Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-19 / 66. szám
\ NÉPÚJSÁG 1982. március 19., péntek Inkább a magas gázszámlát? Tíz nagyüzem a megyéből Magyarország közvetlen energiafelhasználásának legnagyobb tétele — 38,8 százalékkal — a fűtési és kommunális célú fogyasztás (a világítás, szellőztetés, hidegmeleg vízellátás, valamint a háztartások és közösségi létesítmények egyéb energia- fogyasztása tartozik a fűtés mellett e rovatba). Ismert tétel: a takarékosság nem kellemetlenséget, lemondást jelent, hanem a pazarlás megszüntetését, illetve a szükségletek változatlan szintű, de kevesebb energiával való elkészítését. Nézzünk egy témába vágó példát. A 65 négyzetméteres átlaglakás elkészítéséhez szükséges energiát vegyük 1 egységnek. Ennyit kilenc év alatt „fogyaszt” egy átlagos háztartás. Túl sokat. A következtetés : a megtakarítás forrásait az, üzemeltetés .körében kell keresni, akár úgy is, hogy ennek érdekében növeljük az építéshez felhasznált energia mennyiségét. » A VI. ötéves terv mintegy évi 2 százalékkal kívánja növelni az épületállományt úgy, hogy a fűtésre fordított energia csak 1 százalékkal emelkedjen. Miként érhető ez el? A veszteségek csökkentésével. .A családi házak hőveszteségének csaknem fele a külső falak rovására írható. A maradékon — csökkenő sorrendben — a tetőfödém, az ablak és a padló osztozik. Az 5—10 szintes lakóépületeknél fordított a helyzet. Ott az ablakok vesztesége 60—65 százalék, míg a külső falaké 25—30 százalékra csökken. A tetőfödém és a padló vesztesége viszont szinte elhanyagolhatóan csekély. Az új szabványban előírt ér 1986-tól alkalmazandó fokozottabb hőszigeteléssel a fűtési energia 30 százalékkal csökkenthető. Ennek körülbelül a fele takarítható meg a múlt év óta éryényes szabályok betartásával. Mi hát a teendő? Az állami és szövetkezeti építőiparban könnyebb a helyzet. A panelos házak építésekor vastagabb hőszigetelő anyagot kell beönteni a homlokzati elemekbe, míg az utólagos hőszigetelést igénylő betonra, illetve vasbetonra vastagabb védőréteget kell felragasztani. Emellett a jó hőszigetelésű ablakok beépí- • tésével tulajdonképpen eleget is tettek a hővédelmi szabvány követelményeinek. Családi házak esetében ennél nehezebb a helyzet, mert nincs megfelelő választék. A ma kapható, korszerűnek nevezett falazóanyagok — vékonyfalú, nagy üregű vázkerámia elemek és a porózus poroton téglák — csak az enyhébb követelményeket elégítik ki. Az 1986-tól alkalmazandó hővédelmi szabályoknak a mai falazóanyagok közül talán egyedül a gázbeton elemek tesznek eleget önmagukban, egyrétegű falként. A többinél utólagos hőszigetelést kell alkalmazni. E célra jelenleg 3 terméktípus használatos, és , a fejlesztés is ezek gyártó bázisát növeli: az ásványgyapotról, a műanyag habokról — ezek közül is elsősorban a polisztirol habokról —, valamint a duzzasztott perlitről van szó. Fontos, hogy ezek szabvány által előírt, állandó minőségben kerüljenek a felhasználókhoz, és ki kell építeni az anyagok felhasználásához szükséges infrastruktúrát. A jó hőszigetelésű ablakok döntő hányada műanyagból, fából, illetve a kettő kombinációjából készül. Valamennyi típus légzárása és a kétrétegy hőszigetelő üvegezés hőátbocsátó képessége összehasonlíthatatlanul jobb a ma használatos termékekénél. ' Mint a számításokból kitűnt, hosszú távon az építéshez felhasznált anyagok, szerelvények értékének emelkedése — így a beépített energia növelése — csökkentheti csak a használat során fogyasztott energiát. Ennek viszont meg kellene teremteni az anyagi feltételeit is. Mert ma inkább fizetjük a magasabb fűtési számlát, minthogy egy összegben letegyük — akár építéskor, akár vásárláskor — a hőszigetelés árát. Németh K. Géza Állati fehérjék fokozottab felhasználása Az értékes fehérjéket tartalmazó állattelepi hulladékok, melléktermékek feldolgozására a korábbinál jobban felkészültek a gazdaságok és az ezzel foglalkozó vállalatok. A debreceni üzemben az idén 8 ezer tonna húslisztet készítenek, négy megye mezőgazdasági nagyüzemeiből felvásárolt alapanyagokból. Hódmezővásárhelyen az idén kezdik meg az üzemi próbákat abban az új létesítményben, ahol óránként négy tonna „takarmánykiegészítőt”, húslisztet állítanak elő. Az üzemet 400 milliós költséggel építették fel, illetve rendezik be korszerű gépsorokkal. A vállalat nyolc üzemében rekonstrukciós munkálatokon dolgoznak. A győri feldolgozóban önálló szennyvíztisztító telep épül, Solton a községi szennyvíz- teleppel együtt alakítják ki az új létesítményt. Ebben az üzemben új feldolgozóvonalat is átadnak. A szolnoki melléktermék-feldolgozó gyárrészben szintén új, korszerű gépsorokat, műszaki berendezéseket adnak át. A környezetvédelem érdekében egyebek között Sárváron és Tökölön korszerűsítik a szennyvíztisztítási technológiát. A vállalat a korábbinál szorosabb kapcsolatokat alakít ki a mezőgazdasági nagyüzemekkel. A Monori Állami Gazdasággal közösen javítják az ipari zsír hazai fel- használásának feltételeit. Á Szigetvári Állami Gazdasággal közösen oldják meg a húspép helyi feldolgozását. Ahol ilyen új üzem építésére nincsen lehetőség, ott korszerű begyűjtőhelyeket alakítanak ki, ilyen telep lesz a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát területe. Zalaegerszegen szintén új begyűjtési központ fogadja majd a mező- gazdasági nagyüzemekből és a kistermelőktől átvett, feldolgozásra kerülő alapanyagokat. Megyénk sajátos gazdasági helyzetének következményeként az ipari termelés és az iparban foglalkoztatottak száma csalt a . IV. ötéves terv vége felé haladta meg a mezőgazdaságét. Ezért a megyei pártbizottság 1976 júniusában döntött úgy, hogy figyeli a megye legjelentősebb üzemeit, azt a tízet, amely meghatározó a megye iparában. A MEZŐGÉP Vállalat, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat, az Üvegipari Művek orosházi gyára, a Kner Nyomda, a Békéscsabai Kötöttárugyár, a Gyulai Húskombinát, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat, a Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet, valamint a gyo- maendrődi ENCI Cipészszövetkezet összességükben az állóeszköz-állomány 57 százalékát és a foglalkoztatottak 42 százalékát mondhatják magukénak. Ez a nagyságrend teszi indokolttá a tíz üzem fokozott figyelését. Új beruházások A kijelölt egységek természetesen nem kivételezettek, őket ugyanazok a hatások érték, mint másokat. Náluk is a fejlesztési összegekből adódóan eltérően változtak a műszaki-technikai feltételek, érintette őket a szabályozó rendszer többszöri módosítása. Attól függően, melyik ágazathoz tartoztak, kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolta gazdálkodásukat a termelői árak változása. Néhány üzemnél menet közben szervezeti változások is történtek. Egyesült a Kner és a Dürer Nyomda, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat különvált az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalattól, az ENCI és a med- gyesegyházi BŐRTEX pedig egyesült. Ez természetesen döntően befolyásolta termelésüket és munkaerő-gazdálkodásukat. . Általában elmondható, hogy a vizsgált öt év alatt a tíz nagyüzem az átlagosnál többet ruházott be: összesen 3,6 milliárd forintot. Ebből gépekre 2,1 milliárd forint jutott. A megkülönböztetett figyelem kezdete, 1976 óta készült el a Gyulai Húskombinát, a Békéscsabai Kötöttárugyár festő-kikészítő üzemének fejlesztése, a baromfifeldolgozó vállalat hűtőházának rekonstrukciója, a feldolgozóvonal bővítése. A olyan terméke, vagy termékcsoportja, amely nemzetközi piacon is keresett, versenyképes. A teljes termékszerkezetről sajnos ez nem mondható el, a termékek egy része nem exportképes, a külpiacon csak nehezen: vagy egyáltalán nem értékesíthető, annak ellenére, hogy belföldön keresettek és gazdaságosan eladhatók a szóban forgó áruk. x A megfelelő piaci és ármunkát befolyásolja, hogy az üzemek általában nem rendelkeznek a kellő információkkal. A kötöttárugyár által ismert vevőkör például a lehetséges vevők kis hányadát képviseli csak. és ez több évtizedes külkereskedelmi tevékenység során alakult ki. A kötöttárugyár szeretné, partnereinek számát növelni, de a külkereskedelem ragaszkodik a megszokott termékszerkezethez és árszinthez. A továbblépésnek egyik akadálya ebben az esetben az önálló exportjog hiánya. Hasonló gondokkal küzdenek az élelmiszeripari, vállalatok is. Az export elszámolása tröszti szinten történik, így a konkrét, vállalati adatokat nem ismerik. Ilyen körülmények között nehéz magyarnak mondott nyilasok jó részét. Mi, jóérzésű német származásúak mind nyugtalanabbak lettünk. Mit tegyünk? — merült fel bennünk a kérdés. Végül is, amikor 1940-ben formálisan is megalakult a volskbund, és egy pesti újság cikket közölt arról, hogy a mezQberé- nyi németség teljes egészében volskbundistává lett, akkor három német származású tanító, név szerint Bartóki József, Laász János és jómagam feliratot szerkesztettünk, és sok aláírással az ev. püspökségnek küldtük, melyben tiltakoztunk az illető lap állítása ellen, mondván, hogy községünk svábjainak nagyobbik része az időközi népszámlálás alkalmával is magyarnak vallotta magát, és élesen elítéli a volksbusndisták erőszakos németesítési, náci politikáját. Feliratunkat az ev. újság leközölte. A volksbundisták megalakulásuk után mind agresszívebbek lettek. Közrejátszhatott ebben az a tény is, hogy a Felvidék és Erdély egy részének visszacsatolása fejében Hitler megkülönböztetett jogokat követelt — zsaroló módon — a magyarországi németségnek, ahogyan ők mondták, a »német népcsoportnak-Berényben is előadásokat tartottak, házaltak és »volksbund iskolába- toboroztak német származású gyerekeket, sokszor szülői beleegyezés nélkül. Pedig hat tanítás iskolája volt úgy a német, mint a szlovák egyháznak községünkben, ahol a magyaron kívül saját anyanyelvükön tanulhattak a gyerekek. N. Schultznak s a volks- bundistáknak köszönhető, hogy Mezőberényben és Elekén szakítás következett be a német származású lakosság körében. Azt állították, hogy a németeket elnyomják nálunk, holott mindenki tudta például, hogy községünk 25 ezer holdnyi határából a németek közel a felét birtokolják, pedig a lakosságnak legfeljebb 30 százalékát teszi ki számuk. Németországból negyven »hitlerjugendet« hoztak községünkbe, akik vé- gighangoskodták utcáinkat, s úgy viselkedtek, mintha Németországban lennének. Ilyen körülmények voltak községünkben, amikor számunkra, a magyarsághoz hű németekre is segítség jött 1940 kora nyarán. A községházára hívtak, ahol három úr fogadott: a Nemzetvédelmi Minisztérium kiküldöttje, Gömbös Miklós bonyhádi gimnáziumi tanár (nem rokona a volt miniszternek), valamint egy eleki úr, akinek nevét szintén elfelejtettem. Tanácsokkal és propagandaanyaggal láttak el bennünket, különösen Gömbös Miklós, aki a Bonyhádon megindult Hűségmozgalom egyik vezetője volt. Szorgalmazták az elekiekkel való szoros •együttműködést. Mi örömmel vettük, hogy .»/élűiről« is felfigyeltek ránk, és segítségünkre siettek. A már régebben megkezdett szervezkedésünket megújult erővel folytattuk. Az elekiek részt vettek 1940 nyarán az alakuló ülésünkön, s még ez év augusztusában mi is visszaadtuk a látogatásukat. Alakuló ülésünkön a Társadalmi kör nagytermét zsúfolásig megtöltötte a közönség, sőt, az udvart is elözönlötte. Az ekkor megválasztott Hűségbizottság elnöke id. Schultz József, alelnöke Bartolf József, ügyvezető elnöke Mausz Ádám, titkára pedig én lettem. Gyűlésünkről hírt adott a Pesti Hírlap, s ezt az MTI is átvette. A gyűlés utáni napokban törzskönyvet fektettünk fel, s ebbe regisztráltuk a több száz, mozgalmunkba jelentkező tagot. Néhány hónap után kb. 1700 nevet rögzíthettünk már törzskönyvünkbe a Hűségmozgalom tagjaként. Nem kellett nagyobb hírverés ehhez, önként jelentkeztek felvételre az emberek, a szoc- dem párt tagjai is. Minden megbízható jelentkező igazolványt és hűségjelvényt kapott. (Törzskönyvünket a gyulai levéltár őrzi.) természetesen N. Schul- tzék, a volksbundisták sem maradtak tétlen. Hitlert és a nácizmust dicsőítő röpcédulákat osztogattak, és plakátokat ragasztottak a falakra, kerítésekre. -De a mi ifjúságunk nem hagyta válasz "nélkül. Éjszakánként letépték a náci plakátokat, és nácikat gúnyoló rajzokat, feliratokat ragasztottak helyükre. Ennek eredményeként Debrecenből két ízben is nyomozó keresett fel lakásomon, és a tettesek felöl faggatott. Egy napon arról kaptunk hírt, hogy a községháza népmozgalmi irodájában három úr, köztük a helyi »náci al- vezér«, Lédig Ádám, az SS- be szándékoznak a mi fiataljaink közül is toborozni. Ügyvezető elnökünkkel felháborodva tiltakoztunk e jogtalanság ellen, igazolva is, hogy a betoborozni szán- - dékolt öt ifjú a mi mozgalmunkhoz tartozik. Nagy veszekedés és vita során sikerült ifjainkat kimenteni. A náci hadsereg 1944. márciusi beözönlése után a Gestapo Réti (Wiszner) községi adótisztet Gyulára hurcolta, s csak összeköttetéseink ré*> vén sikerült őt megmentenünk. Én magam is felkészültem a várható kellemetlenségekre, amelyek szerencsére mégsem következtek be. N. Schultz ekkortájt inkább már Eleken tartózkodott, oda nősült. A Vörös Hadsereg közeledtére elmenekült, de mégis ott érte, el a jól- megérdemelt végzete, mert valamit otthon felejtve visszament, és ekkor végzett vele a nép haragja. Mint ele- kiektől hallottam, a környéken dúló harcok miatt napokig feküdt egy árokban te- metetlenül. Hívei nagy részének sikerült még idejében kereket oldania. Csupán néhányan rekedtek otthon, akik megkapták törvényes büntetésüket. Meg kell még említsem — bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz —, hogy az Alföldi Szövőgyárba betelepült német páncéljavítók utolsó csoportja teherautón magával akart vinni egy festődéi 7 ezer literes vaslemez tartályt (valószínűleg a megsérült páncélosok javításához használták volna), amit H. Hoffmann A. és néhány szoedem társának sikerült megakadályozni. A Schőn- féle szövőgyárban pedig sikerült néhányunknak a németek elvonulása előtti héten közel 40 ezer méter cájg- anyagot elrejtenünk. Sokat segített ez a termelőmunka megindulásában ...” ★ Azért tettük közzé Monostori Márton mezőberényi nyugalmazott tanító (közel 42 évig tanított a községben) visszaemlékezését, mert egyrészt kevéssé ismert az említett mozgalom, s ennek nyomán hátha további adatok is felszínre kerülnek, másrészt mutatja, hogy az ellenállásnak sokféle formája és minősége volt lehetséges, s ezek számba vétele szintén történelmünkhöz tartozik, végül inspiráció is akarna lenni megyénkben élő történészeinknek mindezek feldolgozásához. tégla- és cserépipari vállalat 4-es számú téglagyárát üzemié helyezték, alagútkemencét állítottak termelésbe, és bővítették a gépgyártó üzem kapacitását. A GMV két nagy gabonatárolót építtetett, a MEZŐGÉP továbbfejlesztette a betakarítóadaptér-családot, a Kner Nyomda pedig konvertálható exportáru- alapot növelő gépberuházásokat hajtott végre. Mindezek eredményeként a múlt év végére az összes foglalkoztatottak 45, az állóeszközök értékének 65, a termelési érték 62 százalékát adták a kiemelten megfigyelt ipari üzemek. Kialakult termékszerkezet A számokból Iáható, hogy az eltelt időben a kijelölt egységekben nőtt a foglalkoztatottak száma, míg másutt általában csökkent, A jelentős beruházások, rekonstrukciók eredményeként növekedett az állóeszközök értéke, ezen belül a gépeké, .berendezéseké, több mint a kétszeresére. Éppen ezért feltűnő, hogy mindezek ellenére a megfigyelt egységek termelési értéke, értékesítése némileg elmaradt a többi gazdálkodó egységétől. Ez arra enged következtetni, hogy a lehetőségeket nem használták ki megfelelően, jelentős tartalékok feltárása vár még rájuk a jövőben. A tíz nagyüzem termék- szerkezete lényegében kialakul ' az V. ötéves terv során. Általában a bonyolultabb, értékesebb, magasabb feldolgozottsági fokú termékek gyártása került előtérbe, elsősorban olyanoké, amelyek minden piacon jól értékesíthetőek. A kiemelt üzemek mindegyikének van hosszú távú döntésekre vállalkozni.^ Fő cél: az export A különféle gazdasági szabályozóváltozások és az exportáló országok devizáinak tartós gyengülése a dollárhoz képest többnyire jelentős bevételkiesést okozott az üzemeknek. Az üzemek többsége nem volt, és jelenleg sincs kellően felkészülve az árfolyamok állandó változásainak figyelembevételére és a hatások kivédésére. Mindezek ellenére elmondható, hogy a gazdasági folyamatokban bekövetkező változásokat figyelembe vették az üzemek, és változtattak korábbi elképzeléseiken. Ennek hatása tavaly már érzékelhető volt a nyereség növekedésében. A VI. ötéves tervben szőkébbek lettek a beruházási lehetőségek, ezért az üzemeknek a már kialakított, korszerű műszaki-technikai bázis hatékonyabb felhasználására kell törekedni, és csak ezek kiegészítésére lesz lehetőség. A piaci verseny- képesség fokozása érdekében szükséges a várható igények pontosabb ismerete, és ezek alapján a rugalmas reagálás. Az üzemek fontos feladata, hogy a hazai ellátásban és a KGST-ben rájuk háruló kötelezettségek teljesítése mellett, tovább növeljék a nem rubelelszámolású^ export mennyiségét. Ehhez jobb informáltság, elmélyültebb taktikai és stratégiai elképzelések, valamint a műszaki, közgazdasági, pénzügyi és kereskedelmi szakemberek jó együttműködésére van szükség. Csak így érhető el, hogy meghatározó súlyú nagyüzemeink teljesítsék azokat a feladatokat, melyeket joggal elvárunk tőlük. Lónyai László w * » ' * -vmm . -ííbb*" '• z^mpm ! j««shmihbsihhmmhv- au Elkészült a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat feldolgozójának rekonstrukciója
