Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-03 / 28. szám
o Gyorsan nő az export a Vízgépészeti Vállalatnál Hézagok az árrésben 1982. február 3., szerda Sok bába közt elvész a káposzta Két kezünkön sem tudnánk megszámolni, hogy hányszor nyerte el az Élüzem címet a Vízgépészeti Vállalat gyulai gyáregysége. Évtizedek óta magas szinten folytatják tevékenységüket, egyenletes a fejlődésük. Az utóbbi években, különösen, amióta birtokukba vették az ipartelepen létesített új telepüket, dinamikussá vált a fejlődés. Az elmúlt esztendőben módosított tervüket eredményesen, nyereségesen teljesítették. Ami azonban még ör- vendetesebb: gyártmányaikkal egyre több „kemény” valutát hoznak a népgazdaságnak. Termelésük 30 százaléka már exportra készült a múlt évben, ami 20 százalékos emelkedésnek felel meg az előző évekhez képest. Nigériának víztisztító berendezéseket, egy osztrák cég megrendelésére darualkatrészeket gyártottak, mintegy 40— 50 millió forint értékben. Természetesen tovább folytatták a hazai nagyépítkezésekhez készülő berendezések gyártását is. Vízszolgáltató berendezéseket, zsiliptáblákat, hatalmas csővezetékeket, Megyénkben az utóbbi években emelkedett a napraforgó termőterülete, önmagában ez örvendetes tény, hiszen a felépült martfűi feldolgozó a korábbinál lényegesen több alapanyagot kíván. Jelentkeztek azonban a területnövelés árnyoldalai is. Egyes szövetkezetekben olyan nagyra nőtt a napraforgó aránya, hogy lehetetlenné vált a négy-ötéven- ként ajánlott vetésváltás. Felszaporodtak a növénybetegségek a földekben, már- már tarthatatlan veszélyeket hozva magukkal. Az idén több üzem jelezte, hogy csökkentik a napraforgó-területet, néhányan szóját vetnek helyette. Hogy melyek a szójatermesztés előnyei, arról kérdeztem Beregszászi Károlyt, a kondorosi Egyesült Tsz főagronómusát? — Érdemes visszanyúlni a kezdethez — indítja a beszélgetést. — Tíz éve. 1972- ben próbálkoztunk először a szójával, akkor csak kísérletképpen; amerikai rajtákat . próbáltunk ki. A MÉM tervezési, műszaki fejlesztési főosztályától kaptunk támogatást a technológia kidolgozásához és a fajták beszerzéséhez. Megállapítottuk, hogy a mi termelési körülményeink között a korai érésű fajták a legjobbak, kis hányadban azonban a közép- érésűek is beilleszthetők a vetésszerkezetbe. Azt lehet mondani, hogy közösen kutattuk a termesztés minden különböző szerelvényeket gyártottak a Paksi Atomerőműhöz. A Ganz-MÁVAG-nak nagy méretű szivattyúk készültek. Innen kerültek ki a kvassai zsilip acélszerkezetei, aztán különböző szennyvíztisztítótelepekhez kotróhi- dak, 'iszapsűrítők, és egyéb acélszerkezetek. A berendezések egy részének helyszíni szerelésében is részt vesznek a gyulai szakemberek. Dolgoztak Tiszafüreden, Fűzfőn, Siófokon, Marcaliban, Szekszárdon, Debrecenben, Békéscsabán, Cserkeszőlőn, szennyvíztisztító telep létesítésén és bővítésén. Az idei évtől kezdődően külföldre is eljutnak a vízgépészet dolgozói. Egy csoport Nigériába készül. Egyre jobb a hírük és keresettebbek a gyulai vízgépészeti termékek, mert élénk érdeklődés nyilvánul meg az NSZK részéről, valamint egy nagyobbszabású export lehetőségéről folyik tárgyalás Líbiával. Együttműködve a vállalat lajosmizsei gyáregységével folytatják a víztoronygyártást, mintegy 15 millió forint értékben. Kcp, szöveg: Béla Ottó. mozzanatát. Szakembereink megismerték és megszerették a szóját. Az utóbbi öt évben 1,8 tonnás átlaghozamot értünk el vele, a hektárankénti tiszta nyereségünk 8—11 ezer forint. — Azt mondják sokan, hogy kényes növény a szója és öntözés nélkül nem sokat ad... — Nem mondanám. Nálunk bizonyított. öntözés nélkül termesztjük. Igaz, hogy sokat számít a csapadék eloszlása, de úgy érzem, a térségben elérhető a két és fél tonnás hozam. Mégpedig, hosszú távon. A növényvédelemmel sincs baj, kézben tudjuk tartani. Ehhez megfelelő technológiával és vegyszerekkel rendelkezünk. Ráadásul, szemben a napraforgóval, könnyen kijuttathatok a szerek, mert a szója nem nő nagyra, földi gépekkel is kezelhető. Külön előnye, hogy rendkívül jó elővetemény. A borsóval egyenértékű. Közel harminc százalékkal kevesebb nitrogén műtrágyával is elértük tavaly a szója utáni vetésekben a 6 és fél tonnás búzatermést. Ez pedig nagy megtakarítás a szövetkezetnek. Az is előny, hogy betakarítása a búza és kukorica között történik, így kisebb az őszi munkacsúcs. — Tavaly ötven forinttal csökkent a szója felvásárlási ára, önök mégsem csökken- tik a vetésterületet . . . Szakmunkásképzés az eleki Lenin Tsz-ben (Tudósítónktól) A technika rohamos fejlődésével egyre inkább az úgynevezett „univerzális” szakemberekre lesz szükség. Egyre-másra hallunk arról, hogy a rokonszakmákon belüli átképzéssel igyekeznek a hiányzó szakembereket biztosítani egy-egy munkahelyen. Nem másodrangú természetesen az sem, hogy esetenként létszámot takaríthatnak meg a sokoldalúan képzett, több szakmához értő dolgozókkal. Ezek a gondolatok is vezérelték az eleki Lenin Termelőszövetkezet vezetőit is, amikor megszervezték és elindították a fél tanéven át tartó mezőgazdasági gépszerelő szakmunkásokat képző nappali tanfolyamot a két- egyházi mezőgazdasági szakiskolával közösen. Természetesen erre a legalkalmasabbak a téli hónapok, amikor az erő- és munkagépek kihasználása egyébként is minimális. Január első hetében ült be 28, több éves szakmai gyakorlattal rendelkező traktoros a nagyközségi művelődési ház egyik klubhelyiségébe, hogy a már meglevő szakmájukhoz újabbat szerezzenek. A tanfolyam részben elméleti, részben gyakorlati foglalkozásokból áll. Így politikai ismeretekből, munkavédelemből, szakrajzból, anyagismerétből, technológiai elméletből és gyakorlatból, elektrotechnikából, tűzvédelemből, gépjavítás-elméletből és -gyakorlatból, matematikából sajátíthatnak el ismereteket a hallgatók. Mindezeket részint a kétegyházi mezőgazdasági szakiskola tanárai, részint az eleki Lenin Tsz szakemberei oktatják. A felsoroltakból is kitűnik: a szaktárgyakon kívül általános műveltséget nyújtó ismereteket is kapnak a hallgatók. A tanfolyam költségeit, valamint a munkából kieső időre átlagkeresetüket a termelőszövetkezet biztosítja. A tanfolyamon részt vevők 3 évre tanulmányi szerződést kötöttek a közös gazdasággal. A sikeres vizsga után a drága gépeket nemcsak üzemeltetni, hanem azt javítani is értő szakmunkások lesznek a hallgatók- hól. Topa Sándorné — Már régebben megkaptuk a jelzést, hogy évente ötven forinttal kisebb lesz az átvételi ár. Most 1050 forintba kerül 100 kilogramm, ha jól tudom, 950 forintnál megáll a csökkenés. Ez minket is érzékenyen érintett, de nem estünk kétségbe. A hozamok növelésével akarjuk a kieső jövedelmet pótolni. Vannak más ötleteink is a szója jobb hasznosítására. A jelenlegi ötszáznyolcvan hektár szalmáját ezentúl bálázva elégetjük. Ezzel akarjuk megoldani a baromfitelep, később esetleg a kertészeti fóliák fűtését. Drága energiát nyerünk így abból a szalmából, amit korábban hasznosítás nélkül égettünk el, vagy szecskázva beszántottunk a földbe. Az energiatakarékossághoz tartozik, hogy a szójavetések után kevesebb talajmunka kell a búzamagágy elkészítéséhez. Ma, amikor tízforintos olajokkal mennek a traktorok, ez sem mellékes szempont. — Milyen üzemeknek javasolná, hogy próbálkozzanak a növény termesztésével? Elsősorban azoknak, akiknél megterem hektáran- ként a hat, hat és fél tonna kukorica, tehát biztosan jól terem a szója is, és kedvező jövedelmet ad. A saját üzemünkről szólva, azt mondhatom, hogy mindazok a jó tulajdonságok, amelyeket felsoroltam, valósággal kötelezővé teszik nálunk a szója termesztését. Tegyük hozzá, a népgazdaság jelentős fehérjeimportot takaríthat meg, ha többen foglalkoznak vele. M. Sz. Zs. A kistermelő elégedetlenül, mi több, indulatosan tér vissza kertjébe, ha látja, hogy az üzletekben a vásárlóktól a dupláját kérik annak, mint amennyit ő kapott a felvásárolt zöldségért. Jobban jártam volna — gondolja —, ha nem szerződök, magam viszem az árut a piacra. De aki kiül a standra, annak nem jut ideje másra. Választhat tehát, vagy felhagy a termesztéssel, vagy dolgozik tovább mások gazdagodására... . Valóban így lenne, és vajon a termelőnek igaza van-e akkor, amikor elégedetlenkedik? Kövessük nyomon az áru útját. Az esetek többségében a termelés előzetes megállapodással, szerződés- kötéssel kezdődik. A termelő szerződést köt a fogyasztási szövetkezettel, a ZÖLDÉRT- tel, az esetleg egy másik nagykereskedelmi vállalattál, ahonnan végül a zöldség, a gyümölcs majd a boltokba kerül. Az esetek többségében az áru útja is ez. o A termeltetést, felvásárlást, raktározást, értékesítést folytató gazdálkodó szervezetek természetesen nem ingyen dolgoznak. Az árut öt—húsz százalékkal többért adják tovább, mint amennyiért vásárolták. Ez érthető, hiszen szervezeteik fenntartása, a szállítás, a raktározás önmagában is jelentős összegeket emészt fel. A szakemberek régen vizsgálják, hogyan lehetne lerövidíteni az áru útját, csökkenteni az áttételek számát, de mindeddig nem sikerült valóban elfogadható módosítást kidolgozniuk. A kérdés természetesen mindenekelőtt az, hogy egyáltalán szükség van-e a módosításra? A termelők szerint igen, mert a 40—60 százalékos árrést túlzottnak tartják. Ezért is hangoztatják, az árrés csökkentése óriási haszonnal járna, magasabb, ösztönzőbb felvásárlási árakat lehetne kialakítani, és a fogyasztó is kevesebb pénzért juthatna friss zöldséghez, gyümölcshöz. Ez azonban az értékesítés napjainkban kialakult rendszerében elképzelhetetlen. Vajon miért? A választ a ZÖLDÉRT-tek, fogyasztási szövetkezetek, belső tevékenységét vizsgálva kaphatjuk meg. A zöldség, gyümölcs termeltetése, felvásárlása, tárolása, forgalmazása, stb. veszteséges, illetve minimális haszonnal járó tevékenység. A felosztott árrés külön-külön sehol sem elég a kiadások fedezésére. A Békés megyei ZÖLDÉRT Vállalatnak tavaly például minden erőfeszítése ellenére négymillió forintja, azt megelőzően, 1980-ban még 10 milliója bánta a zöldség-, gyümölcsforgalmazást, -tárolást. o Ha az előbb már említett árrést egy vállalat fölözné le, esetleg kettő osztozna rajta, már kedvezőbb lenne a helyzet. De így a szövetkezetek, vállalatok veszteségüket más tevékenységek eredményéből igyekeznek pótolni. Ennek azután a zöldség-, gyümölcstermeltetés látja kárát. Végül is tehát nem véletlen, hogy a hazai zöldségtermesztés, fejlett mező- gazdaságunk ellenére, szinte minden szempontból elmaradott, és állandó a termelési kedv hullámzása. Ráadásul az állapotok gyors változtatására sincs remény, hiszen a gazdaságtalan tevékenység konzerváló hatást fejt ki. Napjainkra a termelést és az értékesítést folytatók kapcsolatát szinte kibékíthetet- lennek tűnő ellentétek mérgezik, mert a gazdák a magas árrés rovására ösztönzőbb árat szeretnének. A vállalatok, szövetkezetek ugyanakkor a termelőket okolják a lehetetlen helyzetért, a haszon, tartós elmaradásáért. Q Mindemellett igazságtalanok lennénk, ha nem szólnánk azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a termeltetést szervezők,, forgalmazók veszteségeik csökkentésére, a termelői kedv megtartásáért tesznek. A kedvezményes fólia biztosításának, a termelési előlegnek is szerepe van abban, a többi tényezőről most nem szólunk, hogy ma a munkaigényes primőr zöldségfélék több mint 90 százalékát a kistermelők állítják elő. A fogyasztási szövetkezetek, a ZÓLDÉRT-ek azzal is tisztában vannak, hogy az elma- radott technológiák, kis hozamú, nehezen értékesíthető fajták, néhány esetben a szaktudás, a tapasztalat hiánya további, szervezési intézkedéseket sürget. Az alapkérdés azonban változatlan, az áru útja indokolatlanul hosszú, és ezalatt nemcsak az ára nő, de romlik a minősége is. Hogy a zöldség-, gyümölcstermeltetést, -forgalmazást, különösen az utóbbi időben mi tette gazdaságtalan tevékenységgé, a fuvar-, a tárolási költségek növekedése, vagy más, azon lehet és kell is elmélkedni, de hogy a költségmérséklő megoldások ezen a területen nem hozhatnak átütő sikert, lényeges változást, az majdnem biztos. Fontosabb kérdésnek tűnik, hogyan lehetne az áttételek számának csökkentésével nagyobb érdekeltséget, az eddiginél jobb helyzetet teremteni. Kepenyes János A Fővárosi Ruhaipari Vállalat szeghalmi paplanüzemében tavaly több, mint 300 ezer paplant, 90 ezer pólyát és 20 ezer párnát készítettek belföldre. Az idén hasonló mennyiségű áru előállítását tervezik, melynek értéke meghaladja a 100 millió forintot Fotó: Szekeres András Nagy átmérőjű csővezetékeket gyártanak Gyulán II föagronómus válaszol Miért éppen a szója? Ügy látják, a szerződéses fegyelem hiánya bénítóan hat a kibontakozásra. A termelők egy részénél a szerződés nem több biztonsági szelepnél. Ha a szabadpiacon nehéz vagy kis haszonnal jár az értékesítés, a termelők jelentős részének egyszerre fontossá válik a szerződésben vállaltak teljesítése. A két csatornán történő értékesítés azután lehetetlen helyzetet teremt. Az elmúlt évben a Békés megyei ZÖLDÉRT Vállalat például két hét alatt hetvenezer forint értékű uborkát írt le, vitt a szemétbe, hasonló okok miatt. Fotó: Veress Erzsi Hogy a kecske is jóllakjon..
