Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-26 / 21. szám

1982, január 26., kedd EH22Eí5J Tavaszra készülnek a gépműhelyben Próba a békéscsabai tejüzemben Február elseje az utolsó határidő — hallottuk a kö­zelmúltban Ombódi Sándor­tól, a szeghalmi Sárréti Tej igazgatójától. Legalábbis hi­vatalosan ekkor kezdődik a termelés a szövetkezeti vál­lalat békéscsabai városellátó tejüzemében. A Népújság el­múlt évi, december 19-i szá­mában az üzem műszaki át­adása körüli bonyodalmak­ról írtunk. Az építők akkor azt nyilatkozták, rajtuk nem múlik a január 3-ra terve­zett indulás. Rajtuk múlott... A mű­szaki átadást követő hiány­pótlással nem készültek el. és még január közepén is dolgoztak, a külső építési munkálatokat, a parkosítást Azt a tényt, hogy a hábo­rú előtti hárommillió koldus országából mára a három­millió túltáplált országa let­tünk, nem minősíthetjük egyértelműen kedvezőnek: a súlytöbblet köztudottan egészségtelen. Más kérdés, hogy az elhízásnak történel­mi és pszichológiai gyöke­rei vannak: az idősebb nem­zedék máig magában hor­dozza annak a korszaknak az emlékét, amelyben a kö­vérség a jólét, a tehetősség szimbóluma volt. De az idő lassan kimossa idegsejtjeink­ből a nélkülözés reakcióit; örvendetesen terjed a fogyó- kúrázás. mind többen igye­keznek korszerűen táplál­kozni. Az igyekezetei a statisztika is jelzi: évről évre több húst, tejet, sajtot, tojást, zöldséget, gyümölcsöt adnak el az üzletek, és az utóbbi időben végre mérséklődött a cukor és a cereáliák forgal­ma. Cereáliákból (lisztes­árukból) például az 1965. évi 139 kilós fejadag 118 ki­lóra csökkent, ugyanakkor húsból, húskészítményekből fogyasztásunk már megkö­zelíti a 60 kilós fejadagot, szemben az 1965. évi 40 ki­lóval. Bár az értékesebb, és ezért drágább élelmiszerek­ből növekszik, az olcsóbbak­ból csökken a fogyasztás, a családok jövedelmüknek egyre kisebb hányadát köl­tik élelmiszerekre. A sze­rény jövedelműeknél ez a csökkenés lassúbb, • a na­gyobb jövedelműeknél vi­szont látványosan gyors. Életkörülményeink javulá­sát jellemzi a ruházati cik­kek kereskedelmi forgalmá­nak alakulása is. Az ötve­nes évek lódenkabát-mici- sapka egyenruhája után, a hatvanas évtizedben elkezd­tünk divatosan öltözködni; ebben is a hosszú idő alatt felgyülemlett kiéhezettség jelentkezett. Ma már kisebb jelentőséget tulajdonítunk az pedig csak valamikor tavasz- szal fejezhetik be. Időköz­ben kiderült, a technológiai szerelésbe is hiba csúszott. Ezt azonban az ÉLGÉP szakemberei példás gyorsa­sággal javították ki. A szövetkezeti vállalat­nak az építkezés elhúzódása miatt 10 millió fdHnt árbe­vétel, és 700 ezer forint nye­reségkieséssel kell számol­nia. A szerződésekben lekö­tött napi 45 ezer liter tej feldolgozásában a Hajdú megyei Tejipari Vállalat gyulai tejporgyára nyújt se­gítséget. A tejipari vállalat­tal az értékesítés eddig nyi­tott kérdéseiben is megálla­podtak. A Sárréti Tej ter­öltözködésnek; inkább a ké­nyelmes. egyszerű, de ko­rántsem olcsó ruhadarabok kelendők, mint a cifrák, a túldíszítettek, összes kiadá­sainkból a ruházkodásra köl­tött részarány is csökken. Ha viszonylag kevesebbet költünk élelmiszerre és öl­tözködésre, akkor mire for­dítunk1 többet? Lakásépítés­re, lakásberendezésre, a háztartások felszerelésére. Megtehetjük ezt azért is, mivel a lakbérre, a fűtésre, a világításra jövedelmünk­nek — országos átlagban — csupán mintegy 7—8 száza­lékát kell költenünk. Ezt az alacsony hányadot a még mindig tekintélyes állami do­táció teszi lehetővé. Hasonló a helyzet a köz­lekedés, a hírközlés, az egészségügy és a kultúra te­rületén: ezekhez a szolgál­tatásokhoz térítés nélkül, il­letve jóval értékük alatti áron jutunk hozzá. Ez a magyarázata annak, hogy leglátványosabban az iparcikk-fogyasztásunk fejlő­dik. Vegyük például a hűtő- szekrényt, amelyből a ke­reskedelem 1955-ben mind­össze 7 millió forint értékűt adott el. S bár az idők fo­lyamán a háztartási hűtő- szekrények árát leszállítot­ták, 1975-ben 1,J milliárd forint értékben adtak el az üzletek. Ettől kezdve mind kevesebbet költünk fridzsi- derre: ma már jóformán te­lített a piac, és szinte csak azok vásárolnak, akik kor­szerűbb vagy nagyobb ké­szülékre vágynak1. Híradástechnikai készülé­kekből például 1955-ben 189 millió forint értékű fogyott. Az idén ilyen termékekre — beleértve a színes tv-t, a Hi-Fi-tornyot — kereken hu­szonhétszer (!) többet, azaz: ötmilliárd forintot fordítot­tunk. Hasonló arányban ad­tunk ki mind több pénzt fényképezőgépre, filmfelve­vőre, órára, konyhai kisgé­mékeit ezután Hajdú megyé- ben is értékesítik. Öröm az ürömben, hogy a Békés megyei Állami Építő­ipari Vállalat jó minőségű munkát végzett, és ha másfél hónapos késéssel is, de vég­re megkezdődhetett a pró­baüzem. Érré január 22-én, pénteken került sor. A ter­melés előkészületei még legalább egy hetet vesznek igénybe, tgy a február else­jei indulásnak gyakorlati­lag már nincs akadálya. A városi tejellátó üzem kez­detben naponta 45 ezer liter, később 60 ezer liter tejet dolgoz fel. K. J. Fotó: Veress Erzsi pekre és egyéb, a kényelmet, a kulturáltabb életet szolgá­ló eszközökre. Szembetűnően megnőttek a lakberendezésre fordított ki­adásaink. Bútorra például huszonhatszor annyit fordí­tottunk az idén, mint 1955- ben. Természetesen ebben benne van a bútorok árának jelentős — évi 5—10 száza­lékos — növekedése is, ám a magasabb árért többnyire valamivel szebb, praktiku­sabb garnitúrákat árusíta­nak, s persze, nagyobb vá­lasztékban. A fogyasztás növekedéséhez a nagyará­nyú lakásépítés is hozzájá­rul : az új lakásba költözők általában nem viszik ma­gukkal a régi berendezést. Számba vehetnénk még azt az egymillió személyautót, amely szintén az elmúlt ne­gyedszázadban került a la­kosság birtokába, vagy azt a sokat mondó tényt, hogy az idén minden második ma­gyar állampolgár járt kül­földön — mind azt bizo­nyítja, hogy fogyasztásunk szerkezete gyorsan és gyö­keresen átalakult, korszerű­södött. Az életszínvonal emelke­désének ezt a gyors ütemét a következő néhány évben aligha élvezhetjük; jó ideje jelzik már ezt a különböző gazdasági prognózisok, a kormány és a párt által köz­zétett dokumentumok. Az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi, decemberi ülésé­ről kiadott közleményből is kitűnik, hogy 1982-ben az árak és a bérek emelkedésé­nek mértéke egyaránt 4—5 százalék lesz. Ezért szokás manapság úgy fogalmazni, hogy a következő időszak­ban a cél az áruellátás szín­vonalának, a lakosság élet- színvonalának megőrzése, szinten tartása, s ez — az elmúlt negyedszázad fejlődé­se után — a mai világban nem kevés. (Folytatás az 1. oldalról) nagyjavítások idején hasz­nálják fel. Gond akad az alkatrészei- látás egyes területein. Most a javítási időszakban — de a szezonmunkák ideje alatt is — a Rába-Steiger trakto­rokhoz hiánycikk volt a se­bességváltómű és a motorhoz szükséges többféle alkatrész. Némi probléma volt tapasz­talható az MTZ-traktorok alkatrészellátásában is. Csak néha lehet kapni például tengelykapcsoló tárcsát. Az IFA tehergépkocsik és az UAZ 463 B típusú személy- gépkocsi üzemen belüli ja­vítása alkatrészhiány miatt szinte lehetetlen. Jó a Claas Dominátor. a John Deere és a lánctalpas traktorok al­katrészellátása. A különböző gumiárukból, ékszíjakból a szükségletet eddig mindig sikerült megvásárolni. Gond van viszont a gumijavításhoz szükséges Tipp-topp ragasz­tó beszerzésével. Kényszer- helyzetből az elmúlt év őszén gumijavító részleget alakítottak ki a szövetkezet­ben. Más hiányzó alkatré­szek pótlására is kerestek megoldást. Így az esztergá­lyosműhelyben egyszerűbb alkatrészeket, mint példá­ul tengelyek, hidraulikus