Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-22 / 93. szám

1982. április 22., csütörtök Egy pillanat... n csodaedény Régi prospektusokat lapozgatok. Kezembe akad az 1980- as őszi BNV nagydíjas termékének, a Cyrkotopf légkeveré­ses sütő-főző edénynek a műszaki leírása, amelyet a VBKM pápai Elektermax gyára dobott piacra. Emlékszem, nagy volt a lelkesedés, a várakozás. Az ipar és a kereskedelem szakemberei csodás karriert jósoltak a „csodaedényre” ke­resztelt árunak. Mi tagadás, nem alaptalanul! A magyar ta­lálmány egyedülálló a világon. A korszerű háztartásban szinte nélkülözhetetlen edény felkeltette a külföldiek ér­deklődését. Ráadásul a beharangozáskor aránylag elfogad­ható fogyasztói árat ígértek. Csakhogy változnak az idők és az árak is. Mire az üzle­tekbe került a termék, 2550 forintért ajánlották. Legutóbb a kedvezményes műszaki vásár idején találkoztam e cikkel, amelyet már 1990 forintért kínáltak. Meg kell hagyni, nem nagy sikerrel. Az Univerzál szaküzletei vállalva a kocká­zatot, ma is ezen az áron árusítják, mégis kevesen érdek­lődnek utána. Az okokat kutatva érdekes ellentmondásokra derült fény. Aligha feladatom az új elektromos edény elő­nyeiről beszélni. Az viszont tény: rendkívül energiatakaré­kos, és ez egyáltalán nem lehet közömbös senkinek. Az egyik kereskedelmi szakember szerint Magyarországon ke­vésbé ismert ez a kétségkívül több figyelmet érdemlő ipar­cikk. A gondot abban látja, hogy nájnnk alacsony szinten van a háztartási kultúra, az asszonyok idegenkednek az új­tól, inkább a megszokott, időt rabló, hosszadalmas sütést-' főzést választják. Amikor megkérdeztem, hogy akkor miért nem reklámoz­zák, népszerűsítik, köntörfálazás nélkül elismerte: erre nincs pénzük, hiszen a főzőedény értékesítéséből sohasem lesznek gazdagok. Nem tudom, hogy a gyártó mit felelne ugyanerre a kérdésre, ugyanis ők sem fordítanak nagy hangsúlyt a propagandára. Ezért érdemes logikusan végiggondolni a le­hetőségeket. A főzőedény önköltsége meglehetősen magas, magyarul: veszteséges az előállítása. Az NSZK-beli Lorenz cégtől vásárolják a motort, a ventillátort, a fedő Angliából jön, ugyancsak külföldi a különleges üvegedény «is. Ügy vé­lem, az sem elhanyagolható, hogy a terméket túlnyomórészt exportálják, tavaly a belkereskedelem csupán 8 ezret ren­delt. Sebaj, mondhatja bárki, fontos a valuta. Igen ám, de a gazdaságosság és a kapacitáskihasználás sem mellékes. Mert az évi 100—150 ezres gyártás a kifizetődő. Egyszóval: na­gyon hiányzik a hazai felvevőpiac, a szűkös termelés a to­vábbi fejlesztéseket is akadályozza. A kereskedő és a vásárló tehát óvatos. Mindenekelőtt a magas ár miatt. Többen állítják: ha jó. pár száz forinttal kevesebbe kerülne, beindulna a hazai piac is. De mi kellene ehhez? Elsősorban olcsó üvegedény, magyar motor és alkat­rész. Állítólag a gyár keresi a megoldás kulcsát, mert bizo­nyára tisztában van azzal, hogy manapság nem lehet, nem szabad a csodára várni, még ha a „csodacdényről” van is szó. —seres— HNF-elnökségi ülés Gyulán Kedden délután tartotta ülését Gyulán a HNF városi bizottságának elnöksége. Nádházi András elnökletével. Elsőként dr. Ökrös István adott tájékoztatást a béke- és barátsági munkáról és an­nak feladatairól. Ezt köve­tően dr. Donka Ferencné számolt be a románvárosi körzet munkájáról. Egyebek között megállapította, hogy a körzet az utóbbi években je­lentősen fejlődött, sok új ház épült, a lakosság aktívan közreműködik a körzet szé­pítésében, gazdagításában. Gázvezetéket kapott a Ro­mánváros, javult a közvilá­gítás, felépült a román ta­nítási nyelvű gimnázium, és román klub alakult. Termé­szetesen az eredmények mel­lett akadnak még gondok eb­ben a városrészben is. Sok az elavult, öreg ház, amely a nagy idegenforgalom mel­lett szépséghiba. A körzeti bizottság mozgósítja az itt élőket a- különböző társadal­mi munkaakciókra. A körze­ti bizottság több közös ren­dezvényt tartott, ismeretter­jesztő előadásokat és vacso­rával egybekötött tánceste­ket. Ezek mind jól szolgál­ják a lakosság bevonását a közéletbe. Ezen az elnökségi ülésen Kovács Lajos, az MSZMP városi bizottságának titkára — az orosházi határőrkerület megbízásából — emlékpla­kettet adott át Nagy Lajos- né alelnöknek, a határőrize­ti munka segítésében végzett társadalmi munkájáért. B. O. BÁV-aukció Sorrendben az 57. művé­szi kép-, a 3. ékszer- és az 1. hangszeraukció anyagát kiállításon mutatja be a Bi­zományi Áruház — az árve­rés szokásos helyszínén — Budapesten, a MOM Szaka- sits Árpád Művelődési Köz­pont kupolatermében, a XII., Csörsz utca 18. szám alatt. A bemutató kiállítást elő­ször május 8-án, szombaton 12 órától este 6 óráig lát­hatják az érdeklődők, a kö­vetkező időszakban május 9- től 16-ig, naponta 10 és 18 'őrá között lesz nyitva. A művészi képek, vala­mint az ékszerek árverése május 18-án, kedden és 19- én, szerdán délután 5 óra­kor kezdődik a kiállítás helyszínén, a művelődési központban. A hangszerauk­ció időpontja: május 20., délután 5 óra. A képaukción 262 fest­mény kerül kalapács alá. A 16. és 17. század olasz, va­lamint holland remekművei mellett az árverés egyik ér­dekessége egy 18. századbe­li angol festő Anya gyerme­keivel című, sajátos színvilá­got képviselő alkotása, ame­lyet 25 ezer forintért kínál­nak eladásra. Az ékszeraukción 64 ék­szert kínálnak, többségük a 19. és 20. század terméke. A legrégibb magyar darab egy 18. századból származó ezüst foglalású násfa. A mostani árverés 41 hangszerének kikiáltási ára megközelíti a 230 ezer fo­rintot. Az eladásra kínált hangszerek többsége zeneka­ri hegedű, de akad kurió­zum is: a 19. században ké­szült hárfa-citera, délszláv népi hangszerként ismert guzla, valamint gombos har­monika. Az árverésen az államnak — például valamelyik mú­zeum képviselőjének — elő­vásárlási joga van a védett tárgyak, alkotások megvéte­lekor. II kitüntetett: Madách Pál Munkásruhában, gumicsiz­mában lép be az ajtón az 58 esztendős Madách Pál. Az egykori — mindössze nyolc hold földet művelő — négy­gyermekes parasztcsalád fia máig sem lett hűtlen a me­zőgazdasághoz. „Amióta dol­gozni kezdtem, még nem lát­tam a munkakönyvemet” — mondja. Eddigi, első munkahelye a Szarvasi Állami Tangazdaság csabacsüdi kerülete. Kitanul­ta a géplakatos szakmát, s vezette az ötvenes évek zör­gő, rázó traktorait. Most a szerelőműhely főnöke, mint­egy harminc ember munká­jáért felelős. „Irányítok is, meg persze szerelek is. Ha valakinek még kevés a gya­korlata, s nem tud megjaví­tani valamit, kiveszem a ke­zéből, s ha tudom, megcsi­nálom.” Mint kiderült, a csa­ládban akadt folytatója az általa megkezdett útnak: fia szintén ebben a gazda­ságban dolgozik: gépészmér­nök. Madách Pál az általános iskola első osztályát szülővá­rosában, Szarvason végezte, majd Csabacsüdön folytatta a tanulást. Ifjúkorának egyik szerencsés kimenetelű ka­landja a világháborúhoz kap­csolódik. „A háború vége fe­lé, 1944. szeptemberének utolsó napjaiban engem is behívtak katonának. Gyalog mentünk Tiszaföldvárra, on­nan pedig bizonyára a Du­nántúlra- vittek volna ben­nünket harcolni. Nekem Földváron laktak rokonaim, s nagy nehezen engedélyt kaptam arra, hogy megláto­gassam őket. Elmentem, s többé nem is tértem vissza. Megszöktem. Szarvas kör­nyékén rejtőztem el. Szeren­csére csak néhány napig kel­lett bujkálnom: október ele­jén aztán bejöttek a szovjet csapatok.” A felszabadulás után, még 1945-ben belépett a pártba, melynek azóta is tagja. Most a gazdaság alapszervezeté­nek végrehajtó bizottságában tevékenykedik. Nemcsak a párt, de a munkásőrség tag­jainak sorába is beállt: ala­pító tagja volt a szarvasi munkásőrségnek. Jó néhány kitüntetést kapott*már, de szerény ember lévén, amikor ezekről kérdezem csak any- nyit mond: „Hagyjuk ezt”. Madách Pál 1970-ben kap­ta meg a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, április ,2-án pedig az arany fokozatot vet­te át. — lipták — Munkavédelmi őrjárat az üveggyárban V. GOGYIN: Dmiröl a dokumentumok beszélnek A • penzai kormányzósági le­véltár 1924. évi jelentésében ez olvasható: „A volt penzai 1-es sz. í'iúgimnázium archívanyagá­nak válogatásakor olyan doku­mentumok kerültek elő, ame­lyek I. Ny. Uljanov életrajzá­val vannak összefüggésben ... A helyi kormányzósági, bizottság (párt) agitációs és propaganda­osztálya megkért bennünket ar­ra: bocsássuk, rendelkezésére az okmányokat, hogy elküldhesse Moszkvába, a Lenin Intézetbe.” így kezdődött mindazoknak a tárgyi emlékeknek, bizonyíté­koknak a feltárása és össze­gyűjtése. amelyek Uljanov éle­tének, tevékenységének penzai periódusához fűződnek. Archívumunkban Hja Nyiko- lájeviccsel kapcsolatos anyagok általában a nemesi nevelőinté­zet, a penzai kormányzósági kancellária, a nemesi küldött­gyűlés és a népiskola felirattal ellátott fondokban találhatók. Nincs kizárva, hogy más, egyéb iratcsomók is tartalmaznak ada­tokat. Érdemes folytatni a ku­tatást. Az archivált anyagokon Le­nin édesapjának számos saját­kezű aláírása látható. Fölöttébb érdekes a tanári pályafutásának megkezdésekor aláírt eskü szö­vege. Féltve őrizzük azokat a tárgyakat, melyek Uljanov tu­dományos tevékenységére vo­natkoznak. Ugyancsak megma­radt a nevelőintézet igazgatójá­nak 1863. július 4-i levele is. Ebben arról értesíti a kormány­zósági nemesség vezetőjét, hogy I. Ny. Uljanov saját áthelyezé­sét kéri Nyizsnyij Novgorodba. A megyei archívum az Ulja- nov-dokumentumokat állandóan kutatja és tanulmányozza. Eze­ket felhasználva írnak könyve­ket, brosúrákat, szövegkönyve­ket, cikkeket a * tudósok, írók és publicisták is. Ebben az év­ben újabb archív anyagokat, s egyéb írásokat tartalmazó kötet jelenik meg a kiváló pedagógus penzai munkásságáról. (Pen- zenszkaja Pravda) Tóth János, az Orosházi Üveggyár egyik öblösüveg- gyártó automata gépének a kezelője volt. Egy nap — pontosan emlékszik, 1970. június 4-én —, a leállított automata gépet az ő tudtán kívül valaki elindította, és a keze a 300—400 fokos üveggyártó formák közé szorult... A rendkívül sú­lyos sérülés miatt 8 hónapig állt orvosi kezelés alatt, de az egészségét teljesen nem nyerte vissza. Emiatt előbb a csomagolás minőségének az ellenőrzésével bízták meg, majd az egyik üzemben az szb társadalmi munkavédel­mi felügyelő is lett, 1972. júniusától pedig az szb tag­ja, és a társadalmi munka' védelmi felügyelői tisztséget tölti be. ö szívügyének tartja, hogy ne forduljon elő üzemi baleset. Sem olyan, amilyet ő szenvedett el, sem más. E tevékenységében 36 üze­mi szb társadalmi munka- védelmi felügyelővel, 150 munkavédelmi őrrel, tíz ta­gú bizottsággal és a gyár munkavédelmi csoportjával működik együtt. Ennek a szervezetnek sikerült elér­nie, hogy a vezetők a biz­tonságos munkát, az ered­ményes termelés nélkülözhe­tetlen feltételének tartsák és munkájukban ezt kifeje­zésre is juttassák. * * * Milyen foglalkozási ártal­mak veszélyeztetik -a dolgo­zók egészségét? A kérdésre dr. Resetár Márta, üzem­orvos így válaszol: — Ólommérgezés a szita- nyomógépeknél, és a Hun- garopan-üveggyártásnál, zaj az üveggyártó gépeknél, az üvegcsiszolásnál, szilikózis a kemenceépítésnél, hő az üveggyártásnál és a keve­rék berakásánál. — Évenként hány ilyen jellegű megbetegedés fordul elő? — Lényegében egy sem, mert rendszeres ellenőrzé­seket, szűrővizsgákat tar­tunk és szükség esetén a dolgozók más munkakörbe való áthelyezését javasoljuk. — Milyen lehetőség van még a megelőzésre? — Kellő mennyiségben rendelkezésre állnak szana­tóriumi és üdülői beutalók. Ha pedig valakit mégis fog­lalkozási ártalom érne, min­den mód megvan a gyógyí­tására. Külön kell szólnom arról, hogy üzemenként há­rom műszakban mindig két- három képzett elsősegély- nyújtó is dolgozik. A megelőzésnek a legbiz- ' tosabb módja természetesen az, ha kiiktatják a veszélyes termelési tényezőket. Ez pe­dig az üzemek építésénél kezdődik, a termelésnél, majd a felújításnál folytató­dik. Most például a II. szá­mú öblösüveghuta felújítása van soron. Tervezője és a megvalósítás egyik irányító­ja Dobróczki Pál, üzem­mérnök, az üzemfenntartó gyáregység műszaki osztá­lyának a vezetője, aki a kö­vetkezőket mondja: — Más lesz, mint ami­lyen a régi volt, mert job­ban figyelembe vesszük a munkavédelmi követelmé­nyeket. * * * A felújítási munkáknál nagy a sürgés-forgás. A né­hány méter magasban vas­állványok és tartók között a kemenceépítés nem tűnik veszélytelennek. De Nagy János, kemencekőműves, egyben munkavédelmi őr, megnyugtatásul kijelenti: — Február végén kezdtük, és baj még nem történt. Csak korlát kellene az áll­ványzatra, sürgősen. Már nem egyszer közöltem ezt a műszaki ellenőrrel. — Mint munkavédelmi őr­nek, mi a feladata? — Minden reggel a műve­zetővel együtt szemlét tar­tok a munkahelyen: alkal­masak-e a körülmények a munkakezdésre, hogyan hagyták ott a „placcot” az előző műszak után? Antali Károly, a művezetőm sem kevésbé törekszik arra, mint én, hogy előzzük meg a bal­eseteket. Majd* mind csalá­dosak vagyunk, haza vár­nak minket az asszonyok, a gyerekek. Szluka Andrásné, a IV-es öblösüveghutában üvegosz­tályozó, s évek óta munka- védelmi őr is. — Egy műszakban, egy gépen két asszony és egy férfi 50 ezer üveget osztá­lyoz — mutat feléjük. El is magyarázza, hogy mi a teen­dőjük az üvegosztályozók- nak. És mivel az üveg törik, meghatározott esetekben szemüveget, valamint kesz­tyűt és zárt cipőt kell visel­niük. — Előfordul baleset? — Évek