Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-12 / 291. szám
1981. december 12. szombat Tanácskozott a SZOT A Szakszervezetek Országos Tanácsa tegnap ülést tartott, amelyen első napirendi pontként az idei nép- gazdasági terv végrehajtásának tapasztalatait, az 1982. évi terv főbb vonásait, s a tervhez kapcsolódó szakszervezeti feladatokat vitatta meg. A napirendi pont előadója, Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke többek között elmondta: Rendkívül fontos, hogy jövőre erőteljesebben folytatódjék a népgazdasági egyensúly javítása. A vállalati jövedelmek további részét szükséges az állam javára átcsoportosítani, s mindenütt kikényszeríteni a magasabb teljesítményeket, a hatékonyabb munkát. Ezt kívánja szolgálni a szabályozórendszer széles körű módosítása, a mérce emelése, s egyben a kormányzatnak az az elhatározása is, hogy jobb feltételeket teremt azoknak a vállalatoknak, amelyek képesek a gazdaságosabb exportra, a hatékonyság növelésére. A miniszterelnök-helyettes utalt arra, hogy a kormányzat akcióprogramot dolgozott ki a legfontosabb feladatok ösztönzésére. Az életszínvonal-előirányzatokról szólva rámutatott: a tervezéskor abból indultak ki, hogy az életszínvonal 1981—1982. évi együttes alakulása feleljen meg a hatodik ötéves terv időarányos részének. Így jövőre a bérek az ideinél mérsékeltebben, 4*5 százalékkal növekedhetnek. Ez azonban az átlag. A bérszabályozást szigorítják, ami azt is jelenti, hogy a hatékonyan dolgozó vállalatok az eddiginél nagyobb bérfejlesztési lehetőséghez juthatnak. A fogyasztói árak emelését 5 százalék körüli mértékben tervezik, ennek túlnyomó részét a már az idén végrehajtott központi árintézkedések áthúzódó hatása, és a jövő évi piaci áremelkedések teszik ki. A beruházások általános visszafogása ellenére a lakosság életkörülményei javulnak. A hatodik ötéves tervben a kiemelt fejlesztési irányok továbbra is fennmaradnak. A miniszterelnök-helyettes a kormány nevében a szakszervezetek segítségét kérte a nehéz feladatok megoldásához. Kérte, hogy az üzemi demokratizmus fórumain, a tervek tárgyalásakor, segítsenek olyan alternatív megoldásokat találni, amelyek a vállalat gazdaságos exportjának fokozását, a jobb energia- és anyag- gazdálkodást teszik lehetővé. Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese korreferátumában hangoztatta, hogy a gazdasági fejlődés ez évben is megfelel a XII. pártkongresszus és a hatodik ötéves terv irányvonalának. Sikerült megőrizni az életszínvonalat, javítani az életkörülményeket. A szakszervezetek különösen fontosnak tartják, hogy az áruellátás, a választék összességében megfelelő, a fogyasztói árak a tervezett kereteken belül maradnak, az ötnapos munkahétre történő átállás folyamatos, s megfelel a terv előírásainak a lakások, óvodák, bölcsődék, általános iskolai osztálytermek építése. A mai körülmények között mindez csak dolgozó népünk erőfeszítései és áldozatvállalása árán lehetséges. A tanácsülés a beszámolót és a korreferátumot egyhangúlag elfogadta. A második napirendi pontként Timmer József, a SZOT titkára a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről tájékoztatta a tanácsülést. KibAvitett megyei VB-iilés 1982: a számadás éve a Vöröskeresztnél öz Ferenc a kongresszusi intézkedési tervet ismertette. Mellette balról Hantos János, jobbról Várai Mihályné Fotó: Szekeres András Tegnap délelőtt Békéscsabán tartotta meg soron következő ülését a Magyar Vöröskereszt Békés megyei Végrehajtó Bizottsága, amelyen az apparátus tagjain kívül a járási-városi titkárok is részt vettek, öz Ferenc megyei titkár nyitotta meg az ülést, és üdvözölte a megjelent Hantos Jánost, a Magyar Vöröskereszt főtitkárát és Várai Mihálynét, az MSZMP Békés megyei bizottságának osztályvezetőjét. A megyei titkár szóbeli kiegészítést fűzött a megjelenteknek átadott intézkedési tervhez. Mint az közismert, a Vöröskereszt jövő év októberében tartja VI. kongresszusát; ezt megelőzően kerül sor az alapszervezeti, a munka- és lakóhelyi, a járási és városi, majd a tervek szerint július 3-án a megyei vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlésekre, küldöttértekezletekre. Ebben a számvető időszakban megyénk több mint négyszáz vöröskeresztes alapszervezetében tevékenykedő, csaknem negyvenezer tag előtt számolnak be a vezetőségek és határozzák meg azokat a feladatokat, amelyek a következő időszak tevékenységének alapjául szolgálhatnak .A megyei titkár kiemelte: a vöröskeresztesek munkájának társadalmi tekintélye és a tömegekre gyakorolt befolyása egyre inkább nő. Az elmúlt kongresszus óta tízezerrel nőtt a taglétszám. Hantos János főtitkár a hozzászólók sorában kért szót. Részlétesen elemezte azt a feladatrendszert, amely a jövő évben sorra kerülő választó taggyűlések és küldöttértekezletek rendezőire, az aktívahálózatra hárul. Szólt az agitációs-pro- pagandamunka hatékonyságának növelését szolgáló lehetséges megoldásokról, a kádermunka aktuális kérdéseiről, a tömegszervezetre háruló társadalmi feladatok köréről. A kibővített vb- ülés a megyei titkár zárszavával ért véget. (N. L.) Megkezdődött a mezőgazdasági szövetkezetek IV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Szabó István utalt arra, hogy az élelmiszeriparban .bekövetkezett szervezeti változások, több tröszt vállalatainak önállósodása kedvező a termelőszövetkezetek számára. Egyebek között azért, mert a decentralizáció erősítheti a termelők és a feldolgozóipar kapcsolatának kooperációs vonásait, és emelheti a kétoldalú szerződések rangját. A decentralizáció — amint kifejtette — segíti a monopolhelyzetből és a gazdasági erőfölényből adódó visszásságok megszüntetését. Ám a mezőgazdasági szövetkezetektől is együttműködési készséget kíván az új helyzet. Az ágazat teljes vertikumában kell gondolkodniuk és figyelembe kell venniük a feldolgozóipar által közvetített piaci igényeket ahhoz, hogy az új helyzet lehetőségeit előremutató- an hasznosíthassák. Szabó István a továbbiakban elmondotta: — A mezőgazdasági szövetkezeti tagok közérzete jó. Erről tanúskodnak az eredmények, a munkakedv, az egészséges munkaerőmozgás, a tartalmas önkormányzati élet, a fiatalok érdeklődésének élénkülése és még számos más jelenség. A munkaintenzitásról, a munkafegyelemről, a gondosságról és a szervezettségről viszont mindez nem állítható ilyen egyértelműen. Bizony, eléggé változó a kép. Egyaránt akadnak ragyogó teljesítmények és elszomorító tapasztalatok is. Mindez mindenekelőtt a vezetést minősíti. A gondok orvoslásánál is sokat segített, hogy megszilárdult a szövetkezeti demokrácia intézményrendszere. A formális elemek háttérbe szorultak, és kidomborodott a lényeg: a tagok érdemi részvétele a döntésekben, az ellenőrzésben, a vezetés testületi jellege és a tulajdonosi szemlélet. A tulajdonosi jogok gyakorlását jól segítette a szövetkezeti belső ellenőrzés fejlődése, átfogó és megelőző jellegének erősödése. Fejlődött az önkormányzat, és a tsz-gaz- dálkodás belső szabályozása. Befejezésül méltatta a kongresszus jelentőségét, majd a leköszönő országos tanács nevében megköszönte a mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak bizalmát. Ezután mégkezdődött a vita a beszámoló fölött. Losonczi Pál felszólalása Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke bevezetőben átadta az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét és jókívánságait a küldötteknek, s személyükben a tsz- mozgalom milliós táborának. Méltatta a termelőszövetkezetek sikereit, amelyekkel hozzájárultak a mezőgazda- sági termelés fejlesztéséhez és a jó élelmiszer-ellátás biztosításához, majd így folytatta: * — Népgazdaságunkban a korábban feltételezettnél kedvezőtlenebb körülmények között dolgozunk. Közös erőfeszítéseink nyomán a külgazdasági egyensúly romlását sikerült megállítani, nőtt a munka tér-1 melékenysége, gyarapodott a nemzeti vagyon, és tovább szilárdultak szocialista termelési viszonyaink. A mezőgazdaságban a kedvezőtlen külső feltételek ellensúlyozására jól érvényesülnek a kedvező belső folyamatok. Kialakult mezőgazdaságunk sajátos arculata, és határozottabb lett a jó elvek alkalmazása. A társadalom értékelése is egyértelműen pozitív. — A változás, a fejlődés lendülete azonban népgazdaságunk egészében így sem elégséges, mert például a termelés, illetve a nemzeti jövedelem -elmarad a tervezettől, a hatékonyság és az export fokozásában szándékainknál és lehetőségeinknél lassúbb az előrehaladás. A következő években is azzal kell számolnunk, hogy a külső politikai és gazdasági hatások tovább és tartósan nehezítik terveink megvalósítását. Nincs más megoldás, mint a még tudatosabb, célratörőbb és keményebb munka. Ebben oroszlánrész jut a mezőgazdaságnak, a termelőszövetkezeteknek is. Ezután arról szólt, hogy a mezőgazdaság jól vizsgázott az elmúlt két évtizedben, az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelés gerincét adó termelőszövetkezetek bebizonyították életképességüket, és méltóak arra a bizalomra, amely velük szemben megnyilvánul. Az egy főre jutó gabona- és hústermelésben a világ élvonalába küzdöttük fel magunkat. Kifejtette: az eredmények kedvező hatással voltak parasztságunk életére. A mind ésszerűbb, szervezettebb és szorgalmasabb munka nyomán fokozatosan kiegyenlítődött az iparban és a mező- gazdaságban dolgozók jövedelme. A termelőszövetkezeti tag mind a munkában, mind a társadalmi megbecsülésben az üzemi munkás egyenrangú, azonos megítélés alá eső társává vált. • Az Elnöki Tanács elnöke ezután megemlékezett a termelőszövetkezeti mozgalom úttörőiről, majd a mozgalom előtt álló feladatok kapcsán kifejtette, hogy a mezőgazdaságnak meg kell küzdenie saját gyengeségeivel is; a munkafegyelem és a szervezés egyenetlenségeivel, és azzal is, hogy a felhasznált anyagok és eszközök ára emelkedik, néhol még a maradi nézetekkel is; a szocialista elvek indokolatlan, megalapozatlan féltésével és a vállalkozási kedv el- gáncsolásával. Hangsúlyozta: tudomásul kell venni, hogy versenyben állunk, és pedig nemcsak önmagunk múltjával és lehetőségeivel, hanem a világpiac szigorú értékítéletével is. Mindent meg kell mozgatni ahhoz, hogy a világpiac jelzéseire gondosan odafigyelve valódi és tartós piaci és üzleti kapcsolatokat létesíthessünk, és ezeket meg is őrizzük. Az idei rossz időjárás ellenére is számos szövetkezetben termett hektáronként 6 tonna, vagy ennél is több búza, kukoricából pedig 10 tonna, vagy efölötti átlag. Ma már tudjuk, hogy nem ez a felső határ, és hogy a gyorsabb növekedésnek csupán a gazdaságosság szab határt. Ugyanakkor azonban — amint arra figyelmeztetett — sok gazdaságban akadnak még jócskán hiányosságok, amelyek megszüntetése újabb tartalékká válhat. Losonczi Pál a következőkben arról szólt, hogy az eredmények forrása, a további fejlődés alapja a pártnak elveiben következetes és folyamatosan megújuló agrár- és szövetkezetpolitikája. Ez a politika mindig számolt a reális lehetőségekkel, és ezt az utat követi a jövőben is. Agrárpolitikánk megvalósulásának pillérei az intenzív fejlődés hordozói, a szocialista nagyüzemek, az állami gazdaságok és téeszek, a mezőgazdasági termelés fejlesztését a jövőben is ezekre építjük, ám még több gondot kell fordítani a termelés, a feldolgozás, a kistermelés és a melléktevékenységek integrációja. A nagyüzemek vezetőinek még többet kell tenniük azért, hogy a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelési lehetőségeiket mind teljesebben kihasználhassák. Erre egyébként a beruházási lehetőségek szűkössége is ösztönöz, a háztájiban meglevő termelő berendezések pedig kínálják az alkalmat. A nagyüzemekre alapozott kistermelés és értékesítés lehet a továbbiakban is járható útja e fontos tevékenységnek. Szólt arról, hogy a jogos társadalmi igényeknek engedve, ha kanyargósán is, de utat tört magának a melléküzemági tevékenység. Ennek is tulajdonítható, hogy az idén mintegy 25 ezerrel nőtt a téeszben dolgozók száma. Munkájukkal valós társadalmi szükségletet elégítenek ki, s nem kell ettől félteni sem a szocializmust, sem a nagyüzemet. Foglalkozott a téesztársulások jelentőségével, a belső érdekeltségi rendszer korszerűsítésének igényével, majd arról szólt, hogy a szövetkezet nem csupán kollektív gazdasági vállalkozás, hanem egyben társadalmi közösség is. Az Elnöki Tanács elnöke méltatta a téeszek érdekképviseleti szerveinek korszerű munkastílusukból adódó eredményeit, egyebek között azt, hogy az utóbbi években a gondot okozó ellentmondások egész sorát vetették fel, és érlelték a megoldást, valamint a döntések meghozatalát. Ajánlásaikkal és állás- foglalásaikkal, a jó tapasztalatok közreadásával hathatósan segítették a szövetkezeteket a szigorúbbá váló gazdasági feltételekhez való a 1 kai mazkodásban. Befejezésül kifejezte meggyőződését, hogy a mezőgazdaság, így a téeszek dolgozói továbbra is jeleskednek majd az elkövetkező és az eddigieknél semmivel sem kisebb feladatok megoldásánál. ♦ A vitában felszólalók foglalkoztak a gazdálkodás eredményeivel, gondjaival. Egyebek között azzal, hogy bár a gabonatermesztés a nemzetközi élvonalba került és újabban anyagi ösztönzése is erőteljesebb, a termelők gépellátása és az alkatrész-utánpótlás nem zavartalan. Sürgették, hogy a gyártókat tegyék még érdekeltebbé a műszaki ellátás javításában. Javasolták, hogy a gazdaságos energiafelhasználás eddigi sikerei alapján gyorsabb ütemben fokozzák a műszaki fejlesztést a hulladékok és a mezőgazdasági melléktermékek hasznosítására. Szóltak a vegyszerhasználat gondjairól ; szívesen használnának olyan műtrágyákat, amelyek többféle hatóanyagot tartalmaznak, ezek hiányában kétszer—háromszor kell a gépekkel a földeken végigmenni. Nem tartották kielégítőnek a zöldség- és a gyümölcs- értékesítés biztonságát sem, részben ezzel hozták összefüggésbe, hogy a gazdaságok rendre elmaradnak a telepítési előirányzat teljesítésétől. A háztáji termelés eredményeit több felszólaló is elemezte. A fejlesztés útját egyebek között abban látták: erősíteni kell a nagyüzemek közvetlen érdekeltségét a kistermelés fenntartásában, sőt, fokozásában. Segíteni kell a háztáji portákon meglevő régebbi épületek felújítását, illetve használatba vételét is. A felszólalók nehezményezték, hogy a jogszabályokkal ellentétes értelmezésű — alacsonyabb szintű — szabályozások is napvilágot látnak, és emiatt elszaporodnak t a perek, tornyosulnak a bürokrácia aktái. A felszólalók elismeréssel szóltak a tudományos eredményekről, ám rámutattak: célszerű fokozni a kutatók közvetlen érdekeltségét az új eredmények gyakorlatba vételénél. Rámutattak arra is, hogy bátorítani kell a külföldön már kidolgozott jó módszerek, eljárások átvételét, mindenekelőtt a túlságosan időigényes kutatásoknál. Elismeréssel szóltak az ifjúságnak a szövetkezeti mozgalomban betöltött szerepéről. A közös gazdaságok ezt egyebek között a fiatalok letelepedésének támogatásával ismerik el, és bátran megbízzák őket vezetői feladatokkal. A fiatalok a munka- verseny-mozgalomban is kezdeményezők. A szövetkezetek szociális ellátásáról szólva rámutattak: a munkavédelem az elmúlt években sokat fejlődött. Bebizonyosodott azonban, hogy néhány munkakörben a dolgozók fokozott megterhelésnek vannak kitéve — például a különféle erőgépek és vegyigépek kezelői —, és ezért szükség' lenne a veszélyeztetett munkakörök, beosztások ismételt számbavételére, és az ezzel kapcsolatos munkaegészségügyi vizsgálatsorozatra. A szövetkezeti tagok szervezett üdülési bázisai még nem alakultak ki, a kezdeti lépések azonban megtörténtek. Néhány helyen további olcsó üdülőtelepek építését tervezik, de ezek a kezdeményezések még nem általánc^- sak, holott a tagság mind nagyobb számban igényli a tartós pihenés lehetőségének megteremtését. A szociális eredményekhez tartozik, hogy a nyugdíjasokról való gondoskodás általános gyakorlattá vált. A szakszervezetek szerepéről a tsz-ekben elmondták: jelenleg már 640 termelőszövetkezetben 90 000 tagot tömörít a szakszervezet, amelynek alapszervezetei megerősödtek. Munkájukban előtérben áll a termelés, a gazdálkodás segítése és az üzemi demokrácia kiszélesítése. Az alapszervezetek a jövőben sokat tehetnek a munkaverseny és az újítómozgalom szervezésében, továbbá a gazdálkodás meglevő tartalékainak felkutatásában. A társulások — mint többen hangsúlyozták — előreviszik a szövetkezeti gazdálkodás ügyét, de még teljesebb lenne a siker, ha az alapítók és a hozzájuk csatlakozó gazdaságok érdekeltségi viszonyait egységes rendelkezések szabályoznák. Életszerűnek tartották a vegyes társulásokat, amelyek a tsz-ek és ipari vállalatok között jöttek létre, közös érdekeltségi viszonyaik azonban részben még tisztázatlanok. 'A vitában kifejtették, hogy számos gazdaságban a vezé- tőség alatt gyakran egyes- egyedül az elnök személyét értik. Az egyszemélyi felelősség ténye nem kérdőjelezheti meg a vezetés testületi jellegét és az együttes felelősségvállalást sem. A fiatal szakemberekről szólva elmondották: az oktatás gyakran kiha.gyja a számításból azt, hogy a mező- gazdaságban a természeti tényező a döntő, és él kell tudni viselni a megpróbáltatásokat is. Nem készítik fel a fiatalokat kellőképpen a gyakorlati életre, a gyakorlati képzés néha szükséges nyűgnek számít, és emiatt az első munkahelyre kikerülő fiatal szakember megoldhatatlannak tűnő személyes problémák elé kerül, és gyorsan elkedvetlenedik. A beszámoló feletti vitával a kongresszus ma folytatja munkáját.