be­rendezéshez különböző csat­lakozókat, a kereskedelem­ben nem kapható csavaro­kat, anyákat készítenek. A gépjármű villamos műhely­ben dolgozó szerelők gene­rátorokat. indítómotorokat javítanak fel, illetve helyet­tesítik a hiányzókat más tí­pussal. A decemberben kijavított kilenc MTZ-traktort és egy IFA-tehergépkocsit jó rész­ben a kiselejtezett gépekből javították ki. de más alkal­makkor is felhasználják a selejtezett gépek használha­tó darabjait. A GERENDÄSI MUNKÁCSY TSZ-BEN az 1982. évi gépjavítás ja­nuár 4-én kezdődött. A téli­tavaszi munkákban a 25 gépműhelyi dolgozón kívül mintegy 8—10 traktoros és gépkocsivezető is részt vesz. Két csoportban folyik a gé­pek javítása; az egyik a gépkocsikat, a másik az erő- és munkagépeket javítja. A különösen kedvező ősz után a gépek jó állapotban Tartósabb akkumulátorokat gyártanak Az idén 300 ezer személy- és tehergépkocsi-akkumulá­tort készítenek abból az új típusú, műanyag házas vál­tozatból. amelynek gyártását külföldi licenc alapján kezd­ték meg az Akkumulátor- és Szárazelemgyárban. Ez azt jelenti, hogy minden négy akkumulátorcserére szoruló gépjárműből háromba az eddigieknél jobb indítási, elsősorban hidegindítási fel­tételeket biztosító, az idő­járásra kevésbé érzékeny akkumulátort szerelhetnek be. Szakszerű kezeléssel az akkumulátor élettartamát a duplájára, közel 4 esztendő­re lehet növelni. Az új konstrukció előnyeit nemcsak a gépkocsitulajdo­nosok, hanem nagyobb gaz­daságossága révén a válla­lat is élvezi. Már" a tavaly gyártott első 100 ezer darab­nál 10 millió forintos meg­takarítást értek el azzal, hogy mintegy 15 százalékkal kisebb ezeknek az akkumu­látoroknak az ólomszükség­lete, ami például egy sze­mélygépkocsi erőforrásánál másfél kilogrammal keve­sebb ólom felhasználását je­lenti. A korszerű műanyag há­zas akkumulátorok lezárt fedéllel kerülnek forgalom­ba, ugyanis javításra nincs szükség, így a ház megbon­tása is felesleges. vannak. Ez főleg a nagygé­pekről; a négy Rába-Sleigei- ről mondható el. Ezek folya­matos karbantartására, javí­tására egész év során ál­landóan ügyeltek. A hozzá­juk kapcsolódó munkagépek felújításához rendelkezésük­re áll minden alkatrész.- Ja­vításuk rendkívül költséges: egy-egy Hankmo ásóborona, vagy IH 10—770 típusú tár­csa felújítása mintegy 100 ezer forintba kerül. Az alkatrészek beszerzésé­re a korábbiaknál nagyobb gondot kell fordítaniuk, hogy a feltétlenül szükséges dol­gok időben rendelkezésre álljanak. Ezt az összes lehetséges forrás igény- bevételével (az AGRO- KER-ek, IKR-központ. alközpont, MEGÉV-, Rába gyár, AUTÓKER, magánke­reskedők) tudják biztosítani, több-kevesebb sikerrel. A hiányzó alkatrészeket házi­lag újítják fel, illetve gyárt­ják, esetleg külső segítség­gel. Nagyobb gond a szocialis­ta országokban gyártott gé­pek alkatrészeinek beszer­zésével van. Az SPS 420-as silókombájnt például úgy tudják üzemeltetni, hogy tartalékalkatrészként egy kiselejtezett silókombájnt vásároltak 70 ezer forintért Nehézkes a Zetor-Crystal és az MTZ-traktorok, az IFA, a Robur és az UAZ- gépkocsik, vagy a K—453- as bálázó alkatrészeinek be­szerzése is. A legszélsősége­sebb példát az 1980 decem­berében beszerzett T—130 lánctalpas traktor esete je­lenti: a garanciális időben meghibásodott hátsó híd al­katrészeit másfél hónapi ál­lás után, különböző helyek­ről, önmaguknak kellett be­szerezniük. A baj az, hogy az új gyártású gép alkatrész- ellátása várhatóan 1982-ben sem fog változni. Gondként kell megemlíteni azt is, hogy bár gumiáruból megfelelő­nek tartják az ellátást, egyes magyar gyártmányú ékszíjak élettartama továbbra is csu­pán néhány üzemóra. összességében: egy-két IFA-tehergépkocsi és T—130- as kivételével 1981-ben sze­rencsére hosszabb ideig sem­milyen gép nem állt műsza­ki hiba, vagy alkatrész hiá­nya miatt. Ki kell emelni viszont, hogy ehhez olyan információs hálózat is.szük­Tíz évre szóló együttmű­ködési szerződést kötött a Híradástechnikai Gépgyár és a Baranya megyei Elekt­rotechnikai Gépgyár — a kaputelefonjairól országszer­te ismert MEGYESZER. A hosszú távú kooperáció cél­ja, hogy kiszélesítse a HTG külföldön is elismert gyárt­mányainak háttériparát, s a közösen kialakított kor­szerű termelési eljárásokkal elősegítse a korábbinál ma­séges, mint például az IKR rádiótelefon-rendszere, amelynek segítségével gyor­san lehet tájékozódni a rendszerbe vont. gépek al­katrészeinek fellelhetőségé­ről. A TÓTKOMLÓSI HALADÁS TSZ gépműhelyében minden cen­timéternyi helyet a javítás alatt álló gépek foglalnak el. Az 1981. esztendő őszi időjárása kedvezett a beta­karításnak, és a mélyszán­tásnak. így a kombájnokat, valamint a szántó gépeket kevésbé vették igénybe. A, téli gépjavítás így az őszi munkák befejezésével lé­nyegében a múlt év decem­ber elejével kezdődött. A jól bevált gyakorlatnak meg­felelően a saját erő- és munkagépek javításában részt vesznek a traktorosok is, mint ahogy kampány ide­jén a műhelydolgozók segí­tik a különböző talajmun­kákat és a betakarítást. A javításhoz szükséges al­katrészekből sajnos, hiány mutatkozik. "Különösen az NDK gyártmányú betakarí­tógépek, tehergépkocsik, va­lamint az IH munkagépek alkatrészellátása mondható rossznak. Műszaki áruból sem mindig kielégítő az ellá­tás. Egyes gumiabroncsok és ékszíjtípusok beszerzése nagy gondot okoz. Aránylag jó a KITE-rendszerekhez tartozó gépek alkatrész-utánpótlá­sa, bár időnként itt is van hiánycikk, mint például a megfelelő minőségű gumiab­roncs. A hiányzó alkatrészeket saját és a környező terme­lőszövetkezetekben levő használaton kívüli, gépek bontásával, valamint házila­gos gyártással igyekeznek pótolni. Számos, hasznos újí­tás is született a kényszer- helyzetben. A szükségmegol­dások azonban sok esetben nem egvenértékűek az ere­deti alkatrésszel. s csak ideiglenesen pótolják <* hi­ányt. Az összeállítást írták: Szekeres András Gál Sándor Madács János Komlósi Sándor Pusztai József Sulyok Lajos gasabb műszaki színvonalú, jobb minőségű termékek gazdaságos előállítását. Az együttműködés első terméke a HTG új, Elkon U—400-as típusú autqdfag- nosztikai mérőpadja lesz. A MEGYESZER dolgozói a Híradástechnikai Gépgyár­ban szerzik meg a szüksé­ges szakismeretet, s az idén már ötven mérőpadot állít elő közösen a két vállalat. Beszélgetőnk (?) Az egyik nagyvállalat kacskaringós folyosóján har­minc felé járó fiatalembertől kértem útbaigazítást. Mi­előtt válaszolt volna, rögtön más irányba terelte a be­szélgetésünket. Azazhogy, minden igyekezetem ellenére is csak „beszélésnek” nevezhetném azt a röpke, de szá­momra kemény félórát, amit együtt töltöttünk a folyo­són. — Eredetileg üzemmérnök vagyok, de most teljesen más beosztásban dolgozom — kezdett hozzá mondaniva­lójához. — Amikor elvégeztem a főiskolát, egy ideig ter­melőszövetkezetben dolgoztam. — És miért ment el onnan? — szerettem volna meg­kérdezni, de csak az ésig jutottam, máris közbevágott. Elmondta: amikor leszerelt a katonaságtól, a volt mun­kahelyén lefokozták, más beosztásba tették. Üjabb kérdés volt a nyelvemen, de nem hagyott rá időt, tovább folyt belőle a szó: — Nem az a helyzet, hogy nem szeretem a mező- gazdaságot. Nem riadok vissza a munkától, attól sem, hogy meg kell fejni a teheneket, vagy órákig a határt kell járni. Arra persze nem gondolt, hogy én is szeretnék vég­re szóhoz jutni. Kezdem belátni, hogy erre nem kerül sor. Félóra múltán feladom. Majdcsak megtalálom valahogy kérdezősködés nélkül is az igazgatót. Ugyanis csak azt akartam megkérdezni: „Merre van a titkárság?” ... — lipták — Fogyasztási szerkezetünk ma Új autódiagnosztikai műszer Gál Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom