Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-16 / 294. szám

1981. december 16., szerda «iwjrara Pályaválasztási tájékoztató jr Általános iskola után A Békés megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézet közelmúltban megjelent ki­adványa az 1982—83-as tan­évben továbbtanulóknak és a továbbtanulásukban érdekelt felnőtteknek szól. Ez a tájé­koztató az Országos Pálya- választási Tanácsadó Intézet gondozásában megjelent köz­ponti anyag rövidített, me­gyei igényt kielégítő, átdol­gozott változata. Ez az alig hetven oldalas füzet elsődleges céljaként azt jelölte ki, hogy a gyerekek­nek segítséget nyújtson a végleges pályaválasztási dön­téshez. Rendszerezi a tudni­valókat, kiegészíti a pálya- választásban érdekeltek is­mereteit, elemzi a tavalyi je­lentkezések tapasztalatait, közli az elmúlt időszak vál­tozásait. Szól azokról, akik­nek egészségi okok miatt korlátozottabbak a ^ehetősé­geik, s közreadja az 1982— 83-as tanév középfokú isko­láinak beiskolázási adatait. Logikus felépítésű a tájé­koztató, hiszen a legelemibb tudnivalóval kezd: hogyan kell jelentkezni a továbbta­nulásra? Ezután írja le a kö­zépfokú iskolák típusait, jel­lemzőit, olyan részletekre is kitérve, mint példáu] a szo­ciális juttatások. Mivel té- rr-----------------------------------------­B eszélgessünk? . A kárpitos Alacsony növésű fiatal­ember. Félrecsapott, baszk sapkájával, markáns kecske- szakállával akár modell is lehetne egy spanyol piktor műtermében. Hamar kiderül, hogy első megérzésem csalt, hiszen Varga Árpád békés­csabai kárpitosmester való­ban híve a festészetnek. Kezével lágyan simítja vé­gig a megkopott* heverőt, úgy, hogy tenyere puhán kö­veti a bútor hajlatait. — Meg kell erősíteni a ru­gókat és egy új huzat . is ráférne szegénykémre — mondja együttérzőn. — Hoztam egy régi epe­dét, talán azt fel lehet hasz­nálni valamire. Szakértőén fogja az ócs­ka dárabot. — A lószőr elég jó még benne, a rugók is frissek. De a vászon? Nagyon elfá­radt már. Legfeljebb, ha valami „antik” képet festek, akkor tudnám használni. — Csak nem fest? — De bizony. Kiállításon is szerepeltem, Budapesten. — Ez érdekes. Hogyan kerültek a képei a főváros­ba? — A Családi Lap című új­ság a rokkantak éve alkal­mából pályázatot hirdetett, arra küldtem 8 képet, ami­nyekre épül, szükségképpen őszinte. Nem rémít el, de alapos, reális megfontolásra ösztönöz, amikor az elmúlt év tapasztalatait közli. Ala­pos képet ad a gimnáziu­mokban tanulható tantár­gyak, illetve a szakközépis­kolákban és a szakmunkás- képzőkben elsajátítható szakmák részletes felsorolá­sával. Nemcsak a megyei le­hetőséget említi, de átfogó képet nyújt a megyén kí­vüli képzési lehetőségekről is. Jó szolgálatot tehet a to­vábbtanulni nem szándéko­zz keveseknek a Munkavál­lalás az általános iskpja után című fejezet, amely Igen praktikus tanácsokat ad,. s felvillantja a munka mellet­ti tanulás lehetőségét. A részletes tartalomjegyzék után még az országos és me­gyei pályaválasztási kiadvá­nyokat is felsorolja, s meg­jegyzi, hogy ezek kölcsönöz­hetők az iskolai könyvtárak­ból. Továbbtanulóknak szinte nélkülözhetetlen ez g tájé­koztató füzetecske, amely hasznos útmutatásokkal könnyíti meg — ha nem is a döntést — de a pályavá­lasztás gyakorlatát. G. K. bői a zsűri hármat elfoga­dott. — Megbocsásson, de egy­általán nem látszik rokkant­nak. — Pedig súlyos szívműté­tem' volt. Nem is lenne sza­bad bútorokat emelgetnem, de mit csináljak? Amíg bí­rom, csinálom a dolgom. — Megmutatna néhány festményt? — Nagyon szívesen. Bemegyünk a régi pa­rasztház hátsó szobáiból ala­kított műhelybe, ahol kü­lönös „tárlatvezetővé” alakul a mester. Egy fotel mögül legalább 100 festményt szed elő, zömmel préselt rost­lemezre festett képeket. — Ez az utcarész a gye­rekkoromat idézi. Megfes­tettem rajta Sárit, a kecs­kénket. Nagyon szegények voltunk és ez a mekegő jó­szág volt a család „tehene”. — Már gyerekkorában is festett? — Persze! Gyakran elő­fordult, hogy a szomszédok megkértek, pingáljak min­tákat a házuk falára. Egy kis kolbász, darab sonka volt az első „megbízóim” fi­zetsége. — Tanulta a festészetet? — Csak, amit saját fejem után tapasztaltam. De min­dig új módszerekkel kísér­leteztem. Most is magam ál­lítok elő festéket. — Hogyan? — Az titok — mosolyodik el, de végül mégis beavat a módszer rejtekeibe: mák­darálóval őrli az anyagot, Hajszál híján Thornton Wilder három­szoros Pulitzer-díjas ameri­kai írót nálunk inkább re­gény-, mint drámaíróként ismeri az olvasóközönség. Legismertebb munkája itt­hon a Kosztolányi Dezső fordításában megjelent Szent Lajos király hídja, de Az androsi leány és a Meny- nyei ügyekben utazom is olvasott műveinek mondha­tó. Különös hangulatú re­gényeiben, de főként drá­máiban teret enged metafi­zikus érdeklődésének — szinte korlátlanul. Bár mondható, hogy Wil- dernek „hagyománya” van Békéscsabán, (hiszen a Jó­kai Színházban már játszot­ták A mi kis városunk cí­mű művét), a mai közönség nemigen ismeri, mint drá­maírót. Ezért volt hasznos vállalkozás, hogy a TIT és a színház közös drámasoro­zatának következő állomá­sául épp világhírű darabját, a magyarra szinte lefordít­hatatlan című, 1942-ben íródott, Pulitzer-díjas drá­mát választották. Lefordít­hatatlanságát bizonyítja a három, tartalmában épphogy hasonló cím: Az utolsó le­heletig, Hosszú út, Hajszál híján. (A másik két cím alapján talán többen fel­ismerik.) Nem szőrszálhaso- gatás ez, hiszen egy dráma címe többnyire a lényegét is kifejezi, s a mondanivalót ismerve ez leginkább a Haj­szál híján-ra fogható ez aztán különböző kencékkel, olajokkal hígítja. Képein a legkülönbözőbb témákat dolgozza fel. Meg­lepően sok a tájkép. — Ezt egy bélyeg után festettem. Ez a holland ut­cakép pedig a fantáziám szülötte. — Sose járt még külföl­dön ? — Három gyerekünk van, amíg ők kicsik voltak, nem mozdulhattunk el. Aztán a betegségem is sokat elvitt a háztól, örül az ember, ha tisztességgel megél. Kalan­dos útjaimat eddig csak az ecset segítségével tettem. De most végre útlevelet váltot­tunk, jövőre talán eljutok a feleségemmel külföldre is. Az űrrepüléstől a rabszol­gaháborúkig csapong a ké­pek témavilága. Amikor fur­csán csavargatom a nyakam egy vörösben játszó ember- csoport láttán, a mester ma­gyarázkodva mondja: — Magam is érzem, hogy nem erős oldalam a művészi anatómia. A karokat, a vál- lakat nem tudom mindig jól megfesteni. Talán, ha valami képzőművész körbe iratkoznék, tanulhatnék az okosabbaktól. Jaj, de elbe­széltem itt az időt. Közben pedig a nyulaimnak enni kellene. — Nyulakkal is foglalko­zik? — Meghiszem azt! Kétszáz van belőlük. Különleges szí­neket próbálok keresztezni. Megnézi őket? Megnéztük. Andódy Tibor esetben. Hiszen Wilder óriá­si, s ugyanakkor liliputi vál­lalkozása az emberiség tör­ténetéről, vagyis az átlag amerikai család életéről szól. Csak látszólag feloldhatatlan ellentmondás ez! A dráma­író ugyanis korlátlanul bá­nik, játszik a térrel, idővel, szereplőkkel, sőt, a nézőkkel. Wilder mindent megenged magának. Harmincezer év távlatából szabadon csapong a mába, színészeit időnként kizökkenti szerepükből, rá­juk kényszerítve saját, illet­ve második szerepüket, a né­ző nyugalmát megzavarja, s úgy játszik a díszlettelen térrel, mint kisgyerek az építőkockáival. Antrobusék a legátlagabb átlagpolgárok. Egy amerikai átlagkisváros átlagotthoná­ban élnek, átlagos számú gyermekeiket nevelgetve. Hétköznapjukat csupán né­hány apróság zavarja meg: Henry fiuk örökös vereked­ni vágyása, és a közeledő jéghegy. Mert, hogy jön a jégkorszak! Mr. Antrobus — miután feltalálta a kereket és az ábécét —, hazatér bé­kés családi tűzhelye mellé, és a menekülteknek szend­vicset és feketekávét főzet. Antrobus asszony gyerme­keit regulázza, a szobalány, Sabina pedig hagyja kialud­ni a tüzet. Ez pedig nagy tragédia, hiszen közeledik a jég. — No de sebaj, amíg könyvek vannak, nem fa­gyunk meg — mondja Ant­robus úr. Három felvonásba nehéz sűríteni az emberiség törté­netét; erre azonban nem is törekszik Wilder. Inkább va­lamiféle madách-i célt tű­zött maga elé: keresni az ér­telmet és főképp megnyug­tató választ adni. A múlt­ban ott is a válasz, hiszen az emberiség eddig még mindig képes volt — haj­szál híján — újrakezdeni. De az „eddig”-ben ott a kérdés is: mi lesz ezután? Mert „az utolsó háború” utáni jelenet már ismét a jégkorszakban játszódik. Inkább az ismerétterjesztő előadás, mint a színház lég­körét teremtette meg ez a hétfő esti, értelmiségi klub­beli program. Bár a sorozat rendezője és műsorvezető­je, Udvaros Béla rengeteg érdekes információt közölt, s ezt egy rendező megjele­nítő erejével tette, hiányoz­tak a wilder-i színház „kel­lékei”: a díszlettelen, de a teret sajátos módon mozga­tó színpad, a háttérbe vetí­tett jelenetek. A hagyomá­nyos színházhoz szokott kö­zönség fantáziája véges e furcsa világ elképzeléséhez, még ha a körülményeket jobban átérző színészek — Szentirmay Éva, Vajda Már­ta. Székely Tamás, Med- gyessy Pál — segítik is hozzá az illúzióhoz. Persze, ilyen keretek között nem le­hetett többet nyújtani. A drámasorozat fő célja — az „aggódás a világ sorsáért” — ez esetben is sikeresen pá­rosult az ismeretterjesztés mindig hasznos - folyamatá­val. — gubucz — KPVDSZ Napsugár bábegyüttes Amatőrök magas művészi színvonalon Hétfőn este a KPVDSZ Napsugár bábegyüttes tagjai­nak jutalmazással egybekö­tött találkozót tartott a szak- szervezet megyei bizottsága az Örökös Kiváló cím el­nyerése alkalmából. A ren­dezvényen részt vett Szabó Csabáné, a KPVDSZ Köz­ponti Vezetőségének titkára, dr. Baross Gáborné, a kul­turális osztály vezetője és Rákóczi Ferenc megyei tit­kár. A hazánkban és világszer­te híres Napsugár együttest 33 éve alakította a szakszer­vezet, s jelenleg 21 felnőtt és 15 ifjúsági taggal műkö­dik. Többen — mint Lenkefi Konrád, az együttes vezető­je és felesége, Molnár 1st- ván és felesége, továbbá Ei­tel Sándorné, Román Zsu~ zsa — három évtizede vesz­nek részt a bábjátszásban Évente 30—50 fellépésük van, s játszanak a megye- székhelyen, szerte a megyé­ben, az ország különböző he­lyein, a környező államok­ban és Európa távolabbi or­szágaiban is. Turnéztak hosszabb ideig Dél-Ameriká- ban nagy sikerrel, játszottak München legelőkelőbb he­lyén, de egy hét múlva mór a tarhosi gyerekeket szóra­koztatták. Sok elismerést kaptak, többek közt három­szor UNIMA-diplomát, és el­nyerték az Állami Ifjúsági Bizottság nívódíját is az if­júsági nevelő munkáért. A gyermekközösség és a bábjátszás elválaszthatatlan egymástól, s a bábművészet pedagógiai, személyiségfor­máló szerepe közismert. Az együttes tagjainak munkáját nagyra értékeli a szakszer­vezet, fiiért mindig is súlyt helyeztek az amatőr művé­szeti mozgalmakra. És büsz- ‘ke a Napsugár hosszú és eredményes működésére, s hogy az Örökös Kiváló Együttes címmel olyan ki­tüntetést érdemeltek ki, amelyet rajtuk kívül még csak hárman kaptak meg. A szakszervezeti vezetők a ju­talmakkal együtt köszönetü- ket tolmácsolták az együttes tagjai mellett a családta­goknak is, mert az ő segítsé­güknek komoly szerepe van a magas színvonalú művé­szeti munkában, amely a ta­gok teljes szabad idejét igénybe veszi. V. M. SzaZSVes kút Fotó: Fazekas László MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Világablak. 8.56: Beszélni nehézr. 9.08: Elgar: Enigma-változatok. 9.40: Kis magyar néprajz. 9.45: Tarka mese, kis mese. 10.05: Diákfélófca. 10.35: Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.50: Olasz kamarazene. 11.30: Fekete Pál operett- és dal­játékfelvételeiből. 12.35: Házunk tája. 12.50: Operaslágerek. 13.20: Kritikusok fóruma. 13.30: Dzsesszmelódiák. 14.14: Borgulya András: A haj­nal hősei. 14.29: Kagylózene — Hódmező­vásárhelyen. 15.10: Mendelssohn: Esz-dúr szo­náta. 15.28: MR 10—14. 16.35: Rafael Arié operaáriákat énekel. 17.07: Üvegestánc. 17.32: Népdalcsokor. 18.15: Hol volt. hol nem volt... 18.25: Mai könyvajánlatunk. 19.15: Gondolat. 20.00: Mi a titka? 21.01: A félfülű. 22.20: Tíz perc külpoiitika. 22.30: Az észt állami férfikar Tormisz-művéket énekel. 22.52: „Milyen voltál Te régen elhunyt ember?” 23.07: Artur Rubinstein (zongo­ra) és Henryk Szeryng (hegedű) Brahms-felvéte- leiből. 0.10: Filmzene. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Martha Angelici énekel. 8.20: Párizs tíz év után. 8.33: Idősebbek hullámhosszán. 9.28: Nóták. 10.00: Zenedélelőtt. 11.33: A Szabó család. 12.03: A Magyar Rádió népi ze­nekara játszik Lakatos Sándor vezetésével. 12.33: Tánczenei koktél. 13.25: Pillanatkép. 13.30: Színes szőttes. 14.00: Kettőtől négyig . . . 16.40: Sullivan: Patience. 17.00: Körkapcsolás bajnoki lab­darúgó-mérkőzésekről. 17.20: Bojtor Imre nótákat éne­kel. 17.30: ötödik sebesség.* 18.33: Sanzonok. 19.00: Népdalkörök pódiuma. 19.25: Szintézis. 19.45: A beat kedvelőinek. 20.33: 139-660. A Magyar Rádió automata telefonszolgálata. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: A váci Vox Humana ének­kar énekel. 9.50: Pierre Fournier gordonká- zik. 10.21: Operaáriák. 11.05: Dzsesszfelvételekből. 11.36: Bach-m\ivek. 13.07: Cziffra György Liszt Ma­gyar rapszódiáiból zongo­rázik. 13.47: XX. századi opetákból. 14.56: Mahler: Dal a Földről. 16.03: Magnóról magnóra. 16.48: öt földrész zenéje. Bulgá­ria. 17.00: Iskolarádió. 17.30: Szabolcsi Bence rádióelő­adásai Bartók Béláról. 19.05: Bellini: Az alvajáró. Közben: 20.28: Modern írók portréi. 20.48: Az operaközvetítés folyta­tása. 21.45: A vízrenéző, 21.50: Huzella Elekre emléke­zünk. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Csider István, a népművé­szet ifjú mestere citerázik. 17.15: Farmer és nyakkendő. If­júsági magazinműsor. Szer­kesztő : Gulyás Ferenc. 17.45: Beatparádé. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A tegnap slágereiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Földrajz, (ált. isk. 7. oszt.) 8.35: Fizikai kísérletek, (közép- isk. számára) (f.-f.) 9.05: Földrajz, (ált. isk. 5. oszt.) (f.-f.) 9.40: Magyar nyelv. (ált. isk. 1. oszt.) 9.55: Stop! 10.00: Delta, (ism.) 10.25: Petrocelli. (ism.) 11.15: A fény hegyei, (ism.) 13.05: Iskolatévé. Stop! (ism.) 13.10: Magyar nyelv, (ism.) 13.25: Földrajz, (ált. isk. 7. oszt.) (ism.) (f.-f.) 13.45: Földrajz, (ált. isk. 5. oszt.) (ism.) (f.-f.) 14.20: Kamera, (f.-f.) 14.50: Mindenki iskolája. Mate­matika. (f.-f.) 15.30: Hírek, (f.-f.) 15.35: Az ember felemelkedése, (ism.) 16.25: Kertünk-udvarunk. (f.-f.) 16.45: Egészségünkért! (f.-f.) 16.55: A vizsgálóbíró asszony. 18.15: önállóan vagy egyedül. 18.55: A közönségszolgálat tájé­koztatója. (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: A megsebzett bolygó. 20.30: Családi kör. (f.-f.) 21.25: Hatvanhat. Vendég: dr. Juhár Zoltán belkereske­delmi államtitkár. 22.25: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.01: Autó-motorsport. 20.20: Szép szó — könyvkiadóink műhelyében, (f.-f.) 21.10: Tv-híradó 2. 21.30: Reklám, (f.-f.) 21.40: Napfogyatkozás. Olasz— francia film. (f.-f.) BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 17.15: Zenei újdonságok. 17.35: Nyelvművelés. 18.25: A mezőgazdaságban dolgo­zóknak. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Gazdasági figyelő. 20.00: A minőség védelmében. 20.20: Az utólsó lehetőség. Olasz játékfilm. 21.50: Népdalfesztivál. 22.10: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.40: Hírek. 17.45: Gyermekműsor. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Műkedvelő stúdió. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Aktuális szerda. 21.15: Dokumentumadás. 22.00: Tv-napló. 22.15: Popparádé. • n. MŰSOR 18.45: Művelődési műsor. J9.15: Kulturális szemle. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Ivó Vojnovic: Dubrovniki trilógia. 21.35: Huszonnégy óra. 21.55: Kapelai tüzek, (ism.) f SZÍNHÁZ 1981. december 17-én, csütörtö­kön 19 órakor Békéscsabán: BARANGHOK Szakmai bemutató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom