Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-09 / 33. szám
1982. február 9,, kedd © IgimJkfild Kiutat keresnek a szarvasi bútorosok A múlt .év végén már-már úgy tűnt, nem kerülheti el végzetét a Szarvasi Faipari Szövetkezet. Siralmasan álltak a dolgok, a tervezett exportot nem tudták teljesíteni, a szövetkezeti eredmény nem volt elég a hitelek törlesztésére sem. A létrehozott — exportbővítő hitelből finanszírozott — új kapacitások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, főleg az átgondolatlan gép- beszerzések miatt. És ahogy ilyenkor lenni szokott, felbomlott a rend, megszűnt a munka ütemes ritmusa. Nemrég új elnököt választottak Pusztai János személyében, Reá vár a feladat, hogy munkatársaival kimozdítsa a szövetkezet* szekerét a meglehetősen mély kátyúból. Hibás kereskedelempolitika Az új elnök fiatal ember, mégis, . csaknem húszéves szövetkezeti tapasztalat áll mögötte. Nem kellett hozzá sok idő, hogy tisztába jöjjön a helyzet főbb okaival. — Szövetkezetünk 1977— 78-ban kezdett hozzá az exportbővítő beruházáshoz. Előtte is bútort gyártottunk, főleg belföldre, egyszerűbb kivitelű konyha- és hálószobabútorokat. Néhány nyugati partnertől kaptunk ajánlatot az ARTEX-en keresztül, és a régi vezetőség ebben jó üzletet látott. Belevágtak a beruházásba, és úgy tervezték, hogy az árbevétel 1978-ás 40 miilió forintról a múlt évre 67 millió forintra nő, és közben az .eredmény 6,8 millió forintról 10 millióra emelkedik. Ehelyett a múlt évet 50 milliós árbevétellel és hárommilliós eredménnyel zártuk. Ez a hárommillió — népiesen szólva — a hidegvízre sem volt elég. — ismerteti a szövetkezet helyzetét, az elnök. Bizony nem, mert a hitelek törlesztésére és a helyzet stabilizálására legalább hétmillió forintos nyereséget kellett volna realizálniuk. Nem lehetett mást tenni, kérték az OKISZ-tóI a hitel prolongálását, a Nemzeti Banknak pedig fizettek, amennyit tudtak. A helyzet tehát mindennek mondható, csak rózsásnak nem, de hogyan jutottak idáig? Nos, a bajok gyökerét alapvetően az elhibázott kereskedelempolitikában lehet keresni. Olyankor fogtak hozzá az exportkapacitás fejlesztéséhez, amikor már előrevetette árnyékát a bútoripari recesszió. Ráadásul olyan termékek gyártásába vágtak bele, amelyek rendkívül sok kézi munkát, igényes megmunkálási technológiát, nagyfokú pontosságot kívántak. Ugyanakkor a gépi beruházást alapvetően a síklapmegmunkálásra- irányították. Kitörés a körből Azt, hogy a szövetkezetnél valami baj van, természetesen érezték, ezért fel is kérték az OKISZ Szervezési Intézetét, működjenek közre a gyáítás megszervezésében. Igen ám, de a felkérés kissé későn érkezett, akkor már megvették a gépeket, kialakították az üzemcsarnokokat. A korszerű termeléshez jelentős változtatásokra, ahhoz pedig pénzre lett volna szükség, de éppen ennek voltak híján a szövetkezetnél, ^ördögi körbe kerültek tehat, a hatékony termeléshez változásokra lenn^szükség, a változáshoz pénz kell, pénz viszont csak akkor van, ha hatékonyan termelnek. A körből való kitöréshez az első lépést azzal tette meg az új vezetőség, hogy engedélyt kértek a banktól gépcserére. Eladhatnak tehát néhány vadonatúj, de felesleges gépet, és helyette olyanokat vásárolhatnak a pénzen, amelyek nélkülözhetetlenek a termeléshez. Ez már önmagában sokat segíthet rajtuk. Persze a gépek csak altkor érik meg árukat, ha rendszeresen dolgoznak rajta. Nos, ehhez megfelelő termelési program kell. Ezért előre kidolgozták, hogy hol, mikor és mit fognak gyártani. ■ A szervezéshez tartozik a gyártás-előkészítés megvalósítása is. így már pontosan követhető, hogy egy-egy késztermékhez milyen alkatrészek kellenek, és azokat házon belül vagy kooperációban gyártatják le. Létrehoztak egy gyártmányfejlesztő részleget is, az ő dolguk, hogy. megoldják az új termékek lehető legegyszerűbb gyártását, és eldöntsék, -hogy a megrendelt típusok egyáltalán elkészíthefők-e gazdaságosan a szövetkezetben. Megszigorították a készlet- gazdálkodást, átszervezték a kereskedelmi tevékenységet is. Lehetőség a felemelkedésre És hogy a fentieken kívül még mi mindenre van szükség, azt jól példázza egy eset. Miközben a gondokról beszélgetünk, jelentette a műszaki vezető, hogy a MERT ellenőre nem engedélyezte az exportra gyártott kisbútorok szállítását a fedőlap, rossz illesztése miatt. Bizony igaza volt, rögtön látszott, hogy sok helyütt több milHmé.teres a hézag. Ez annak a következménye, hogy még meó sincs a szövetkezetben, a gyártásközi ellenőrzésről már nem is beszélve. így azután gvakran egy hibás termék végigfut a teljes megmunkálási láncolaton, és csak az összeszerelés során derül ki a baj. — Hat hónapot adtam magamnak arra, hogy munkatársaimmal együtt megteremtsük a hatékony, precíz gyártás feltételeit — mondja az elnök. Ezután pontosan felmérjük minden termékünk nyereségszintjét, és ami nem gazdaságos, azt nem gyártjuk többé. Törjük a fejünket új üzleti lehetőségeken, is. Lehet, hogy nyitunk egy bar- kácsműhelyt, ahol leszabjuk, előkészítjük az anyagokat, és az ügyes kezű barkácsolók otthon összeállíthatják a félkész bútort. Ha megéri, ráállunk néhány hiánycikk gyártására is. Itt olyasmikre gondolok, mint például' a konyhai szék, közismertebben a hokedli, melyet egy komoly cég talán restell gyártani. Nos, mi, ha megéri nem fogjuk szégyellni az előállítást. Tervek tehát vannak bőven. és bizakodásra ad okot, hogy a szövetkezet új vezetése erős kézzel megkezdte a rendteremtést. Csak így, szívós, fegyelmezett munkával emelkedhet fel ismét a Szarvasi Faipari Szövetkezet. Kép cs szöveg: Lónyai László A minőségellenőrzés hiányát jelzi, hogy elkészülés után van még igazitanivaló az exportra szánt rusztikus bútorokon Bazaltgyapot családi házakhoz A kislakásépítők számára is gyárt az idén bazaltgyapot szigetelőanyagot a KOSZIG tapolcai gyára. Termékeit eddig elsősorban nagyüzemeknek szállította, de ebben az esztendőben már annyit, készít belőlük, hogy jut a TÜZÉP-telepekre is. A polietilén fóliába vagy alufóliába varrt bazaltpaplanból például a tavalyinál három- százezer négyzetméterrel több hagyja el a gyárat, s ezt a mennyiséget értékesítik az építőanyag-kereskedésekben. Elsősorban a födém szigetelésére ajánlják, de oldalfalak szigetelésére is jól alkalmazható: a tapasztalatok szerint az öt centiméteres bazaltgyapotréteg szigetelőhatása a huszonhét centis téglafal szigetelésével egyenértékű. Ugyancsak növelték, mintegy kétszázezer méterrel, a központifűtés-rendszer csőhálózatának burkolására szolgáló szigetelőcsőhéj gyártását; a többlet szintén a kislakástulajdonosok számára készül. A számítások szerint a lakáson kívül haladó csövek jó szigetelésével évi tíztizenöt százalékos tüzelőanyag-megtakarítás érhető el. Lenin Tsz, Murnny Nem kapkodnak az állattenyésztők Dicséretes dolog manapság rugalmasnak lenni, a piaci helyzettől függően váltani termékszerkezetet, akár vállalati stratégiát. A kapkodásnak azonban továbbra sincs jövője. Csak . az átgondolt, hosszú távú elképzelések hozhatnak igazán jó-eredményt. Mint azt a muronyi Lenin Tsz állattenyésztése példázza. é Az állattenyésztés szerepét, súlyát mutatja, hogy a mindössze kétezer-kétszáz hektáron gazdálkodó szövetkezet bevételének felét hozta a múlt évben. Még többet mond ez a szám, ha megemlítjük, hogy 17 éve alig az árbevétel egynyolca- dát adta a főágazat. Különösen a múlt év hozott jelentős fejlődést a szarvas- marha- és a baromfiágazatban. Vegyük sorra, minek köszönhető a hozamok és a nyereség tavalyi felfutása? A fertőző vetélést okozó brucellózissal sosem volt baj a kétszáz tehénből és háromszáz hízó marhából álló, húszéves szarvasmarhatelepen. Annál inkább a gümőkórral, amelytől saját erőből, három év alatt szabadult meg a szövetkezet. Sokan ellenezték a mentesítést, egészséges állatok vásárlása nélkül, mégis sikerült. Négy éve teljesen mentes a telep e két legfőbb betegségtől. Látszik ez az állatok termelésén. Tavaly a csak magyar tarkából álló tehenészet meghaladta a négyezer literes tehenenkénti tejhozamot. Sokan mondják szakmai, berkekben, hogy a magyar tarkánál ez a csúcs. Ráadásul, ez 25 százalékos hozamnövekedést takar, egyetlen év alatt. Már-már gyanúsan szép eredmény. Nem csoda, ha eszébe jut az érdeklődőnek: vajon mit csináltak rosszul korábban, és mit jól az elmúlt esztendőben? Balogh Gábor főállattenyésztő magyarázata kielégítő. Három éve önálló ágazat a takarmánygazdálkodás. Azóta ennek megfelelően részesedett az anyagi javakból. Ésszerű felhasználásuk tavaly hozta meg az eredményét, végre beérett a tervszerű gazdálkodás: az évelő pillangósok hozama hektáronként fél, a silókukorica hozama pedig hat tonnával emelkedett. Felhasználták a téesz területének 18 százalékán termesztett zöldborsó szárát és a cukorgyári répaszeletet is a takarmányozásban. Az állatok pedig igazolták a régi tapasztalatot, miszerinf a jó termeléshez jól kell etetni őket. Még egy említésre érdemes tény: a takarmány felét olcsón, melléktermékekből és másodvetésekből kapta a szarvasmarha-állomány. Nincs azért minden rendben a telepen. Korszerűtlen, sok kézi munkát igényel, rosszak a munkakörülmények. Ilyen környezetben pedig nem szívesen dolgoznak az emberek. A korszerűsítés másik indoka, hogy várhatóan, előbb-utóbb a termelés rovására megy az istállók elöregedése. Ezért döntött a szövetkezet vezetése a fejlesztés mellett. Állami támogatást és hitelt kaptak a 16 millió forintos rekonstrukcióhoz. Ennek során 250 új férőhelyet építenek, a kötött tartást megszüntetik, fejőházat létesítenek. És ami cseppet sem mellékes: korszerű tisztálkodási lehetőséget teremtenek a dolgozóknak. A téesz építőbrigádja két év alatt, 1983 végére fejezi be a munkát. Nem hagyhatta figyelmen kívül a kor másik követelményét sem a szakvezetés. Nevezetesen: ha a jelenlegi tejtermelési szinten túl akarnak jutni, nagy tejhozamú fríz-állatokkal kell tervszerűen átkeresztezni az állományt. Ezt nkkor határozták el, amikor magasabb állami támogatás, tejprémium járt a tejhozam növelőinek. A támogatás csökkent, mégis kitartanak a terv mellett. Várhatóan 1984-ben kezd tejelni a Holsteinnel keresztezett tehenek első nemzedéke. így legalább a tej hozam növeléséért járó prémiumot elérik. Kapkodni nem lehet az állattenyésztésben — vallja erről a főállattenyésztő. A jövőben azért a hizlalás gazdaságosságát kívánják javítani. Remélik, hogy működni fog az NK—XIV-es csatorna, öntözhetik a takarmánytermő . földeket. Mert így kisebb területről láthatják el az állatokat, földet engednek át a növénytermesztésnek, amely azután a közös jőve-, delrnét növeli. A baromfiágazat tavaly nemcsak harmincmilliós árbevételével, hanem hatmilliós ágazati eredményével is bizonyított. A még mindig korszerűnek számító telepen törzslibákat tartanak. A tojásukból kikeltetett kislibák egy részét visszavásárolja és felneveli a téesz. A szezonális liban.evelés holt szezonéban az előnevelőkben broy- lercsirkét, az utórievelőkben pedig gyöngyöst tartanak. Az országosan tapasztalt gyöngyöselhullás jelentkezett a szövetkezetben is, 1979-ben és ’80-ban. Szállítás előtt két nappal pusztulni kezdtek az állatok, tetemes kárt és ijedtséget okozva. Keresték a baj okát, hiába. Tavaly határozott a vezetés: nem várják ki, amíg elérik a gyöngyösök a leszerződött súlyt, inkább kevesebbért, de hamarabb eladják őket. A terv bejött, a betegség elmaradt. A szakemberek hosszas töprengés után jutottak arra,, hogy a kór okát az örökléstanban kell keresni. Ezért a jövőben külföldi gyöngyösöket vonnak be a keresztezésbe, hizlalásba. Az igazán jó eredményeket a broylercsirke hozta. Hét hét alatt elérték az állatok a másfél kilogrammos súlyt. Ügy, hogy egy kiló húst 2,17 kilogramm abrakból állítottak elő. Amikor a főállattenyésztőt kérdem, mennyi az országosan előírt normatíva, nem tud pontos választ adni. Meg is magyarázza, miért? Takarmányfelhasználásuk jóval az országos szint alatt van. És ez jellemző a szarvasmarha- hizlalásra, tejtermelésre is. Nem nagyon foglalkoznak az előírásokkal, mert nincs sok gondjuk velük. A jövőben is arra törekszenek, hogy az önmaguk által egyszer már elért szintet szárnyalják túl, hogy önmaguk munkáján javítsanak. Ebben egyik tartalékuk a melléktermékek még nagyobb arányban való fel- használása, a munkafegyelem további szilárdítása. Dicséretes célok, elképzelések. Tegyük r hozzá: nem lesz könnyű dolguk. M. Szabó Zsuzsa Fotó: Veress Erzsi
