Békés Megyei Népújság, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-16 / 13. szám

1982. január 16„ szombat Nem csak szemléleti probléma Megyénkben sajátos he­lyet foglal el a mezőkovács­házi járás. Egyrészt, mert múltját, jelenét, de jövőjét is elsősorban a mezőgazda" sági jelleg határozza meg, másrészt, mert területén nincs város, amely megfe­lelő vonzerőt fejthetne ki a térség településeire. Ez a tény az oktatásügy­ben is érezteti hatását. Is­kolahálózata elavult, s bi­zony évtizedek óta komoly pedagógushiánnyal küsz­ködnek. A járásban is érez­hető demográfiai csúcs éppen ezért jelent a szoká­sosnál is nagyobb gondot a térség általános iskolái szá­mára. Idén például a járás­ban 5 új első osztályt indí­tottak. így összesen 5762 di­ák jár — plusz 110 kisegítős! — általános iskolába. Talán két esztendeje, hogy a me­zőkovácsházi járás óvodai, általános iskolai gondjairól e lap hasábjain már írtam. Az akkori kép nem volt túl kedvéző. A mostani sem, bár lassú változás, javulás még­is érzékelhető egyszerre több területen is. Erről, a szá­mok segítségével, Tóth Zol­tán., a járási hivatal műve­lődésügyi osztályának veze­tője adott rövid áttekintést. Kevés a pedagógus —• Kevés a járásunkba pályázó pedagógus, s a tan­testületekből is nagy az el­vándorlás. Egy év alatt 33 tanítónk, tanárunk ment el, és 43 érkezett. Az ok talán a város hiányában kereshe­tő. Ez évtizedes gondunk, s ez indokolja, hogy ebben a tanítási évben is 27 képesítés nélküli pedagógust foglal­koztatunk. Bár meg kell je­gyeznem, ebből csak hat nem tanul tovább. Szakos ellátottságunk tavaly 79,9 százalék volt, idén pedig 77,6 százalék. Különösen , a készségtárgyakat tanító pe­dagógusokban van nagy hi­ány. Érthető, hogy a nyug­díjba vonuló kollégákat igyekszünk maradásra bír­ni. Kevés sikerrel. Hiszen, aki csak teheti, a városokba költözik. — Jó szolgálati lakásokkal talán megoldható lenne a nagyfokú elvándorlás, s ta­lán nőne a járás vonzereje is — vetem közbe. — Ez igaz. Valami előre­lépés történt is. De ez kevés. Még mindig nagyon gyatrán állunk a szolgálati lakások .számában, állagában egy­Ez is iskola aránt. Sőt, némi csökkenés tapasztalható azáltal, hogy néhány tanács eladta a pe­dagógus szolgálati lakást a benne lakóknak. Ez részben érthető is. Ugyanis olyan rossz állapotban voltak, hogy már nem bírták anya­gilag az örökös felújítást. De mi van akkor, ha a ma még ott lakó pedagógus elköl­tözik? Ezért nem érthe­tünk egyet ezzel az eljárás­sal. Hiszen az újonnan érke­zőket nem költöztethetjük az eperfa alá! Azért, valami megváltozott — Bizonyára még mindig jócskán akad a járásban szükségtanterem, s azt is tudom, hogy néhány telepü­lésen 5—6 helyen is műkö­dik az általános iskola. . — Igen. Tantermeink 21 százaléka szükségtanterem. Éppen ezért a községi taná­csok, a társadalmi munká­sok egyre többet áldoztak a tanteremgondok enyhítésére. Sok helyi kezdeményezés bi­zonyítja ezt. Saját erőből az elmúlt tervidőszakban 12 tanterem épült, s azóta is adtak át négy újabbat. Ál­lami beruházásból Mezőko- vácsházán 8 tanterem épült, Mezőhegyesen pedig remél­jük, hamarosan elkészül az új nevelési központ. Jó né­hány tornaszoba, s két tor­nacsarnok is elkészült. Sza­porodott a korszerű napkö­zis konyhák száma is. Tehát a körülményekben, a tár­gyi feltételekben történt előbbre lépés. Bár meg kell jegyeznem, a tantermek bú­torzata ma is nagyon régi, elavult. Javult a napközis ellátottság, s ezen belül kü­lönösen a cigánytanülók nap­közis felvétele. Ezen a téren egyébként komoly eredmé­nyeket értünk el a múlthoz képest. Jelentősen csökkent ugyanis a relatív túlkoros cigánytanulók száma. Befe­jezésül hadd említsek meg egy számot, ami a lakosság áldozatkészségét bizonyítja. A mezőkovácsházi járásban csak az általános iskolák számára a szülők, a szocia­lista brigádok az elmúlt év­ben 1 millió 297 ezer forint értékű társadalmi . munkát végeztek. „Robbanás” Kunágotán A járási hivatalban meg­ismert százalékok, általános helyzetkép után kíváncsi lettem az egyedire is, így el­indultam Kunágotára. A csípős hidegben először az újtelepi iskola négy tanter­mét térképeztem fel. Majd némi eligazítás után rátalál­tam a templom melletti négy tantermes iskolára, a napközi udvarán álló, illet­ve dűledező falú házikóban egy elsős osztályra — elké­pesztő látvány volt!' —, majd megtalálva a főépüle­tet, bekopogtam az igazga­tói irodába. Később kide­rült, órán van Farkas Já­nos igazgató. Felkészültem a hosszan tartó várakozásra, mikor a gondnoki szobába vagy öt nebuló ront be. vö­rös arccal és fülekkel, foly­ton egymás szavába vágnak, míg végre kiderül: a „rácsos” iskolában felrobbant az olajkályha. Nosza, szaladok, aggódó lélekkel magam is velük. Néhány lépés hátrá­nyom miatt az épületben eltévedek, s a pedagógusla­kásban kötök ki. De nyitva ott minden ajtó, így a kert­kapun át már be is jutot­tam az osztályba. A fiatal, kedves arcú tanító néni már öltözteti a gyerekeket. Bemegyünk az osztályba. A füstön át is látni, nagyon rossz, sok mindennek, csak iskolának nem való épület­ben, teremben vagyok. A ta­nító néni feje búbjáig beta­karva a kíméletlenül tapadó korommal. Ma már itt nem le§z tanítás, gondoltam. An­nál is inkább mert mestert szerezni Kunágotán sem gyerekjáték. Elsős osztály egy rozoga kis épületben Fotó: Fazekas László Pályaválasztás zenére Pár éve még ki hitte volna, mi mindenre alkalmas a disz­kó? De csalatkoztak, akik pusz­ta táncos szórakozási lehetősé­get láttak benne. Először csak diaképeket, később már rajz-, sőt rövid játékfilmeket is vetí­tettek, imigyen járulva hozzá az ifjúság .közművelődéséhez. Hírek keringenek már diszkóban tar- v tott ismeretterjesztő előadások­ról. előadói műsorokról. S íme, mit hallok a minap a rádióban? Az egyik fővárosi diszkóban pá­lyaválasztási tanácsadást tarta­nak a tánc szünetében. Bár első hallásra kissé furcsá­nak tűnik ez a párosítás, job­ban belegondolva nem találha­tunk benne semmi kivetnivalót. Elvégre: ,,ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez”. És miért lenne baj, ha valaki épp itt dönti el, milyen szakmát, hivatást vá­laszt? A diszkó népszerűsége már régóta nem vitatott. Minden háj­jal megkent közművelődési szak­emberek. ügyes pedagógusok ne­mes célokra használhatják ezt a népszerűséget. Egyszer talán azt is megérjük még, hogy gyerme­keink táncolva tanulják a ma­tematikát. És miért ne, ha így megtanulják? —gubucz— Balettoktatás az iskolában Az elmúlt év november végé­től már nem csak a Megyei Mű­velődési Központba járhatnak a balett iránt érdeklődő békéscsa­bai kisdiákok. Ekkor kezdte meg ugyanis működését a Szabó Pál téri általános iskolában a mű­velődési központ kihelyezett ba­lettiskolája. A tanulók körébeír rendkívül nagy az érdeklődés a balett iránt. Bizonyítja ezt, hogy jelenleg 52-en, főként első osz­tályosok — vesznek részt heti egy alkalommal, az iskola tor­natermében sorra kerülő okta­táson. 14 Újra át a másik épületbe. Vége az órának. Az igazga­tó készségesen segít a kun- ágotai oktatás gondjaiban el­igazodni. — Iskolánkba 450 kisdiák jár. Láthatta, a templom melletti négy tantermünket a tanács tavaly újítatta fel. — De a folyosón két osz­tálynyi gyerek sem férhet el a szünetben! — jegyzem meg. — ■ Ezért készült a mű­anyagtető, hogy legalább eső idején oda húzódjanak a gyerekek. —• Ne haragudjon — aka­dékoskodom —, de a „rá­csos” iskola, és a napközis konyha udvarán levő sufni minden, csak nem oktatásra alkalmas helyiség. No és a főépület is javításra szorul — mutatok tekintetemmel a repedezett falak felé. — A tanács igyekszik se­gíteni a gondjainkon. 1982— 83-ra talán kapunk másfél milliót felújításra. Akkor a főépület reméljük, végre a fűtéssel együtt rendben lesz. — A sok épületben ‘ ho­gyan tudják az ismerethor­dozó eszközöket használni ? Hiszen tulajdonképpen min­den épületben elkelne egy- egy. — Próbáltuk hurcolni őket. Csakhogy az írásvetítőből kettő így ment tönkre. A hidegben elpattant a lencsé­jük. — Elnézést, de az új do­kumentumok szerinti okta­tás — enyhén szólva — né­mileg jobb feltételeket igé­nyelne. Ha már esélyegyen­lőségről beszélünk — jegy­zem meg lehangoltam — Arra már van remé­nyünk, hogy még két tanter­met építsünk, és akkor be­vezethetjük . a szaktantermi oktatást. — S ehhez hogyan állnak szaktanárokban ? — Harmincnégy pedagó­gusunk van. kettő hiányzik. — Hogyan sikerül idecsa­logatni" a szakembereket? — Elsősorban az idevaló­Irigylésre méltó dolga lehetett Christian Ludwig brandenburgi őrgófnak, aki 1720 nyarán Karls- badban találkozott a kötheni fe­jedelem udvari karmesterével, Johann Sebastian Bachhal. Saját kis, házi zenekara számára ren­delt koncerteket a jól foglalkoz­tatott komponistánál, s ekkor még maga sem gondolta, hogy a művek megszületésével az ő neve is bevonul a zenetörténet­be. Bach 1721-ben megírt, hat kamarazenekari concertóját az­óta is a remekművek között, Brandenburgi koncertek cím­szóval játsszák szerte a világon. Irigylésre méltó dolga lehet a nagyhírű Liszt Ferenc kamara- zenekar tagjainak is, akik majd húszéves működésük óta — Vi­valdi, Händel, Haydn, Mozart és a kortárs szerzők művei mellett >— lemezre játszották Bach Ze­nekari szvitjeit, a János-passiót, A fuga művészetét és a Bran­denburgi versenyeket is. Ez utóbbiak közül a legnépszerűbb a III. G-dúr concerto szólalt meg tolmácsolásukban az Országos Filharmónia január 12-i hang­versenyén a Jókai Színházban. Előadásuk érdekessége volt, hogy a három csoportra osztott vonóskarban minden muzsikus önálló szólamot játszott, s a tíz kiváló szólista csemballóval ki­egészített játéka mindkét tétel­ben sodró erejű kamaramuzsi­kálást teremtett. Händel tizenkét concerto gros- sója korban és műfajban is ro­kon Bach versenyműveivel. A koncertáló jelleg itt még az egyes szólamok és a ráfelelő együttes egymás mellé rendelt­ségén alapul. A teljes létszámú­vá egészült kamarazenekar egy finom műszer pontosságával, tö­kéletesre csiszolt összjátékkal mutatta be Händel: B-dúr con­certo grossóját. Muzsikálásuk a játékosan díszített harmadik és a hornpipe=duda elnevezésű ne­gyedik tételben szólt a legszi- porkázóbban. A barokk zenei csemegék után Haydn, * 1767-ben Eszterházán megírt, D-dúr zongoraversenye hangzott fel. A mű nem állítot­ta nehéz feladat elé a közremű­ködőket. A kezdő tétel feszes tempója, friss, közvetlen hang­vétele, majd az Andante pana­siakat keressük. Mert lakást, azt nem tudunk adni. „Palota és kunyhó” — Pedig — veti közbe az igazgatóhelyettes Kovács István — 15 éve, mikor ide­kerültem, 11 szolgálati lakás volt. Abból lett óvoda is, a többit életveszélyesség miatt le kellett bontani. Maradt öt. Ebből egy van elfogad­ható állapotban. — Lehet, a kákán is cso­mót keresőnek találnak. De sétálásaim közben láttam a fogorvosi és a másik orvosi lakást. Ez utóbbit, ahogyan mondták, most újították fel több mint 1 millió forintért. Kis tollaslabdapályával az udvaron . . . Mindkettő rop­pant elegáns, hogy e szolid jelzőnél maradjak. Pedagó­guslakásra nem futja? — Ebben az ötéves terv­ben nincs szó róla — jegyzi meg halkan az igazgató. De nem is ettől félek én most a legjobban. A község a VI. ötéves tervben hozzákezd a vízműhöz, épül még egy or­voslakás egymillióért, az ösz- szedőlőben levő mozi szere­pét átvett művelődési ház ugyancsak felújításra vár, no és az iskola. Félő, e nagy feladatokból a „maradék­elv” alapján megint mi ma­radunk ki. Nagy baj, hogy nincs pedagóguslakás, hiszen nagyon kell a szakember, de még nagyobb baj, ha nincs tanterem. Útban hazafelé lassítok az egészségház-orvoslakás mel­lett. Töprengek. Nagyon fon­tos egészségünk védelme. Természetes, hogy áldozunk rá. De miért ilyen hosszan, lemaradva kullog mögötte a tudást, emberséget, szakkép­zettséghez alapot nyújtó ál­talános iskola helyzete Ku­nágotán? Hiszen a jövő szakembergárdája, orvosai itt nevelődnek. Illetve kel­lene, hogy nevelődjenek. Az egyenlő esélyek alapján. Ké­tes , vigasz, hogy nemcsak Kunágotán van így. B. Sajti Emese élőben szosra forduló cantilénája a ze­nekarra irányította figyelmün­ket. A képernyőről riporterként megismert szólista, Némethy At­tila az első és második tételben nem tudta átvenni a kitűnő ze­nekari indítás hangszíneit, tem­póingadozásai és éneklő legató- jának hiánya miatt adósunk ma­radt a haydni muzsikálással. A harmadik tétel verbunkos stílus- fordulatát már jól érezte, s azt tökéletes zenei és technikai biz­tonsággal oldotta meg. A fiatal zongoristától — az elmúlt évek­ben elért eredményei, az athé­ni, brüsszeli és a tokiói zongo­raversenyeken nyert díjai alap­ján — joggal várhatunk a jövő­ben erőteljesebb egyéniségű zon­gorázást. A hangverseny műsorának má­sodik részét Mendelssohn: c­moll szimfóniája jelentette. A szerző szerint eredetileg stílus­tanulmánynak szánt, gyermek­kori müveket a Liszt Ferenc ka­marazenekar ásta elő a feledés­ből, játszotta felvételre mind a tizenhármat, és nyerte el az öt lemezből álló sorozattal 1978-bap az „Év lemeze” kitüntető címet. A bemutatott, kilencedik szim­fónia az est fénypontja volt. Bámulatosan kimunkált pianói- val, a második tétel poézisével ahol ismét kisebb hangszer­csoportok összjátékában gyö­nyörködhettünk — a Scherzo igazi, mendelssohni hangjával, s a Coda hatásos fokozásával a zenekar betetőzte teljesítményét. Holla János hangversenymester hangszeres tudása, arányérzéke, stilusbiztonsága méltó arra, hogy kamarazenekarának sikerét az ő művészi irányításának tulajdo­nítsuk. Szuggesztív személyisége még a műsorba kevésbé illő ráadásszámokat is el tudta hi­tetni a közönséggel. Brahms I. és V. magyar tánca a zenekar közeli, nyugat-európai és auszt­ráliai turnéjának magyaros han­gulatát vetítette elénk. Zelinka Tamás műsorismerteté­se rövid volt és egyszerű, de jó­kedvűen fiatalos. Derűs, mint az egész koncert. Irigylésre méltó a dolga mindazoknak, akik élő­ben hallhatták a Liszt Ferenc kamarazenekar nagy sikerű hangversenyét. . F. Pálfy Zsuzsa Míívészlemez MOZI n macska rejtélyes halála Két nagyszerű színész pa­rádés alakítását élyezhetjük ebben az új olasz filmben, melynek á forgatókönyvíró „A macska rejtélyes halála" címet adta. A két színész Ugo Tognazzi és Mariangela Melato. Amit ketten művel­nek, az a csúcs, még akkor is az, ha számos más színész legalább ennyire kitűnő alakítását hozhatjuk mellé­jük, ellenpéldának. És, ahogy az már lenni szokott: még­sem igazán jó film ez „A macska rejtélyes halála”, és nem a két színész tehet ró­la. Nem is a rendező, nem is a forgatókönyvíró. Hát akkor ki, kérdezheti az ol­vasó, joggal. Ha egy film mégsem az igazi, holott parádés alakítások emelik, akkor miben vagy kiben van a hiba? Lehet, hogy mégis jó, csak a kritikus látja rosszul? Nem hin­ném. Maga a közönség ál­talában a legjobb mérce, és erre a filmre nemigen jön­nek „telt házat” csinálni. Pedig a nevetés, a jó han­gulat minden kelléke adott, a két parádés alakításon túl minden, ami az olasz fil­mekre jellemző: gunyoros ábrázolás, abszurd helyze­tek, csinos, meztelen nők, néhol már hisztérikus, még­is „ennivaló” olasz tempera­mentum: mi kellene még? Szerintem ez az, amit na­gyon nehéz megmagyarázni. Valami, ,ami az egészet olyan magasra emeli, ahol Ugo Tognazzi és Mariangela Melato alakítása tündököl; igen. tündököl, mert telita­lálat, amit tőlük kapunk, így aztán, hogy maga a film le-lelassul, hogy imitt-amott logikátlan, és elnagyolt, hogy a részletekre nem nagyon figyel Luigi Comencini ren­dező, van időnk partnerünk­höz szólni, beszélgetni ki­csit. amíg újra csak fel nem tűnik a vásznon Ugo vagy Mariangela, akiket nem is nevezünk magunkban film­beli nevükön Amadeonak és Oféliának. Ki is ez az Amadeo és Ofélia? Testvérek, és miután elhalt apjuktól örököltek egy 200 éves „palotát”, egymás iránti szeretetük gyűlöletté változik. Közben egyetlen céljuk, hogy valamennyi la­kójukat kiszekírozzák a ház­ból, mert azt üresen magas összegért értékesíthetnék. Ehhez a „kiszekírozáshoz” eszköz a testvérpár ominó­zus macskája, mígnem be­következik „rejtélyes halá­la” és ezzel a testvérpár nyomozói pályafutásának kezdete . .. Abszurd helyze­tekben játszanak halálos ko­molyan, ezáltal az abszurd helyzetek is színt váltanak, és gunyoros kritika lesz be­lőlük, melynek áldozata a tehetetlen rendőrfelügyelő, és a magas közélet néhány tagja, akikről kiderül, hogy nejn is olyan tiszták, mint ahogyan festik őket.. . Mondom, hétköznapi film, jó kis nevetésekkel, bolond helyzetekkel és szép nőkkel fűszerezve, bearanyozva két remek színésszel, de semmi több. Sajnos, hamar elfe­lejtjük. Van azonban még valami, amit feltétlenül meg kell említeni, és ez a film zené­je. Már a feliratoknál meg­ragadja a nézőt, ritka, kitű­nő aláfestő zene ez, és a film elejétől a végéig funk­cionál: hangulatfokozó, helyzetkiemelő, miközben nem törekszik előtérbe, pe­dig végig ott van. így vá­lik ebben a néha lelassuló, elalvó filmben'a szöveg, a játék, a kép és a zene egyen­rangúvá, így áll össze a va­lamikori igazi mozifilmekre pellemző egésszé. Sass Ervin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom