Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-20 / 298. szám
1981. december 20., vasárnap Hétvége ...És olyankor mit mondjak neki? Beszélgetés a szexuálpszichológussal Ugye, kedves gyakorló szülők ismerős az alaphelyzet: hazajön a csemete az óvodából, iskolából vagy éppen az utcáról, a játszótérről, és lelkesen jelenti: a Józsi, a Pisti vagy a Mari, a Kati ezt meg azt mondta arról, hogy hogyan is születik vagy nem születik a gyerek. Anyu, apu tessék nekem azonnal megmondani, hogy ebből mi az igaz, vagy ha ez nem, akkor mi az igazság? A kedves mama-papa a jó „békebeli", valláserkölcsön alapuló neveltetésének „szégyenlősségével” gyors válasz helyett igencsak vakarja a fejét, hogy most azután mit is mondjon? Olyant, ami igaz is, de úgy, hogy az öt—nyolc— tízéves kis kíváncsi megértse, és amitől á szülő sem irul- pirul. Ugye, nem könnyű? Nos, hogy könnyebb legyen, szakembertől kértünk ehhez tanácsot: dr. Lux Elvirától, a budapesti I. számú szülészeti és nőgyógyászati klinika pszichológusától : — Elsősorban is: örüljön az a szülő, akitől ilyent kérdez a gyermeke — mondta a pszichológusnő —, mert csak az 'a gyerek kérdez, akinek jó a kapcsolata a szüleivel, tehát bízik bennük. — És általában mikor kezdenek ilyent kérdezni az emberpalánták? — Körülbelül — hároméves kortól. Ilyenkor fejlődik ki a gyermek éntudata, azaz rájön, hogy ő = ő, elkülönül környezetétől, s a továbbiakban már nem harmadik személyben beszél önmagáról. A gyermek közösségbe kerülve rájön, hogy a kisfiúk-kislányok nem egészen egyformák, tudatosodik benne a nemi különbözőség. Ha az anyuka éppen gyermeket vár ebben az időszakban, akkor' a gyerek kíváncsiskodni kezd, miért is nő az anyuka hasa? Nyugodtan azt lehet válaszolni: benne van a testvérkéd. így már a terhesség alatt felkészíthető a gyermek a testvér érkezésére, akire ennek ellenére is féltékeny lesz. Más kérdés, hogy bizony a legegyszerűbb dolgoktól kezdve ezt jól kell elmagyarázni. Tanulságos kis történetet mondok el erről: a mama második gyermekét várta. Az elsőt erre szülei „komolyan felkészítették”, megmagyarázták neki, hogy testvére lesz. Azután amikor a mamát és a testvérkét a klinikáról hazaengedték, , a papa behozia magával a hároméves kisfiút, hogy együtt vigyék otthonukba őket. A kicsi a testvérkét meglátva: „De hiszen ez egy gyerek” ... Szóval, mindent tudott, csak azt nem, hogy a testvér egy másik gyereket jelent... Ennek persze tudományos magyarázata is van: nem biztos, hogy az ilyen korú gyermek minden szót ■ megért, mert a fogalmi gondolkodás csak nyolc-ki- lenc éves korban kezdődik... — És a gyermekközösségek? — Nos igen, az óvoda szerepe jelentős. A gyerekeknek ott alkalmuk van egymást vizsgálgatni: miben is különböznek? Ha ilyent lát vagy hall az óvónőtől a szülő, értékelje úgy, mint természetes kíváncsiságot. Minden szexuális hátsó gondolatot mellőzhet, a gyerek ugyanilyen kíváncsi arra is, miért van farka a macskának... Ilyesmiért a szülő ne bántsa a gyerekéi, mert hamar kialakulhat a nemiséghez kapcsolódó gátlásosság a gyermekben ... Egyszerű szavakkal magyarázzuk meg neki a külső különbségeket, ezzel a kíváncsiságra választ kap, és a továbbiakban nem hangsúlyozza túl ß kérdést. És ha a mamát-pápát, nagy- mamát-nagypapát nyaggatni kezdi: „Te most fiú vagy, vagy lány?” „Nagypapa, van neked is fütyülöd?” Ne jöjjünk zavarba, hanem nyugodtan mondjuk meg neki: igen, ez vagyok, vagy az vagyok. Nekem is olyan van, mint a többi lánynak, illetve fiúnak stb. — És az iskoláskorban? — A kislányok a mamára, a kisfiúk a papára szeretnének hasonlítani. Ha a szülők között nem harmonikus a • viszony, a szeretet-szere- lem jó példáit nem látják, csak a rosszat, ez deformálhatja a lelkivilágukat, ilyent tehát ne mutassunk ki a gyermek előtt. Említettem már: nyolcéves kor körül jön a fogalmi gondolkodás, és vele jönnek az első igazán „kínos kérdések”. Jfc ___________________________________ — Igen, és ilyenkor lenne szükség sok helyütt a gyermekpszichológusra, aki ezt meg is magyarázza .— de ilyen, főleg vidéken, nincs. — Helyesbítsünk: helytelen gyakorlatként sok helyen, ahol van is ilyen státus, nem pszichológussal töltik be, és ez baj. Fogadjuk el azonban az adott hely. zetet, lássuk, mit is tehet a szülő, például akkor, ha rá- jSn, hogy a gyermek önkielégítést végez. A kis gyermek sokszor a szülői szeretet hiányát próbálja pótolni ezzel az ösztönös örömszerző cselekvéssel. Kamaszkorban ugyanez viszont egy természetes folyamat. A pszi- choszexuális fejlődés velejárója. A szülő — ha ezt észreveszi — igyekezzék „nem észrevenni”. Mert nem baj az, ha a serdülő gyermek megtanulja, hogy ő irányítja saját nemiségét, .nemi szerveit — és'' nem azok őt... Az ilyen „önszabályozás” elsajátításával sok későbbi szexuális zavarnak lehet elejét venni .. . — Ha pedig a gyermek biológiai részletekig konkrétan kérdezi a szülőt „pirulás dolgokról", akkor mi a te. endö? És egyáltalán: honnan veszik a gyerekek az ilyen irányú ismereteiket, hiszen magyar írott pornó — szerencsére — nincs, pornófilmet a gyerek nem láthat? — A kor szellemében a szex szinte „a levegőben van”, terjed, mint téma. A pvermekek között is. És ha konkrétumokat kérdez a gyerek, a leghelyesebb először visszakérdezni, így jönni rá: már mennyit tud, és honnan tudja? A felvilágosítást ehhez és a gyerek korához kell igazítani! — Segédanyagot tud ajánlani? — Az egészen kis gyerekeknek a „Sehány éves kislány”, a nagyobbaknak, tíz év körül, a „Nem a gólya hozza’ című könyveket. Egy biztos: válaszolni mindenképpen kell, ha. a gyerek „olyant" kérdez, mert a nem válaszolás, az elutasítás megrendíti a gyerek bizalmát a szülőben, amely más vonatkozásokban is aláássa a szülő és a gyermek közötti érzelmi kapcsolatot. — Köszönjük a segítséget, reméljük, sok szülő, gondját oldja meg, hogy mit is mondjanak, ha ... Szatmári Jenő István Tudomány — technika Robotok — ma és holnap A robotok nemrégiben még a tudományos-fantasztikus irodalom kedvenc szereplői voltak, bár századunk elején az elektrotechnika, a fizika és az elektronika eredményei alapján valóban konstruáltak ember formájú automatákat, amelyek beindították a porszívót, meggyújtották a villanyt, és az utasításokat füttyszóra hajtották végre. Ezekről a gépekről azonban bebizonyosodott, hogy semmi többek, mint haszontalan, költséges játékok. A további fejlesztésnek az adott értelmet, hogy olyan automata gépek készüljenek, amelyek helyettesítik az emberi munkaerőt. Az ember munkaereje ugyanis korlátozott. Az ember képtelen nagyon kedvezőtlen feltételek között tartósan dolgozni, a gépekhez képest viszonylag lassú, csupán kis erőt tud kifejteni, és megszakítás nélkül rövid ideig képest dolgozni. Az automatizálás célja tehát az emberi munkaerő pótlása, és korunkban erre már számos működő, üzemelő példát ismerünk, például az öntőgépek kirakásánál, a kemencék megrakásá- nál, a kovácsprések üzemeltetésénél. Mindezek egyébként zajos, rossz levegőjű munkahelyek. Japánban, a Datsun autógyárban üzembe helyeztek olyan gépsort, amely automatikusan, emberi kéz érintése nélkül állítja össze és he- geszti az autókarosszéria elemeit. A kocsi hátsó részét egy emelőszerkezet automatikusan leveszi a kényszerhajtású és gravitációs függesztőberendezésről, és egy felfogó készülékre ereszti le. Egy áramkör zárul, és a kocsi máris odagördül az első művelet helyére, összetalálkozik a kocsi elülső részével. Kombinált markoló és fordító gépegységek „hozzák ösz- sze” a kocsi mellső és hátsó részét. A sajtoló-hegesztő készülék felfogóberendezéseiben a karosszériát rögzítő berendezések a szükséges helyzetbe illesztik. Befordul egy ajtókeret, amely biztosítja az ajtó mérethűségét. Hegesztési szikrák röpködnek néhány másodpercig, s a kocsi mellső és hátsó része máris mereven összefüggő egységgé állt össze. Az intelligens robotgép érzékelő mechanizmusokkal van felszerelve, ki tudja számítani saját pályáját, önállóan koordinálja a manővereit, és a munkavégzés függvényében logikus helyzetváltoztatásra is képes. A szakemberek szerint az első ilyen igazi intelligens, robotgépek 1984-ben lépnek működésbe. Autó — motor Mit kell tudni a ködlámpáról? Tapasztalatból tudjuk, hogy ködben nem lehet a fényszórók országúti világítását használni, mert a fénysugár a levegőben lebegő apró pá- racseppeken megtörik, és onnan visszaverődve a vezető előtt átlátszatlan tejfehér fátyol jelenik meg. A tompított világítással már valamivel többre megyünk- annak fénye ugyanis lejjebb irányul, és így az említett látást zavaró hatás csökken. Még jobb eredmény érhető el a ködlámpának (ködfényszórónak) nevezett különleges fényforrással, amely olyan felépítésű, hogy zömében vízszintes síkban terjedő fénysugarak hagyják el a reflektortükröt. A fedöüveg még ezt a fényt is szélesen széthúzza, ami a vezetőt segíti, hogy sűrű ködben az úttest széléhez tarthassa magát. A ködlámpák gyenge ködben 30—40, közepesen sűrű ködben 25—28, sűrű ködben pedig 18—20 méter'távolságig világítják meg menetirányban a forgalmi sáv jobb szélét. A ködlámpákat általában csak olyankor szabad bekapcsolni, ha köd vagy sűrű hóesés miatt a látótávolság 50 méter alá csökken, tehát ha a látási viszonyok egyébként csak egészen lassú haladást tennének lehetővé. A gépkocsikra csak két ködlámpát szabad felszerelni. Elhelyezésüknél az a szabály, hogy a kocsi oldalától mérve maximálisan 40 centiméter távolságban lehetnek, s a földtől minimálisan 25 centiméter magasan kell el- helyezkedniök. De még azt az előírást is be kell tartani, hogy a ködlámpák felső széle a tompított fényszórók átvilágított felületének felső széle fölött nem lehet. A ködlámpák fényére az a nemzetközi előírás, hogy színük fehér vagy kadmiumsárga legyen (ez utóbbi ködben jóval messzebbről látható), de párosával csak azonos színű lehet. A lámpákban — a színtől függetlenül — 25—35 wattig terjedő egyszálas izzókat kell alkalmazni (amelyek akár halogénizzók is lehetnek). A ködfényszórók áramellátásának az az előírása, hogy azok csak a rendszámtábla világításával és a hátsó helyzetjelző világítással együtt — tehergépkocsikon és autóbuszokon a mellső helyzetjelző lámpákkal együtt —, de különálló kapcsolóval kapcsolhatók be. Mindezt úgy kell megoldani, hogy a tompított fényszóróval együtt világítsanak, de nem világíthatnak együtt az országúti fénnyel. Ködben fokozódik a kocsik egymásra szaladásának veszélye. A féklámpák és a jármű hátsó helyzetjelző lámpáinak fényereje nem eléggé figyelmezteti a követő járműveket, mert ködben nem lehet eléggé messziről észlelni a jelzést. Ezért készül a járművek részére vörös fényű, hátra világító ködlámpa is, amelyet csak az első ködfényszórókkal együtt szá- bad használni. A lámpatest egész belső felülete tükrözött, és ezért igen hatásosan sugározza ki a foglalatába helyezett egyszálas izzó fényét, amely így a normális féklámpák és hátsó lámpák fényerejének többszörösét teszi ki. A hátsó helyzetkijelző ködlámpának a kocsi bal oldali szélétől max. 40 centiméter távolságra, a földtől min. 40, max. 120 centiméter magasan kell lennie. Minthogy a hátra világító ködlámpa nagyon vakíthat, ezért több feltételhez kötik az alkalmazását. Amelyik járművön két mellső ködfényszóró van, csak arra szabad hátul bal oldalt egy darab piros fényű ködlámpát is felszerelni. A hátsó ködlámpa izzója nem lehet erősebb fényű, mint a jármű hátsó lámpáiban alkalmazott izzó. S végezetül nem tévesztendő szem elől az a szabály, bogy álló járművön ködfényszórót és hátsó helyzetjelző ködlámpát használni tilos (mint ahogy távolsági fényszórót sem szabad). B. I. Kacsa vagyok, most így becéznek. A 424-es gőzmozdony nagyapja, jelenleg házi tolató mozdonyocska. De bezzeg az én időmben... Hát, az úgy kezdődött, hogy valaki nagykalapáccsal belém verte az utolsó szegeket. Aztán jól alám fűtöttek — majd szétrobbantam., de kibírtam a próbát, és rögtön alku tárgya lettem. Egyhetes koromban már tíz vagonnal szaladgáltam. Rengeteg állomáson jártam életemben, de egyet nem felejtek el soha. Úgy 25 éves lehettem, mikor egy reggel új gazdám lett. Nyugat felé hajtott, és ha jól emlékszem, németül szidott. Az egyik állomáson aztán, nagy csetepatéba keveredtünk. Lövöldöztek össze-vissza. Több helyen eltaláltak, és aztán csend lett. Másnap bekötöztek az emberek, de ezek már harmonikáz- tak, táncoltak és énekeltek. Aztán irány- visz- sza, én mondom, jobb ízű lett még a szén is. Pár nap múlva újra itthon pöfögtem, aztán több mint tíz évig szállítottam a cementet, téglát és a nehéz vasat. A gazdám szerint egy nagy gyárat építettek belőle. Dugattyúsorvasztó munka volt! Azóta gyötör ez a reuma is. Bezzeg a régi szép idők... Egy szemafor sem mert tilosat mutatni nekem. Tüzet okádva faltam a kilométereket, megállás nélkül. Persze, akkor nem sértegettek, most már annál inkább. A múltkor egy pofa azt állította, hogy egy falusi ezermester különb mozdonyt eszkábál, mint amilyen én vagyok. Nem szoktam hallgatózni, de úgy hallottam, valami jó mozdonyt hoznak helyettem. Azt mondják, olajat eszik, csoda egy ízlése van, mondhatom. No, hát akkor jöjjön az a Diesel fickó, de egy biztos: ilyen fütyülő je nem lesz neki. Kép, szöveg: Fazekas László „Kacsa”
