Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-28 / 50. szám
1982. február 28., vasárnap BH BÉKÉS MEGYEI De ÉPÚJSÁG n Kon idoroso K ondorosból, a több mint 7 ezer lakosú nagyközségből a legtöbben csak egy hosszú utcát ismernek, ezt látják, amikor a 44-es úton áthajtanak a településen. Megállásra csábító nevezetességek nemigen találhatók a nagyközségben, talán csak a betyárcsárda híre terjedt túl a megyehatáron. Igaz, ennek a csárdának a híre már nem a régi, mint ahogy a környezet és a színvonal sem. Mindkettő megérett a felújításra, és talán már nem is kell túl sokáig várni. Persze a községnek nem a betyárcsárda a legnagyobb gondja, hanem — mint Mokran Mátyás tanácselnök sorolja — az iskola bővítése, a szennyvízelvezetés megoldása, a vízmű kapacitásbővítése, az orvosi rendelő felújítása, és a benzinkút áttelepítése. És persze sok fejfájást okoz a kevés bölcsődei és óvodai hely, vagy a strandfürdő leromlott állapota. Rengeteg lenne a tennivaló, de a pénz, sajnos, kevés. A tanács mindössze az évi 1,2 millió forintos fejlesztési alapra számíthat biztosan, de szerencsére a községbeli gazdálkodó szervek, az Egyesült Tsz, a takarmánykeverő, a szarvasi Szirén és a vasipari szövetkezet helyi részlegei, a GMV kirendeltsége és a BÉKÖT telepe erejükhöz mérten támogatják a közös célok megvalósítását. így összejön több mint hárommillió forint, és ezekből már telik a legfontosabbakra. Van azonban egy sürgető, nagy feladat, amit saját erőből nagyon neLéz lesz megoldani, ez pedig a szennyvízelvezetés. A vízmű üzembe helyezése óta nagyon megemelkedett a talajvízszint Kondoroson, évente 30—40 ház sérül meg a belvíz miatt. Ez az állapot már nem tartható fenn sokáig, a gond megoldásában számítanak a lakosság tevékeny közre- - működésére is. Nemzetközi szakemberképzés Az Egyesült Termelőszövetkezet a megyében a legsikeresebben gazdálkodó szövetkezetek közé tartozik. Az elmúlt évben 57 millió forint nyereséget könyvelhettek el, kilencmillióval többet, mint egy évvel korábban. A kondorosi gazdák mun- -kasikerei nemcsak a megye, de az ország határain túl is ismertek. Testvérkapcsolato- latokat tartanak fenn egy szlovákiai termelőszövetkezettel, s a tsz hosszú évek óta a FAO, az ENSZ Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Szervezetének mintagazdasága. így a termelőszövetkezet széles körű nemzetközi kapcsolatokat épített ki. Az elmúlt években elsősorban a fejlődő -országok szakember- képzésében vettek részt. Etióp, szudáni, benini és zimbabvei mezőgazdászok ismerkedtek a kondorosiak segítségével, a szövetkezetek szervezésének tapasztalataival, a nagyüzemi gazdálkodás sajátosságaival, módszereivel, a növényvédelemmel, takarmánygazdálkodással, és állattenyésztéssel. A fejlődő országok szakemberei a Gödöllőn szerzett elméleti ismereteiket a Kondoroson gyűjtött gyakorlati tapasztalatokkal kiegészítve kamatoztathatják saját országuk mezőgazdaságában. Jó hír a nagykabáthoz A szokásosnál keményebb tél alaposan megedzette a kondorosi általános iskola több mint 700 nebulóját. Reggel ugyanis gyakran hatfokos tantermek várták őket. Az viszont igaz, hogy a sok száj, s a hiába erőlködő olajkályhák együttes erővel, délre már 12—13 fokosra is feltornázták a tantermek hőmérsékletét. A „nagykabátos” tanítás ellenére — vagy éppen azért? — a korábbinál alacsonyabb volt ezen a télen a hiányzási átlag. Lehet, a nebulók már bánni is fogják, ha a jövő esztendőben elkészül az iskola új központi fűtése. A terveket ugyanis már megrendelte a községi tanács. Bár — ezt csak a gyerekeknek súgom meg — ismerve a hasonló munkálatok ütemét, még egy ilyen télre azért számíthatnak. Az iskolánál maradva. Az idei őszön 110 elsőssel fog gyarapodni a tanulólétszám. A hely tehát egyre inkább kell. Különösen igaz ez a megállapítás akkor, ha meg- toldjuk azzal, hogy a kondorosi általános iskolában öt udvaron, nyolc épületben folyik a tanítás, s a tantermek közül 13 már felújításra sem alkalmas szükségtanterem. Vigasztalásul persze — s így már nem is annyira sötét a kép — a megyei tanács és a községi tanács összefogásával a tervidőszak végén újabb négy tanterem felépítéséhez kezdenek hozzá. Azt is hallottuk, hogy az újabb tantermek megszületése az egyetlen, bár szükségtornaterem életébe fog kerülni. Ugyanis a jelenlegi épülethez toldják hozzá az újabb tantermeket, de hogy ez felépülhessen, előbb le kell bontani a tornatermet. Hogy aztán a lerombolt helyett épül-e új? Arról már nem hallottunk. S ha már ilyen pletykás vagyok, azt is elmondom, hogy a taneszköz szűke, az elhasznált iskolai bútorok — az igazgatói iroda berendezéséről nem is beszélve! —, a tanteremgond nem gátolta meg az iskola vezetését, pedagógusait abban, hogy szaktantermi rendszerben oktassák a korszerű ismereteket, hogy részt vegyenek az ötnapos oktatás kísérletében, s hogy helyszűke ide vagy oda, helyet biztosítsanak diákotthonuk révén a 15 esztendeje kiválóan működő modellezőszakkörnek, a néptánckörnek, s a citeraszakkörnek. (Kölcsönösen és ésszerűen segítve ez utóbbiban egymást a rossz körülmények között működő művelődési házzal.) Tehát panaszkodni így is lehet. Sőt, s ezzel nem árulok el titkot, így érdemes. Az oldalt írták: B. Sajti Emese, Kepenyes János, Lónyai László. A fotót készítette: Veress Erzsi. Hétszáz cipő, hatszáz alföldi kenyér, több mázsa péksütemény. Mindez tíz pék egy napi munkájának eredménye. A kondorosi sütőüzem tüzes kemencéje mellett találkoztunk Szrnka Istvánnal, az üzem vezetőjével. Éppen kisült a kenyér, friss, illatos.. — Három éve vezetem az üzemet, azelőtt Szarvason dolgoztam. Itt kettős szerepem van, dolgozom, mint a többiek és irányítok ... — mondja a sütőüzem vezetője. — Melyiket végzi szívesebben? — Mindkettőt egyformán szeretem. Igaz, az irányítás sok többletmunkával jár. A nyolo órára még három-négy órát dolgozom, csak úgy, minden ellenszolgáltatás nélkül, hogy rendben menjenek a dolgok. — Fárasztó lehet... — Vállaltam, de miért is panaszkodnék? A környéken szeretik a kondorosi kenyeret, és ez a legfontosabb. Nem?! Négyszáz ingázó Az emberek nem szívesen mennek el innen — hallottuk Mokran Mátyás tanácselnöktől. Több mint négyszázan mégis arra kényszerülnek, hogy másutt, a környező városokban, településeken keressenek munkát. Az ingázás nincs ugyan kedvükre, de még mindig jobb — mondják —, mint elköltözni innen. A lakók érdeke természetesen az lenne, ha Kondoroson új munkahelyeket hoznának létre. De melyik gazdálkodó egység vállalja az ezzel járó gondokat? Az Egyesült Termelőszövetkezet, a helyi ÁFÉSZ, a takarmánykeverő közös vállalat vagy a községi tanács? A kérdésre, legalábbis egyelőre nem kaptunk választ. Az ingázók tovább ingáznak tehát, abban a reményben, hogy egyszer majd csak valóra válnak elképzeléseik. Ha mégsem? Akkor sincs túl sok választásuk, a ház, a háztáji, a kistermelés lehetősége, a házastárs kondorosi munkahelye végül is meghatározó a család döntésében. Maradnak, kivárnak. A termelőszövetkezet, amely 1600 dolgozó taggal a legnagyobb gazdálkodó egység, így szerencsés helyzetben van. Válogathat. Az év elején hatvanhétén jelentkeztek szövetkezeti tagnak, tíz kérelmezőt utasítottak vissza. A tsz gondjai azonban ennek ellenére változatlanok maradtak, mert amíg tavasszal és nyáron a kertészetben munkaerő- hiánnyal, addig télen foglalkoztatási gondokkal küszködnek. S mert a melléküzemágak jelentős mértékű fejlesztése nem szerepel a szövetkezet programjában, a közeljövőben aligha várható lényeges változás. A fogorvos Az idős nénit besegíti a fogorvosi székbe, majd rövid vizsgálódás után, megkérdezi: — Valami baj van? A néni válasza: — Tudja, doktor úr, ón nagyon gyáva vagyok. — Nem fog fájni, ne tessék félni — mondja dr. Pálfy Miklós, a nagyközség fiatal fogorvosa. Az egyetem elvégzése után a fővárosból Vas megyébe költözött. Ott két évig húzta, javította a fogakat. — Nyolc kisebb-nagyobb település tartozott hozzám, nagyon nehéz körülmények között dolgoztam. Három évvel ezelőtt kaptam az ajánlatot, jöjjek Békés megyébe. Itt aztán meg is nősültem. Most csaknem 8 ezer ember fogaira ügyelek, s hetente kétszer iskolafogászati rendelést is tartok. Sokszor hallani a megyében azt a panaszt: „Nehéz fogorvost fogni”. Kondoroson most úgy tűnik, hosszú távon megoldódott a probléma. S hogy Pálfy doktor személyiségét mi teszi még érdekessé azon túl, hogy falura költözött? Az 1960-as években válogatott sportoló volt. Kitűnő hosszútávúszó, többszörös magyar bajnoki helyezett. — Igen. A Budapesti Vörös Meteorban ismerkedtem meg a sportággal, majd a Budapesti Honvédbam az olimpikon, világcsúcstartó, Tumpek György keze alatt fejlődtem tovább. Több mint egy évtizedig sportoltam.-Nos, dr. Pálfy Miklós akkori 1500 méteres eredménye ugyan ma már nem világrengető (18:13.0 perc), de akkoriban csak az Európa-baj- nok, Katona Jóska tudta ezt túlszárnyalni. — Amikor csak munkám engedi, ma is szívesen sportolok. Persze, most már csali saját kedvtelésemre. Ez a két szenvedélyem van: a fogak ápolása, s a sport. Egyesültek, s mégis: „Elváltak egymástól, mint ágtól a levél” Mármint a fal a kondorosi művelődési házban. Pedig az öltözőként, zeneiskolaként működő apró helyiségeket öt esztendeje sincs, hogy hoz- zátoldották a művelődési ház hátsó traktusához. Persze, így legalább nem nagyon üt el a vizes, máló vakola- tú, siralmas látványt nyújtó „öreg” épülettől. S mivel a művelődési ház felújítására remény sincs, ezért az ott dolgozók elhatározták,' a meglevő lehetőségekkel számolva igyekeznek tartalmasabb tevékenységet folytatni. Az Egyesített Közművelődési Intézmények elnevezés a községi művelődési házat és a könyvtárt jelenti. Az egyesítés a munka szempontjából azt jelenti, hogy bár megmaradt mindkét intézménynek a speciális feladatok ellátása, de a tartalmi tevékenységben egyre többet építenek egymásra. így például az általános iskola ötnapos munkarendjéből reájuk háruló feladatokat is megfelelőbben tudják elosztani. A könyvtár szombatonként, délután ötig várja olvasóit: játékra, lemezhallgatásra, diafilmvetítésre, olvasásra nyújtva kedvező lehetőséget. Az ifjúsági klub tagjai pedig maguk alakították ki a klubfoglalkozáshoz megfelelő, ízléses helyiséget a könyvtár épületében. A művelődési ház — a már korábban is említett helyiséggondok miatt — albérletben működtet jó néhány szakkört. Sőt, az Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben egy “főbérlőnél többet nyertek, hiszen nemcsak a tsz klubhelyiségeiben működnek, de az ő fenntartásukban is: a Röpülj páva kör és a citerazenekar, s a díszítőművész szakkör, valamint a szabás-varrás szakkör is itt lelt otthonra. Végül, okosan beosztva az öltözőhelyiségeket, a művelődési házban nagy népszerűségnek örvend a szarvasi zeneiskola kihelyezett tagozata, ahol a szűkös körülmények között 40 kondorosi diák tanul hegedülni, zongorázni, és ismerkedik a közös éneklés gyönyörűségével a kamarakórusban. De itt kap helyet a fotó-, a báb- és a kertbarátszakkör is. Mint az Egyesített Köz- művelődési Intézmények igazgatója, Kalhammer Mátyásáé elmondotta, a köz- művelődés sokoldalú támogatást kap a település gazdasági egységeitől. A tsz még a tartalmi tevékenységhez is segítséget nyújt. Nélkülük — a meglevő gondok miatt — nehezen tudnák feladatukat teljesíteni a közművelődési intézmények. Lehet, hogy a hosszadalmas elnevezésben az „egyesített” szó mást is kifejez Kondoroson? Kupaszéria Kondoroson Kondoros elsősorban az NB II-es férfi kézilabdázóiról ismert, de van a sportkörnek egy kitűnően működő tömegsportszakosztálya is. Ebben a szakosztályban mindenki talál mozgási alkalmat, Németh Ferenc, a főszervező minden alkalmat megragad, hogy megmozgassa a falu népét. Éppen ezért valóságos kupaszéria van Kondoroson, minden nagyobb ünnep alkalmából kispályás labdarúgótornát rendeznek. Van április 4., május 1., augusztus 20., November 7. Kupa és még jó néhány egyéb elnevezésű is. A rendezvények mintegy koronájaként, év vége felé tartják a kupagyőztesek kupáját, ahol a legjobbak mérik össze tudásukat, a többszörös győztesek pedig szuper kupával döntik el, hogy ki a legjobb. Tavaly 69 ezer tonna takarmányt gyártott a Kondorosi Takarmánykeverő Közös Vállalat. A takarmánykeverékek felét a kisgazdaságok vásárolták meg. A közös vállalat csaknem 22 millió forintos nyereséget ért el, és ezen felül kilencmillió forintot osztott szét az alapító gazdaságok között. Ebben az évben a közös vállalat tovább bővíti tárolóterét. Harmincmillió forintért négy silótornyot állítanak fel. Előtérben az ugyancsak most készülő irodaház
