Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-22 / 299. szám

NÉPÚJSÁG

1981. december 22., kedd

Kisvállalkozás

— Kis kelyhet fabrikáltam acélrúdból, majd neki adom karácsonyra valakinek a családból — mondja Szabó Zoli a kettő A-ból.

— Szeretünk mindannyian itt dolgozni — csatlakozik Csordás Gyuszi a három A-ból a társához —, minden fogást megtanulunk, ami a szakmához kell. Most fél évig a Csepel Autónál voltam, de ott állandóan mérési gyakorlatokat végeztünk csak, mert nem tudtak munkát adni.

— Nagyon pontosan kell dolgoznunk méretre, gépkocsikba kerül, amit csinálunk, és az nem gyerekjáték. Olyat is hallottunk, hogy exportmasinákba szerelték az itt készített alkatrészeket. Van úgy, hogy 1200 forint is ösz- szejön így év végéig — teszi még hozzá az előbbiekhez a másodikos Vigh Zoli.

* * *

A szeghalmi Péter András Szakközépiskola tanműhelye ötszáz méterre az iskolától, a Berettyó túlpartján, közvetlenül a töltés tövében áll. Bihari László gyakorlati oktatásvezető egy kis táblát mutat kétembernyi magasságban az épület falán.

— Addig állt a víz ott a tavalyi árvíz idején. Nagy bajban voltunk. Közelgett az évnyitó, itt meg minden az ár martaléka volt. Hogy ebből ma semmi sem hiszik a táblácskán kívül, az az összefogás eredménye. Nemcsak a környező szövetkezetek, meg a Csepel Autó szeghalmi gyárának szerelői segítettek, de megmozdultak az iskola öregdiákjai is. A gyakorlati oktatókkal együtt legtöbbet a szeghalmi malomban dolgozó hat volt tanulónk tett a helyreállításért. Főleg nekik köszönhető, hogy még időben elkezdhettük itt az oktatást és a termelést.

Igen, termelést, nem elszólásról és nem is tévedésről van szó. A szakközépiskola vezetősége már akkor határozott erről, amikor 1978- ban — a Csepel Autó kérésére — megkezdték itt a gépi forgácsolók képzését. Bihari László, aki már 1966 óta a tantestület tagja, és megélte itt még a mezőgazdasági gépészképzés minden fordulatát, az átszervezéskor nyakába vette az országot: megrendelőket keresett a leendő „kisüzem”-nek.

— Kettős cél vezetett: egyrészt anyagi szempontból sem tehettük meg, hogy olyan munkadarabokat állíttassunk elő a gyerekekkel, amelyekre azután a kutyának sincs szüksége. Másfelől pedig nevelési szempontból is káros, ha a tanuló azt látja, hogy kidobják azt, amin ő esetleg napokig fárad. kínlódik.

az iskolában?

A kis acélkéhely, meg gyertyatartó társaik tehát csak megtévesztettek bennünket. Az utolsó tanítási napon — éppen akkor jártunk ott — ez mindig így van: mindenki „fusizhat”

egy kicsit. Egyébként a szeghalmi gépiforgácsoló-ta- nulók komoly megrendeléseket teljesítenek. Alkatrészeket gyártanak — a legváltozatosabb összetételben — az orosházi és a békési MEZÖ- GÉP-nek, a túrkevei Volánvállalatnak, a Szarvasi Állami Tangazdaság gépműhelyének, legutóbb pedig a budapesti UNITECHNIKA Ipari Szövetkezetnek. Ez utóbbi megrendelésnek külön története is van.

— Oktatótársaimmal, Szántó Lajossal, Szabó Gáborral, Szabó Ferenccel meg Papp Imrével, aki egyébként tanítványom volt, mindig a változatos munkát adó feladatokat keressük. Elmentünk hát az ősszel megrendezett debreceni hiánycikkkiállításra, ott láttuk meg a Zsiguli biztonsági kerékcsavarját. Ajánlottuk magunkat, és akkora megrendelést kaptunk az UNITECHNIKÁ- tól. hogy nem is tudjuk teljesíteni.

— És az „anyavállalat”, a Csepel Autó nem ad megbízatásokat?

— Nehéz erről beszélni. Tulajdonképpen az ő kérésükre indítottuk a képzést, azután kiderült, hogy alvázakat fognak gyártani, tehát inkább lakatosokra lenne

szükségük. Szerződés szerint most kellett volna kész lennie a gyári tanműhelynek, egyelőre az épület áll, a berendezéssel meg nagy a huzavona. Tőlük vásároljuk a hulladékanyagot is, amiből a gyerekek az alkatrészeket készítik. Most fut ki az első évfolyam majd tőlünk. A huszonnyolc gyerekből tíznek van szerződése a gyárral. Fél évig odajárnak gyakorlatra, de hallhatta: nem tudnak munkát adni nekik.

Persze, ettől függetlenül gépi forgácsolókra szüksége van a megyének, hát mi igyekszünk jó szakmunkásokat nevelni, egyben hasznossá tenni ezt a tanműhelyt — összegez Bihari László.

* * *

— És mi lesz a munkákért kapott pénzzel? — kérdezem Vaszkó Tamás iskola- igazgatót.

— Megvan az pontosan: 30 százalék megy a tanműhelyi felújításokra. 10 százalék az oktatóké, így ők is érdekeltek. 20 százalékot a gyerekek kapnak kézhez év végén munka szerint, 40 százalékot pedig az intézmény fejlesztésére fordítunk. Ezt a legutóbbi pénzügyi revízió külön is pozitívumként értékelte.

Beszélgetés közben kiderül, hogy nem ez az iskola egyetlen „vállalata”. Évek óta sertéseket hizlalnak a menzai moslékból, s így csaknem száz disznóvágás javítja a kollégisták és menzások kosztját a szeghalmi Péter András Szak- középiskolában.

Valószínű, hogy ez a két tevékenység se az erőket, se a figyelmet nem vonja el az intézmény legfőbb feladatának, céljának teljesítéséről. De példát mindenképpen ad arra — különösen napjainkban —, hogy miképp gyarapíthatja az oktatás, nevelés tárgyi feltételeinek bővítésére fordítható forrásokat „kisvállalkozásokkal” maga az intézmény!

Kőváry E. Péter

A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat köszobrászai újra faragják a műemlékek, a'középületek megrongálódott, tönkrement szobrait. A képzőművészet „utcai” alkotásai az időjárásnak jobban ellenálló süttői mészkőből készülnek. A képünkön látható szobor Budapesten a Ferences templomot díszíti majd (MTI-fotó: KS)

Az ember azt hinné, amint belép, hogy egy valódi ipari üzemben jár. Minden valósághű: a forgó-morgó gépek, esztergapadok, a munkadarabról a kések nyomán lepördülő csillogó forgácskígyók és a kész termékek a műhely sarkában glédába rakva. Valódi a sötétkék, olajos munkaruha is és a munkássapka. Viselőik azonban még nem az „igaziak”.

Hogyan születik a

„December az öröm hava .. ” — a szőke, szemüveges kisfiú szájáról furcsán, náthásán gördülnek az r-ek. Hol elsikkadnak, hol v-nek hangzanak, de néha

— alaposan megnyomva — sikerül kimondania a „repülő hangot”. A nem túl sikeres versmondás után Norbert nyelve alá műnyag pálca kerül, annak segítségével birkózik most az r_rel. Hol a tükörre néz, hogy lássa saját magát, hol a tanár nénire pislog: vajon neki hogy sikerülhet olyan szépre az a fránya hang?

— Mérgesen mondd: trrr!

— próbálkozik új gyakorlattal Kovács Eszter logopédus. Aztán a sikeren felbuzdulva sorolja: tréfa, trikó, ketrec...

A kisfiú több-kevesebb sí' kerrel, de óriási igyekezettel mondja utána. Még egy nehéz mondattal is megpróbálkozik:

— Rágom a rágógumit. — Igaz, ez az ő szájából valahogy így hangzik:

— Vágom a vágógumit. — Többedszerre már jobban formálódik a makacs nyel- vecske, így Norbert piros pontot kap.

Zoli mindezt csendben hallgatja végig. Az apró asztalnál üldögél, és elmerülten rakosgatja össze a kockákat értelmes képpé. El is mondja szépen, mi lett a végeredmény: oroszlán. Mivel már mindkét gyerek volt a tükörnél, s a 45 perc is letelt, szépen felöltöznek, illedelmesen köszönnek, és kimennek a folyosóra, ahol anyuka, nagymama türelmesen várakozik. Pedig nem túl barátságos ez a folyosó. Sőt, egyenesen kellemetlen látvány lehullott, máló vako- latú falaival.

Igaz, kívülről sem éppen vonzó Békéscsabán ez, a Petőfi utcai épület, ahol többek között — a városi tanács vb művelődésügyi osztálya beszédjavító (logopédiai) csoportja kapott helyet. Lassan négy éve székelnek a ház két közepes nagyságú termében. „Lakótársaikkal” együtt nem keveset fizetnek havonta az ingatlankezelő vállalatnak, de festésről, tatarozásról még szó sem esett. Sőt: a W. C.-t már hónapok óta nem tudják használni. Pedig az idén is több, mint 200 gyerek jár ide.

Mindezt Nagy Gyuláné, főállású logopédus panaszolja, aki a másik teremben épp befejezte az órát.

— És még eddig ez a legjobb helyünk! — mondja. — A csoport a hetvenes évek elején alakult, azóta voltunk már az ifjúsági házban, a

A Képes Újság karácsonyi-új- évi összevont ünnepi számában egy bekötésre alkalmas, 320 oldalas minikönyv jelenik meg. A könyvecske tartalmazza a 96 magyar város rövid leírását, múltjának legjellemzőbb eseményeit, jelenének legfontosabb adatait, színes, illetve fekete-fehér fotókkal illusztrálva. Akik a Képes Újság karácsony előtt megjele„repülőhang”?

Tanácsköztársaság úti óvodában, de még magánházban is. Most azzal kecsegtetnek benünket — mosolyo- dik el —, hogy néhány év múlva új helyet kapunk a központban. Hát, kíváncsian várjuk...

— Hogyan lesz valakiből logopédus? — ezt Kovács Esztertől kérdezem..

— A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára kell jelentkezni. Én egyébként a kisegítő iskolában tanítok, csak részfoglalkozásban csinálom ezt a munkát.

— Mivel gyógypedagógusok vagyunk, régebben sok szülő fogta fel úgy, hogy a beszédhiba, értelmi fogyatékosságot jelent. Szerencsére, ma már egyre több felnőtt belátja, hogy ez nem. így van. A beszédhiba csaknem 100 százalékosan javítható egyéves, vagy esetleg hosszabb ideig tartó, szakszerű gyakorlással. Amellett — mivel általában ötévesek járnak ide — nagyon jó iskolai előkészítőnek is tekinthetők ezek a foglalkozások — fűzi hozzá Nagy Gyuláné.

— Hogyan kerülnek ide a gyerekek?-— Minden évben felkeressük az óvodákat, ahol meghallhatjuk az ötéveseket, illetve az óvónők véleményét. Aztán javasoljuk, hogy járjanak a logopédiára. Persze, ez nem kötelező.

— Van olyan szülő, aki nem fogadja meg a tanácsot?

— Akad. Azért egyre többen belátják, hogy ez a gyerek érdeke, és nemcsak hozzák hetente kétszer a csemetéjüket, de otthon is gyakorolnak vele. Ez pedig nagyon meglátszik! Egyébként szerencsés lenne, ha beszédhibás óvodai csoportot indítanának, hisz itt rendszeres foglalkozásra nyílna lehetőség.

Amíg beszélgetünk, újabb „páciensek” érkeznek. A két kisfiút kicsomagoljuk a bundából, kabátból, aztán kezdődik a foglalkozás. Sanyi és Tibi szembeül a tanárnénivel.

— Tisztítsuk meg a fogainkat alul-felül a nyelvünkkel! — hangzik az utasítás. Aztán: — Játsszunk pingponglabdát!

A két apróság engedelmesen mozgatja a nyelvét ide- oda. Aztán a kismalacot, a kisbabát, a cicát utánozzák, elfújják a ping-pong labdát, „varázsolnak”, és külön-kü- lön, bátran odaülnek a tükör elé. Az óra végén piros pontot és „mosolygós ötöst” kapnak jutalmul, gondosan őrzött füzetükbe.

nő számából kiemelik a középső oldalakat, és azokat a lapban található leírás szerint összehajtogatják, bekötik — vagy beköttetik —, értékes, egyedi könyvecskéhez juthátnak. Az olvasók által elkészített minikönyveket a Képes Újság szerkesztősége kívánságra sorszámozza és bélyegzővel, névre szólóan hitelesíti.

KÉPERNYŐ

A Hét

Előre kell bocsátanom: nem szándékozom babérokat aratni azzal, hogy egyetért velem az olvasó, és az egyetértés hangulatában indítani egy jegyzetet, ami mindig jó fogás. Nos,' se jó fogás, se egyetértés, egy biztos: sok százezren (milliónyian?) szeretjük a televízió vasárnap esti kül- és belpolitikai műsorát, melynek címe: A Hét. Szíveskedjenek megengedni, hogy azt is hozzátegyem: én a jó évvel ezelőtti megújulása miatt is nagyon szeretem, azért, hogy Hajdú János vezérletével képés volt a televízió legunalmasabb műsorából, leg- szájbarágóbb „leckefelmondásából” eleven, élettel telített, vitakész, hibákra rámutató, szerény és nagyvonalú műsorrá lenni. Nem tudom, miként csinálták, de feltehető, hatalmas „front- áttörésekre” volt szüksége Hajdú Jánosnak ahhoz, hogy megkapja a lehetőséget megszervezni a nyolcvanas évek e korszerű tájékoztató műsorát, mely ugyanakkor — mint említettem — keményen, de mindig szerényen élni is tud azzal, hogy fórum.

A december 20-i adást ugyancsak élvezettel néztem. A külpolitikai blokk arányos felépítése tetszett az elején, és az a kifejezetten tárgyilagos hang, ahogyan — például — a lengyelországi szükségállapot első hetét mérlegre tették, bemutatták. Ha azt mondta az osztrák kancellár, Bruno Kreisky, hogy „az utóbbi 36 esztendő legnehezebb napjait éli a világ”, nem törekedtek minden eszközzel ennek az ellenkezőjét igazolni, hanem a szerkesztés bravúrjaival átvitték a nézőt Kubába, ahol szintén nem fenékig tejfel az élet, sőt, de a bizakodás, mely a kubaiakból árad, kétségtelen, egyfajta reményt is kelt a „világ nehéz napjait” illetően. Egyszóval: felnőttként kezeli A Hét a magyar televíziónézőt, és feltételezi róla, hogy véleménye van. Ha pedig van, eleve helytelen lenne kinyilatkoztatásokkal, netán elhallgatásokkal élni vele szemben, mert ez már sehogyan sem illik bele a nyolcvanas évek szemléletébe.

Roppant gyorsan pergett A Hét egyetlen órája, ez a műsor. Ott voltunk az országgyűlésen, ahol a miniszterhelyettes keményen aláhúzta: „a minőségi hibák háromnegyede a vezetési kultúra hiányára vezethető vissza”. Tessék, lehet gondolkozni ! Találkoztunk az NSZK-ban dolgozó magyar munkásokkal is, akik szerint „magasabbak itt a követelmények, mint odahaza, de el tudjuk végezni”, és végül amit megjegyeztem: egy Vitray-oknyomozás, szabadalomügyben.

Igen, tetszett az egész. Friss, eleven, nyitott műsor ez A Hét. Legyen az 1982- ben is. (sass e.)

— gubuez —

Minikönyv a Képes Újságban

MAI MŰSOK

KOSSUTH KÁDIÖ

8.27: „Távolról a Mostba.”

9.02: Nótacsokor.

9.44: Rímek és ritmusok.

10.05: MR 10—14.

10.35: Périchole.

11.44: Glemba.

12.20: Ki nyer ma?

12.35: Törvénykönyv.

12.50: Kapcsoljuk a Magyar. Nemzeti Galériát.

13.50: Magyarán szólva . . .

14.05: Tolnay Klári sanzonfelvételeiből.

14.18: Kórusainknak ajánljuk.

14.40: Élő világirodalom.

15.10: Amíg nem késő . . .

16.05: Daloló, muzsikálj tájak.

16.33: Palló Imre operaáriákat énekel.

17.07: j.Harmadik típusú találkozások.”

17.32: Kelen Péter két operett- dalt énekel.

17.45: A Szabó család.

18.15: Hol volt, hol nem volt...

18.25: Mai könyvajánlatunk.

(ism.)

19.15: Világhírű előadóművészek Beethoven-lemezeiből.

20.12: Tudomány és gyakorlat.

20.42: Régi magyar dalok és táncok.

21.05:“ A Válás (s)z melléklete.

21.35: Nem zavarok?

22.20: Párizs tíz év után.

22.30: Elgar: Severn-i szvit.

22.50: Szakértelem.

23.00: Perényi Eszter hegedül, Kiss Gyula és Szabóky Márta zongorázik.

0.10: Frenreisz Károly táncdalaiból.

PETŐFI RADIO

8.05: Kórusművek magyar költők verseire.

8.20: Tíz perc külpolitika.

8.33: Társalgó.

10.00: Zenedélelőtt.

12.25: Gyermekek könyvespolca.

12.33: Melódiákoktól.

13.30: Éneklő ifjúság.

14.00: Kettőtől hatig . . .

18.00: Magyar slágerek a nagyvilágban.

18.33: Moszkvából érkezett.

19.03: Csermák-verbunkosok, Szentirmay-nóták.

19.33: Csak fiataloknak!

20.33: Magányos utazás.

20.51: India története.

21.01: A-tól Z-ig a popzene világában.

21.51: Ünnepi este Simándy Józseffel.

23.20: Népdalok, néptáncok.

III. MŰSOR

9.00: Opera négyesek.

9.20: Szimfonikus zene.

11.05: Nagy mesterek kamaraze- - néjéből.

12.30: Mefistofele.

13.30: Dzsess7 Ausztráliából.

14.00: „Lelkünk legmélyebb húrjai.”

14.27: Zenekari muzsika.

15.54: Jereb Ervin műveiből. 16.20: Labirintus.

16.35: Bach-művek.

17.50: Harminc perc alatt a Föld körül.

18.20: Új operalemezeinkből.

20.10: Modern írók portréi.

20.30: Szimfonikus zene.

SZOLNOKI STÜDIÓ

17.00: Hírek.

17.05: A jászapáti népdalkor énekel.

17.10: Újra iskolapadban. Riporter: Balogh György.

17.40: Az év slágerei II.

18.00: Alföldi krónika.

18.15: A Neoton együttes felvételeiből.

18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes.

TV, BUDAPEST, I. MŰSOR

8.35: Tévétorna, (ism.)

8.40: Iskolatévé. Orosz nyelv.

(Alt. isk. 6. oszt.)

9.00: Szünidei matiné.

9.20: A banda ellen, (ism.)

9.45: Egy kis nevetés.

9.50: Mikrobi.

10.00: Beszélj veim! (f.-f.)

10.20: Bélyegvilág, (ism.)

10.30: Páiyán maradni, (f.-f.) 11.10: Udülőtáj születőben.

11.25: A fele sem igaz. (ism., f.-f.)

15.22: Hírek, (f.-f.)

15.25: Itália múzeumaiban, (ism.) 15.55: Gulyávári esték.

16.35: Reklám, (f.-f.)

16.40: Sorstársak, (f.-f.)

17.15: Slágerbazár.

17.45: Reklám, (f.-f.)

17.50: Telesport.

19.00: Reklám, (f.-f.)

19.10: Tévétoma.

19.15: Esti mese.

19.30: Tv-híradó.

20.00: Az Onedin család.

20.50: Énekeljünk.

20.55: Stúdió ’81.

21.55: Felkínálom — népgazdasági hasznosításra, (f.-f.) 22.35: Tv-híradó 3.

II. MŰSOR

19.05: Nas Ekran — A mi képernyőnk. (f.-f.)

19.30: Tv-híradó.

20.00: Zenés egyveleg.

20.15: Egészségünkért! (f.-f.) 20.25: Szülők klubja, (f.-f.)

20.45: Tv-híradó 2.

21.05: Beszédtéma — beszéljünk róla.

21.45: Reklám, (f.-f.)

21.55: Corey.

BUKAREST

16.00: Hírek.

16.05: Iskolatévé.

17.15: Ifjúsági klub.

18.25: Ideológiai konzultáció. 18.50: A legkisebbeknek.

19.00: Tv-híradó.

19.25: Az ipar helyzete 1982. küszöbén.

19.40: Könnyűzene.

20.30: Opera-tv.

21.45: Tv-híradó.

22.10: A zene gyöngyszemei.

BELGRAD, I. MŰSOR

17.10: Tv-napló.

17.40: Hírek.

17.45: Kaland.

18.15: Tv-naptár.

19.15: Rajzfilm.

19.21: Reklám.

19.27: Ma este.

19.30: Tv-napló.

19.55: Reklám.

20.00: Aktualitások — belpolitika.

20.55: Reklám.

21.00: Vékony fonal.

22.40: Tv-napló.

II. MŰSOR

18.00: Beszéljünk az egészségről. 18.30: Tv-napló.

18.45: Népszerű-tudományos film.

19.15: Kis koncert.

19.27: Ma este.

19.30: Tv-napló.

19.55: Reklám.

20.00: Külföldi szórakoztató zene. 20.55: Dokumentumadás.

21.25: Zágrábi körkép.

21.45: Reklám.

21.50: Válogatás az iskolateleví- zi* műsorából

SZÍNHÁZ

1981. december 22-én, kedden este 19 órakor Tótkomlóson: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT

1981. december 23-án, szerdán este 19 arakor Békéscsabán: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT

,,H” bérlet (Klubszínház)

MOZI

Békési Bástya: 4 órakor: A cárlány és a hét dalia, 6 és 8 órakor: Jöjjön el egy kávéra hozzánk. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 órakor: Korai darvak, 6 és 8 órakor: A 3. számú űrbázis. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: A kölcsönkért gyufa, fél 8 órakor: Félelem a város felett. Gyulai Erkel: Kramer kontra Kramer. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Vük, 5 és 7 órakor: A piros pulóver. Orosházi Partizán : fél 4 órakor: Elektromos eszkimó, fél 6 és fél 8 órakor: Hét tonna dollár. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 órakor: Emberek és farkasok, 22 órakor: Nemzeti vadászat.