Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-09 / 57. szám
1982. március 9., kedd Békéscsabai Szabadság Tsz Egy növény már dobogós Rövidesen felváltja a kényszertározókat az épülő, hatezer tonna befogadóképességű gabonatárház Fotó: Veress Erzsi D Mezöhegyesi Mezőgazdasági Kombinát és az BGRQBER együttműködése A Mezöhegyesi Mezőgazdasági Kombinát, a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tervező Beruházási Vállalat (AGROBER) együttműködési megállapodást kötött. A februárban aláírt megállapodás célja az eddigieknél korszerűbb, olcsóbb épület- szerkezetek, tartástechnológiák alkalmazása, gyártája. Az együttműködés kiterjed a sertéshústermelésre, marhahizlalásra, a cukorgyári melléktermékek hasznosítására és az ezportra alkalmas épületszerkezetek, állattartó épületek, technológiai berendezéseinek, eszközeinek gyártására, és az ehhez szükséges ipari háttér megteremtésére, fejlesztésére is. Az együttműködésben az AGROBER vállalta, hogy rövid határidő alatt kidolgozza az együttműködésben foglalt létesítmények, építmények, technológiák tanulmány- és kiviteli terveit. Közreműködik a kivitelező biztosításában és a beruházások lebonyolításában. A beruházás befejezését követően teljesíti a hatékonysági vizsgálatokat, ezek eredményeit a kombinát rendelkezésére bocsátja. A mezőgazdasági kombinát az AGROBER szolgáltatásainak igénybevételével bővíti a mezőgazdasági üzemeknek nyújtott szolgáltatásait. A tervező vállalattal közösen felkutatja azokat a lehetőségeket, amelyek alapján megoldható a melasz (cukoripari melléktermék) gazdaságos ipari feldolgozása. A kombinát a Mezöhegyesi Vas-, Fa- és Gépipari Szövetkezettel együttműködve gyártja majd az exportra is alkalmas termékeket, technológiai berendezéseket, eszközöket. K. J. Négy éve, 1978-ban nemcsak búzát és kukoricát, hanem 16 millió forint veszteséget és alaphiányt is „termelt” a békéscsabai Szabadság Tsz. Rá egy esztendőre már 13 és fél, az idén pedig 33 millió forint nyereséget könyvelhetett el a szövetkezet tagsága. Kétségtelen, hogy sorsfordító változásokon ment át az utóbbi három évben a szövetkezet, gazdasági csodáról azonban náluk sem beszélhetünk. Tervszerű fejlesztésekről, gazdálkodásról annál inkább. Fejlesztettek A hatezer hektáros közös gazdaságot korábban a viszonylagos elmaradottság jellemezte. Ezt nem volt nehéz megállapítani, szakavatott látogatónak azonnal feltűntek a hiányosságok: kevés a tárolótér, elaprózottak az állattenyésztési épületek, a talajok minőségéhez képest alacsonyak a növénytermesztés hozamai. Azt pedig, hogy düledezik néhány istálló, első látásra észre lehetett venni. Ezért határozott úgy az új vezetés, hogy mindent megtesz a felzárkózásért, hogy utolérje a környező üzemek és a BAGE taggazdaságainak színvonalát. Az 1979—80-as évben ennek alapjait igyekeztek megteremteni : düledező épületeket hoztak helyre, folytatták a szarvasmarha-állomány át- keresztezését magas tejhozamú fajtával. Pályázatot nyújtottak be tárházépítésre és energiaracionalizálási beruházásra, gabonaszárító és üzemi étkezdte építésébe fogtak. Nem titok, hogy egyúttal szigorítottak a munkafegyelmen, és változtattak a vezetés összetételén is. Űj szakemberek kerültek a szövetkezetbe. letelepedésüket a tsz és a városi tanács is segítette. Ugyanakkor megkezdték a korábbi évekről fennmaradt és fel nem használt állami pénzek visszafizetését. a veszteség és alaphiány kigazdálkodását. Nem vitás, hogy nehéz és kemény évek előtt állt a szövetkezet. Változtattak Az utóbbi három év fejlesztési törekvései nagyrészt megvalósultak. Felépült az üzemi konyha, a Bábolna- szárító, a GMV segítségével nyolc, egyenként háromszáz tonna befogadóképességű szükségtározó. Az idén befejezik a hatszáz férőhelyes szarvasmarha-hizlaldát és a szárító, valamint a gépműhely és a központi épületek gázfűtésre való átállítását. Ez évente 4—4 és fél millió forint energiatakarékosságot jelent. A múlt év eredményeihez tartozik, hogy búzából elérték a hektáronkénti 5,7 tonnás átlaghozamot, kukoricából 8,7, zöldborsóból 4,3, szójából két és fél tonnát adott egy hektár. Ez utóbbi növénnyel országos harmadik helyezést értek el. A növény- termesztés összességében 1.8 százalékkal termelt többet a tervezettnél. Sikeres évet zárt az állat- tenyésztés is. A tehenészetben tavaly először jelentkeztek a tervszerű átkeresz- tezés eredményei: a 4 ezer 434 literes téhenenkénti átlagos tejhozam több, mint ezer literrel haladja meg az egy évvel korábbit. Kedvezően alakultak a marhahústermelés mutatói is. A sertéságazat kis kiesését a jobb minőség pótolta, helyzete tovább javul a két új hizlalda befejezésével. Kérdésessé vált azonban a baromfiágazat, mert a hat épületben, rossz körülmények között dolgozó ágazat nem hozta a várt eredményeket. Sokat javult a műszaki ágazat tevékenysége. Az energiafelhasználás ésszerűsítésével, a karbantartási munkák jó szervezésével majdnem kétmillió forintot takarított meg. Ügy, hogy száz kilogramm kukorica szárítására a korábbi 40 forinttal szemben csak 27 forint energiaköltség jutott. Terveznek összefoglalva: a múlt esztendőben nagyrészt pótolta a szövetkezet azt, ami nagyon hiányzott munkájához, megteremtette a gazdálkodás alapvető épületeit, gépeit. Az idei fejlesztések már a bővítést és korszerűsítést szolgálják. A jövő évtől kezdve rendbe hozzák a szarvas- marhatartás minden létesítményét. Különálló és egységes telepet alakítanak ki a tehenészetnek és üszőnevelőnek. Korszerűsítik az épületek belső technológiáját, hiszen az elavult épületekbe egyre nehezebb dolgozókat kapni. Tovább egyszerűsítik a vetésszerkezetet. Elhagyják a paradicsomot, a hibrid kukoricát, csökkentik a lucerna-termőterületet. Az öntözött gyepek mellett kisebb lucernás is képes ellátni az állatokat tömegtakarmány- nyal. Ha nem javul a zöldborsó gazdaságossága, sor kerülhet a termesztés megszüntetésére is. Továbbra is támogatják a háztáji termelést, hiszen az abból származó jövedelemnek is jelentős szerepe van abban, hogy végre megszűnt a dolgozók elvándorlása. A tagságról szólva nem szabad megfeledkezni még egy jelentős változásról: a múlt év óta ágazati önelszámolást vezettek be. így mód nyílt a differenciált bérezésre,. ezzel együtt a munkafegyelem javítására. Akik jól megfeleltek a követelményeknek, zárszámadáskor 13. havi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést vehettek kézhez. Nagyot lépett a Szabadság Tsz az utóbbi három évben. Igazat kell adnunk Go- ron József tsz-elnöknek, aki tagadja, hogy mindez az ő vezetésének eredménye. Mint vallja, egyedül nem sokra ment volna. A siker titka a megerősödött, új vezetési stílussal dolgozó szakgárda, és természetesen a velük mind szorosabban együtt dolgozó tagság. Csak rájuk támaszkodva érhető el a közeljövő nagy célja, a