Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-07 / 32. szám

1982. február 7., vasárnap SPORT SPORT SPORT SPORT Gólzáporos visszavágó a Vojvodina ellen A Vojvodina és a magyar labdarugó-válogatott is na­gyon készült az újabb össze­csapásra, a kitűnő formát mutató magyar csapat kama­tostul visszafizetett a vasár­napi Sydneyben elszenvedett 2—1-es vereségért. Óriási si­kert aratott az időnként le­nyűgöző teljesítményt nyúj­tó magyar csapat, végül is 5—0 arányban fektette két-, vállra ellenfelét. Magyar válogatott—Vojvodi­na 5—0 (3—0). Melbourne, 10 000 néző, vezette: Meilings. Góllövők: Pölöskei (2), Mold­ván, Csongrádi és Bodonyi. A magyar csapat végig ugyanabban az összeállítás­ban játszott, csere nélkül. Vagyis: Kakas — Szántó, Tóth J., Garaba, Varga — Sallai, Moldván, Csongrádi — Bodonyi, Izsó, Pölöskei ösz- szetételben aratott nagy si­kert. Jellemző, hogy a talál­kozó végén még a csalódott jugoszláv szurkolók is élje­nezték a magyar válogatottat, a játékosokat szállító autó­busz vastaps közepette gör­dült ki a stadion előtti ut­cáról. Labdarúgómérleg ’81 Nagyszénás: futball a pajzson Hétközi késő délelőtt, ál­lunk a nagy- szénási vasúti sorompó előtt. Hányán és há­nyán teszik percek alatt kockára az éle­tüket — hát- borzongató és hihetetlen! Rosszízű sportot csinálnak abból, hogy a lezárt átjá­rón kelnek át, a síkos, jeges úttesten. De maradjunk az igazi sportnál; más valami is feltűnik. Áz öt, egymás mögött sorjázó autó közül háromban ott díszeleg a Nagyszénási TSZSK piros­kék zászlócskája, csalhatat­lan jeléül annak, hogy a nagyközségben népszerű a sport. No, persze, nem vé­letlenül rajzoltak futball- labdát a pajzsra, népszerű­ségben itt is a foci vezet, most éppen a területi baj­nokságban szereplő csapat szereplését kísérik figyelem­mel a szurkolók. Azt mondják, a 80—81-es MNK-láz idején nagyobb volt ugyan a nézőszám, de mostanában sem panaszkod­hatnak. A gárda megállja helyét a bajnokságban, ktjzel ötvenszázalékos teljesítmé­nyével éppen a tabella „kö­zepén” áll: 8. Nagyszénás 15 5 4 6 18-20 14 sa elé, megértettük, hogy bi­zonyítani akar a felfelé futó szegedi szakosztálynál, csak éppen hamarabb is közölhet­te volna, mert akkor köny- nyebb dolga lett volna a szakosztályvezetésnek is. Megoldódott persze így is az edzőkérdés, újra visszatért Burázs György Szarvasról, aki annak idején az NB in­ban is dirigálta a gárdát. Kissé lépéshátrányban kezdték tehát a felkészülést a szénásiak, ráadásul a jó képességű csatár, Laczó is a DÉLÉP-hez igazolt, igaz jöttek új fiúk is: Dinya, Bállá, Csapó és Lestyán. — A cél az volt — foly­tatja a szakosztályvezető —, hogy szerepeljünk az első tíz együttes között. Talán sokan túl szerénynek vélték ezt, de szaporította gondjainkat, hogy Verbőczi is hosszabb időre kiesett lábtörés miatt, majd az őszi második fordu­lótól Szabovikra sem számít­hattunk, még mpst is csak lábadozik. Czimrák és Bu­rázs pedig bevonult katoná­nak. Egy kis túlzással tehát, szinte új csapatot kellett épí­teni Szénáson. S, hogy van fantázia a mostaniakban is, azt mi sem bizonyítja job­ban; hogy egyedül ők ver­ték meg a csoport abszolút favoritját, a Bajai SK-t, méghozzá otthonában! Különösen „becsülni való” ez az eredmény, ha figye­lembe vesszük a körülmé­nyeket. Kun György szak­osztályvezető, a klub ko­rábbi kapusa higgadtan, megfontoltan fogalmaz: — Megy a Linka a DÉ­LÉP-hez?! Egész nyáron er­ről ment a szóbeszéd, mi azonban hivatalosan sem­mit sem tudtunk, így tudo­mást sem vettünk róla. Az­tán az utolsó pillanatban ki­derült, Jóska tényleg menni akar. Mi nem gördítettünk semmiféle akadályt távozá­— Idegenben csipegettük is a pontokat — veszi át a szót Szabó Árpád, a szak­osztály másik vezetője, tudó­sítónk. — A baj, hogy itt­hon öt olyan pontot hullaj­tottunk el, amit legrosszabb álmunkban sem hittünk vol­na. Döntetleneztünk a Füzes- gyarmat, a Mindszent és az Ágyagipar ellen, és kikap­tunk a DÉLÉP-től. Érdekes — s az eredmé­nyek is ezt igazolják —, hogy idegenben felszabadul­tabban, bátrabban játszott a csapat, mint a tovább csino­A lyoni műkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokságon a férfi­ak versenyében Norbert Schramm (NSZK) nyerte az arany­érmet. Második a francia Simond (balról), 3. Bobrin (Szov­jetunió) (Telefotó — AP — MTI — KS) sodó hazai környezetben (folytatják az állóhelyi lelá­tó építését, játékoskijáró ké­szült, és új hangosítóberen- dezést is Vásároltak), ahol a bizonyítási vágy olykor szin­te megbénította a játékoso­kat. Az edzésekre mostanság látogatók újab arcokat fe­dezhetnek fel, főleg leszerelő játékosokkal erősödtek: Deák (régi egyesülete Medgyes­bodzás), Pabar (Gyoma), Varnyú (Mezőberény), Záb- rák (saját nevelés), és már az őszi szezon végén hozzá­juk került Frák kapus, a KSC-től. Nyilván sok minden múlik azon, hogyan sikerül „összedolgoznia” a csapatot Burázs Györgynek, de köz­ben sem változik a cél — megtartani a 8. helyezést, esetleg titokban, ezt csak halkan mondják, hatodik­ként befejezni az évadot. A fentiekből részint kide­rül, hogy népes a labdarúgó­szakosztály, amiből kellemes gond következik: sok 19—20 éves korú játékosuk van, akiknek foglalkoztatása nincs megoldva. Szívesen indulnának például junior­bajnokságban, ez viszont Bé­kés megyében nincs, s mondják a szénásiak, hogy a szomszédos Csongrád megyé­ben hasznosnak ítélik. (Ér­demes lenne fontolóra venni ezt a bajnoki „lépcsőt” a Békés megyei LSZ-nek is.) Említést érdemel az ifjúsági csapat szereplése; negyedi­kek, ami egyik „mutatója” annak a gyümölcsöző kap­csolatnak, amely' az oroshá­zi mezőgazdasági szakközép­iskolával kialakult. Nagyszé­náson abban a ritka szeren­csés helyzetben vannak, hogy serdülő korú labdarúgók is sokan látogatják az edzése­ket, sőt Verbőczi Ferenc és Karkus János egy-egy elő­készítő csoporttal is foglal­kozik, ami különösen a jö­vőt tekintve dicséretes. F. I. Kézilabda­játékvezetői tanfolyam Díjmentes kézilabda-játékve­zetői tanfolyam kezdődik feb­ruár 15-én. hétfőn, Békéscsabán, a megyei sportházban (Kórház u. 4.). Jelentkezni Írásban lehet, a megyei kézilabda-szövetség­ben, vagy személyesen, az első foglalkozáson. A labdarúgó jb továbbképzése A megyei labdarúgó-szövetség játékvezető bizottsága február 13-án szombaton továbbképzést rendez Békéscsabán. A megyei tanács oktatási központjában fél 9-kor kezdődő előadássorozaton a 12-es szabály; a durva játék helyes fegyelmezési módszere lesz a fő téma, emellett hasz­nos útra valóval látják el az elő­adók — Geréb István, Győri László, Hodroga és Mézes János — a tavaszi nyitány előtt a bírá­kat. Az edző Sok edző panaszkodik — okkal —, hogy a tényleges tréneri munkán kívül idejé­nek nagy részét különböző szervezéssel, intézéssel, pa­pírok irkálásával tölti. Sőt, előfordul: olykor a edzést kell otthagynia, hogy az uta­zási. étkezési, szállási meg­rendelőket kitöltse, postáz­za. .. Napjainkban már a leg­több ‘ helyen kialakult az úgynevezett szakosztálymo- dell, csakhogy ezekkel gya­korta döcögős a tényleges együttműködés. Annál is in­kább, mert a legtöbb helyen — legyen a szakosztályveze­tés három, öt... tizenvala- hány tagú — jobbá­ra szülőkből, régebbi spor­tolókból, műkedvelőkből áll, akik zömében társadalmi munkában vállalják, sok helyütt többszöri unszolás után, a szakosztályvezetés különböző funkcióit. Persze ezúttal nem azokról a lel­kes, igazán agilis, rengeteg szabad idejüket föláldozók- ról kívánunk szólni, akik olykor a hátukon elviszik az egész szakosztályt, valóban mentesítve az edzőt a renge­teg papírmunkától, fölösle­ges szaladgálástól, hanem azokról, ahol csupán forma­litás a szakosztályvezetés megléte. Mert sok egyesület első ténykedésének azt tartja: van edzőnk, sportolónk, kell hozzá egy több személyből álló • vezetés. Holott talán elég lenne csupán egy em­bert a szakosztály mellé rendelni (esetleg mellékfog­lalkozásban is), de az való­ban az edző jobbkeze legyen, ott legyen mindennap, ha nem is az egész edzésidő alatt. A legrátermettebb tár­sadalmi munkás, vagy az esetleg fizetett „mindenes” ténylegesen kisegíthetné a mestert; akinek ezáltal va­lóban csak az edzés milyen­ségére kellene odafigyelnie. S mindez akkor válik még furcsábbá, amikor egyné­mely egyesület fizetett ap­parátusa évről évre duzzad. Kialakulnak az osztályok, csoportok, vezetőkkel, beosz­tottakkal, akik viszont a tényleges szakosztályi, min­dennapi életbe nem mindig kapcsolódnak bele. ök is in­tézkednek, papírmunkát is végeznek, de nem egy-egy konkrét szakosztályi felada­tot látnak el. Nemrég panaszolta egy edző: van szak osztály veze­tése, több társadalmi mun­kásból álló, de idestova egy hónapja nem látta őket. Ami­kor az egyesület fizetett dol­gozóihoz fordult segítségért, azok följegyezték, az „elin­tézni való” dossziéba tették, s hetek múlva sem jutott előrébb. Mikor szóvá tette, csak annyi választ kapott: mindent a maga idejében. Ugyanakkor kimutatás ké­szült: hány edzővégzettségű szakember van az ország­ban. Persze arról is: valójá­ban hányán gyakorolják is mesterségüket. A végzettség­hez viszonyítva elenyésző ki­sebbségben vannak a tényle­gesen tevékenykedő edzők. Pedig szinte valamennyi dol­gozott már a pályán. Csak­hogy éppen ebbe belefárad­va fordítottak hátat az ed- zősködésnek, s kerestek új szakmát. (jávor) Békés megye mai. kiemelkedő sporteseményei. ASZTALITENISZ. OUK fiú. és leánycsapatverseny. Békéscsa­ba, Rózsa F. Gimnázium, 9.00. KÉZILABDA. Béke Kupa 5. for­dulója. Orosháza. Táncsics M. Gimnázium. 8.00 LABDARÚ­GÁS. Gyulai SE—Szeghalom, előkészületi mérkőzés. Gyula, 13.00. Hunyadi Kupa labdarúgó- torna, Békésszentandrás. 11.30. TEKE. NB I. Bcs. MÁV—Postás SE, női, Békéscsaba. Bartók Bé­la út 11.00. TEREMFOCI. Téli Kupa, Mezőkovácsháza, 8.30. Té­li Kupa teremlabdarúgó-torna 5. fordulója, Csorvás, 8.00. Terem- labdarúgó Kupa Békés, 3. sz. ált. isk., 8.30. A megtalált láncszem O érkőzés a XXV. Bé­kés megyei Népúj­ság Teremkézilabda Kupáért. Színhely: a mező­túri városi sportcsarnok. Tá­mad a fehér mezes csapat. Gyors adogatás után az irá­nyító játékos balra indul, a beállós bemozdul, és elzárja a középső védőt. Érkezik az átlövő, ütemre kapja a lab­dát. Villan a csukló, és a kis bőrgolyó a kapu bal fel­ső sarkában ér hálót. Egy látványos gól a teremtorna sok tucat „találata” közül. Nyernek a fehérek, veszte­nek a- kékek. Aztán új csa­patok lépnek1 a küzdőtérre. És a „ringlispil” forog to­vább. Kora délelőttől este 7-ig megállás nélkül követik egymást a mérkőzések. A szakmabeliek, a nézők érté­kelik a látottakat. Beszélnek a sikercsapatokról és azok­ról, amelyek alulmaradtak. Arról azonban kevés szó esik, hogyan állt össze egy háromhónapos 25—30 csa­patot és 4—500 versenyzőt, sportvezetőt megmozgató torna programja. Mi törté­nik akkor, ha egy benevezett csapat visszalépése folytán kihull egy „láncszem”, s az előre elkészített, percnyi pontossággal összeállított műsort a váratlan kiválás miatt a kártyavárként való összeomlás fenyegeti?! Ok­nyomozó írásunk egy „lánc­szem” kihullásáról, majd megtalálásáról, valamint a torna szervezőinek nem kis — de végül is eredményes — erőfeszítéseiről szól. Az eseménysorozat több szálon indul, majd a tele­fonbeszélgetések után a szá­lak összefutnak. A színhely sem mindig ugyanaz, a tör­ténések időpontja is válto­zik. Megyei sporthivatal, 1981. december 15. Lezárul a XXV. Békés megyei Népúj­ság Teremkézilabda Kupa nevezési határideje. A szer­vezési bizottság tagjai elé­gedetten dörzsölik tenyerü­ket: hosszas rábeszélés után a megyei női bajnokság újonca, a Gerla is jelezte részvételi szándékát. Ezzel teljessé vált a mezőtúri me­zőny, a női I. osztályban is 4-4 Békés és Szolnok me­gyei gárda küzd a díszes tró­feáért. Tizenkét napos ke­mény munka után elkészül a torna teljes forgatókönyve, a mérkőzések lejátszásának részletes programja. A mű­sort december 27-én postáz­zák az érdekeltek1 számára. Dr. Árpási Zoltán, a Bé­kés megyei Lapkiadó Válla­lat igazgatója 1982. január 10-én megnyitja a jubileumi mérkőzéssorozatot. Az ün­nepségen természetesen nem vesz részt minden csapat, hiszen a kiadásokat csökken­tendő — az együttesek nem minden vasárnap adnak ran­devút Mezőtúron, hanem 2-3 hetenként utaznak oda, de akkor két-két mérkőzést is vívnak. A gerlaiak premier­jére a tervek szerint csak február 7-én kerül sor. Megyei sporthivatal, janu­ár 29. A posta levelet hoz a gerlai kézilabda-szakosztály­tól. Surin András ügyintéző rosszat sejtve bontja fel a borítékot. Előérzete nem csal. A Gerla — anyagiak hiányára hivatkozva — be­jelenti, hogy visszalép a te­remkupától. Az ügyintéző és a telefonon riasztott szerve­zési bizottsági tagok nem csodálkoznak, hiszen a te­hetséges játékosokból álló, szimpatikus Gerla kis egye­sület, a mezőtúri költségek pedig — igen tetemesek. A szövetség tehát megértő. De a visszalépés miatt mi lesz az első osztályú női mezőny­nyel. Hét találkozó elmarad, 7 csapat egy mérkőzéssel ke­vesebbet játszik. A már ki­sorsolt női találkozók helyé­re milyen összecsapások ke­rüljenek? Hogyan lehet meg­változtatni úgy a programot, hogy esetenként ne marad­jon üresen a csarnok'? A te­rembérleti szerződést úgy kö­tötték meg, hogy akár ját­szanak, akár nem, a szám­lát fizetni kell. A visszalé­pés miatt már most, a torna közepén a ráfizetés 2800 fo­rintos „Damoklész, kardja” kezd el lebegni a szövetség vezetőinek feje fölött. Egyön­tetű a vélemény: megoldást kell találni. Vagy a még ta­valy elkészített játékrend módosításával, vagy pedig egy csapat beszervezésével. Mi tagadás, mindkettő óriási feladatnak tűnik. Az előbbit Medovarszki Pál vállalja magára, míg az utóbbi meg­oldásban csak Kocsis János reménykedik, ötlete azonban oly bizarrnak tűnik, hogy erről még nem tesz említést az elnökség tagjainak. Az események viszont felgyor­sulnak'. A Kemény Gábor Szakkö­zépiskola tornaterme. A csa­bai teremtorna döntői. Ja­nuár 31., vasárnap 16 óra. Kocsis János megyei elnök otthagyván a Mária-napi vendégsereget, hozzákezd a „nagy ötlet” megvalósításá­hoz. Odalép Kutiné dr. Ste- fanovics Katalinhoz, a Bcs. Agyagipar SK elnökhelyet­teséhez, a klub női kézilab­dacsapatának gólgyárosához, és keresetlen szavakkal fel­vázolja a fentebb leírtakat. Azután felteszi a kérdést: „Beugranának-e a Népújság Kupa első osztályába, a hi­ányzó 8. csapat helyére?” Kutiné néhány perces tü­relmet kér, — úgymond — amíg konzultál a játékostár­sakkal. Kisvártatva visszaér­kezik. „Annak ellenére, hogy csak a békéscsabai városi bajnokság tömegsportcso­portjában szereplünk, s tud- iuk, az ellenfelek igen erő­sek, kedvünk van a dolog­hoz. Remélem, az egyesület vezetősége is támogat majd bennünket. Holnap keressük egymást telefonon!” — mond­ja, és máris rohan vissza a terembe, ahol néhány perc múlva remek gólokkal ter­heli meg az ellenfél hálóját. A szövetségi elnök1 pedig éledő reményekkel távozik. Ugyanekkor a Szőlő utcai Medovarszki-portán a házi­gazda, a szervező bizottsági elnök ki tudja már hányad­szor teszi maga elé a Nép­újság Kupa forgatókönyvét. Jegyzeteket készít, májd át­húzza azokat. Nem talál pót­lást a hiányzó láncszem he­lyére. Amikor aztáh a cso­dálatos Kálmán Ifnxe-kon- cert végén pihenőre tér a család, elzárják a tv-t, is­mét a sorsolásba inélyed. Hétfő, február 1., reggel 9 óra. Kis gyűlés Kocsis Já­nos műhelyében. A vendég­látó röviden ismerteti előző napi missziójának eredmé­nyét Mistyurik Györggyel, a szervező bizottság egyik ve­zetőjével. A sportbarát ra­gyogó arccal rohan Medo­varszki Pál munkahelyére. Telefon a téglagyárba. A vonal végén felcsendül Kuti­né hangja: „A vezetőség hozzájárult ahhoz, hogy az Agyagipar SK női csapata részt vegyen a mezőtúri tor­nán. Nagyon örülünk an­nak', hogy játéklehetőséghez jutottunk!” O ég ugyanezen a na­pon, a megyei sport­házban, a kézilabdá­zók szokásos hétfő esti ösz- szejövetelén. Az akcióban részt vett vezetők lelkesen számolnak be társaiknak a hiányzó láncszem megtalálá­sáról, a téglagyáriak áldo­zatvállalásáról, sportszerete- téről. A jelenlevők elisme­réssel adóznak Kutinénak és társnőinek. Egyszer csak megszólal Dudás András, aki hosszú évekkel ezelőtt már edzősködött az erzsébethelyi munkáscsapatnál: „Látjátok, én mindig mondtam nektek: él, dobog az Agyagipar- szív!” Minden jót, maradan­dó sportélményt, sok’sikert téglagyári lányok! Machalek István BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Séleszt Ferenc. Szerkesztőség: Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 12-196, 12-035, (őszerkesztő: 11-021. Ki­adja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Árpás! Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hlrlapkézbesltő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2 A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom