Békés Megyei Népújság, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-19 / 66. szám

NÉPÚJSÁG 1982. március 19-, péntek MÉM-felhívás Az erdők és fásítások fokozott tűzvédelme ér­dekében a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Mi­nisztérium az erdőkben, a közút és vasút menti fásításokban — a kijelölt tűzrakóhelyeken is —, valamint az erdőtől 200 m-en belül, ideértve a gaz- és parlagégetést is, március 20. napjától át­meneti időre mindenne­mű tűzgyújtást megtilt. Egyben félhívja a MÉM a vasúton vagy közúti gépjárműveken utazók figyelmét arra, hogy égő dohányneműt, gyufát az ablakon ne dobjanak ki, mert azzal is veszélyeztetik az erdő faállományát, továbbá az út és vasút menti fásí­tásokat. Szép, új üzlettel gazdagodott Mezőhegyes. A mezőgazdasági kombinát felújította a vasút­állomás közelében levő régi épületet, amelyben egy élelmiszerboltot, és egy büfét létesí­tettek. Képünkön: az épület külső képe, és az ízlésesen berendezett büfé Fotó: Veress Erzsi Magyar filmhét kezdődött Párizsban Párizsban szerdán este ünnepélyes keretek között megnyitották a magyar film­hetet, amelyet Jack Lang kulturális miniszter és Claude Cheysson külügymi­niszter védnöksége alatt ren­deznek. A megnyitó ünnep­ségen Pierre Viot francia filmfőigazgató mondott be­szédet. hangsúlyozta, hogy a filmhét keretében, amely a tavaly decemberben Buda­pesten rendezett francia, filmhét viszonzása — módot nyújtanak a párizsi közön­ségnek, hogy megismerhesse a magyar filmművészet sok­oldalú. széles tematikájú és magas művészi színvonalú alkotásait. Szabó B. István, a Művelődési Minisztérium Film-főigazgatóságának ve­zetője, a bővülő magyar— francia filmkapcsolatok fo­kozódó jelentőségét méltatta. A megnyitó ünnepségen, amelyen Sándor Pál „Ripa- csok” című filmjét mutatták be, jelen volt dr. Bényi Jó­zsef, párizsi magyar követ is. A filmhét során két pári­zsi filmszínházban, a Jean Coctéau és a Le Quartier Latin mozikban 12 magyar játékfilmet és hat dokumen­tumfilmet mutatnak be. A játékfilmek között külön he­lyet foglal el a Szabó Ist" ván-ciklus, amelynek során Szabó István Tűzoltó utca 25.; Bizalom; Budapesti me­sék; Álmodozások kora; Apa; Szerelmesfilm című műveit vetítik. Ezenkívül bemutatják Jancsó Miklós ,,A zsarnok skive”; Kovács András „Ideiglenes paradi­csom”; Gaál István „Csere­pek”; Sándor Pál „Ripacsok” című filmjeit, a dokumen­tumfilmek között pedig Dárday István és Szalai Györgyi „Filmregény”; Tarr Béla „Családi .tűzfészek”; Ember Judit „Fagyöngyök”; Zolnay Pál „Fotográfia”; Schiffer Pál „Cséplő Gyuri”; Elek Judit „Egyszerű törté­net” című műveit. A filmhét során rendezen­dő vitaesteken több magyar filmrendező is részt vesz: Elek Judit, Gaál István és Kovács András. Részt vesz a filmhét eseményein Udvaros Dorottya filmművésznő is. Oz infarktus megelőzéséért Üjabb munkahelyeken szervezi meg a nehéz fizikai munkát végzők kardiológiai vizsgálatait, s megelőző gyógykezelését a balatonfü­redi állami szívkórház. Az intézmény tizennyolc válla­lattal és termelőszövetkezet­tel tart rendszeres kapcso­latot, orvosai több ezer mun­kás egészségére felügyelnek. A tapasztalatok szerint a szívizom hiányos vérellátásá­val járó betegségek igen gyakoriak, főként az egész­ségtelen táplálkozás és a dohányzás következménye­ként, s amiatt, hogy nem figyeltek föl időben a meg­előző tünetekre. Diétázással, fegyelmezettebb életmóddal és gyógyszeres kezeléssel a betegség — az infarktus ki­alakulása — az esetek jó ré­szében megelőzhető. fl nPPCPt Pecsétgyártó nemzet vagyunk. Ez már •i |Jvuwul> tény. Nem egyszer volt már tollhegyen a téma a sajtó hasábjain. A különböző fórumokon is szóvá tették több alkalommal a fölösleges igazoláskéréseket, pecsé­tes írásokat, mégsem sokat változott a helyzet. Így aztán, hála az illetékeseknek, még téma lesz sokáig. Nem olyan egyszerű megszüntetni a begyökeresedett, bürokratikus vo­násokat, szokásokat. « Most egy másik pecsételésről van szó. Ez is egy szokás. A vásárlók bosszúságát okozza, biztosan sokan találkoztak már ezzel. A lila pecsét ott díszeleg a sajtokon, egyes húso­kon legtöbbször éppen a gusztusosabb részeken. Az ember sajnálja levágni és eldobni, de kénytelen, ha nem akar lila festéket enni. Hogy miért éppen lila? Ki tudja? Talán a kedvenc focics^- pat iránti tiszteletből. Persze attól függ, milyen drukker az illetékes. Ha így van, akkor nyugodtan lehetne zöld, kék, vagy piros is. Inkább az az igazság, hogy ez a szabvány, így írja elő a dokument, vagy ez a szín van, mióta világ a világ. Nem is a szín ellen és nem is az ellen ágálok, hogy vizs­gálat előzi meg az élelmiszereket — a húsokat is —, mielőtt azok a fogyasztóhoz jutnak, ez nem lenne ésszerű, hiszen miattunk, egészségünk megóvása érdekében történik, csak az érdekel, miért éppen közvetlen az ételre nyomják. Ha valaki például tíz deka trapista sajtot vesz, és a lila folt pont azon a darabon van, bizony sajnálja levágni, és eldobni. Nem szólva arról, hogy a tíz deka, akkor már nem annyi. Ha ehhez hozzágondolja, hogy az eladó mennyivel mérte „szűkebbre”, akkor már igazán bosszankodik, hogy így megrövidítették. A közmondás szerint „sok kicsi sokra megy” — akinek lapos a pénztárcája, aqnak viszont számít a kicsi is. Nem ügy, mondanák egyesek. Valóban nem, csak éppen bosszantó, és másképpen is lehetne igazolni azt a vizsgála­tot. Csak senki sem gondolt rá, hogy a megrögzöttől el is térhetne. Vagy talán mégis? (Kasnyik) Szociális szolgáltatásokról tárgyalt a népfront Miként enyhíthenék akis­vállalkozási formák azt a hiányt, amely az úgynevezett humán-szociális és kommu­nális szolgáltatások kínálatá­ban tapasztalható? — erről tanácskozott csütörtöki ülé­sén a Hazafias Népfront gaz­daságpolitikai munkabizott­sága. a HNF Országos Taná­csának székházában. A társadalmi igények szá­mos területen jócskán meg­haladják a kielégítésükre szolgáló lehetőségeket, első­sorban azért, mert bizonyos szolgáltatásokat az állam nem képes teljes egészében magára vállalni — állapítot­ták meg a résztvevők. Fő­ként a családok mindennapi életvitelét szervezett formá­ban megkönnyítő segítségre lenne mind szélesebb körű igény. így például a gyer­mekek, illetve beteg és idős emberek otthoni felügyeleté­re, ellátására, gondozására, a pótmamaszolgálatra, az isko­lás korú gyermekek felügye­letére, korrepetálásra, vagy egy-egy lakótömb közösségét ellátó kifőzésekre. Emellett létjogosultságuk lenne az idősek vagy gyermekek át­meneti' elhelyezését szolgáló mini panzióknak, nyugdíjas­házaknak, üdülőknek is. A lakossági erőforrások na­gyobb mértékű, ésszerűbb hasznosítására, a kisszövet­kezetekre, a társulásokra, a gazdasági munkaközösségek­re- tehát e területen is je­lentős feladatok várnak — mondják a szakemberek. A jogi szabályozás nyújtot­ta tágabb lehetőségeket azon­ban nagyon lassan követi a szemlélet változása, a gon­dolkodás formálódása. A szo­ciálpolitika megvalósítását sokan ma is az állam kizá­rólagos „monopóliumának" tekintik, nem ismerve fel, hogy a költségvetés terhein enyhítene, egyszersmind a családok helyzetén javítana, ha itt is tágabb tér jutna az egyének, illetve a kis kö­zösségek kezdeményezései­nek. Javasolták, hogy kísér­letképpen teremtsenek ked­vező feltételeket néhány ön­ként vállalkozó szociális szolgáltatási szervezet létre­jöttéhez, s munkájuk tapasz­talatait értékelve vegyék majd számba a szükséges in­tézkedéseket. Lángol az út széle Az' időpont 1982. március 17., szerda, pár perc múlva dél. A helyszín a Békéscsaba és Csa- nádapáca közötti út. 7-8 km-re a megyeszékhely határától. Az út két oldalán a mezőgaz­dasági művelés alá vett földig hatalmas fekete foltok. Néhány helyen még most is lobog a tűz: felgyújtották a megsárgult fü-^ vet. bozótokat. Ahogy Csaba felé igyekszünk, egyszer csak a hatalmas, fehéres füstgomolyag- ban észreveszünk egy igencsak lángoló távírópóznát. Az ás­ványolajjal egykoron átitatott fenyöoszlőp úgy ég, mint a zsír. A kocsiban is hallatszik a fa ro­pogása. A közelben — vagy 200 méterre — egy idős bácsi fej­szével irtja az útszéli bokrokat. Megállunk mellette, mondjuk: ég az oszlop. Az öreg tanács­talan. Majd megjegyzi-: ,,A me­gyei közúti igazgatóság emberei gyújtották föl a füvet. De őrt azt nem hagytak!” Legyint, majd lesújt a szerszámmal. Mi is tanácstalanok lettünk. (—silá—) Lesz elegendő takarmánytáp Február 20-án, a hajnali órákban tűz keletkezett a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat kondorosi ta­karmánykeverő üzemében. Az üzem termelésével fon­tos, de nem meghatározó szerepet töltött be a vállalat életében, tápgyártásában. Dr: Faragó Sándor kereske­delmi igazgatóhelyettestől és Bognár István megbízott termelési osztályvezetőtől megtudtuk: a vállalat keve­rőüzemeinek éves tápgyártó kapacitása az igényeknél lé­nyegesen nagyobb. Megyénk nagyüzemeinek és kisgazda­ságainak éves tápigénye 350 ezer tonnányi, aminek a kondorosi üzem alig 10 szá­zalékát állítja elő. A válla­latnál a granuláló üzemek között a kondorosi évente 16 ezer tonna kapacitású, s ez már számottevő mennyiség. A kiesett, főleg baromfi-, malac- és süldőtáp gyártását Füzesgyarmaton, Orosházán és Sarkadon pótolják: e há­rom granuláló üzem így maximális kihasználással dolgozik a korábbi két mű­szak helyett három műszak­ban. A gyors átszervezéssel te­hát tápgyártásban kiesés nem lesz, a vállalat garantál­ja mind a nagyüzemek, mind a kisgazdaságok zavartalan ellátását, a gyártás során je­lentkező többletköltségeket pedig magára vállalja. A tűz okának kiderítése folyik, eddig csupán feltéte­lezések vannak. A károk az előzetes becslésnél kisebbek. A közreműködő tűzoltók kö­rültekintő és szakszerű mun­kájukkal jelentős terményt mentettek meg. A 80 éves épületben — az amortizáció miatt — és az egyéb beren­dezésekben a keletkezeit kár 410 ezer forint. A vállalat vezetői foglalkoznak a keve­rőüzem teljes felújításával, a gyártókapacitás bővítésével és egy új granuláló berende­zés telepítésének golidolatá- val. — sz­il Minisztertanács tárgyalta: a pénzügyi-gazdasági ellenőrzések tapasztalatai A pénzügyi-gazdasági el­lenőrzés égyre inkább az irá­nyítás és a gazdasági cselek­vés elválaszthatatlan része, ennek rendszeressége, foko­zott határozottsága hozzájá-- rult a munk’a társadalmi eredményességének növeke­déséhez — állapította meg csütörtöki ülésén a Minisz­tertanács, amely az 1981. évi népgazdasági terv teljesítésé­ről szóló előterjesztéssel együtt a pénzügyi-gazdasági ellenőrzések tapasztalatait is megvitatta. A vállalatok és szövetke­zetek pénzügyi helyzete ked­vezően alakult. A gazdálko­dás eredménye az előirány­zottat és az előző évit is meghaladta, a költségvetés ebből származó jövedelme eléri a tervezett szintet, az állami pénzeszközökkel meg­valósuló beruházások előké­szítése, lebonyolítása — első­sorban a beruházási piaci feszültségek lassú csökkené­sének hatására — kisméretű javulást mutat. A költségve­tési gazdálkodásban körvo­nalazódnak azok' a jelek, hogy a takarékossági szem­lélet kezd általánossá válni. A vizsgálatok arra is rá­mutatnak, hogy a pénzügyi- számviteli-szerződéses fegye­lem nem javult megfelelően. A gazdálkodás szabályainak megszegése, a bizonylati fe­gyelem lazasága esetenként — a ' végzett munkával arányban nem álló — jogta­lan személyi jövedelmekre vezetett, s a társadalmi tu­lajdont is veszélyeztette. A tapasztalatok azt is jelzik, hogy a gazdálkodók nyeresé­gének növekedésében a haté­konyság,, a költséggazdálko­dás javulása mellett más té­nyezők (a termelői árak nö­vekedése, az előző évben kép­zett nyereségtartalékok 'fel- használása stb.) is szerepet játszanak. A gazdaságtalanul vagy alacsony hatékonysággal mű­ködő vállalatok közül jó né­hány külső segítséggel, ex- tenzív módon, áremelésekkel tervezi megoldani gondjait. A vállalati szervezet kor­szerűsítésekor a decentrali­zálás sikerének lényeges ele­me az önállóság feltételéinek biztosítása. A vizsgálatok a pozitív tapasztalatok mellett rámutattak arra, hogy a fel­ügyeleti szerveknek ezeknél az egységeknél lényegesen nagyobb figyelmet kell for­dítaniuk az eszközellátásra, az eddig nem ismert felada­tok — például igazgatási, külkereskedelmi tevékenység — végrehajtásához szükséges ismeretek átadására. A Pénzügyminisztérium el­lenőrzési tapasztalatai sze­rint a hatékonyság javításá­ra, az adottságok és lehető­ségek fokozott kihasználásá­ra, a beruházásokra rendel­kezésre álló pénzeszközök körültekintőbb és célszerűbb felhasználására, a költségve­tési gazdálkodásban az éssze­rű takarékosság általános el­terjesztésére keli késztetni a vállalatokat. Ennek egyik eszköze, hogy a megalapozott és segítő szándékú vizsgála­tok alapján haladéktalanul tegyék meg a szükséges in­tézkedéseket. A célok és té­nyek összevetéséből, elemzé­séből szármáz^ információkat hasznosítani kell az irányítá­si folyamatban: a tervezés- •ben, a döntésben, a végre­hajtásban egyaránt — han­goztatta a Minisztertanács által elfogadott előterjesztés. Öntözési tanácskozás A vízügyi igazgatóságok, a vízgazdálkodási regionális vállalatok és társulatok a tervezett ütemnek megfelelő" en, jól felkészültek az öntö­zési idényre — állapította meg beszámolójában Magyar Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes az öntözésivíz-szol- gáltatók és -felhasználók évadnyitó országos tanácsko­zásán, amelyet csütörtökön tartottak az OVH székházá­ban. A vízszolgáltatók február végéig befejezték a gépjaví­tásokat, s a rendelkezésre álló vízkészlet is bőséges, te­hát nincs akadálya annak, hogy ahol szükséges, meg­kezdődjék az előöntözés. Fel­készültek egy esetleges aszályveszélyre is, hogy to­vábbi öntözővíz-szolgáltatás­sal megelőzzék a károkat. Az agrometeorológiai jelzé­sek szerint most nem fenye­get ilyen veszély, a február végi, március eleji állapotok szerint a szántóföldek tala­ja bőséges -nedvességgel telí­tődött, kedvez a tavaszi me­zőgazdasági munkáknak. A mezőgazdasági nagy­üzemek az idén a korábbinál több szakmai segítséget kap­tak az öntözéstervek kidol­gozásához. A MÉM szükségesnek tart­ja, hogy a kereskedelemtől és a gyáraktól megrendelé­sek alapján várt 210 esőztető öntözőberendezést még az idény kezdetén megkapják a nagyüzemi gazdaságok. Több figyelmet érdemelne azon­ban az is, hogy a korszerűre kicserélt régi, de még hasz­nálható öntözőberendezések nagyon jó szolgálatot tehet­nek a háztáji és kisegítő gazdaságokban, a kiskert­szövetkezetekben és a hobbi­kertekben egyaránt. Az öntözés - termésfokozó hatásának gazdaságossági vizsgálataiból kitűnik, hogy a búzánál egyetlen öntözés hatására — a tápanyagellá­tással összefüggésben — a hektáronkénti terméstöbblet 7—10 mázsa, ami jócskán fe­dezi a vízköltségeket. A Szarv'asi Öntözési és Rizs­termesztési Kutató Intézet, valamint a Borsodi Vegyi Kombinát ötéves kísérletei szerint bebizonyosodott, hogy a cukorrépa öntözésének minden variációja növelte a cukorszázalékot, tehát téves az a nézet, amely szerint az öntözés kilúgozza a cukrot. Megyénk legaktívabb véradói Megyénkben az elmúlt - esztendőben is a lakosság je­lentős része vett részt az in­tézeti és kiszállásos önkén­tes véradásokon, segítve ez­zel a rászorulókat. A járá­sok közül az 54 ezer lakosú szeghalmi járásban adtak a legtöbb — 1100 litert megha­ladó mennyiségű — vért. A száz lakostól kapott vér eb­ben a járásban több mint két liter. A városoknál Bé­kés, a nagyközségeknél pe­dig Szeghalom véradói jár­tak az élen. A községek kö­zül ^Dombiratos önkéntes véradói érték el a legszebb eredményt: itt á száz lakos­tól kapott vér mennyisége 7 és fél liter. A megye nagyüzemei kö­zött a békéscsabai Volán kollektívája vállalta a leg­gyakrabban a sürgős igé­nyek kielégítését, s mennyi­ségi szempontból is ők áll­nak az élen. A termelőszö­vetkezetek közül szép ered­ményt ért el a mezőberényi Aranykalász Tsz. tagsága. A 354 dolgozó jó néhány alka­lommal jelent meg a sürgős igények kielégítésére rende­zett véradásokon, .a kollektí­vától kapott évi vérmennyi­ség 54 liter volt. A mezőko­vácsházi ÁFÉSZ évek óta rendszeresen szervez vér­adást, a dolgozók által adott vér mennyisége negyven ji- tgr felett" van. A speciális és sürgős igények kielégítésének legbiztosabb és legaktívabb bázisát az egészségügyi in­tézmények között a békés­csabaiak jelentették. Megyei szinten kiemelkedő a vér­adók megbecsülésének for­mája a Szeghalmi Állami Gazdaságban. L. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom