Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

1981. december 24., csütörtök NÉPÚJSÁG Szovjetunió Fagyapó és hépelyhecske A Szovjetunióban szilvesz" térkor kezdődik az ünneplés, ami a szovjet emberek szá­mára kétszeresen kedves: ek­kor tartják a karácsonyt és ekkor búcsúztatják az óévet is. Az ünnepnek természete­sen elengedhetetlen kelléke a karácsonyfa, - amelynek szí­nes lámpái szilveszterkor már a kora esti órákban ki­gyulladnak mindenütt. Bár az orosz szilveszternek, már ami az ételeket illeti, nincs a nálunk szokásos újévi sült malachoz hasonló, „elenged­hetetlen” kelléke, asztalra kerül mindaz, ami az orosz konyhában a legjobb, a leg- ízletesebb. Vörös és fekete kaviár, rózsaszínű füstölt la­zac, savanyított gomba, hál­ós sertéskocsonya, aszpikos saláták vezetik be az ünne­pi lakomát, helyet hagyva azért a borsosnak, szoljan- kának vagy más ízletes orosz levesnek, a sült húsoknak, a finom süteményeknek. Mind­ezt vodkával vagy borokkal öblítik le. . Éjférelőtt öt perccel szólásra emelkedik a társaság leg­idősebb vagy legtekintélye­sebb tagja, s rövid tószttal búcsúztatja az óesztendőt. Alig ürültek ki a poharak, már pukkan is a jó előre be­hütött pezsgőspalack, s az ünneplők „hurrá” kiáltással üdvözlik az új évet. A Szovjetunióban az ün­neplés nem ér véget január elsejének reggelén. Bármi­lyen fáradtak legyenek is az emberek a vígsággal töltött éjszaka után, az^ újév első napjának délelőttjén cso­portokban özönlenek a kul- túrparkokba. A szabadtéri színpadokon néptáncegyütte­sek bemutatójával veszi kez­detét az „orosz tél”, a régi ünnepek hangulatát idéző rendezvénysorozat. Népi já­tékok, a havas erdőkben há­romlovas szánon — a híres orosz trojkán — tett vidám kirándulások teszik még emlékezetesebbé az ünnepet. Ezeknek állandó szereplője a Télapó, vagy ahogy itt hív­ják, a „Fagyapó”, s a mi krampuszainknál szelídebb segítőtársa, a hópelyhekkel, csillámló jégszilánkokkal dí­szített ruhába öltözött „Hó­pelyhecske”. Ha pedig az éj­jel-nappal tartó vígasságba végképp belefáradtak az ün­neplők, akkor kipihenhetik magukat január 2-án — a ’ Szovjetunióban ugyanis az is munkaszüneti nap. Fazekas László (Moszkva) Kezdődik a szovjet fiatalok újévi bálja a moszkvai Kreml Kongrei szusi Palotájában. A képen a Fagyapó és a Hópelyhecske megnyil a mulatságot (Fotó: TASZSZ—MTI—K Libanon Béke helyen tűzszünet Libanonban évről évre újjászületnek a remények: talán majd a karácsony, az új esztendő elhozza a várva várt békét!? Hogy mi­ben különbözik a hetedik polgárháborús karácsony az előzőtől? Ta­valy arról tudósítottam, hogy dél-libanoni településeket ágyúzott az izraeli tüzérség, hogy Bejrútban heves tűzpárbajt vívtak egymással a „zöld vonal” keresztény oldalán elhelyezkedő falangista milicisták, és a mohamedán városrészt ellenőrző baloldali fegyveresek. Szil­veszterkor az izraeli repülőgépek Tyr és Nabatije térségét bom­bázták ... ; Békés karácsonyról az idén sem beszélhetünk, de ebben a sokat szenvedett országban már a puszta fegyvernyugvás is a béke illúzió­ját kelti. Es egyelőre — a kisebb-nagyobb csetepatéktól eltekintve — mind az izraeli hadsereg, mint a palesztin gerillák, mind a liba­noni polgárháborús ellenfelek között tart a nyáron létrejött tűzszü­net. De van egy újfajta, eddig ismeretlen „tűzszünet” is. Nyugat- Bejrútban, a baloldali milíciák, a palesztin szervezetek fellegvárában november elejétől megtiltották a nyilvános fegyverviselést, a lőfegy­verek bármilyen célú használatát. Az idén tehát csendben a vallási, politikai, családi ünnepek han­gulatát nem bántó általános fegyverropogás és a vele járó tragikus balesetek nélkül telhet el a karácsony és a szilveszter. Csak a szí­nes rakéták, a fülsiketítő petárdák csatazaját nem nélkülözi az ün­neplő libanoni főváros. A bejrúti kirakatokban már november vége felé feltűntek a zöld-, arany- és ezüstszínű műkarácsonyfák, a tet­szetős ajándékcsomagok, a csábitó gyerekjátékok. Igaz, a szállodák, éttermek, éjjeli mulatók nagy része kiégett, romokban hever, de a meglevők méregdrága műsorokra, pezsgős vacsorákra invitálták a szórakozásra, mulatságra kiéhezett közönséget. Böcz Sándor (Bejrut) Japán n szeretet és a megújulás ünnepe Talán meglepő, de a buddhizmus és a sintoizmus távol­keleti földjén is van karácsony. A japán gyerekek éppúgy várják a Télapót a behavazott északi Hokkaidón, vagy Hon- su-főszigeten, mint a messzi, havat soha nem látott Rjukju- szigetcsoporton, amelynek legismertebb tagja a félig már trópusi Okinawa. A felkelő nap 117 milliós országában, amelynek lakossága túlnyomó részt valamelyik buddhista vagy sinto szektához, esetleg egyszerre mindkettőhöz tarto­zik, nem az alig 760 ezer keresztény miatt fontos a kará­csony. Sokkal inkább azért, mert az elmúlt évtizedekben itt is a szeretet és az ajándékozás ünnepe lett. Ám az igazi ünnepet változatlanul az új esztendő köszön­tése, illetőleg a régitől való búcsúzás jelenti. Munkatársak, barátok, családtagok, ismerősök december közepétől rende­zik meg a bonenkait, a felejts-el-találkozót. A részvevők fehér asztal mellett fátylat borítanak a múltra, megbocsát­ják egymásnak az okozott kisebb-nagyobb bosszúságokat, s egyesült erővel utalják a feledés homályába mindazt, ami számukra kellemetlen volt az óesztendőben. A cél az, hogy tiszta lappal, nyugodt lelkiismerettel várják az új esztendőt. Szilveszter előtt néhány nappal kadomacuval (fenyő-, szil- vagallyak és bambusznád összefűzött együttesével) díszítik fel a házak bejáratát: ez a hosszú élet, az állhatatosság, a gyarapodás és a tisztaság jelképe. Nem hiányozhat ilyenkor a szemöldökfán elhelyezett simenava, a fehér papírdarabok­kal ékesített szalmafonat sem, amely a sinto hit szerint el­riasztja a rossz szellemeket, hírül adva a gonosznak: hiába mesterkedik, a házban példás tisztaság honol. Szilveszter éjjel országszerte hatalmas tömegek zarándo­kolnak el a lakóhelyükhöz legközelebb eső szentélyekbe és templomokba, hogy ott hallgassák meg az évváltást jelző gongütéseket. Ez 'a hacumode, az új esztendőben való első templomlátogatás ideje. Az újév a legszínpompásabb, legví- gabb japán ünnep: több napos pihenő következik, csak ja­nuár negyedikén kell újra munkába állni, addig vége-hosz- sza nincs a látogatásoknak, az ajándékozásnak. A gyerekek otosidamát. sokszor nem is kis összegű zsebpénzt kapnak. Japánban festik a hagyományos újévi sárkányokat. A leggyakrabban japán történelmi hősök, hadvezérek stilizált arcképével díszített, fá­ból, bambuszból és papírból készült sárkányokat á gyerekek az ün­nepek alatt szokták eregetni (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A japán konyhaművészet hívei az ünnepek alatt dúskál­hatnak a jobbnál jobb falatokban. Feltálalják a zonit, az új­évi levest, amelyben hal, ínycsiklandó rizstészta és egzoti­kus zöldségek úszkálnak. Aztán jöhet a híres heringikra, az édességek megszámlálhatatlan változata, valamint az elma­radhatatlan toszo. az édes rizsbor. És kinek ez sem elég, töl- tekezhet még ízletes kombuval, szárított tengeri növénnyel, amely biztos záloga a, boldogságnak, nemkülönben lótusz­gyökérrel, a szent növénnyel, amely Japánban — az ógörög mitológiával szöges ellentétben — nem tétlenségre kárhoz­tató gyümölcs. A japán szilveszter a friss energia, a meg­újulás ünnepe... Flesch István, (Tokió) Latin-Amerikában A fehér karácsony isme­retlen fogalom Latin-Ameri­kában. A trópusi Közép- Amerikában maga a hó is ismeretlen, a déli féltekén pedig erre az időszakra esik a nyár. Nekünk, európai­aknak furcsa húszfokos melegben köszönteni Télapót avagy az újévet. Itt a legtöbb országban az utcákon és az üzletekben már december elején felál­lítják a fenyőfákat, és meg­jelennek' a reklám-„Tél- apók” is. A magyarországi szokástól eltérően a magán­házaknál is már jóval ka­rácsony előtt ezüstláncfüzé- rek, villanyégők, lampionok kerülnek az ajtókra, a tehe­tősebbek pedig feldíszített fenyőfát állítanak a kertbe. Limában, Rio de Janeiró- ban, Bogotában avagy Cara- casban árusok milliós sere­ge reméli, hogy jó üzletet csinál, megszaporodik a kol­dusok, kéregető gyerekek ha­da is, bízván, hogy ezekben a napokban jobban megnyí­lik a turisták és a helyi gaz­dagabbak' pénztárcája azada-. kozásra. Nem csak a hatalmas szo­ciális különbségek miatt van eltérő tartalma az ünnepek­nek az egyes emberek szá­mára. Latin-Amerikában sok helyen, ahol a spanyol hódítók nem tudták rákény­szeríteni a katolicizmust az Afrikából behurcolt rabszol­gákra, az utódok ma sem tartják ünnepszámba a ka­rácsonyt. Az etnikai, vallási okok mellett néhány közép­amerikai ország esetében közrejátszott például az a körülmény is, hogy koráb­ban karácsony igazán csak a kiváltságos rétegnek je­lenthetett ünnepet. Decem­ber, vége egybeesik a cukor­nádvágó szezon csúcsidősza­kával, amikor a néger rab­szolgákra a pihenés helyett éppen a legnehezebb munka várt. Kubában például a ka­rácsonyt a forradalom győ­zelme óta nem is ünnepük meg. Január elseje viszont kettős ünnep: az újév üd­vözlésével együtt az új tár­sadalmi rendszert is köszön­tik, a forradalom győzelmé­nek évfordulójáról is meg­emlékeznek. A kivételektől eltekintve, Latin-Amerikában is az az európai hagyomány honoso­Minden üvegkristály: a kará­csonyfa, a hölgyön a fürdőruha, a különböző díszek is. Osztrák tervezők kínálták ezt a fát Los Angelesben azoknak, akik már unják a hagyományos zöld fe­nyőt. Csupán a fa 32 ezer dollár­ba került (Fotó: ÚPI—MTI—KS) dott meg, hogy a karácsony inkább családi, a közeli ro­konok avagy ismerősök ün­nepe, az újév köszöntése pe­dig közösségi esemény. Ez utóbbi lehetőség szerint ze­nével és tánccal egybekötve. Szilveszter éjszakáját nem kevesen töltik szabad ég alatt, az utcákon, köszöntve ismerőst és ismeretleneket. Szerencsére, Európában nem terjedt még igazán el egy általános latin-amerikai ünnepi szokás: a petárdák, patronok robbantása. A leg­több nagyvárosban már liá­nokkal az ünnepek előtt megkezdődik a „fegyverro­pogás”, amely csúcspontját szilveszterkor éri el. Az au­tók kerekei alatt patronok tucatjai robbannak, s kísér­teties sebességgel siklanak a hosszú szárú petárdák. „Élet- veszélyes” ilyenkor a séta, hol innen, hol onnan lőnek keresztbe egy petárdát. Nem kevés kirakatüveg, gépkocsi sínylette már meg ezt a szil­veszteri szórakozást, amely — legalábbis nekem úgy tű­nik — itt Latin-Amerikában a hócsatát hivatott pótolni. Ortutay-L. Gyula (Havanna) NSZK 11 bolondok ünnepétől... A Bonnban eltöltött két év tapasztalatai alapján ál­líthatom, hogy a nyugatné­metek előszeretettel ünne­pelnek. Jó példa erre a tél elején kezdődő Narrenfest, azaz „a bolondok ünnepe”, amely középkori tradíció, s alighanem az udvari bolon­doktól származik. Régen az udvari bolondok gazdáik kegyéből egy-egy órára vagy egy egész estére is átvehet" . ték a hatalmat. Persze, csak a fogadótermekben — s ott is csupán jelképesen, a já­ték kedvéért. A Narrenfest minden év­ben változatos programot kí­nál, amelynek fénypontja a bolondok királyának megvá­lasztása. Természetesen, a polgári demokrácia parla­menti játékszabályai még ilyenkor is érvényesülnek. Arra ugyanis még nemigen volt példa, hogy egy szociál­demokraták uralta városban kereszténydemokrata „Nar- renköniget” — bolond-ki­rályt — választottak volna — és fordítva. A Narrenfest eseményei szinte észrevétle­nül torkollnak a tavaszi kar­nevál ünnepségsorozatába, amelyre még a mai pénz­szűke mellett is milliókat költenek az NSZK-ban, (Például a kölni karnevál­herceg és udvarának kosz­tümje, s maga a színpadi rendezvény — szólószámok­kal és zenekarokkal, szelle­mes politikai kabaréval — több mint másfél millió már­kába került ebben az év­ben.) A Narrenfest és a tavaszi karnevál közé esik a kará­csony és az újév. Különösen az előbbit — vallási ünnep lévén — nagy előkészület előzi meg. Ebben az évben noVember utolsó vasárnapjá­ra esett az első Advent, amit * itt komolyan vesznek. Még a kevésbé vallásos családok la­kásának ablakában is meg­jelennek ilyenkor a szalmá­ból vagy örökzöldből font koszorúk. A tehetősek ko­csikerék nagyságú örökzöld koszorút vásárolnak, amely­re négy gyertyát raknak, az elsőt Advent első vasárnap­ján gyújtják meg. A gyer­tyák karácsony estig égnek. Ebben az évben azonban mintha kissé csökkent vol­na a korábban megszokott fény és pompa, mintha sze­rényebb lett volna az áru­házak és üzletek választéka. Persze alaposan megcsap­pant a gond nélküli vásár­lók száma is. Az utcai fabó­dék eladói tétlenül, fázósan toporognak, s még a gyere­keket csalogató vidámpar­kok lovacskái és dodzsemjei is többnyire üresen kering­tek a vurslizenére. Kanyó András (Bonn) j Bérelhető Télapók Stuttgartban. A nyugatnémet családok 18 márká­ért bérelhettek ki a karácsonyi ünnepekre belőlük egyet-egyet (Fotó: AP—MTI—KS) Karácsonyi vásár Nümbergben (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom