Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-12 / 9. szám
1982, január 12-, kedd o Házi iogtanácsadő Kisüzem — kisvállalat A kisüzemi gazdálkodás továbbfejlesztésére vonatkozó jogszabályok sokoldalú előkészítő munka után múlt év szeptemberében és októberében jelentek meg. A gazdaság szervezeti rendszerének korszerűsítéséhez az a felismerés vezetett, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődéssel szükségképpen differenciálódó szükségleteket kizárólag a nagyüzemi termelési keretekben nem lehet minden területen gazdaságosan kielégíteni. Előfordult, hogy a túlméretezett termelőegységek fölöslegesen kötöttek le munkaerőt, vagy nagy költséggel működő drága gépeket, ugyanakkor gazdaságunk sok területén hiányoznak a kis- és középüzemek. A kisüzemi gazdálkodás legfontosabb feltétele az, hogy a munkaidő rövidülése és egyéb okok miatt termelési és alkotóerő szabadul fel, s ezeket az eddiginél jobban lehet és kell gazdaságitársadalmi fejlődésünk szolgálatába állítani. Az alapításra jogosultak (vállalatok, szövetkezetek, állampolgárok) törekvéseitől, és nem kis mértékben a jogszabályok kiadását követő felvilágosító és gazdaságszervező munka eredményétől függ az új szervezetek élet- képessége, az, hogy jól beilleszkedjenek gazdaságunk szervezeti- és működési rendjébe. A decemberi szám fő témája ismerteti a kisüzemek új, illetőleg megújított típusainak szervezeti formáit, eligazítást ad a jogi és gazdasági szabályozás főbb kérdéseiről. Mivel az anyag összeállításakor gyakorlati tapasztalatok még nem álltak rendelkezésre, ismertetésük főként a már közzétett jogszabályokon alapul. Ennek ellenére remélhető, hogy sikerül az új szervezetek alapításához, működéséhez is hasznos útmutatást adni. A ..Budapestieknek” szóló összeállításból megtudjuk, hogy a lakásigénylőlapok különböző kérdéseire adott válaszok hány pontot érnek, s így végül közelítően kiszámíthatók, hogy mikor juthatnak lakáshoz. A Házi Jogtanácsadó kapható az újságárusoknál, megrendelhető a postahivatalokban. Tragédia a jégen Zord idő van, hideg és fagy, mint ahogy az télen lenni szokott. Mégis jólesik kint mozogni a levegőn, hógolyózni, csúszkálni a jégen, hiszen ezt csak ilyenkor lehet. így gondolkodhatott az a 6 esztendős ecsegfalvi kislány is, aki pénteken az iskolából jövet nem otthonukba, hanem az utcájuk végén levő befagyott kubikgödörhöz igyekezett csúszkálni egy kicsit. A szülei pedig — a Dózsa György úti lakásban — hiába várták az egyébként rendszerint délután 4-re hazaérkező Nagy Erikát. Nem jött. Öt óra tájban már erősen aggódtak, keresésére indultak, amiben segített a rokonság, később a rendőrség is. Elkeseredetten kutattak az eltűnt kislány után, de eredménytelenül. Csak másnap reggel találták meg Nagy Erika holttestét a kubikgödör jege alatt, ahová csúszkálni ment, és nem tért többet vissza. A mintegy 12 X 6 méteres gödör kétméteres vizét többnyire öt centiméteres jég borította, ami azonban néhol másfél centiméteresre vékonyodott. Egy ilyen helyen szakadt be Erika és fulladt a jeges vízbe. Szomorú történet ez, és még szomorúbb, ha arra gondolunk, minden télen megismétlődik. Hiába a rengeteg figyelmeztetés, felhívás. A gyermekek nem ismerik a veszélyt, de meg kell ismertetnünk velük, hogy el tudják kerülni azt. Inkább féljenek egy kicsit, mintsem vakmerőén a vesztükbe rohanjanak. <gz. j. Mokry Sámuelre emlékezik Békéscsaba Méltóan emlékeznek meg Békéscsabán Mokry Sámuelről, az első hazai búzanemesítőről, születésének 150. évfordulóján. Május 7-én tudományos ülésszak méltatja majd Mokry Sámuel munkásságát, a róla elnevezett békéscsabai utcában emléktáblát avatnak, orosházi sírjánál pedig koszorúzásra kerül sor. Az emlékbizottság, amely a közelmúltban döntött a rendezvényekről, javasolja, hogy a megye alapítson Mokry Sámuel-díjat a békési mezőgazdaságban legeredményesebben tevékenykedők elismerésére. II Magyar Nemzeti Bank tájékoztatója HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1982. JANUÁR 12-TÖL Devizanem vételi közép eladási árf. 100 egységre forintban Angol font 6582,83 6589,42 6596,01 Ausztrál dollár 38882,52 3886,41 3890,30 Belga frank 89,07 89,16 89,25 Dán korona 465,74 466,21 466,68 Francia frank 599,99 600,59 601,19 Holland forint 1385,90 1387,29 1388,68 Japán yen (1000) 156,34 156,50 156,66 Kanadai dollár 2902,55 2905,46 2908,37 Kuvaiti dinár 12214,23 12226,46 12238,69 Norvég korona 588,96 589,55 590,14 NSZK márka 1519,90 1521,42 1522,94 Olosz líra (1000) 28,47 28,50 28,53 Osztrák schilling 217,00 217,22 217,44 Portugál escudo 52,47 52,52 52,57 Spanyol peseta 35,38 35,42 35,46 Svájci frank 1879,52 1881,40 1883,28 Svéd korona 616,40 617,02 617,64 Tr. és Cl. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA dollár 3439,53 . 3442,97 3446,41 Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1981. december 29-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK Pénznem vásárolható vételi eladási legmagasabb árf. 100 egys. bankjegyforintban címletek Angol font 50 6391,74 6787,10 Ausztrál dollár 50 3769,82 4003,00 Belga frank 5000 86,49 91,83 Dán korona 1000 452,22 480,20 Finn márka 100 766,19 813,59 Francia frank 500 582,57 618,61 Görög drachma 500 54,71 58,09 Holland forint 1000 1345,67 1428,91 Japán yen (1000) 10000 151,81 161,20 Jugoszláv dinár 1000 76,00 80,70 Kanadai dollár 100 2818,30 2992,62 Kuvaiti dinár 10 11859,67 12593,25 Norvég korona 100 571,86 607,24 NSZK márka 1000 1475,06 1567,06 Olasz líra (1000) 50000 27,65 29,36 Osztrák schilling 1000 210,70 223,74 Portugál escudo 5000 50,94 54,10 Spanyol peseta 5000 34,36 $6,48 Svájci frank 1000 1824,96 1937,84 Svéd korona 100 598,51 635,53 Török líra 1000 25,25 26,81 USA dollár 100 3339,68 3546,26 Farsang az eleki művelődési házban (Tudósítónktól) Január 7-én megkezdődött a farsangi rendezvények időszaka. Az eleki művelődési és ifjúsági házban — a régi hagyományokhoz híven — egymást követik a rendezvények, színes programok. A rendezők „nyitott nap” keretében gyermek'- és ifjú- ságifilm-vetítéseket, ismeret- terjesztő előadásokat, játszónapokat, este pedig táncos összejöveteleket terveznek. A „nyitott napok” mindig pénteken délután 4-től este 10-ig nyújtanak majd programot a gyermekeknek és az ifjúságnak. Szombaton és vasárnap diszkó várja a fiatalokat. Minden szerdán este az ifjúmunkásklub várja érdekes, tartalmas és szórakoztató programjaival az érdeklődőket. Január 17-én rendezik meg a tánciskolások vizsgabálját, 20-án az eleki öregek' napközi otthonában tartanak filmvetítést, melyen részt vesznek a művelődési ház nyugdíjasklubjának tagjai is. Nekik a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című filmet vetítik. Este az ifjú- muhk'ásklub tagjai nézhetik meg az „Emlékezz a nevedre” című'alkotást. Február első hetében rendezik meg a helyi Lenin Termelőszövetkezet dolgozói részére fél évvel ezelőtt meghirdetett „Ki mit tud a mezőgazdaságról?” hatfordulós vetélkedő döntőjét. Február 20-án rendezik meg az év egyik legkiemelkedőbb rendezvényét, a hagyományaiban régmúltban gyökerező, műsoros bátyus sváb bálát, melyre nemcsak a környék, hanem az egész ország németlakta településeiről várják a bálozókat. A hajnalig tartó vigassághoz a művelődési ház sramlizenekara szolgáltatja a zenét. Február 23-án — farsangozó kedden — pedig vidám, télbúcsúztató, tavaszváró felvonuláson járják az utcákat a maszkák, s hívják a község lakóit az esti farsangozó bálra. A régmúltban gyökerező, jellegzetesen sváb népszokás érdekessége, hogy a művelődési ház román klubja rendezi meg, igazolva, hogy a szokáskörök, a hagyományok a különböző nemzetiségek között egybeolvadnak', gazdagodnak. A farsangidőszak rendezvénysorozatát február 27-én a hagyományos román bátyus, műsoros bál zárja, melyre szintén várják a környék románlakta településeiből az érdeklődőket. Ehhez a zenét a Romániából érkező népi zenekar és énekszólisták szolgáltatják. Topa Sándorné Síkosak az utak A szombatra virradóra megkezdődött havazás átterjedt az egész ország területére, és vasárnap délutánra a leesett hó vastagsága elérte a 12 centimétert. Hétfő reggelre mínusz 6, mínusz 22 fokig süllyedt a hőmérő higanyszála. A havazás Békés megyében is munkát adott a KPM Közúti Igazgatóság gépeinek. A hét végén a gépek folyamatosan dolgoztak, tisztították, sózták az utakat. A kiszórt só a hideg miatt egy ideig hatástalan maradt, a forgalom bevasalta a havat a burkolatba, síkossá, veszélyessé tette szinte valamennyi utat. Vasárnap a megyénk' déli körzetében több kisebb hó- áfúvást épített a szél. Tegnap is csaknem 20 gép dolgozott Békés megye útjain. A megye valamennyi útja járható, a főutak a sózás hatására hókásásak. A mellékutak havasok és síkosak, de sehol sem járhatatlanok'. A kedvezőtlen útviszonyok óvatosságra, nagyobb figyelmességre intik a gépkocsivezetőket. Ezúton is kérjük a járművezetőket, hogy körültekintően vezessék járműveiket, óvatosan közlekedjenek, kerüljék a hirtelen fékezést és irány- változtatást. Darabos György békéscsabai amatőr fafaragó saját készítésű faplasztikáival díszíti otthonát Fotó: Bukovinszky István Sokszínű Magyarország O íjlamosak vagyunk azt hinni, hogy mások ugyanúgy ítélik meg a világot, ugyanúgy gondolkoznak, mint mi, ugyanolyan az ízlésük, kultúrájuk, érdeklődésűk. mint nekünk. Diplomáciai nyelven szólva: nézeteink azonosak, vagy nagyon közel állnak egymáshoz. Hosszú élet sok tapasztalata kell ahhoz, hogy rádöbbenjünk: nemcsak a különböző nemzetek látják másképp a világot, de egy nemzeten belül is annyi a vélemény, az ízlés, a megítélés, ahány emberről van szó. Ezért olyan szenvedelmesek a viták például nálunk egy tévéműsor megítélésében; az egyik nézőnek tetszett az, amit a másik lecsepül. A tévét csak azért említem, mert ez az a fórum, amelynek szerepét mindenki figyelemmel kísérheti, és véleményt formálhat róla. Alighanem arról van szó, hogy osztályok és rétegek és egyének élnek együtt, egymás mellett, s nem ismerik kellőképpen egymást. Gyermek- és ifjúkorom egy alföldi városban telt él. Nemcsak a dunántúli városi lakos szemléletét nem ismerem, de szűkebb pátriám falusi és tanyasi emberének a világát sem. Nem tudtam, miről cserélnek szót vasárnaponként a város főutcáján, az úgynevezett „köpködőn” pipázva álldogáló cívisek. Később, a fővárosba kerülve, fogalmam se volt — bár az egyetemen kollégaként figyeltem —, hogyan élnek, miről csevegnek a gyárosok és nagykereskedők fiai-lányai. Nem tudom, hogy például az előadásról a Lovardába rohanó, szép, fiatal lánynak meg a dúsgazdag hentesmester fiának mi jár a fejében. De azt se tudtam, hogyan élnek a Leipziger szeszgyár munkásai, pedig egyszer valamelyik buzgó professzor szemináriumi praktikumként kivezényelte az egész évfolyamot a szeszgyárba, hogy megismerkedjünk a termelési folyamattal. S elképzelni sem tudtam: milyen ember lehet az ifjú Odeschalchi herceg, aki részegen végigszáguld sportautójával a körúton, kockáztatva százak életét, s még a rendőrök is haptákba vágják magukat a mutatvány láttán. Vagy hogy milyen lehet, izzadni valódi és fölkapaszkodott uraknak beiktatáson, megyebálon, esküvőn, fogadáson bársonnyal, rókamállal ékes díszmagyarban. Aminthagy azt is nehezemre esett fölfogni: mit keres ilyen helyeken az előkelőségek között Herczeg Ferenc meg Zilahy Lajos meg Surá- nyi Miklós. Nekem Nagy Lajos szikár leírásai, s Szabó Lőrinc ifjúkori versei fogalmazták meg: mit jelent „szegénynek lenni, s fiatalnak”. Sok évtizeddel ezután és sok tapasztalattal a hátam mögött egy dunántúli városban egyszer jeles írókkal együtt ültem a pódiumon, s válaszoltunk a közönség kérdéseire. Egyik — ma nagynevű — írótársam az érthetetlennek bélyegzett versekről szólván, elkövette azt a hibát, hogy kijelentette: soha nem volt olyan kor, .amikor egy költő egy egész nemzet költője lett volna. „J£zt Petőfire is érti?” — kérdezte az egyik pedagógus. „Rá is.” Csaknem kiűztek bennünket a teremből. Nyilván/ mert másképp látták irodalom és közönség viszonyát, mint mi. S föltehető: az életnek még egy sereg dolgában is másképp gondolkoztak: pedig ők is értelmiségiek voltak. Más, fontosabb kérdések értékelésében is nagy a különbség, ha különböző múltú, korú, kultúrájú, ízlésű, szemléletű, s különböző körülmények között élő emberek ítéletét vetjük össze. Hónapok óta gyűjtök újságcikkeket megjelent statisztikai adatokat arról, hogy hazánk csaknem 11 millió lakosa hányféleképpen csoportosítható. Nem azokra a közismert adatokra gondolok, amelyeket a Statisztikai Hivatal évről évre publikál, s amelyekből megtudhatjuk, hány férfi van és hány nő, hány nyugdíjas, mennyi a kiskorú, hány gyermek jár óvodába, hány kismama van gyesen, mennyi a különböző tudományos fokozatokkal koszorúzottak száma, mennyi a jog- erősen elítélt, mennyi az orvosok és az ápolószemélyzet száma, hány fiatalkorú van állami gondozásban — és így tovább. Ezek a hivatalos statisztikák is magyarázzák, hogy ugyanazt a jelenséget, eseményt, művészeti produkciót miért ítéli meg mindenki másképp, mondjuk, egy gyesen levő fiatalasszony nem ugyanúgy, mint egy nyugdíjas, és egy akadémikus nem ugyanúgy, mint az, aki garázdaság miatt börtönben ücsörög. Ám hazánk lakosságát más ismérvek szerint is lehet csoportosítani. Mondjuk, hogy kereken hatmillióan elvégezték a nyolc általános, de négymillió polgártársunk nem végezte el. Hogy a sörfogyasztás eszméletlen méretekben növekedett, s hazánk minden lakosa — a csecsemők is — évente 172 üveg vagy korsó sört iszik meg, vagyis kétnaponként egyet. Hogy a nagyivók — azok, akik 150 gramm abszolút alkoholnál naponta többet hajtanak le a torkukon— félmillióan vannak. Vagyis minden huszadik hazánkfia nagyivó. Az idült alkoholisták száma „csak” 150—200 ezer. Nem tudatosítjuk, hogy 800 ezer rendszeres véradó van az országban. Hogy a cukorbetegek száma 300 ezer, s 90 százalékuk 45 éven felüli. S mozgássérült? 700 ezer felnőtt és 300 ezer gyermek! Valahol azt is nyilvántartják, hogy 1 millió 300 ezren ingáznak lakóhelyük és munkahelyük között. Kétszázezer az önkéntes rendőrök száma. S arról is olvastam a minap, hogy a válások növekedése mellett mi jellemző még a családi és házaséletre. Egy nyilván nem dokumentálható — közlés szerint hazánkban 500 ezer férfi és 300 ezer nő csalja meg a házastársát. Régen, ha a száguldó vonat ablakából figyeltük a földeket, zöld és sárga nadrágszíjparcellák sávozták egészen a horizontig a tájat. így osztódik a társadalom is — túl az osztály- és rétegjellegen — rengeteg kisebb-nagyobb parcellára. Nem röstellem megvallani: nem ismerem eléggé a sokféle csoportba tartozó embert. S nem tudom megmondani: ki miért, mi okból olyan, amilyen, miért utasít el egy művet, egy gesztust, egy szemléletet, vagy ugyanazt miért fogadja el. Soksok évtized után mintha ma se tudnék többet az emberekről, mint ifjúkoromban. S mert az életben a sávok egymásra tolódnak, minden lehetséges variáció előfordulhat. Valaki például véradó, és megcsalja a házastársát, vagy csak hat általánost végzett és cukorbeteg, élete nagy részét ingázással tölti, s szereti a sört, nyugdíjas, s önkéntes rendőr. És mindezt másképp variálva — itt élünk egy sokszínű Magyarországon jók és rosszak, derék munkásemberek és lógósok, lakásért gürcölök és megállapodott lakásbérlők, éjszaka álmatlanul vergődők, reménytelenül szerelmesek és boldog horkolók, rokkantságuk ellenére egyensúlyt találók, itt élünk egyetlen Magyarországon, mely sok Magyarország is. O égül így van jól, mert ilyen a világ. Ha nemzeti egységről beszélünk, ezt ne úgy képzeljük el, hogy mindenkinek egyforma az ízlése, mindenkinek ugyanaz a tévéműsor tetszik, mindenki eltolja magától a sö- röskriglit, mindenki ugyanazt a férfi- vagy nőtípust találja vonzónak, mindenki Berkesit vagy Moldovát vagy Tandorit olvas, a Fradinak drukkol, az Omegáért lelkesedik, mindenki egyformán viselkedik. A legfontosabb úgyis az, hogy ez a sok Magyarország mégis csak egy, mert a fődolgokban egyformák vagyunk. Véleményem szerint tehát még akkor is egymásért élünk, ha sok részdologban nem értünk egyet, s nem is ismerjük egymást. Nemes György