hat tonna feletti búza-, és tíz tonna feletti kukoricahozam. M. Szabó Zsuzsa B népi ellenőrzés megvizsgálta... a munkaerő nem igazodik A megyei népi ellenőrzési bizottságok már túl vannak annak vizsgálatán, hogy a vállalati munkaerő-gazdálkodás miként befolyásolja — s egyáltalán: befolyásolja-e a termékszerkezet korszerűsítését? A vizsgálat országos program volt, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nemrégiben a részeredményeket is összesítette. Záró- jelentésének egyetlen mondatban megfogalmazható lényege: „a termelési és a termékszerkezet — az ezzel kapcsolatos határozat megjelenése előtti időszakhoz képest — lényegesen nem változott.” A vizsgálat egyébként ösz- 6zesen 127 vállalatra terjedt ki (az ipari és az építőipari létszám 15 százalékára), s az elmúlt három év eseményeit elemezte. S hogy egyáltalán miért volt szükség erre a vizsgálatra? Hadd idézzük a KSH tavalyi, az állami iparra vonatkozó teljes körű felmérésének végeredményét: a termékek átlagos életkora 15 év! A 10 évnél fiatalabb gyártmányok aránya 47 százalék, a 3 évnél fiatalabbaké csak 17 százalék! E számok olvastán csakis arra a következtetésre juthatunk, hogy a vállalati tervezőmunkát aligha forgatta fel a mindenáron való termékszerkezet-korszerűsítés szándéka. S valóban: a 127 közül mindössze három (!) vállalat rögzítette hosszú távra szóló terveiben is termék-stratégiai elképzeléseit. Mindenki más többnyire rövid-, illetve kisebb részben középtávú elképzelésekre épített. Az esetek nagy részében afféle „követő akciókról” van szó: az éppen aktuális piaci eseményekhez való utólagos igazodásról. Óvatos s minden kockázat nélküli manőverekről. Például: egyes termékek gyártási volumenének lényegtelen változatáról, némi műszaki módosításról, „profiltisztításról”, esetenként pedig néhány új gép beállításáról (mely akcói voltaképpen „struktúrakorszerűsítésként” is adminisztrálható). A termékstruktúra korszerűsítésével kapcsolatos — immár négy évvel ezelőtt megfogalmazott — határozat szerint: „A szerkezetváltás egyik fontos tényezője a munkaerőigény biztosítása.” A kétszer kettő logikájára épülő összefüggést a vállalatok egy könnyed manőverrel kerülték meg: nem a termékszerkezettel kapcsolatos döntésekhez, illetve nem a struktúraalakítási gyakorlathoz igazították a munkaerőszerkezetet, hanem fordítva: az adott szakmai összetétel szerint alakítgatták (már ahol...) a gyártmányszerkezetet. Lássuk be, ez sem kevés, hisz jelenlegi helyzetükben még annak is örülnek, ha egyáltalán bármiféle képzettségű szakembert kapnak. Ami pedig az átképzést, illetve a továbbképzést illeti: az érdekeltek első kérdés», hogy „mennyivel emelkedik a bérem, ha vállalkozom egy tanfolyam elvégzésére?” S a kényszerű válasz: maid ha haszna (vállalati méretekben is mérhető haszna) lesz a továbbképzésnek, akkor ..fizetünk bérben is”. E vállalati véleményekkel szemben, az országos helyzetképet fölrajzoló KNEBTessék választani — tessék vállalkozni! Űj formák, űj lehetőségek a gazdálkodásban 1. Leányvállalat 2. Kisvállalat 3. Kisszövetkezet 4. Gazdasági munkaközösség 5. Vállalati gazdasági munkaközösség 6. Szerződéses üzemeltetés 7. Ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport 8. Átalányelszámolásos rendszer 9. Költségtérítéses rendszer 10. Egységek bérlete 11. Fejlődő magánkisipar Gazdaságpolitikai céljaink megvalósítása a VI. ötéves terv időszakában kialakult új feltételek között az irányítási és szabályozási rendszer továbbfejlesztése mellett megköveteli a vállalati szervezeti rendszer korszerűsítését is. Ez a korszerűsítés több lépcsőben megy végbe, kezdve az iparirányítás reformjától, a nagyvállalati szervezetek felülvizsgálatán át, egészen a hiányzó kiszervezetek alapítási feltételeinek megteremtéséig. Arról van szó ugyanis, hogy az elmúlt évtizedek gazdasági feladatainak megoldása az ipar fokozott centralizációját hozta magával, s eközben elsorvadtak a gazdaság egészséges működéséhez ma már nélkülözhetetlen kisebb szervezetek. Vállalataink tevékenységét gyakran akadályozza ezért a kényszerűségből végzett alkatrész, aprócikk és háttéripari termékek gyártása, amit pedig jobb lenne az e munkákat rugalmasabban és a jövedelmezőség reményében szívesebben vállalkozó kisüzemekre, kisvállalatokra, kisszövetkezetekre bízni. A kisvállalatok hiánya egyébként nemcsak az ipari termelésben gátja a hatékonyabb munkamegosztás kialakításának; hanem a lakossági szolgáltatásokban is ol^an hiányokat szül, amelyeket az iparvállalatok példájára kialakított szolgáltató monopolszervezetek ugyancsak nem képesek fölszámolni.' E nagy szervezetek' — amelyek általában jól felszereltek — nem érdekeltek az apróbb, de jogos lakossági igények kielégítésében, ugyanakkor gazdálkodásukra mégis csak árnyékot vet felhalmozott termelőberendezéseiknek, termelőalapjainak kihasználatlansága. Mindezek figyelembevételével született meg a kormány állásfoglalása a vállalkozási formák bővítéséről, fejlesztéséről 1981 augusztusában, s ezt követően jelent meg az 1982. január 1-vel életbe léptetett mintegy negyven jogszabály. Az új formák bevezetésétől két irányban várható lényeges előrelépés. Egyrészt az új ipari kisvállalkozások hozzájárulhatnak a hiánycikkek számának csökkenéséhez, hasznos kiegészítői lehetnek a nagyiparnak, melyhez kooperációs partnerként is kötődhetnek ésszerű munka- megosztással tehermentesítve azt a nagyüzemtől idegen, kényszerű feladatok ellátása alól. A lakossági szolgáltatásokban viszont az remélhető az új kisszervezetektől és a nagy szolgáltatók szervezeti, érdekeltségi rendszerének korszerűsítésétől, hogy kialakul a fogyasztóért folyó verseny, és olyan feladatokra is gyorsan és jó minőségben akad majd vállalkozó, amire eddig — legalábbis legális, keretek között — nemigen akadt. Érthető ezek után a közvélemény felfokozott érdeklődése, ám megállapítható az is, hogy a figyelem — a tájékoztatás egyoldalúsága miatt — elsősorban a magánkezdeményezések' felé fordult, latolgatva a kibontakozás várható káros hatásait a társadalmi normák alakulásában. Ezt látva határozott úgy szerkesztőségünk, hogy 13 egymást követő kedden — a témát legjobban ismerők bevonásával — helyet ad az új formák ismertetésének; magyarázatának. Ezek az írások nemcsak az itteni felsorolásban szereplő kisvállalkozások „játékszabályait" ismertetik majd, hanem konkrét lehetőségeket is bemutatnak az adott forma alkalmazhatóságára. Március 16-i számunkban tehát elsőként a leányvállalatról tájékozódhatnak olvasóink. A bemutatás sorrendjéről még annyit: először az állami (leányvállalat, kisvállalat), a szövetkezeti (kisszövetkezet), majd a magánkezdeményezéssel (gazdasági munkaközösség) alapítható kisvállalkozásokat szerepeltetjük. Ezt követően a vállalati gazdálkodáshoz kötődő (vállalati gazdasági munka- közösség, szerződéses üzemeltetés), meg a szövetkezeti gazdálkodás keretei között működtethető (ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport, átalányelszámolásos rendszer) formák kerülnek sorra, végül a mindkét típushoz egyaránt kapcsolható vállalkozások (költségtérítéses rendszer, egységek bérlete). illetve a magánkisipar megváltozott lehetőségeinek ismertetője után a kisvállalkozásokra érvényes társadalombiztosítási és biztosítási szabályok összegzése zárja sorozatunkat. Építési tanácsadó hálózat Az Építésügyi Tájékoztatási Központ magánépíttetők- nek ajánlott ház-, nyaraló- és társasházépítési tervei korszerűek, gazdaságosan kivitelezhetek, ezért egyre többen választják a tájékoztatási központ ajánlotta terveket. Tavaly például a családi házak több mint ötven százaléka az ÉTK-dokumentációk alapján készült. Az Építésügyi Tájékoztatási Központ az ajánlott tervek alkalmazásához tanácsadó szolgálatot tart fenn. Az ÉTK irodáiban, Budapesten és hat megyeszékhelyen: Győrött, Kaposvárott, Pécsett. Szegeden, Debrecenben és Miskolcon építészmérnökök díjmentesen adnak felvilágosítást. Az egyre szélesedő, szinte az egész országra kiterjedő tanácsadó munkájában a tanácsok és az OTP szakemberei is közreműködnek. Napjainkban már több mint 600 szakember dolgozik országszerte. Ez a létszám lehetővé teszi, hogy akár kisebb településeken is megfelelő építési információkat kapjanak az érdeklődők. A tanácsadó-hálózat szakemberei segítik kiválasztani az építési terveket, az engedélyezési eljárásról, a hitel- lehetőségekről, a tervek adaptálásáról tájékoztatnak. A kiválasztott tervet a tanácsadó . hálózat segítségével az építtetők az : információs irodákban megvásárolhatják, postán rendelve néhány nap alatt kézhez kapják. A tanácsadók nevét, címét a helyi tanácsoknál, OTP-fiókok- nál kifüggesztett ÉTK-tájé- koztató plakátok tüntetik fel. vizsgálat már a munkaerő- piac javuló egyensúlyi helyzetéről beszél. így fogalmaz: „A szerkezetváltást akadályozó létszámhiány, a vizsgált egységeknél nem jelentős, inkább a szakmai összetétel okoz gondot. Az ezzel kapcsolatos továbbképzési feladatok azonban sehol nem váltak el élesen az általános továbbképzési tevékenységtől.” Valószínűleg azért sem, mert — az iménti KNEB- jelentés megállapításait tovább idézve — „a közgazda- sági szabályozó rendszer nem hat kellő kényszerítő erővel a munkaerő-gazdálkodás racionalizálására ... a bérszabályozás nem ösztönöz eléggé a létszámfeleslegek leépítésére.” Közelítünk a lényeghez. Mert ha tipikusnak tekinthető a termékszerkezet átalakításával kapcsolatos tartózkodó vállalati magatartás, akkor e jelenség rögzítésén túl vizsgálni kellene a vállalati munka környezeti feltételeit is. Mert — bár a vizsgálati módszereket, s azok megbízhatóságát nem ismerjük —, a népi ellenőrök által felvázolt kép hitelességében nincs okunk kételkedni. A vállalatoknál valóban lassú, majdhogy nem értékelhetetlen a termékstruktúra korszerűsítésének ütemé. Ám nagy kérdés, hogy e vállalati magatartás mennyiben racionális? Tévedés kockázata nélküli a válasz: annyiban mindenképpen racionális e vállalati magatartás, ameny- nyiben a vállalatok alkalmazkodni kénytelenek a gazdálkodás feltételeit meghatározó környezethez. Alapvetőnek tűnő összefüggés, ami kiindulópontja lehetne a további és minden eddiginél mélyebben szántó elemzéseknek. Vértes Csaba
