Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-29 / 303. szám
1981- december 29., kedd Mezűkovácsháza Január 3-tól Előtérben a felújítások A mezőkovácsházi Nagyközségi Tanács költségvetési üzeme elkészítette az 1982- es tervét. Feladataik között szerepel 'építés, karbantartás, felújítás és parkrendezés. Az állami lakóházak renoválására csaknem 1,5 millió forint áll rendelkezésükre, de ebből kell megvalósítani az üzemeltetést és az egyéb fejlesztéseket. A sürgős teendők . közé tartozik a 2-es számú óvoda bővítése, valamint a 40 személyes bölcsőde szakipari munkáinak a befejezése. Ezekre összesen 2,5 millió forint jut. Elvállalták az épülő tanácsháza belső munkáit is, az út, a parkoló, a járda és a park elkészítését. Ezenkívül a tavasszal megoldják az 1-es számú óvoda szennyvízelvezetését, a művelődési központban pedig 300 ezer forintért karbantartásra és felújításra kerül sor. Több éve kapcsolatban állnak a Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalattal. Az 1982-es esztendőben 700 ezer forint értékű lakatos-, bádogos- • és más szakipari munkára lesz lehetőség a vállalat helyi ki- rendeltségén. Az üzem dolgozóira vár a Hunyadi Gimnázium szennyvízbekötése, a nagykamarás! Ságvári Termelőszövetkezet fűtésszerelése. Januárban kezdenek hozzá saját telephelyükön a műhelyek és a szociális létesítmények építéséhez, amely előreláthatólag 800 ezer forintba kerül. Természetesen gondolnak a lakossági szolgáltatásokra is. A járás községeiben 200 ezer forint értékű ilyen munkát vállalnak. (s. s.) „Alföldi tanulmányok” Békéscsabán, a városi tanács kiadásában megjelent az „Alföldi tanulmányok” 1982-es, hatodik kötete. Az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Békéscsabán működj alföldi csoportjának munkatársai ismét több figyelemre méltó tanulmánnyal jelentkeznek; a legérdekesebb Jakucs László dolgozata, amelyben a szerző a Duna—Tisza köze műholdas földtudományi kutatásának eddigi eredményeiről ad hírt. Jakucs professzor, aki a Szegedi József Attila Tudományegyetem kutatócsoportját vezeti, az amerikai Landsat-műhold 1973-ban készített fölvételeit elemzi, s egyik nagy jelentőségű megállapítása szerint a Duna— Tiszá közén további szénhidrogénmezőket ígérnek a műholdak" fényképei. Az „Alföldi, tanulmányok” két szerzője az árvizekkel foglalkozik: Szlávik Lajosa Körösök árvizeinek hidrológiai sajátosságait és az 1980- as árvíz tanulságait elemzi. Rakonczai János pedig a folyószabályozások utáni árvizek (az 1879-es szegedi, az 1970-es szabolcs-szatmári és az 1980-as körösi) településalakító hatását értékeli. További figyelemre méltó dolgozat Tóth József munkája, amelyben a kutató az Alföld 2. világháború utáni népesedésének sajátosságait tárja föl. Ébresztőóra — nagyothallóknak A kívánt időpontban kelti fel a nagyothallókat az az ébresztőóra, amelyet a Medicor ELFI esztergomi gyárában a műszaki brigádok szerkesztettek és készítettek. A csörgőt villogó fénynyel helyettesítették. A gyár Holop József vezette Horizont és Lovas László vezette Semmelweis műszaki szocialista brigádjai a Hazafias Népfront városi bizottságának kezdeményezésére vállalkoztak a minden bizonnyal országos érdeklődési keltő ébresztők ,gyártására”. Brigádpénzből hagyományos vekkereket vásároltak és saját maguk gyártotta vezérlőtárcsát építettek be hátsó tengelyébe. A dobozba beépített órát a hálózatba bekapcsolják, és így abban az időpontban, amikorra felhúzták, csörgő helyett folyamatosan felvillanó fénnyel ébreszti a 40 wattos égő tulajdonosát. ... hogy jól induljon 1982. Közérdek a jó közérzet Az óév utolsó hónapjának elején a békéscsabai Városi Tanács műszaki osztálya sorozatos egyeztető megbeszéléseket folytatott a megyeszékhelyen termelő munkahelyek vezetőivel. A téma az 1982. január elsejével életbe lépő ötnapos munkahéttel kapcsolatos volt. Nevezetesen: hogyan lehet elkerülni a reggeli munkakezdést megelőző közlekedési csúcsot. Néhány esztendővel ezelőtt éppen a munkakezdés előtti és utáni csúcsforgalom elkerülésére vezették be a lépcsőzetes munkakezdést, először a megyeszékhely kereskedelmi hálózatát érintve. Két évvel ezelőtt a város harminc legnagyobb vállalatának, üzemének és intézményének megkérdezésével egy újabb „lépcső” megvalósítására tervezet kidolgozásába kezdtek a Közlekedési Tudományos Kutató Intézettel és a Volán 8-as számú Vállalatával közösen. A terv 1981. elejére lett kész, de akkor már az ötnapos munkahétre való áttérés gondja helyeződött az előtérbe. Most a műszaki osztály vezetői ezen tervet és a városi tömegközlekedés lehetőségeit, valamint a termelő üzemek, vállalatok, intézmények érdekeit, kéréseit szeretné úgy ösz- szehangolni, hogy a megváltozott körülmények ellenére is elkerüljük a reggeli és a délutáni közlekedési csúcsot, a tumultust. Könnyen belátható, hogy ez közérdek; naponként jó közérzettel kezdjünk a munkánkhoz. A munkaadók egyelőre még nem teljesen látják át a lépcsőzetes munkakezdés előnyeit, hasznosságát. A tárgyalásokon kiderült, hogy a csabai munkahelyeken nagyjából egy időben akarnak kezdeni január elsejétől. A zöm reggel fél nyolc órát jelölt meg. Az említett intézmények négy kezdési időpontot javasolnak a munkahelyeknek, háromnegyed 7 és negyed 9 óra között. Megfontolandó ugyanis, hogy mi jelenti a nagyobb előnyt a dolgozóknak: ha reggel és munka után tülekednek, lemaradnak a buszról, de délután néhány perccel hamarább végeznek, vagy az, ha a lehetőségekhez mérten kényelmesen érnek munkahelyükre, majd otthonukba, bár néhány perccel" későbben. Az előzetes felmérések szerint — amennyiben a munkahelyek vezetői kitartanak jelenlegi elképzeléseik mellett és a döntő hányad fél 8 órakor kezd — a városi tömegközlekedés helyzete lényegesen romlani fog. Érthető gazdasági és munkaszervezési okok miatt a Volán nem vállalhatja az újabb, csak a csúcsok idején jelentkező embertömeg szállítását szolgáló járatok, autóbuszok beállítását. Mi tehát a megoldás? Nem lehet más, mint hogy a munkaadók engednek elképzeléseikből, s vállalják a lépcsőzetességet. Bizonyára nem kell külön indokolni, hogy mi a különbség a bosszúsan, idegesen munkahelyére érkező, és a kipihenten, nyugodtan munkába álló dolgozó termelése, minőségi tevékenysége között... (Nemesi) Módosul a vasúti menetrend Az ötnapos munkahéttel kapcsolatos vasúti menetrendi változásokat az új, január 3-tól érvényes 2. számú menetrendi pótlék tartalmazza, amelyet az állomásokon lehet átvenni. A MÁV Szegedi Igazgatósága korábban felmérte az ötnapos munkahétre való átállással kapcsolatos utazási igényeket, s annak figyelembevételével, az illetékes megyei tanácsokkal történt egyeztetés után dolgozták ki a pótlékban szereplő változásokat. Az új vonatközlekedési rend igazodik a munkakezdésekhez és befejezésekhez. A vasútigazga- tóság területén január 3-tól nyolc vonatot kihasználatlanság miatt megszüntetnek, öt új vonatot vezetnek be, nyolcat pedig hétfőtől péntekig, munkanapokon közlekedhetnek. Békés megye területén több vonat menetrendje megváltozik. Mezőhegyes— Battonya között- a 8834 (indulás Mezőhegyesről 11.45- kor) és a 8835 számú (ind. Battonyáról 12.25-kor) vonatok kihasználatlanság miatt nem közlekednek. Kisszénás—Kondoros között a 7930 (ind. Kisszénásról 8.55-kor) és a 7937 b (ind. Kondorosról 10.10 órakor) számú vonatok hétfőtől péntekig, munkanapokon közlekednek. A Körösnagyharsány— Gyoma vonalon: a Szeghalom állomásról 22.10-kor induló 8228 sz. és a Gyomáról 0.20-kor induló 8229 számú vonatokat korlátozás nélkül naponta közlekedtetik. Kö- rösladány’ és Szeghalom között beszüntetik a 8239 sz. vonat (ind. Körösladányból 22.22-kor) közlekedését. A Békéscsaba—Kötegyán— Vésztő vonal változásai: a Békéscsabáról 15.10-kor induló 8834 számú és a 18.20- kor induló 8336 számú, valamint a Vésztőről 112.10-kor induló 8333 számú vonatokat hétfőtől péntekig, munkanapokon közlekedtetik. A január 3-től érvényes menetrendi változásokról bő- ■ vebb felvilágosítást a vasútállomásokon adnak. G. J. Az Iskolabútor és Sportszergyár jánosházi gyárában 1981 - ben 160 ezer szánkót készítenek. A hazai kereskedelem megrendelését — 120 ezer darabot — már legyártották (MTI-fotó — Tóth Bálint felvétele — KS) fl Magyar Nemzeti Bank tájékoztatója HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1981. DECEMBER 29-TÖL Devizanem vételi közép eladási árf. 100 egységre forintban Angol font 6497,03 6503,53 6510,03 Ausztrál dollár 3882,52 3886,41 3890,30 Belga frank 89,61 89,70 89,79 Dán korona 465,74 466,21 466,68 Francia frank 599,99 600,59 601,19 Holland forint 1376,36 1377,74 1379,12 Japán yen (1000) 156,34 156,50 156,66 Kanadai dollár 2902,55 2905,46 2908,37 Kuvaiti dinár 12214,23 12226,46 12238,69 Norvég korona 588,96 589,55 590,14 NSZK márka 1519,90 1521,42 1522,94 Olasz líra (1000) 28,47 28,50 28,53 Osztrák schilling 217,00 217,22 217,44 Portugál escudo 52,47 52,52 52,57 Spanyol peseta 35,38 35,42 35,46 Svájci frank 1849,21 1851,06 1852,91 Svéd korona 616,40 617,02 617,64 Tr. és Cl. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA dollár 3439,53 3442,97 3446,41 VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1981. DECEMBER 29-TÖL Pénznem vásárolható vételi eladási legmagasabb árf. 100 egys. bankjegyforintban címletek Angol font 50 6308,42 6698,64 Ausztrál dollár 50 3769,82 4003,00 Belga frank 5000 87,01 92,39 Dán korona 1000 452,22 480,20 Finn márka 100 760,32 807,34 Francia frank 500 582,57 618,61 Görög darchma 500 53,43 56,73 Holland forint 1000 1336,41 1419,07 Japán yen (1000; 10000 151,81 161,20 Jugoszláv dinár 1000 76,00 80,70 Kanadai dollár 100 2818,30 2992,62 Kuvaiti dinár 10 11859,67 12593,25 Norvég korona 100 571,86 607,24 NSZK márka 100 „ 1475,78 1567,06 Olasz líra (1000) 50000 27,65 29,36 Osztrák schilling 1000 210,70 223,74 Portugál escudo 5000 50,94 54,10 Spanyol peseta 5000 34,36 36,48 Svájci frank 1000 1795,53 1906,59 Svéd korona 100 598,51 635,53 Török líra 1000 25,65 27,23 USA dollár 100 3339,68 3546,26 MAGYAR NEMZETI BANK ÁLLAMKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKON ALAPULÓ HIVATALOS Árfolyamok ÉRVÉNYBEN: 1981. DECEMBER 29-TÖL Pénznem vásárolható árfolyam bankjegy forintban legmagasabb 100 egységre, címletek: Albán lek % — 156,59 Bolgár leva 20 1676,14 Csehszlovák korona 500 170,00 KNDK von — 910,42 Kubai peso 20 1328,80 Lengyel zloty 1000 63,69 Mongol tugrik 100 352,87 NDK márka 100 532,00 Román lei 100 170,00 Szovjet rubel 10 1700,00 Vietnami dong — 154,45 Felét az ablakon dobjuk ki a reklámra fordított kiadás felé az ablakon kidobott pénz, csak azt nem tudni, hogy melyik fele — az közismert. Az amerikai Harvard Egyetem vizsgálata szerint viszont a hirdetések 85 százaléka semmilyen hatást nem ér el, csak 10 százalékának hatása pozitív, öt százaléka pedig kifejezetten a cél, a termék ellen dolgozik. A reklám hatékonyságának vizsgálatára sokféle módszert alkalmaznak világszerte. Ez a sokféleség is jelzi, hogy aligha akad igazán megbízható eljárás. Ennek ellenére a reklám eszközével minden fejlett és közepesen fejlett országban élnek. Magyarországon évente körülbelül kétmilliárd forintot költenek hirdetésekre, ami a nemzeti jövedelem alig 0,3 százaléka. (A fejlett tőkés országokban ez az arány eléri az 1—2 százalékot.) Bár a mi kétmilliárd forintunk ebben az összehasonlításban szerénynek tűnik, mégis, lépten-nyomon találkozunk hirdetésekkel: a képernyőn, a rádióban, a lapokban, a hirdetőoszlopokon, buszon, vonaton, sportpályán, moziban. Derülhetünk, vagy bosszankodhatunk bárgyúsága miatt, cáfolhatjuk, ellenőrizhetjük, szidhatjuk, vagy szerethetjük; csak egyet nem tehetünk: azt, hogy nem figyelünk rá. A jó reklámot érdeklődéssel figyeljük, hiszen az tájékoztat, eligazít, hasznos tudnivalókat tesz közzé. Nem egyszerűen annyit mond, hogy ezt a cipőpasztát, vagy azt a fogkefét vegyük, hanem megindokolja, miért éppen azt. Például azért, mert olcsó, praktikus, könnyen kezelhető, s használata ilyen, vagy olyan eredménnyel jár. Ha a reklám nem érvel, nem győz meg, akkor alighanem felesleges. A hazai reklámszakma gyermekbetegsége. hogy a hirdetők olykor csak önmagukat népszerűsítik: nevüket, cégüket, címüket — ahelyett, hogy termékeik, szolgáltatásaik előnyeit ecsetelnék. Más hibát is elkövetnek: előfordul, hogy amit reklámoznak, azt nem lehet kapni. Márpedig még nem forgalmazott, vagy már nem kapható (vagy csak pult alól beszerezhető) árut hirdetni több, mint vétek — a fogyasztó félrevezetése. Mentség persze akad. Előfordul, hogy amikor a reklámkampányt megtervezik, bőséges az árukészlet, de mire a hirdetés megjelenik — elfogy. Máskor a termelő •eszi közzé a hirdetést, és nem számol azzal, hogy áruját csak az egyik, vagy a "másik kereskedelmi vállalat veszi át, tehát az országnak 'csak bizonyos részeiben forgalmazzák. A reklám azonban a rádió,^ a televízió, vagy az országos lapok révén eljut mindenhová, és a fogyasztó joggal kérdezi: Hol van? Hol keressem? Ha nincs, miért hirdetik? Az ilyen és hasonló buktatón igyekszik átsegíteni a hirdetőket a közelmúltban elkészült reklámetikai kódex, a Magyar Reklámszövetség által kidolgozott jogszabálygyűjtemény. Ebben egyebek között ez olvasható: „A reklám keltsen igényt, de ne legyen tolakodó, és ne törekedjék rávenni a fogyasztót tényleges szükségleteitől és a reklámozott termék használati értékétől független vásárlásra. A reklámnak meg kell nyernie a fogyasztó bizalmát, ezért semmilyen reklámnak sem szabad a reklámba vetett közbizalmat megrendítenie”. A kódex még számos fontos és közérdekű kérdésre kitér, de mi térjünk vissza inkább a kiinduláshoz: megtérülnek-e a reklámozásra fordított kiadások? Objektív számítások nélkül is állíthatjuk, hogy számos vállalatnál nem. Sok helyütt ugyanis eleve elhatározzák, hogy az árbevétel meghatározott százalékát reklámra költik, szinte függetlenül a piaci helyzettől, a vállalat céljaitól, szándékaitól. Nyilván az ilyen, csupán a pénzügyi lehetőségekre épülő propaganda következménye, hogy olykor helyi jelentőségű akciókat hirdetnek a rádióban és a televízióban — vagyis az egész országban. A hirdetők egy része nem is vizsgálja reklámtevékenységének hatását. Persze akadnak értelmes, célratörő, hatásos, sőt, szellemes, ötletes hirdetések, amelyek bizonyára meghozzák a kívánt eredményt. A reklám segítségével ismerte meg a fogyasztóközönség az új ruházati mérettáblázatot, a diétás ételeket jelző narancsszínű kört, vagy az új áruk, szolgáltatások, kereskedelmi. akciók, engedményes vásárok sokaságát. n z utóbbi években megélénkült a vállalatok, i szövetkezetek reklám- tevékenysége, ami velejárója a gazdasági élet pezsdülé- sének, az árukínálat fokozódásának, a választék bővítésének és a gazdálkodó szervek közötti versenynek. A hirdetések tömege azt az érzetet kelti bennünk, hogy mi, fogyasztók, kezdünk fontossá válni. Gál Zsuzsa Új, nagy teljesítményű mezőgazdasági energetikai berendezés A tudományos kutatók ösz- szefogásával alig háromnegyed év alatt két új nagy teljesítményű mezőgazdasági energetikai berendezés mintapéldánya készült el. A rekordidő alatt megvalósított fejlesztés jelentős anyagi megtakarítást tesz rpajd lehetővé a gazdaságokban. A bálaégető berendezést a Mezőgazdasági Gépfejlesztő Intézet útmutatása alapján fejlesztették ki. A munkában az intézet konstruktőrein kívül részt vett a műegyetem kalorikus tanszéke, a MÉM Műszaki Intézete, továbbá a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat és a jászkiséri termelő- szövetkezet szakembergárdája. A feladatuk az volt, hogy a földeken nagy mennyiségben keletkező szalmát és más hulladékot a lehető legjobb hatásfokkal égessék el, értékes energiát nyerve ezzel. A jászkiséri termelőszövetkezetben felállított berendezést sikerrel próbálták ki; az 1200 órás üzemmenet alatt 170 tonna olajat takarítanak meg vele, ami egy év alatt 1,4 millió forintot tesz ki. Minden korábbinál gazdaságosabban működik az új Sirokkó—2000-es mintájú szárítóberendezés, amely szintén széles körű szakmai összefogás eredménye. A Mezőgépfejlesztő Intézet szakembereinek ellenőrzése szerint a készülék a régebbi típusoknál 20—25 százalékkal jobb hatásfokkal működik. Mindkét berendezés sorozatgyártására felkészülnek. Várhatóan 1982-ben a gazdaságok már rendelhetnek az új típusokból. s
