Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-12 / 60. szám

NÉPÚJSÁG 1982, március 12-, péntek Már a nyárra készülnek Árnyéktető a strand egyik gyógymedencéje felett Tavaly 850 ezer vendéget fogadtak. A főszezonban ha­vonta 150 ezret. Talán a Ti­szántúl leglátogatottabb für­dője lett a gyulai. Az elmúlt nyáron is, de évek óta már, orosz, román, szerb, német és magyar szavak keveredtek az árnyat adó fák alatt, a büfék előtt, a medencék szé­lén. És egyre nagyobb gond a zsúfoltság. Ki merte volna ezt álmodni húsz éve? Pe­dig most újra meg kell ál­modni a holnapot, és tenni is érte sürgősen. A SZOT-üdülő ez év dere­kától — akkorra készül el teljesen — csaknem ezer vendéget biztosít a fürdőbe naponta. Nyáron még ennél is többet: családos üdülővé alakul. Nem kis gond sza­kadt ezzel a fürdő vezetői­nek a nyayába. Az üdülő igazgatója januárban még szkeptikus volt. Aggodalma téves információt is szült. A SZOT fürdőbővítésre adott húszmillióját a tanácsnál vélte elfeküdni, s a megyei egészségügyi osztály felelős­ségét hangsúlyozta. Ma már világos: a Gyulai Vízmű Vállalat jói sáfárkodott a kapott pénzzel — mert ő kapta kézhez —, s az épít­kezés gondja sem nyomaszt ma már senkit. A gond persze nem oldódik meg egyik napról a másik­ra. A vállalat igazgatója, Nádházi András így össze­gez: szűk lett a fürdő. Ki­nőtték a gyógyászati részt. zsúfoltak a fedett meden­cék, együtt vannak a gyó­gyulást várók a csak für- dőzni akarókkal. A várható, még több vendég pedig bővebb lehetőséget igényel, minőségileg is. A terveink már készek. A gyógyászatot illetően az ORFI is segített a program kialakításában. — A tervekhez pénz is kell, és manapság nem. is kevés. Honnan? — Saját erőből elsősorban, máshonnan nemigen várha­tunk. Kivétel a SZOT 20 millió forintja. De terveink valóra váltásához ezt még 140 millióval meg kell tol­danunk. Bizony felérne a segítség. A fejlesztési elképzelések fokozatosan mégis testet öl­tenek. A gyógyászati rész bővítése már megkezdő­dött : lesz ott tornaterem, gyógytornára, elektromos kád, inhaláló, galvánfürdő, fogínyfürdő, növényi gyógy- és sósfürdő, orvosi masszázs, víz alatti tornalehetőség és még sok minden más. Ahogy mondják — s nem is kis büszkeséggel — csak itt lesz az országban egyedül mind­ez együtt. A lovarda fe­dett medencéi is csak a gyógyulni akarók ren­delkezésére állnak majd. Az egészségeseknek új fedett medencék épülnek, leendő formájáról „hagyma­kupolásnak” nevezik már is. Jövő ősszel akarják avatni. Külön bejárata, külön öltö­zője lesz, de zárt folyosó kö­ti össze majd a lovardával is. A napokban adják át hasz­nálatra az új fedett uszodát. A régihez ragasztva épült. Az apró félköríves kupolá­járól messziről magára hív­ja a figyelmet. Folyosó kö­ti össze a fedetlen úszóme­dencével, hiszen a párolgó meleg vízben télen sem fáz­hat meg senki. Jó lehetősége ez az úszóknak, az úszások­tatásnak. Megcsodálom az új uszo­dában a „feszített víztükröt”, a ragasztott fából készült kupolaboltozatokat, a nagy üvegfelületen beszökő nap>- fény pedig le sem írható, kellemes hangulatot teremt. Hibát is csak annyit látok, hogy a végfalak csupaszak: kiváló helye lenne képzőmű­vészeti alkotásoknak. Majd csak lesz erre is vállalkozó és mecénás is. Végigsétálok a parkon. A nyári medencékben még el­száradt falevelek hevernek, a tavalyi ősz emlékei. A fák vékony árnyékában itt-ott megcsillan a télből ittfelej­tett hócsík. Az Erkel-fa előtt fájón arról meditál az em­ber, hogy vajon kihajt-e még az öreg mankós-fa. De odább már látni, hogy mun­kások igazítják az elmoz­dult járdakockákat, a fé­nyesre koptatott Szamaras- fiú szobra körül gyepet ápoló szorgos kezek már vendégse­reget váróan ügyködnek. Megyénk egyik gyöngysze­me a vén vár. Tövében téli álmából ébredez megújuló szándékkal a várfürdő. Pi­henést, gyógyulást ígér az idesereglőknek. A kétely, az aggodalom — a látottak ás hallottak hatá­sára — alapját veszti az emberben, bár a szorongó érzés a feszes határidők mi­att tovább él, egészen a kész munkáig. S ez természetes. Higyjünk abban is, hogy a kazánház építésében létrejön az ésszerű kooperáció, s egy helyett nem három kémény bontja majd meg a termé­szet szép környezetét. Ügy tűnik hát, hogy a für­dő „sínen” van. De nő-e a város vendégmegtartó ereje a várfüdő falain kívül? Mert van gond az ideutazó ven­dégek kulturált étkeztetésé­vel nyári időszakokban. Alig van hely, ahol a vendég álomra hajthatná fejét, ha­csak nem beutalt. A szerve­zésnek indult üdülőszövetke­zet is alig mozdul előre va­lamit, pedig a szállásgondok­ban sokat segíthetne. Van hót még megoldásra váró feladat bőven. De az itt ha­gyományos lokálhazaszeretet, a közösség összefogása több­ször volt már „csodákra” ké­pes. Miért ne lehetné ez­után is? Mert ezek a gondok végül is örömes gondok, a növekedés problémái, s egy­becsengő célokat szolgálnak: továbbra is vigyék el az itt megfordult emberek a város jó hírét Zalától Szabolcsig, lélektől lélekig, s a vár tor­nyából nyári estéken fel­hangzó Erkel-melódiát: „Ha­zám, hazám, te mindenem.” Enyedi G. Sándor Az új uszoda kupolasora A hulladékfelhasználás és a környezetvédelem Aki látta A fészek című NSZK-beli tévéfilmet, ame­lyet a közelmúltban sugár­zott á Magyar Televízió, a nagyfokú emberi gondatlan­ságot tapasztalva, bizonyára ökölbe szorult a keze. A pénzszerzés bűvköréből sza­badulni nem tudó fiatal apa több hordónyi mérgezőanya­got engedett a tóba, s en­nek következtében éppen az ő kisgyermeke fertőződött meg. Nem sok hiányzott már ahhoz, hogy családi tragé­diába torkolljék az esemény. Hébe-hóba nálunk is elő­fordulnak ehhez hasonló ese­tek, s itt elegendő a hal- pusztulást okozó egyéni vagy kollektív felelőtlenségre gon­dolni, amely nemzeti vagyo­nunk1 károsodásán túlmenő­en fokozott veszélynek teszi ki a természeti környezetet. Az már bebizonyosodott, hogy a bírságolás sem min­dig célra vezető, hiszen jó néhány üzem inkább kifize­ti a büntetést, semmint ala­pos, körültekintő munkával egyszer s mindenkorra meg­oldaná — akár nagyobb rá­fordítás árán is — a környe­zetvédelem problémáit. Ügy látszik, a tömegkom­munikációs eszközök ilyen irányú figyelmeztetésének is csekély a hatása. Mintha a szépérzékre, a tisztaságszere- tetre. a higiénikus környezet megteremtésére irányuló műsorok célt tévesztenének sok helyen. Nemrég Békés­csabán a HNF és a NEB közös tanácskozásán hallot­tunk arról, hogy az egyik vállalat hatalmas mennyisé­gű „döglött” oementet