Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-05 / 30. szám

1982. február 5., péntek o fl kísérlet bevált Savanyítják a káposztát Gyulán A csempézett, kétméternyi mély kádakból húsznapos érés után szedik ki a káposztát Gyulán és környékén nagy múltra tekint visz- sza a zöldségtermelés. Ezen a vidéken jól meg­terem a káposzta is. A Gyula és Vidéke ÁFÉSZ Szakgárdája előzetes számításokkal bebizonyí­totta, hogy a káposztát előnyösebb feldolgozva értékesíteni. Az igazgatóság csakhamar egyet­értett azzal, hogy meg kell teremteni a káposz­tasavanyítás feltételeit. Az 1979—80. évi őszi és téli hónapok a kísér­letezés időszakát jelentették. 1980 őszén azon­ban már ezer mázsa fejes káposztát vásárolt fel a szövetkezet, melyből 1981 márciusáig 650 má­zsa kitűnő minőségű savanyított fejes és apró- káposztát állítottak. elő a kis feldolgozó üzem­ben. A múlt év őszén pedig 125 tonna káposztát tárolt be savanyításra a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ. Az ebből nyert savanyú- és édes ká­posztát a szövetkezet egyrészt saját boltjaiban, vendéglátó egységeiben, másrészt különböző kö­zülieteknél értékesítette. De ami különösen figyelmet érdemel: a sava­nyítóüzem kialakítása nem igényelt beruházási költséget. Egy régi épületrészben házilagosan teremtették meg a káposztasavanyítás feltételeit. Szöveg és kép: Balkus Imre Mérlegelés után nylonnal „bélelt" fahordókban indul útjára a kitűnő minőségű savanyított káposzta A hatékony foglalkoztatás fontos előfeltétele az új kö­vetelményeknek megfelelő átképzés. Mindenki tudja, hogy felnőtt korú embereket (kiknek többnyire iskolás ko­rú gyermekeik vannak), ne­héz iskolapadba ültetni. A vállalatok egy része azonban megtalálta azokat az átkép­zési formákat, (pl. holtsze­zonban vállalati üdülőben), ahol az érdekeltek adottsá­gaihoz mérten továbbképzé­sen vagy átképzésen vesznek részt. Az átképzés akkor ered­ményes, ha ahhoz a dolgo­zónak is kedve van, ha új munkaterületén biztonságra, legalább a rokkantsági nyug­díj összegével felérő kereset­re számíthat. Azonnal kihasználható tat- talékot jelent az orvosi és munkaügyi szervezet közötti együttműködés javítása. In­dokolt. hogy hosszabb ideig,, tartó táppénzállomány ese­tén, még a táppénzes állo­mány befejezése előtt sor ke­rüljön rehabilitációs beszél­getésre. Ez akkor indokolt, ha a betegség során világossá válik, hogy a dolgozó már korábbi munkakörében nem foglalkoztatható. E beszélge­tésen részt kellene venni a kezelőorvoson kívül a foglal­koztatónak, esetleg a pálya- választást tanácsadáshoz ér­tő pszichológusnak iß. Évente mintegy 6-7 ezer személynek jár le az ideig­lenes rokkantsági státusza. Ezek az emberek aktív kor­ban vannak, egészségi álla- pptuk javult, ezért nem kap­ják tovább az ideiglenes rok­kantsági nyugdíjat, tehát dol­gozniuk kell. Ilyen esetekben talán nem kerülne túlságosan nagy fá­radságba, ha a társadalom­biztosítási szervek döntésük­ről időben értesítenék a mun­káltatót, esetleg a területileg illetékes munkaerő-közvetítő hivatalt, vagy tanácsi mun­kaügyi osztályt. A rokkant­ságból visszatérők foglalkoz­tatásához mindenképpen se­gítséget kell nyújtani, hiszen néhány évvel korábban e dolgozók munkakörét a vál-. lalatok időközben betöltötték. Hitelpályázat 1982-re Az Állami Fejlesztési Bank az '1982. évre is meghirdeti a foglalkoztatás bővítését szolgáló hitelek pályázatának lehetőségét. Érvényben van­nak, esetenként növekedtek a csökkent munkaképességűek foglalkoztatásával' összefüggő és a vállalatokat megillető pénzügyi kedvezmények. Több megyében bővítik, fej­lesztik a szociális foglalkoz­tatókat. A csökkent munkaképessé­gű emberek számára a biz­tonságos életvitel döntő fel­tétele a megfelelő munka és jövedelem. Ez szükséges ah­hoz is, hogy senkiben se me­rülhessen fel a kiszolgálta­tottság érzése. Ügy gondo­lom, hogy az üzemorvosok, ' a munkaügyi osztályok, a szakszervezeti tisztségviselők összefogásával érdemes min­den munkahelyen újra átte­kinteni a csökkent munkaké­pességűek helyzetét, és segí­teni racionális foglalkoztatá­sukat. Ez vállalati és nép- gazdasági érdek is. (Folytatjuk) Dr. Rózsa József, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője Uj lucernafajta A Szarvasi Öntözési Kutató Intézet munkatársai új lu­cernafajtát nemesítettek ki,s az a kísérleti termesztés ta­pasztalatai szerint a legtöbb tulajdonságában felülmúlja az eddig termesztett hazai és ^ külföldi fajtákat. A Szarvasi—4 elnevezésű növény a géppel szűkösen el­látott gazdaságok számára különösen előnyös. A ha­zánkban termesztett fajták viszonylag lassan fejlődnek, és emiatt a betakarítás, ideje túlságosan rövid, márpedig a késedelem nagy hátrányt je­lent. A magas fehérjetartal­mú növényt ugyanis a lehe­tő legfrissebb állapotban kell lehozni a földekről, ellenke­ző esetben az értékes táp­anyagok átalakulnak, és az állatok sokkal rosszabb ha-’ tásfokkal hasznosítják azo­kat. A mezőgazdasági nagy­üzemek gépparkja a legtöob helyen nem elegendő ahhoz, hog? szinte egy időben le­vágják és betakarítsák a lu­cernát. A Szarvasi—4 fajta betakarítási szezonja minő­ségromlás nélkül lényegesen tovább tarthat, és így arány­lag kevés géppel is elvégez­hetik a munkát a gazdasá­gok. , A kutatpintézet tábláin az új lucerna mellett több fran­cia. olasz és más- külföldi fajta is nevelkedett; az ösz- szehasonlító adatok arról ta­núskodnak, hogy a magyar kutatóknak ezúttal is sike­rült a hazai körülmények kö­zött minden lekintetben ki­emelkedő képességű növény­fajfát adniok. A Szarvasi—4 sok-éven át nagy hozamot ad, s további előnye, hogy vetőmagtermesz­tésre is felhasználható, így exportnövényként is számí­tásba jöhet. Sarkadi Cukorgyár L ~ • ■ * f 4. » ■imp'll [vi~ I,, ■ A. % Kerek egy esztendő — A jó egy évvel ezelőtt megszűnt Cukoripari Tröszt legfiatalabb gyára a sarka­di volt. Ez ugyan nem szá­mít minősítésnek, annyit azért mindenesetre jelentett, hogy az elodázhatatlan re­konstrukciós folyamat utol­sók közt érte el a Sarkadi Cukorgyárat. A nyereséget központilag a „nagykalap­ba" szívó gyakorlat tehát _ mintegy 10—12 évvel ezelőtt kezdett bőkezűbben bánni ezzel a gyárral. Természetesen a tröszti bábáskodásba az is belefért, hogy a korábban már fel­osztott összegeket a teendők és feladatok rangsorolásával időről időre átcsoportosítot­ták ennek következtében, amikor 1981. elsejétől a cu­korfeldolgozók önállóvá vál­tak, a sarkadiak itt marad­tak magukra egy félig kész fejlesztő felújítással, no, meg egy tetemes adóssághányad­dal . lói éltek vele Ez az 1 indulás azonban nem szegte kedvét a cukor­gyáriaknak. Nem azon töp­rengtek, búslakodtak, ami ebben-abban többletteendőt hozott a megelőző gyakor­lathoz képest. Első pillanat­tól azon igyekeztek, hogy a régről igényelt nagyobb moz­gáslehetőséggel jói: a vára­kozásoknak megfelelően él­jenek. ‘ A termeltetési politikát an­nak előtte a tröszt, a köz­ponti keretszámok „lebontá­sával" határozta meg, kere­teket és határokat szabva tulajdonképpen a kapacitá­sok kihasználásának, s ezen keresztül az önköltséget is csökkentő hatékonyság- és termelékenységnövekedés­nek. * Az új feltételek között a gyár vezetése abból indult ki, hogy az önállósítástól szokványosán remélt na­gyobb produktum a termelő’ és feldolgozó jó kapcsolatai­nak függvénye. Hogy ez a szemlélet miképp érvénye­sült a gyári gyakorlatban, azt jól tükrözi a megelőző esztendő 7 ezer 700 hektár­járól 9 ezer 100 hektárra bő­vült répatermő-terület. Igaz, a termelők 1981-es teljesít­ményét a cukorprémium is ösztönözte, ez azonban mit sem von le a szervezők mun­kájának értékéből. Azt kell mondanunk tud­niillik. hogy rekordok szület­tek 1981-ben Sarkadon. Egy­szer, mert ennyi répát — több mint 386 ezer tonnát — nem látott még egy kampány alatt a gyár. Azután, mert ilyen rövid idő alatt — 125 napos munkával — még nem sikerült a. cukrot kivonni so­ha a termésből. Harmadszor pedig az 1980-ashoz képest 100 ezer tonnával nagyobb termést 13 -ezer tonnával több cukrot előállítva egy számában nem növekvő mun­kásgárda dolgozta fel. Okkor és most Túl egyoldalú lenne azon­ban, ha azt állítanánk, hogy ezeket a rekordokat az ön­állóság szülte, és hamis ké­pet festenénk akkor is, ha elvitatnánk azt a fejlődést, amit a Sarkadi Cukorgyár a tröszti évek alatt ért el. A rekonstrukciót megelő­zően ugyanis ez a gyár egy- egy kampányban a jelenlegi dolgozói létszám másfélsze­resét mozgatta meg, s így is csak háromötöd részét ér­te el a mai teljesítményének. A fejlesztő felújítás évtizede felszámolta az egészségre ár­talmas munkahelyeket, kikü­szöbölte, kiiktatta a gyártás folyamatából a nehéz fizikai munkát. Korábban majd há­romszázan rakodták kézi erő­vel a répát; helyüket nap­jainkra ötven rakodógép-ke­zelő vette át. A régi, elavult berendezé­séket félautomata és auto­mata gépekkel váltották fel, a kazánházból eltűnt az olaj, szerepét a földgázra osztot­ták. Üj mészkemence is épült. De pontosabb adatok­kal is szolgálunk: 1500 em­ber helyett ezer 3100 tonna répából főzi, centrifugálja ma ki a cukrot a 10 évvel ez­előtt 1800 tonnás napi telje­sítménnyel szemben. Más kérdés, hogy a nagy rekonstrukció által megnöve­kedett lehetőségeket, az ön­állóságból fakadó előnyöket sem lehetett volna az emlí­tett rekordokkal kiaknázni, ha ehhez nincs meg a hát­tér, amit a termelő üzemek teremtettek még a gyár tör­ténetének legmagasabb hek­táronkénti cukorrépahoza­mával. D gyár és a termelők A jól alakuló ösztönzés és a gyümölcsöző partneri kap­csolat hatására ezek a part­nerek a szerződésekben ki­önállóan egyenlített és biztonságos „nyersanyagellátást” szava­tolnak a gyárnak. A kapaci­tások ésszerű kihasználásá­hoz szükséges 400 ezer ton­nányi répa megtermeléséhez tavaly már október 31-ig Je- kötötték az üzemek az elő­irányzott 10 ezer hektárt. Eb­ben nagy előnyt jelent, hogy a megye két nagy termelési együttműködése — elsősor­ban az agráripari egyesülés, de a dél-békési téeszek tár­sulása is — a Sarkadon fel­dolgozásra kerülő répának 75 százalékát állítja elő már 1982-ben. Megint más kérdés, hogy — most már a cukortermelés egészét nézve —t miközben a feldolgozó mind szorosabb együttműködésre törekszik a körzet répatermését megha­tározó termelőkkel, a cu­korgyártás gazdaságosságát is növelnie kell. Nem kis kér­dés ez, mert ebbe a körbe tartozik a rekonstrukció be­fejezése, amely további köl­csönök és hitelek felvételére szorítja a gyárat, jelentős sa- játerő-összporitosítással egye­temben. (Ehhez azonban tudni kell, hogy a korábbi fejlesztésekre igénybe vett hitelek visszafizetési kötele­zettségei is a sarkadi gyárat terhelik a tröszt megszűné­sével.) Nos, a gyári gárda bízik saját erejében, abban hogy partnereivel karöltve siker­rel oldja majd meg felada­tait, és tovább tud haladni azon az úton, amelyen az üzemi tartalékok mozgósítá­sával növeli a cukorgyártás eredményességét. Utóbbihoz az energiagazdálkodás éssze­rűsítése — a hulladékhő- hasznosítás már megoldott rendszere, meg a koksz terv­be vett felváltása földgázzal — ugyanúgy hozzátartozik, mint a répaszelet értékesíté­sét biztonságossá tevő szárí­tó megépítése. összegezve pedig — most a kampány lezárásával — azt állapíthatjuk meg: jól vizsgázott a Sarkadi Cukor­gyár, önállósága első évében. Kőváry E. Péter Fotó: Veress Erzsi Előkészületek a tavaszi ültetésekhez A tél utolsó hónapjában já­runk, s így lassan megkezd­hetjük az előkészületeket a tavaszi ültetésekhez. Mielőtt megkezdenénk a vetőmagok beszerzését, nézzük át gon­dosan tavalyról megmaradt készleteinket: mi az, amit még felhasználhatunk belő­lük, s mi az, ami helyett újat kell vásárolnunk. Ehhez a legfontosabb tudnivaló: hány évig csíraképes a vetőmag. Az uborkamag például átla­gosan tíz évig felhasználha­tó. A zeller nyolc, a görög­dinnye, a tök és a cékla mag­ja hat, a sárgadinnye, a re­tek, a káposztafélék és a sa­láták magja öt, a paradicsom, a paprika és a sárgarépa négy, gyökér és a bab há­rom, a hagyma pedig két évig használható. Hasznos jó­tanács: ha hosszabb ideig tá­rolt magot vetünk, úgy előbb ^állapítsuk meg a csíraképes­séget, s a már nem csírázó magvak pótlására a szokásos mennyiségnél többet vessünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom