Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-22 / 93. szám
1982. április 22., csütörtök jEUtiUVfiTcí Porosodó szemléltetőeszközök Kedves Apukák, ki ért a híradástechnikai készülékekhez? Így szólt a kérdés az egyik középiskola szülői értekezletén. Majd az osztályfőnök elmondta, hogy elromlott a külföldről származó képkivetítő-készülék, és nem tudják megjavíttatni, mert nincs hozzá alkatrész. Talán az apukák közül valaki meg tudná javítani . . . A kérdés elhangzását követően eszembe jutott, hogy 10—15 évvel ezelőtt milyen gyakran hallottám az iskolákban azt a panaszt, hogy kevés a szemléltetőeszközj s emiatt nem elég eredményes az oktatás. Az utóbbi évtizedekben a költségvetés a hiány felszámolására külön évi 60 millió forintot irányzott elő e célra. Az iskolák többségében megjelentek a televíziós készülékek, a diavetítők, s a legkülönfélébb technikai eszközök. Igenám, de a beruházásokat követően a fenntartás és a kezelés feltételei a legtöbb helyen nem jöttek létre, és a tapasztalat azt mutatja, hogy a milliárdos vásárlás eredménye igen sovány lett. Az eszközök gyorsan megrongálódtak, elhasználódtak, a javításukra ilyen vagy olyan okból nem került sor, s most többségük valahol porosodik. Nem ritka az olyan eset sem, amikor a szemléltetőeszközt valamely tanár óhajára megvette az iskola, de miután az illető pedagógust áthelyezték más intézményhez, a kollégái már idegenkednek az eszköz használatától. A sorsa ugyanaz mint az elromlottaké: porosodik a raktárban. Nagyon nehéz lenne a tanintézetekben kialakítani azt a követel- ményrendszert, amely megszabná a szemléltető- és oktatógépek használatát. Azt azonban el kellene érni, hogy az iskola szemléltetőeszköz-, gép- és műszerállománya a rendeltetésének megfelelően — az anyagi elhasználódás normális határáig — az oktatás szolgálatába álljon. Ehhez — bár kétségkívül elgondolkodtató az osztályfőnök kérése, megnyugtató megoldáshoz nem vezethet — a szülők segítségét igényelni dicséretes szándékra utal. Wiesel Iván Kner-minik a könyvgyüjtöknek Apám, Szindbád Vendégségben Krúdy Zsuzsánál A hatvanas évek végén, és a hetvenes évek elején volt nagy divat, a minikönyvek gyűjtése. Lehet, hogy manapság már kevesebb a gyűjtök száma, habár ez inkább a már kialakult vagy kialakulóban levő gyűjtemények értékét növeli, hiszen a „divatból gyűjtők” belső indítékai között nem éppen első helyen szerepelt a minikönyvek tipográfiai értéke, és az irodalom, amit közreadnak. A Kner Nyomda és a Tevan Nyomda hagyományait követve kezdte meg a ma már országosan ismert és elismert Petöcz Károly tipográfus azt a két sorozatot, amelyben egyrészt az egykori Amatőr Tevan Könyvek-sorozatot kívánta újraéleszteni, másrészt pedig „Klasszikusok miniben” címmel a világirodalom legszebb alkotásait megjelentetni. Ez utóbbi első kötete Puskin Jevgenyij Anyeginje volt 1974-ben, majd F. Schiller Az orléans-i szűz című műve jutott el az iro- dalombaráfokhoz. Ebben a sorozatban jelent meg — többek között *— Madách Az ember tragédiája is. A másik sor, az Amatőr Tevan Könyvek miniváltozatai, Aiszóposz meséivel kezdődött, tisztelegve az új kiadással Tevan Andor emléke előtt, aki — mint ahogyan a tervező-szerkesztő Petöcz Károly írta a bevezetőben: „Annyi sok szép, és jó kiadvánnyal járult hozzá a magyar könyv modernebb köntösének kialakításához.” A sor második példánya Fazekas Mihály Lúdas Matyija volt, majd következtek a többiek: Petőfi Sándor Az apostola, Arany János Öszikék, Kass János illusztrációival, legutóbb pedig Anatole France PETŐFI SÁNDOR Az apostol Nyársforgató Jakab meséi című művét jelentették meg három, szövegben azonos példányban Engel Tevan István, Tóth Ernő és Jelinek Lajos grafikáival. A minikönyvek megjelentetése tovább folytatódik, hamarosan a „Klasszikusok miniben” című sor bővül Ibsen Peer Gyntjével. Szerkesztője és tipográfusa ezúttal is Petöcz Károly lesz. (S-n)) A Villányi úton még dübörög a villamos, de ha valaki az egyik mellékutcába téved, már csend fogadja. Valaha erre konflisok kocogtak, valaha — még boldogult úrfikorában — erre is járhatott Krúdy Gyula, s háboríthatatlanul álmodozhatott arról a korról, „midőn nem volt háború, midőn legfeljebb gutaütés, vég- elgyengülés, lovagi párbaj vagy szerelmi búbánat szokott véget vetni az életnek”. Ütban az Alsóhegy úti házhoz, az író lányának, Krúdy Zsuzsának otthonához, úgy érzem, mintha visszaperegne az idő, s a nagyon is kézzelfogható jelen — nyers hangjaival. autórobajával, egyéb civilizációs áldásaival — megfoghatatlan jövővé zsugorodna, és ismeretlen, megsejtett ízeivel életre kelne a sok évtized előtti múlt... A falon festmény, Krúdy- portré, a szobában talán még a* margitszigeti vagy az óbudai lakásból való bútorok, s könyvek sora. Nem egy közülük az író pihentető olvasmánya volt. Krúdy Zsuzsa apjáról beszél, olyan érzékletesen, hogy szinte látom Szindbádot, legendák nélkül, emberközelben. Délután, amikor a Dohány utcai Otthon körbe hajtat, hogy író és zsurnaliszta barátaival találkozzék. Vagy éppen a Tabán felé indul Kéhli kis kocsmájába, háborítatlan, csendes' borozgatásra. Leül az egyik sarokasztalhoz. Télidő járja, a tulajdonos felesége kedveskedni óhajt, felajánlja, hogy megmelegíti a bort. Az író szellemes válasza: ,,A menyecske melegen, a bor hidegen jó!” De sokszor rövid az éjszaka, hazasürget a hajnal. Annyi múltbéli alak életre keltője bóbiskol a konflisban. Miskolci tv-fesztivál - 22. alkalommal A Magyar Televízió fennállásának 25. évében rendezik meg az idén — május 13. és 19. között — a miskolci tv-fesztivált. Az immár 22. találkozón — ezúttal először szerepel műsoraival a pécsi és a szegedi körzeti stúdió is. A vetélkedőre minden rendező, illetve szerkesztő 2—2, 1980. január 1. és 1981. december 31. között sugárzott munkáját nevezhette be, hat kategóriában. A versenyre 313 produkciót küldtek be, amelyek vetítési ideje csaknem 200 órát tett ki. Az előzsüri ebből 61 alkotást — közöttük 17 híradóműsort —, összesen 27 órányi anyagot vá-. lasztott ki. E programokat tekintheti meg a fesztivál 6 napja alatt a tízszer 10 tagú zsűri, valamint a közönség a miskolci Rónai Sándor Megyei Művelődési Központban és a megye több művelődési házában, üzemi klubjában. Otthon az íróasztal, a toll, a lila tinta várja. A penzum apró betűkkel teleírt nyolc oldal, több mint ameiiy- nyivel Jókai adózott naponta. Fáradt, nehezen megy az írás? Akkor se lehet abbahagyni : a szerkesztőségek várnak a táreára, a novellára, s a pénz is kell, mert Szindbád nem ismeri a beosztást. Az első betű iniciálé lesz: akár egy óráig is lehet rajzolgatni, közben megjön á kedv. Már futnak egymás alá a sorok, reggel négytől délig egyetlen hiba, egyetlen javítás nélkül. A szívalakú hölgy titka. Ez volt az utolsó kézirat címe. Gonddal összehajtva ott hevert az íróasztalon, de Szindbád többé nem ébredt föl . . . Cháron csónakjára szállt. „Írónak készültem, semmi másnak!” Ezt vallotta, így élt. A család, a barátok, a szórakozás, pihenés csak másod-, harmad-, negyedrendű dolog volt számára. Negyven évet •töltött alkotással, hiszen már tizenöt éves korában publikált. ötven regényt, több ezer novellát és újságcikket hagyott hátra. Termékenységében túlszárnyalta Jókait, holott a nagy író épp negyedszázaddal többet élt nála. _Ismét a múltba zökkenek, újra Szindbád-Krúdyt látom elmaradhatatlan bora . mellett az egyik tabáni kiskocsmában. Álmodozhat: távol a világ zaja. Egy más korba képzelheti magát, élhet a régi Pest-Budán, maszkabálba jár a redutba. Patikárussal muzsikáltat, Nagy Ignác novelláit olvassa, a Kamon kávéházban, a zöld asztalon tekejátékot tanul, korhelykedik Indali Gyulával, szenvedélyes játékos a Török Császárban, éjfél után rója a belváros zegzugos utcáit. Április 29-én, csütörtökön a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban „Az én műhelyem” -című sorozatban elsőként Tóth Ernő festőművész avatja be műhelytitkaiba a képzőművészet csabai barátait. Az új békéscsabai múzeumi sorozat lehetőséget ad arra, hogy a városban élő művészek találkozhassanak a közönséggel, és bemutathassák legfrissebb műveiket az önmaguk rendezte „műhelyben”. A jövőben évente három-négy alkalommal jelentkező kiállítás egy-egy vendége öt hétig fogadja az érdeklődőket — köztük az iskolák diákjait — a múzeum alkalmi alkotóműhelyében. S aztán hazafelé az úton a nyers valóságra ébred. Há- bprú van, naponta ezrek halnak meg a frontokon. Máskor az újsághírek riasztják, s azok az értesülések, amelyeket barátairól, ismerőseitől hall néha-néha a Pró- nay-legények, a britanniás különítmény tetteiről. Eszébe jut, hogy a kurzus urai mellőzték, mert 1919-ben jobbat remélt. Az otthon nyugalmat ad, az íróasztal mellett ismét övé'a múlt. Tudja, hogy csak az övé, sosem létezett így, ő teremtette, formálta újjá. Menekülésképpen, vigaszul. — Van, aki fantáziájának erejével teremti hőseit, alakjait — mondja Krúdy Zsuzsa. — Apám az életből mintázta minden szereplőjét. Regény- és novellaalakjainak zömét én is ismertem. A Hírlapíró és a Halál című művének zsurnalisztája napról napra vendégünk volt: Várkonyi Titusz — Várko- nyi Zoltán színész édesapja. A pesti nőrabló tőrmesterét púpos embernek írja le, akinek egyetlen hobbija a pár- bajsegédség. Sokáig magam is arra gondoltam: ő igazán kitalált figura. A hagyaték feldolgozásakor tudtam meg, hogy élt, létezett, mert halálakor apám nekrológban búcsúztatta, mint régi jogász ismerősét. Azt hiszem, ez a valósághoz kötődés magyarázza a Krúdy-hösök plasztikusságát. Apám erős oldala, írói -ereje a hangulatteremtésben rejlett. Bárki, bármelyik írását üti fel, néhány sor után már képtelen szabadulni ettől a sajátos világtól. Az Alsóhegy úton még háborítatlan a csend. A fák mögül mintha Szindbád tekintete villanna rám, a sör- és virsliillatú Korona vendéglőbe hívogatva. Hová is? Hol is van az a Korona? Kár gondolkodni rajta, hiszen réges-régen lebontották. Mi maradt már az egykori Pest-Budából? Lenn a Villányi úton a 61- es villamos dübörög. Májusban Erkel Ferenc Aranykoszorúja lesz a gyulai Kohán képtárban a hónap műtárgya. A félkilós aranykoszorú biztonsági okokb'ól évtizede nem volt kiállítva. Gyula szülötte, a magyar nemzeti opera megteremtője, Erkel Ferenc 1888-ban, karmesteri pályájának 50 évfordulóján a Pesti Vigadó hangversenytermében rendezett ünnepségen vette át a nemzeti adakozásból létrejött koszorút. Az arany tölgyfalevelekből font ritka műtárgy összefogó szalagjára operáinak címét vésték. A koszorú korábban a gyulai szülőházban rendezett kiállításon volt látható. HANGSZÓRÓ Háromszor Petőfi Azonnal világosabb lesz a cím, ha már elöljáróban közlöm á tisztelt olvasókkal, hogy három műsort hallgattam meg vasárnap, a Petőfi rádióban. Az első a Karinthy Színpad volt, délelőtt 11-től. Ezúttal „Köz- művelődési háztűznéző” címmel riportszatírát közvetítettek, annak is az első részét. A Kaposy Miklós szerkesztette riportszatíra, annyi más, sikeres „Karinthy színpados” elődjére rácáfolva, bizony unalmas volt. Nemcsak ezért, mert az egyes riportokban a „szatírát” főként a népművelők érthették, de hosszadalmassága, néhol erőltetettsége sem használt az összbenyomásnak. Nem is tudom, ki lehetne-e emelni akármit is, annyira rétegnek szóló viccelődés volt ez az egész, mégha olykor komolyan hivatkozott is a közművelődési törvényre, melynek szelleme, ugyebár... Egy jó bemondásra azért emlékszem, és már ez is valami: „A kultúra nem karácsonyfa- dísz a társadalom lelkén”. Kacifántosán tréfás kinyilatkoztatás és van némi igazság benne. Ha onnan nézzük, hogy az a kultúra, amelyik csak ünnepeken csillog, és könnyen összetörik, nem sokat ér. Magyarul: a kulturálódás, a kultúra ne legyen kirakati fény, bámulni való, hanem legyen a közé, mindenkié, mindennap. Addig azonban, amíg így lesz, jó tréfákra is szükség van. Jobbakra, mint ebben a műsorban. Ebéd után nagy érdeklődéssel kapcsoltam be újra a Petőfi rádiót. Délután 14 órakor „Erről beszéltünk!’ címmel kerekítettek félórás műsort a körzeti és nemzetiségi stúdiók elhangzott riportjaiból. Gondoltam, közöttük van a szolnoki is, lássuk (illetve: halljuk!) mi az, ami különösen érdekes volt a mi vidékünkről. Hiába vártam. Volt abban a fél órában győri, pécsi, szabolcsi, borsodi és minden egyéb, de szolnoki, Tisza—Körös-vidéki riport egy fia sem. Nem furcsa? És mitőh van ez így?! A harmadik a Táskarádió, nem sokkal később. Az országos ifjúsági parlament ürügyén hozakodtak elő, a már örökzöldnek tűnő közoktatási problematikákkal. Túlképzés, beilleszkedés, a gyermektestület és a tantestület közötti demokratikus kapcsolat, passzivitás, és aktivitás: volt minden. És végül egy frappáns mondat: „A partvonalon kívül állva nem kunszt okosnak lenni!”. Gyorsan lenéztem a lábam elé, hol van a partvonal? Nem álltam kívül. Azt hiszem, a legtöbb hallgató sem. De, hogy okosak vagyunk-e mindig, az már más kérdés. Sass Ervin De Szindbád még közöttünk él... Pécsi István Kiállítások Békéscsabán és Gyulán Mai műsor KOSSUTH RÄDIÖ 8.27: Leninre emlékezünk . . . 8.37: Weiner-művek. 9.00: Népdalcsokor. 9.44: Zene vár. 10.05: Diákfélóra. 10.35: A mikádó. 11.19: A Válaszolunk hallgatóinknak különkiadása. 11.39: Széchenyi István naplójából. 12.45: Környezetvédelem Üzbegisztánban. 13.00: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. 13.54: Szabadpolc. 14.24: Bemutatjuk új felvételeinket. 15.Op: Johann Strauss: A cigánybáró. 15.28: Csiribiri. 16.00: Tóth László: Vita és vallomás. 16.10: örökzöld dallamok. 17.05: Mi közünk hozzá?! 17.30: Lukács István cimbalomfelvételeiből. 17.43: Délutáni Rádiószínház. Űri emberek. 19.15: Gesualdo-madrigálok. 19.40: A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának hangversenye. Közben: kb. 20.20: A Dunánál: 20.40 : A hangverseny-közvetítés folytatása. Kb. 21.30: Verbunkosok, csárdások. 22.25: Tíz perc külpolitika. 22.35: Lehoczky Éva operettfelvételeiből. 22.50: Kapcsolatok. 23.00: Rossini muzsikájából. 0.10: Latzin Norbert táncdalaiból. PETŐFI RÄDIÖ 8.05: Fúvósindulók. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 12.35: Nemzetiségeink zenéjéből. 13.00: Papírerőd. 13.30: Éneklő Ifjúság. 14.00: Sportvilág. 16.00: Látogatóban. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Tanakodó. 18.35: Hétvégi panoráma, 19.55: Slágerlista. 20.35: Szocioliógiai figyelő. 21.10: A Magyar Rádió Karithy Színpada. Közművelődési háztűznéző. 22.20: Slágermúzeum. 23.25: Nóták. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Handel-művek. 11.05: Magyar fúvósmuzsika. 11.37: Britten: Halál Velencében. 14.13: Veress Sándor népdalkó14.30: ,,ötvonalas” lányok. 15.00: Popzene sztereóban. 16.10: Zenei lexikon. 16.30: A Magyar Rádió országos hegedűversenye. 17.50: Versek. 18.05: A hegedűverseny folytatása. 19.05: Politikai küzdelmek Magyarországon 1946—47-ben. 19.35: Agay Karola operaáriákat énekel. 20.01: Haydn billentyűs muzsikája. 20.42: A Beatles együttes összes felvétele. 22.16: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés, hírek. 17.05: A Vándor Sándor énekkari szemle Csongrád megyei bemutatójából. 17.10: Kulturális figyelő. Szerkesztő: Pálréti Ágoston. 17.40: Régi .lemezalbumok. Élő Omega. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Élővilág. (Ált. isk. 7. oszt.) 8.35: Angol nyelv. (Középisk. IV. oszt.) 9.05: Környezetismeret. (Ált. isk. 1. oszt.) 9.30: Magyar irodalom (Ált, isk. alsó tagozat.) (f.-f.) 10.35: Osztályfőnöki óra. (Ált. isk. 7—8. oázt.) (f.-f.) 11.05: Fizika. (Ált. isk. 6. oszt.) 11.35: Kamera. (Középiskolásoknak.) (f.-f.) 12.10: Világnézet. (Középisk. IV. oszt.) (f.-f.) 13.15: Iskolatévé. Környezetismeret. (ism.) 13.40: Magyar irodalom. (ism., f.-f.) 14.10: Osztályfőnöki óra. (ism., f.-f.) 14.35: Világnézet, (ism.. f.-f.) 15.20: Mindenki iskolája. Fizika, (ism., f.-f.) 16.00: Hírek, (f.-f.) 16.05: A British Múzeum kincsei, (ism.) 16.30: Tévébörze, (f.-f.) 16.40.: A nyelv világa, (f.-f.) 17.25: Telesport. (f.-f.) 17.50: Pedagógusok fóruma, (f.-f.) 18.25: Magunkat és Lenint faggatva . . . (f.-f.) 18.55: Reklám, (f.-f.) 19.05: Tévétorna. 19.10: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Lányok pórázon. Francia filmvígjáték. 21.20: Az élő népdal. 21.30: Hírháttér. 22.20: Tabán. 1981. A Locomotiv GT műsora. 23.10: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 17.05: Reklám, (f.-f.) 17.10: Még egyszer gyerekeknek! Szervusz Szergej. ism.) 17.40: Iskolatévé. Angol nyelv. 17.55: Oroszul beszélünk Moszkvában. 18.15: Magyarországért harcoltak, (ism.) 18.55: Nas Ekran — különkiadás. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Unokáink is látni fogják . . . (ism., f.-f.) 20.40: Tv-híradó 2. 21.00: Reklám, (f.-f.) 21.10: Jégkorong világbajnokság: Svédország—Csehszlovákia mérkőzés. BUKAREST 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.45: Dalok. 21.00: Kulturális figyelő. 21.30: Tudományos sorozat. 20.25: Gazdasági figyelő. 21.50: Tv-híradó. 22.00: Dalok. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.30: Videooldalak. (Zg) 17.40: Hírek. (Zg) 17.45: Füstködösök. (Zg) 18.15: Tv-naptár. (Zg) 18.45: Könnyűzenei műsor. (Bg) 19.15: A konyha nagy mestereinek kis titkai. (Zg) 19.20: Reklám. (Zg) 19.27: Ma este. (Zg) 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. (Zg) 20.00: Panoráma. 21.15: Reklám. (Zg) 22.20: Tv-napló. II. MŰSOR 17.55: Tampere. Jégkorong VB: USA—Kanada. 18.30: Csütörtöki zágrábi körkép. (Zg) 19.15: Idő és pihenés. (Zg) 19.27: Ma este. (Zg) 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. (Zg) 20.00: Moziszem. (Bg) 22.30: Huszonnégy óra. SZÍNHÁZ 1982. április 22-én, csütörtökön 15 órakor Békéscsabán: HAGYMÁCSKA Kincskereső bérlet 1982. április 22-én, csütörtökön 19 órakor Szeghalmon: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT 1982. április 23-án, pénteken 19 órakor Békéscsabán: HONGKONGI PARÓKA Bajor G.-bérlet MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Zorán, a zsoké fia, 6 órakor: Keresztapa I.. II. rész. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: Zugügyvéd zavarban. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: A hótündér, 4 és 7 órakor: Kojak és a Marcus Nelson-gyilkosságok, I., II. rész. Békéscsabai Terv: Koncert. Gyulai Erkel: A rejtelmes sziget. Gyulai Petőfi: Tegnapelőtt. Orosházi Béke: Pukk! Orosházi Partizán: Éretlenek. Szarvasi Táncsics: Hotel a Halott Alpinistához.
