Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-17 / 14. szám
1982. január 17., vasárnap Evet kezd a DETE A BAGE (Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés), a BZR (Békéscsabai Zöldborsótermesztési Rendszer) és az FLR (Füzesgyarmati Lucernatermcsztési és Juhte- nyésztési Rendszer) után újabb rövidítést tanulunk Békés megyében. A DÉTE (a Dél-Békés megyei Termelő- szövetkezetek Gazdálkodási Társulása) az elmúlt év közepén alakult meg, és az eltelt néhány hónapot elsősorban működési feltételeinek kialakítására használta fel. A 27 alapító tsz és három szövetkezeti vállalat természeti adottságaik és erőforrásaik jobb kihasználására, tevékenységük összehangolásával a termelés közös, magasabb fokú megszervezésére, a nagyüzemi gazdálkodás eredményességének és jövedelmezőségének fokozására társult megyénk déli felében. E célok konkrét megvalósítását január 1-gyel 'kezdte meg. Erről a gyakorlati tevékenységről beszélgettünk Horváth Pállal, a DÉTE igazgatójával, aki elöljárójában a következőket mondta a társulásról: — önálló gazdálkodó szervezetek közös érdekeit kell megtalálnunk és érvényre juttatnunk. Legalapvetőbbnek tehát az érdekegyeztetést, a tevékenység összehangolását, más szóval a koordinációt tartjuk a termelésben. amit egyfelől a társulás szolgáltató tevékenységének megszervezésével, másfelől pedig az együttes feladatok teljesítését segítő ■ ágazati munka révén oldhatunk meg. — Mit jelent mindez közelebbről? — Kezdjük a koordinációval. Ez jelenti az éves, középtávú és távlati tervek összehangolását, a számviteli és információs rendszer egységesítését, együttes korszerűsítését. az élenjáró technika és termelési technológiák meghonosítását, elterjesztését, a tapasztalatok közös elemzését és hasznosítását, a belső és külső kapcsolatok rendszerének kiépítését. A társulás szolgáltatásai mindezeket hivatottak elősegíteni. Így már megtettük az első lépéseket a takarmánykeverő üzemek összehangolt és jövedelmezőbb kihasználására, megszülettek a konkrét elképzelések a térség központosított növényvédelmi és folyékony műtrágyával való ellátására. Már ebben az esztendőben IFA-alkat- részraktár létesül Nagyszénáson a DÉTE több mint 400 tehergépkocsijának kiszolgálásáig. Amit még az előbbieknél is nagyobb jelentőségűnek tartunk, az az energiafelhasználás ésszerűsítésére megindított programunk. Dél-Békés jelentős árugabo- na-termelő táj, nem mindegy hát, hogy milyen költségekkel üzemeltetjük azt a harmincegynéhány szárítót. A költségcsökkentésben nemcsak az olajról, gázfűtésről történő átállás segít bennünket, hanem egy nagyszerű nagyszénási találmány is. Ezenkívül megkezdődik — kísérletképpen először Gádoroson — termálvizek hasznosítása is. — A költségek csökkentése mellett a hozamok fokozása, a termelés növelése sem hanyagolható el, ebben milyen többletet ígér a DÉTE? — Ebben máris fontos előrelépésről számolhatok be. Nyolc szakmaközi bizottságunk az ágazati szervező munka keretében részletekbe menően fölméri a gabona- termelésben, az iparinövénytermesztésben, a vetőmagtermelésben, a baromfi-, sertés- és szarvasmarha-tenyésztésben mindazokat -a lehetőségeket, amelyeknek kiaknázásával a DÉTE — természetesen a tagüzemek nyereségének fokozásával — többet adhat a népgazdaságnak, mint eddig. — Ez így elég általánosan hangzik, azon kívül nem tudom, hogy megváltják-e a világot a különböző bizottságok. — Akkor mondok egy kézzelfogható példát. A szarvas- marha-terfyésztési szakbizottságunk már ülésezett. Az új szabályozás szerint megint érdemes hizlalni, ehhez azonban megfelelő húst adó fajta kell. Erre nézve alakítanak ki állásfoglalást és adnak tanácsot az üzemeknek. — Az állásfoglalás kötelező a tagüzemekre? — Nézzük akkor a DÉTE működését. Legfelsőbb szintű irányító szerve az igazgatótanács, amelynek a tagüzemek első számú vezetői a tagjai. A szakbizottság az igazgatótanács-ülés elé terjeszti javaslatait, aki ellene szavaz, arra nem kötelező a határozat. Ez nem jelent anarchiát, mert az együttműködés alapja a közös érdek, s nem a gazdálkodó egységek önállóságának csorbítása. A tanácsülések határozatainak végrehajtásáért felelős igazgatóság működése is ezen alapelvek megvalósulását kell, hogy szolgálja. — Mi szerepel a távlati tervekben? — Erről .talán még korai beszélni, de annyit elmondhatok, hogy a VI. ötéves terv végére általánossá szeretnénk „tenni" a hektáronkénti hat tonna feletti búza- és 10 tonna körüli kukoricahozamot. Kilencezer hektáron termesztünk cukorrépát, s az előbbiekkel, meg a többi ipari növénnyel együtt ez már a DÉTE növénytermesztésének 95 százalékát határozza meg. Emellett 10 ezer sertest hizlalunk meg nagyüzemi telepeken, 23 ezer tonna csirkehúst állítunk elő, tejet és marhahúst termelünk, évről évre növekvő szinten. Olyan programnak tartjuk ezt, amiért érdemes összefogni. Köváry E. Péter Kifutni az utcára és sírni... Enektanárnő Nagyszénáson O Olvastam valahol, hogy „hová lett a Kodály-módszer ? Hogy jószerével zenei alaptudás nélkül jönnek ki a ti' zennégy évesek az általános iskola nyolcadik osztályából. ízlésüket pedig szinte kizárólagosan a rockzene tölti ki. Meghökkentem. Nem a felismerésen, azon már túljutottam régen, inkább azon, hogy talán csak nem a Ko- dály-év kezdete okozta ezt a kemény felhördülést? Ha igen, ha nem, a lényeg a fontos: éppenséggel ideje érkezett annak, hogy az általános iskolai énekoktatásról, a zenei nevelésről az elfogadott minimálisnál többet beszéljünk. Példák bizonyítják, hogy a — sajnos — huszadrangúvá esett énekoktatás csak egyetlen esetben képes valamennyire is betölteni a zenei nevelés embert formáló hivatását: ha hivatásának érzi az énektanár. És támogatják, nemcsak eltűrik, ha énekkart szervez, ha ezt is vállalja, habár sehol sincs előírva. Magyarán: nem kötelessége. Kodály országában ... O A nagyszénási Cza- bán Samu Általános Iskola ének- tanara, Dénes Lászlóné, Margitka, ilyen tanár. Nagyon is ilyen. Ezt több mint húsz esztendeje bizonyítja. 1955 óta karnagya az iskola énekkarának, sorra nyerik a versenyeket, szemléket, 15 évig énekelt az országos hírű orosházi Madrigálban, hét éve tagja a Békés megyei pedagógus női karnak. Az élete valóságos regény. — De csak egy fejezetben —> mondja mosolyogva, mintha önmaga jellemével is illusztrálná a tételt: aki a zenét szereti, aki a zenében él. az harmonikus ember. Aztán megmagyarázza, mi az. hogy egy „fejezetben?" — Vásárhelyen végeztem a tanítóképzőt. 1954- ben kerültem Nagyszénásra. Akkor nem mi választottunk munkahelyet, hanem kijelölték. Nem bántam meg, jól érzem magam itt. 1955 már fordulatot is hozott az életemben: szakfelügyelőnk, szegény Dutkon Laci bácsi meglátogatta egy énekórámat. Behívatott. Majdnem sírtam a félelemtől. Aztán meg az örömtől, mert azt mondta: Margitka, magát felhozzuk a felső tagozatba . éneket tanítani. Ilyen énekórát, mint amilyet maga tartott, régen hallottam. Tizenkilenc éves voltam. Csoda-e, ha úgy éreztem: ez már a mennyország? Még aban az évben kórust szervezett, és hetenként négy órában tanított éneket egy-egy osztályban. Akkor még heti négy órában. Most kettőben. Érződik a hangjában cseppnyi keserűség is, pedig amit Dénesné, Margitka Nagyszénáson művelt két és fél évtized alatt, az nem mindennapi. Ahogy beszélgetünk, és most is, ahogy írom ezt a riportot, észre- veszem: ha így haladunk, olyan érzése támadhat az olvasónak, hogy végesteien végig Margitka dicséretét zengjük. Szívesen dicsérjük azokat, akiket öröm dicsérni. Akiket nem mi dicsérünk, hanem a tetteik, sikereik méltatják áldozatvállalásaikat. Mert nem lehet másképp. Áldozatvállalás nélkül a langyos középszer az uralkodó széljárás. Azt mondtam fentebb, hogy regény az élete. Ő azt, hogy „egy fejezetben”. Később kiderül, hogy azt jelenti : végig itt, Nagyszénáson, ahol azóta is él, dolgozik. Ahol három szakkört vezet a művelődési házban, hogy a Madrigál 15 évét és a pedagógus női kart ne is említsük. Mi ez a három szakkör? Kamarakórus, asszonykórus és cite- razenekar. Ez utóbbi kettő a pávakör. De térjünk vissza az iskolához. — Láttam a múltkori cikkét. Az orosházi zeneisko- lasoKiol. Meg a Yehudi Me- nuhin-idézetet: „A zene az emberi harmóniateremtés kísérlete”. Nagyon igaz! Azt is olvastam, hogy egyre többen hiányolják a Kodály- módszert. A zenei anyanyelv mélyebb művelését. Persze, heti két órában az nagyon kevés. Mégsem egyenlő a nullával. Tehát: valami. Elmeséli, hogy képzős korában Iluskát énekelte a János vitézben, hogy felvételi vizsga nélkül akarták elvinni a színművészeti főiskolára, hogy mégis és miért jött ide, Nagyszénásra. Azt is elmondja, hogy legjobb barátnője, a Gádoroson éneket tanító Pörneki Istvánná, Jolika, együtt végezték el a főiskolát, és ez a barátság, a közös hivatás szeretetének állandó perma- nenciájában él és virul. Azután pedig arról, hogy amit tesz, ahogyan dolgozik, ez számára „életforma". Csak ennyi, röviden és lényegében. Visszatekintünk évekre, hogyan változott-alakult az énekoktatás az általános iskolában. — A tantervi előírás húsz dal. Ez a törzsanyag. (Régebben én választhattam ki, most már nem.) Hozzá ehhez munkafüzed feladatok, zenehallgatás, szolmizálás, gyakorlás, olvasás-írás. Felelősségem teljes tudatában kijelentem: nincs rá elég időnk! Heti két óra kevés. Szorozhatjuk, oszthatjuk: kevés. Mit lehet tenni? Bevetni minden energiánkat, tudásunkat, akkor talán öszszejön annyi, hogy a lelkiismeretünk nyugodtabb lesz. De nem „harmonikus” ... Tessék véleményt alkotni! Van-e tennivaló, és a Ko- dály-év alkalmából (meg a tavalyi Bartók-év ürügyén) emelik-e fel a szavukat az énektanárok, zenepedagógusok: nem jó az, ha az ifjúság csak a rockzenén és a diszkón nő fel. — Pusztába kiáltott szó — mondanám én, de Margitka megelőz, hasonlóval. — Nézze, nem a mi, iskolánkról van szó, hiszen az csak egy a sok ezer közül. De! Egy csomó szakkörbe irányítgatjuk a gyerekeket. Szétforgácsoljuk az idejüO Nagyszénáson új iskola épül. Nyolc tantermes. Az építők szeptemberre ígérték a tanügyi szárny átadását, ha helyileg is besegítenek a szakipari munkákba . . . Sze- lezsán János igazgató bizakodik. „Ha így lesz, megszűnnek a szükségtantermek, a felső osztályok az újba költöznek, a régi, központi iskolába pedig az alsók.” Tervek, mértéktartók, álmodozók. Ezekről még Margitka beszél. — Üttörő fúvószenekart szeretnénk alakítani. A tsz adna pénzt hozzá, meg jó lenne, ha a megye is valamit. Mondjuk az ifjúsági szervezetek. Harminctagú lenne a zenekar, kétszázezer forint értékűek a hangszerek. Május elsején, iskolai, községi ünnepségeken játszhatnánk ... Az igazgató és az énektanárnő is megemlíti: „Szó esett arról is, hogy itt, SzéA művelődési ház kamarakórusának próbáján. „A zene a harmóniateremtés kísérlete ...” két, érdeklődésüket. És a kórus, mint „szakkör" — hát tagadjam le?! — az utolsók között említendő. Az a bizonyos ló, és a túlsó oldala. Ha a szakkör természettudományos, akkor a vagy-vagy esetében a kórus ejtve van. Ezek a pici (?) keserűségek. És annak a hiánya is, hogy valaki azt mondja nekik, miután éveken át sorra nyerik az Éneklő Ifjúság járási versenyeit: szép volt. Margitka. köszönjük! De nem mondják. Vagy lényegtelen. ha szóba kerül. S mit csinál ilyenkor az, akinek „életformája" ez az élet? Megrázza magát, és folytatja. Mert amikor ott áll a kórus előtt, és az a kórus gyönyörűen énekel, ezt az élményt senki nem. veheti el tőle. Ilyenkor az ember félhangosan mondja maga elé: „Ez az enyém. Több a kitüntetéseknél, a félfigyelemmel adott kézfogásnál. Ezért érdemes”. És zeng az a kórus, mintha máris állna a Kodály megálmodta „magyar zene zengő tornya”, és a taps . .. nos, a tapsnál nincs gyönyörűbbé — Annál sem, amikor tavaly. az Éneklő Ifjúság megyei bemutatóján dr. Mi- hálka György, a zsűri elnöke. a szegedi tanárképző főiskola docense azt mondta: „Szép, tiszta éneklésük igazi zenei élményt adott." Akkor szerettem volna kifutni a teremből. ki az utcára, sími. náson, ének-zene tagozatos osztályokat szervezünk. Egy ideje azonban nagy a csönd, senki sem mondta, igen vagy nem." Hatszázharminc tanulója van a szénási Czabán Samu Általános Iskolának. Arra már nincs lehetőség, hogy külön fejezetet szenteljünk az itteni „Ifjú zenebarát”- mozgalomnak, hiszen Szénás az elsők között volt 1972- ben, ahol ilyen hangversenyeket rendeztek. Nézegetem az albumot, őrzi a múltat. Kocsis Albert, Szabó Csilla, Herbály András, Béres Ferenc bejegyzése mellett azt, amit az első hangverseny után Mező László gordonkaművész írt: „Köszönet és hála a kedves énektanárnőnek előkészítő munkájáért, mely fáradhatatlan és igen gyümölcsöző.” Emlékeznek? Hogy kitüntetés, elimerés? Ez a legjelesebbek közül való. Tudom, hogy Dénes Lászlóné, Margitka legközelebb, amikor újra odaáll a kilenc- ventagú iskolai énekkar elé, és felemeli a kezét, arra gondol majd: „Lehet bármennyi rossz, egy pici keserűség is, minden; ami most következik, az mindenért kárpótol”. És zeng majd a „magyar zene zengő tornya”. Ahogy Kodály megálmodta, megjósolta. Talán egyre jobban, mindenütt. Sass Ervin A Gyomai Háziipari Szövetkezet devaványai kivarró részlegében 25 nő dolgozik. Az ügyes kezű lányok és asszonyok pulóvereket és kardigánokat, e hónaptól pedig új termékként, bérmunkában, szoknyát varrnak. Januárban egyebek között 12 ezer szoknya hagyja el az üzemet Fotó: Szekeres András Egészségügyi ellátás Gyulán Az ötnapos munkahét bevezetése után az egészség- ügyi szolgálat Gyulán a következőképpen alakul; a felnőtt járóbetegeket a Dob utca 3. szám alatt fogadják, hétfőtől péntekig, mindennap fél 8-tól 17 óráig. Ügyelet naponta 17 órától másnap reggel fél 8-ig, illetve pénteken 17 órától hétfő reggel fél 8-ig lesz. A gyermekorvosok hétköznapi rendelési ideje a Kárpát utca 11-ben nem változott, szombaton pedig 9-től 12 óráig látják el a rászorulókat, e gyermekkórházban 7-tcl 13 óra 30 percig lesz szakrendelés. A fekvő beteg gyermekek ellátását a központi orvosi ügyelet végzi, a nem fekvő betegekről pedig a gyermekosztály gondoskodik. A szakrendelések szombatvasárnapi munkarendje a gyulai kórház rendelőintézetben némiképpen változott. Szombaton a sebészeti szak- rendelés fél 8-tól fél 12-ig, a nőgyógyászati szakrendelés 3-tól 12-ig, a szájsebészet 8- tól 13 óráig, a belgyógyászati szakrendelés fél 8-tól fél 12- ig, a laboratórium 8-tól 13 óráig, a röntgen 8-tól 14 óráig, az EKG pedig fél 8-tól fél 12 óráig várja a betegeket. A fogászati körzeti műszak a Munkácsy utca 2. szám alatt 7-től 15 óráig rendel. A fogorvosok itt fogadják Szeghalom rendelő- intézetének akut ellátásra szoruló betegeit is. Ez idő után minden fogászati beteget az ügyelet idején a száj- sebészeti osztály gondoz. Vasárnap és ünnepnapokon a rendelőintézetben ügyeleti szolgálat is lesz. így a száj- sebészeti osztály szombaton 13 órától tart ügyeletet, a laboratórium szombaton 13 órától vasárnap 13 óráig, ezután hétfő reggel 8-ig pedig a készenléti ügyelethez fordulhatnak a betegek. A rendelőintézeti röntgen szombaton 14 órától hétfő reggel 8 óráig tart nyitva. A körzeti orvosi ügyelet és detoxikáló pénteken 17 órától hétfő reggel fél 8-ig látja el a rászorulókat. A szeghalmi rendelőintézet ellátási területéhez tartozó betegeket sürgős esetben a szombati napon üzemelő gyulai szakrendelések fogadják. Szombaton, vasárnap és ünnepnapokon a műszakot nem tartó szak- rendelések betegeit az osztályokon gyógyítják. Vasárnap és egyéb ünnepnapokon a rendelőintézetben rendes műszak egyik szakrendelésen sincs. B. Zs.
