Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-19 / 66. szám
NÉPÚJSÁG 1982, március 19., péntek Orvosok a háború ellen Beszélgetés Zsebük Zoltán orvosprofesszorral Egy nemzetközi orvosmozgalomhoz csatlakoztak március 12-én a magyar orvosok, a Magyar Tudományos Akadémián rendezett gyűlésen. Fiatal mozgalomról van szó amelynek tagjai nem egyszerűen a békéért, a béke megőrzéséért, hanem kifejezetten a nukleáris háború megelőzése érdekében kívánnak cselekedni. E mozgalom időszerűségéről és jelentőségéről folytattunk beszélgetést dr. Zsebők Zoltánnal, ia nemzetközi hírű orvosprofesszorral. — Professzor úr! ön orvosként tanulmányozta egy esetleges nukleáris háború semmihez sem hasonlítható következményeit, emellett évtizedek óta tevékenykedik a békemozgalomban. Véleménye szerint mit tehet a magyar értelmiség a nukleáris háború megelőzéséért? — A magyar békemozgalomban nemcsak értékes hagyományokra támaszkodhatunk, hanem ezenfelül tekintélyes intellektuális érték és erő halmozódott fel. Hogy mozgalmunk ne legyen a papucsban, fotelban ülő, a .régmúltat rezignációval, nosztalgiával szemlélő nagyapához hasonló, ehhez az együttérző milliók aktív érdeklődését kell felkelteni. Az értelmiségnek azért tulajdonítok és szánok nagy szerepet a további munkában, mert az emberiség gyakorta nemcsak fehér köpenyes csodatevőnek nézi a tudósokat, hanem olyanoknak, akiknek a jövendőről szólva hitelük van. Ha elmondják és tudományosan dokumentálják a tudomány emberei mindazt, ami ellen küzdünk, ami fenyegeti a világot, ezt megértik az emberek egy olyan korszakban, amikor éppen a tudomány eredményeinek felhasználásával vált léhet- ségessé, hogy átlépjünk az egyik bolygóról a másikra ... — De a tudomány tette lehetővé azt is, hogy elpusztítsuk a saját bolygónkat, s hozta létre azokat az eszközöket, amelyek nemcsak létünket veszélyeztetik, hanem egyúttal lehetetlenné teszik, hogy jobban éljünk ... — Igen, ez igaz. Elkeserítő, hogy milyen óriási szellemi erő, értékes anyag • és munka hever ezekben az eszközökben, haszontalanul elpré- dálva az emberiség közös vagyonát. Hadd mondjak két számot. A legmodernebb harci repülőgép gyártási költségéből egymillió tonna gabonát lehetne venni az éhezőknek, és egy Trident típusú rakétákkal ellátott atom-tengeralattjáró árának égyharmadából megszüntethetnénk a földön a maláriát. — Ez a tény is azok közé az igazságok közé tartozik, amelyet sokszor hangoztatunk ... — Sokszor, de nem elégszer. Sokszor elmondtuk, de nem elég alkalommal, hogy ma Európában kétezer- négyszázötvenkét interkontinentális rakéta százötven- ezer nukleáris töltet áll bevetésre készen. Épp így nem beszélünk róla elégszer, hogy ötszázöt stratégiai bombázó, huszonnégyezer harci repülőgép, kilencvenegyezer-két- százhetven tank és ötvenhatezer négyszáz ágyú van készültségben. Elrémítő, döbbenetes számok, és még nem szóltam az ezemyolcvanhá- rom tengeralattjáróra szerelt rakétáról, és a földrészünket körülölelő négyezer-ötszáz hadihajóról. És a NATO 1979 decemberi határozata szerint ezt a borzalmas arzenált további ötszázhetvenkét tökéletesített közepes hatósugarú rakétával akarják kiegészíteni ... Világgá kiálthatjuk-e elég hangosan, hogy Európa szinte egyetlen nagy fegyverráktár lett, hogy egy meggondolatlan indulat lángra lobbanthatja a gyújtózsinórt, amely pokoli erőket szabadít fel, mely lerombolhatja világunkat és temetővé teheti Európát. Világgá kell kiáltanunk, hogy az Európában ma készenlétben levő ötvenezer megatonnányi nukleáris hadianyag minden egyes európai lakos számára százezerszerese a halálos pusztító erőt képviselő robbanásnak! — Amennyire tudom, a professzor úrnak meggyőződése, hogy nem lesz nukleáris háború. Milyen jelentőséget tulajdonít annak, hogy éppen napjainkban, s hogy éppen az orvosok indítanak mozgalmat az emberiséget fenyegető tömeghalál megelőzése érdekében? — Az orvosok az átlagosnál nagyobb befolyással vannak a közvéleményre. Felelősségünk. és lelkiismeretűnk kényszerít az igazság kimondására. Terveink valóra váltása tekintetében valóban optimista vagyok. De éppen ezért kell a már eddig csoportosult és még meghívandó tagjainknak hitvallókként is hirdetni sorsdöntő óráink igazságát. Hirdetni kell, hogy ismét válaszúihoz érkezett Európa és a világ, s az embereknek hatalmában van dönteni a tekintetben, hogy a háború vagy a béke irányába haladjunk, s hogy nem egyes csoportok joga a döntés az enyhülés, vagy a feszültség fokozása kérdésében. Helyzetünk bizonyos tekintetben könnyű, hiszen a béke igazsága örökkévaló. Napjainkban i az értelmes ember számára nem kétséges, hogy a háború semmire se megoldás, hogy a háborúval keresni az emberiség jobb sorsát otromba és aljas hazugság, s aki háborút akar, az menlevelet kér olyan gyilkossághoz, melyben az egész emberiség az áldozat. Azt kell hirdetnünk, hogy a béke igazsága tőmondatos igazság. Egyszerű és természetes, mindenki számára felfogható, minthogy minden józan ember azt szeretné, hogy zavartalan, békés évek jussanak osztályrészéül. És ez az igazság például az Allensbachi Demoskopiai Intézet néhány héttel ezelőtti reprezentatív felmérése szerint a nyugatnémetországi emberek között, tehát egy NATO-államban is tért hódit. Az értelmiség szerepét növeli, hogy egyre nagyobb azoknak a száma, akik etikai kérdésként kezelik a háború és béke ügyét. Tehetnek-e egyebet a magyar orvosok, mint hogy élő lelkiismeretként továbbra is a béke igazságát és oszthatatlanságát hirdetik? Aczél Gábor Egészségügyi ellátás Telekgerendáson Telekgerendáson az elmúlt évben adták át az 1.5 millió forint értékű egészségházat, amelyet a Békéscsabái Állami Gazdaság épített. Azóta egv helyen van az anya- és gyermekvédelem. a nőgyógyászat, a fogászat, itt végzik munkájukat a védőnők. ezen a helyen rendel a gyermekorvos. A több mint 1600 lakosú településnek nincs állandó körzeti nrvosa, ezért helyettesítő orvos látja el a betegeket. napi két órában. Az új ügyeleti rendszer bevezetése óta a segélykérő telefon pedig Békéscsabára van bekötve. Állandó körzeti orvosnak régóta hirdetnek állást. Az állami gazdaság körzetét is el kellene a pályázónak látnia. Egyelőre nincs jelentkező. Nem megoldott az iskolafogászat sem. Jelenleg a felnőttrendeléseken látják el az iskolásokat is. II HNF-titkárok továbbképzéséről Talpon maradni Szikszai Ferenc, a Hazafias Népfront Békés megyei titkára a közelmúltban értékelte annak a felkészítőtovábbképző tanfolyamnak az eredményeit és tapasztalatait, amelyet februárban tartottak településeink HNF- titkárainak részére Gárdonyban. Erre az alkalomra a szervezők meghívták a megyei elnökség tagjait, valamint a városok és a járási székhelyek HNF-elnökeit is. A rendezvénynek az volt a célja, hogy elősegítse a helyi .népfronttestületek 1982. évi tevékenységét, s hogy ezáltal is hatékonyabbá váljék az aktivistáknak, tisztségviselőknek a lakóhelyükön betöltött politikai szerepe, illetve közéletisége. A résztvevők ugyanakkor — mivel új titkárokról volt szó — az alapvető mozgalmi ismeretek mellett módszertani útmutatást is kaptak a leendő feladatok ellátásához. A népfrontnak a szocializmus politikai rendszerében elfoglalt helyéről, funkciójáról R adó Györgyné,- az MSZMP Központi Bizottságának tagja beszélt, míg a VI. ötéves népgazdasági terv végrehajtásával, a lakóhely fejlesztésével, a testületek munkamódszerével és a szervezés rendjével kapcsolatos mozgalmi témákról Inzsel Ottó és Csizmás Attila, a HNF Országos Tanácsának osztályvezetője, illetve helyettese tartott előadást. A nemzetközi élet aktuális kérdéseit Bognár Gyula, a Külpolitika c. folyóirat főszerkesztője; a Békés megyei Tanács 1982. évi tanácsi fejlesztési és költségvetési tervét Araczki János elnökhelyettes, az egészségügy helyzetét pedig dr. Horváth Éva, a megyei tanács osztályvezetője ismertette a tanfolyam hallgatóival. Körükben egyébként igen kedvező visszhangra talált a Fejér megyéről szóló, filmbemutatóval egybekötött, sokoldalú, színes tájékoztatás is. Az előadások után a konzultációk következtek, amelyek jó lehetőséget teremtettek az azonos és a különböző adottságú településeken dolgozó bizottságok munkájának alapos megismerésére, a közös tennivalók egységesebb értelmezésére. (Sajnos, kevés idő jutott a járási szintű kiscsoportos beszélgetésekre.) A résztvevők nagy aktivitásáról tanúskodó tanácskozásokon egyebek között a következő kérdésekre keresték a választ: Hogyan lehetne orvosolni az ötnapos munkahétre •való áttérés miatt keletkezett gondokat a szolgáltatás és a kereskedelem területén? Milyen hiányosságok tapasztalhatók az egészségügyi ellátásban és a közlekedésben a kistelepüléseken? Többen felvetették a községek lakosságának elöregedésével, az üresen álló tanácsi épületek, szolgálati lakások hasznosításával és a tanyáknak a háztáji-kisegítő gazdálkodásban betöltött szerepével összefüggő problémákat is. A mozgalom szervezeti életére, munkamódszereire vonatkozóan egyesek azt indítványozták, hogy évente tartsanak összevont felkészítő foglalkozásokat a helyi HNF-titkároknak, s fordítsanak nagyobb gondot a tapasztalatcserékre, és az úgynevezett apró munkákra. A konzultációkon elhangzott az is: jól érvényesül a pártbizottságok irányító tevékenysége a legtöbb településen. A hatékonyságra való törekvés egyik legfontosabb feltétele az, hogy a népfrontbizottságok tisztségviselői minél konkrétabban igényeljék a helyi pártszervek segítségét. ' A HNF megyei titkára végül úgy foglalt állást, hogy a Gárdonyban tartott felkészítő tanfolyam elérte célját, mert sikerült .továbbfejleszteni a minőségi munkát, s jó irányban lehetett befolyásolni a megyei HNF- mozgalorn működését. Az érdekes, hasznos programok, a több napos együttlét előmozdította a közéleti szereplést vállaló tisztségviselők, valamint a megyei HNF-el- nökség kapcsolatának elmélyítését, a tapasztalatok átadásának közvetlenségét. —y—n Tűnődöm míg beszélgetünk, s amikor kilépek is Fodré Ferenc békéscsabai rokkant- nyugdíjas otthonából. Mi mindent rejt magában ötven- hét életév: munkát, tapasztalatot és életkedvet, még a megrendült egészség ellenére is. Tíz évvel ezelőtt súlyos tüdőbetegséggel operálták, azóta fél tüdővel él, fele levegővel, mint más. A II. rokkantsági fokozatba tartozik: teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul. Hosszan sorolhatnám mindazt, ami az állapotából következik, vagy azt nehezíti, de amelyet mind legyűr, mert le akarja. Hogy talpon maradhasson. Bogozom, mi ad erőt hozzá? Az egyik támpont, a gyermekkor. — Nyolcán voltunk testvérek. Szüléink békési parasztok, de apám a kőműves- séget is kitanulta. S talán ennek köszönhetjük, hogy mind a hét fia szakmát kapott a kezébe. Én cipész lettem. De addig? Nyolcévesen egész nyáron cseléd a kosztért és öt pengő bérért. Négy szünetben egymás után, s mindig öttel emelkedett a fizetésem. Inasnak sem volt jobb dolgom. Húszéves, mikor az ország és a nép sorsa megfordul. Hatalmas élmény, s az idők múltával egyre mélyebb. Akkor a mozgalmi élet a mindennapok természetessége volt. A MADISZ, a szakszervezet, s hamarosan a párt. Minden este és a hétvégi szabad időn. ősztől tavaszig a cipészkedés — mert ekkor volt sok munka —, aztán a kapálás, aratás, cséplés. Közben az első tanácsválasztáskor Bélmegyeren tanács- és vb-tag lesz. — És mindig a sport. Lehet, hogy hihetetlen, de már áz óvoda belém plántálta a szeretetét. Persze, ahogy a kicsik tudnak. Aztán az iskolai és ifjúsági versenyek következtek, majd a felszabadulás után megalakítottuk a Békési Barátság Sportkört. Bélmegyeren egy másikat, tanítók, iparosok közösen. — A mozgalmi munka és a sport Csabán is folytatódott, amikor az ötvenes évek elején a megyei tanács tervosztályára kerültem. Nehéz feladatot kaptam, negyvenhét vállalat anyagellátása tartozott hozzám, az akkori kötött gazdálkodás közepette. Közben tanultam is, a közgazdásági technikumban érettségiztem le. S előbb DISZ-titkár, majd párttitkár voltam, meg a tanácsi sportkör szervező titkára. Üjból és végig, a munka mellett a mozgalom és a sport kísérte. Ez utóbbit később hivatalból is végezte a városnál. Aztán jött a betegség, s 1972-ben dolgozott utoljára a munkahelyén. Társadalmi munkában azóta is, állandóan. A műtét után fokozatosan kezdett egyre többet vállalni. Aktívája a városi pártbizottságnak, a II. kerületi pártalapszervezet- nek, a Hazafias Népfrontnak — mindenütt konkrét megbízatással — s ezen felül lakóbizottsági elnök, s még vöröskeresztes munkát is végez. — Ha a négy fal közt maradok, mindennek vége, nem élnék már. A közösségre — ahol számítanak rám — olyan szükségem van, mint a családomra. Nélküle nem maradtam volna talpon, s eztán sem tudnék. Csak így, és az akarattal. Vass Márta Hűségmozgalom, 1943 1944. március 19-én a hitleri Németország fegyveres erői megszállták Magyarországot. A bizonytalankodó és felemás tetteken kívül egyébre nem vállalkozó magyar uralkodó osztályok, a hadsereg vezetői ellenállás nélkül tudomásul is vették a történteket. Azzal pedig, hogy Horthy kormányzó a helyén maradt, s német nyomásra Sztójay Dömét, a németek bábját, kinevezte miniszterelnöknek, még alkotmányos látszatot is adott a megszálláshoz, félrevezetve ezzel az emberek tömegeit. A német megszállás vér- telen és gyors végrehajtásában szerepet játszott az a körülmény is, hogy a hadsereg vezetésében, az állam- hatalom egyéb posztjain ekkorra már szinte meghatározóvá vált a- német befolyás, sőt, e megszállást támogató tömegbázis is kialakult a nyilaspárt és á volks- bund szervezetek révén. A nyilaspárt Hitler hatalomra jutása után alakult meg Magyarországon, a nácizmus hatására. A területvisszacsatolások egyik ára pedig a magyarországi németek körében a hitlerista szabad szervezkedés volt, amelynek nyomán a nemzeti létünket aláásó fasiszta volksbund szervezetek jöttek létre, azzal a nyíltan is vallott céllal, hogy kiszakadjanak- a magyar államiságból. A náci német propaganda kétségtelenül erőteljes hatást váltott ki a magyarországi németek körében, de ugyanakkor ellenállást is a volksbundista szervezkedéssel szemben. Békés megyében két jelentősebb németek által lakott település volt ebben az időben: Mezőberény és Elek. Mindkét községben figyelemre méltó táborra tett szert a Tolna megyei Bonyhádról elindult „Hűségmozgalom". Ennek 1943. március 15-én Bonyhádon kelt felhívása többek között ilyeneket tartalmazott: „A mozgalom a hazai német nép egy részének leikéből pattant ki... amely az agitátorok erőszakos és magyargyűlöletet szító propagandája, ellenére is hűek maradtak a haza és nemzet fogalmához, s a magyarsággal való régi testvéri viszony fenntartásához ... Magyarországot tartják igazi és egyetlen hazájuknak, a történelmi magyar nemzet tagjai akarnak maradni... a külföldi pénzen dolgozó agitáció a nagyobb szabadságot na"”obb szabadosságra használja fel, nem magyar nyelvű lakosságunkat elidegeníti a magyar hazától, sőt, egyenesen területi irredentába torkollik. Ezeknek a veszedelmes törekvéseknek ellensúlyozására a társadalmi erőknek kell akcióba lépniük ... ” A megyénkbe is eljutott felhívás nyomán Mezőbe- rényben, Eleken is megalakult a „Hűségbizottság”, s agitációjukra sokan csatlakoztak a mozgalomhoz, és írták alá a „Nyilatkozatot”. A gyulai levéltár őrzi a me, zőberényi nyilatkozat szövegét. Ebből néhány kiragadott mondat: „ ... (őseinknek) egy közös cél, a magyar haza felvirágoztatása lebegett a szemük előtt, s ezen cél elérésében mindenkor együtt dolgo.ztak a magyarsággal. Mindenkor hűséggel kitartottak a magyarság mellett, nemcsak azért, mert egyenlő jogokat- élveztek, hanem azért, mert érzésben is teljesen összeforrtak a magyarsággal. Ezért jövendő boldogulásukat is e nép boldogulásához kötötték. E hazából soha el nem vágytak . . . Sajnos, az utóbbi időben egyesek ezt a békés együtt élést kecsegtető szólamokkal és ígéretekkel igyekeznek megzavarni és közöttünk ellentéteket szítani... Mi nem tagadjuk német vagy tót származásunkat, de büszkén valljuk magunkat egynek a magyarsággal. Mi eddig is hűséges és öntudatos polgárai voltunk e hazának, s azok is maradunk ...” ★ A közelmúltban jelentkezett szerkesztőségünknél a mezőberényi „Hűségbizottság” egykor volt titkára, Monostori Márton nyugalmazott tanító. Kérésünkre megírt visszaemlékezéséből adunk közre részleteket, amelyek e mozgalommal kapcsolatosak. „Mezőberényben megközelítőleg nyolcezer szlovák, négyezer német és háromezer magyar lakott. A két évszázad folyamán soha semmiféle nemzetiségi ellentét, ösz- szeütközés nem volt közöttük. Bíróválasztások idején felváltva hol tót, hol sváb, hol magyar bírót választottak meg, s mindig a másik két nemzetiség adta a törvénybírót, illetve a gazdát. Ugyanúgy megosztoztak a képviselőtestület tagjainak létszámában is. Ismétlem, teljes volt az egyetértés a község háromnyelvű lakosai között. Még a húszas évek elején a zsidóságot idegen és gyűlölt fajnak hirdető és ellenük féktelenül acsarkodó „Ébredő magyarokról" sem igen vett tudomást községünk közönsége. De csak volt béke, mert a harmincas években — különösen a második felén — olyan zűrzavaros helyzet alakult ki országszerte, s így a mi községünkben is, ami teljesen megbolygatta az% eddig békésen egymás mellett élő nemzetiségiek viszonyát... Az 1934-ben megalakult nyilaskeresztes párt helybeli »szülőapja« N. Schultz József nevű herényi születésű sváb volt, aki többször is járt Németországban, s ott agitátoriskolát végzett. (E tény már előre árnyékot vetett későbbi tevékenységére.) Eleinte ugyan mellét verve »magyarságával« kérkedett, és az »árja« és »turáni« népek felsőbbrendűségéről szónokolt (de később már elhagyta a »turánit« ...). Pártja eleinte a svábság köréből verbuválódik, de később szlovákokat és magyarokat is »befogad« sorai közé. Bár N. Schultz sokakat megszédít községünkben, de a többi nemzetiségiekkel együtt létszámuk nem teszi ki a község lakosainak 15—20 százalékát. Ebből is a nagy többség csöndes és hallgatag, de vagy kétszázan — főleg svábok — annál hangosabbak. Vannak kiadványaik is. Főleg N. Schultz szerzeménye az árja népek felsőbbrendűségéről, a zsidók szidásáról, a »vörösveszedelemről-«. Botrányos atrocitásoktól sem riadnak vissza. A harmincas évek legvégén, a negyvenes évek elején N. Schultz mindinkább a volksbund felé tereli az addig Sz. J.
