Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-23 / 69. szám

Együtt egyszerűbb A rádió, a televízió és a nyomtatott sajtó már annyit foglalkozott a témával, hogy nyugodtan állíthatjuk: köz­tudott, hogy a most követ­kező években alaposan be­szűkülnek fejlesztési lehető­ségeink, csökkennek mobili­zálható erőforrásaink. A mi­nimális fejlesztési lehetősé­gekből szinte csak az ener­giaracionalizálásra, az im­portkiváltásra, a hulladék- hasznosításra, és a háttéripar fejlesztésére jut pénz. Ugyan­akkor — látszólag ellent­mondásosan — fokozni kell versenyképességünket, új, korszerűbb termékek előállí­tásával, többet kell exportál­nunk. Ha a központi alapokból, hitelekből nem is jut annyi, mint eddig, még mindig ott vannak a vállalati források, azokat igénybe lehetne ven­ni. összességében tekintélyes summáról van szó, de sajnos ez a pénz sok gazdánál ta­lálható. Külön-külön általá­ban nem elég ahhoz, hogy megvásárolják a legkorsze­rűbb technikát, de együtt ’a- lán kitelne belőle. És rá­adásul, ritka eset, hogy a nagyon termelékeny gépeket egy vállalat vagy szövetke­zet teljesen kihasználja. Pontosan emiatt gyakran nem is kellene újat vásárol­ni, hiszen előfordulhat, hbgy a keresett gép valakinél már megvan, még szabad kapaci­tás is akad, csak éppen a po­tenciális partnerek nem tud­nak egymásról. Így azután a kooperációs kapcsolatok sok­szor csak esetlegesek, gyak­ran a szomszéd gyár helyett 100 kilométerekre szállítják el az anyagot. Ez így min­denképpen elpocsékolt pénz —és energia. Tovább kellene tehát lép­ni, és a jelenlegi szűkös be­ruházási viszonyok közepet­te nincs is más lehetőség, mint a szorosabb együttmű­ködés. Ezért hívott össze a megyei pártbizottság gazda­ságpolitikai osztálya egy megbeszélést, melyen a gép­ipari koordináció jövőjéről volt szó. Hangsúlyozzuk ki még egyszer: megbeszélés volt ez, és nem értekezlet, köz­vetlenül esett szó az elkép­zelt jövőről, és annak eset­leges ellentmondásairól. Nélkülözhetetlen a bizalom Mert az elképzeléssel min­denki egyetértett, legyen szo­ros együttműködés, használ­juk egymás gépeit, eszközeit, kooperáljunk megyén belül, ha lehet, és fejlesszünk kö­zösen, de mindennek van még egy komoly akadálya, a bizalom hiánya. Igaz, pénz­ügyileg sem könnyű össze­hozni egy közös gépvásárlást, de még ez a legkönnyebben leküzdhető akadály. Utána lön azonban a nagy kérdés: hová kerüljön a termelőesz­köz. Mert akinél van, az előnyt élvez a többiekkel szemben, és esetleg vissza is él ezzel. Különösen ott okoz­hat ez nehézséget — és ez érvényes a kooperációs kap­csolatokra is —, ahol nem egyenlő súlyúak, méretűek a partnerek. A nagynak eset­leg csak semmiség a koope­ráció megszűnése, de a ki­csi tönkremehet bele. Ezt az erkplcsi felelősséget ma még nem nagyon érzik a partnerek, és emiatt nem sokat érnek a szerződésekkel körülbástyázott megállapo­dások sem. Kifogást ugyanis mindig lehet találni, csak­hogy nem erre, hanem a ter­mékre van szükség. Ezért hangsúlyozta Kiss Sándor, a megyei pártbizottság gazda­ságpolitikai osztályának ve­zetője. hogy a most formá­lódó gépipari koordináció­nak csak akkor van értelme, ha a résztvevők korrektül állnak hozzá. Nem papírokra van szükség, megállapodás­hoz legyen elég akár egy te­lefonbeszélgetés is, és in­kább ne ígérjenek semmit, de teljesítsék a-vállalásokat. Segít a GTE Ezekkel a felvetésekkel nem nagyon lehet vitatkozni, ezek valóban az alapjai egy jövendő munkának. Egyet is értett mindenki, javaslatok inkább a majdani munkáról hangzottak el. Zsilinszki András, a békéscsabai városi pártbizottság titkára, úgy is, mint a Gépipari Tudományos Egyesület elnöke, a, tudatos­ságot hangsúlyozta. Ne bíz­zuk a véletlenre a kapcsola­tok létrejöttét, keressük és találjuk meg egymást. Ebben a munkában a GTE renge­teget tehet, és fel is ajánlja segítségét. Sümeghy Csaba, a KISZÖV elnöke új gondola­tokat vetett fel. Sok kisüzem folytat jelentős háttéripari tevékenységet, nemcsak ipa­ri, hanem mezőgazdasági szövetkezetekben is. Ezek ál­talában nem rendelkeznek megfelelő szakembergárdá­val a fejlesztéshez. A na­gyok tehát ne csak vásárol­janak tőlük, hanem vállalják át a gyártás, és gyártmány- fejlesztés gondjainak jó ré­szét. Így mindketten jól jár­nak. Mi legyen ennek az alaku­lóban levő együttműködés­nek a formája, és melyek le­gyenek a fő tevékenységi té- rületei?' Fodor Attila, az orosházi kőolajipari gépgyár műszaki igazgatóhelyettese szerint társulási formában lenne jó megalakítani. Úgy gondolja, négy fő témacso­porttal foglalkozhatnak. Az egyik lenne a szellemi koope­ráció, ebbe tartozik bele a jó megoldások átvétele. A másik az energiagazdálko­dás. A harmadik az anyag- beszerzés, a készletgazdálko­dás és a hulladékfelhaszná­lás lehetne, hiszen ami az egyik cégnél hulladék, az a másiknál alapanyag is lehet. Végül, de nem utolsó sor- bah említette a termelési kooperációt, ebben még óriá­siak a kihasználatlan lehető­ségek. Szervezni sem lehetett vol­na jobban, úgy rímelt erre Hankó Pál javaslata. A HA- FE 3-as gyárának főmérnöke rögtön kapacitást ajánlott annak a 250 ezer gázreduk- tornak az összeszerelésére, amit az AKG most Pécs mel­lett állíttat össze. Csak rá kell nézni a térképre, és máris látszik, mennyi idő és üzemanyag takarítható meg a távolság csökkentésével. De Hankó Pál tett -más konkrét javaslatot is. Hoz­zák létre az együttműködőv partnerek közös alapbankját. Ez tartalmazzon egy termék­listát, géplistát, gépalkatrész­listát, és térjen ki a raktári készletekre is. Adják meg a vállalatok, hogy miben van fölösleges kapacitásuk. és hol mutatkozik hiány, így a jövendő partnerek könnyeb­ben egymásra találnak. Nem a formán múlik Gyakran nagy gond a tmk, ebben is lehetne együttmű­ködni. Szakosodhatnának a gépfelújításoknál, így köny- nyebb lenne az alkatrész­utánpótlás biztosítása is. Hudák György, az Orosházi Üveggyár igazgatója lehető­ségeket ajánlott fel. Az üveggyár például rendel­kezik egy ritka és különle­ges eszközzel, a thermovízió- val. A kamera itt az infra­vörös tartományban készít képeket, kimutathatók vele a hőveszteségek. Ez óriási segítséget jelenthet az ener­giatakarékosságnál, de a kü­lönféle gépkonstrukciók me­legedő pontjai is felderíthe­tők. Az üveggyár, mint a megye legnagyobb energia- fogyasztója, rengeteg tapasz­talatot gyűjtött már az ener­giatakarékosság témaköré­ben. Ezeket szívesen megosz­taná másokkal. A realitások fontosságáról sok szó esett, erre tér ki Ba­kó Ignác, a FORCON békés­csabai gyárának igazgatója is. Ne tűzzünk ki teljesíthe­tetlen célokat, mert ez rög­tön kedvét szegi az együtt­működésnek. Boross Mihály. a Csepel Autógyár 4-es szá­mú gyárának igazgatója egy­más megismerésének a fon­tosságát állította előtérbe. Hódsági Tamás, a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet főmérnöke a tmk-koordiná- ció és a gyártóeszköz-gazdál­kodási együttműködés lehe­tősége mellett felvetett egy lényeges kérdést: ki végezze majd a most alakuló közös munkát? Annyi máris lát­szik, hogy ez a tevékenység nagyobb szabású annál, sem­hogy néhány lelkes műszaki társadalmi munkában elvé­gezze. A GTE ugyan renge­teget segíthet az előkészítés­ben, de a rendszer működte­tése nyilván meghaladná le­hetőségeit. Találni kell tehát valami olyan formát, amely olcsó, hatékony, és minden­kinek megfelel. ♦ Hogy mi legyen ez? A lé­nyeg szempontjából ez szin­te mindegy, szerintünk csak az a fontos, hogy ez az együttműködési készség ne rekedjen meg ezen a szinten. Vagyis: ne csak akarjuk, hanem végre tegyünk is ér­te! Lónyai László megállítják az útpénzfizető­helyek. Az irányítótáblák már Velence-Mestrét jelzik. A parti városban dolgoznak a gyárakban, itt élnek a munkások, ide telepítették az ipart. Ez a XX. század alakította, csöppet sem ro­mantikus Velence. Mi most a régire, az igazira vagyunk kíváncsiak. Autók kitiltva Hosszú földnyelven robo­gunk, körülöttünk tenger. Az álomváros1 benzingőzös, felemás képű előszobájában a Piazza la Román megál­lunk. A térről tovább autó nem mehet. Keressük a cso­dákat, de csak nyüzsgés, vá­rakozás, lökdösődés, amit észlelünk, örülünk, hogy bőröndünket majd nem mi cipeljük a szállóhoz, bár töb­ben szorongó arccal figye­lik. amint egy csónak hasa sorban nyeli a pakkokat. Va­jon találkoznak-e velük még valaha? Bilétát nyom­nak a kezünkbe, vaporettó- jegyet, s nyomulunk felfelé a rengő-ringó kishajóra. Úszunk a Duna-szélességű Canale Grandén, a Nagy Csatornán, sötétedik, met­szőn fúj a szél. Mellettünk olaszul csacsognak, hol a part egyik oldalán, hol a másikon kötünk ki. Mi pe­dig csak tágra nyílt szemmel bámuljuk a gótikus és rene­szánsz palotákat, a kivilágí­tott kőcsipkecsodákat, a szűk utcányi csatornákat, a forgalmas vízi országutat. Velence megnyitotta szá­munkra kapuit. Szállodánk a Domus Ca- vanis az Akadémia utcá­ban. Egy újabb, s egy ódon épület. Puritán egyszerűségű, ragyogó tiszta szobát ka­punk. A szomszédunkban egyházi középiskola, a szál­loda valamelyik atya tulaj­dona. Nem irigylem az ide­genvezetőnket. amíg elhe­lyeznek, megnyugtatnak mindenkit. Sokan vagyunk, ilyen-olyan természettel, igényeket megáldva, nem könnyű esetek. A forró vizes zuhany, a jó vacsora még az örök elégedetlenkedőket is elhallgattatja egy időre. Jó ízű levest, sült csirkét ka­punk, s az itt elmaradhatat­lan pohárnyi könnyű piros­bort. A hosszú utazást feled­ve, alig várjuk, hogy az éj­szakai városban sétálhassunk. I Fékezhetetlen jókedvvel ró- I juk az utcákat, telheteUenül I nézelődünk, hídra fel, hídról I le lépegetünk, szemléljük a csillogó kirakatokat. Mesé­lik. hogy decemberben el­árasztotta a tenger a Szent Márk teret, s ez itt gyakran megesik. Érkezésünket napo­kig tartó esőzés előzte meg, örültünk hát, hogy — hétfőn száraz időben mehettünk vá­rosnéző bolyongásunkra. Bedé Zsóka } (Folytatjuk) A Sóhajok hídja börtönből börtönbe vezet 1982. március 23., kedd Tessék választani — tessék vállalkozni! Új formák, új lehetőségek a gazdálkodásban 1. Leányvállalat £ Kisvállalat 3. Kisszövetkezet 4. Gazdasági munkaközösség 5. Vállalati gazdasági munka- közösség 6. Szerződéses üzemeltetés 1. Ipari és szolgál­tató szövetkezeti szakcsoport 8. Átalányelszámolá- sos rendszer 9. Költségtérítéses rendszer 10. Egységek bérlete 11. Fejlődő magánkisipar A hazai piacokon mono­polhelyzetet élvező vállala­tok nehezen állják a ver­senyt külföldön. A háttér­ipar elégtelen volta, a be­dolgozó kisvállalatok, a cél­feladatra létrejövő — majd megszűnő — bolygó kis szervezetek hiánya fokozza a rugalmasságot, csak beruhá­zással teszi lehetővé az ipar­szerkezet és sokszor a ter­mékszerkezet változását. A gazdaság igényelte munka­erőmozgás a vállalkozási kedv hiányában lelassult. A termelőegységek közötti kí­vánatos mértékű differenciá­lódás nem jött létre. Gazdasági haladásunkat továbbra is fejlett nagyüze­mekre alapozva, a szerveze­ti rendszerek korszerűsítésé­nek fblyamatában kétségte­lenül a leglátványosabb ese­tek közé egyes trösztök és nagyvállalatok felbomlása tartozik. Fontos lépés a le­ányvállalat alapítási lehető­sége, de gyökeresen újat szo­cialista gazdálkodásunkban a kisvállalat jelent — jogi for­máját, vállalkozási tartalmát tekintve. Kisvállalatot minisztériu­mok, országos hatáskörű szervek, tanácsok hozhatnak létre az 1981. évi 20. számú törvényerejű rendelet és a 42 1981. (IX. 28.) MT számú rendelet alapján — figye­lemmel a tevékenység jelle­gére, a felhasznált eszközök­re és a dolgozók létszámára. Tulajdonviszonyukat, műkö­dési mechanizmusukat, alap­vető szabályozásukat illető­en ezen kisüzemek, kisszer­vezetek éppen olyanok, mint bármély más szocialista ál­lami vállalat. Érdekeltségük centrumában a nyereség áll. A kisvállalat önálló jogi személy, a pénzügyminiszter és az ágazati miniszter elő­zetes egyetértésével kiadott alapító határozat szerint, a vállalati ,törzskönyvbe való bejegyzéssel jón létre. Tevé­kenységi körét, keresletszá­mát, bértömegét az alapító határozza meg|_ biztosítja a szükséges eszközöket, kineve­zi vezetőjét. Az alapító a kisvállalat eszközeit nem vonhatja el, tevékenységének végzésébe nem szólhat bele, ha azon­ban a' kisvállalat vesztesége­sen gazdálkodik, meg kell szüntetnie. Ez utóbbi a meg­határozó tartalmi eltérés az eddig funkcionáló vállalko­zásoktól. Bár első rátekintes- re formai, a kisvállalat mű­ködése szempontjából mégis rendkívül fontos eltérés: kedvezőbb a szervezeti, lé­nyegesen egyszerűbb az el­számolási, számviteli, érde­keltségi és adatszolgáltatási rendszerük. (Ilyen értelem­ben működhet a leányválla­lat kisvállalati formában, miként arra sorozatunk meg­előző írásában is utaltunk: a Békés megyei Népújság 1982. március 16-i számában.) A termelő kisvállalat jöve- delemszabályozása • lényegé­ben megegyezik — a 37 1981. (X. 27.) PM számú rendelet Szerint — az általános válla­lati körrel. Új elem, hogy nem a jelenlegi bérszabályo­zási rendben működik. Az itt alkalmazott 2 1981. (X. 30.) ÁBMH — Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal — számú rendelet lényege az, hogy a bértömeg évi kétszá­zalékos emelése adómentes, de minden további bérnöve­kedés után 60 százalékos, az adózott nyereséget terhelő befizetést kell teljesíteni. A kisvállalat dolgozói bé­rükkel nem felelnek a gaz­dálkodás eredménytelensé­géért. Vállalják azonban azt a nem kis kockázatot, amit a veszteséges gazdálkodás miatti vállalatmegszüntetés jelent. Így kisvállalat ala­pítására, főként pedig otta­ni munkavállalásra akkor számíthatunk, amikora ter­melési és értékesítési feltéte­lek kedvezőbb jövedelem­helyzetet valószínűsítenek. A leányvállalatokhoz ha­sonlóan indokolt lehet a nagyvállalatok egyes rész­legeinek leválasztása, kis­vállalati formában történő működtetése"^— esetleg kis­méretű vállalatok átminősí­tése. Békés megyében is kis so­rozatú alkatrészek gyártásá­ra; speciális, főleg export­igények kielégítésére, talál­mányok, újítások hasznosítá­sára, keresett, főleg import hiánycikkek helyettesítésére, háttéripari jellegű termékek előállítására, gazdaságszer­vezésre jöhetnek létre kis­vállalatok. Így az egyedi gép- és alkatrészgyártásban, műszeriparban, fémtömeg­cikkiparban, öntészetben. bútor- és egyéb fafeldolgozó iparban, nyomdaiparban, bői-, szőrme-, textilruházati és cipőiparban, kézmű- és háziiparban, ipari karban­tartásban. Bőven található lehetőség az építőipar külön­böző területein, az élelmi­szeriparban közismertek me­gyénk adottságai, de nem maradhat ki a belkereskede­lem és esetleg a közlekedés sem. Kezdetben kisvállalatok alapítására a valós lakossá­gi igényeket kielégítő szol­gáltatási szférában tapasz­talhatók törekvések, realitá­suk elsősorban a tevékeny­ség jövedelmezőségének függvénye. Erre főleg az épí­tőipari szolgáltatások terén, a járműjavításban, a háztar­tási géjíek és elektroakusz­tikai cikkek szervizellátásá­ban van kialakuló lehetőség. A fogyasztási szolgáltató kisvállalatoknál az adózás alapja nem a nyereség, ha­nem a bruttó jövedelem, amely a bevételek és a nem bérjellegű ráfordítások kü­lönbsége. Ugyanez az adó­technika érvényesül a kis­szövetkezeteknél, mivel ezek fognak versenyezni, de ez is­mét egy új vállalkozási for­mához vezet át bennünket. Ugrai P. András Olajcsere-műszer Mintegy száz mezőgazdasági üzem és közlekedési vállalat haszposítja már a Magyar Ás­ványolaj és Földgázkísérleti Intézet új műszerét, a szikomé­iért. Ezzel a hordozható kis be­rendezéssel gyorsan, egyszerűen megállapítható, hogy mikor kell a jármüvek motorjainak kenő­olaját- cserélni. A mérésekkel, il­letve a kellő időben végzett olaj­cserével elkerülhetik a ma még szinte általános pazarlást. A ku­tatóintézet munkatársai ugyanis bebizonyították, hogy az előírás­hoz képest gyakran 40—50 száza­lékkal meghosszabbítható az olajcsere ideje, ahhoz azonban, hogy ezt biztonságosan megte­gyék. az olaj minőségének rend­szeres. ellenőrző mérésre van szükség. A számítások szerint az elmúlt esztendőben a sziko- méter szolgáltatta információ alapján mintegy 20 millió forint értékű olajat takarítottak meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom