Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-06 / 31. szám
1982. február 6., szombat Miért bűnöznek a liataloh? Beszélgetés dr. Árvái Józseffel, a fiatalkorúak ügyészével A Békés Megyei Főügyészségen belül működik a gyermek- és ifjúságvédelmi szakág, mely igen szerteágazó feladatokat lát el. Többek között felügyeletet gyakorol a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények nyomozásának törvényessége felett, közreműködik a bírósági eljárásban, együttműködik a gyermek- és ifjúságvédelem érdekében az állami és társadalmi szervekkel. Pr. Árvái József mint a főügyészség gyermek- és ifjúságvédelmi csoportvezető ügyésze, 25 éve vezeti ezt a szakágat. Vele beszélgettünk a mintegy két és fél évtizedes tapasztalatokról, a fiatalok bűnözésének okairól, és a megelőzésről. — Két és fél évtizeddel ezelőtt a fiatalkorú bűnözést a meggondolatlan, gyermekes cselekmények jellemezték. Elsősorban kerékpárlopások, kisebb értékű pénzeltulajdonítások, valamint a testi sértések. Azóta az életkörülmények sokat javultak. A családok jó körülmények között élnek. Államunk sokoldalúan gondoskodik a fiatalokról. Ugyanakkor megváltozott a fiatalkorú bűnözés szerkezete és dinamikája. Napjainkban a nagyfokú gátlástalanság és agresszivitás került előtérbe. A közelmúltban Gyulán egy 17 éves és egy 19 éves fiatal a nyílt utcán súlyos sérüléseket okozva összerúgdalt egy idős embert, és kirabolt. — Fiatalkorúak esetében mindig elkészül a környezet- tanulmány. Miért követték el ezt a brutális cselekményt? — Nehéz magyarázatot találni rá. Mindenesetre nem anyagi ráutalság miatt. Hiszen mind a két fiatal jól keresett. Volt lakásuk, s rendezett családi körülmények között nőttek fel. Az idős embert nem is ismerték. Minden indok nélkül támadtak rá. — Megyénkben hogyan alakul a fiatalkorú bűnözés? — Megyénkben, más megyékhez képest, a fiatalkorú elkövetők aránya nem magas. 1980-ban 189 fiatalkorú ellen indult büntetőeljárás, a múlt évben pedig 182-t vont felelősségre a bíróság. A felnőtt bűnözéshez képest számarányuk 7,7 százalékról 7,3-ra csökkent. — A számok tehát nem magasak. A fiatalok nagy többsége becsületesen él, és dolgozik. — Ez igaz. A bűnözést azonban hazánkban nem lehet csak mennyiségi kérdésként kezelni. A szocialista társadalomtól idegen az ilyen jelenség. Államunk mindent megtesz, hogy a fiatalok minél jobb körülmények között tanuljanak és dolgozzanak. Az erőfeszítések ellenére mégis növekszik a bűncselekmények társadalmi veszélyessége. Újabban a kvalifikáltság került előtérbe. Vizsgálnunk kell azt is, hogy milyen lélektani és objektív tényezőkben gyökerezik a bűnözési folyamat, melyet nem sikerült megszakítani. Évről évre túlnyomó részt olyan fiatalok követnek el bűncselekményt, akik nem a bűnöző fiatalok köréből lépnek át a bűnözés világába. — A fiatalkorú bűnözés utánpótlását a gyermekbünö- zés is képezi. — A számok itt sem magasak. 1980-ban mindössze 94 gyermek követett el bűncselekményt. Az okok keresésénél hajlamosak vagyunk a felelőséget, a pedagógusokra hárítani. Ez azonban helytelen. A pedagógusok nagyon le vannak terhelve szakmai és egyéb követelményekkel. Arra ahg jut idejük, hogy közvetlen és személyes kapcsolatot teremtsenek a gyerekekkel. Nevelésre kevés idő jut. Sok a formalitás. Emiatt érzelmileg a fiatalok és a tanárok közötti kapcsolatban légüres tér van. Huszonöt év alatt sok fiatal ügyével foglalkoztam az ügyészségen. Ez alatt az idő alatt nem találkoztam egyetlen eggyel sem, akinek a tanára lett volna a példaképe. Sőt, újabban olyan bűncselekmény is előfordul, amikor a diák megtámadta a tanárát. — Es a szülők felelőssége? Hogyan néz ki a családi nevelés? — A fiatal bűnelkövetők többsége rendezett családban él. Hangsúlyozni akarom, hogy az esetek többségében a szülő nem tehet arról, hogy gyermeke bűncselekményt követ el. Igenis megyénkben a családok zömében folyik a nevelés. Megfelelőnek lehet ítélni a szülők törekvéseit. Ez azonban a fiatalkorú ellenállásán megtörik. Nagyon gyakran fordul elő, hogy a fiatalkorú a nevelési hatásokat úgy „védi ki”, hogy elszakad a családtól. Ugyanakkor szembefordul a társadalmi konvenciókkal is. — Mi ennek a leggyakoribb megnyilvánulása? — Elsősorban a csövezés Bár az ilyen fiatalok száma nem magas, ám más fiatalok szimpatizálnak velük. A fiatalkorú bűnözés ezekben a „gyökértelen” fiatalokban gyökerezik. A családtól való elszakadásnak ilyen korban sem anyagi, sem szellemi alapja nincs meg. Könnyen a bűn forrásává válik. — A fiatalkorú bűnözést gyakran összefüggésbe hozzák a rossz családi, baráti környezettel, az alkoholizmussal, avagy a válással. — Ezek valós problémák, de most beszéljünk a mélyebb jelenségekről. A fiatalok magatartásukat az általuk kialakított eszménykép szerint alakítják. Huszonöt év alatt az ideál alaposan megváltozott. Az évek során az aDa és az anya eszményképe egyre halványodott. Ez nem nemzedéki probléma. A gyökerek sokkal mélyebbre nyúlnak. A fiatalok az új felé fordulnak. Jellemző az újat akarás, mindenáron, fokozat és előfeltételek nélkül. Soha annyi információ nem érte a fiatal nemzedéket, mint napjainkban. A baj, hogy nem tudnak rostálni. Erre a feladatra a pedagógia sem készült fel. Nagy tudásanyagot halmoznak fel a fiatalok. Nagy bennük az érdeklődés, ám az információk tömkelegé és az ideálok megválasztása között szakadék van. Nem az atomtudós, vagy a tanár lesz az eszménykép, hanem valamelyik beatzenész, aki lehet, hogy nagyon rendes ember, de a zenekarban úgy jelenik meg, mint felszínes, lezser személyiség. Mivel az ideálhoz való kötöttségnek erkölcsi tartalma van, így éppen ez a nem kívánatos magatartás hat a fiatalra. Szembetűnő az is, hogy a bűnelkövető fiatalok arra a kérdésre, hogy mjt tartanak erkölcsösnek, érthetetlenül mosolyognak. Nincsenek tisztában a magatartási szabályokkal sem. Tapasztalható az érzelmi kötődés hiánya is. A lezserség és a közömbösség lett a sikk, ez pedig kizárja az érzelmeket. Ügy 20-21 éves korban ugyan feltöltődik a fiatal érzelmekkel, a probléma csak az, hogy évtizedekkel ezelőtt az érzelmi szegénység ritka jelenség volt. — Csak fiúk, vagy lányok is követnek el bűncselekményt? — A lányok bűnözése növekvő tendenciájú. Néhány évvel ezelőtt még ritka esetnek számított, a múlt évben azonban 27 lány került bíróság elé. — Van-e galeri? — A galeri általában kiment a divatból. Ugyanis megteremtette a maga kötöttségét — az alá- és fölérendeltséget, mely nemigen inponál a fiataloknak. Csoportos bűnözés azonban előfordul. — Milyen szerepe van a városiasodásnak? — Megyénkben a városiasodás éppen a bűnözés ellen hat, de csak azokon a helyeken, ahol sikerült a megfelelő feltételeket biztosítani a fiataloknak. Ilyen feltételek elsősorban a lakás, a különféle klubok, a tartalmas szórakozás. Sok gondot okoznak a bejáró fiatalok. — Hallhatnánk néhány szót a fiatalkorúak veszélyeztetéséről? — Az. ilyen ügyeket a gyámhatóságok összegzik. Aránylag magas a veszélyeztetett kiskorúak száma, ennek ellenére kevés ilyen jelzés érkezik az ügyészségre. A veszélyeztetettség felszámolása azt igényelné, hogy a gyámhatóság rendszeres tájékoztatást adjon az ügyészségnek, illetve a rendőrségnek, — A közvéleményben elterjedt, hogy enyhe az ítélkezési gyakorlat. — A bíróságok megfelelően alkalmazzák a törvényeket. Az elbírálási szemléletet azonban határozottabbá kellene tenni, mert hiszen a büntetés kiszabásának is megvan a maga visszatartó ereje. — Milyenek a tapasztalatok az ifjúságvédelem terén? — A törvények tiszteletére, a kulturált viselkedésre és az érzelmi nevelésre sokkal több figyelmet kell fordítani. A fegyelmezésről nem szabad megfeledkezni. A megelőzésről sokat beszélünk. Ez a munka viszont nem eléggé életszerű. Kialakultak a bűn- megelőzés társadalmi bázisai. Megyénk községeiben, városaiban nagyon jól működnek az ifjúságvédelmi albizottságok. Fő feladatuk, szervezni a család- és ifjúságvédelmet. Felkutatják a saját területükön a veszélyeztetett környezetben élő fiatalokat. S erőfeszítéseket tesznek a veszélyeztetettség megszüntetésére. A gondok többsége viszont a munkahelyeken jelentkezik. Éppen ezért az ifjúságvédelmi munkát hatékonyabbá kell tenni ezen a téren is. Sok a kiaknázatlan lehetőség. Ésszerűbb és céltudatosabb szervezéssel a mainál sokkal jobb eredményeket lehetne elérni. A párt, a társadalmi és az állami szervek az ifjúságvédelmi tevékenység összehangolására megtették a kellő lépést. Az egységes cselekvés biztosításának kialakítása most van folyamatban. Serédi János A népművészek tanácskozása Székesfehérvárott vészeti pályázatokon és kiállításokon neves néprajzosokból, művészettörténészekből, ipar- és képzőművészekből álló zsűrik kezéből díjakat nyerhetnek. A Népművészeti Egyesület az amatőr tehetségek számontartására és gondozására vállalkozik, s mint jogi személy — a rendelet szavaival, „népi ipar- művészeti tárgyak előállításával és forgalomba hozatalával foglalkozó szervezet” — jogot szerezhet arra, hogy a vásárokat is ízlésnevelő, életmódformáló tevékenysége egyik színterévé tegye. A népművészeti tárgyalkotás hívei és . szakemberei kétnapos konferenciára gyűltek össze a múlt év végén Székesfehérváron. Itt indult meg az egyesület országos szervezése: a megyei szervezők itt kapták az első hivatalos és részletes tájékoztatást az egyesület céljairól, működésének tervezett kereteiről. Egyhónapos munkájuk eredményeiről számoltak be január 8-án a Népművelési Intézetben. A következő egy-két hónap alatt az eddigi és az ez utáni jelentkezőkből megalakulnak a megyei (és budapesti) területi csoportok, amelyek az egyesület munkájának legfőbb terhét fogják hordozni. Ezt a tényt nem lehet elégszer hangsúlyozni! Tudni kell ugyanis, hogy a nép- művészeti alkotók szerveződése a táborok, egyes tanácsok, gazdasági intézmények, múzeumok jóvoltából évek óta tartó folyamat. Vannak olyan szakkörök, amelyeket egy-egy táj egyre több intézménye támogat, fölismervén a népművészeti tevékenység sokoldalú társadalmi értékét. Egy-egy ilyen szakkör a szűkebb haza büszkesége, amelyre ki-ki szívesen áldoz. Az egyesület nem szeretné kiszakítani őket saját társadalmi környezetükből — magyarán nem akarja egyesületi célokra megkaparintani a helyi támogatást. Az egyesület célja az alkotó erők felszabadítása, s ennek eszközét nem a mindenáron való centralizálásban látja. A tagok körét sem kívánja korlátozni kezdetben az egyesület: szívesen fogad minden népművészt, vagy népművészettel ismerkedőt, népi iparművészt, kismestert, elméleti szakembert, pártoló személyt,. vagy intézményt, és mindenkit, aki' a meghirdetett célokkal egyetért. A kiválasztódás a jövő dolga: maguktól távoznak majd, akik a szervezet belső igény- rendszerében nem találják meg a számításukat... Ez azonban még a távolabbi jövő. ■ Egyelőre meg kell alakulnia az egyesületnek. Ez a tervek szerint a területi szervezetek küldötteinek közgyűlésén ez év tavaszán fog megtörténni. Trencsényi Imre nyák, kedveltek a szőttesek, a kékfestő anyagok, lakásainkba bevonul a mázas cserép, a parasztbútor, játszótereinken megjelennek a faragott hinták, mászókák és állatok. Kiknek köszönhetjük környezetünkben egyre gyakrabban feltünedező, üdítő hatású tárgyainkat? A hivatásos és amatőr népművészek legjobbjainak, a hagyományos népi kismesterségek új erőre kapó képviselőinek. Vannak sajnos, akik visszaélnek a népművészeti tárgyak iránti növekvő igénynyel, és álnépi tömegáruval árasztják el a piacot. Csinálhatják a közízlés fejletlensége és bizonytalansága miatt. Mit tehetnek ellenük a célszerű népművészet újraélesztésének elhivatott munkásai? Szervezetet alakítanak, melynek célja a népművészeti és kézműves tárgyalkotás valódi értékeinek védelme. ismertetése és terjesztése. A szervezet tehát mindazokat befogadja, akik azért munkálkodnak, hogy mai valóságos igényeinket szolgálják hagyományaink. Az alakuló egyesület segíteni kívánja tehát az alkotást, de rostálásra is vállalkozik: állandó zsűri működtetését tervezi, amely megakadályozza olyan dísztárgyak piacra kerülését, amelyek elhomályosítják a népművészet lényegét és lejáratják azt. A múlt év novemberében megjelent miniszteri rendelet meghatározza ugyan azok körét, akik népművészeti vásárokon árusíthatnak, ez a kör azonban túlságosan szűk: nem foglalja magába azokat a tehetséges amatőröket, akik országos népműAz emberi test meszese- déséhez hasonlít az a folyamat, amely futószalagról ömlő áruval tölti fel1 környezetünket. Egyforma házak egyforma lakásainak egyforma bútorai közt egyforma edényekben készítjük tárgyainknál alig változatosabb étkünket, melynek elfogyasztása után — vagy közben — egyazon látványra függesztjük tekintetünket, s ülünk-ülünk, ameddig el nem érkezik a lefekvés ideje... Így kellene jellemeznünk magunkat Szégyenszemre, ha az emberi természet nem termelné ki a kényelembetegség ellenanyagait, a védekezés egészséges nedveit és reflexeit. Legtermészetesebb tulajdonságunk, hogy mind nagyobb kényelmünk érdekében tudatosan alakítjuk szűkebb és tágabb környezetünket. Amíg ez a törekvésünk testi és szellemi erőfeszítésekre sarkall bennünket: fejlődik emberi mivoltunk, ha elmaradnak az erőfeszítések : megkezdődik leépülésünk. ' A civilizált ember növekvő passzivitása ellen többféleképpen lehet küzdeni. A küzdelem egyik módja az, amelyet a népművészet újkorának kézművesei választottak. Magyarországon a hetvenes évek elejétől szerveződnek azok a népművészeti táborok, amelyeknek résztvevői már nemcsak egyéni időtöltésnek, vagy önkifejezésnek tekintik a fafaragást, gyapjúszövést, korongolást, hanem környezet- alakítási és életmódkísérletnek is. A kérdést így teszik föl: lehet-e a népművészet a megszokottnál egyénibb, emberibb környezet kialakításának eszköze, alapja, be- építhetők-e mai kultúránkba régebbi korok szükség szülte leleményei, azaz paraszti és kézműves hagyományaink? A kérdés most már talán szónokinak hangzik. hisz ma a fiatalság kedvenc ruhadarabjai közé tartoznak a parasztingek, -kendők, -szokNépművészeti vásár a szegedi Dóm-téren B népművészet új kora Megalakul a Népművészeti Egyesület