óta nem volt. A Zrínyi Ilona aranykoszorús szocialista brigád tagjai va­gyunk, mi nagyon vigyázunk egymásra. Ha új dolgozó jön, betanítjuk a vmunka fogásaira. * * * Nehéz a munka az üveg­gyártó automata gépeknél, ahol á — III-as számú hu­tában — a Zalka Máté há­romszoros kiváló ifjúsági brigádban dolgozik Simon András gépész, aki egyúttal szakszervezeti bizalmi is. — Mik itt a veszélyforrá­sok? — érdeklődöm. —■ A hőség, a zaj, a for­ró víz, az olaj és az üveg­törés. — Előfordul baleset? — Egyik fő célkitűzésünk a balesetmentes munka, amit 1979. óta minden év­ben sikerült elérnünk. — Mit tesznek? — kérde­zem Vitális József brigád­vezetőtől: — Még kissé italosán sem lehet nálunk dolgozni, a vé­dő felszerelést használni kell. Betegen, vagy esetleg ideges állapotban ugyancsak nem engedünk senkit a gép­hez. — Akkor minden rendben van? — Nincs. Sajnos, létszám- hiány miatt néha más he­lyett, és nem eléggé kipi­henten kell dolgozni. És van még valami a munka­helyünkön: az álmennyezet, ami miatt szűk a tér, és igen nagy a hőség. Már nem egyszer kértem, hogy bont­sák le az álmennyezetet, de hát úgy látszik, hogy szük­ség van erre. Szűcs László munkavédel­mi előadó ma egyebek közt új dolgozókat oktat az ál­talános tudnivalókra. Más­kor a dolgozók havonta is­métlődő gyakorlati oktatá­sán vesz részt, félévenként pedig a munkavédelmi őrök kerülnek sorra. És idősza­konként vizsgázik a műve­zetőtől az igazgatóig min­denki. Készül majd egy munka- védelmi oktatóterem, meg­felelő eszközökkel felszerel­ve. Már elkészült a gyár­ban egy oktatófilm az üveg- osztályozók részére, és ké­szül egy másik film is. Rendszeresek a filmvetítés­sel egybekötött előadások. Érdemes megemlíteni még, hogy két mérnök szakmér­nöki tanfolyamra jár, hogy a gyár az eddiginél is sike­resebben oldhassa meg a munkavédelemmel kapcso­latos feladatokat. * * * Vágréti László, a Szak- szervezetek Békés megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelője több, mint más­fél évtizede működik együtt a gyár vezetőivel, szakszer­vezeti bizottságával. Jó is­merője a gyár fejlődésének, a termelési folyamatok kor­szerűsítésének, a munkavé­delem kedvező változásai­nak. A munkavédelmi hely­zetről a következőket mond­ja: — Kezdetben igen sok volt a nehéz fizikai munkát vég­zők száma. Különösen az öblösüveg-gyártásnál, ahol többségben nők dolgoznak. Az üveg tört, sok volt a kézsérülés. Az automata- üveggyártógépeknél nem volt ritka az égés, a forrázás, a zúzódás. Előfordult csonku­lásos üzemi baleset is. Az utóbbi években a rekonst­rukciók során azonban kor­szerűsítették a gyártást. AT huták csarnokait több rész­re osztották, és a gyártás közben keletkező törött üve­get zá£t rendszerben juttat­ják vissza a kemencébe. Fo­lyamatban van 5 keverő­üzem korszerűsítése, zárt rendszerűvé való alakítása is. Az Üvegipari Művek 13 egysége között az Orosházi Üveggyár munkavédelmi té­ren elért eredménye alapján a legjobbak közé tartozik. Ez főként a termelés és a munkavédelem összehangolt fejlesztésében, az emberek­ről való gondoskodásban, és az oktatás-nevelésben (ami­ben a Gyári Híradónak is szerepe van), mutatkozik meg. Ezt igazolja a balese­tek és a kiesett munkanapok számának a többi gyár lét­számához viszonyított ked­vező aránya is. Pásztor Béla Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom