Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

1982. március 20., szombat NAGYVILÁG Testvérkapcsolatok D ebrecenben sikerült részt vennem a hagyományos virágkameválon. A teherautókon elhelyezett mesés vi­rágkompozíciók között láttam egy virágok­ból font helyke, bajúszos magyar pásztort és egy szovjet matrjoskát. A transzparen­sen ezt olvastam: a Debreceni Gördülő­csapágy Gyár és a Moszkvai I. számú Csa- págygyár kollektívája. A két gyár test­vérüzemi kapcsolatokat létesített egymás­sal. A moszkvaiak több mint 25 évvel ez­előtt segítettek a Debreceni Gördülő­csapágy Gyár építésében, az utóbbi évek­ben pedig a gyár teljes rekonstrukciójá­ban, ők állították be és szerelték fel az új csarnok1 berendezéseit. A partnerek szo­ros kapcsolatai évről évre bővülnek. A két gyár dolgozói rendszeresen találkoz­nak, művészegyüttesek, sportküldöttségek látogatnak el egymáshoz, a nyári szünidő­ben pedig gyerek-csereüdültetést szervez­nek. A munkásbarátság konkrét tartalommal tölti meg a testvérvárosok és testvérme­gyék kapcsolatait is. Pécsett iskolát építet­tek a lvoviak, ugyanakkor egy pécsi bri­gád Lvov egyik új építkezésén dolgozott. A múlt évben először írtunk alá öt évre szóló együttműködési tervet. Ennek alap­ján az idén először rendezzük meg a szov­jet és a magyar ipari és mezőgazdasági üzemek élen járó dolgozóinak a találko­zóját. Az újítók ünnepélyes, ugyanakkor szakmai találkozója lesz ez, akik — ná­lunk az SZKP XXVI, kongresszusának, Magyarországon a Magyar Szocialista Mun­káspárt XII. kongresszusának a tiszteleté­re indított szocialista munkaverseny kez­deményezői voltak. A találkozóra Buda­pesten kerül sor,- ahova a Szovjet—Magyar Baráti Társaság szakemberekből álló tu­ristacsoportot küld. Évente megemlékezünk a Magyar Ta­nácsköztársaság 1919. évi kikiáltásáról. Az idén nagyszabású kiállítást rendezünk az akkori időszak eredeti dokumentumaiból és anyagaiból. Ezek a páratlan dokumen­tumok a Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeumának' a gyűjteményében találha­tók. Az anyagot a Szovjet—Magyar Baráti Társaság kollektív tagja, a moszkvai Vla­gyimir Iljics Gyár művelődési házában ál­lítjuk ki. A barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződés aláírásának évfordulójáról, Magyarország felszabadítá­sának napjáról, minden éúben széleskörű­en emlékeznek meg a Szovjet—Magyar Baráti Társaság valamennyi tagcsoportjá­ban és a testvérvárosokban: Ogyesszában, Lvovban, Klaipédában, Herszonban és a Szovjetunió más városaiban. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság központi vezetősége mellett működő iro­dalmi és művészeti bizottság komoly munkát végez a magyar nép kultúrájának a terjesztésében. Az idén Kodály Zoltán és Kálmán Imre életművének szentelt hangversenyeket, irodalmi-zenei esteket szerveznek, megemlékeznek a realista fes­tőművész, Domanovszky Endre születésé­nek 75. évfordulójáról és Arany János ha­lálának 100. évfordulójáról... A Szovjet—Magyar Baráti Társaság se­gítséget nyújt magyar partnereinek a Szovjetuniónak szentelt, tömeges jellegű rendezvények szervezésében. A Szovjet Tudomány és Kultúra Házában nyílt meg az Oroszországi Föderáció festőművészei­nek a kiállítása. Ez egyike a ,,15 hét — 15 szovjet köztársaság” elnevezésű kiállítás­sorozatnak', amelyet a Szovjetunió meg­alapításának 60. évfordulója tiszteletére szerveznek. M agyarországon és a Szovjetunió­ban széleskörűen megemlékeznek az űrhajózás megalapozója, Konsztantyin Ciolkovszkij születésének 125. évfordulójáról, a nagy orosz zeneszerző, Igor Sztravinszkij, Komyej Csukovszkij író és Janka Kupala belorusz költő jubi­leumáról. Fjodor Oszkolkov, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság titkára Harc Nyugat-Szaharáért Fontos diplomáciai győzelem Fontos diplomáciai győzel­met aratott a Nyugat-Szaha- ra függetlenségéért küzdő felszabadítási szervezet, a Polisario az Afrikai Egység­szervezetnek (AESZ) az etió- piai fővárosban megtartott februári külügyminiszteri ér­tekezletén. ötvenegyedik tag­ként felvették a szervezetbe a Szaharai Arab Demokrati­kus Köztársaságot, amelyet a Polisario kiáltott ki hat éve önálló állammá. A nyu- gat-szaharai terület fcletti uralmat megtartani igyekvő Marokkó azonban — a mos­tani döntés ellenére — hajt­hatatlan, nem hajlandó tár­gyalóasztalhoz ülni a Polisa- rióval. Igaz, az ügy az AESZ- ban is nagy vihart kavart, s Marokkót követve 19 másik tagállam is tiltakozott a fel­vétel ellen. De vajon miért olyan fontos ez a térség Ra- batnak ? A válasz elsősorban gaz­dasági okokra vezethető visz- sza.-ítt található ugyanis — egyéb ásványkincsek mellett — a világ foszfátkészletének negyede. Számos körzetben a foszfát külszíni fejtéssel is kibányászható, s nem mellé­kes körülmény az sem, hogy a lelőhelyek többsége vi­szonylag közel fekszik a ten­gerparthoz, mivel ez az adottság megkönnyíti a szál­lítást. Kimutattak vas- és rézércet is, egyes kutatások pedig uránérckészletekre is utalnak. Marokkó történelmi előjo­gaira hivatkozik, amikor igazolni próbálja a hazán­kénál háromszor nagyobb, korábbi Spanyol-Szahara megszállását, annak ellenére, hogy az ENSZ közgyűlése már 1965-ben kimondta a szaharai nép önrendelkezési jogát. A három szomszédos ország, Algéria, Marokkó és Mauritánia ekkor még egysé­gesen támogatta e határoza­ATLANTI OCEAN El Aíun • Bou Craa NYUGAT NS» SZAHARA *i rrrrr >T/TV S ZÁH A RA Mauritánia 0. km 2p0 tot. 1974-re azonban — ami­kor a fokozódó nemzetközi nyomás hatására — Spanyol- ország hozzájárult gyarmatán a népszavazás megszervezé­séhez, megszűnt a „három szomszéd” egyetértése: Ma­rokkó és Mauritánia titkos megállapodást kötött Nyu- gat-Szahara felosztásáról. 1976 elején a spanyol csapa­tok kivonásával párhuzamo­san megindult a marokkói és mauritániai csapatok invá­ziója. A Polisario, amely a nyu- gat-szaharai nép egyedüli törvényes képviselőjének te­kinti magát, és ebben a mi­nőségben .széles körű afri­kai és nemzetközi támoga­tást élvez, felvette a harcot. A térségben járt ENSZ-bi- zottság már 1975. nyarán megállapította, hogy a Poli­sario szinte az egész lakos­ság támogatását élvezi. (A nomád körülmények között élő, sivatagban vándorló sza- haraiak számát a Polisario háromnegyed millióra becsü­li, míg Marokkó az 1974-es utolsó népszámlálás adataira hivatkozva csak 60-7Ü ezres népességről beszél.) A felsza­badító harc sikerét jelezte, hogy 1979 augusztusában Mauritánia és a Polisario képviselői békeszerződést ír­tak alá Algírban. Ebben Mauritánia elismerte a Poli- sariot és lemondott az általa megszállt nyugat-szaharai te­rületekről. A döntés oka Mauritánia gazdasági bajai­ban keresendő: az ország fő kiviteli termékét jelentő vas­termelés ugyanis a Polisarió- val folytatott háború miatt a felére esett vissza. Mauritánia „árulása” azon­ban Rabat ellenakciójához vezetett. II. Hasszán marok­kói uralkodó csapataival megszállta a nyugat-szaharai terület eddig Mauritánia ál­tal ellenőrzött déli részét is. így azonban a szaharai há­ború folytatásáért, a válság elhúzódásáért teljes mérték­ben Marokkót terheli a fe­lelősség. Az AESZ mostani döntése jelzi, hogy ezt a tényt a fekete kontinens egyre több tagállama ismeri fel. Szegő Agnes „A díszszemle már a vé­géhez közeledett, húsz perc hiányzott még a déltől. A földön 130 milliméteres ágyúkkal felszerelt tehergép­kocsik gördültek, de a néző­sereg az eget fürkészte. A dübörgő zajba azonban lövé­sek dörrenése vegyült: kézi­gránátok is robbantak, gép­pisztolysorozatokat adtak le. Kiáltások hallatszottak: Di­csőség Egyiptomnak! Táma­dunk, előre!’’ Az olvasó talán már rá­ismert: a fenti sorok a Szá­dat elnök ellen elkövetett merényletet idézik. Azt az eseményt, amelynek hatása az egyiptomi politika alaku­lására, s az egész közel-ke­leti válsággócra még ma sem mérhető fel igazán. Az is­mert külpolitikai újságíró­nak, Réti Ervinnek most megjelent könyve, a „Halál a dísztribünön” a kairói díszszemle véres eseményei mögé tekint. Bemutatja a meggyilkolt államfő életút­ját, politikai arculatát, azt a folyamatot, amelyben Nasszer egykori tömegszerve­zetének főtitkára, az elnök harcostársa, majd alelnöke eljut oda, hogy a Camp Da- vid-i különbéke egyik fősze­replője legyen. „Halottakról vagy jót, vagy semmit” — olvashatjuk a példás gyorsasággal megje­lent könyv utószavában. Ám — teszi hozzá rögtön a szer­ző — „ha következetesen megtartanánk ezt az intést, kevés politikai személyiség pályájáról emlékezhetnénk meg távozása után és Szá­dat sem lenne kivételt erő­sítő szabály ... Még csak a kezdetén vagyunk annak az oknyomozó, feltáró tevé­kenységnek, amely minden részletében hitelesen szeret­né megismerni az egyik leg­ellentmondásosabban fejlődő ország, Egyiptom viharos évtizedeit, azon belül az or­szág elnökének szerepét.” A Halál a dísztribünön az összegzésnek, a politikai elemzésnek ebben a korai szakaszában vázolja fel a kairói merénylet hátterét, el­ső következményeit. Afganisztán fl földreform megszilárdítása Az Afganisztáni Demokra­ta Néppárt már megalaku­lásának évében, 1965-ben programjába iktatta a föld­reformot. Ez érthető, hiszen az ország dolgozóinak, 70 százaléka földműves, a nem­zeti jövedelem és az export- bevétel kétharmada a me­zőgazdaságból származik. Természetes tehát, hogy az 1978. áprilisi forradalom rehaladást hozott a gabona és a burgonya termésered­ményeiben. A párt, a kormány és a tavaly alakult nemzeti haza­fias front széles körű pro­pagandát indított a földre­form folytatása mellett. E célra minden vidékre külön konkrét feladattervet dol­goznak ki. Pontos kimutatá­Északkelet-Afganisztán Nedshrab nevű falujában a földhöz jutott parasztok gyűlésen veszik át a birtoklevelet győzelme után nagy erőfeszí­téseket tettek a program vég­rehajtásáért. A földreform első szaka­szában a nagybirtokok el­kobzásából, illetve korláto­zásából 296 ezer földnélkü­lit és szegényparasztot jut­tattak földhöz. / Az 1980-ban kezdődött má­sodik szakaszban a népi kor­mányzat fokozta erőfeszíté­seit a feudalizmus maradvá­nyainak teljes széthúzása, .és a falvak szociális előrehala­dása érdekében. Az 1979-ben kezdődött ötéves terv ösz- szes beruházásainak 25 szá­zalékát a mezőgazdaság fej­lesztésére kívánják fordíta­ni. A Szovjetunió segítségé­vel megerősítették a gép- és traktorállomásokat. A fő cél a termőterület növelése, az öntözési rendszerek kiépíté­se, a műtrágyagyártás foko­zása és a vetőmagvak' minő­ségének javítása. Az első eredmények: az 1981. évi aratás figyelemreméltó elő­sok' készülnek a földtulaj­don-viszonyokról. Az igaz­ságügy-minisztérium tör­vénytervezetet készít az ön­tözés anyagi kérdéseinek szabályozására. A forradalom ellenségei, az ellenforradalmárok persze mindent elkövetnek, hogy szabotálják és hátráltassák a földreform végrehajtását. Ezért alapvető feladat, hogy megvédjék a reform végre­hajtóit és a földhöz jutotta­kat. Azt sem lehet figyel­men kívül hagyni, hogy a falusi lakosság történelmi tapasztalatai alapján eleve bizalmatlan minden, az álla­mi hivataloktól jött intéz­kedés iránt. Ezt táplálták az első szakaszban elkövetett hibák is (mint például a jogtalan kisajátítások, a for­radalmi törvényesség meg­sértése stb.), valamint az a tény, hogy a parasztok egy része az ellenforradalmi ter­ror nyomására visszaadta a kapott földet. A 3000 hektáros ghasiabadi kísérleti gazdaság tehcnistállói előtt. A gazdaságot három másikkal együtt 15 évvel ez­előtt, szovjet segítséggel hozták létre Munkatermelékenység és munkaidő-megtakaritás A Német Demokratikus Köztársaság gazdasági tel­jesítményeinek növekedésé­hez jelentős mértékben já­rul hozzá a tudományos- technikai fejlődés. Ezt nem­csak elméleti közgazdászok állítják, de a gyakorlat is bi­zonyítja. A tudomány és a technika hozzájárulása a munka ter­melékenységének emelkedé­séhez — az egy munkásra, illetve alkalmazottra jutó bruttó termelést tekintve — 1975-ben még 55 százalékos volt. 1977-ben a mérések eredménye már 75, 1980-ban pedig — amely esztendő az NDK eddigi legnagyobb gaz­dasági teljesítményét hozta — már több mint 95 száza­lék volt. Hasonlóan _ kedvező képet mutat a vizsgálódás, ha a tudományos-technikai újítá­sok, változtatások eredmé­nyezte munkaidő-megtakarí­tást vesszük szemügyre. 1976-ban 230 millió munka­órát takarítottak meg az iparban, az építőiparban, és a közlekedésben foglalkozta­tott dolgozók, 1977-ben 299, 1980-ban pedig már 422 mil­lió órát! Ez a szám a következő években tovább növekszik, és 1985-re előreláthatólag eléri a 600 millió munkaóra-megta­karítást. (BUDAPRESS — PANORAMA) A múlt év augusztusában hozott kiegészítő törvény a demokratikus földreform végrehajtásakor nagy fi­gyelmet fordít a vallási és a törzsi hagyományokra. A törvényben megállapított mértékig biztosítják az egy­házi intézmények, a törzsi vezetők, valamint a fegyve­res erők tisztjeinek birtokuk­hoz való jogát. Azoknak' a földbirtokosoknak a* földjét is mentesítik az igénybevé­tel alól, akik bizonyítható­an a korszerű művelés esz­közével dolgoztatnak földjei­ken, és termékeik' nagyobb részét az államnak adják el. Azok a földbirtokosok, akik az általános amnesztia alap­ján visszatértek hazájukba, visszakapják' földjeiket, il­letve adott esetben kártala­nítják őket. A földosztás so­rán előnyben részesülnek azok a földnélküliek és sze­gényparasztok, akiknek fiai önként a hadseregben, vagy a rendőrségnél szolgálnak. (g. i.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom