Békés Megyei Népújság, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-14 / 38. szám
1982. február 14., vasárnap BÉKÉS MEGYEI n NÉPÚJSÁG Köröstarcsán a z állandóan változó és szépülő települések sorába tartozik Köröstarcsa is. Gondozott, tavasztól őszig virágokkal szegélyezett úton autózhat keresztül a településen az idegen. Smiri Lajos tanácselnök büszke is a településre, noha ő nem tárcsái. — A felszabadulást megelőzően, majd azt követően kubikosként dolgoztam a nagyobb építkezéseken. 1950-ben jelentkeztem a közigazgatáshoz. Mezőberénybe kerültem közigazgatási gyakornoknak, majd röviddel később, a hathónapos államigazgatási iskolába mentem. Annak elvégzése után 1951- től 1962-ig a köröstarcsai tanács vb-titkáraként dolgoztam, 1962-től pedig tanácselnökként tevékenykedtem. Endrődi születésű vagyok, de most már tárcsáinak érzem és vallom magam. Megszerettem a községet, az itteni embereket, nagyra becsülöm szorgalmukat, segítőkészségüket. Először is nagy öröm volt számunkra a település teljes villamosítása, valamint az. hogy ma már az egész község vezetékes ivóvizet iszik, az elmúlt évben befejeztük a vízművesí- tést. Kielégítő a község egészségügyi ellátása. Igyekeztünk megoldani a foglalkoztatást, a Békéscsabai Kötöttárugyárnak, a Békési Kosárfonó Hisz nek és a Mezőberényi Faipari Vállalatnak részlege működik a faluban, s ezzel egy időben megszerveztük a férfifehérnemű-gyár bedolgozói hálózatát. Ennek ellenére még naponta csaknem 380-an ingáznak. Csárdaszállásra, Mezőberénybe, Szeghalomba, Körösladányba és Békéscsabára. — A falunk fejlődéséhez a lakosság is hozzájárult. Tavaly például az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke megközelítette a 100 ezer forintot. A mostani tervidőszakban is gazdag célokat tűztünk magunk elé. Már az idén megkezdjük az orvosi rendelő építését, szeretnénk egy 18-szor 36 méteres tornatermet is építeni. A vízművállalattal közösen akarunk egy hidroglóbuszt felállítani, ugyanis a víz nyomása a vezetékekben alacsony. Az utcák is szépülnek, évente csaknem ezer méter járdát építünk. Ehhez az anyagot és egy szakembert a tanács ad, a segédmunkát a lakosság társadalmi munkában vállalta. — A szolgáltatásban is előrébb léptünk, noha nagy szükség lenne egy GELKA-szervizre. Azon kevés települések közé tartozunk, ahol minden bölcsődébe és óvodába jelentkező gyereket fel tudunk venni a gyermekintézménybe. — S egy régi vágyunk is megvalósul: Köröstarcsa régen halászfalu volt. Egy halász tájházat létesítünk, a műemléki felügyelőséggel közösen megvásároltunk egy jellegzetes tárcsái halászházat, aminek a rendbe hozását még az idén megkezdjük. Minden bizonnyal a holnapi falugyűlésen a tervekről is szó lesz. Nincs változás a tantestületben Bármily furcsának is tűnik, elsősorban az árvíznek „köszönhető", hogy az óvodával közös igazgatás alatt működő iskola 1981 májusában 4,5 millió forintot kapott az épületek bővítésére és korszerűsítésére. A munkálatok nagy része befejeződött. — Mekkora létszámú az iskola és az óvoda? — A 16 tanulócsoportba tartozó 350 diákkal — feleli Vári Imre igazgató — ösz- szesen 25 tanító, illetveszak- tanár foglalkozik. Ezenkívül 3 napközis és 5 óvodai csoportunk van. Az utóbbiak esetében a 140—150 gyermekről 5 képesített óvónő gondoskodik. — Hány helyen találhatók az osztályok és a foglalkoz— tatótermek, $ milyen a felszereltségük? — Ide a főépületbe 11 tanulócsoport, míg a József Attila útiba öt osztályunk jár. Egyébként ott működik a napközi konyha is, amelynek állagán korábban sikerült javítanunk. Óvodai csoportjainkat 3 különböző épületben helyeztük el, s valamennyit vízvezetékkel, központi fűtéssel szereltük fel. Szemléltetőanyagokkal, segédeszközökkel jól ellátott iskolai szaktantermekben tartjuk az órákat. Mindezek ellenére az új tantervek szabta követelmények és az anyagi lehetőségek nem állnak összhangban minálunk. Jelenleg mintegy 135 ezer forint kellene az eszközellátás fejlesztéséhez. Közben Budai Gábor igazgatóhelyettes is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — A készülőiéiben levő tanműhelyünk — mondja — teljesen mezőgazdasági jellegű; itt csak fiúkat foglalkoztatunk. A lányok az úgynevezett tankonyhában sajátíthatják el a háztartással kapcsolatos ismereteket. — Hol tartják a testnevelési órákat? — Erre a célra régebben egy szükséghelyiséget jelöltünk ki. Most készülünk tornatermet építeni. Bízunk abban, hogy hamarosan el tudjuk kezdeni a munkálatokat. — Van-e fluktuáció a tantestületben? — Szerencsére nincs. Nevelőink átlagéletkora 42 év. Tizenegyen pedagógusköl- csönnel építkeztek, 8 kollégánknak pedig felújított szol. gálati lakása van. — Úgy érezzük — teszi hozzá Vári Imre igazgató —, hogy nevelőink többsége megtalálta számítását ebben a községben. Orvoshoz, Mezőberénybe Dr. Bekker Sándor körzeti orvost elég nyugodt hangulatban találjuk, annak ellenére, hogy most délidőben még mindig sokan várakoznak kint. Amint mondja, a másik körzet betegeit dr. Pálmai Éva látja el, aki ezen felül gyermekszakorvosi képesítéssel rendelkezik. Szerencsés még, hogy a községben fogorvos is tevékenykedik. Sőt, a mozgó szakorvosi szolgálat lehetőséget teremt a különböző betegségek gyógyítására és egyéb vizsgálatok elvégzésére. A lakosság jelentős hányada az idősebb korosztályhoz tartozik, s így magas a szívműködéssel, a vérnyomással, a reumával kapcsolatos panaszok száma. Ami a közegészségügyet illeti, itt már kevésbé olyan jó a helyzet. Különösen a korábban létesített melléküzemágak egyes munkahelyein hiányoznak az alapvető szociális és egészségügyi feltételek. Mintha kissé ingerültebb lenné a körzeti orvos, amikor az ötnapos munkahét várható nehézségeire terelődik a szó. Elmondása szerint azt tervezik, hogy ez év tavaszán Köröstarcsát, Csárdaszállást és még néhány községet összekapcsolnak, s Mezőberényben lesz majd a központi ügyelet. — Ez — amint érvel dr. Bekker Sándor — nemcsak a lakosságot, hanem bennünket, orvosokat is igen kellemetlenül érintene. A betegek hétvégi körülményes utazgatásáról, az esetleg későn érkező segítségről, az ügyelettel kapcsolatos többletkiadásokról már nem is akarok szólni részletesen . . . Igaz, a minisztérium a központi ügyeletek megszervezését szorgalmazza, ugyanakkor azt is hangsúlyozza: mindezt úgy kell végrehajtani, hogy ne csökkenjen a lakosság egészségügyi ellátásának színvonala . .. Nos, minden bizonnyal nemcsak Köröstarcsán. hanem más, hasonló gondok elé néző településen szintén kíváncsiak arra, hogyan lehet majd megnyugtató módon rendezni a problémákat. fl tsz milliói Három esztendeje még alaphiányos közös gazdaság volt a köröstarcsai Petőfi Tsz. A rákövetkező évben kilenc-* millió forint, tavaly pedig már 19 millió forintos nyereséget értek el. A főkönyvelőhöz, Szántó Gyulához csak egy kérdésem van; — Hogyan? — A növénytermesztés hozta a nagy eredményt — mondja elégedetten. Különösen a rizs és a napraforgó fizetett jól. Caterpillerezés- sel, lézerezéssel korszerűsítettük a régi rizstelepeket. Ez, no meg a kedvező időjárás négyszeresére emelte a termésátlagot. Háromszázötvenöt hektáron 7 millió forint tiszta nyereséget jelentett ez a szövetkezet. Hárommillió forintot adott 570 hektáron a napraforgó, a többi kilencmillió a kukorica, az őszi kalászos és az állattenyésztési ágazat hozama. A köröstarcsai Petőfi Tsz egyébként azon kevesek közé tartozik, ahol csak alap- tevékenységgel, tehát növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. így hozott létre az alig 250 dolgozó tavaly 102 millió 500 ezer forint termelési értéket. — Tizennégy százalék részesedést fizetünk — tájékoztat büszkén a főkönyvelő. A képzett részesedési alap közel egymillió 500 ezer forint. Az egy dolgozóra jutó megtermelt nyereség tavaly 76 ezer 300 forint volt. Nem kívánhatunk mást, mint hogy csak így tovább. II falu cipésze A szolgáltatóház egyik tenyérnyi műhelyében dolgozik Jámbor György cipész, a Körösvidéki Cipész Szövetkezet gebinese- ként. Több mint 44 esztendőt töltött a szakmában. — Régebben jó szakma volt a miénk, ma viszont egyre veszít jelentőségéből. A fiatalok nem szívesen választják ezt a mesterséget. mert szerintük ..kevés a pénz benne”. Aztán a mai cipőipar* szakmunkások egészen mást tanulnak, mint mi tanultunk annak idején. A nagyüzemekben gépek készítik a lábbeliket. egy-egy munkafolyamatot olykor 14-15 részre is bontanak. — Sok a munkája? — Mindig van. Nemcsak a falubeliek. hanem még Mezőbe- rényböl, Köröstarcsáról és Csárdaszállásról is hoznak talpalni- valót. Van, amikor alig győzöm, s még haza is viszek munkát. Énnálam csaknem minden tárcsái megfordult — mondja úgy. hogy jóformán fel sem néz. Kis asztalán, a panglin árak, resze- lök. fogók, kalapácsok sorakoznak, egy üvegben csiriz áll. — Endrődröl járok át vonattal és busszal. Ha nem érné meg. biztosan nem jönnék. Nyugdíjig van még négy évem, s azt továbbra is itt szeretném becsülettel eltölteni — mondja búcsúzáskor, s nagyokat szippant Kos- suthjából. Távozóban hallom, hogy suszterkalapácsával ütemesen veri a javításra hozott cipő talpát. Jámbor György munka közben Öt perc az DBC-ben Kora délután. A községi ABC- ben még nem indult meg a ,.második csúcs”. Igaz. az egyéves születésnapját nemrég ünnepelt üzlet kiszolgálói olyankor sem esnek kétségbe; tágas, korszerű bevásárlóhely, csak nagy ritkán van torlódás. Most semmi esetre sincs, így könnyen szót válthatunk két eladóval. Fülöp Gyu- lánéval és Tóth Jánosnéval. — Milyen az ellátásuk? — Szinte csak jót mondhatunk — sietnek a válasszal, majdhogy egyszerre. — Az élelmiszerkészletünk különösen elsőrendű. Friss áruval mindig ellátnak bennünket Csabáról, a tejtermékek pedig Szeghalomról érkeznek. Nézze, mintha csak tudtuk volna, hogy ezen a héten nagyító alá kerül az egész Tarcsa, még grape-fruit is van. Most kaptuk. — Kapós? — Aki ismeri és szereti, az szívesen viszi, aki ragaszkodik a megszokottabb gyümölcsökhöz, az nem sokat törődik vele. — ABC-ről lévén szó; a többi áruféleségekből mindent találnak a vevők? — Csak PIÉRT-árukból nincs elég időnként. Most például papírszalvétát ne keressen! — Bocsánat! — vág közbe az egyik vevő, s gyorsan bekapcsolódik a diskurzusba. — Azért bébiételből árulhatnának többfélét. Mindig csak zöldborsót látok a pulton. Pedig a tv állandóan reklámozza tucatszám. És bébiitalból is több van a városban. — No. azért azt most is választhat — mutat Fülöpné a gondolák felé. — A frissáru-rendelést tudják-e szabályozni az ötnapos munkahéthez? — Akadt példa, amikor csak pénteki kenyeret tudtunk adni szombaton, mert a friss elfogyott. máskor meg hétfőre marad a szombati rendelésből. Egyelőre még nehéz ideálisan rendelni, de lassan kialakul az egyensúly. Mi lesz velük? Húsz ember dolgozik a Mezőberényi Faipari Szövetkezet köröstarcsai telepén. Sorsuk tavaly május- ban megpecsélődött, amikor bejelentették, hogy az üze- met bezárják, illetve átköltöztetik az „anyaszövetkezethez”. Azóta 10—15 dolgozó hagyta el a telepet. Az asszonyok már harcia- sabbak. Egymás szavába vágva győzködnek: bizony jó itt, úgy ahogy van. De a döntés- már megszületett, mit lehet tenni? —• Nekem már mindegy. — mondja egy idős, ősz hajú asszony. Egy évem van a nyugdíjhoz, azt csak kibíKozoga épületben, értékes kelendő bútorok — Az épület állaga az oka — magyarázza Wágner József, a telep vezetője. —Sem a KÖJÁL-, sem a tűzrendé- szeti előírásoknak nem felel meg. Túl sokat kellene költeni rá, ezért gondolta úgy a szövetkezet vezetősége, hogy inkább átköltözteti az üzemet Berénybe, ahol a technológiai és a szociális feltételek is jobbak. No, de mit szólnak ehhez az itt dolgozók? Hangjuk bizonytalanná válik, mikor a jövőről kérdezem őket. — Át kell járnunk majd, mást nemigen tehetünk, ha dolgozni akarunk — mondja Károlyi Imre, aki már 26 esztendeje itt dolgozik. Asztalos szakmunkás másutt nem talál szakmunkát, itt Tárcsán. A tsz-nél van ugyan asztalosműhely, de üres, állás nincs. — Pedig kemény dolog átjárni — veszi át a szót a korábban Berényben dolgozó Tóth Imre. — Vagy jön a busz, vagy nem. Vagy felvesz, vagy nem. rom, valahogy. Boros Sán- dorné a neve, több, mint húsz esztendeje dolgozik a szövetkezetnél. Ugyanígy Varga Antalné. A többség fiatalabb, mégsem akarnak ingázni. — Átjárni egy asszonynak?! — méltatlankodik Szentpéteri Elekné. — Hogy indítsuk akkor a gyerekeket az iskolába? Mikorra készül el a vacsora, és a jószágot ki látja el? Meg ott a kert is. — Az kellene, hogy a tanács teremtsen valami munkaalkalmat az asszonyoknak, itt, helyben. — szólal meg egy menyecske. No, de ez nem olyan egyszerű. — Az a baj, hogy elhanyagolta a szövetkezet ezt az épületet. Mi inkább kimeszeljük, rendbe hozzuk, csak maradhassunk —ajánlja Behán Pálné. — A férfiak kijavítják a tetőt. Nem kell nekünk fürdőszoba, úgy is csak otthon fürdünk, itt elég egy lavór víz is. A képekről ítélve, ennél azért többről van szó ... Skeetlövök Bármily furcsán hangozzék, Köröstarcsán, olimpiai válogatott sportoló él. Igaz, eredményei nem Békés megyének hozzák a pontokat. Ifjabb Schupkégel Adómról és természetesen a hasonlóan kitűnő eredményeket elért idősebb Schupkégel Adómról van szó. Mindketten a Mezőtúri Szabó L. SE skeetlövői. Pardon. Az idősebb csak volt. De mielőtt tovább mennénk, mi is az a skeetlövés? Ez is céllövés, de egy gép által kidobott mozgó korongot kell eltalálni. — Nemrégiben jelentettem be, hogy visszavonulok az aktív versenyzéstől — vallja az 54 éves „mester”. — A munkaköröm és hobbijaim nem teszik lehetővé, hogy hetente többször is átjárjak edzésre, Mezőtúrra. Szeretek pecázni, s a vadásztársaság vadászmestere vagyok, úgy, hogy akad azért számtalan feladat itthon. Valaha a Békéscsabai Dózsából igazolt Mezőtúrra. Csapatban négyszeres magyar bajnok, s több nemzetközi versenyen ért el jó helyezést. — Hat esztendővel ezelőtt kezdtem igazán aktívan a versenyzést, természetesen apám nyomdokain — veszi át a szót az ifjú bajnok. — Tavalyi egyik legnagyobb sikerem az osztrák Grand Prix megnyerése volt. Az ifjabb Schupkégel tagja a válogatott- és olimpiai keretnek, idei célja az olasz- országi EB-n való helytállás. Most sérült, lába gipszben van, miután a mátraházai edzőtáborban az alapozás közepette részleges szalag- szakadást szenvedett. — Kár, hogy Békés megyében nincs lehetőségünk a sportág űzésére — vallják együttesen. — Pedig itt él Szabadkígyóson egy volt válogatott versenyző, dr. hamy András is. Már hárman egy jó csapatot alkotnánk. És sok fiatal biztos bekapcsolódna a munkába. Az idős sportolót a héten búcsúztatják a szakosztály vezetői az aktív sportolástól. Fia viszont egy igazi távlati célt tűzött ki maga elé: Los Angeles — olimpia. Eddigi legjobb teljesítménye 200 lövésből 198 találat, ami I. osztályú szintet jelent. Ezzel már lehet mit keresni az EB-n, s az olimpián is. Az oldalt írták és fotózták: Bukovinszky István, Fábián István, Jávor Péter, Szatmári Ilona és Szekeres András