Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-17 / 269. szám

o 1981. november 17., kedd Tervezők és beruházók nagyobb személyes felelőssége Több száz, úgynevezett ajánlott tervből választhat­ják ki a számukra legmegfe­lelőbbet az építkező nagy­üzemi gazdaságok, a megva­lósításhoz meghatározott esetekben állami támogatás is jár. Vannak azonban olyan üzemek, amelyek saját el­képzeléssel, esetleg speciális építőanyaggal, helyi tapasz­talatokat kamatoztatva akarnak új telepet, üzemet tető alá hozni. Ezek most — a MÉM mezőgazdasági főosz­tályának közleménye szerint — állami támogatáshoz jut­hatnak, ha a terv megvaló­sítható, s kedvező költséggel „házilag” is kivitelezhető. Nincs szükségük külön en­gedélyezési eljárásra, ha be­ruházási költségeik meghatá­rozott kereten belül rnarad- nak. A MÉM pontosan megha­tározta a különböző építmé­nyek egy köbméternyi vagy egy négyzetméternyi terüle­tére eső legmagasabb költsé­geket, esetenként egy-egy ál­lat férőhelyét, és ettől a be­ruházó nem térhet el. Egy­értelműen arról van szó, hogy a rendelet — amellett, hogy felkarolja a helyi lehe­tőségekkel élni akarók tö­rekvéseit — kimondatlanul is hangsúlyozza a személyes felelősséget. Egyfelől a terve­ző felelősségét, aki valami­lyen oknál fogva eltér a megszokottól, másfelől a be­ruházóét, aki elkötelezi ma­gát egy módszer mellett, vál­lalva netán a kockázatot is. Az AGROBER rugalmasan alkalmazkodik a MÉM által nyújtott lehetőséghez: az ajánlott tervek készítői nem „vonultak vissza”, ellenkező­leg, anyagilag is támogatják a legjobb helyi törekvése­ket. Amennyiben valahol he­lyi erőből egyedi tervek, el­képzelések alapján sikerül valamilyen előremutató terv megvalósítása, úgy a Mező- gazdasági és Élelmiszeripari Tervező Beruházási Vállalat — úgymond — magáévá te­szi a dokumentációt, és anyagi érdekeltséget is te­remt a terv szélesebb körű elterjesztéséhez. alatt ha öt jó évet kifogtunk, az nagy csoda volt. Mégis, ez a mostani téesz már egy erős gazdaság. Nagyon kötöt­tek és mély fekvésűek a ta­lajaink. Ráfér a melioráció, amit rövidesen végre is haj­tanak. Mert teremne ez a föld, de ha a víz megláto­gatja, semmi sem marad. Hat éve gépesítési brigád­vezető Kolozsi Ferenc. Ak­kor jött létre a Köröstáj Tsz, akkor változtatták meg szervezeti felépítését. Nagy különbség van egy gyalog­munkásokat irányító ember és egy gépesítési brigádveze­tő között. A hat elemin és néhány tanfolyamon kívül nem volt módja a tanulás­ra. Most már szeretne, de késő van, 1988-ban nyugdíj­ba megy. Mindig mondja, nem okozott neki különösebb gondot a technikai fejlődést követni, hiszen folyamatá­ban látta, végigélte az egé­szet. Amikor bejött egy új gép a tsz-be, a vezetőkkel együtt körbeállták, megcso­dálták. Nem tetszik neki, hogy sokan szidják a Bison Gigant kombájnokat. Azt valfja, hogy megfelelő em­bert kell rátenni, és nem szabad túlhajtani, dolgozik akkor rendesen. De azért a John Deere traktorokért lel­kesedik igazán. Nagy barátja a gépeknek magánéletében is. Még az ötvenes években vásárolt egy Csepel motort, anélkül nem bírta volna a munkát szervezni. Egy jól sikerült hízóleadás után vett egy Trabdhtot. Ma is érzi Ízüle­teiben a hideg motorozáso­kat. A család is rendes fe­dél alá jutott. 1965-ben vett Gyulán egy régi házat, azt öt év alatt helyrehozták. Amikor a hetvenes árvíz jött, beköltözött két fiával és feleségével. Megunták _ az örökös rettegést a víztől, amiből Remetén jócskán ki­A Mohácsy Mátyás centenáriumi rendezvénysorozat tanulságai Befejeződtek a Mohácsy Mátyás Kossuth-díjas egye­temi tanár születésének 100. évfordulója tiszteletére ren­dezett megemlékezéssorozat eseményei. A nagyüzemi gyümölcster­mesztés, a kertészeti tudomá­nyos kutatás szervezője, a kertészeti felsőfokú oktatás megalapozója emlékének tisz­telgett a Budapesti Kertésze­ti Egyetem, szülővárosa, Bé­késcsaba, valamint a nevét viselő gyulai kertészeti szakközépiskola. Az ünnepségek előkészíté­sére emlékbizottság- alakult. A rendezvénysorozat végül is három egymástól elhatárol­ható, de szorosan összefüggő részre tagolódott: a kertésze­ti egyetem centenáriumi' megemlékezésére, a gyulai eseménysorozatrá, valamint a békéscsabai rendezvényekre. A tudós születésének nap­ján — március 12-én — a kertészeti egyetem emlékezett meg ünnepi tanácsülés kere­tében az egyetem megalapí­tójáról és professzoráról, majd március 14-én a gyu­lai Mohácsy Mátyás Kerté­szeti Szakközépiskola ünnep­sége következett. Ugyanitt rendezték meg április hónap­ban a Szakma Kiváló Tanu­lója országos versenyt is. A békéscsabai ünnepségso­rozat szeptember 17-én kez­dődött az emlékünnepség megtartásával, és külön cse­megével is szolgált: a posta — az emlékbizottság felké­résére — Mohácsy Mátyás­portréval illusztrált levelező­lapot jelentetett meg. A szoboravatással folytató­dott a nap programja a Szé­chényi ligetben. A művész — Varga Géza — kalapos Mo­hácsy szobra telitalálat. Az emlékkiállításnak a békéscsa­bai Munkácsy Mihály Múze­um méltó helyet adott. A szeptember 17-i rendezvény­vették a részüket. A csalód­ban két tévé van, mosógép, centrifuga, fürdőszoba — ma­napság ezek egyike sem luxus. A Köröstáj Tsz megbecsült „öregje” Kolozsi Ferenc: — Jól kijövünk a vezetés­sel és a brigádtagokkal. Tíz éve én szervezem meg az aratást. Hiába nem tanultam, azért átlátom a menetét. Megkövetelem a jó munkát az emberektől, de irányítani őket csak-úgy lehet, ha köl­csönösen tiszteljük egymást. Havonta kétszer átnézem a szállítási papírokat, admi­nisztrációs munkát végzek. Hát, az valóságos kínszen­vedés nekem. Azt szeretem látni, amikor rendben men­nek a gépek és szép a vetés. Gondoltam, amíg jó vagyok ebben a beosztásban, ellá­tom,. ha már nem, keresünk más munkát. ­Egyszer el akart menni a téeszből. Nem engedte a ve­zetés, a felesége is azt mond­ta, ne hagyja itt a köny- nyebbért azt, amihez ért, és amit szeret. Maradt és nem bánta meg. Biztos kenyeret ad a téesz. Otthon, a háztá­jiban is neveli az állatokat. Közben azon töpreng, mit fog tenni, ha nyugdíjba megy, hogyan tudja majd „leállítani” magát? „Nehéz föld ez, nagyon hajtani kell, hogy valamit elérjünk. De hiába, ez a mienk. Jólesik hallani, hogy milyen szépen fejlődik az ország mezőgazdasága. Seb­ben egy kicsit én is, az én munkám is benne van. Épp ezt a küzdeni akarást hiá­nyolom a mai fiatalokból. Hamar elcsüggednek, pedig csak úgy lehet valamit el­érni, ha az ember reméli a jót. Különösen itt, ezen a mostoha vidéken.” M. Szabó Zsuzsa (Vége) sorozat a kertésztalálkozóval zárult. A tudományos ülés­szak szeptember 18-i előadá­sai elsősorban Békés megye kertészeti termelésének fej­lesztési kérdéseivel foglalkoz­tak, mintegy programot adva az elkövetkezendő időszakra. A megyei kertészeti termék- bemutatót és kiállítást ugyan­csak szeptember 18-án nyi­tották meg. Ez volt röviden a Mohácsy Mátyás centenáriumi rendez­vénysorozat. Kérdés, hogy miképp sikerült a 11 éve el­hunyt tudós kertészt ember­közelbe hozni, azok számára is, akik nem ismerték mun­kásságát? Mi az, ami a gaz­dag életműből az utókor szá­mára is tanulságként levon­ható? Meggyőződésünk, hogy a Mohácsy-életmű megismerte­tése ráirányította a figyelmet a kertészetre is. A kertészet Békés megyében nem megha­tározó az agrárágazatok kö­zött. Jelentőségét mégis hangsúlyozni kell, mert múlt­ja és jelene alapján országo­san is számottevő. Elegendő csak arra hivatkozni, hogy az elmúlt században itt tevé­kenykedett Bereczki Máté, az Európa-szerte ismert pomoló- gus (a gyümölcstermesztés szaktudósa), Stark Adolf — az azóta már világhírű — Csabagyöngye szőlő nemesi- tője, de a Zatykó család, Bo- hus János, vagy Ambrus Pál nevét is említhetem. A megyénk nagyüzemeiben évente megtermelt több mint 100 ezer tonna zöldség a kon­zervgyár, a hűtőház és a ZÖLDÉRT igényeit elégíti ki. Az évente előállított 7—800 ezer gyümölcsfaoltvány az ország szükségletének 17-18 százalékát fedezi. Az ország zöldségvetőmag-igényének 90 százalékát Békés megyében termelik meg. A gyümölcs- termelésben országosan is ki­magasló eredményeket ért el a füzesgyarmati Vörös Csil­lag Tsz. A Mohácsy-életmű feltárá­sával és megismertetésével bizonyítani akartuk azt is, hogy az utókor nem feledke­zett meg azokról az elődök­ről, akik a haladás, a prog­resszió élharcosai voltak a maguk korában. Egyben ez a rendezvénysorozat jó alka­lom volt arra, hogy beismer­jük, többet kell tennünk azért, hogy megyénk agrár­történetének — de nem csak agrártörténetének — jelentős személyiségeit méltóképpen bemutathassuk a jelen kor­nak, és emléket hagyjunk az utókor számára. Az emlékbizottság Mohá- csy-emlékplakett készítésére kérte fel Borsos Miklós Kos­suth-díjas szobrászt. Az em­lékbizottság a plakettet azok­nak adományozta, akik a cen­tenárium méltó megünneplé­séhez hozzájárultak. Felvető­dött a gondolat: a rendez­vénysorozaton elhangzott elő­adások, megnyitó beszédek oly színvonalasak voltak, hogy érdemes lenne az utó­kor számára rögzíteni és könyv alakban megjelentetni. Ügy tűnik, sikerül a cente­náriumi rendezvénysorozat krónikáját megjelentetni 500 számozott példányban. Az ünnepségsorozat befeje­zése nem jelenti az emléke­zés végét. Szeretnénk élő ha­gyományát teremteni a Mo- hácsy-kultuszból. Ez év vé­gén a pénzügyi elszámolás után az emlékbizottság — megszűnésével egy időben — maradványpénzből alapít­ványt kíván létesíteni. A Mohácsy centenáriumi rendezvénysorozat például szolgálhat, — sikereivel és kudarcaival együtt — min­denki számára: aki jó ügyet szolgál, eléri célját. Szabó András, a Mohácsy Mátyás­emlékbizottsága tagja, megyei főkertész Új acélöntődé Orosházán s VERESS ERZSI KÉPÖSSZEÁLLÍTÁSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom