Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-03 / 258. szám

1981. november 3., kedd A neorealizmus mestere Népművészet vagy üzleti azt a Proust-filmet is, amelyre annyira készült, és amelynek forgatása mégsem adatott meg neki. Voltakép­pen a Meghitt családi kör foglalja össze legpontosab­ban a nagy műveltségű tu­dós-művész reménytelen vergődését, aki kultúrája vé­delmében is kiszolgáltatott­ja az erőszak és a pénz han­gos és győzedelmes offenzí- vájának. Talán sehol másutt nem- ilyen nyilvánvaló, mennyire is Visconti tekint ránk, szól hozzánk a főhős professzor alakjából. Ami­kor Búrt Lancester homá- lyosuló szemével magát fi­gyeli az antik tükörben, a rendező búcsúzik századától. (MTI-fotó — KS) reeső sarkából, kényelmes foteléből igyekezett emlé­keztetni a világot arra, hogy talán még nem késő visz- szafordulni önnön sutba vá­gott értékeiért, a feledés csöppet sem teszi könnyűvé a nagyon is bizonytalan hol­napba való száguldást. Most, hogy hetvenöt éves születés­napját ünnepeljük, egyre tö­kéletesebben tapasztaljuk hiányát, nélküle óhatatlanul szegényebb lett a mozik filmkínálata, talán mert tud­juk, 1981 Olaszországában Luchino Visconti emberi, művészi példájára nagyobb szükség lenne, mint bármi­kor. Nemlaha György Az olasz társadalom már olyan, idegen, olyan érthetet­len Visconti számára, mint amilyen megfoghatatlan Pa- solininek. Sem egyik, sem másik nem ismer rá azokra az értékekre, amelyeket oly nagy hévvel védett valami­kor, s mindkettőben az alko­tás az egyetlen mód a fel- emelkedésre, a csömör, a ha­zugság, a valóságtól való menkülés kikerülésére. A valamikori romantika egyre inkább felolvadt a pénz utá­ni hajszában, és azok a hő­sök, akik még a Rocco és társaiban új -életet reméltek, Visconti műhelyében egyre ritkábban jelentkeztek, s helyüket a d’Annunzio mű­ve alapján készült Ártatlan* ban szóhoz jutó keserű, csa­lódott arisztokraták, és más előkelőségek veszik át. Va­lahogy a rendező beletörő­dött abba, hogy kortársainak inkább gyönyörű képes al­bumokra van szüksége, mint felrázó dokumentumokra. Viszont aki a Fehér éjsza­kákban a visszafogott, ele­mi nagy érzelmeknek talán szinte Puccinihez fogható költője volt, öregkori mun­káiban megadóan hajtott fe­jet a környezet cinizmusa, közönye előtt, s a stúdió fél­Hetvenöt éve született Luchino Visconti Felesleges lenne egyebütt keresni Luchino Visconti ál­tal az embirségnek hagyott végrendeletét, mint éppen filmjeiben: utolsó filmjeinek halni készülő hősei min­duntalan legyőzték az elmú­lást, méghozá úgy, hogy egy­re inkább hasonlatossá vál­tak mesterükhöz ... Pusz­tuló figurái megtört tekin­tetében a világ fonákságait egyre kevésbé értő, az el-. uralkodott káoszon felül­emelkedni képtelen értelmi­ségi néz ránk. Égy művész, aki enged belső démonai su­gallatának. Voltaképpen egyfajta diszkrét visszatérése ez Viscontinak önmagához, ki­csit a megfáradt harcos ta- karodója is, aki a fiatalság lendületét vesztve immár in­kább a világ csöndes, rezig­nált vizsgálatába menekül. A marxizmus fiatal meg­szállottja, aki a negyvenes évek elején a fasiszta re­zsim hivatalos kultúrpoliti­kája ellenében teremt mű­vészetet, akár egy Ameriká­ból importált krimiből is. Ügy lázad Mussolini ellen, hogy a James Cain regény­elemeire hagyatkozva egy­fajta új népiséget hirdetve nyúl az olasz művészet fér' tőzetlen rétegéhez, s mint a film Bartókja, már-már folklórhagyományokra épít­ve indít útjára új irányzatot,' amely aztán a következő év­tizedben meghatározója lesz nemcsak hazája filmművé­szetének, de amely nélkül másként alakult volna, bi­zonyára még a magyar film sorsa is. A neorealizmus, amely hivatalosan is a Meg­szállottak című Visconti-film bemutatójával datálódik — új fejezet a hetedik művé­szet históriájában. Utána már senki sem forgathatott úgy filmet — mint előtte. Az antifasizmus, a verizmus iskoláján nevelkedett, ter­mészetesen a politikai, gaz­dasági feltételektől megsza­bott irányzat valóságigénye, valóságábrázolása azonban nemcsak valami ellen szü­letett meg, hanem valami miatt is: az egyszerű embe­rek világában való hit, új­fajta humanizmus kopogta­tott ezzel az 1942-es művel, amelyet aztán a Vihar előtt, a Szépek szépe követett. Aztán ahogy múltak az évtizedek, úgy vesztette el az olasz mester egyre in­kább hitét abban, amit a je­len ígért számára. Kései nagy tablói azonban nem múltba zárkózásról árulkod­nak, Hanem a régi értékek felmutatásával tiltakoznak a ma elsivárodása ellen. Haj­dani civilizációk nemes esz­ményeit felidézve mondta el véleményét az egyre inkább széteső társadalomról. Már a Párducban is ott kísért mindez a balsejtelem, s bi­zonyára ez hatotta volna át Nincs vasárnap népművé­szeti vásár nélkül, nincs olyan számottevő esemény — filmfesztivál, könyvhét, ifjú­sági találkozó —, amelynek „járulékos elemeként” ne_ szerepelne a népművészeti’ kirakodó vásár. Nem ellenzem a népmű­vészeti vásárokat, bemutató­kat, a magyar népi művészet kincseinek ilyen módon való széles körű bemutatását és terjesztését, de szeretném hangsúlyozni a népművészeti jelzőt. Még akkor is, ha a népművészet és a népi ipar­művészet mindinkább össze­mosódik, s ebben a közele­désben mind kisebb teret kap az első fogalom, és mind nagyobbat az ipari jellegű te­vékenység. A népművészeti alkotások iránti érdeklődés nemcsak valamiféle társadalmi ízlés­változást jelez, nemcsak a bartóki tiszta forrás keresé­séből fakad, hanem közreját-. szik benne itt-ott a divat is. A divat pedig múlandó. Va­lami kampányszerűség, vala­miféle időszakos lelkesedés tapasztalható a népművészet tiszta forrásából való merí­téseinkben. Már közhellyé silányult a vidéki házak kifosztása, azaz a régi népi kerámiák, hasz­nálati eszközök felvásárlása, és a városi házak velük tör­ténő díszítése. Ebben is több a divat, mint a szülői, nagy­szülői környezet iránti nosz­talgia, és az őszinte t:szte- .let az ősi, népi művészet iránt. Legalábbis, ami társa­dalmi méretű lakáskulturális cikké történő „átminősítését” illeti. Hovatovább az eredeti népművészeti remekek el­tűntek. újraszületésük — nem illik azt írnom: újrater­melésük! — szinte teljesen megszűnt, hisaen a paraszt­ember már nem maga készí­tette fadobozban tartja bo­rotváját, a villanypásztor nem farag botot stb., szük­ségleti cikkeit nem magának gyártja a nép fia, és vágyait, álmait nem vési-faragja fá- ba-szaruba. Igen kevesen ápolják már a népművésze­tet, ám annál többen lettek népi iparművészek, azaz a népművészetre épülő tisztes kisipar művelői. Ez a meg­különböztetés nem kíván valamiféle rossz minősítés vagy megszégyenítő hátrább sorolás lenni, pusztán tény­megállapítás. Megbecsülést érdemlő tisztes népi iparmű­vészek mellett ügyeskedők is beállnak a sorba, és a nép- művészeti kirakodó vásáro­kon hovatovább nem népmű­vészeti alkotás, hanem in­kább népi iparművészeti munka kínálja magát, nem ritkán olyan tömeggyártási ízzel és jelleggel, hogy az effajta vásárokon járkáló ember el kell hogy gondol­kodjék. A népművészethez igen közel álló népi iparművészeti értékek mellett ott vannak a sátrakban a már teljesen iparszerűen termelt tömeg­cikkek is — például a bőr­műveseknél a szíjból font korbács, s feltűnnek olcsó bazáráruk, helyenként gics- csek, értéktelenségek is. Nem egy népművészeti kirakodó- vásárnak hirdetett esemé­nyen lehettünk — és félő, hogy a jövőben még inkább lehetünk — tanúi ilyesminek: Vigyázzunk hát! Kár lenne a népművészetből táplálkozó népi iparművészet egyszerű vásári portékává devalváló­dását, a népművészeti kira­kodó vásároknak pusztán ke­reskedelmi eseménnyé züllé­sét szótlanul néznünk. Benedek Miklós Több célú kulturális igényt kiszolgáló létesítménnyé alakítják át az 1909-ben épített zala­egerszegi zsinagógát. Az épület bizánci stílusát megőrizve újítják fel a homlokzati falakat, a belső, tér kiképzését leegyszerűsítve teszik alkalmassá az igények kielégítésére (MTI-fotó: Kiss Ferenc felvétele — KS) KÉPERNYŐ Mese, mese, mákos... Szombaton este alighogy megittam egy kávét a ma­gyar fiúk győzelmének örö­mére, a tévétorna után már­is aludni indult a maci. Fel­ébredt bennem a kíváncsiság: nézzük, mivel altatják a tíz év alatti ifjúságot? Frakk-is­métléssel altatták! Valahogy nem tetszett a dolog (pedig a Frakk igen jó sorozat), de mitől mese? Mitől olyan me­se, amilyent nekünk, gye­rekkorunkban, amikor még nem volt tévé, az anyánk mesélt? Egyáltalán: „esti mese” a Frakk? Nem esti mese. Végigböngésztem aztán a rádióújságban, hogy miféle koncepció tűzte műsorra esti mesének a Frakk-epizódot? Kiderült, hogy újabb divat szerint az elmúlt héten há­rom báb- és három rajzfil­met vetítettek esti mese ürügyén. Az e heti műsorban négy rajzfilm és két bábfilm lesz. Volt idő, amikor azt hit­tük, hogy nem kell már a mese a gyerekeknek. Az olyan „régi” mese, amiben királylány meg boszorkány szerepel, mert azok elavult figurák. Aztán az is kide­rült, hogy igaz a latin mon­dás, miszerint „tévedni em-, béri dolog”. Beláttuk téve­désünket, és felfedeztük, hogy a magyar népmese­kincs, de a Duna mentén élő népek mesekincse is szinte kimeríthetetlen tárháza a kalandos, tanulságos, szép történeteknek. Gyermekeink újból rátaláltak a mesére, mely megmozgatja fantáziá­jukat, jóra neveli őket, és pótolni látszik sok mindent, amire alig jut időnk. A tévé is beállt a sorba: kezdetben neves színművészek olvastak mesét, aztán egyszer csak el­kezdődött a báb- és rajzfil­mek áradata, kiölve az élő meseszót az „Esti mesé”-ből. Nagy kár érte! Nyilván Ma­zsola, Manócska, Tádé és a többiek szeretette méltó fi­gurák, újabban egy-két ma­gyar meserajzfilm is gyö­nyörű, de az a régi, közvet­len mesemondás nagyon hi­ányzik. Az is elképzelhető lenne, hogy népi mesemondók szájából hallgathatnának gyerekeink esti mesét. De szép is lenne! Mert ami most van, rossz irányba látszik fejlődni. Né­mely rajzfilm követhetetlen, idegen a mi gyerekeinknek. Pedig a mese az egyik leg­értékesebb szellemi táplálék néhány éves korban. A me­se világa utánozhatatlan vi­lág, olyan, amilyennek a me­semondó a valóságot szeret­né látni. Hogy abban min­dig győz a jó, és a rossz el­nyeri méltó büntetését. Lehet, hogy fésületlenek ezek a mondatok, de a tö­rekvésük egyértelmű, hozzuk vissza a mesét a tévé „Esti mesé”-ibe, hiányoznak. És ne Frakkal pótoljuk, az ő helye máshol van. (sass e.) MAI MŰSOR KOSSUTH RADIO 8.27: Napenergia világfórum. 8.57: Nótacsokor. 9.44: Rímeid és ritmusok. (ism.) 10.05: MR 10—14. 10.35: Fúvós esztrád. 10.57: Lendvay Kamilló: Oroge­nesis. 11.40: Gondolatok a mexikói köl­tészetről. 12.35: Törvénykönyv. 12.50: A Rádió Dalszínháza. 13.47: Daloló, muzsikáló tájak. 13.59: OIRT-hangjátékfesztivál. 15.10: Alexander Brailowski há­rom Liszt-rapszódiát zon­gorázik. 15.28: Nyitnikék. 16.05: Zengjen a muzsika. 17.12: Nagyon furcsa esetek. 17.45: A Szabó család. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 19.15: Prokofjev: D-dúr hegedű- verseny. 19.38: Bécsi operettest. Közben: kb. 20.25: Kicsi vizek, kicsi tájak. Kb. 20.40: A7 operettest közvetítésé­nek folytatása. 21.30: Szolgáljuk ki egymást! 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Kodály-kórusmüvek. 22.50: Szakértelem. 23.00: A dzsessz világa. 0.10: Virágénekek. PETŐFI RADIO 8.05: Béres Ferenc nótákat éne­kel. 8.20: Tíz perc külpolitika, (ism.) 8.33: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.33: Melódiakoktél. 13.30: Éneklő Ifjúság. 14.00: Kettőtől hatig . . . 18.06: Tip-top parádé. 18.33: Beszélni nehéz. 18.45: Barangolás régi hangleme­zek között. 19.06: Népdalok. 19.33: Csak fiataloknak! 20.33: Magányos utazás. 20.53: Véleményem szerint. 21.03: Fenntartott hely — az el­múlt hetek legsikeresebb műsorai számára. 22.39: Sanzonok. 23.20: Népdalok. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Kamarazene. 11.05: Fiatalok stúdiója. 11.32: Énekszóval, muzsikával. 11.50: Beatrice di Tenda. 13.07: Zenekari muzsika. 15.35: Magyar muzsika. 16.35: Mi a véleményed? 16.55: Beethoven-művek. 18.22: A Luca Marenzio együttes olasz szerzők madrigáljai­ból énekel. 19.00: Iskolarádió. 19.35: Szimfonikus zene. Közben: kb. 20.28: Mai bolgár költők versei. Kb. 20.48: A hangverseny-közvetítés folytatása. Kb. 21.15: Operaáriák. 21.30: Rolling Stones-nagyleme- zek. SZOLNOKI STÜDIÖ 17.00: Hírek. 17.05: Andy Williams és a Temp­tation együttes énekel. 17.15: Üttörőhíradó. Szerkesztő: Cseh Éva. 17.30: Üj felvételeinkből. A Mező­túri 2. számú Általános Is­kola kórusa énekel. 17.40: Üzemi lapszemle. 17.45: Karel Vlach zenekara ját­szik örökzöld melódiákat. Közben: Túl a nehezén. Braun Ágoston jegyzete. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Az A La Carte együttes slágereiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap­és műsorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Földrajz. (Ált. isk. 6. oszt.) (f.-f.) 9.05: Fizika. (Ált. isk. 8. oszt.) (f.-f.) 9.35: Korok művészete. (ism., f.-f.) 10.10: Csak gyerekeknek! 1. Észak-Amerika indiánjai, (ism.) 2. Mikrobi. (ism.) 10.40: Technika. (Alt. isk. 1. oszt.) (ism.) 11.05: Aki mer, az nyer. Mate­matikai rejtvényműsor 5. osztályosoknak, (f.-f.) 11.30: Idesüss! (ism., f.-f.) 14.00: Iskolatévé. Technika, (ism.) 14.20: Fizika, (ism., f.-f.) 14.45: Napköziseknek — szakkö­röknek. (ism., f.-f.) 15.15: Nyelvtanárok, figyelem! (ism., f.-f.) 16.00: Hírek, (f.-f.) 16.05: Gólyavári esték. 16.40: A háború hosszú útjai, (f.-f.) 17.30: Reklám, (f.-f.) 17.40: Sakk-matt. (/.-f.) 18.00: „Egész jól vagyok.” (ism.) 18.30: Pannon Krónika, (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Magyar népmesék. 20.10: Az Onedin család. 20.55: Stúdió ’81. 21.55: Kockázat. 22.25: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.01: Képmagnósok, figyelem! 20.30: Szeminárium, (f.-f.) 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Reklám, (f.-f.) 21.30: Két nyár között. NDK té­véfilm. BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 17.15: Ifjúsági klub. 18.00: Üttörőhíradó. 18.25: Tv-ankét. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Gazdasági figyelő. 19.45: Politikai fórum. 20.20: A sevillai borbély. Rossi- ni-opera. 22.10: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.40: Hírek. 17.45: Napszárnyúak. 18.15: Tv-naptár. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Stop. 21.00: Játékfilm. 22.40 : Tv-napló. II. MŰSOR 18.45: Energia a bőség végén. 19.15: Halljuk a zenét. 19.27: Ma este. 19.3.0: Tv-napló. 20.00: Külföldi szórakoztató zene. 20.55: Dokumentumműsor. 21.25: Zágrábi körkép. 21.50: Válogatás az iskolateleví­zió műsorából. SZÍNHÁZ 1981. november 3-én, kedden dél­után i5 órakor Békéscsabán: A brémai muzsikusok János vitéz-bérlet 1981. november 3-án, kedden es­te 19 órakor Orosházán: Párhuzamosok a végtelenben találkoznak 1981. november 4-én, szerdán dél­után 15 órakor Békéscsabán: A brémai muzsikusok Toldi M.-bérlet MOZI Békési Bástya: Repülés az űr­hajóssal. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Vérvonal. Bé­késcsabai Terv: A királyi biztos szeretője. Gyulai Erkel: Szágul­dás gyilkosságokkal. Gyulai Pe­tőfi: 3 és 5 órakor: A kölcsön­kért gyufa, 7 órakor: A bíró és a hóhér. Orosházi Partizán: Egy zseni, két haver, egy balek. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 óra­kor: Zugügyvéd zavarban, 22 órakor: Rocky. Visconti egy sajtóértekezleten

Next

/
Oldalképek
Tartalom