szállí­tott' a malom környékére. Vagy például: a Tanácsköz­társaság' útján bizonyos sza­kaszokon esős időben akkora tócsák keletkeznek, hogy máivmár lehetetlenné válik a gyalogosközlekedés. Telje­sen érthetetlen, miért .nem lehet elszállítani a szeméttel keveredett sarat, amely az útpadkán, sőt, a járdán gyű­lik össze hosszabb-rövidebb idő alatt. Néhány panasz el­hangzott az építkezésekkel kapcsolatban is. Nem szabad megengedni, hogy olyan fel­adatokra is szervezzenek tár­sadalmi munkát, melyeknek teljesítése az érdekelt válla­lat vagy intézmény hatáskö­rébe tartozna. Sajnos, itt-ott már mindennapi gyakorlattá vált a ..bizottságosdi”, ami a tennivalók leplezését, avagy elodázását szolgálja. A fur­csa, s ugyanakkor kellemet­len dolgok közé tartozik, amikor a gáz-, víz- vagy egyéb vezetékek lefektetése után nem helyezik vissza a járdalapokat. Ilyenkor sok naiv kérdés kering közszá­jon, bár nagy részük eléggé megalapozott. De térjünk vissza a kör­nyezetvédelem súlyosbodó gondjaira. Ezek egy része a mezőgazdaság kemizálásával hozható összefüggésbe. A szükségesnél nagyobb meny- nyiségű növényvédő szer al­kalmazása, továbbá a' híg­trágya szakszerűtlen kezelé­se annyira megnövelheti a talaj nitráttartalmát, hogy előbb vagy utóbb a jó vizet adó kutak is elszennyeződ­hetnek az egyes községekben. Vagy: a szennyvíz elveze­tésének, illetve elhelye­zésének felemás megoldá­sa szintén károsan befolyá­solja a' környezetvédelmet. A sokasodó gondokon csakis jól szefvezett munkával le­het enyhíteni, & ebben a hul­ladékgazdálkodásra vonat­kozó koncepciók konkrét gyakorlati megvalósítása lát­szik a legalkalmasabb mód­szernek. Miről van itt szó? Elsősorban arról, hogy a mind nagyobb mennyiségben keletkező hulladék egy ré­szét a szó szoros értelmében el kell tüntetni, és a másik része újra átalakítható, il­letve feldolgozható..Ez utób­binak fontosságához nem fér kétség, hiszen a mai nyers­anyagigényes termelést ala­pul véve, jelentős népgazda­sági haszonra tehetünk szert. A HNF megyei környezet- védelmi munkabizottságá­nak legutóbbi ülésén az egyik előadó a fémbányá­szattal kapcsolatban utalt ar­ra, hogy hazánk cinkvagyona mintegy 20 évre elegendő. Ennek az ásványkincsnek a kitermelése azonban egyre nehezebb körülmények kö­zött folyik, ami a költségek állandó emelkedésével jár. Ugyanakkor az eddigi gya­korlat szerint a cinknek csak bizonyos hányadát használja fel az ipar, míg a másik ré­sze visszakerül a talajba, s mérgező hatása miatt ve­szélyezteti a környezetet. Néhány évvel ezelőtt az NDK-ban jái'va, magam is tapasztaltam, milyen jelentős anyagi és szellemi erőket koncentrálnak a hulladék­anyagok szelektív gyűjtésé­vel, tárolásával, szállításá­val és feldolgozásával meg­bízott vállalatok és gazdasá­gi szervek. A szakemberek tudják, hogy ha nem intéz­kednek azonnal, akkor jór vátehetetlen hibát követnek el a mérgező anyagok sza­badban való elhelyezésével. Ezért igyekeznek már a tá­rolást megelőző fázisban el­különíteni a toxikus hatású hulladékokat, folyékony ve- gyületeket stb. A fent említett tanácsko­záson szóba került Békés megye is. A Földmérő és Ta­lajvizsgáló Vállalat szakem­berei elmondták, hogy alkal­muk nyílt nálunk néhány szemétlerakó helyet megte­kinteni. Jóleső érzéssel ta­pasztalták: a hulladékok gyűjtésében, tárolásában és szállításában differenciált módszereket kezdenek alkal­mazni megyénkben. Erre az eljárásra nagyobb gondot kell fordítani az ország más részén is; például azzal, hogy az úgynevezett házi kemikáliákból az előírtnál nagyobb mennyiséget ne használjunk fel. Különben növekednek az ivóvíz tisztí­tásának költségei. Túl azon, hogy a hulladé­kok, • szennyvizek nagyban károsítják az élővilágot, mind inkább szükséges el­gondolkodni azon: hogyan lehetne ezek egy részét ki­választani, elkülöníteni a termelés számára. Ugyanis a környezetszennyezés ómen­jeit ne csak baljóslatú je­lekként fogjuk fel, hanem legyünk tekintettel a nép- gazdasági szempontokra is. Kép, szöveg: Bukovinszky István Ahol megtartják a szemétlerakást tiltó rendelkezést A vásárlók jogai III. Amikor a hiba az Ön készülékében van Egyre több tartós fogyasz­tási cikk van a háztartá­sunkban, s bár ezek minő­sége általában jó, bizopy számuk növekedésével gyak­rabban adnak okot bosszú­ságra is. Különösen bosszan­tó, ha az alig használt bojler, tévékészülék és más — ma már mindennapi életünkhöz természetesen hozzátartozó berendezés — elromlik. Mi ilyenkor a teendő? Amikor ezeket a háztartási gépeket, készülékeket meg­vásároljuk, mindig figyel­jünk arra, hogy megkapjuk-e velük együtt a lebélyegzett, aláírt jótállási jegyet is. Ezen rendszerint fel vannak tün­tetve azok a szervizek, .javí­tóállomások, ahova a garan­ciális hibákkal fordulni kell. A jogszabályok előírják, hogy azokat a készülékeket, amelyek rögzített bekötésű- ek (elektromos tűzhely, csil­lár stb.), tíz kilónál súlyo­sabbak (nagyobb rádió, tv- készülék), valamint villamo­son, autóbuszon kézi csomag­ként nem szállíthatók — a szerviz a tulajdonos lakásán köteles- megjavítani. Ilyen esetekben tehát csupán any- nyi a dolgunk, hogy telefo­non jelentsük be a hibát — és várjuk a szerelőt. Persze ilyenkor is előfordulhat, hogy a javítás a lakásunkon nem lehetséges. Ez esetben a szer­viz dolga — és kötelessége — a készülék elszállítása és visszaszállítása, újbóli üzem­be helyezése is. A kisebb berendezéseket — táskarádió, fényképezőgép stb. — a vásárlóknak kell bevinni vagy beküldeni a garanciális javítóműhelybe. Ha a vevő lakóhelyén — fő­leg kisvárosokban, községek­ben fordul ez elő — nincs garanciális javítóműhely, ele­gendő a készüléket vissza­vinni abba a boltba, ahol vásároltuk. A további intéz­kedésekről ott kötelesek gon­doskodni. Általános előírás, hogy a garanciális hibákat a szervi­zek nyolc napon belül köte­lesek megjavítani. Ha a ja­vítás még tizenöt nap alatt sem történt meg, a vásárló jogosult arra, hogy kölcsön­készüléket igényeljen. A vevő a termék kicserélé­sét három esetben követel­heti. Ezek a következők: 1. Ha a javítás a hiba be­jelentésétől számított hatvan napnál is tovább tart. 2. Ha nem adtak a vásár­lónak cserekészüléket és”' a javítás a hiba bejelentésétől számított harminc napnál hosszabb időt vesz igénybe. 3. Ha a készülék a jótállá­si időn belül hatodszor is meghibásodik. Vitás lehet, hogy az emlí­tett határidőket mikortól kell számítani. A félreértéseket megelőzendő a jogszabályok erre is egyértelmű eligazí­tást adnak. A harminc, illet­ve a hatvan nap — ha a hi­bás terméket a tulajdonos szállítja a szervizbe — nem a hiba bejelentésétől, hanem a tényleges szervizbe szállí­tástól, a javításra való fel­ajánlástól számít. Hogyan történik a hibás termékek cseréje? Erre vo­natkozó igényünket a szer­viznél, illetve annak kikül­dött szerelőjénél kell beje­lentenünk. Amennyiben vi­ta nincs, a cserére jogosító igazolást, utalványt a szerviz adja ki. Ezzel aztán a vásár­lónak kell felkeresnie azt a kereskedelmi egységet, ahol a készüléket eredetileg vet­te. Itt kapja meg az új ter­méket is. Teljesen más szabályok vo­natkoznak arra az esetre, amikor a tulajdonos azért kéri a cserét, mert a rádiója vagy a tévéje az üzembe he­lyezéstől számított három na­pon belül elromlott. Ilyen­kor felesleges is lenne a szerviznél kilincselni, a sze­relőt kihívatni. A vevőnek joga van közvetlenül ahhoz a bolthoz, áruházhoz fordul­ni, ahol a meghibásodott ké­szüléket vásárolta. Itt a vá­sárlási blokk alapián hala­déktalanul kicserélhetik a rossz készüléket a szerviz igazolása nélkül is. Ha már a cseréknél tar­tunk, érdemes megemlíteni, hogy a vásárló kívánságára nyolc napon belül az olyan árucikket is ki lehet cserél­ni, amelynek a minősége ki­fogástalan. A csere azonban ilyenkor kizárólag csak ak­kor lehetséges, ha az áru teljesen hibátlan, s azt a ve­vő láthatóan még nem hasz­nálta. A vásárló a kifogás­talan árucikk visszavételét, illetve a vételár egy részének visszafizetését nem követel­heti. A hibátlan áru említett cserelehetősége a könyvekre általában nem vonatkozik. A könyvüzlet vezetője is kicse­rélheti azonban nyolc napon belül a minőségileg kifogás­talan könyvet. Ez az ő belá­tásától függ. Tilos kicserélni a hibátlan minőségű élelmiszert, egész­ségügyi, kozmetikai, alsóru­házati cikket és gyermekjá­tékot. De e szabály alól is lehetnek kivételek. Például előfordulhat, hogy az emlí­tett árucikkekhez a vevő még hozzá sem nyúlt, csomagolá­suk teljesen sértetlen. Ilyen­kor a jogszabály nem zárja, ki a csere lehetőségét. Dr. Deák András (Vége) ■■ > Építési tanácsadó Épületgépészeti részlettervek három kötetben Az Építésügyi Tájékoztatá­si Központ újabb szakmai tá­jékoztatókkal segíti a csalá­di házak tervezőit, építtetőit, kivitelezőit: három kötet­ben adja közre a családi há­zak épületgépészeti részlet­terveinek gyűjteményét. A most megjelent kötet az épü­let vízellátását biztosító be­rendezések, belső és külső vízvezetékek. csatornabe­rendezések leírását, tartal­mazza, különböző berendezé­si tárgyakat, szerelvényeket, oldómedencéket. szikkasz­tókat mutat be, méretezési ajánlásokat ad. A fontos épí­tési tudnivalókat egyaránt jól hasznosíthatják terve­zők, kisiparosok, magánépít- tetők. A kiadásra váró két kötet a villamos berendezé­seket, valamint a gáz- és tü­zelőanyag-ellátás, a fűtőbe­rendezések legfontosabb épü­letgépészeti kérdéseit ismer­teti majd. A most megjelent kötet- megvásárolható, megrendel­hető az ÉTK terjesztési osz­tályán, Budapesten a VII. kerület, Rumbach Sebestyén Utca 15. A 'szám alatt, vala­mint a vidéki információs irodákban. Győrött, Kapos­várott, Pécsett, Szegeden', Debrecenben és Miskolcon. A kötet ára 38 forint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom