Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-04 / 29. szám

1982. február 4., csütörtök o A Heves megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás feladata — a tudomány legfrissebb eredményeinek felhasználásával — a megye mezőgazdasági nagyüzemeinek növényvédelmi és agrokémiai előrejelzése, illetve a szaktanácsadás. Ezenkívül növényegészségügyi és talaj­tani vizsgálatokat is végeznek. Külön gondot fordítanak a szőlőtermesztés segítésére, mi­vel a megye egyik legfontosabb növénye a szőlő. Feladatuk a környezetkímélő, gazdaságos és hatékony szőlővédelmi technológia kidolgozása is. A képen: a laboratóriumban korszerű műszerek állnak a kutatók rendelkezésére a kísérletek végrehajtásában (MTI-fotó: Perl Márton felvétele — KS) Zárszámadó közgyűlés Okányban Szeghalmon is megpróbálták Önállóság — kapun belül Többet termelni: több géppel, több emberrel — nos ennek a korszaknak a napja végleg leáldozott. Szerény fejlesztési lehetőségeink közepette ugyanakkor a teljesít­ménykövetelmények mit sem csökkentek. A feladat nem kevesebb, mint a kevesebből hozni ki többet, jobbat. Ez pedig máshogy nem megy, csak a bennünk rejlő képes­ségek mozgósításával. Növényvédelmi előrejelzés Az elmúlt években az ország csaknem egész területén a kör­tefák ritkábban előforduló kár­tevői, a körtelevél-bolhák is meg­jelentek. Ezek az élősdiek nem­csak közvetlen kártételük miatt érdemelnek figyelmet, hanem azért is, mert tömeges előfordu­lásuk esetén a levelekre tapadó, átlátszó, fényes bevonatot képe­ző ürülékükön megtelepszik a mézharmat és a korompenész, ezáltal csökken a bevonattól ár­nyékolt levelek asszimiláló, épí­tő tevékenysége. Kistermelők számára is fontos: mire számít­hatnak az idén? Először is tudni kell, hogy a körtelevél-bolhák 1981-ben kis mennyiségben for­dultak elő, így a korábbi évek­hez viszonyítva gyengébb állo­mány telel. Az erős téli fagyok is tovább csökkentették létszá­mukat. Tavasszal ezért még a ta­valyinál is kisebb fertőzöttségre számíthatunk, így veszélyhelyzet csak szórványosan, az elmúlt év­ben erősebben fertőzött terüle­teken és azok közelében alakul­hat ki. Célszerű azonban rügy- pattanás idején felmérni a fer- tőzöttség fokát, és ennek alap­ján mérlegelni a kémiai beavat­kozás szükségességét. munkaképes fogyatékos (csökkent munkaképességű) dolgozó számára megfelelő munka és kereset biztosítása. Az Állami Fejlesztési Bank 30 millió fejlesztési célhitelt osztott fel pályá­zatok alapján a csökkent munkaképességűek foglal­koztatását biztosító munka­helyek létesítésére vagy bő­vítésére. A nyereségérdekelt­ség alapján működő vállala­toknál a tartalékalapból visszapótlási költség nélkül felhasználható az éves bér 0,2 százalékának megfelelő összeg. Az elmúlt évben már volt példa arra, hogy ezt az összeget egy-egy te­rületen a különböző válla­latok összegyűjtve, koncent­rálva használták fel, adott esetben a tanácsi fejlesztési alapból is kiegészítve azt. A kifejezetten fogyatéko­sokat foglalkoztató úgyne­vezett célvállalatok dotáció­ját a Pénzügyminisztérium jelentősen felemelte, és ez­zel biztosította számukra a múlt évben, hogy a koráb­binál nehezebb gazdasági feltételek ellenére a csök­kent munkaképességű dolgo­zók foglalkoztatását, a koráb­bi szinten megismételhessék. Természetesen ezeknél a vállalatoknál is szükség van az anyagokkal és eszközök­kel való ésszerűbb gazdál­kodásra, a tartalékok foko­zatos feltárására, de nyil­vánvaló, hogy helyzetük lé­nyegesen nehezebb (az azo­nos környezeti feltételek (Tudósítónktól) Az okányi Haladás Tsz zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlését hétfőn tartotta. Egri Zoltán elnök beszámo­lójából megtudhattuk: a 6544 hektáron gazdálkodó szövet­kezet 108 millió forint ter­melési értéket és 2 millió 185 ezer forint nyereséget ért el az 1981-es gazdasági évben. A kedvezőtlen időjárás miatt a gazdaság két fő növénye, az őszi búza és napraforgó nem hozta a várt eredményt, összességében a növényter­mesztési főágazat 6 millió fo­rinttal maradt alatta a ter­vezettnek. Az állattenyésztés dinami­kusabban fejlődött a vártnál. Különösen jó eredményt — 1 millió forint többletjövedel­met — hozott a juhászati ágazat. A nehézségek ellené­re a broylercsibe-hizlalás is nyereséges, mely az állatte­nyésztési főágazat árbevéte­lének 50 százalékát adja. Ütemesen fejlődött a mel­léküzemági tevékenység is. A mellett), mint a nem rokkan- ' takat foglalkoztató vállala­toké. Három célra használják fel Tavaly a lakosság, a ke­resők, ezen belül több szo­cialista brigád önkéntes fel­ajánlásokból, adományból — országos szolidaritási alap létesítése nélkül is — össze­gyűlt mintegy 40—50 millió forint. Az összeg felett a megyei szervező bizottságok rendelkeznek, és lényegében háromféle célra használják /el. Ahol lehetséges, az ösz- szeg egy részéből próbálnak további munkalehetőséget teremteni a munkára kész, csökkent munkaképességű dolgozóknak. Ebből az ösz- szegből, ha szükséges, tá­mogatás adható a rokkantak helyi szervezeteinek is. Vé­gezetül az adományok fel­használhatok a fiatalkorú rokkantak, szellemi vagy fi­zikai fejlődésükben korláto­zott fiatalok iskoláztatására, továbbtanulására és szociá­lis körülmények javítására is. A nemzetközi év felhívta a figyelmet a rehabilitáció­val összefüggő kérdésekre. I A rehabilitáció rendkívül | sokoldalú feladat; a folya-1 matnak egyik eleme a dől- f gozó átképzése és egészségi 1 állapotának megfelelő ráció- | nális foglalkoztatása. (Folytatjuk) Dr. Rózsa József, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetője vasipari és varrodai részleg 6,7 millió forint árbevételt ért el, és ezzel 1,5 millió fo­rinttal járult hozzá a szövet­kezet eredményéhez, ugyan­akkor megoldotta a növény- termelésből felszabadult munkaerő téli foglalkoztatá­sát is. A közgyűlésen megvitatták az 1982. évi feladatokat is. Á közös gazdaság tervezett 3,5 millió forint nyeresége sze­rénynek tűnik, de a több éves eredmények azt igazolják, hogy ennek a megvalósulásá­ért is komoly erőfeszítést kell tenni. Néhány ágazat fejlesz­tését különös figyelemmel kí­sérik. Tovább fejlesztik az őszi gabona termesztését, a juhászati ágazatot és mellék­üzemági tevékenységét. En­nek érdekébén építési beru­házással bővítik a varrodai részleget, 1,5 millió forinttal több műtrágyát vásárolnak, és 800-zal növelik az anya­juhállományt. Komlósi Sándor Újításokból évi másfél millié forint megtakarítás A KPM Békéscsabai Köz­úti Igazgatóságának a dol­gozói tavaly 39 újítási ja­vaslatot nyújtottak be, amelyből 13-at elfogadott az igazgatóság, 5 pedig még el­bírálás alatt áll. Vajkó László újítási előadó tájé­koztatása szerint a legjelen­tősebb Gálek Mihály nyug­díjasnak, volt munka ver­seny-felelősnek, és újítási előadónak, valamint Lachner Pálnak, az orosházi üzem­mérnökség vezetőjének az együttes újítása, az MTZ- erőgépre szerelhető tuskó­forgácsoló gép, amely az út­menti fák kivágása után megmaradó 15—20 centimé­ter magas tuskókat apró da­rabokra szeleteli. A megyében évente átlag 8 ezer tuskót kell kiszedni, amit emberi erővel már nem lehetne végrehajtani. Ezt a feladatot oldja meg a tuskó­forgácsoló gép, amelynek az éves gazdasági haszna mint­egy másfél millió forint. Számottevő Földi Károly nak és Matus Lászlónak, a gépjavító üzem két lakato­sának az újítása, az akna* perem-emelő berendezés is, amelynek az alkalmazásával évente mintegy 40 ezer fo­rint megtakarítást érnek el. P. B. Társadalmunk — a jogos emberi szükségletek mind tökéletesebb kielégítésére tö­rekvő társadalom — az el­osztás igazságosságának ki- teljesítésével igyekszik a bennünk szunnyadó energiá­kat felszabadítani, alkotó- készségünket a közös célok szolgálatába állítani. Egysze­rűbben fogalmazva: a több­letteljesítményre többletjava­dalmazással ösztönözni — ez látszik most olyan lehetőség­nek, amelynek megragadá­sával a magunk javára for­díthatjuk a kikerülhetetlen gazdasági kényszer diktálta feltételeket. Az előbbi logikai menetet követve mindjárt érthetővé válik, hogy kisvállalkozások életre hívása miképp illesz­kedik1 a szocialista gazdálko­dás egészébe. Ugyanakkor tévedés lenne azt hinni, hogy az elmondottak nem általá­nos érvényűek csak a ma­gán- vagy kiscsoportos kez­deményezések körére igazak. Nagyüzemeink a kialakult új gazdasági körülményekben éppen úgy keresik a közös és az egyéni érdekek összekap­csolásának útjait-módjait, miként azt a gazdaságirányí­tás teszi immár másfél évti­zede, de — s tegyük hozzá: figyelemre méltó eredmé­nyekkel. Ha általánosságok mellett konkrétumokról is szólunk, első helyen a trösztök meg­szüntetéséről, megszűnéséről értekezhetünk. Ebben a fo­lyamatban ugyanis nem va­lamiféle divatot kell fölfe­deznünk! Korábban, a gaz­daságirányítás reformjának első tapasztalatait elemezve azt állapíthattuk meg, hogy a nagyszabású újítás: a fel­ébresztett gazdasági verseny tulajdonképpen megállt a gyárkapuknál. Most pedig ép­pen annak lehetünk tanúi, hogy a piaci viszonyok im­már átlépik a trösztök, vagy vállalatok kapuit is. Sőt — az elmondottakból következik, hogy a szüntele­nül változó feltételekhez va­ló alkalmazkodás folyamata — miközben meghozza a tröszti vállalatoknak az utób­bi időben mind erőteljeseb­ben követelt önállóságot ■— tovább halad, hullámai el­érik a leányvállalatokat, a nagy cégek vidéki gyárait, „begyűrűznek” a gyáregysé­gekre, telepekre, és — erre is van már példa — meg sem állnak a műhelyekig. A békéscsabai Magyar— Szovjet Barátság Tsz gép­műhelyét tette önállóvá, amely így a közösségi fel­adatok jobb teljesítésében úgy vált érdekeltté, hogy a szövetkezet gyarapításával egy időben és azzal egyenes arányban a műhelyben dol­gozók pénztárcájába is töb­bet tesz — ez persze fordít­va is igaz! Van azután más megoldás is. A Szeghalmi Állami Gaz­daság nem adta bérbe ugyan semmijét saját dolgozóinak, viszont két termelő és egy szolgáltató kerületéből önál­ló egységeket faragott. Pon­tosabban : a kerületekben dolgozókra bízta, hogy az egységre kiszabott feladato­kat mi módon teljesítik. Az önállóbb gazdálkodás kere­teinek megteremtése termé­szetesen még csak az egyik oldal. A másik oldalról azt is nyilvánvalóvá kellett ten­ni, hogy a nagykorúsított ön­elszámoló egységekben az egyéni boldogulás annak függvénye, ahogy az ott dolgozók ezzel az új lehető­séggel élnek. A tervezett eredmény tel­jesítését jutalmazó anyagi érdekeltségi rendszer érte­lemszerűen feltételezi a tel­jesítmények pontos mérését — ez egyébként a számvitel felkészültségén múlik mind­össze —, továbbá fontos kö­vetelmény az állami gazda­ság esetében az is, hogy ne csak az önelszámoló egysé­gek1 eredménytervének tel­jesítését mérjék, hanem a kerületekben működő ága­zatokét is. A rendszer tud­niillik csak akkor teljes, ha a kerületvezető mellett és vele együtt az ágazatokat irányító szakemberek1, sőt az ott dolgozók valamennyien érdekeltek a tervek teljesí­tésében. Szeghalmon ezt a kérdést úgy oldották meg, hogy az év végi nyereségrészesedés 60 százalékát a nyereséghez való hozzájárulás arányában osztják fel. Korábban ezt a bérekhez arányosítva tették meg döntő részben. Ez az­után lehetővé teszi, hogy a magasabb beosztású vezetők a többletjuttatások1 80 szá­zalékát az irányításuk alá tartozó egységek nyereség- tervének teljesítéséhez iga­zítva kapják meg, és — más arányok alapján, de — ha­sonló elv érvényesül a kö­zépvezetők, sőt a beosztott dolgozók javadalmazásánál is. Nem azért ismertettük egyébként ilyen részletesen a Szeghalmi Állami Gazdaság 1981-től' fokozatosan kialakí­tott kerületi önelszámoló rendszerét, mintha ennél tö­kéletesebb már nem is len­ne ma Magyarországon. Hi­szen a kerületi önállóság tel­jesebbé tételében — például a valóban önálló eszköz- és bérgazdálkodás megteremté­sével — van még mit fino­mítani Szeghalmon. Azután a szeghalmi — alapvetően „jutalmazó jellegű” — ösz­tönzéssel szembeállíthatnánk az ugyancsak meggyőző eredménnyel működő domb­egyházi termelőszövetkezeti érdekeltségi rendszert, amely a költségterv túllépését „bün­teti” a prémium arányos megvonásával. Hogy melyik módszer az üdvösebb, ezt minden üzemünkre, vállala­tunkra érvényesen aligha le­het eldönteni. Ahogy mondani szokták: a lényeg a lényeg. Ez pedig az, hogy a közérdek csak az egyéni érdekek kielégítésén keresztül, az által juthat ér­vényre tartósan. Ehhez azon­ban egy olyan nélkülözhe­tetlen közvetítőre van szük­ség, amilyen a jól megvá­lasztott ösztönzési, érdekelt­ségi rendszer. Ha a dolgozók bőrükön érzik rossz munká­juk következményét és a zsebükön az átlagon felüli teljesítmény eredményét, ak­kor már csak olyan korsze­rű vállalati irányítási rend­szerre van szükség, amely valóban teret enged annak, hogy a többletteljesítmény­ben érdekeltté tett dolgozó többet is tehessen: azaz ma­ga választhassa meg a célhoz vezető utat. Szeghalmon, Dombegyhá­zán és a békéscsabai Mező- megyeren tehát nem a spa­nyolviaszt találták fel, ha­nem elsők között léptek ar­ra az egyre szélesedő ös­vényre, amely a termelő em­ber nagykorúsításához vezet. A nagykorúság viszont nem­csak a felnőttet megillető önálló cselekvés jogát hozta meg, hanem az önálló lépé­sekért vállalt felelősség sú­lyát is valamennyiünk vállá­ra rakta. Ez természetes. Épp ezért kishitűségre sem ad­hat okot. Különben is: teher alatt nő a pálma! Kőváry E. Péter A Gyulai Könnyűfémöntő és Betonelemgyártó Vállalatnál a Ganz-MÁVAG, a Bányagép­gyártó Vállalat és a Rába—Man gyár megrendelései alapján készülnek öntött motoralkatré­szek. Kisebb mennyiségben NSZK-megrendelés alapján olajégőházakat is készítenek. Ké­pünkön az elkészült öntvényből az öntőhomokot távolítják el Foto: Martin Gabor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom