Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-06 / 286. szám

II postásszakma ifjú mestere Olvasni jó A gyulai városi úttörőel­nökség és a Mogyoróssy Já­nos Járási-városi Könyvtár közösen rendezett, most el­ső ízben ünnepi gyermek­könyvhetet. A Barátunk a könyv című vetélkedőn a város hat úttörőcsapatának 3—3 fős csapatai tettek tanú- bizonyságot könyvszeretetük- ről. A vetélkedő első há­rom helyezettje, a 4-es szá­mú (Gyulavári), a 2-es szá­mú és az 1-es számú általá­nos iskola hetedikesei okle­velet és könyvjutalmat kap­tak. Az idei gyermekkönyvhét programjában szerepelt töb­bek között író-olvasó talál­kozó Joó Katalinnal, a Kis­dobos szerkesztőjével, a könyvtárban, könyv- és rajz- kiállítás, vers- és prózamon­dó verseny pedig az úttörő- és ifjúsági házban. A rendezők ezentúl min­den évben megtartják az ün­nepi gyermekkönyvhetet, hogy ezzel is erősítsék az út­törők könyvszeretetét. L. S. Zánkai vasárnap „Ezt tegyük a hátizsákba” Ma egy hete az úttörők városában, Zánkán jártunk, ahol az évente megrendezett egyhónapos őrsvezető- és rajtitkárképző tanfolyam Békés megyei résztvevőivel is találkozhattunk. A novem­ber 29-i nap sok különleges élményt ígért: 18 helyszí­nen, reggeltől estig sokféle témával és programmal is­merkedtek a pajtások, órán­ként váltogatva a helyszínt Az elméleti képzésben segí­tettek' a következő elnevezé­sű témák: „Iránytű a veze­tői munkához”, „Vezetői há­tizsák”, „Tervezzünk együtt!”, „Tanácskozik a rajvezető­ség”. A művelődési központ­ban sok dallal, zenével tűz­delt játék, a pionírteremben játékos múzeumi vetélkedő, az egyik táborépületben pe­dig táncház kínált szórako­zást. A pajtások megismer­kedhettek az úttörővárosban dolgozó szakemberek munká­jával, valamint a stúdiórá­dióval, a műsorszerkesztés titkaival. Este a sportcsar­nokban az összes táborlakó, mintegy ezer gyerek megle- , petésekkel, mókás feladatok­kal tarkított zárójátékban próbálhatta ki ügyességét. Fokozta a jó hangulatot a frissen leesett hó — a sza­bad percekben előkerültek a szánkók, sílécek is. A Bé­kés megyei pajtások' decem­ber 10-én térnek haza Zán- káról. Kép, szöveg: Gutyan Mihály Az érettségi előtt álló Gi- gacz Piroskától Zelei Dezső, a mezőkovácsházi postahiva­tal akkori vezetője megkér­dezte: „Lenne-e /kedve a postán dolgozni?” — „Meg­próbálom” —ä hangzott a vá­lasz. Érettségi után jelentke­zett is Zelei Dezsőnél, aki őt távbeszélő-kezelőnek osztot­ta be. Ez 8 éve történt, és Piros­ka azóta már volt rovatoló, hí'rlapfelelős és ismét távbe­szélő-kezelő. 1976-ban posta- forgalmi tanfolyamot vég­zett. Akkor lett igazi postás kisasszony, aki a hivatalban minden munkakör betöltésé­re alkalmassá vált. Erről bi­zonyítványt is kapott, a ha-~ vi keresetét pedig 100 fo­rinttal emelték'. Akkor már Bene József volt a postahivatal vezetője. Neki az volt az álláspontja, hogy aki kedvet érez, ve­gyen részt a Szegedi Posta- igazgatóság által szervezett egyéni ifjúsági versenyeken. Annál is inkább, mert a ver­senyekre való felkészülés elő­segíti a szakmai és politikai ismeretek gyarapítását, ami természetesen az egész hiva­tali munka javára válik. És 1977-ben a „Kiváló if­jú hírlapfelelősök” verse­nyén Piroska mintegy 20 in­duló közül a harmadik lett. Ugyancsak harmadik lett a brigádtársa, Tóth András- kézbesítő, aki a „Kiváló if­jú kézbesítők” versenyén in­dult. A kettős siker egysze­riben növelte a mezőkovács­házi postahivatal jó hírét, és fokozta Piroska önbizalmát, aki a következő években is részt vett a versenyeken. A korábbi évek1 sikerein felbuzdulva a KISZ békés­csabai városi bizottsága és a középfokú kollégiumok az idei tanévben is megszervez­ték a megyeszékhelyen a kollégiumok közötti vetélke­dősorozatot. Sokféle jó célt szolgál ez a rendezvény, így mindenekelőtt alkalmat ad az intézmények közötti jó kapcsolat megteremtésére, el­mélyítésére, ugyanakkor se­gíti a kollégiumi nevelő munkát, öntevékenységre ösztönzi a diákközösségeket. A különböző rendezvények színhelye egy-egy kollégium, valamint az úttörő- és ifjú­sági ház, s minden ese­ménynek valamely kollégi­um a felelős házigazdája. Október végén volt az első verseny, a leánylabdarúgás, amelyet az Achim L. And­rás Szlovák Kollégiumban bonyolítottak le. November elején következett a fiúfo­ci, az iskolacentrumi szak­munkásképző kollégiumban. "Remekül sikerült november Magasan kvalifikált Télapó Igaz, 1978-ban nem ért el helyezést, de 1979-ben a ki­váló ifjú hírlapfelelősök kö­zött a harmadik, 1980-ban a kiváló ifjú távbeszélő-keze­lők' között a második lett. Ugyancsak 1980-ban a „Ki minek a mestere” hírlap­szolgálat szakmai, politikai vetélkedőn a második helye­zést érte el, és 1981. május 1-én — az előző évek ered­ménye alapján — megkapta a Szakma Ifjú Mestere cí­met. Meg kell említeni, hogy Piroska tavaly férjhez ment. A versenyeken való részvé­telt azonban, mint Gillich Istvánná sem hagyja abba. Jövőre a „Kiváló ifjú felvé­telesek” versenyén indul majd. Szeretne továbbtanul­ni is. Tavasszal lesz a felvé­teli vizsga a kétéves posta­tiszti tanfolyamra. Közben épül a Gillich há­zaspár családi háza. Az alapja már kész, jövőre ta­lán tető alá kerül. Nem vár­ják a sült galambot, hanem dolgoznak. Nyáron kertész­kedtek. Dohányt termesztet­tek. Jól sikerült. Nagy mun­ka volt, de megérte. Hama­rosan átadják, és mintegy 25—30 ezer forint bevételre számítanak. Persze a kere­setük' egy részét is igyekez-' nek megtakarítani, az épít­kezésből pedig alaposan ki­veszik a részüket. Érdemes még tudni, hogy Piroska aktív KISZ-tag, a postahivatal összetartás Szo­cialista Brigádjának a tagja és a posta járási szakszerve­zeti bizottságának az elnö­ke. P. B. második felében az ifjúsági és úttörőházban a játékos ve­télkedőturmix, melynek fe­lelőse a Lékai János Kollé­gium volt. Sokféle mókás feladat közül néhány példa: volt lekvároslepény-evő ver­seny, aztán ostyalapból meghatározott formát kellett kiharapdálni. Ma pedig „KISZ-mikulás” ugyancsak az ifjúsági és úttörőházban. Erre viszont meghívást kap­tak a kollégisták mellett a többi diákok is, hogy meg­hallgathassák a városi KISZ- bizottság által szervezett ajándékkoncertet. A tavaszi közös záróren­dezvényig sok minden törté­nik még. December derekán lesz sakkverseny, azután ja­nuárban művészeti vetélke­dő és rongyosfarsang. Feb­ruárban bonyolítják le a vers- és prózamondó ver­senyt, márciusban a politi­kai vetélkedőt, végül ápri­lis második felében a leány kézilabda-mérkőzéseket. Szűcs József rajza A szeghalmi Péter András Gimnáziumban második íz­ben rendeztük meg, ezúttal november végén, a névadó tiszteletére a Péter András- napokat, vagyis röviden a „sulihetet”. Minden napra jutott valamilyen esemény, volt megnyitó, koszorúzás, a történelemszakkör gyűjtésé­ből kiállítás, továbbá grafi­kai és fotókiállítás. Ezután következett a hét egyik leg­sikeresebb műsora: Jenei Zoli, az iskola tanulója gitá­rozott, diáktársainak tetszé­sére. Másnap moziban volt az egész gimi. A történelem fakultációsoknak a néprajz­Beszélgetéseim: — Azt mondják, a diszkó műfaja a végét járja. — Én nem veszem észre! Hétről hétre, minden he­lyen telt házasak a diszkók. (Csáki Gyöngyivel, me­gyénk egyetlen női disc jockey-jával beszélgetünk. A kis szoba amolyan igazi fel­legvár; popfotók és poszte­rek, átjátszó kazettás magnó- deckek, a zsúfoltra tömött könyvespolcon glédába ra­kott kazettasorok. A testvér, a tavasszal sorkatonai szol­gálatából leszerelt Csáki Jó­zsef a legfrissebb slágerek­kel kedveskedik. Csöppnyi iróniával jegyzi meg: „Ha a végét is járja, de hosszú temetése lesz ...”) — Kiknek mutatod be a műsorodat? , — Most két helyen va­gyok, itt, Békéscsabán. A jaminai „nyolcasban” — az egy presszó — és a Melós- ban, vagyis az Építők Műve­lődési Házában. A „nyolcas” egy szempontból jobb, ott törzsközönség van, 18—22 évesek általában. A Melósba amolyan megilletődött tinik járnak, 14—19 évesek, akik­nek még mindig ez az egész valahol új, vagy más... És egy kicsit átjáróház is ... — Hogyan kell ezt érteni? — Nézd, a diszkóba leg­inkább ismerkedés miatt jár­nak a lányok és a fiúk. Be­jön, körülnéz, aztán vagy marad, vagy megrándítja a vállát, és megy tovább. Nos, ettől függetlenül vasárna­ponként este négy—hatszá- zan is vannak a nagyterem­ben. — És miért mennek el? Nem tetszik nekik a műsor? — Harmadik éve csiná­I lom. Azt hiszem, csak a rit­mus kell a zenéből. — Tehát, ha a dallamot adó hangszereket kiiktat­nánk, akkor is ugyanolyan lenne minden? — Diszkóélményben, ha le­het ezt így nevezni, feltét­lenül. Persze, azért nem ilyen egyszerű ez sem. A többség a slágerzenét szere­ti. A régieket, a legfrisseb­beket, végeredményben nem sok a különbség. De hogy soult vagy afrorockot, bár­miféle igényesebb zenét for­gassak ... Nem nagyon kell! — És erre táncolnak?! Hát... Vegyük úgy, hogy táncolnak. Ez meg úgy néz ki, hogy valaki jár Pes- ,ten, lát ott valamit, ez az­tán általában késéssel ért le ide, Békéscsabára, a vidék­ről tartott előadást dr. Ben- csik János, a gyulai múzeum igazgatója. Nagy volt az iz­galom, és persze a buzga­lom is a sportvetélkedőn, és jól sikerült a „Könyv és if­júság” vetélkedő is. A nap is vidáman ért véget, este ugyanis Reisz Antal humo­rista látogatott el hozzánk. Színvonalas volt a vers- és prózamondó verseny. S aztán végre következett a „nagy nap”, a péntek, amikor „Mi­énk a suli!” felkiáltással át­vettük a hatalmat. Űj „igaz­gatónk”, a negyedikes Tán- czos Pista nyomban munká­hoz látott: órát látogatott, re. Szóval a srác vagy a lány bemutatja. A többiek utánozzák. Divat az egész. Mintha elveszett volna eb­ben az egyéni kezdeménye­zés íze ... Most például egy nagyon leegyszerűsített rock and roll a divat, és az úgynevezett reggae. — De hát a számokat, a zenét el kell adni. Te ezt ho­gyan csinálod? . — Kezdetben próbáltam „tömi” magam. A számok között mondtam ezt-azt, ér­dekeset, a műfajról, az egész „körítéséről”. Csináltunk diszkótotót díjakkal is. Nem kellett. Most filmeket vetí­tünk — elsősorban rajzfil­meket — a szünetekben. No, nem nyugodtam bele én sem ebbe a kudarcba! Akkor leg­alább a zenei igényesség fe­lé. szeretném vezetni a fia­talokat. Ha jól tálalom, ak­kor a „keményebbet” is el­fogadják. Tapasztalataim szerint. —• És ez hogy történik? — Az adott helyzet, az es­ti közönség, a hangulat hatá­rozza meg. Egy biztos, ez recept is talán: régi „bejá­ratott” slágerekkel felfoko­zom a hangulatot, s ha meg­született az a bizonyos lég­kör, akkor jöhetnek a fajsú­lyosabb dolgok. — Általában milyen a disz­kó közönsége? — Panaszkodhatok? — Ez az általános? — Nem, azt nem mond­hatnám. De hát az a né­hány renitenskedő meg tud­ja zavarni a többiek kelle­mes szórakozását. Sajnos, vendégeket fogadott, helyet­tesítést intézett. Az átdolgo­zott házirenddel mindenki teljes mértékben egyetértett. Jól szerepeltek a diáktaná­rok is. Szünetekben is nagy volt a nyüzsgés: piroscsizma- gyűjtés, bűvöskocka-kirakó verseny, kötélhúzás fokozta a jó hangulatot. Az ötödik órában pedig megtartottuk a nemzedékek találkozóját. Nem kevésbé volt érdekes a délutáni stúdióvetélkedő, amelyen Mile Lajos 70 fős csapata győzött. A „sulihét” szombat esti András-bállal ért véget. Csató Katalin nem kevesen vannak olya­nok, akik csak akkor érzik úgymond jól magukat, ha egy kicsit föltankoltak. Azaz ittak. Kevesen bár, de azért vannak szép számmal, akik­nél baj van az intelligenciá­val, azzal a bizonyos jó modorral. Például a lányok és fiúk kapcsolatában. Nem­egyszer nekem is pirul az arcom, ahogy a fiúk a lá­nyokkal „szóba állnak” ... — És veled? — Ügy érzem, és még nem volt rá kirívó ellenpélda, hogy velem mindig tisztelet­tel beszélnek. Tudod, vég­eredményben az én kezem­ben van a mikrofon, bármi­kor túl tudom beszélni őket. Ha kell, ha nagyon muszáj, fegyelmező eszköznek sem utolsó. Szerencsére nincsen rá szükség! — A többiek, a diszkós kollégák hogyan fogadtak be? Hiszen a megyében egyedül vagy köztük lány. — Tudtommal még van az országban egy nálam idő­sebb, ha igaz, akkor Tatán. Na, kezdetben páran fújtak rám, aztán megszoktak. De többen voltak azok, akik se­gítettek, támogattak. Ma már nem a zenei konkurrencia az érdekes egymás között, hi­szen mindenki meg tudja szerezni a legfrissebb szá­mok felvételeit. Most mond­jam ki, hogy egyre jobban üzletté válik ez is? De hát ez nem jelenti és nem je­lentheti azt, hogy nincsen kapcsolatom a többiekkel. Csak minőségében más. Ma már szigorúan emberi ala­pokon nyugvó, az egyéni szimpátia határozza meg, hogy a szakmán belüli ba­ráti körökbe ki tartozik be­le. — Térjünk vissza a közön­ségedhez. Szerinted van ma kimondottan csak fiatalok­nak jelezhető kultúra? — Nem merek egyértelmű igennel, sem nemmel felelni. Ha ezt a diszkó szemszögé­ből nézem, akkor az a fele­let: a diszkó földelésnek jó. — Lehet, hogy olyan rést próbál kitölteni, amit vala­hogy • kifelejtett eleddig a közművelődés? — Ez most maradjon a Te véleményed ... Mégis, any- nyit: ha egy diszkós érti és érzi a fiatalok nyelvét, ak­kor ezzel a sokak — általá­ban az idősebbek — által le­nézett szórakoztatói műfajjal is el lehet érni valami olyat, amire ráhúzható az „ered­mény” szó. — A magatartásformák változtatására, a fiatalok in­direkt nevelésére gondolsz? — Azt hiszem, arra is. És én szeretem ezt csinálni. Értelmét látom. Szóval: sze­retem. Nemesi László Fotó: Martin Gábor Hajrá kolesz! 1/ ... ____________j_________- ■■■■'.............................................1 a „fiatalok kultúrájáról”, a diszkó dolgairól

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom