Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
NÉPÚJSÁG 1981. december 31., csütörtök G minimagazin LEGKCZElEßß JA-NUÁ^ p- j SzA-M unkbpM jÖ&tTKtAjNK, Mit mutatnak a csillagok? A Minimagazin ingyenes horoszkópja Még néhány BAK-ugrás kedves híveim a horoszkópban, és előttünk a pezsgősüveg. Mielőtt azonban agyunk szürkeállománya felett végleg a rózsaszínű csillagködök vennék át az uralmat, nézzük, ■mit ígérnek a Minimagazin csillagjósdájában? BAK Xli. 23-1. 21 a BAK HAVABAN (december 23.—január 21.) születetteknek sajnos semmi jót nem mondhatunk: telefonálni még egy évig nem fognak tudni józan eszük állapot- tyának megóvásával. Ezenkívül nem sikerült most esedékes születésnapjukat és kölcsöntörlesztésüket sem elhalasztani. Ráadásul emberségük kerek egyhatodát is elveszítik valószínűleg: elkerülhetetlennek látszik az ötnapos munkahét bevezetése, s így immár két nap nem teszi őket a mjjnka emberré. VÍZÖNTŐ I. 22-11. 19. y^»/ a VlZÖNTÖ (január 22.— február 19.) gyermekeinek is szeretnénk valami biztatót jósolni. Nem megy. Esztendeje persze igen könnyű dolgunk vala, minekutána Farkasék Bercije erre járt, és térítésmentes beszámolót tartott a csillagközi térben tapasztalható dolgok állásáról. Most viszont csak annyi dereng, hogy igen magas lesz az e csillagkép alatt napvilágra jöttek gázszámlája. Esetenként elérheti, sőt meghaladhatja a többiekét is. (Egészen más a helyzet a gáz. fűtőértékével!) HALAK II. 20-111. 20 HALAK HAVA (február 20.—március 20). Évezredes megfigyelések támasztják alá, tanult barátaink véleményével egybeesőén, miszerint a legtöbb aquuarista a február végén, március elején születettek közül kerül ki — eltekintve attól a 90—92 százalékos kivételtől, amelyhez viszont azok tartoznak, akik a többi csillagkép jegyében ébredtek jobblétre. De ez nem is érdekes. Felhívjuk mindenesetre figyelmüket, hogy 1982-ben mondjanak le a macskacápák és ámbráscetek házi tenyésztéséről, mert úgy tűnik, hogy az új esztendőben e ténykedés nem tenne jót egészségüknek. Ha ez nem megy, legalább a dohányzással hagyjanak föl. KOS III. 21—IV. 20 © KOS HAVA (március 21.— április 20.). Nem is tudjuk, mondjuk, vagy se? Félve kockáztatjuk, de el kell árulnunk: akiket a KOS UTra engedett, azok sürgősen csavarjanak a KOSSUTHrá Petőfi helyett. Ott talán majd bemondjÁk, mi vár rájuk: hó, dara, árvíz, vagy eső, esetleg egyéb nedű. EDÜ nem — ez biztos! Mert ta- ja önként a családfői tisztet valy már volt tudniillik. néked, vagy — s bármenyFIN? Ügy lehet, az viszont nyíre fáj.ez neked, magadakár országos méretekben nak is, nincs más megoldás is! Ügyhogy esernyőt vigye- — marad minden a régiben, nek! BIKA IV. 21—V. 21 BIKA HAVA (április 21.— május 21.). A horoszkópunk szerint nagy szerencséjük van azoknak, kik e csillagkép jegyében születtek élve. Legalábbis a születésnapjuktól számított négy és fél hónapon át. Minden valószínűségszámítás és integrálás szerint elkerüli őket a jelzett időszakban a fagyhalál, ha nem vezetnek expedíciót az örök hó birodalmába. Elkerüli őket továbbá az ötös találat, házastársuk külső kapcsolatának megszemélyesítője. valamint a falu bikája, ha városban laknak. Ettől tehát nem kell tartaniuk. Levegőt azonban az esetben továbbra is venniük kell — legalább 30—40 másodperces gyakorisággal — amennyiben életben kívánnak maradni egész éven át. IKREK V. 22—VI. 21 IKREK HAVA • (május 22.—június 21.) Amennyire nem kedvezett Fortuna a májusiaknak, annál inkább kegyeibe fogadja majd az Ikrek jegyében születetteket. Ehhez nem is kell mást tenniük nevezetteknek, mint 500 ezer ikerszelvényt vásárolniuk, s a telitalálat majdnem garantált. Az egybeesések különösen azon ikreknél látszanak biztosnak, akik 1981. júniusában sikerrel szerepeltek a bűvöskocka- versenyeken, ugyanakkor nem szenvedtek a Defekttől, azaz a DFKT-tól, vagyis a Dolgozó Fiatalok Kemping Találkozóján dupláztak rá. RÁK VI. 22—VII. 23.' RAK HAVA (június 22.— július 23.). A kvázi zsenik látják meg a napvilágot általában ez idő tájt. örvendezhetnek^ tehát mindazon kismamák, akik e hetekben lesznek majd mindennaposak. Megfigyelhetik ugyanis maguk is — csillagjósok közreműködése nélkül is —, hogy magzatjuk annyira feltűnően eszes lesz a RÁK jegyében, aminek következtében kis pajtásaikkal szemben őket nem hét-, hanem már hatéves korukban fölveszik az iskolába. Becsszó! OROSZLÁN C VII. 24—Vili. 21 OROSZLÁN HAVA (július 24.—augusztus 23). Nagy erőpróba előtt állsz kedves férfitársam, ki e csillagkép jegyében először tettél boldoggá NŐT oroszlánüvöltéseddel — jelezvén, hogy megszülettél. Hát most próbáld meg mégegyszer egytestvér, próbáld meg mégegyszer kiereszteni hangod, megfenyegetve a nőt: Vagy visszaadSZÜZ I Vili. 24—IX. 23 SZŰZ HAVA (augusztus 24.—szeptember 23.) Ártatlanságát megtartania önnek nem kell félnie jó lesz ha a házi buli minden résztvevője beleegyezik én nem ellenzem. Csak egyre kérem, könyörgöm esedezve: ne üljön fel a legelső Limbó- hintóra! Másén nevessen jót, a sajátját rejtse el a közvélemény előtt. Ismeri a közmondást arról, hogy kién tanul az okos, nem? MÉRLEG IX. 24—X. MÉRLEG HAVA (szeptember 24.—október 23.) Időnként vegyen fel most már meleg alsót.Ha mégis úgy érzi, hogy nincs rá szüksége, mert van ami melegítse, mérlegelje a helyzetet, s legalább OTP-kölcsönt vegyen föl, ha máshogy nem megy. Egyszóval mindegy, csak valamit vegyen föl: erre inti önt és kedves családját is egyébként az Állami Biztosító. Ha meg végképp semmi nincs, amit' kezes nélkül fölvehetne, vegyen le mindent, csak ne felejtse: KAR LENNE NÉLKÜLÜNK! SKORPIÓ X. 24—XI. 22 SKORPIÓ HAVA (október 24.—november 22.). Drága Hölgyeim. Uraim és Jó. Magam! Őrizzük meg továbbra is barátságos modorunkat mindannyian, kiket most ünnepelnek születésük alkalmából. Óvjuk továbbra is elragadó kedélyünket, mély mívű szellemünket, sziporkázó humorunkat, életrevalóságunkat, kifinomult igazságérzetünket, szeretetre méltó és csodálatra érett lényünket, szépségünket, erőnket ... óh! ... ah ... nem tudom folytatni... bah! NYILAS | XI. 23—XII. 22.' NYILAS HAVA (november 23.—december 22.). Fogadjon meg egy jó tanácsot minden november végén, decemberben születésnapozó: ne egye kenyér nélkül a kolbászzsírt, s ha már ilyenkor támad kedve íjászversenyre edzeni, könyörgöm ne a természet lágy ölén nyilazzon télvíz idején. Ember! Elfagy a nyílvesszője, s akkor hogy kíván célba találni?! örüljön neki, hogy megérte, amit megért, csavarja föl hetes fokozatra a gázkonvektort, a többi már megy magától! Higgyen a csillagjós bölcsességében, ki született Skorpió havának legelső napján (nem véletlen), s ki azóta sem hallgat más névre: maradt, ki tavaly volt," meg annak előtte is. ehelyütt: Kőváry E. Péter Mondják-e ma is a rigmust, vagy már kiment a divatból? Kérdem a két kis kéményseprőt, pontosabban szakmunkás- tanulót, abból is az első éveseket. Akik, mintha a meséből léptek volna ki. — Ha látnak bennünket beöltözve, bizony mondják — felel a 14 éves Molnár Palcsi — mert a szerencsét mindenki szeretné. — Az a néni is, aki, ba meglát, mindig fogja is a gombját azonal — folytatja Búzás Pali. ö csak egy kurta évvel idősebb a másiknál. Es mindketten jártasak a kéményseprőkkel kapcsolatos szerencse-kérdésben. S mesélik, hányszor megállítják őket, hogy a kémény- vagy csőkeféből egypár szálat kihúzhassanak. Mert az úgy az igazi. A történetek békéscsabaiak, s a vállalat Árpád sori kirendeltségén hangzanak el, ahol épp a szakma elméleti anyagából tart órát Majorosi László szakoktató. * Es egy kis szünet épp jól jön a lazításhoz. Be is csukják gyorsan a bonyolult műszaki rajzokkal teli tankönyvet, ami ma a Marabukazánnál volt nyitva, mert most pont azt tanulják. Persze, a gyakorlatban is kezdenek otthon lenni, hiszen „már” négy hónap van a hátuk mögött. — Megyünk a mesterrel, vagy a helyettesével, s amit az egyik helyen megmutatnak, a másikon már csináljuk. Hol a hagyo- mSnyos kéményseprést, hol az olaj- vagy cserépkályházást. Reggel 7-re már beöltözve, készen átlnak az indulásra, akár a nagyok, pedig mindketten vidékről járnak be. Az egyik szarvasi, a másik kondo- rosi. Jó kedvű, mosolygós gyerekek, szeretik a szakmát. — Mert nagyon változatos, mindig másutt kell végezni, szinte házról-házra járunk. Es minden érdekes. Hogy jól melegítsen a kályha, fontos a jó kéményhuzat, meg, hogy maga a kályha is tiszta legyen — tart szinte kiselőadást Palcsi. Aztán a jellegzetes öltözékről beszélgetünk. Kell-g, van-e még például papucs, arait még télen is hordtak. Az már régen nincsen, és létrát sem hordanak magukkal. De azt tudják — hiszen a mesterek sokat beszélnek a régi időkről —, hogy a papucs azért kellett, mert a mászókéménybe bakanccsal nem lehetett fölmenni. A papucsot meg csak lerúgta a kéményseprő és egykettőre fent volt. S annak idején, kint a tanyavilágban, ha napközben nagy hó hullott, még az is előfordult. hogy haza se jöttek, kint aludtak valamelyik tanyában. De ma már más a helyzet. — És más a szakma — veszi át a szót Pali —, én is azért választottam. Mi már tüzeléstechnikát is tanulunk, az utolsó évben, emiatt emelték fel egy évvel az oktatást. Eddig két év volt, most három lett. De más Ls változott. Sok kedvezményt kapnak. ösztöndíjas tanulói a tüzeléstechnikai vállalatnak, s mivel 3 évre szerződtek, a tanulóidő első évében 400, a másodikban 500 forint az ösztöndíjuk havonta. A harmadikban pedig már a munkájukért bér jár. Es a kéményseprő hogy áll a szerencsével? Jól, mondják, mert szeretik őket, és ők is örülnek, hogy ezt a pályát választották Es az iskolában is akad szerencse, főleg, ha felkészültek. Mert — ezt már ők is tudják — a szerencsét meg kell alapozni. Vass Márta Fotó: Veress Erzsi Fiilöp Béta: ^ g Második rész, amelyben „apafej” lenem Zsong a Tücsök utca. Ez a kisvárosi belváros második utcája, a maga teljes jel- legtelenségével, ahonnan még azt is eltüntették, ami valamilyen hagyományőrzést jelentett volna. Az üzletek mind egyformák, a kirakatok ki- és betapétázva, így lesz az egész divatossá. Elhagytam már a Pacsirta nevű hanglemezboltot, amikor észrevettem, hogy egy kutya szegődött mellém. Szép fekete színű, hízelgő pofájú korcs állat volt, de olyan jóságosán tekintett rám, hogy egyből megsajnáltam, s megpaskoltam a fejét. Tulajdonképpen barátságot is kötöttünk, s amikor megálltam egy hirdetőoszlop előtt, ahol vaskos betűk hirdették a szombat délutáni ismeretterjesztő előadást (Termett-e a Paradicsomban paradicsom?), akkor ö is, már- rriint a kutya, mellém telepedett, farkával eltakarítva a járda szemetét, és lihegve figyelt, nagyokat pislogott, mintha azt kérdezte volna: „Erre vajon ki megy el?" Megértőén elmosolyodtam, s igazat adtam magamban újdonsült négylábú barátomnak. Éppen szólni akartam, a szervező nehéz dolgát feltárván, amikor hirtelen úgy vágott valaki hátba, hogy csillagokat láttam, és a látomásos csillaghullás szinte a Paradicsomba röpített. Levegőt is alig tudtam venni, amikor újabb döngetés ért (most már enyhébb), s rámkiált egy dörgő hang: „Helló, öregfiú! Te még élsz?" Kihasználva a csöppnyi szünetet, gyors ugrással távolodtam el a következő hátba verés elől. Furcsa mozdulatomra és a mennydörgő (nem akarom itt Jupitert idézni) hangra kisebb csődület is támadt, de csupán egy szempillantásra. Amikor látták riadt pillogásomat, el is távolodtak, mindenkinek sietős lett a dolga. Ott álltam egyedül (még a kutya is a hirdetőoszlop mögé húzódott, és halkan nyüszített), és nem tudtam, hogy miért ezen tiszteletteljes érdeklődés személyem iránt. Félszegen mosolyogni próbáltam, egy „Jó napot kívánok”-ot rebegtem, mire ő így felelt: „Apafej!" S magához rántott (mármint megölelt). „Mit marhulsz? Hát nem ismered meg öreg haverodat?" Erre megint úgy rántott magához, hogy a nyakában csüngő cserépfityegőbe úgy bevertem az orrom (ugyanis én addig értem), hogy ismét csillagokat láttam. Akkor hirtelen elhatároztam, hogyha megszabadulok új ismerősömtől, akkor inkább elmegyek az ismeretterjesztő előadásra. A kutya még ott nyüszített egy darabig, de amikor látta, hogy ez a behemót fickó vállon ragad, és magával cipel, akkor szépen elsomfor- dált... Elindultunk lassan a Tücsök utcán. Barátom nagyot kurjantott, és imigyen folytatta: „Hapsikám! Azt a rézveretes nádirigófüttyödet, hát mesélj ...” Torkom megköszörültem, s annyit eldadogtam, hogy nem emlékszem az ismeretségre, vagy inkább csak dereng valami, mire ö: „Hát a múltkori felolvasáson ki a fenét hallgattam én? He?... Hát a te oltári szövegedet el lehet felejteni?...” Aztán mesélt, de olyan hanggal, hogy mindig volt hallgatóság körülöttünk. Megismertem hódításait, meg azt is megtudtam, hogy beolvasott a főnökének (pedig most a főnöknek volt igaza, de a hecc mindent megér), s egyébként is oktondi ürge az, aki nem Skodát vesz... Megérdeklödte, hogy milyen cigarettát szívok, s örömmel felorditott, hogy éppen az a kedvence, de feléjük már hetek óta nincs, „mert a dolgozóval mit sem törődnek". Aztán kikapta a kezemből a dobozt, és zsebre vágta, én majd úgyis vehetek magamnak, majd meghívott egy kávéra, de kért még két doboz cigarettát és egy-egy fél konyakot, miközben legújabb hódítása apró részleteivel az egész presszót „szórakoztatta"... Éreztem tehetetlenségemet, a hangoskodása elől nem menekülhetek, s valami lehetőségen töprengtem, miközben székemen feszengtem, amikor mint egy sziú- harcos felüvöltött: „Azt a rézveretes nádirigófüttyét ... odanézz, apafej... ott megy a piktor... legutóbb nálunk állították ki a képeit... marha nagyokat röhögtem rajtuk ... de jó fej... beszélnem kell vele ..Felugrott a presszóasztal mellől, még egyszer úgy hátba vert, hogy szinte lenyeltem a kávéscsészét, a cigarettákat zsebre vágta, és rohant. Az ajtóból még visszaszólt: „Aztán írjál hapi- kám... nem akarok szégyenkezni miattad ..." S eltűnt. Nehezen tértem magamhoz. A presszós kisasszony zökkentett vissza: „Elnézést, szerkesztő úr! A számla ...” Angyali hang ez, muzsika... már-már én is felkiáltottam, de inkább gyorsan fizettem, és elsiettem, mielőtt újból „apafej" lennék.
