Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-27 / 49. szám

1982. február 27., szombat Színháztörténet dióhéjban 5. Színház a Duna mentén-------------igraangfeM T udomány - technika Siklóval a magasba „Vándorszínész korában Megyeri, van-e ki e nevet nem ismeri?” — Aligha van, hála Petőfinek. A költő maradandóbb emléket állí­tott á magyar színészet e ki­váló alakjának, mintha minden városban szobra len­ne. Azt viszont már keve­sebben tudják, hogy Me­gyeri Károlynak valóban „csak egy kabátja volt”, időnként pedig egy se. Szí­nésznek lenni nem volt ki­fizetődő mesterség a XIX. századi Magyarországon. A német hivatásos színészek már jóval korábban is „be­betörtek” nyugati határain­kon, de mint ahogyan azt P. Kádár Jolán színháztör­ténész írja: „jelentőségük a magyar színjátszás szem­pontjából mindenekelőtt ne­gatív”. Egyetlen haszna_„ka- landozásaiknak”, hogy szín­házépületeket emeltek', ame­lyekben később magyarul lehetett játszani. A közép-kelet-európai kis népek, az osztrákok, néme­tek által elnyomott, törökök által sorvasztott nemzetek színháztörténete nehezen tárgyalható meghatottság nélkül. Mert az ember ál­landó összevetésre kénysze­rül. A büszke, nagy birodal­maknak soha nem kellett rettegniük attól, hogy nyel­vük* elenyészik. Angolnak, spanyolnak, olasznak, fran­ciának a nyelv: természetes kifejezési mód. Magyarnak, románnak, ' szlováknak, szerbnek lételeme, mint a le­A régi Nemzeti Színház (1837) vegő. Ezért az anyanyelvű színjátszás kibontakozása nálunk nem színház-, ha­nem fennmaradás-történet. Az összevetés más oldalról is lehangoló. Shakespeare az ezerötszázas évek végén al­kotta legszebb műveit. Ná­lunk 1566-ban Szigetvár is elesik, s hazánkban a török az úr. Az olasz városok polgárai lelkesen tapsolnak Arlecchino egy-egy remek­be szabott bukfence után. Nálunk gyerekeket szednek — janicsárnak. S aztán mégis. Több év­százados késéssel ugyan, de a göröngyös magyar utakon is elindulnak az ekhós sze­kerek. Pozsony, Kassa, Bu­da s Pest, később Kolozs­vár, Debrecen a fontosabb állomások. De mindig szem­be jönnek a német szeke­rek, s mindig félre kell áll­ni. Már csak azért is, mert a német társulatok jók. Hi­vatásosak a szó igazi értel­mében, s tagadhatatlan tár­sadalmi igényt elégítenek ki azzal, hogy a török hó­doltság után hazánkba te­lepült nagy számú német lakosságnak játszanak, vál­lalva az „idegen föld” meg­próbáltatásait. No, meg ma­gyarul előadható jó dráma is alig van. Bessenyei György, Verseghy Ferenc néhány fordítása, majd Ka­zinczy Hamletje, azonkívül egy sereg nem túl színvona­las német „sikerdarab”, s ro­mantikus pásztorjáték. 1814- ben születik meg első iga­zán jó klasszikus drámánk, Katona József Bánk bánja, ám bemutatójára még so­káig kell várni. Ne csodál­kozzunk hát, ha ilyen ke­serű mondatot vet papírra Bánk, Tiborc s Melinda megálmodója: „Minek írjon a magyar író, ha nincs szín, ahol írásának örülhes­sen?” Ennek a kornak a hő­sei, a már említett Megye­rin kívül Déryné, Szentpéte- ri Zsigmond, Egressy Gá­bor, Szerdahelyi József, Kántorné — mindmáig is­mert nagy nevek. Az ő ér­demük’, hogy a magyar szí­nészet felnőtt korba léphet, s egyre erősebb vetélytársa lett a minden nagyobb vá­rosban működő német szín­házaknak. A harc végül 1837-ben dőlt el, amikor megnyitotta kapuit a Pesti Magyar Színház, mely 1840- ben vette fel a Nemzeti Színház nevet. Az ezután következő nem egészen hat­van év példátlan a színház­történetben. Mintha egy­szerre akarná pótolni évszá­zados lemaradását a nemzet. Mint hajdan István alatt a templomokat, „minden tíz faluban egyet”, úgy építi a színházakat, érezve mélyen, hogy mint akkor az volt, most ez az „Európában-ma- radás” feltétele. 1857-ben Miskolcon avat­nak színházat, 1865-ben Debrecenben. 1874-re elké­szül a székesfehérvári, ’79- re a békéscsabai, ’83-ra pe­dig a szegedi színház. Ez­után három egymást követő év, 1894, ’95, ’96; Nyíregy­háza, Kecskemét, Pécs, hogy csak a vidékieket soroljuk. Lelkesítő ezt leírni. Ám va­lamire figyelmeztet is. Szin­te valamennyi ma is hasz­nált színházépületünk a múlt században épült, s bár időről időre hosszadalmas tatorozások próbálják „meg- ifjítani” őket, ijesztően „benne vannak a korban”. A századfordulóra tehát nálunk is együtt van min­den ahhoz, hogy a hivatá­sos magyar színjátszás utol­érje a kevésbé hányatott történelmű nyugati nemzete­két, s bebizonyítsa: nyel­vünk épp oly alkalmas a művészetre, mint a földré­szeket meghódító világnyel­vek'. Olyan nagy egyénisé­gek segítenek ebben, mint Jászai Mari, Prielle Korné­lia, Márkus Emília, Üjházi Ede, Szerdahelyi Kálmán és a rendező Paulay Ede. Most már semmi akadálya, hogy a kor színvonalán szó­laljon meg magyarul Ham­let és Rómeó, Elektra és Oidipusz király, s Tiborc olyan lelkes közönség előtt mondhassa el panaszát, mint az Old Vic színpadán Sze­gény Tamás. A kapitalizálódó Magyar- országra a századforduló után, s különösen a két há­ború között elsősorban az üzleti szellem a jellemző. A rohamosan növekvő közön­ségigényt ki kell szolgálni. A kommersz, az olcsó si­kerre törő, s könnyedén „szellemes” darabok sorát csak egy-egy makacs és hajthatatlan rendezőegyéni­ség szakítja meg. • ^ legna­gyobb ezek közül ' Hevesi Sándor, ö az, aki Shakes- peare-ciklust indít a Nem­zetiben, s ő, aki Móricz Zsigmondot drámaírásra osz­tozni. ö ismeri fel először az orosz Sztanyiszlavszkij színházforradalmasító nagy­ságát, s módszereit fölhasz­nálja rendezéseiben. Jellem­zőek a nagy színészegyéni­ségek is — természetes re­akciójaként a mindent el­árasztó üzletnek. A „szín­házipar” nem kedvezett a társulatok összekovácsolódá- sának, sajátos színházi stí­lusok kialakulásának. Csu­pán a rendkívüli tehetségek válnak még lenyűgözőbbek- ké, minél sekélyebb a kör­nyezet. Biztos pillérként színházakat tartanak a vál­lukon az olyanok, mint Ód- ry Árpád, Uray Tivadar, a nagy Kabos, Bajor Gizi, Csortos Gyula, s a Latabár dinasztia! Somlay Artúrra már a fiatalabb nemzedék is emlékszik. Ungvári, Vár- konyi, Major Tamás, Gobbi Hilda pedig már a felsza­badult színházat készítik1 elő. De ez már a ma, és itt a krónikás dolga véget ért. Mester Attila Röviden VÁLTOZTATHATÓ KRESZ-TÁBLÁK Az NSZK ban a München és Salzburg közötti autópályán tör­ténik a legtöbb baleset. Ennek egy szakaszán most olyan KRESZ-táblákat állítottak fel, amelyeken az ábrát — és szük­ség esetén a feliratot — fényve­zető üvegszáikötegek végpontjai rajzolják ki. Ezen a módon köz­ponti irányítással öt, több szí­nű, erősen világító ábra válto­gathatja egymást. így a rendőr­ség mindig a pillanatnyi forga­lomnak és időjárási viszonyok­nak megfelelően változtathatja meg a közlekedési táblák utasí­tásait. TITÁN ÉS ALUMÍNIUM Az előrejelzések szerint a ti­tán és az elsőrendű minőségű alumínium egyre keresettebb hi­ánycikk, ezért az Egyesült Álla­mok vezető repülőgépgyárai alig­ha tudják idejében teljesíteni szállítási kötelezettségeiket köz­forgalmi és katonai repülőgé­pekből. Titánból 1968-ban mintegy 4 millió kilogrammot használtak fel, ám 1981-ben ennek a duplá­jára volt szükség. Titánszivacs­ból 1980-ban az Egyesült Álla­mokban 19 854 tonnát használtak fel, s ebből 1476 tonnát Japán, Nagy-Britannia és a Szovjetunió szállított. A behozatal lehetősé­gei azonban fogyatkoznak. Ezért is "a titán ára rohamosan nö­vekszik. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok népének George Wa­shington, a tizenhárom ame­rikai angol gyarmat függet­lenségi háborújának vezére, majd az új államszövetség első elnöke történelmük legfontosabb személyisége, legnagyobb alakja. Ottani tiszteletét talán úgy érthet­jük meg, ha képzeletben egy személybe egyesítjük állam- alapító István királyunkat, a Habsburgok ellen sikerrel harcoló, majd Erdélyt fölvi- rágoztató Bethlen Gábort, a sok éves szabadságharcot vezérlő és az országért va­gyonát föláldozó Rákóczit, a nemzeti függetlenségért folytatott fáradhatatlan te­vékenységéért és a job­bágyság fölszabadításáért „apánk”-ként tisztelt Kos­suth Lajost, és az elkerülhe­tetlen kompromisszumokat megkötő, és egy országgal elfogadtató Deák Ferencet. Washington mindezt jelenti Amerikának. Az újonnan fölfedezett kontinens keleti partvidékén a XVII—XVIII. században ltérejött angol telepes gyar­matok lakossága az ottani nehéz életkörülmények elől menekülve, vagy vallási meggyőződésének szabadabb gyakorlását keresve, esetleg a törvény által erre ítélve, a vagyonszerzés reményében, esetleg a puszta kalandvágy­tól sarkallva kelt át az óceánon. Az 1770-es évekre két és fél millióra duzzad­va, büszkén állapították meg ezek a gyarmatosok, hogy sikerrel küzdöttek meg a zord természettel, a szülő­földjüket primitív fegyve­rekkel sikertelenül védelme­ző indiánokkal, a rivális francia és spanyol gyarma­tosítókkal. Viszonylag civi­lizált életkörülményeket és biztos megélhetést teremtet­tek maguknak, egy részük meg is gazdagodott, s mind­nyájan nagyjából szabadon, saját maguk által választott elöljárók vezetése alatt, lé­nyegében saját törvényeik szerint éltek. 1763-ban, a hétéves hábo­rú végén még együtt ünne­pelték az anyaországgal a Franciaország fölött aratott nagv győzelmet, ami többek között Kanada megszerzését is jelentette. III. György an­gol király és miniszterei el­A kötélpályák és siklóvasutak rendkívül fontos szerepet tölte­nek be a hegyvidéki országok személyszállításában, különös te­kintettel az egyre növekvő tu­ristaforgalomra. Nyugati szom­szédunknak, Ausztriának különö­sen nagy hagyományai vannak e közlekedési ág fejlesztésében. A föld országai közül Ausztriában működik a legtöbb sílift és fel­vonó: számuk meghaladja a 3600-at! De a nagy kabinos kö­télpályákban és siklóvasutakban sincs hiány az alpesi országban. Az utóbbiaknál a jármüvek von­tatása valamiféle sínpályán tör­ténik a vonóerőt közvetítő sod­ronykötél segítségével. A sikló­vasutak építése elsősorban rö- videbb távolságok esetén elő­nyös, amikor a kötélpálya még nem gazdaságos, a sín-kerék kombinációjú, ún. adhéziós von­tatás pe.dig a nagy emelkedő mi­att már nem valósítható meg (van még egy közbenső megol­dás is, a fogaskerekű vasút, ami jóval drágább a siklónál). A leg­utóbbi gazdaságossági számítá­követték azonban azt a hi­bát, hogy a háborúban kime­rült államkincstár feltöltését, és az új területek kormány­zásának költségeit elsősor­ban az amerikai gyarmatok népének munkájából akarták biztosítani, ráadásul az ér­dekeltek megkérdezése nél­kül. Amikor a londoni kor­mányzat erőszakhoz folya­modott, a gyarmatok népe is fegyvert fogott. Megkezdő­dött a „lázadók” önvédelmi harca, egyelőre jogaik védel­mében, az angol kormány meghátrálását remélve. Ahogy a szabadságharcoknál ez már törvényszerű, rövi­desen nyilvánvaló lett, hogy félmegoldásokra nincs lehe­tőség, s a 13 gyarmat kül­dötteiből álló Kontinentális Kongresszus 1776. július 4- én elfogadta az elszakadást kimondó Függetlenségi Nyi­latkozatot, létrehozva az Egyesült Államokat. Hét évig tartott a küzdelem, amíg a nyilatkozatból való­ság lett, de az 1783-ban alá­írt békében a világ legna­gyobb gyarmatbirodalmával, győztes háborúkban meged­ződött hivatásos katonaságá­val, és hatalmas hajóhaddal rendelkező Anglia elismerni kényszerült a szabad polgá­rok és földművelők önkén­tes hadseregének győzelmét, volt gyarmati önálló állami­ságát. Ennek a függetlenségi harcnak volt a fővezére a Virginia gyarmaton született, és ott eredményesen gazdál­kodó, jómódú ültetvényes, George Washington. Megfon­toltsága. példamutató jelle­me. hadvezéri képességei és szívós kitartása a népszerű­ség mellett a győzelmet, a sikert is meghozták számára. A győzelem után szívesen pihent volna birtokán, Mount Vermontban, de végül az új állam megszervezése és irá­nyítása is jórészt rá hárult: a kezdeti politikai nehézsé­gek és pártharcok után az ő elnöklete alatt dolgozta ki az alkotmányozó konvent az Egyesült Államok alkotmá­nyát, majd ő lett annak első elnöke 1789-ben. Nyolc sike­res év, két ciklus letöltése után visszautasította har­madszori jelölését, búcsúüze­netében pedig kijelölte az sok szerint egy 8 km hosszú és 800 m magasságkülönbséget le­győző síklópálya kb 15 százalék­kal olcsóbb, mint az erre a célra építendő kötélpálya. A ko­rábbinál kedvezőbb költségténye­zőkre való tekintettel a közeljö­vőben a siklópályák nagyobb el­terjedése várható. A siklóvasutaknál világszerte a véges vontatókötelü rendszer ter­jedt el legjobban, két sínszálas, középső kitérős megoldással. Ezeket az ún. ABT-rendszerű siklóvasutakat másodpercenkénti 7 méteres legnagyobb sebesség­gel járatják, és a hajtóál'lomást a hegyen helyezik el. Mind a kötélpályáknak, mind a siklók­nak alapvető szerkezeti eleme a sodronykötél, amelynek a tech­nikai fejlődés jóvoltából egyre kedvezőbb az élettartama. Képünkön egy ausztriai állvá­nyos siklóvasutat láthatunk, amelynek az a különlegessége, hogy a hagyományos megoldás­tól eltérően, völgyhajtással látták el, ami gazdaságosabbnak mu­tatkozik. (K. S.) Államok külpolitikájának hosszú időn át követett útját, az Övilág rivalizálásaitól való távolmaradás program­ját. . Az amerikai, angol gyar­matok sikeres küzdelme nem csupán szabadságharc, függetlenségi háború volt, de politikai és társadalmi forra­dalom is. Létrejött a világ első modern köztársasága, széles körű szabadságjogok­kal (amelyek azonban a né­gerekre és az indiánokra nem terjedtek ki), megte­remtődött. a gazdasági korlá­toktól mentes, igen gyors fejlődés lehetősége. A harc­ban Angliával tartó „loya- listák” (zömükben nagybir­tokosok) tulajdonának el­kobzása és kis egységekben történő elárverezése hozzá­járult a mezőgazdaság „amerikai utas", farmer tí­pusú szabad fejlődésének ki­alakulásához. Nem lebecsülendő az ame­rikai függetlenségi háború nemzetközi hatása. Az anya­ország elnyomó intézkedései­vel szembeni bátor kiállás világszerte lelkesedést kel­tett a szabadság hívei sorá­ban, serglettek az önkénte­sek Európából, akik között a francia Lafayette és a len­gyel Kosciuszko a legismer­tebb, de a magyar Kovács Mihály ezredes nevét és tet­teit is nagy tisztelettel idé­zik. A Függetlenségi Nyilat­kozat nemes elvei, az 1788- ban elfogadott alkotmány és ennek 1789-es kiegészíté­se, az emberi jogokat fölso­roló „Bili of Rights” ösztön­zést és példát adott mind a kortársaknak, mind az utó­kornak, mindenütt, ahol tár­sadalmi és politikai változá­sokat, jogokat, nemzeti füg­getlenséget követelő erők je­lentkeztek. A francia polgári forradalom, a latin-amerikai spanyol és portugál gyarma­tok függetlenségi harca, de a magyar reformkor és szabad­ságharc. maid később számos nép felszabadító mozgalma is Washington és a többi ..alapító atvák” — Marx és Lenin által is nagyra érté­kelt — szellemét, sok eset­ben szavait, idézve és követ­ve kísérelte meg a polgári rend és a nemzeti független­ség megteremtését. Jeszenszky Géza Újvilág Az államalapító G. Washington

Next

/
Oldalképek
Tartalom