Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-03 / 1. szám
A\C1 1983. január 3., vasárnap o A Budapesti Vegyipari Gépgyárban bitumen és fűtőolaj szállítására alkalmas tartálykocsikat készítenek. A különleges, dupla falú tartályokban a 180—190 fokos bitumen a szállításkor csupán 5—10 Celsius-fokot veszít hőmérsékletéből. A képen: az elemeket összeállítás előtt köszörülik (MTI-fotó — KS) Készülnek a munkatervek Új év — új tsz-szövetség Megyénk korábbi két tsz- szövetségének hivatalos egyesülési ideje október vége. Nyilvánvaló, hogy a tényleges, egész megyére kiterjedő működéshez hosszas, alapos előkészítő munkára van szüksége az érdekvédelmi szervek munkatársainak. A már megtartott tanácskozások, meghozott határozatok alapján úgy tűnik, remény van rá, hogy az év elejétől teljes gőzzel beindulhasson a szervezeti, működési szabályzatban meghatározott munka. E szabályzat egyik lényeges pontja, hogy a két elődnél magasabb színvonalon lássa el feladatait a Békés megyei Tsz-szövetség. Az elnökség határozata ’szerint emelik a közgazdasági munka színvonalát, mégpedig egy közgazdasági titkárság létrehozásával. Az agrár közgazdászokból álló csoport a korábbinál több elemzés készítésére lesz képes, segíti a szövetkezeteket a közgazdasági szabályozókban való eligazodásban, termelésük javításában. Kiemelt szerepet szán az elnökség a munkavédelem dolgozóinak. A már bevált módázereket közkinccsé teszik, elterjesztésüket szorgalmazzák valamennyi tsz- ben. Újdonság a szociálpolitikai bizottság, amelynek tagjai figyelemmel kísérik a szövetkezeti tagok szociális ellátását, segítését, az öreg, nyugdíjas tagokkal való foglalkozást. A bizottság az elnökség felügyelete nélkül, önállóan adhat majd javaslatot az egyes szövetkezeteknek a szociális alapok fel- használására, a nyugdíjasok foglalkoztatásának megszervezésére. Összességében elmondható a bizottsági munkáról, hogy a korábbi 'négy, illetve három helyett az új szervezetben hat bizottság dolgozik majd. Kettő, a nőpolitikái és az ellenőrző bizottság, már megtartotta alakuló ülését, de készül a többi négy mun- , katervre is. Végleges elfogadásukra egyeztető, szakterü- let-felosztó megbeszélések után kerül sor. A december közepén tartott ülésén az elnökség áttekintette a korábbi határozatokat és ezek végrehajtását. Ügy döntött, hogy a jövőben is nagy figyelmet szentel a termelőszövetkezetek szak- I emberhelyzetének javítására. I Ennek egyik módja, hogy szorgalmazzák a nagy gya- | korlattal, de iskolával nem rendelkező szakemberek to- I vábbképzését egyetemeken, I főiskolákon. A megye északi szövetke- I zeteiben korábban gyakor- I lattá vált tsz-pár szervezése- I két a déli részre is kiterjesztik. A vezető szakemberek érdekeit szolgálja az a ha- i tározat, amelynek érteimé- I ben kétéventként a maga- I sabb beosztású szakemberek I számára lehetővé teszik, hogy orvosi felülvizsgála- I ton vegyenek részt. Minden tsz-tagot érint egy I másik elhatározás: a jogse- | gélyszolgálat kiterjesztése, I színvonalának emelése. Szin- I tén a legutóbbi elnökségi I ülésen született az a határozat, mely szerint az gij bi- I zottsági tagok közül a fizi- | kai dolgozók számára to- j vábbképzést szerveznek, I hogy érdemben beleszólhas- I sanak a bizottsági munkába. A külföldi és belföldi tanul- mányutakat hasznosnak ítélte meg a megyei TESZÖV elnöksége, kiemelve, hogy erősíteni kell a jövőben azok szakmai jellegét, Mint a fentiekből is kitűnik, sok érdemi határozat született annak érdekében, hogy a megyei tsz-szövetség a jövő évtől megfelelően dolgozhasson. Hogy erre minél előbb sor kerülhessen, a munkatársak tovább gyorsítják a szervezést az év első felében. M. Sz. Zs. Globális gond az élelmezés Éhezők és jóllakottak Már mindannyiunk előtt ismert a kifejezés: globális probléma. Tudjuk, számolni kell vele az élelmiszer, az energia, a környezetszennyeződés területén, s mégis, néha az az érzésünk támadhat, hogy úgy élünk itt Magyarországon, mintha e problémák, vagy legalábbis egy részük nem is léteznének. Dr. Márton Jánost, az Agrár- gazdasági Kutató Intézet főigazgatóját az egyik ilyen átfogó gondról, a világ élelmiszerhelyzetéről, az éhezőkről az és a jóllakottakról faggattuk. — Az élelmiszerkérdés az egyik legsúlyosabb globális probléma. Az emberiség élelmezési helyzete alig javul: úgy léptük át a ’80-as évek küszöbét, hogy az éhesek még éhesebbek, a jóllakottak pedig még jóllakot- tabbak. Földünkön jelenleg 450 millió ember a szó szoros értelmében éhezik, s további 500 millió hiányosan táplálkozik. Évente mintegy 50 millióan halnak meg a rossz táplálkozás következtében. Ráadásul sokan úgy tekintenek erre a globális problémára, mintha megoldhatatlan volna. Pedig a számítások azt mutatják, hogy elég lenne a fegyverkezési kiadások csökkentése az 1960. évi szintre, s máris komoly eredményeket érhetnénk el, — Willy Brandt, az ismert nyugatnémet politikus éppen hazánkban nyilatkozott nemrégiben úgy, hogy már megért két háborút, amit éhínség követett, de most attól tart, eljöhet egy harmadik világháború, amit az éhínség előz meg. Hogyan vélekedik erről? — Ebben a megfogalmaz zásban van némi túlzás, dramatizálás, de igazság is. Már említettem, majdnem egy- milliárd ember éhezik bolygónkon, és ez az egymilliárd ember napról napra valóban elkeseredettebb. De van egy közmondás: mit ér a harag hatalom nélkül? — A fejlődő országok a 70-es évek eleje óta megduplázták katonai kiadásaikat, s jelenleg háromszor annyi pénzt költenek ilyen célra, mint amennyi segélyt kapnak. Ezek is aggasztó tények, ha meggondoljuk. — Igen, bár én ezt mindjárt pontosítanám. A fejlődő országoknak csupán egy hányada fegyverkezik, az a hányada, amely valóban fejlődik. Elég megtévesztő kifejezés ez, hogy fejlődő ország, fejlődő világ. A függetlenné vált országok önérzetének tisztelete honosította meg e kifejezéseket az ENSZ-ben. Valójában fejletlen államokról van szó, amelyek körében akadnak ténylegesen fejlődő országok. Most jöttem haza Mexikóból, amelyről nyugodtan állíthatom, hogy fejlődő ország. A kormányzat ott egy példátlanul széles körű, nemzetközi tapaszElfojtották a gázkitörést Csütörtök déli egy óra előtt néhány perccel elcsendesedett a föld morajlása: az Al- győ 683-as számú fúrásponton 74 órás küzdelem árán sikerült a kútjavítás közben, műszaki hiba folytán keletkezett gázkitörést elfojtania a szegedi, orosházi, szolnoki és hajdúszoboszlói brigádokból egyesített gyakorlott kitörés veflel mi csapatnak. Miután a kút közeléből eltávolították a fúrótornyot, a meghibásodott zárószerkezetet, hozzáláttak' az új kitörésgátló felszereléséhez. A 150 at~ moszférás nyomással feltörő gázban, vízgőz- és olajzuhatagban alaposan megvizsgálták a kútfejet, és megállapították : a három egymás fölött levő pereme közül az egyik sértetlen maradt, s az új zárószerkezet biztonságosan ráhelyezhető. Emberek és gépek, lánctalpas vontatók és emelődaru több órás összehangolt munkájával sikerült az öttonnás zárószerkezetet a kútfejre rögzíteni, majd a kitörést elfojtani. Kettős kiképzésű — olajtermelésre és a rétegenergia visszapótlását szolgáló víz- visszanyomásra kialakított — kutat a következő napokban újból a termelésbe állítják. A nagybánhegyesi Zalka Tsz elsők között lépett azon tsz-ek sorába, amelyek termékeik feldolgozásával igyekeztek és igyekeznek a termelés jövedelmezőségét fokozni. így vált rövid időn belül a mezőkovácsházi járásban és részben az orosháziban is ismertté, keresetté, a Zalka tej. A termelőszövetkezet tejüzeme napi 25 ezer liter „nyersanyagot” dolgozott fel, egész 1980-ig, amikor is s Hajdú megyei Tejipari Vállalattal együttműködésben a közös gazdaság 35 millió forintos beruházással megkétszerezte a feldolgozó teljesítményét. Főrészvényes a szövetkezet A fejlesztés nemcsak mennyiségi változásokat hozott: szélesedett a termékskála, s az új termékből, a sonkasajtból 1981-ben már 300 tonnát állítottak elő Nagybánhegyesen. Ma már a tsz tejüzemében mintegy százféle tejterméket készítenek, a tasakos tejtőr a sajt- és túróféleságeken . át, egészén a vajig. A termelőszövetkezeti tejüzem — amelynek „részvényeit” a tsz 51 százalékban mondhatja magáénak —, mintegy 30 kilométeres körzetben vásárolja fel a tejet. Abból a 21 millió literből, amit 1981-ben vettek át feldolgozásra, hárommilliót a Zalka Tsz teheneitől fejtek ki, a többit a környék húsz gazdaságából szállították be. A karácsonyt megelőző időszakban kezdték meg Nagybánhegyesen a kedvelt csemege, a Túrórudi próbagyártását, amelyből kezdetben napi 40 ezret készítenek, de az igények szerint 1983-ban már akár 130 ezret is képesek lesznek előállítani egy nap. Annak ellenére, hogy a szövetkezeti tejfeldolgozó alapanyag-ellátását a térségmezőgazdasági üzemei garantálják, a Zalka Tsz is sokat tesz tehenészete eredményes termeléséért. A Füzesgyarmati Lucernatermesztési Rendszerrel közösen, évekkel ezelőtt kezdték meg azt a kísérletsorozatot, amelynek célja a mellék- . termékek hasznosítása a takarmányozásban. Egyedi gondoskodással A kísérletek eredményeként jelenleg is napi két és fél kilogramm ehetővé tett szalmát fogyasztanak el a Zalka Tsz tejelő állatai jól helyettesítve az egyébként igen szűkiben levő szénaféléket. A megfelelő helyettesítésről tanúskodik az is, hogy az egy tehéntől egy év alatt kifejt átlagos tej- mennyiség 1981-ben elérte' a 4 ezer 800 litert, szemben a megelőző év 4 ezer 600 literével. Ez a tény már csak azért is jelentős, mert a nagybánhegyesi tsz-ben 650 tehenet gondoznak az ugyancsak „szalmaevő” 1900 szarvas- marha közt. Kis túlzással tehát azt is mondhatjuk, hogy a két község — Nagy- bánhegyes és Kaszaper —, közös . gazdaságában a szalmából Túrórudit csinálnak. Természetesen a különleges etetési technológia, a viszonylag nagy hozamok egyedi gondoskodást kívánnak meg a tehéntartásban. Ezért is lépett együttműködésre a termelőszövetkezét a BOSCOOP néven ismertté vált társulással, amelynek szakemberei 1981-ben mélyreható takarmányozási, élettani vizsgálatokat végeztek a Zalka Tsz tehenészetében, az etetési és tartástechnológia további finomításának előkészítésére. Nemcsak teheneket Hozzá kell tennünk, hogy I az elmondottak ellenére sem I a szarvasmarhatartás élvezi I a legnagyobb kedvezményeket a tsz-ben. ’ Éppen 1981- ben kezdték meg a sertés- j telep rekonstrukcióját: az I Iparszerű Sertéstenyésztő I Vállalkozás tervei alapján I 42 millió forintos fejlesztést I hajtanak végre. Ennek ered- I ményeként a mostani hét- I ezerrel szemben 1982-ben I már 11 és fél ezer, 1983-ban I pedig várhatóan 17 ezer ser- I tést hizlalnak meg. A tsz állattenyésztéséről I képünk akkor teljes ezek I után, ha tudjuk, hogy a kö- [ zös gazdaság tagja annak a termelési kör.nek, amelyben I a magyarbánhegyesi BAR- TÖV kelteti a csibéket, ame- I lyeket a társult mezőgazda- | sági üzemek hizlalnak még, I s végül a baromfifeldolgozó I készít belőlük különböző I termékeket, exportra is. A I nagybánhegyesi Zalka Tsz I ebben a komplexumban a I tenyésztojás-előállítást vál- I lalta: 1981-ben hárommillió I 800 ezret tojtak tyúkjai, s emellett 500 ezer csirkét is I meghizlaltak még a szövet- I kezetiek. # Talán nem túlzás azt állj- [ tani mindezek után, hogy a I nagybánhegyesiek állattartása nemcsak magának a tsz- j nek, hoz szép eredménye- I két, de jó példát is ad kör- ' nyezete mezőgazdasági üzemeinek. Kőváry E. Péter tálatokra támaszkodó élelmezési programot dolgoz ki. De még ott-is szentségtörés lett volna például arról beszélni, hogy fogják vissza a népesedést. A fejletleneken azonban a „mexikói modell” nem segít. Hiszen az éhezők világában, a leginkább veszélyeztetett 35 országban vagy a fantasztikus méretű népszaporulat, vagy a mostoha természeti adottságok, vagy e kettő együtt okozzák — más tényezők mellett — az élelmezési gondokat. Kiemelném még az eltorzult urbanizációt is. Sok országban a falusi lakosság az utóbbi évtizedekben fölkerekedett, otthagyta a földet, amit addig, ha keservesen is, megművelt, és beköltözött a városokba, ahol ma száz- és százezrek nyomornegyedekben élnek. — Mi a helyzet a szocialista és a fejlett tőkés országokban? — Ezekben az államokban az emberiség egynegyede él, jelentős részük túl jó] él: általában a szükségesnél csaknem egyharmadával • több kalóriát használnak fel. A világ gabonatermésének például több mint a felét ők fogyasztják el. Igaz, ma már általánosan elfogadott a tétel: ahhoz, hogy az élelmiszer-ellátás a fejlett ipari államok szintjén alakuljon, egy lakosra egy tonna gabona szükséges. A szocialista országok közül egyedül Magyarország az, amelyik az egy tonna égy fő gabonatermést rendszeresen túlszárnyalja, Csehszlovákia és Románia pedig időnként megközelíti. Néhol gyengébb a termőföld, mint Csehszlovákiában és az NDK-ban. Másutt az agrárkultúra még nem kielégítő, ilyen Lengyelország, Románia és a Szovjetunió. Megint máshol kedvezőtlenek az adottságok a gabonatermelésre, főleg Bulgáriában és Jugoszláviában. Általában elég nagy az évenkénti termésingadozás. — Tehát közös érdekünk, hogy a fejlődő országok gabonatermése is nőjön. — így van. De van egy még fontosabb érdek is: az, hogy maguk a szocialista országok termeljék meg a számunkra szükséges gabona- mennyiséget. Én nem mondom, hogy helyénvaló gabonafegyverről beszélni. Ellenszenves a kenyeret fegyverként emlegetni. Mégis megtörténhet, hogy a gabonát egyszer-egyszer fegyverként használják fel ellen>"»r,k. — Vagyis elégedetlen a szocialista országok mezőgazdasági fejlődésével? — Igen. Tudom, a gazdasági növekedés üteme világszerte megtört, s ez a jelenség a szocialista közösséget sem kerülte el. Sajnálatos azonban, éppen előbb vázolt helyzetünk miatt,, hogy a legtöbb szocialista országban az élelmiszer-gazdaság fejlődése is megtorpant. — Hazánk például jelenleg 13—14 millió ember számára képes magas színvonalú élelmiszer-ellátást nyújtani. Nem mond ez ellent elégedetlenségének? — Látszólag ellentmond. Büszke is vagyok eredményeinkre, hasonlóval még a fejlett tőkés országók közül is csak .kevés dicsekedhet. De nem lehetünk elégedettek a föld, a földművelő ember hazai megbecsülésével. — Optimistán vagy pesszimistán szemléli a jövőt? — Feltétlenül optimistán. Az emberiség 70—80 százalékának élelmiszer-ellátása javulni fog ebben az évtizedben. Viszont pesszimizmusra hajt, ha az egymilliárd éhezőre' gondolok: az ■ emberek, sajnos, mindig többet költöttek egymás elpusztítására, mint egymás megsegítésére. S ebben nem történt változás még most, a ’80-as évtizedekbe érve sem... Kocsi Margit
