Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-27 / 73. szám
o 1982. március 27., szombat NAGYVILÁG Szünet Madridban Félsiker vagy félkudarc? A kisebbik rosszat választotta a madridi Európa-talál- kozó 35 résztvevője. Vészterhes lett volna ugyanis, ha a küldöttek sikertelenül, s végleg szétszélednek. Terméketlen és feszültségnövelő lett volna az is, ha úgy folytatódik az eszmecsere, ahogyan az a téli szünet után, február óta tartott. Még a legkevésbé káros, viszonylag legtöbbet ígérő megoldás mellett döntöttek hát a konferencia elnapolásával. November 9-én ülnek majd ismét össze, remélve, hogy a nyolc hónap alatt a nemzetközi körülmények és egyes résztvevők hajlandóságai kedvezően változnak. Salvador! alagút Frissítsük föl emlékezetünkben, mi is volt a madridi értekezlet eredeti célja. A helsinki záróokmányt aláíró 33 európai és két északamerikai kormány delegátusainak arról kellett tárgyalniuk, hol tartanak a politikai, a gazdasági, a kulturális és az emberi együttműködés fejlesztésében, mit tehetnek. hogyan haladjanak e téren. Ez lett volna az egyik feladat, de — földrészünk feszültségei, a rakétatelepítés fölötti vita miatt — a madridi találkozón egy olyan külön konferencia ösz- szehívásáról kezdtek tanácskozni, amely csak a katonai enyhüléssel, a kölcsönös bizalom erősítésével foglalkozna. Mi történt a valóságban? Az 1980. őszén megindult tárgyalássorozatot két szakaszra oszthatjuk. Papírra került jó néhány gazdasági, kulturális, és emberi kapcsolatokat illető megállapodás-részlet, de sajnos nem ezek nyomták rá bélyegüket már az első szakaszra sem, hanem inkább az elfogultság, amellyel az amerikaiak és szövetségeseik a katonai enyhülést kezelték. Egyoldalú engedményeket követeltek a Szovjetuniótól, arra az általános, a kelet-nyugati viszonyt jellemző állításukárnyékában Managua, a fantomváros. Ez a nem éppen felemelő jelző kívánkozott ki belőlem, amikor először végigsétáltam a nicaraguai főváros utcáin. Ledöntött házfalak, föltépett vízvezetékek, embermagasságú gaz, s mindez a város egykori kereskedelmi központjában. Az egy évtizede pusztított földrengés, s a három éve bezárult, véres polgárháború sebeit máig is csak részben sikerült begyógyítani. ötmilliárd dollár kellett volna ahhoz, hogy a romokat eltakarítsák, s a termelőüzemeket újra beindítsák. Az elmúlt két és fél esztendő alatt ugyan honnan teremthetett volna elő ekkora összeget a rendkívül szegény, alig 2,4 milliós lélekszámú ország. Ha a kávéból és jórészt déligyümölcsexportból csordogáló bevétel egészét erre fordíthatnák, az is kevés lenne. Ám az Egyesült Államok nyílt katonai fenyegetése, az egykori Sb- mozista bandák fegyveres intervenciói arra késztették a fiatal sandinista rendszert, hogy sürgősen megszerezze és felszerelje reguláris hadseregét. És hogy nem alaptalan Managua aggodalma, ra hivatkozva, hogy „a Szovjetunió katonai fölényben van, tegyen ő lépéseket". Még ez az — elfogult, de a fő témával foglalkozó — tanácskozási mód is megváltozott a most februárban megindult új szakaszban: az Egyesült Államok és néhány követője csak a lengyel szükségállapottal volt hajlandó foglalkozni. Azt a véleményüket hangoztatták, hogy „a lengyelországi katonai lépésért a Szovjetunió a felelős", hogy Varsó és Moszkva „megszegte a helsinki záróokmánynak az emberi jogokká] foglalkozó pontjait". Következésképpen, amíg a helyzet nem változik, semmi másról nem szabad beszélni Madridban. A lengyel és a szovjet miniszterhelyettesek, s más szocialista országok küldöttei visszautasították és a bel” ügyekbe való beavatkozásnak minősítették ezt a magatartást, megpróbálták józan, reális útra vinni a madridi találkozót. Ez a konferencia semmit nem tud változtatni a lengyel helyzeten, nem is feladata, nincs is köze az ország ügyeihez, de az általános európai álláspontokon, a kelet-nyugati kapcsolatokon sokat javíthatna — érveltek. mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a nicaraguai kormány kénytelen volt rendkívüli állapotot kihirdetni az országot fenyegető belső és külső fegyveres támadások közvetlen veszélye miatt. >» A forradalom megvédéséért folyó harc mellett azonban sikerült megoldaniuk egy sor szociális-társadalmi problémát is. A legégetőbb a munkanélküliség enyhítése volt, hiszen — különösen vidéken — a felnőtt lakosság 45—50 százaléka nem talált munkát. Emellett az írástudatlanság felszámolása, a lakásgondok enyhítése, és az ellátás javítása szerepelt a legsürgősebb feladatok között. Tavaly 170 millió cor- dobát (1 USA-dollár = 25,7 cordoba) fordítottak az iskolák fejlesztésére, 788 milliót az egészségügyre, 112 milliót lakásépítésre, és 82 milliót egyéb jóléti programra. A sandinista rendszer a legnagyobb sikereket az úgynevezett alfabetizációs programban érte el. Erről beszélgettem két léoni egyetemista lánnyal. — Lelkesítő program volt — mondja Maria Alvarez Diaz. — Fél év alatt 600 Bizonyos — ha nem is egyértelmű — támogatást kaptak egyes semleges és el nem kötelezett országoktól, sőt még egy NATO-tagállamtól, Görögországtól is, amely nem értett egyet a lengyel ügyekbe való beavatkozással. A kis országok (az emberi jogokkal kapcsolatos bíráló álláspontjukat fenntartva) készek lettek volna folytatni a záróközlemény fogalmazását. Végül a résztvevők a patthelyzet miatt — a semlegesek javaslata alapján — mégis egyhangúan a szünet mellett döntöttek. Helyezzük bele a madridi eseményeket az általános képbe. Az Egyesült Államok minden fronton erősíti szovjetellenes támadásait: fokozza a rakétafegyverkezést, szankciókat rendel el a lengyel szükségállapotra hivatkozva, még a középamerikai felszabadító harcokért is a szocialista világot vádolja. A politikai támadások e széles frontjába illeszkedik belé az USA madridi magatartása. Washington eredetileg „fel akarta robbantani” a konferenciát. Genscher nyugatnémet külügyminiszter egyebek között azért utazott március elején az amerikai fővárosba, hogy megelőzze a ^Reagan-vezetést: a párbeszédre különösen a nehéz időkben van szükség, így jöhetett létre végül is a kompromisszum, vagyis a szünet elrendelése, amit — nézőpont kérdése —, sokan félsikernek, mások félkudarcként értékelnek. Mi lesz novemberben? A jövőt homály fedi. A lengyel helyzet alakulása mindenképpen hatással lesz az általános európai helyzetre, a kelet-nyugati kapcsolatok akkori állapota pedig ősszel is tükröződni fog a remélhetően folytatódó madridi Eu- rópa-értekezleten. korház Managuában ezer nicaraguai írástudatlanból 40Ü ezret tanítottunk meg a betűvetésre. Az analfabéták aránya 70 százalékról 13 százalékra esett, amivel alighanem a legfejlettebb latinamerikai országok sorába léptünk. De ez csak a dolog egyik fele. Mi, diákok — akik a munka dandárját végeztük — nagy változásokon estünk át a fél év alatt. Bejártuk az országot, emberek ezreivel ismerkedtünk meg. Allghanen ekkor váltunk igazán felnőttekké. Jómagam olyasmit éltem át, ami kitörölhetetlen az emlékezetemből. A hondurasi határkörAhogy közeledik a március végére kitűzött választások időpontja, úgy gyorsulnak fel az események Salvadorban. A közép-amerikai országban folyó polgárháború valamennyi főszereplője arra törekszik, hogy ha már végső döntésre nem tudja vinni a dolgokat a hátralevő idő alatt, legalább az álláspontokat, az erőviszonyokat tisztázzák. Bár az jobbára mindenki előtt világos, hogy a „választások" csak röpke közjátékot jelenthetnek a végkifejlet szempontjából. FELROBBANT AZ „ARANYHID” A kezdeményezést — az utóbbi hetek eseményeiből ítélve — ismét a felszabadító erők vették át. A Fara- bundo Marti Nemzeti Fel- szabadítási Front és a Forradalmi Demokratikus Front vezetőinek nyilatkozatai megnövekedett önbizalomról tanúskodnak. Az egy évvel ezelőtt^ némileg elhamarkodottan meghirdetett „végső offenzíva” kudarca után a zet falvait jártuk Juanita Cruz, végzős orvostanhallgatónővel. Többnyire gyalog közlekedtünk, de nagy örömünkre egyszer felvett minket egy kamionos. Ez lett a vesztünk. Egy szikla mögül fegyveres ellenforradalmárok ugrottak elénk, s tüzelni kezdtek a kocsira. A sofőr a gázra lépett, közéjük hajtott, de azok 'szétugrottak, és hátulról lőttek. Juanitát eltalálták. Ott feküdt az ölemben, egészen a következő faluig, Ocatálig. Azt hiszem, rögtön a lövés pillanatában meghalt... Seres Attila gerillák visszavonultak hegyvidéki táboraikba, miközben kisebb szabotázsakciókkal, gyors rajtaütésekkel zaklatták az ellenséget, és sorra visszaverték a kormánycsapatok megtorló támadásait. Most, harci erejük és tapasztalataik megnövekedésével, jelentős népi támogatást tudva maguk mögött, ismét támadásba lendültek a városokban, így a fővárosban, San Salvadorban is. Stratégiai jelentőségű akciókat hajtottak végre: az „Aranyhíd” felrobbantása a kormánycsapatok utánpótlását biztosító pánamerikai autóutat szelte ketté, az Ilo- pango légibázis gépeinek levegőbe röpítése a légi felderítés, a gyors erőátcsoportosítás lehetőségétől fosztotta meg átmenetileg a juntát. A front vezetői tudják: ha az Egyesült Államok egyre növekvő katonai támogatása nem lenne, már régen katonai győzelmet arathattak volna az erősen szétzilálódott kormánycsapatok felett. Így azonban — értelmetlen emberáldozatokkal — a polgárháború tovább húzódhat. A felszabadító erők nem katonai gyengeségük miatt, hanem a patthelyzetet reálisan felmérve javasolják a válság politikai rendezését. Tárgyalási ajánlataikat azonban a junta sorra-rendre elutasítja. Washington — bár hivatalosan továbbra sem hajlandó elismerni a felsza- badítási frontot — nem hivatalos megbeszéléseken arra próbálta rávenni a baloldalt, hogy vegyen részt a választási komédiában. A salvadori hazafiak azonban már számtalanszor leszögezték: ameddig a legalapvetőbb szabadságjogokat sem biztosítják az országban, ameddig a front vezetőinek nevei a halálra ítéltek listáján olvashatók, addig értelmetlen dolog valódi választásokról beszélni. BÁRMI ÁRON? A szavazás közeledtével ugyanakkor egyre bizonytalanabb a polgári-katonai junta vezetője, a kereszténydemokrata Jósé Napoleon Duarte. A Newsweek című amerikai hírmagazinnak nemrégiben adott interjújában Napoleon Duarte meglehetősen fáradtnak és elkeseredettnek tűnt. Ügy tűnt: alighanem ő maga sem hisz igazán abban, hogy az alkot- mányozó nemzetgyűlési „választások” megoldást hozhatnak. Különösen hogy egyre erősödő nyomás nehezedik rá a legreakciósabb pártok részéről. A szélsőjobboldal, amely hadseregbeli pozícióin keresztül eddig is döntő befolyással rendelkezett, a választások után tiszta helyzetet akar teremteni, bármi áron elérni az ország „pacifikálását”. A felszabadító erők katonai ütőképességének megnövekedése nyugtalanságot vált ki Washingtonban, ahol Salvadort továbbra is a karibi politika próbakövének tekintik. Az ellentmondásos megnyilatkozásokból nehéz kideríteni, meddig hajlandó, meddig képes elmenni a Fehér Ház a népirtó junta támogatásában. Haig külügyminiszter egyes nyilatkozataiban a közvetlen katonai beavatkozás lehetőségét sem zárta ki, Reagan ugyanakkor legtöbbször tartózkodott ennek jóváhagyásától. Az Amerikai Államok Szervezetében nemrégiben elmondott beszédében az elnök a közép-amerikai bajok orvoslására 350 millió dolláros segélyprogramot jelentett be — ennek mintegy egyharmadát kapná Salvador. 55 millió dollár értékben már útnak indultak azok a repülőgépek, amelyek a salvadori hadsereg légierejét hivatottak kiegészíteni, az egyesült államokbeli katonai akadémiákon pedig egyre nagyobb létszámban képezik ki a salvadori tiszteket a gerillaellenes hadviselésre. USA-AGGODALMAK Ám az is tény: az északamerikai közvéleményben csakúgy, mint a kongresz- szusban, szaporodik azok száma, akik aggodalommal szemlélik Washington fokozódó salvadori elkötelezettségét. Figyelmeztetnek: növekvő fegyver- és hadianyag-szállítások, szakértők, tanácsadók küldése — Vietnamban is így kezdődött... Az aggodalmaskodók nem kaptak megnyugtató választ a kormányzattól a Salvadorban működő, önvédelmi fegyver helyett géppisztolyt viselő „tanácsadók" nemrégiben kirobbant botrányával kapcsolatban. S még figyelemreméltóbb, hogy a Salvadornak szánt új repülőgépszállítmányban olyan modern bombázók is vannak, amelyek feltehetőleg amerikai pilóták közreműködését teszik szükségessé. „Látják önök, uraim, a fényt az alagút végén?” — tette fel egy kansasi képviselő a vietnami időkből jól ismert, jelképpé vált kérdést Salvadorral kapcsolatban a Reagan-kabi- netnek. Egyelőre még nem kapott, nem is kaphatott választ ... Elekes Éva Tatár Imre Nicaragua Ellenséges fegyverek _______________ Az újonnan létesült szociális intézmények egyike: gyermek-
