Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-16 / 88. szám
o NÉPÚJSÁG 1982. április 16., péntek Rakodási versenyben a legjobbak közölt (Tudósítónktól) A Magyar Államvasutak Vezérigazgatósága az energiatakarékos vasúti fuvarozási mód növelésére és a vasúti kocsik teljes foglalkoztatására vasúti rakodási versenyt hirdetett meg. A versenyidőszak 1982. január 1-től április 30-ig tart. A versenyben alapvető feltétel, hogy a vállalat nagyobb árutömeget fogadjon vagy adjon fel, mint az előző három év azonos időszakában az átlaga volt. A versenyfeltételek teljesítése, illetve túlteljesítése esetén a MÁV céljutalmat folyósít. A' vasútigazgatóság a kocsik folyamatos és garantált biztosításával is segíti a versenyt. A MÁV Szegedi Igazgatóságán az Orosházi Üveggyár az elsők között kötötte meg az előszállítási szerződést. A jó együttműködés, a jól szervezett szállítási munka most is szép eredményeket hozott. Az év első két hónapjában folytatott szállításokat a MÁV Vezérigazgatóság kereskedelmi szakosztálya értékelte. Az Orosházi Üveggyár a versenyfeltételeket teljesítette, s így az országos értékelés alapján a vezér- igazgatóság az üveggyárat a versenyfeltételeket legeredményesebben teljesítők közé sorolta. A szállítás irányítóit és szervezőit jutalmazta. Az Orosházi Üveggyár a Szegedi Vasútigazgatóság területén a hétvégeken, tehát szombat-vasárnap is rendszeresen rakodó-fuvaroztató, ami a hét közbeni szállítási feadatok ellátásában rendkívül jelentős. Pribék Sándor Új növényvédő szer Sellyéről A hazai gyümölcstermés exportesélyeit javító új növényvédő szer gyártását kezdték el a Sellyéi Agrokémiai Szövetkezetben. Az Efuzin nevű anyag meggátolja az alma és. a körte varasodását, megszünteti a > gyümölcs -héján jelentkező feke- tés foltosodást. Az ormánsági üzemben az idén hetvenöt tonnányit készítenek a korábban Svájcból importált szerből. A baranyai szövetkezet egy magyar találmányt vásárolt meg az alapanyag előállítására. Az eljárást továbbfejlesztve a sellyei szakemberek kidolgozták, hogyan lehet a vegyszert folyékony halmazállapotban előállítani. Ezzel megtakarítják a szűrés utáni szárítás energiaköltségét, s emellett a húszliteres edényekben forgalmazott folyékony sze/t a mezőgazdasági nagyüzemek könnyebben tudják kezelni. mint a por alakban csomagolt anyagot. Rövidesen üzembe helyezik a gyártósorhoz kapcsolódó kisegítő berendezéseket, amelyekkel megkétszerezik a termelést, s jövőre már százötven tonna Efuzint állítanak elő, amivel teljesen ki tudják elégíteni a hazai igényeket. Energiaprognózis — hosszú távra Egyensúly és előrejelzés Az első olajválság óta divat az energiáról, sőt a jövő energiahelyzetéről beszélni, írni. Sokféle vélemény hangzik el, nemegyszer az informátorok részérdekei szerint csoportosítva a tényeket, várható fejlődési irányokat. És ez nem mindig ad hiteles képet. Éppen ezért kerestük fel dr. Sóváry Emilt, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főosztályvezetőjét, az energiakérdés egyik vezető szakértőjét, hogy megtudjuk: a sokoldalú áttekintés eredményeként született hosszú távú energiaprognózis, amellyel az OMFB foglalkozik, mit tartalmaz, mit vetít előre a tárca- és vállalati érdekektől függetlenül? — Az energiaszükséglet és' kielégítésének hosszú távú prognózisához - az előkészítő munka 1980. elején kezdődött. Ebben részt vettek az Országos Tervhivatal, az azóta az Ipari Minisztériumba beolvadt Nehézipari Minisztérium, az ERŐTERV, az energiaszolgáltató trösztök és az Energiafelügyelet szakértői is — mondja dr. Sóváry Emil. — A prognózis készítésénél figyelembe vettük az Országos Tervhivatal által előrejelzett gazdasági fejlődést, különösen a VI. ötéves terv időszakában, hiszen a jelen ötéves terv döntései bizonyos mértékig már a későbbi időszakokra is kihatnak. Több variációt dolgoztunk ki, a szélsőséges esetekre is figyelemmel. A felső és alsó határértékek között, például a 2000-es évre előrevetítve az ország összes energiaszükségletében 15 százalékos eltéréssel is számolunk. Konkrétabban: a felső határ esetében 2000-re például 14,8 millió tonng^évi kőolaj és kőolajtermék-import várható, ugyanez alapértéken, azaz a „középső variáns” szerint 11,7, míg az alsó határ esetében 9,3 millió tonna import évenként; a mai ismeretek szerint leginkább reálisnak az alsó határként megállapított energiaszükségletek tekinthetők. Komplex módon kellett vizsgálnunk a felhasználás várható összetételét, milyen szektor mennyit és milyen energiahordozóból fogyaszt, és ezzel szembe állítja a rendelkezésre álló energiaforrásokat (szénhidrogén, szén, vízierő, hasadóanyag stb.). A két oldal ismeretében lehet azután „sakkozni”, hogy hogyan is orientáljuk, befolyásoljuk az egyes fogyasztói szektorokat, úgy mint az ipart, közlekedést, mezőgazdaságot, háztartásokat, és így tovább, arra, hogy végül is melyik energiahordozó fel- használását csökkentsék, és melyiket növelhetik. Mindennek alapján egy sor megoldandó feladat körvonalazódik: folyamatosan vizsgálni kell az energiaracionalizálás hatékonyságát, gazdasági és műszaki feltételeinek téljesíthetőségét, és mindennek végrehajtását, tisztázni kell a hazai szénhidrogéntermelés szintentartásának kutatási, előkészítési, műszaki-gazdasági feltételeit, pontosítani kell a hazai erőműépítési programot, a különféle energetikai berendezések gyártásához szükséges ipari háttér megteremtésének feltételeit. Meg kell vizsgálni például, hogy a háztartásokban — ahol szénféleségek használatára való rátérésre vagy visszatérésre nem számíthatunk — milyen gazdasági feltételei vannak a szén- és atomenergia alapú villamos energiával való hőtermelésnek a szénhidrogénenergiahordozókkal szemben; fel kell, mérni azt is, hogy a magasabb feldolgozottsági fokú kőolajtermékek részarányának növelése érdekében a százhalombattai krakkolóüzem belépése, azaz 1985. után hol és mikor lesz szükséges egy újabb krakkolóüzem létesítése? De vizsgálni kell a szén- termelés mennyiségét is 1990 után, a szénátalakítás és -dúsítás technológiáinak műszaki-gazdasági feltételeit, és még sorolhatnám hosszan. De talán ebből is kitűnik, hogy milyen sokoldalú, komplex munkát jelent az energiaprognózis valóban minden oldalt és területet figyelembevevő elkészítése. A felhasználó szektorok energiafogyasztási részarányát is tanulságos figyelembe venni: 1970 és 1980 között az ipar részesedése az ország energiafelhasználásából 57,8-ről 52,8 százalékra, a szállítás-hírközlésé 9,6-ről 6,9 százalékra csökkent, míg ugyanezen idő alatt a mező- gazdaságé 5,5-ről 8, a kommunális fogyasztók és a lakosság felhasználása pedig 27,1-ről 32,3 százalékra növekedett. — Melyek az energetikai fejlődés irányelvei? — Törekedni kell a hazai energiahordozók fokozott fel- használására, ezen belül a szétermelés lehetőségeit kell jobban kihasználni —, de olyan feltételezhető gazdaságossági határig, amelynek realitását a továbbiakban ellenőrizni kell. Figyelembe kell venni a hazai ipari és mezőgazdasági hulladékenergiák fokozott felhasználását is. Gazdasági okokból az import szénhidrogéneket a lehető legkisebb mértékben j kívánjuk figyelembe venni. I Viszont alapelvként határoz- I hatjuk meg azt is, hogy ál- | tálában a népgazdaság fejlődésétől, termékeink gazdaságos exportképességétől is függ az energiahelyzet. Ezt egy olyan példával érzékeltetném, hogy az NSZK-nak, amely gazdaságosan és nagy volumenben exportál, relatíve olcsóbb a szénhidrogén- import-beszerzése, mint ma Magyarországnak. Tehát ha valahol az iparban, mező- gazdaságban az exportlehetőségeket javítják, azzal az ország energiamérlegén is könnyítenék. Fentebb említettük már az egyes szektorok részarányának változását az ország energiafogyasztásából. Nos, a tendenciák valószínűleg megmaradnák: az ipar részaránya, ha mérsékelten is, de csökken, a szállítás-hír-* közlésé 2000-ig a jelenlegi I 6,9-ről 6,2 százalékra csökken tovább, míg a lakosság, a mező-, erdő- és vízgazdálkodás energiaigénye, ha kis mértékben is, de tovább nő. És ez sem mindegy," mert például a lakossági fogyasztást előre nem látható tényezők, például az időjárás, a fogyasztói szokások is tovább változtathatják, ennek befolyásolásával nem lehet úgy és olyan módon számolni, mint például az iparéval. — Mindez csak kiragadott példa, érdekesség, hiszen a tanulmány, amelyet erről készítettek, közel 60 oldalas, és szinte minden sora érdekfeszítő, izgalmas. De talán ez a rövid áttekintés is képet ad arról: milyen nagy lélegzetű munkára van szükség ahhoz, hog'y napjaink egyik legfontosabb kérdését, az energiaproblémát valóban tervszerűen és alaposan, időben előre látva lehessen megoldani. Szatmári Jenő István fl békési körzet együttműködésének tapasztalatai A termelőszövetkezeti körzeti együttműködés fogalma a megye nem minden részében egyértelműen ismert, elfogadott, a napi feladatok megoldásában részleges vagy általános gyakorlat. A fogalmat a megye déli részében nem ismerik, az északi tájon pedig nem mindenhol fogadják jó szívvel az útkeresők segítségét. Vannak, akik arra esküsznek, hogy náluknál jobban senki sem ismeri és oldja meg a feladatokat. Mások a vezetés meglehetősen szubjektív gondjait igyekeznek az objektív nehézségek bundájába bujtatni, s azt mondják, a gazdálkodás gyenge eredményeit — a veszteségekről nem is beszélve — nem lehet, nem szabad csupán a nyaktól felfelé tapasztalt erőtlenség számlájára írni. A békési körzet öt szövetkezetének körzeti együttműködése valós ellenérv | minden ilyen okoskodásra. „Induljunk ki abból, hogy a .körzet öt szövetkezetéből kettő — a köröstarcsai Petőfi Tsz és a békési Viharsarok Tsz — éveken át az alaphiányosok közé tartozott. Az 1981-ben elért gazdálkodási eredményükkel a megye közepesen gazdálkodó szövetkezetei közé emelkedtek. Ugyanakkor a békési Egyetértés Tsz, a mezőberényi Aranykalász Tsz és á csárdaszállási Petőfi Tsz a MÉM által fontosnak tartott 11 mutató alapján a megyei átlagnál lényegesen gyorsabb ütemben, dinamikusabban fejlődött 1981-ben. Csupán egy év alatt 14—26 hellyel léptek előbbre a körzet tsz-ei a megye szövetkezeteinek ranglistáján. A differenciálódás itt tehát egyértelműen pozitív irányú.” A körzet gazdálkodására április 6-án Balogh László, a békési Egyetértés Tsz elnöke ezeket a szavakat fogalmazta meg. Az öt tsz tiszta jövedelme a megyei 36 százalékos átlagnál kedvezőbben. 53 ízázalélíkal növekedett 1981-ben. Tovább vizsgálva a változásokat, azt is megerősítette, hogy a bruttó jövedelemképzésben a megyei átlag 118,6 százalék volt 1981-ben, a békési körzetben pedig 163,8 százalékos. A békési Viharsarok Tsz-ben és Kö- röstarcsán az eredményből olyan alapokat hoztak létre, amelyek alkalmasak az 1982. évi feladatok előkészítésére és színvonalas megoldására. Vagyis, remény van arra, hogy az előbb említett két szövetkezet végképp maga mögött tudja a bűvös kört, s így gazdálkodása csak felfelé ívelhet. Smidt Sándor, a békési Viharsarok Tsz elnöke „nehezíti” az egyedi rendezésre váró szövetkezeti vezetők helyzetét azzal, amikor elmondja; „Nem a rendezésre adott állami támogatásokkal nyertünk erőt az előbb- relépéshez, hanem az olyan vezető garnitúra kialakításával, amelynek minden tagja tudott és akart a másikkal együtt dolgozni, és egy kicsit meg is akarta mutatni, hogy érti a feladatokat. Azután á szanálást folytató bizottság intelmeit nemcsak próbáltuk megfogadni, hanem nagyon is komolyan vettük a napi munkában. Ezekhez rugalmasan alkalmazkodtunk. Szigorú takarékosságra törekedtünk elsősorban a vezetés körében. Hittünk, bíztunk önmagunk erejében, az anyagi érdekeltségben, a tsz, a vezetés iránti és egyáltalán az emberek bizalmának visz- szaszerzésében.” Mi volt ebben a körzeti együttműködés hatása, eredménye? Elsősorban az, hogy a békési Viharsarok Tsz élére ebből a körzetből került ki az elnök, akit nemcsak jótanáccsal, hanem olykor eszközzel, géppel, anyaggal is segítettek a nála nem sokkal kevesebb bajjal küszködök. S ma, amikor a Viharsarok Tsz kacsatápellátási zavarokkal birkózik, a körzetben levő köröstarcsai takarmánykeverőt az alapító tsz-ek intézkedései folytán alkalmassá tették e különleges táp gyártására is. Sőt, a csárdaszállási agrokémiai telepen összetett műtrágyából kielégítik a Viharsarok Tsz igényeit is. Ezért a gondoskodásért cserébe mit ad a Viharsarok Tsz? Egyáltalán, lehet-e tőlük valamit is tanulni? Az eredményük azt mutatja, hogy igen. Itt van mindjárt napjaink legnagyobb kérdése, az energiagazdálkodás racionális megszervezése. A Viharsarok Tsz-ben a bábolnai típusú szárító már gázzal üzemel. Jó tapasztalatokat szereztek. Érdeklődnek is a mezőberényi meg a csárdaszállási tsz-ek. Azután itt van a törökszigeti határrészben felépült fűmagtisztító, ahol kis bővítéssel alkalmassá lehetne tenni a berendezéseket lucerna- és vö- rösheremag tisztítására is. A körzet itt akár fémzárolhatná is a vetőmagot. Így mindjárt többet kapnak érte. Azután a belső ellenőri munka tökéletesítésében ugyancsak a Viharsarok Tsz jó eredményeket ért el. És most olyan új üzemágat szeretne fellendíteni, amely a tsz-tagok lakásfelújítási vagy -építési gondján könnyítene, falburkoló csempék és padozatok, keményfa deszkák árusításával nemcsak Békésen, hanem Mezőberényben is. A jövőben a kezelésükben működő békési téglagyár termékeivel sokat könnyíthet a téglabeszerzés igen nehéz gondján. A körzetben ilyen igények is jelentkeztek, ezeket is ki kellene elégíteni. Ők vállalkoztak erre. Nagy Imre, a köröstarcsai Petőfi Tsz elnöke is elismerően nyilatkozott a körzeti együttműködésről. Senki sem vitatja a csárdaszállási Petőfi Tsz rizstermesztésben szerzett tapasztalatainak áldásos tárcsái adaptálását. Vagy azt, hogy a körzet közös gazdaságai milyen hathatós segítséget adtak ré-z szűkre a napraforgótermés tárolásához, és a talaj tápanyag-gazdálkodásában a különböző műtrágyák fel- használásához. Fitzere János, a mezőberényi Aranykalász Tsz elnöke a sertéstelepek úgynevezett technológiai selejtezésének hasznosítására tett értékes javaslatot. Különben a körzetnek ebben a szövetkezetében volt a legdinamikusabb a minőségi fejlődés. Schupkégel Sándor, a csárdaszállási Petőfi Tsz elnöke a rizsvetőmag-feldolgozó üzem szeptemberig történő hasznosításának lehetőségét vetette fel. És még sok mindenről volt szó, melyekre Györfi Károly, a szövetség titkára a következőket mondotta: — A békési körzet szövetkezeteinek jó együttműködése igazán példás, tükrözi a vezetői munka igényességét, az irányítás hatékonyságát, a szövetkezetek egymás iránt érzett felelősségét. Érdemes lenne továbblépni ezen a területen, és a gazdasági eredményeket közvetlenül hozó szakmai együttműködések körét kiterjeszteni a társadalompolitika főbb területeire, a szövetkezetek választott testületéinek, szerveinek, bizottságainak, szocialista brigádjainak munkájára is. A békési tanácskozás alapján a- következtetés egyértelműen fogalmazható meg. A helyi lehetőségek bölcs számbavételére, kihasználására összpontosította az öt szövetkezet anyagi és szellemi erőit 1981-ben, nem is akármilyen eredménnyel. Valamit tehát tanúsítanak a megyei átlagot lényegesen meghaladd fejlődési mutatók. Ez elgondolkoztató lehet azok számára, ahol a körzeti együttműködést még nem a békési színvonalon gyakorolják. D. K. Nagykörösön a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság telepén évente 60—80 ezer pipát készítenek. Az alapanyag nem fa, hanem Szicíliából vásárolt Erica Alborea nevű cserje gyökere, amely 100—150 éves korában a legalkalmasabb a pipakészítésre. A képen: pipák az utolsó ellenőrzés előtt (MTI-fotó: Karáth Imre felvétele — KS)
