Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-22 / 299. szám
1981. december 22.. kedd 0 Olyan mint a kígyó, mégis hal Újabb hetven év előtt II jövőre készül a kötöttárugyár Jövőre hetvenéves lesz a Békéscsabai Kötöttárugyár. Ez a hosszú időszak bővelkedett hullámhegyekben és hullámvölgyekben, voltak jó és rossz esztendők. De a mostani, és az ezután következő időszak sorsdöntő lesz a vállalat életében: most dől el, hogy a kötöttárugyár képes-e alkalmazkodni az egyre nehezebb körülményekhez, és hogy a jövőben is beszélhetünk-e úgy róluk mint jól menő cégről. Abbahagyni A gyár termékei. az exportot? Kísérletek az angolnával Az angolna a csontos halak rendjébe tartozó, alakjával inkább kígyóra emlékeztető hal. Sima bőrén csak egészen apró, csökevényes pikkelyek vannak. Hazánkban is előforduló fajuk a síkos angolna. Dél- és Nyugat- Európa valamennyi folyójábán él, de a Fekete-tengerbe ömlőkben csak ritkán fordul elő. Egy, májfél méter hosszúra is megnő. Jó ízű, zsíros húsa miatt a világkereskedelemben jelentős hal. Számunkra ez utóbbi tulajdonsága az igazán fontos. Két szempontból is. Először mert alacsony kalória- és magas fehérjetartalmú húsa miatt ideális emberi táplálék, másodszor a világpiacon 8— 10 dollárt fizetnek kilójáért. * * * A nagy világpiaci kereslet késztette arra a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet szakembereit, hogy kidolgozzák az angolnatenyésztés technológiáját. Hogy mennyire bonyolult feladátra vállalkoztak, az majd rövidesen kiderül. Ám érdemes előbb az angolna rejtélyes szaporodásbiológiájáról szót ejteni. Szaporodásának körülményeire csak az utóbbi évtizedekben derült fény, bár ezt még ma is igen sok titokzatosság lengi körül. Sokáig senki sem gondolt arra, hogy az Európától sok ezer kilométerre fekvő Sar- gasso-tenger fügefalevél alakú aprócska halai angolnalárvák. Hogy is gondolhattak volna erre, hiszen a Sargasso- tenger az Atlanti-óceán középső részén a Golf- és Kanári-áramlatok közötti szélcsendes övezetben fekszik. Az. áramlások sok hínárt és Sar- gasson nevű moszatot sodornak ide. Vize erősen sós, átlátszó és kék, hőmérséklete 18—28 fok között ingadozik. Nos a kutatóknak az európai folyók atlanti-óceáni torkolata mentén kifogott apró halakat sikerült azonosítaniuk.. a Sargasso-tenger szóban forgó hallárváival. Hihetetlenül hangzott ugyan, mégis feltették a kérdést: hogyan kerül az angolna több ezer kilométeres távolságra földrészünktől. Feltevések szerint, mert ennél sokkal többel ma sem szolgálhat a tudomány, az ivarérett angolnák a jégkorszakban a melegebb tengervízbe húzódtak íváskor. A földrészek egymáshoz viszonyított vándorlásának is köze lehet ahhoz, hogy ma ekkora távolságot tesznek meg. Vándorlási ösztönük, persze ez is csak feltevés, ekkor alakulhatott ki. Az európai partokhoz érkező angolnalárvák a Golfáramlat segítségével csaknem 2 év alatt teszik meg a Sargasso-tenger és az európai földrész közötti utat. Átlátszó színükkel jól alkalmazkodnak a tengerhez.* Az európai folyók torkolatában ezután, miközben felkészülnek az édesvízi életre, többször is átalakulnak. Testük kígyó alakúvá formálódik, színük egyre sötétebbé válik. Ösztöneik a folyók áramlatával szembe hajtják őket. Az angolnák az édesvizű folyókban találják meg növekedésükhöz szükséges legfontosabb táplálékukat, a szúnyoglárvákat. öt—nyolc évet töltenek itt, majd tartalékokat gyűjtve, a folyók áramlásának irányába fordulnak, hogy a Sargasso-ten- gerben bevégezzék legfontosabb feladatukat... * * * Az angolnát még sehol a világon nem sikerült mesterséges körülmények között szaporítani. A japánok évtizedekig tartó kísérletsorozatának — a távol-keleti országban az angolnának egy más faja él, hasonló szaporodási biológiával — eredménye lehangoló, alig néhány példány. Magyarországon az elmúlt évékben többször is kísérletet tettek arra, hogy a Franciaországban kifogott, úgynevezett üvegangolnákat vizeinkbe telepítsék. A halászat az esetek többségében sikertelen volt. Az angolnák túlnyomó többsége egyszerűen eltűnt. Feltehetően a Fekete-, majd a. Földközi-tengeren át kisiklottak Európából ... Ilyen ismeretek birtokában kezdtek hozzá a Haltenyésztési Kutató Intézet tudományos munkatársai a kutatáshoz. Erről Csávás Imre, a FAO fejlesztési program igazgatója a következőket mondta: — A gondolat 1974-ben született, és a kísérleteket egy FAO-program keretében kezdtük el. Japán szakemberek érkeztek hozzánk. Náluk ugyanis több évtizedes hagyománya van az iparszerű angolnanevelésnek. Sokat segítettek ugyan, de technológiájukat sohasem árulták el. Igaz, az európai, illetve amerikai, mert ott is megtalálhatjuk őket, angolna érzékenyebb. Végül is önmagunk erejére voltunk utalva. Amire a HAKI-ban vállalkoztak, Európában egyedülálló. Dr. Szitó András tudományos munkatárs erről tájékoztatott. — Az elmúlt években 12 medencéből álló, modellüze- met hoztunk létre. Így a nyugat-európai gyakorlattól eltérően mi nem csak laboratóriumi kísérleteket végzünk. Modellüzemünkben lehetőség nyílik arra is, hogy a gyakorlatban tegyük próbára alakuló technológiánkat. Egy akkora területen, mint a modellüzem, alig több mint fél hektár, 20 tonna angolnát állíthatunk elő évente. Ez a mostani árakon számolva tisztességes jövedelmet jelent. * * * Egyelőre még tartanak a kísérletek, a tenyészidő lerövidítésével, a tápokkal, a levegőztetéssel stb. Az angolna különösen nehezen szokja a mesterséges körülményeket. Lehet, még 2-3 év telik el, mire minden szempontból elfogadható technológiát, berendezéseket, tápokat kínálhatnak az angolna nevelésére vállalkozó gazdaságoknak. Az eredmények azonban már most biztatóak. A kutatók azt állítják, a mostani kísérletek minden költséget és fáradságot is megérnek. Míg eddig 3 év kellett ahhoz, hogy az angolna elérje a piaci méretet, addig a közeljövőben a másfél—két év is elegendő lesz. Lehet, nem is olyan soká, a szarvasi kutatók Európában elsőként kidolgozzák az angolnanevelés technológiáját... Kepenyes János Hogyan készül a jövőre a kötöttárugyár? A kérdés nem érte váratlanul Szaj- bély Mihály igazgatót, hiszen munkatársaival együtt már hosszú ideje a válasz kimunkálásán dolgozik. r — Manapság szinte divat lett, hogy a vállalati vezetők panaszkodnak, és a nehéz kül- és belföldi körülményekre hivatkoznak. Nos, a mi helyzetünk tényleg nem könnyű. A Békéscsabai Kötöttárugyár rendkívülien exportorientált vállalat, a termelésének fele tőkés piacokon talál vevőre. Csakhogy a jelenlegi szabályozók a mi exportunk ellen hatnak, arra ösztönöznek bennünket, hogy inkább a belföld felé forduljunk. Nehezen tűnik hihetőnek ez az állítás, de az igazgató bizonyítja. Amit a kötöttárugyár készít, az belföldön hosszú távon kapós portéka, hiszen amíg gyermekek születnek, csecsemőruházatra mindig szükség lesz. De szívesen megvennék, ha kapnák a vásárlók, a kitűnő anyagból készült, divatos köntösöket, szabadidő-ruhákat és más termékeket. Ezeknek a termékeknek a belföldi árszínvonala sem nevezhető rossznak. Igen ám, de ez az árszínvonal szoros összefüggésben van a tőkés export jövedelmezőségével. Márpedig a tőkés országokban évek óta textilipari válság van, egyre kevesebb ruházati cikket vásárolnak az emberek. Ilyen körülmények között már az árszínvonal megtartása is komoly fegyvertény, hát még a fokozása. Ennek a megtartásnak a legkönnyebb útja az, hogy a kedvezőtlenül értékesíthető cikkeket egyszerűen elhagyják, és így nem kell csökkenteni a belföldi árakat. Az export ellen hat a még mindig tartó valutaválság, a különféle pénznemek szinte kiszámíthatatlan ingadozása, és nem segíti az értékesítést a forint felértékelése sem. A pillanatnyi helyzet tehát az exportpiacokról való fokozatos kivonulást diktálná. űz exkluzív az üzlet Csakhogy ezt tenni: egyenlő lenne a lassú öngyilkossággal. A magyar kötöttáruipar kapacitása legalább háromszorosa a belföldi igényeknek, nem kell hozzá zsenialitás, hogy belássuk; a termelés többségét exportálA Paksi Atomerőműben vasárnap fontos és látványos akcióra került sor: az üzemi főépület óriási darujával megkezdték a második reaktortartály végleges helyére emelését. A 230 tonna súlyú acéltest Csehszlovákiában készült, a hozzá tartozó nagy átmérőjű csőcsonkokat,. amelyeken keresztül áramlik a hűtővíz, Pakson hegesztették rá a gyártó cég dőlni kell. Ezt a többletet ma még jórészt értékesíteni lehet nagobb részt a szocialista országokban — főleg a Szovjetunóiban —, de számítani kell arra is, hogy partnereink végrehajtják a maguk textilipari rekonstrukcióját, és jórészt kielégítik belföldi szükségleteiket. Partnernek akkor maradnának a fejlett tőkés és a fejlődő országok: a fejlődők érthetően olcsó árú, egyszerű cikkeket keresnek, de ilyet mi az életszínvonal emelkedése, és az ezzel járó bérköltség növekedése miatt egyre kevésbé tudunk gyártani, egyszerűen nem vagyunk versenyképesek az. olcsó bérű, közel-keleti országokkal. Marad tehát a közepes és magas árfekvésű termék, ahol viszont óriási a fejlett országok belső konkurenciája. A „hogyan tovább?” kérdése tehát nem is olyan egyszerű. A kötöttárugyár esetében ez a probléma a következőképpen vetődik fel: mit exportáljunk? Olcsó frottírpizsamát nagy tömegben, vagy exkluzív termékeket. Nos a választás a már említett okok miatt nem lehet kétséges: csak a különleges termékekben van igazán üzlet. — De az ilyen termékeket nem könnyű eladni. Egyrészt azért, mert a jelenlegi ösztönzők inkább a mennyiséget, mint a minőséget dotálják. de azért is, mert a. fejlett tőkés országok saját textilipara is ezeket gyártja szívesen, ám az olcsó árut inkább külföldön akarja megvenni. n Dior is partner — Nekünk van egy óriási adu a kezünkben, amivel ütnünk kell, és ez a mi hetvenéves gyártási kultúránk. Ez a hetven év annyi tapasztalatot adott már nekünk, hogy gyártási kultúránk megüti a legmagasabb mércét is. Igaz, hogy közben cserélődtek az emberek, de a jó szellem az tovább élt. Ez egy olyan tradíció, amitől — hogy más példát mondjak — Mercedes lesz a Mercedes, Rolls-Roys, vagy az órák között az Omega — jegyzi meg az igazgató. Vagy, mint a ruházatban_a híres-neves Christian Dior. Ezt a francia divatházat gondolom nem kell bemutatni, már maga a név és jelzi, hogy ők azután nem foglalkoznak bóvlival. És egy ilyen gozói, akik az első tartálynál szerzett tapasztalatok birtokában, a korábbinál jóval rövidebb idő alatt végezték el a nagy szakértelmet kívánó műveletet. Miután a magyar hatóságok, az Erőmű Beruházási Vállalat és az üzemeltető Aatomerömü Vállalat szakértői elvégezték a reaktor- tályt a Gyár- és Gépszerelő Vál- latát, a tizenkét méter hosszú acélkolosszust beemelhették a cégnél ért el a kezdeti ötszáz darab után, két év alatt 40 ezres forgalmat a kötöttárugyár. Pedig á Diof igazán „hák- lis” vevő. Nemcsak arra kényes, hogy kiváló legyen a minőség, tökéletes a csomagolás, de megnézi még a letűzött, visszahajtást is, hogy az anyag széle rendesen van-e eldolgozva. És hiába jó minden, ha megadott napra nem érkezik meg az áru, visszaküldi az egészet, azután az utánrendelésnél sem lehet több hónapos a határidő. Ha valamiből még pótlólag kér, akkor legkésőbb négy héten belül Párizsban kell lennie az árunak. Ilyen vevőt szeretnénk mi minél többet. Igényesek, kis szériát kérnek, de megadják az árát, megfizetik a képességeinket. Van egy vevő, aki a múltkor egy tárgyalásnál ezt mondta: „Maguk néha késnek a szállítással, drágán dolgoznak, és én mégis maguktól vásárolok, mert az én vevőim egyszerűen megőrülnek ezekért a termékekért.” Ezzel persze nem azt akarja mondani, hogy lehet késni, de aki jól dolgozik, annak elnézik a partnerek a kisebb hibákat — emlékszik az esetre Szajbély Mihály. Most a kötöttárugyár exportjának 10 százaléka tartozik az exkluzív kategóriába és a terv az. hogy ez az arány egyre jobban nőjjön. Régi, eddig olcsó cikkeket vásárló partnereikkel is megegyeztek, hogy csak akkor tudják tovább szállítani például a pizsamát, ha vesznek olyan drágább ' holmit, ami kompenzálja az ott keletkező árszínvonal-csökkenést, és közben persze árgus szemekkel figyelik a piaci változásokat, keresik az új partnereket. Fő vonásaiban így készül a jövőre a Békéscsabai Kötöttárugyár, az eltelt hetven év tapasztalatainak felhalmozott tőkéjét kívánja kamatoztatni a jövőben. Mert a cél világos: a mai vezetőknek, akik döntenek, s a dolgozóknak, akik kezük munkájával megvalósítják az elképzeléseket, úgy kell tevékenykedniük, hogy a következő hetven év végén az utódok tisztelettel gondoljanak vissza rájuk. Lónyai László hermetikus térségben levő reaktoraknába. Az atomerőmű legnehezebb berendezésének mozgatása rendkívül óvatos, figyelmes munkát kíván. A daru kezelője ipari tv- kamera segítségével követi milliméterről milliméterre a hatalmas acéltest helyváltozását, ami többszöri szünettel tíz—tizenkét órát igényel. A reaktoraknába helyezett tartályt a gyár- és gépszerelő vállalat dolgozói szerelik tovább. nem is békül ki formálisan, látványosan — mert ez ritka —, de mindenképpen eláll a keresetétől, legalábbis elhalasztja a válást. Ebben közrejátszik az is, hogy nálunk a válni készülő házasok egy jelentős része túlságosan is gyorsan szeretne elválni. Ez azt sejteti, hogy gyakori az elhamarkodott döntés. Az elváltak majdnem fele a per megindítása előtt hat hónapig, vagy annál rövidebb ideig élt külön. Ez kifejezetten rövid idő, ha a válás kisgyermekek sorsát is érinti, s még a nehéz lakáskörülményektől való szabadulás, vagy a mielőbbi újraházaso- dás vágya sem mindig indokolja. Nem kétséges, hogy a permegszűnés után is számos esetben később újabb pert indítanak, de az sem kétséges, hogy nem pusztán valamiféle mulasztásról van szó, ilyen mértékű, ilyen magas számú mulasztással más perekben megközelítőleg sem találkozunk. Az esetek egy részében okvetlenül működik az a mélyebb mozgató erő, hogy az egykori társak még ebben a válságos időszakban is gondolkodnak azon, ne állítsák-e vissza az életközösséget, ne próbálják-e meg még egyszer. A bírói tárgyalás légköre, embersége, tárgyilagossága ezt a szándékot előidézheti, erősítheti is. Ilyenkor sok múlik azután azon, hogy a közvetlen környezet segít-e, vagy eltántorít. Ha a válni készülő házasokkal szemben a közvetlen környezet — a rokonok, a barátok, a munkatársak — az okvetlenül visszatartó erő, más, hogy képesek-e a házasok ezután a belső harmónia visszaállítására. Tehát a környezet segítése eltántoríthat a válási szándéktól, de ha nem ad segítséget az elveszett egyetértés újbóli kialakításához, vagy legalább a viszonylagosan nyugodt együttéléshez, akkor a konfliktust csak elodázzuk. Ez az utóbbi körülmény azt is jelzi, hogy súlyos félreértés volna azt hinni: a házasokat mindig, mindenáron ki kell békíteni. Van, amikor ennek ellenkezője a társadalmi érdek. Van, amikor a gyermek érdeke is azt kívánja, hogy inkább megcsonkult családban éljen, de nyugodt körülmények között. II gyermek érdeke Az akarati egyetértésen alapuló bontás formája elvben a házasok humánusabb búcsúját teszi lehetővé, ami a közös gyermek további sorsa tekintetében is kedvező. A „megegyezés” azonban nem valamiféle abszolút bontóok. Komolyságát biztosíthatja, hogy ki kell terjednie a család összes lényeges vitás ügyének rendezésére, a gyermek tartására, láthatására, a volt közös lakás használatára stb. Ha válni készülő házasok mindezekben tudatosan, megfontoltan állapodtak meg, akkor ez igen alaposan alátámasztja közös válási akaratukat. De ha a bíróság arra a következtetésre jut, hogy a bontásra irányuló egyetértésük nem végleges, nem befolyásmentes, a Legfelsőbb Bíróságnak a házasság felbontásáról szóló irányelvének megfelelően a bíróság kötelessége a házasság egészének a vizsgálata, és sor kerülhet a kereset elutasítására is. (Például: több gyermekes szülők nagyon rövid különélés után jönnek a bírósághoz megegyezéssel, a bírónak okvetlenül el kell gondolkodnia azon, vajon valóban végérvényesen menthetetlen-e ez a házasság?) Gyakori, hogy a válás valódi ártalmait az emberi, a szülői fegyelmezetlenség erősíti igazán fel, amikor a szülők éveken át vitáznak ádázul, hogy kihez kerüljön a gyermek, akit pedig mindennél jobban megvisel a bizonytalanság okozta izgalom. Máskor az ellenkező véglet, a gyermek iránti közöny, nemtörődömség okoz társadalmi gondot. Nem volnánk tárgyilagosak, ha nem vennénk figyelembe, hogy számos olyan kulturált válás van, amikor a gyermekek nagyobb megrázkódtatás nélkül vészelik át a válást, sőt, éppúgy szeretik á közös otthonból elkerült szülőt, mintha nem bomlott volna fel a házasság. Ugyanakkor úgy hiszem, nem jogtalan elvárás az, hogy napjaink családi vitáiban jobb alkalmazkodásra, több fegyelemre, és több társadalmi figyelemre van szükség annak érdekében, hogy minél kevesebb legyen a válságba jutott házasság, és minél kevesebb az emiatt hátrányt szenvedő gyermek. Dr. Csiky Ottó, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese Atomerőmű — reaktortartályemelés
