Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-06 / 286. szám

1981, december 6., vasárnap Minden területszervezési intézkedés a lakosság érdekében történik Beszélgetés dr. Kertész Mártonnal, a megyei tanács vb-titkárával Az Elnöki Tanács közelmúltban hozott határozatával 1982. január 1-i hatállyal Gyoma, Endrőd nagyközségek egyesítését Gyomaendrőd néven, továbbá Csabacsüd, Kar­dos, Örménykút községek — Csabacsüd székhellyel —, Kevermes, Dombiratos községek — Kevermes székhely lyel —, Nagykamarás, Almáskamarás községek — Nagy­kamarás székhellyel — községi közös tanáccsá szerve­zését elrendelte. Ezenkívül ugyancsak január 1-től to­vább ön a városkörnyéki községek száma Békéscsaba, Újkígyós, Szabadkígyós, illetve Orosháza, Pusztaföldvár vonatkozásában. Barabás János nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) átgondoltan, fokozatosan Mi tette ezeket szükséges­sé, hogyan fogadja a la­kosság, és legfőképpen mit jelent ez számára? Erről be­szélgettünk dr. Kertész Már­tonnal, a megyei tanács vb- titkárával. — Elöljáróban annyit, hogy több mint egy évtizedes át­gondolt, fokozatos terület- rendezési munka folyik a megyében, melynek célja a nagyobb, korszerűbb területi egységek kialakítása. Mind­ez természetesen nem öncé­lú, hanem a lakosság érde­keit, a magasabb színvonalú igazgatási ellátást szolgálja. A megyei tanács végrehajtó bizottsága, valamint a terü­letileg illetékes végrehajtó bizottságok rendszeresen na­pirendre tűzik a korábbi te*- rületrendezések, mint példá­ul Gyula, Gyulavári, vagy Mezőberény, Csárdaszállás; Békéscsaba, Mezőmegyer ilyen jellegű tapasztalatait, és ezek figyelembevételével történik a továbbiak előké­szítése. Még az előkészítés­ről annyit, hogy minden ilyen lépés az érdekelt la­kosság véleményének kiké­résével, illetve egyetértésével történik. Alapelvünk, hogy csak ott kerüljön sor bármi­féle területrendezésre, ahol erre az objektív és szubjek­tív feltételek megértek. — Gyoma és Endrőd ese­tében ezt mindenképpen elmondhatjuk .. . — Igen, hisz a lakosság évek óta készül az egyesí­tésre, amely most nagyköz­ségi szinten megtörténik. Azt is hozzá kell tenni, hogy a feltételek nem puszta óhaj, hanem közös munka alapján teremtődtek meg. Gyoma és Endrőd huzamosabb ideje összehangoltan fejlődött. Gondoljunk csak a két tele­pülés közötti, korábban „senki földjén” épülő lakó­telepre, a közös közműháló­zatra, az egységes kereske­delmi ellátásra, a szolgálta­tásra, és még sorolhatnám tovább. Mindezekhez most hozzájön a korszerűbb igaz­gatási ellátás. — Hogyan valósul meg ez, magyarán: mit, hol ta­lál meg a lakosság január 1-től? — Röviden egy mondattal tudok rá válaszolni: min­dent ugyanott, ahol eddig. Bővebben: aki decemberben Endrődön, a Lenin út 2. szám alatt tudta elintézni ügyes-bajos tanácsi dolgát, az januárban Gyomaendrőd Lenin u. 2. szám alatt intéz­heti. Aki eddig Gyomán, a Szabadság tér 1. szám alatt találta meg a tanácsot, az januárban is Gyomaendrőd, Szabadság tér 1. alatt talál­ja. Tehát a Gyomaendrőd nagyközségi Tanács székhe­lye a Szabadság téren, a ki- rendeltsége pedig a Lenin úton lesz. Nem kell utazgatni — Mi a helyzet Csaba­csüd, Kardos, Örménykút esetében? — Itt nem egyesítésről, hanem közös tanáccsá szer­vezésről van szó, amellyel lehetővé válik a nagyközségi rangra emelkedés. Ez pedig csaknem városi szintű igaz­gatási ellátást jelent, vagyis az első fokú feladatok több mint 90 százalékát helyben intézik, szemben a mai 50 százalékkal. A lakosságnak tehát az első fokú ügyekben nem kell Szarvasra utaznia, hanem helyben intézheti el, Csabacsüdön vagy a társköz­ségekben, örménykúton és Kardoson, ahol kirendeltsé­gek lesznek. — Miben különbözik et­től Kevermes, Dombiratos, illetve Nagykamarás, Al­máskamarás? — Abban, hogy ezek nem nagyközségi, hanem községi közös tanácsokká szerveződ­nek Kevermes, illetve Nagy­kamarás székhelyekkel. In­dokolja ezt a települések kö­zelsége, lakóinak szoros kap­csolata, a kereskedelmi ellá­tás és intézményhálózat fej­lesztése. A társközségekben, Dombiratoson, illetve Almás- kamaráson kirendeltségek lesznek, ahol a lakossági ügyek intézhetők. Ezzel olyan törekvésünk is van, hogy — a változatlanul helyben te­vékenykedő társadalmi szer­vekkel együtt — megőriz­zük, sőt fokozzuk a közéleti aktivitást. Lényegében tehát ezekkel az intézkedésekkel szeretnénk növelni e telepü­lések népességmegtartó ere­jét, és szakmailag magasabb színvonalra emelni az igaz­gatási ellátást. Egyszerűbben, gyorsabban — Végül a városkör­nyéki községekről. Az, hogy január 1-gyel újab­bak lesznek, azt bizonyít­ja, bevált ez az irányítási forma? — Feltétlenül. Vegyünk példának Békéscsabát. A kör­nyező községekből sokan ide járnak dolgozni, vásárolni, szórakozni vagy orvoshoz. Sok minden ide köti tehát az embereket, csak épp az igazgatási ügyeiket nem itt intézik. Ezen a felemás hely­zeten segít a Város környéki községek rendszere, amely az eltelt csaknem 10 esz­tendő alatt bevált. Januártól Békéscsaba városkörnyéki községei lesznek Újkígyós és Szabadkígyós közös községi tanácsú települései. Ugyan­ennek a meggondolásnak az alapján lesz Orosháza város- környéki községe Pusztaföld­vár. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Újkígyós és Szabadkígyós lakói nem a járási székhelyen, hanem a közelebb eső és járási funk­ciókat is ellátó Békéscsabán, a pusztaföldváriak pedig minden áttétel nélkül köz­vetlenül Orosházán, a városi tanácsnál intézhetik dolgai­kat. Természetesen mind­azok az ügyek, amelyek ed­dig a községekre tartoztak, a jövőben is oda tartoznak, hiszen a községek önállósá­ga megmarad. A területszervezési intéz­kedéseket úgy igyekszünk végrehajtani, hogy az átme­net időszakában a lakosság ebből minél kevesebbet ve­gyen észre, később viszont azt vegye észre, hogy magas színvonalú- az igazgatási münka, gyorsabban intézik ügyeiket — mondotta befe­jezésül dr. Kertész Márton. S. F. tartamú népgazdasági ter­vekben. Ennek jegyében kez­dődött meg — a demográfiai kutatások tapasztalatainak folyamatos felhasználásával — a népesedéspolitika távla­ti koncepciójának, megvaló­sítása, eszközeinek kidolgo­zása. — Igen fontos, hogy erő­södjék a gyermekek nevelé­sével kapcsolatos egyéni, csa­ládi és közösségi felelősség. Emellett mindent megte­szünk azért, hogy növeked­jék a társadalmi részvállalás a gyermeknevelés költségei­ből. — A különböző fórumokon körvonalazódtak és kialakul­tak azok a javaslatok is, amelyek a legközelebbi évek intézkedéseinek alapjául szol­gálhatnák. Egyértelműen megfogalmazódott például,, hogy korszerűsíteni kell a gyermekgondozási segély rendszerét. Felül kell vizs­gálni egy sor korábbi .meg­kötöttséget. így például ma már indokolatlan a bedolgo­zás és részfoglalkozás teljes korlátozása, sőt meggondo­landó a segélyt igénybe ve­vők bizonyos munkavállalá­si lehetőségeinek megterem­tése, képzettségük jobb ki­használása. Ugyanakkor szükség lenne — egyebek kö­zött — a gyes feltételéül szol­gáló egyéves munkaviszony mérséklésére is. Nagy'hang­súlyt kapott az is, hogy a súlyosan fogyatékos, tartó­san beteg gyermekek szülei Feszengek a szűk iskola­padban. Késik az osztályfő­nök, arra vár, hogy gyara­podjon a szülői értekezlet létszáma. Nézem a mindenfé­le üzenetekkel telefirkált táb­lát és arra gondolok: ezek a gyerekek bizony szókimondó- ak! Érdekes, a tanulmányi előmenetelről, az őszi beta­karítási munkáról,' a kirán­dulások szervezéséről beszél­ve vissza-visszatérő mozzanat a nyílt, őszinte vélemény- nyilvánítás igénye, A tanár úr egyáltalán nem elégedett: — Középiskolás lányokról, fiúkról van szó, akik nem­sokára kilépnek az életbe, sa­ját lábukon kell- megállniuk. Némelyiknek egyszerűen hiá­ba magyarázok. Ha kérde­zem, mi a baj, csak a vállát rándítja, megmakacsolja ma­gát. Mintha az égvilágon semmi nem érdekelné. Per­sze, van olyan is, aki jól odamondogat, kapkodhatom a fejem . .. Néma csönd. Irodalmi em­lékeim között kutatva ráta­lálok Shakespeare: Lear ki­rályának egyik strófájára. „Azt mondani, ami fáj, nem azt, ami illik!” Az ' arcok szinte egytől-egyig bizonyta­lanságot tükröznek. Valaki odasúgja: — Ezt komolyan gonol- ja...? Az egyik anyuka bátorta­lanul jelentkezik: — Az én kislányom a múltkor alaposan megmond­ta a véleményét, hetekig alig tudtam lelket önteni belé, rettenetesen bántotta, hogy esetleg megsértette az osz­tályfőnökét. — Ugyan kérem, ellenkező­leg: a hallgatag, a megköze­líthetetlen gyerekek viselke­dése aggaszt. Csak arról le­het vitatkozni, amit kimond az ember. De, aki még ön­magát sem képes megvéde­ni ... A folyosón már nagyobb a hangzavar. A mellettem el­sétáló hangosan méltatlan­kodik: — Hallott már ilyet? Ezek­től a fiataloktól olyasmit kö­vetelnek, amitől a felnőttek is viszolyognak. Ma már bár­mit elmondhatunk az igazga­tóról, a tanácselnökről, a miniszterről, de éppen egy tanárról... — És ...? hosszabb ideig vehessék igénybe a gyermekgondozási segélyt. Ezúttal is sokan szorgalmazták, hogy a há­zastársak maguk dönthessék el, melyikük él a gyes lehe­tőségével. Ezenkívül a családi pótlék és a gyermekgondozási se­gély összegének emelése is helyet kapott az illetékesek elé terjesztett ajánlások, kez­deményezések sorában. A családi pótlék emelése alkal­mas eszköze a három- és többgyermekes családok anyagi helyzete javításának. Ugyanakkor a konkrét népe­sedéspolitikai intézkedések­kel ma mindenekelőtt az el­ső és második gyermek meg­születését lenne célszerű ösz­tönözni; ezért az egy gyer­mek utáni családi pótlék be­vezetése is indokolt a gyer­mek bizonyos koráig. — Az egészségügyi ellátás színvonala a népesedési fo­lyamatok mindkét meghatá­rozó tényezője, a termékeny­ségre és a halálozásra egy­aránt lényeges befolyást gya­korol. Az egészségügy külön­böző szakmai programjainak megvalósításakor arra kell törekedni, hogy már a közeli lövőben javuljon a helyzet. A nővédelmi gondozás, a szülészeti ellátás javítása se­gítheti a koraszülések csök­kentését és ezáltal a csecse­mőhalálozás további vissza­szorítását is. A szív- és ér­rendszeri betegségek, a da­ganatos megbetegedések, a balesetek és az öngyilkossá­gok miatti halálozások nyug­— Ne tegyen úgy, mintha nem értené. Én a gyerekem­ből diplomást akarok csinál­ni... ♦ Téblábolok az üzlet köze­pén. Most mindegyik eladó sürög-forog, senki sem tá­masztja a pultot, csakhogy ne kelljen válaszolni. Végül egy szemüveges asszony meg­szán: — Mondja, miért pont ide jött? Engem már úgyis ki­neveztek ügyeletes akadékos- kodónak. Jó ideje, ha vala­milyen butaságról szavaztat­nak, mind a két kezem fel­teszem, hogy többnek lássék. A pszichológiával is foglal­kozó pedagógus hevesen ma­gyarázza : — Munkahelyi demokrá­cia? Sérti a fülem, ha szára­zon kattog, mint az unalmas frázisok általában. Értse meg, nem hangozhat el puszta szó­lamként, hiszen érzelmek, re­mények, gondok és érdeküt­közések, összezördülések és alkotó indulatok kísérik az- útját. Bízom benne, hogy vé­gül is rátalálunk a mainál élőbb formáira. ' ♦ A gyárkapuban a portás megütközve néz. — Nem az igazgatót kere­si? — Egy-két munkással sze­retnék beszélni. — Azt nem lehet. Leg­alábbis engedély nélkül. Az ötven év körüli főnök szívélyes, de határozott: — Ha a saját véleményem­re kíváncsi, elmondhatom. Lehet, hogy nálunk nem vi­rágzik a demokrácia. De kérdem én: hogyan egyeztet­hető össze a jelenlegi gazda­sági irányítással? Mindenért én felelek. Akkor meg a dön­tést is bízzák rám. — ön tehát csalhatatlan... — Kiforgatja a szavaimat. Azt bizonygatom: vagy fe­lelős vezető vagyok, vagy statiszta. Megvárom a műszak vé­gét. Az egyik művezetőt meghívom egy pohár sörre. — Higgye el, kedvelem az öreget — kezdi a középkorú termelésirányító. — Kemény, talanító száma — az egész­ségügy területén dolgozók munkája mellett — minde­nekelőtt társadalmi erőfeszí­téseket kíván a helytelen életmód, az egészséget káro­sító szokások visszaszorításá­ért. — Nem az anyagi feltéte­lek szűkössége szülte kény­szer, ha a közmorál, a köz­felfogás alakításának fontos­sága legalább olyan hang­súlyt kap, mint a többi most vázolt elképzelés. A gyer­meknevelés legkedvezőbb kö­zege a család. Ezért az okta­tásban, a művészetek terüle­tén, valamint a munkahelyi kollektívák és nem utolsó sorban a vezetők körében is olyan közszellem kialakítá­sára kell törekedni, amely a gyermeknevelés, az anyai hi­vatás, a gyermekes családok jóval kedvezőbb társadalmi megítélését biztosítja, amely megalapozott párválasztásra, felelősségteljes és tartós csa­ládi kapcsolatokra késztet; a gyermekek és az idős korú­ak, közvetve tehát mindany- nyiunk számára érettebb em­beri-társadalmi kapcsolato­kat teremt. — A közvélemény, a tár­sadalmi szervezetek mellett az illetékes kormányzati szer­vek megkülönböztetett figye­lemmel foglalkoznak a leg­különfélébb javaslatokkal. Vizsgálják megvalósításuk lehetőségeit — és a népgaz­daság teherbírásával össz­hangban, az éves tervezés ke­retében, esetleg egyes elő­irányzatok megtetézésével is — előkészítik a népesedéspo­litikai céljaink megvalósítá­sát segítő újabb intézkedése­ket. nem tűr ellentmondást. Jól is megy a bolt, a melósok el­fogadhatóan keresnek. Csak a légkör ..Valahogy azt nem akarja megérteni: a mindenre bólogatok tévútra vihetik, a segíteni akarók pe­dig még akkor is többet ér­nek, ha vitáznak, érvelnek, és olykor kellemetlenséget okoznak. Az én munkásaim nem abba akarnak beleszól­ni. hogy a vállalat kivel ke­reskedjen. De bizonyos dol­gokat jobban meg lehet lát­ni a munkapad mellől. — Konkrétan? — Nézze, most mondhat­nék élő példákat is az anyagellátásról, az anyagyár és a mi részlegünk viszonyá­ról, az olykor elképesztő szer­vezetlenségről. Ugyan mit érek vele? Maga megírja és elmegy, én meg itt mara­dok. Ha maradok . .. Látja, lassan még én is magamévá teszem a szólást, miszerint ne szólj szám. nem fáj fe­jem . . . ♦ A tanszékvezető előadása szenvedélyes: — Sokan úgy hiszik, hogy a döntésekben való részvétel a munkásoknak afféle aján­dék, arpely csupán előnyök­kel jár, semmibe sem kerül, következésképpen a lehető­ségeket a dolgozók feltétlen üdvözlik és kihasználják. Ez valójában nincs és nem is lehet így. A döntésekben va­ló részvétel a munkásoktól felelősséget, erőfeszítést és nem kevés munkát kíván. ♦ Az elnököt regről ismerem. Barátként fogad, azonban fel­hős lesz a homloka, amikor megtudja jövetelem célját. — Néhány hónapom van nyugdíjig, átadom a staféta­botot — szürcsöli a kávéját. — Ügy érzem, jó szövetkeze­tei hagyok az utódomra. Ne vedd dicsekvésnek, de meg­értettem magam az embe­rekkel. Ki tudja, miként lesz ezután? Pedig nagyon nehéz volt idáig eljutni. Az egyik beosztottam ezt vágta a fe­jemhez: — Én nem politizálok, ha­nem dolgozom. Engem a munkámért fizetnek. A de­mokráciát csinálja az, aki­nek a dolga. — Reménytelen . . . — Dehogy. Ha most meg­kérdezed tőle, hogy van-e ja­vaslata, kapásból hármat Szeretjük a csokoládét m Karácsonyra több meglepe­téssel jelentkezik a Budapes­ti Csokoládégyár; újra gyárt­ják — a vevők kérésére — a csokiból készült karácsonyfa­függeléket új alakban, ciklá­menszínű és aranysárga cso­magolásban. A táblás csoko­ládé kedvelőire is gondoltak, decembertől aranyfeliratos, kék, illetve piros papírban ét- és tejcsokoládét hoznak for­galomba. Képünkön: készül a zselés szaloncukor mindig intézkedett valaki. ♦ A szakszervezeti bizottság titkára 42 éves. Nem titkolja a haragját, amikor a passzi­vitásról beszél: — Érthetetlen a félelem, a tartózkodás. Ha a főnök nem tud, vagy nem akar segíteni a jogos panaszon, tovább kell lépni. Rengeteg fórum műkö­dik, hogy a hibákat ne le­hessen eltussolni. — De a munkahelyi veze­tők aligha kedvelik a hang­adókat, s különösen nem a nyilvánosság előtt panaszko- dókat. — Az üzemi demokrácia is kétoldalú. Számos munka­helyen bátor embernek ki­áltják ki azt, aki nyilváno­son is elmondja gondolatait. Csakhogy ezek a felszólalók valóban háttérbe szorulnák, mert látszólag rossz színben tüntetik fel az üzemet, a vál­lalatot: az eredmények he­lyett a gondokat sorolják. Ugyanakkor kevesebbszer szólunk arról: igenis volt ér­telme a felszólalásnak, az il­letékesek orvosolták a pa­naszt, és ha kellett, meg is védték a dolgozót. ♦ Ismét a pszichológia taná­rához vezet az utam. Kíván­csi vagyok: van-e köze az alkotó munkának a demok­ráciához? — Az üzemi demokrácia olyan vezetőt feltételez, aki önmagával és munkájával sohasem elégedett. Akit az ember jobban érdekel, mint a gép, a számok. Szereti a vitát, meggyőződése, hogy mindenkinek a véleményé­ben van valami utánozhatat­lan, egyedi. Pótolhatatlan ér­téket lát benne, amit előcsa­logatni óriási sikerélmény. — Nem túlságosan pateti- kus ez? — Egyáltalán nem! Gon­dolja el: hány vezető létezik, akit zavar a tekintély üres merevsége. Örül, amikor olyan emberrel hozza össze a sors, akinek önálló véle­ménye, egyéni stílusa van, és untatja a túl engedelmes be­osztottak alázata. Tehát nincs megállás. Ami külön öröm: az előbbrelépést éppen azok a munkások, al­kalmazottak, szocialista bri­gádtagok sürgetik, akikre számítani lehet, és készek se­gíteni a mind bonyolultabb, magasabb színvonalú gazda­sági feladatok megoldásában. Seres Sándor Hauer Lajos felvétele mond. Igaz, ahányszor szólt,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom