Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-25 / 96. szám
NÉPÚJSÁG 1982, április 25., vasárnap o Éljen a szocializmust építő magyar nép! Tegnap folytatódott, ma zárul az irodalomtörténeti vándorgyűlés Orosházán Pálmai Kálmán, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság főtitkára nyitotta meg a társaság vándorgyűlésének második napját, tegnap délelőtt 9 órakor, Orosházán, a művelődési központban. Az előadó Bűfa Imre egyetemi docens volt. „A szociográfia és az önéletrajz” című előadásában főként Darvas Józsefre és korára utalva beszélt a szociográfia és az önéletrajz összefüggéséről, megállapítva, hogy a szociográfia hátterében mindig ott található az Önéletrajzi élmény, és gyakran az önéletrajz is szociográfiaként jelenik meg. Példáit Németh László, Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál és mások írásaival is bővítette. Kiemelte többek között, hogy az önéletrajzírók azért mutatták meg életük eseményeit, hogy azzal társadalmi, közegüket is megláttassák. „A szociográfia és az önéletrajzírás, mint ikerjelenség, a 30-as évek magyar irodalmában erőteljesen kibontakozik” — mondotta, majd hangsúlyozta, hogy a 30-as években már a jövőnek dolgozott az a jelenség, ahogyan egyre nagyobb figyelmet kapott a szociográfia és az életrajzírók nemzedékének munkás-- sága. Czine Mihály, egyetemi tanár Darvas Józsefről tartott nagy érdeklődést kiváltó előadást. Személyes vallomásokkal kezdte, majd végigvezette hallgatóit Darvas József életútján, mely az orosházi faluvégről vezetett az irodalom, a népszolgálat magasságába. A felkért hozzászólók — Fábián Zoltán, Rádics Károly, Sziklay László és Tolnai Gábor — után Fábián Zoltán író, a Hazafias Népfront Országos Elnökségének tagja az „Olvasó népért” mozgalomban kifejtett eredményes munkásságukért Darvas-emlékplakettet adott át Dumitrás Mihálynak, Darvas József bátyjának és Nagy Gyula nyugalmazott múzeumigazga tónak. A tegnapi napon avatták fel és koszorúzták meg a hetven éve született Darvas József emléktábláját, a me- szes-kisközi, volt központi iskola falán, majd a vándor- gyűlés résztvevői felkeresték a Darvas irodalmi emlékházat és meglátogatták az Orosházi Üveggyárat. Ma délelőtt, 9 órakor ke- rekasztal-beszélgetést rendeznek a pikareszkről, Kulin Katalin egyetemi docens vezetésével. (S—n) II magyar nyelv hete ürügyén A késői időponthoz képest szép számú, főként pedagógusokból álló hallgatóság gyűlt össze pénteken Békéscsabán, a TIT értelmiségi klubjában, hogy a magyar nyelv hete megyei megnyitó előadásán részt vegyen. A délelőtt már két középiskolánkban is előadást tartó Szathmári István, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára Nyelv, stílus, szöveg című előadásával a középiskolában tanító pedagógusoknak igyekezett — a címben jelzett témában — az újabb kutatási eredményekről számot adni. Színes, a hallgatóság fáradtságát mindig legyűrni képes anekdotizáló előadási stílusával a nehéz nyelvészeti, stílustani gondolatokat is jól érthetővé, hasznosíthatóvá tette. A TIT megyei szervezete helyesen cselekedett, mikor a magyar nyelv hete alkalmából gondolt a pedagógusokra is azzal, hogy az ügynek egy neves professzort megnyerve segítséget nyújtson továbbképzésükhöz. Az előadást követően éppen ennek apropóján gondolkodtunk el né- hányan azon, hogy a megváltozott, az új tudományos eredményeken alapuló általános- és középiskolai tantervek, tankönyvek egyre sürgetőbben vetik fel a pedagógusok magas szintű szakmai továbbképzésének szükségességét. S hogy ennek az ügynek nem is lenne olyan nehéz megnyerni — ez a magyar nyelvészet és irodalom vonatkozásában már konkrét tény — az adott tudományágak jeles képviselőit. A magyar nyelv hetének alkalmából számos egyéb gondolaton is érdemes eltűnődni. Ehhez pedig jó partnernek bizonyult Szathmári István professzor, akit először is a TIT Magyar Nyelvi Választmánya által életre hívott magyar nyelv hetének múltjáról faggattunk. — Több mint tíz évvel ezelőtt a Kossuth klubból indult útjára ez a kezdeményezés, s terebélyesedett ki először a fővárosban, majd vidéken is. Mikor a megyék is bekapcsolódtak, vált igazán mozgalommá a magyar nyelv hete — mondotta Szathmári István. — Országos üggyé pedig akkor, amikor már a párt és a kormány vezető személyiségei is támogatták törekvéseinket. Ma már szinte versenyeznek a megyék az országos rendezés jogáért. Zala megye azért nyerte el idén, mert az országban elsőként, 1964-ben ott készült el a földrajzi helyrtiferek gyűjtése. Most pedig, mint ismeretes — ez néhány éve van így — a magyar nyelv hetének központi témát is adunk: idén a neveket. Szerepük a nyelv, a művelődés- és kultúrtörténet szempontjából egyaránt felbecsülhetetlen értékű. Ezért is esett rá a választásunk. Ezután a professzor úrral a stílus, a szöveg mai nyelvünkben jelen levő gondjairól beszélgettünk. Arról a veszélyről, hogy a hivatalos nyelv erőszakos előretörésével elszürkül stílusunk és kényelmességből írásban, szóban egyaránt nyelvi panelekből építkezünk. Ez az el- szürkülés természetesen . az egyén személyiségfejlődésére is káros hatással van. Az iskola — a jelen körülmények között — pedig nem sokat tesz, tehet ez ellen. Az emberek újfajta életmódjukkal immár elszakadtak a népnyelv éltető forrásától, amely nyelvi gyökértelen- ségükhöz vezetett. Hogy mit lehetne tenni? — Egyetlen megoldás van. Társadalmi üggyé kell tennünk az anyanyelv iránti felelősségünket. Ehhez nyújt segítséget a magyar nyelv hete. Mert legalább megmozgatja az ügy érdekében az embereket. A megoldás nem megy máról holnapra — jegyezte meg Szathmári István. — Bár ennek érdekében rendezik meg évről évre Nyíregyházán az anyanyelv-oktatási napokat is. Tehát sok mindennel próbálkozunk. S ezzel odáig jutottunk, hogy legalább gondolnak rá, törődnek vele az emberek. S már ez is eredmény. Ha valamelyest más tartalommal telítve is, de érdemes ez alkalomból nagy gondolkodónk, Széchenyi István szállóigévé vált mondását idézni: „Nyelvében él a nemzet.” S bár maga a gondolat mindenki számára ismert, de tettet igénylő tartalma már kevésbé. S hogy erre felhívjuk a figyelmet, nincs méltóbb alkalom, mint a magyar nyelv hete. B. Sajti Emese Úttöröszínjátszók fesztiválja Ahogyan az ifjúsági és a felnőtt együtteseknél, úgy a kisdobos- és úttörőszínjátszó-esoportoknál is kétévenként rendeznek felmenő rendszerű, a bronz-, az ezüst- és az aranydiplomákért folyó minősítő versenysorozatot. Az elmúlt évben volt ilyen: a csoportok kérésére azonban az idén is tartottak helyi, járási-városi és tegnap délelőtt a békéscsabai Építői? Művelődési Házában megyei versenyt. Tizenegy kisdobos és úttörőcsoport jött el és mutatta be színvonalas műsorát. A háromtagú zsűri — melynek vezetője Ungár Tamás, a megyei Jókai Színház rendezője volt — bár minősítéseket nem adott ki, de részletes szakmai értékelést tartott az együttesvezető-rendezőknek. Képünkön az orosházi József Attila úttörőcsapat színjátszói, akik a Tápéi diplomaták című népi játékot mutatták be nagy közönségsikerrel (ni) Fotó: Veress Erzsi Munkásőreink hazaérkezése a Szovjetunióból (Tudósítónktól) Április 19-én, a k«ora esti órákban, a békéscsabai vasútállomásról 145 munkásőr indult a Szovjetunióba, egyhetes látogatásra. Ütjük Ki- jevbe, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosába vezetett, ahol gazdag program várta a Békés megyei munkásőröket. Az egy hét során meglátogattak üzemeket, kolhozokat, ismerkedtek Kijev történelmi nevezetességeivel, megkoszorúzták az ismeretlen katona sírját és Lenin születésének évfordulóján baráti nagygyűlésen vettek részt. A baráti találkozón szovjet munkásokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel, rendőrökkel, katonákkal együtt emlékeztek meg a világ első szocialista államának megalapítójáról, Lenin születéséről. Az indulásnál jelen volt Tóth Pál ezredes, a munkásőrség megyei parancsnoka. Az indulás előtt Komlósi Sándor, a megyei parancsnokság kiképzési szakcsoportvezetője meleg hangon búcsúztatta az indulókat és élményekben gazdag utat kívánt az utazóknak. A munkásőrcsoport 25-én* vasárnap, a délelőtti órákban érkezik vissza a békéscsabai vasútállomásra. Back Gyula Megalakult az értelmi fogyatékosok szüleinek érdekvédelmi csoportja Tegnap délelőtt Békéscsabán, az SZMT székházában tartotta alakuló ülését a Hallássérültek Országos Szövetségének keretében az értelmiségi fogyatékosok szüleiből létrehozott érdekvédelmi csoport megyei szekciója. Az ülésen Erdélyi Károly, az országos érdekvédelmi csoport elnöke a szervezet céljairól, feladatairól beszélt, s ismertette annak működési szabályzatát. Duray Miklósné, az érdekvédelmi csoport megbízott titkára elmondotta, hogy a megyei szekció szervezése az elmúlt esztendő novemberében kezdődött. Jelenleg 160 tagja és 25 pártoló tagja van. Eddigi tevékenységükkel a középsúlyos értelmi fogyatékosok munkába állásához nyújtottak segítséget a pályaválasztási intézet és a megyei tanács munkaügyi osztályának közreműködésével. A szervező munka során a megye harminc vállalatának, intézményének küldtek körlevelet, melyben felkérték őket, hogy pártoló tagként segítsék a szekció munkáját. Eddig csupán a békéscsabai Kner Nyomdával sikerült kapcsolatot létesíteniük. A sikeres munkához azonban szükség van minél több üzem, szocialista brigád anyagi és erkölcsi támogatására. Az ülés befejező részében került sor a hét vezetőségi tag megválasztására. A csoport titkára Duray Miklósné, a békéscsabai kisegítő iskola igazgatóhelyettese lett. L. J. Ülésezett a cigányügyi koordinációs bizottság Csütörtökön a sarkadi Nagyközségi Tanácsnál tartotta ülését a Békés megyei Tanács cigányügyi koordinációs bizottsága. Az ülésen többek között szó volt a megyénkben élő cigány- gyermekek óvodába járásának helyzetéről. Hárs Györgyné, a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetője elmondotta, hogy az óvodába járó cigánygyermeke^ száma az utóbbi tíz esztendőben lassan emelkedett. Jó néhány cigánycsaládot nehéz azonban rábírni arra, hogy gyermekeiket óvodába járassák, s a beíratás után sem elég rendszeresen látogatják az óvodát a gyermekek. Több éves folyamatos munkával is nehéz a gyermekekkel személyes kapcsolatot kialakítani, szókincsük általában szegényes, kifejezőképes- séeük fejletlen. Jákó István, a sarkadi Nagyközségi Tanács elnöke a helyi cigány lakosság élet- és munka- körülményeiről beszélt. Mint mondotta, a község területén 185 családban 800-nál több cigány él, a lakosságnak mintegy 7 százaléka. Számuk az utóbbi tíz évben jelentősen gyarapodott. Kö/ zülük állandó munkaviszonnyal alig másfél százan rendelkeznek, akik közül többen járnak más községbe, városba dolgozni. Az általános iskolai pedagógusok külön korrepetálással segítik a cigánygyermekek előmenetelét, főként ennek köszönhető, hogy nagy részük rendszeresen jár iskolába, eljut a felsőbb osztályokba. Az óvoda iránti igény azonban nagyon kicsi a cigánylakosság körében, most mindössze hárman járnak óvodába. A közeljövőben a tanács egy óvodai csoport beindítását tervezi a cigánygyermekek részére. A cigánylakosság szocialista társadalomba való beilleszkedését a közművelődés eszközeivel is segíti a tanács. Létrehoztak egv cigányklubot, melynek jelenleg nyolcvan tagja van, s az átlagos látogatottsága 25—30 százalékos. Legfontosabb feladatnak továbbra is a cigánylakosság munkába állásának segítését tekintik, mivel csak a becsületes munka hozhatja meg számukra a felemelkedési — hangsúlyozta Jákó István. L. J. II testvérvárosok napja n yenkor áprilisban, Európa számos városában és kontinensünkön kívül is sokfelé megemlékeznek a testvérvárosok napjáról. A szocialista országok közössége és ezen belül hazánk különösen sokat tett a testvérvárosi mozgalom, eszme terjesztéséért. Az intézmény, a Testvérvárosok Világszövetsége az ENSZ égisze alatt működik. A mozgalom az ötvenes évek közepe .táján tette első lépéseit, azzal a rokonszenves céllal, hogy az emberiség békéjének szolgálatában segítse különböző országok települései között a barátság kialakulását és elmélyítését, mégpedig olyan fórumokat teremtve, amelyek javíthatják az együttműködés, a tapasztalatcsere lehetőségeit a városfejlesztés, a várospolitika kommunális, városrendezési, kulturális és egyéb területein. Csaknem negyedszázados dokumentumok beszélnek arról az úttörő szerepről, amelyet első szocialista városunk, Dunaújváros ebben betöltött. Az alkalom valósággal kínálta magát: új városunkra sokan voltak kíváncsiak külföldön is, volt olyan időszak, amikor alig múlt el nap anélkül, hogy ne érkezett volna küldöttség külföldi városokból. 1958- tól kezdve a szovjetunióbeli Kommunarszk, a lengyelországi Nowa Huta, a bulgáriai Dimitrovgrád, az NDK- beli Eisenhüttenstadt, az angol Coventry, az olasz Térni s a franciaországi Villejuif városával hoztak létre testvérvárosi kapcsolatot a dunaújvárosiak, ami azt jelentette, hogy nemcsak fogadták az onnan érkező vendégeket, hanem maguk is viszonozták a látogatásokat. A mozgalom természetesen nem merült s nem is merülhetett ki a küldöttségcserékben, külön gondot fordítottak a lakosság között a közvetlen kapcsolatok erősítésére: kiállítások, baráti estek rendezésével, az iskolások közötti levelezés bővítésével, és sokféle más módon táplálják a barátko- zás gondolatát. A béke védelmének gondolata vezette a többi, hazai városunk képviselőinek lépéseit is a testvérvárosi mozgalomban. Ott vannak 1962-ben Drezdában az európai városok várospolitikai kollokviumának résztvevői között, és 1967-ben részt vesznek a testvérvárosok párizsi világkongresszusán . .. Jelen vannak később a varsói, a leningrádi kongresszuson, a firenzei, a bulgáriai tanácskozáson, ahol napjaink városlakóinak gondjai adják az eszmecse- dék alapját. A hazai mozgalmat a hatvanas évektől a Hazafias Népfront Országos Tanácsa támogatja. Magas szinten fogadták 1964H>en a Testvérvárosok Világszövetségének főtitkárát, s azóta is eredményesen fejlődnek a közös kapcsolatok. Igen jellemző napjainkban is, amit Tapolczai Jenő, Dunaújváros egykori tanácselnöke — halála előtt nem sokkal megjelent emlékirataiban — írt a testvérvárosi mozgalomról: „Amikor első külföldi utam- ra elindulhattam — írja —, úgy éreztem, kitárul előttem a világ. A messzeség hívása mögött a munkával összefüggő megannyi, kérdés keresett választ bennem. Az a meggyőződés vezetett, hogy lehetőség szerint mindent aprólékosan megfigyeljek, úgy gondoltam, a városfejlesztésben mindannyian okulhatunk. A testvérvárosi mozgalomban is ezért láttam, látok ma is fantáziát. Sokat foglalkoztat a gondolat: bár megérhetném, hogy az utánam következők, a közigazgatás minden szintjén. életük természetes tartozékának tekinthetnék a testvérvárosokkal való rendszeres találkozásokat.” Tapolczai Jenő és a testvérvárosi mozgalom többi, hazai úttörője nem hiába fáradt annyit: napjainkban valóban rendszeressé válnak a testvérvárosok találkozásai. Maradandó jelképek beszélnek erről országszerte: Szegeden az Odesszáról, Egerben a Csebokszáriról elnevezett új lakótelep, Veszprémben a, Tartuval fenntartott testvéri kapcsolat. O egyénk városai kö- t-ül Szarvas a csehszlovákiai Poprád- dal, Gyula a szovjetunióbeli Kuznyeckkel és az olaszországi Budrióval, Békés a csehszlovákiai Kamenkával, Orosháza Belinszkijjel (Szovjetunió), Békéscsaba pedig a szintén szlovákiai Zloven- nel, a finn Mikkelivel és a jugoszláviai Zrenjaninnal épített ki élő testvérvárosi köteléket. Szélesedett a moz- golam a testvérmegyei kapcsolatokkal is. Erről tanúskodik megyénk és a szovjetunióbeli Penza megye viszonya is. Mindez együtt és külön-külön az alkotó békevágyat fejezi ki. már csak ezért is érdemes ápolni, fejleszteni. Kovács Imre Egerszegi Judit, a miskolci Nemzeti Színház tagja csütörtökön és pénteken „Kényszerleszállás” címmel mutatott be összeállítást Szilágyi Domokos verseiből Békéscsabán, a színház klubjában. A vendégművésznő jól értelmezte és élvezetes előadásban ismertette meg hallgatóival a 38 éves korában elhunyt romániai magyar költő verseit Fotó: Jakubik László
