjúsági brigád verseng a helyezésekért, s az utóbbi időben a villanyszerelők Hevesi Gyula brigádja nagyon feljött, most a brigádzászló után egyből az ezüst foko- I zatot érte el.

• Tóth Mihály (fekete korszakán) gépmester, ugyancsak a Tevan brigádból, ezek után nem is tartja külön említésre szükségesnek azt, hogy a Knerben szava van a KISZ-nek:

— Ha a termelésben csak velünk együtt léphet a vállalat, akkor az teljesen természetes, hogy a véleményünk is számít. Nálunk inkább az á gond, hpgy a szakközépiskolából érkezők h állják meg nehezebben a sávúnkat.

— Igaz ez? —**•£ordítunk Mézei Katalin harmadéves nyoriída!t)af^-Szákközépisko- láshoz, aki éppen gyakorta- . ton van itt.

— Nekünk nagyon sokat* segítenek az itteni KISZ- esek, s halljuk is, hogy nagyon jó programokat szerveznek. A suliban nem vagyok tag, de ha ide jövök dolgozni, szeretnék majd belépni.

KISZ-tag — az Achim L. András alapszervezet tagja — a művezető, Kovács Sándor is, aki szeptember óta gyakorolja a beosztását:

— Nagyon jó gárda jött itt. össze, nekem is könnyebb volt a beilleszkedés.

Ezek után nézzük, mit találunk egy emelettel feljebb.

A formakészítőkre nyitunk rá. Kasoly Juli retusőr (fotogén arc) a KISZ-bizottság agitációs-propaganda felelőse.

— Nálunk tagnak és vezetőnek egyaránt vonzó a KISZ, programjaink keresettek, s ez mindig újabb ösztönzést ad a még jobb rendezvények megszervezésére.

Csetneki György tovább fűzi az előbbieket:

— Valamit az is elmond szerintem, hogy a megmozdulásokon a KISZ-tagok mellett mindig nagyon sok KISZ-en kívüli is ott van. Az a mag, amit például a mi alapszervezetünk, a Ty- pographia is alkot, húzza maga után a többieket.

Nem mond mindennek ellent egy frissen kelt vélemény sem. Bereczki Zoltán (újabb körszakáll) ugyanis csak három hónapja van itt,

Ezt a plakátot is a Kner fiataljai készítették

de már több kellemes tapasztalatot gyűjtött a mozgalomról, mint akár az iskolában, akár a területi KISZ-szervezetnél, ahol korábban tag volt.

_ — A taggyűlések nem formálisak, aki csak teheti, eljön rá. És élet is van itt a nyomdában.

Ismét az udvaron vagyunk, útban vissza a klubhoz, amit áz 1976-o.s ifjúsági parlamént után »alakítottak ki a fiatalok az »egykori Tevan Nyomda jR-odaépületé- ben. Vállalati Jtözművelődé- si célokat szóljál — mondja

ar Antal lók kedvenc

de a fiatanyája is egyben. Szombtonként különösen nagy aíforgalom, akkor ^‘»vidékiek vasárnap regge- Ug is itt*-/naradnak. Inkább itt töltsek~-%z éjszakát, mint az állomáson „csövezve” — hangzik a józan érvelés, majd a már említett plakátra terelődik a szó:

Egy gyakorló művezető, két szakközépiskolás és két gépmester a Tevan brigádból Fotó: Veress Erzsi

Hárman a formakészítöben

— Tartalmas együttműködésünk alakult ki a KISZ KB nemzetközi kapcsolatok osztályával. Ennek keretében nagyon sok propagandaanyagot készítenek KISZ-eseink, főleg a fejlődő országoknak. A minőséget ebben sem adhatjuk alább, mert ott a nyomda névjegye a nyomtatványokon.

„Ebben sem” — jegyezte meg Tábor Antal, s mi ezt úgy értettük, másban sem. A mozgalmi munkában, a programok szervezésében, a fiatalok megnyerésében, a szervezeten belül érlelődő stafétabot-átadás előkészítésében sem, a fejlődést előmozdító újdonságok lelkes támogatásában, a kezdeményezésekben sem — és annak az érzelmi kötődésnek az erősítésében sem, amely az itt megnyilatkozók szavaiból kicsendült.

És ez így van rendjén, már csak azért is, mert a zászlóért, a vándorzászlóért, háromszori elnyerés után negyedszer is meg kell majd küzdeni — ha tartani akarják!

K. E. P.

Háromtól

ötig

a III. B-ben

KISZ-gyűléssel kezdődött. Többen már nem is lehettünk volna a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium földszint 10-es termében, amikor a harmadikosok fölvették a KISZ-be az első C osztályt. Együtt és mégis külön-külön mindenkit, s így nem lett puszta formalitás, mert csak szavazáskor volt egy egész tömb az első osztály, előtte ugyanis egyenként kérték a felvételt. Pár mondatban utalva az úttörőmúltjukra, meg az itt végzett munkára. Itt és ott ki mit csinált, milyen tisztséget viselt stb. S oly frappánsan, egyesek humorral átszőve, hogy a kedves vidámság és a tettrekészség hangulata uralta a termet. Majd rögtönzött vetélkedővel — napi politikai témából főleg —fejeződött be a jól sikerült taggyűlés.

Még majszoltuk a három első csapat jutalomédességét, amikor kilenc harmadikos lánnyal és Tomka Jánosné osztályfőnökkel átmentünk a szomszéd terembe, hogy itt átadjuk a helyet az énekkarnak. Ekkor már elmúlt négy óra, és még senki sem volt otthon reggel óta.

— A péntek mindig hosszú najD — mondja Lagzi Éva.

— Ilyenkor vannak a KISZ-programok is kéthetenként — folytatja Csajági Mari —, az egyik mindig politikai tartalmú, a másik legalább félig szórakozás.

Buzsik Gyöngyi, a kultúr- felelős, sorolja is. Vagy inkább kezdené, mert ahogy kimondja a Télapót, Puskás Éva elneveti magát, de a többiek is, mert eszükbe jut, hogy néztek ki az óvodásoknak beöltözött lányok, és milyen jól szórakoztak. Főleg az osztály „költője” — Szol- csányi Péter — rigmusain.

Neve lett

Régen volt akkora közönség a gyulai zeneiskolában, mint a közelmúltban, amikor a „Névtelen 0” együttes lépett a színpadra. Ezzel a nagy népszerűséggel immár bizonyossá vált, hogy ez az együttes nevet szerzett magának, különösen és természetesen a fiatalság körében. A fiúkkal a megalakulás körülményeiről beszélgettünk. Először is honnan ez a név?

— Amikor két évvel ezelőtt megalakultunk, tényleg senkik sem voltunk, névtelen nullák — mondja Hevesi Tamás, a szóvivő.

—. Kikből és hogyan alakult az együttesetek?

— A kezdet kezdetén Erdős Péter, Fábián Tamás és Gyuris Róbert alkotta, valamennyien gimnazisták voltunk. És akkor tisztán csak pol-beatet játszottunk. Ezzel készültünk az 1981-es EDÜ-re. Bennünket is meglepett a siker, amit ott elértünk, hiszen aranyérmesek lettünk. Ezután az útkeresés következett, megpróbáltunk valami egyénit játszani, olyan stílust kialakítani, ami nem után- zott senkit. Hogy most melyik stílusnál tartunk? Azt hiszem, egyértelműen nem lehetne meghatározni. Ha nehezen is, úgy érzem, kialakítottunk egy olyat, amelyik nem hasonlít egyikhez sem. Később Erdős kivált az együttesből, és bátyám, Hevesi Imre jött gitárosnak. Ami a felszerelésünket illeti, hát az tényleg amatőr. Próbáltuk összeszámolni, mennyi pénz kellene ah— Megmutassam a nőnapi kiáltványt? — kérdi Koval - csik Gabriella, s már hozza is a naplót, amelyben egy teljes oldalt tesz ki a „III. B Nőihez” szóló tréfás köszöntő 7 fiad aláírással. Ennyien vannak ugyanis a fiúk, a huszonkilences osztálylétszámból. A költő és barátja, Lipták L. Karcsi rendszerint együtt mesterkednek a rendezvényeken, ha Karcsi csöndesebben is.

Mi volt még ebben az évben? Bomba jó Ki mit tud? aztán jelmezes farsang, merő véletlenből tíz cigánylány, három háremhölgy és nem kevesebb bohóc a maszkások között. Meg műsoros est vagy inkább délután, ének, zene, jelent és két fiú tévéparódiája.

Azt hinné az ember, ebből áll az élet, ha közben a tanulás is szóba nem kerülne, meg, hogy naponta hathét órájuk van. S így hol kettő, hol három óra körül végeznek a szorosan vett iskolai feladatokkal, és azért bizony másnap is nap van, órák, amelyekre föl kell készülni. Persze más is, a napi dolgok szerint. De hát akkor meddig tart egy nap?

— Általában este tízig, reggel hattól — vágja rá Priskin Anita és a többiek is, mert csak egy-kettő az, aki fél hétkor kel. De az már csekély differencia. Az ötna- .pos — kísérleti — tanítási rendben az egy napra jutó feladatok megnőttek. Igazán csak a szombat jelenti a pihenést, szórakozást, a vasárnap nemcsak elröpül, de

nak

A „Névtelen 0” együttes: Hevesi Imre, Hevesi Tamás, Gyuris Róbert és Fábián Tamás

hoz* hogy komolyabb felszerelést vegyünk, s amikor megtudtuk az összeget, úgy döntöttünk, egyelőre maradunk a jelenleginél. Terveinkben szerepel, hogy jövőre részt veszünk a Ki mit tud?-on azzal a nem titkolt szándékkal, hogy sikerül elérni valamit. Különben a számaink nagy részét mi írjuk. Szeretnénk, ha sikerülne, nyélbe ütni az Erkel Művelődési Központban egy fellépést, április vége felé, mert úgy tapasztaltuk' a zeneiskolai hangversenynél is, hogy jóval többen lennének kiváncsiak a muzsikánkra, a zenénkre, mint amennyien a legutóbbi fellépésen voltak.

Kép, szöveg: Béla Ottó

benne van a hétfői felkészülés is.

S mégis ők — akikkel most beszélgetek —, meg az említett két fiú, és a karének, meg egyéb elfoglaltság miatt itt nem levő Holpert Andrea, Gacs Erika, Kiss Ildikó és Tráher Éva, másfél éve már rendszeresen végeznek egy önként vállalt munkát.

— Az elején tényleg munkának gondoltuk — szólal meg Zelenyánszki Ágnes —, de már régen nem az, hogy Machalek Pista bácsihoz járunk, mi tizenöten. Hogy segítsük neki befejezni Békéscsaba sporttörténetét, amit akkor kezdett el írni, amikor még látott.

— Régi újságokat olvasunk föl — folytatja Zsíros Magdi —, s ami fontos belőle, az magnóra kerül, s később arról használja föl.

— Nemrég egy nagyon érdekes könyvet is olvastunk, a Békéscsaba történetét — emlékszik vissza Somogyvári Csilla —, és pont jól jött, amikor az iskolák közötti vetélkedőn ez volt a téma. Későn kapcsolódtunk be a versenybe, mégis negyedikek lettünk.

Szombat—vasárnap kivételével kettesével járnak fölolvasni két óra hosszat. Váltja egymást beosztás szerint a hét pár, egy pedig a beugró, ha valaki éppen nem tud menni ő helyettesíti. Jó kedvvel, örömmel csinálják mind, ez is része lett az életüknek. A diákéletnek.

Vass Márta Fotó: Veress Erzsi

Röviden

Meghitt hangulatú, a résztvevők számára sokáig emlékezetes találkozót szervezett a héten az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ KlSZ-bizottsá- ga. A város egykori és jelenlegi KISZ-vezetőit és a KISZ-alapszervezetek képviselőit hívták meg az ÁFÉSZ- központ KISZ-klubjába. A résztvevők először megkoszorúzták a város első függetlenített KISZ-titkárának, Bús Istvánnak a sírját. A klubban azután közvetlen hangú beszélgetésen elevenítette fel a régi mozgalmi éveket Móricz József, aki hosszabb ideig volt városi KlSZ-tifkár, majd baráti beszélgetéssel ért véget a találkozó.

*

Szeghalmon, a Péter András Gimnázium és Ipari Szakközépiskolában a forradalmi ifjúsági napok keretében most először rendezték meg a „Bemutatkozik a Péter András Gimnázium és Ipari Szakközépiskola K1SZ- szervezete ’ című kulturális műsort. Az iskola diákjai és tanárai együtt készültek a nagy eseményre, amelyről Ombodi Erzsébet III. C-s tanuló a szerkesztőségünknek címzett levélben részletesen be is számolt. Mint írja, komoly és vidám műsorszámok váltották egymást, a műsor megnyerte a közönség tetszését, vendégeik jól érezték magukat.

a „Névtelen 0”-