Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-13 / 292. szám
NRGYVILRG 1981. december 13., vasárnap Uzbég szegényparaszti öltözék a XX. század elejéről Csuvas menyasszonyi ruhák Ukrán viseletek (Hauer Lajos felvételei — KS) Szovjet népviseletek Közép-oroszországi öltözékek A japán csoda titka amerikai szakértő neve) a japán irányítás (szervezés) titkát az úgynevezett S-1eó- riában látja. A szerző ugyanis a japán vezetés és szervezés lényegét hét, angolul S betűvel kezdődő kifejezésben foglalja össze; ezek: stratégia, struktúra, stílus, rendszerek, személyzet, hozzáértés, megosztott értékek. Az első kettő S-sel minden gazdálkodó szervezetnek rendelkeznie kell, világosan és közérthetően tudatosítva mindenkivel (főképp a vállalat dolgozóival), hogy mi a vállalat célja, és annak megvalósításához milyen eszközei vannak. Még a „rendszerek” léte sem rendkívüli, ezek — a szerző szerint — vállalaton belüli folyamatok. Abban azonban, hogy ez milyen stílusban valósul meg, már van különbség más országok gyakorlatához képest. Az említett könyv így ír erről : A stílus attól függ, hogy a vezető (irányító) mennyi időt szán és azt miképpen fordítja a felmerülő kérdésekre. A japán vállalati irányítók európai kollégáinál jóval többet fordítanak idejükből a vállalattal kapcsolatos kérdésekre. De nemcsak ők, az alsó- és a középszintű vezető gondolatainak zömét is a vállalattal kapcsolatos kérdések kötik le, mi több, az egyszerű dolgozókét is. Hozzá kell tenni, hogy ismereteik szintje általában magas, a képzettségé úgyszintén; a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya Japánban a legmagasabb a világon. A fiataloknak Japánban is ki kell várniuk az időt, míg előbbre léphetnek, de ami az irányításban, a vállalati koncepciók kialakításában való .részvételüket illeti, abban már a kezdettől fogva teljes értékű munkaerők. Kezdeményezéseikre számít a vállalat, sőt a „lentről” indítás elvének megfelelően, tőlük jut el a legtöbb javaslat a vezetés felsőbb rétegeihez. (Ez egyébként nem zárja ki á vezetők kezdeményezéseit...) A vezetés figyelmet fordít ezekre a javaslatokra, s mi több: épít rájuk. Ezzel a fiatalabbakat, vagy ha úgy tetszik, a hierarchia alsóbb fokain álló alkalmazottakat a vállalatba „integrálja”. Igaz, a bérlistán az okosabb még nem rukkol előre, de'a japán értékrendben legalább olyan fontos — talán még becsesebb -w- a presztízs, amit a dolgozó ismeretei révén, s azok hasznosításával szerez. Azt vallják, hogy a hozzájárulás a fontos. A tudáscentrikus japán vállalati intézményben ennek nagy értéke van. Ezért még az eredendően képzetlenebb munkaerő is mindent megtesz, hogy ötleteivel, beleszólásaival presztízst szerezzen. Akad olyan japán kutató, aki az egész japán csoda nyitját a művelődés hagyományaiban látja, mondván: kulturáltság kérdése, hogy valaki mennyire akar „okos lenni” — a japánok esetében természetesen szinte kizárólag az adott vállalati közegben. A megosztott érték — a hetedik S — lényegében együttműködést jelent: a vállalat közös érték, léte, jövője a közösen hozott döntésektől függ. A divatja múlt individualizmust, a „majd én megmutatom”- ozást veti a könyv szerzője az európaiak és az amerikaiak szemére, mert ez kizárja a ma már elengedhetetlen csoportmunkát, csoportharmóniát és a közös morál kialakulását. Az individualizmus szüli a vállalaton belüli heterogenitást, a dolgok eltérő megítélését. A szervezés feladata.' hogy feloldja ezeket a (hatékonyságot rontól polarizált kapcsolatokat. Ez teremti meg az egységes személyzetet, és ez teszi érdekeltté az alkalmazottakat a hozzáértésben: s ezekkel együtt telles a hét S. Kövécs Gábor A Szovjetunió népeinek viseletéiből nyüt kiállítás Budapesten, a Néprajzi Múzeumban. A kiállítás anyagát a leningrádi néprajzi múzeum kölcsönözte. Belorusz női és moidván férfi népviselet Egyre gyakrabban hangoztatják európai és amerikai gazdasági vezetők: tanuljunk a japánoktól! Sokasodik a japán gazdasági csodával foglalkozó cikkek, könyvek, elemzések száma, egyre többen szeretnének élen járni a japán fortélyok megismertetésében. A japán gazdasági csoda nem új keletű terminológia, de az elmúlt hónapokban ismét sok szó esett róla. A távol-keleti szigetországtól eltekintve a kapitalista világban mindenütt, s bizonyos mértékig a szocialista országokban is érezhetővé váltak a gazdasági fejlődés problémái. ' Japán sem mentes ugyan a válságjelenségektől, de a jelenlegi világgazdasági helyzetben viszonylag nagyok a térnyerési lehetőségei. Sokan amiatt aggódnak a tőkés világban, hogy Japán olyan nagyhatalmi pozíciókat szerez gazdasági téren, mint az Egyesült Államok politikai síkon. Érthető, hogy mindenki az irigyelt fejlődés kulcsát keresi. Van, aki a japán ember gondolkodásmódjában, mások a gazdálkodó egységek szervezeti struktúrájában, megint mások a technika sajátos japán értékelésében látják a siker titkát. Egy azonban biztos: a gazdaság minden szintjén tapasztalható szuperhatékony szervezési és irányítási rendszer nélkül semmire sem mennének a japánok. A szervezést ma szerte a világon a munka legfontosabb részének tartják, és sokan állítják, hogy a japán csoda mögött a szervezésben megvalósított csoda áll. Erről keveset tud a világ, annál is inkább, mert, bizonyos fokig még Japánban is átértékelik mostanában a munkaszervezést. Ezért számít szenzációnak az a könyv, mely azt vizsgálja, hogy milyen előnyei vannak a japán munkaszervezésnek, az amerikaival szemben. Persze egy kicsit ez a könyv is „ködösít”. Szerzője, egy bizony as Mr. Oucsi (gyanúsan cseng az Charles Lindbergh, aki az Atlanti-óceánt nyugatról keletre leszállás nélkül elsőként átrepülte, az amerikaiak „nemzeti hőse” volt. Gyermekét 1932 márciusában rabolták el. Két és fél hónappal később egy teherautósofőr a Lindbergh-ház- tól kilenc kilométerre egy oszlásban levő gyermekholttestre bukkant, amelyben a szülők elrabolt gyermeküket vélték felismerni. A nyomozás nagy apparátussal megindult, de két és fél év alatt nem sikerült nyomra bukkanni. A gyermekrabló által követelt váltságdíjat, az 50 ezer dollárt Lindbergh egy közvetítőnek adta át, aki a pénzt egy bizonyos „John” nevű személynek továbbította. Ám a titokzatos „John” azután eltűnt. A váltságdíj kétharmadát a szülők úgynevezett sárga dollárban fizették ki. Ezeket a bankjegyeket 1933-ban kivonták a forgalomból. 1934 szeptemberében New York egyik külvárosi ben- zinkútjánál sárga dollárral fizetett valaki. A kútkezelő felírta rendszámát: így lelt a rendőrség Bruno Haupt- mannra, akinél a házkutatás során 13 760 sárga dollárt talált. Ez kétségkívül a váltságdíjból származott. Haupt- mannt ettől kezdve tettesként kezelték. Terhelő bizonyítékként vették, hogy „John” német akcentussal beszélt, hogy ugyancsak Bronxban lakott. Ráadásul Hauptmann korábban Németországban büntetve volt, és illegálisan vándorolt be az Egyesült Államokba. Arról, hogy a váltságdíj hogy Ilyen hirdetések jelentek meg az egykori amerikai újságokban, amelyekben az eltűnt Lindbergh-bébit keresték került hozzá, nem tudott kielégítő felvilágosítással szolgálni. Szerinte egy bizonyos Isidor Fisch (akivel spekulációs ügyleteket bonyolítottak), hagyott nála egy dobozt, amikor 1934- ben visszatért Németországba. Fisch halálhírére Hauptmann felbontotta a dobozt, és az abban talált pénzt magához vette, mert Fisch tartozott neki. Sejtelme sem volt arról — hangoztatta —, hogy a dollárok a Lind- bergh-féle váltságdíjból származnak. A hatóságok és a sajtó egyaránt gyermekgyilkosnak titulálta Hauptmannt. Igaz, a tanúk a tárgyalásokon nemegyszer ellentmondásokba keveredtek, s a bírósági szakértők is kétségüket fejezték ki néhány kérdésben. Utóbb az is kiderült, hogy sok bizonyítékot eltüntettek, s nem vizsgáltak ki olyan körülményeket, amelynek a vádlott javára szolgálhattak volna. Mindehhez járult még, hogy Hauptmannak nem volt megfelelő ügyvédje: védője megrögzött alkoholista volt. Így került Hauptmann villamosszékbe, anélkül, hogy bűnössége kétségkívül bizonyított lett volna. S még egy késői utójáték. Két amerikai, Kenneth Ker- win Bidderfordból és Harold Olson Westportból mostanában jelentkezett azzal, hogy azonosak az állítólag meggyilkolt Lindbergh- bébivel. Az azonosítás köny- nyű lenne, ha rejtélyes módon nem tűnt volna el a gyerek ujjlenyomata a több mint 35 ezer oldalt kitevő periratokkal együtt. Bár az utólagos vizsgálat a négy és fél évtizede kivégzett Hauptmannt már nem támaszhatja fel, a közvélemény érdeklődéssel figyeli a perújrafelvétel fejleményeit. Gátj István Bűnös vagy ártatlan? közreműködtek magyar munkások és mérnökök. Uong Bibén, ebben az észak-viei- nami ipari központban fafeldolgozó üzem s épületelemgyár létesült magyar segítséggel. Értékes támogatást nyújtanak magyar tudományos intézetek a megfelelő vietnami partnerszervezeteknek. Például a Központi Fizikai Kutató Intézet által készített részecskegyorsító működik a hanoi fizikai kutatóintézetben. Közismert, hogy hazai egyetemeinken és főiskoláinkon évente jó néhány Ami a külkereskedelmet illeti, a magyar export egyelőre lényegesen meghaladja a behozatalt. A magyar kivitel főleg gépekből, berendezésekből, alumíniumipari termékekből és fogyasztási cikkekből áll, a baráti indokínai ország ipari és mező- gazdasági alapanyagokat, nyersgumit, ónt, kávét, teát és trópusi gyümölcsöket szállít. Gazdasági kapcsolataink sajátos eleme az úgynevezett bérmunka-együttműködés. Jórészt a magyar fél által szállított anyagokból Vietnamban különféle köny- nyű- és vegyipari termékeket, ingeket, kötöttárut stb. állítanak elő számunkra. Az érdekeltség — a hatalmas szállítási távolság ellenere — kölcsönös. Vietnam számára rendkívül fontos a munkalehetőségek bővítése, hiszen az országban még napjainkban is elég sok a munkanélkü’i. Nálunk a gond az ellenkező, Magyar laárugyár Vietnamban kiterjed a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a könnyűipar, a gép- és gyógyszer- ipar, valamint a geológia területére. Egyes vietnami gazdasági létesítmények megvalósításában más KGST-ál- lamokkal közösen veszünk részt. Magyar támogatással több értékes objektum létesült már eddig is a VSZK-ban. Hanoi közelében 200 fős szakmunkásiskola épült magyar szakemberek segítségével. Teljes gépparkját hazai gyárak szállították, a beruházás megvalósításában és magában az oktatásban is (Fotó: VNA — MTI — KS) vietnami fiatal szerez diplomát. Sok vietnami üzemi termelési gyakorlatot folytat hazánkban. A Vietnamnak nyújtott önzetlen magyar segítség egyik legszebb példája az 1978-as nagy árvíz idején született. A megáradt vietnami folyók, főként a Mekong, tíz- és tízezreket tett hajléktalanná. A magyar kormány gyógyszereket, sátrakat és élelmiszereket szállító IL—18-as különgépe volt az első, amely segély- szállítmánnyal landolt Hanoi repülőterén. Győri Sándor Perújrafelvétel ötven év után Az együttműködés három évtizede Negyvenöt éve, 1936-ban az Egyesült Államokban halálra ítélték és kivégezték a Lindbergh-bétoi állítólagos elrablóját és gyilkosát, a német származású Bruno Hauptmannt.* A vádlott a tárgyalás alatt tagadta, hogy része lett volna az ügyben. Még anyjához írt búcsúlevelében is azt írta, hogy ártatlan — ezt azonban az igazságügyi hatóságok a „zavarok elkerülésére”, jogellenesen visszatartották, A vita azóta is tart: bűnös volt Hauptmann, vagy jogi tévedés áldozatává vált-e? özvegye most a bizonyítékok elégtelensége címén perújrafelvételt kért. Kenneth Kerwin hangoztatja: ő ifj. Lindbergh! Csak véletlen a hasonlóság? (Fotó — Die Zeit — KS) Partnerünk, Vietnam Több mint három évtizede immár, hogy Vietnam, e távoli indokínai ország és hazánk között diplomáciai kapcsolat létesült. A két ország közötti mind sokrétűbbé váló együttműködés alapja a társadalmi-gazdasági célok közössége, a politikai együvé tartozás. Negyedszázada jött létre az az egyezmény, amely megalapozta a két ország gazdasági kapcsolatait. Ezek három csoportra oszthatók: a szokásos árucsere-forgalomra, bérmunka-kooperációra és a magyar segítségnyúj íás keretében Vietnamban épülő objektumokra. több magyar vállalat — munkaerő-tartalék híján — éves exportkötelezettségeit csak nehezen tudja teljesíteni. Kapcsolataink fontos része a magyar fél által nyújtott műszaki-tudományos-gaz- dasági segítségnyújtás. Az 1985-ig tartó ötéves tervidőszakban az együttműködés IgHiWKfflcl