Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-11 / 264. szám

1981. november IX., szerda o »Tel Megjelent a Szövetkezeti Élet A megyei ipari, mezőgaz­dasági és fogyasztási szövet­kezetek folyóirata, a Szövet­kezeti Élet legfrissebb szá­ma részletes tudósítást közöl a két tsz-szövetség egyesülé­séről, munkájának értékelé­séről. A fogyasztási szövetkeze­tek szerepe és feladata Bé­kés megyében címmel inter­jút olvashatunk Csatári Bé­lával, az MSZMP megyei bizottságának titkárával. Szintén az ÁFÉSZ-ek szere­pével foglalkozik az az írás, amely"A-lapellátás városi fo­kon címmel jelent meg, s a szövetkezeti üzletek szerepét elemzi. Hírt ad a Szövetkeze­ti Élet novemberi száma a szarvasi lakószövetkezetek egyesüléséről, valamint az országosan is kedvező vissz­hangot kiváltó gyulai üdü­lőszövetkezet megalakulásá­ról. , m. sz. zs. Miről ír a Kukorica — iparszerűen? A Bábolnai Iparszerű Kuko­ricatermelő Közös Vállalat, az IKrc lapja, új köntösben, a korábbinál szebb külsővel jelent meg. Első oldalán a 91 hazai és 55 külföldi kiállító részvéte­lével megrendezett, minden ed­diginél nagyszabásúbb bábolnai napok ’81 kiállításról számol be. Az újság másik törzsanyaga a bábolnai IKR tervtárgyaló köz­gyűléséről szóló tudósítás. Az idézett felszólalók között ta­láljuk az eleki Lenin Tsz elnö­két, Borzsák Lajost, aki javasol­ta, hogy: ,,a kibővült körzetek­ben a közös válalat (az IKR) növelje szakembereinek számát, hogy csúcsidőszakban is sű­rűbben juthassanak el minden gazdaságba”. A cikkhez tartozó egyik fotón Mészáros Pált, a csanádapácai Széchenyi Tsz el­nökét láthatjuk, amint éppen átveszi azt az oklevelet, ame­lyet az ezer hektár felett kuko­ricát termelő IKR-tag versenyé­ben elért országos második he­lyével érdemelt ki a vezetése alatt álló szövetkezet. m. sz. zs. A kisvállalkozások szerepe gazdaságunkban Beszélgetés dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettessel Jamjar elsejétől életbe lépnek az új vállalkozási for­mákat lehetővé tevő és szabályozó rendeletek. Válla­latok leányvállalatot alapíthatnak, kisszövetkezetek és szövetkezeti szakcsoportok jöhetnek létre, magánsze­mélyek (de vállalatok is) gazdasági munkaközösséget alakíthatnak — megnő a kisvállalkozások szerepe ha­zánk gazdaságában. Dr. Villányi Miklós pénz­ügyminiszter-helyettest a kisvállalkozásoknak a gazda­ság egészében várható sze­repéről kérdeztük meg. — Az új vállalkozási for­mák életbe lépésével mennyi­ben változik a gazdaság egé­sze? — Hangsúlyozni szeret­ném, hogy nemcsak a kis­vállalkozásokról van szó: a cél egész gazdálkodási rend­szerünk megújítása. Javíta­ni kell a hatékonyságot, a központi és vállalati irányí­tást, a szabályozást, az ed­diginél teljesebben ki kell használni a társadalmi mun­kaidőalapot. És ez a megúju­lás elsősorban a szocialista szektor üzemeihez kapcsoló­dik. — Miért van, s miért most van erre szükség? — Tervezési rendszerünk, gazdaságirányításunk elemei 1968 óta folyamatosan fej­lődtek. A szervezeti rend­szerben viszont azóta sem történt lényeges változás, az elmaradt a követelmények­től... Az államosítástól nap­jainkig a bekövetkezett szer­vezeti változások nagyon ha­tározottan a centralizációt erősítették. Ez objektív ten­dencia: világjelenség. Bizo­nyos időszakokban azonban nálunk ez a folyamat egyol­dalúvá, a gazdaság objektív mozgásához képest túlzottá, erőltetetté vált. Ez az, amit úgymond, vissza kell „gom­bolnunk”. Magyarországon egy üzemben átlagosan ki­lencszer annyi ember dol­gozik, mint például Auszt­riában, hússzor annyi, mint Svájcban, Dániában, vagy Belgiumban ... Szükség van tehát a szervezeti változások­ra, és ezen belül a rugalmas, gyorsan alkalmazkodó kis­vállalkozásokra. Ahogy nő az életszínvonal, az emberek szükségletei egyre differen­Kistermelőkkel is szerződnek November első hetében a konzervipari vállalatok tar­tottak a legelőbbre a jövő évi termékértékesítési szer­ződések' kötésével. A termé­nyek, a különböző zöldségek és gyümölcsök kétharmadára „papíron” már találtak szer- sződéses partnert. A konzervipar évekkel ez­előtt nem számított a me­zőgazdasági termelők vala­miféle előnyben részesített felvásárlói közé. Az, hogy a szerződésekkel most előbbre vannak, azzal magyarázható: az élelmiszeriparnak ez az ágazata több évre kínálja a termelési biztonságot. A zöld­ségek 60 százalékát hosszú távú szerződésekkel veszik át, ezek közül nem egy öt­éves termelési ciklusra vo­natkozik. A gyümölcsterme­lőkkel egyelőre csak rész­ben sikerült elfogadtatni a hosszú távú megállapodások rendszerét, részsikereik azon­ban már vannak; a gyümöl­csök ötödét veszik át jövőre hosszú távú szerződések alapján. A jövő évi szerző­dések egyeztető tárgyalásai különben általában zavarta­lanok voltak. Az ipar 1982-ben további szerkezetváltoztatást hajt végre — ez is tükröződik a szerződésekből. A paradi­csomsűrítmények iránt mér­séklődik a kereslet, ezért a felvásárlást is visszaszorít­ják. Az ipar igyekszik mással pótolni a fontos konzerv- alapariyagot; mindenekelőtt az uborka jön számításba, és ez is a hagyományos terme­lői körzetekben. Főként a Duna—Tisza közén, ahol a pvárak szívesen fogadják to­vábbi szerződőpartnerek je­lentkezését. Szamócából és málnából is újabb szerződőket keresnek, egyelőre túlzott remények nélkül. Üj telepítésekre len­ne szükség a termelői kíná­lat fokozásához. Az érvény­ben levő rendelkezések sze­rint a szamóca és a málna nagyüzemi telepítését az ál­lam 40 százalékos hozzájáru­lással segíti, a kistermelők még ennél is nagyobb arány­ban részesülhetnek a köz­ponti támogatásból abban az esetben, ha terményüket leg­alább három évre leszerző­dik nagybani felvásárlásra. Ok a málna szaporítóanya­gát kapják meg olcsóbban. Az ipar jövőre a nyers­anyagnak már több mint 15 százalékát szerzi be a kis­termelőktől. Bekapcsolásukat az ipar ellátásába mindenek­előtt az ÁFÉSZ-ek közremű­ködésével szorgalmazzák. Nagyobb tételek átvételére azonban a konzervgyárak közvetlenül is szerződnek a kistermelőkkel, akiknek azonban a szállítási határ­időkhöz alkalmazkodniuk kell, ugyanúgy, mint a me­zőgazdasági nagyüzemeknek. Az ÁFÉSZ-ekkei kötött szer­ződésekben is rögzítik a vár­hat^ átadási határidőket. Minderre azért van szükség, mert a konzervipar igyek­szik elejét venni az átvétel­nél helyenként mutatkozó torlódásoknak. A programo­zott szállításokkal kerülik majd el a „kapu előtti” vá­rakozást. ciáltabbak, egyedibbek lesz­nek: ezeket kizárólag nagy sorozatokban gyártott termé­kekkel nem lehet kielégíteni. Változnak is az igények, mégpedig gyorsan, és ezekre azonnal rugalmasan kell reagálni. Az ismert okok mi­att gazdaságunk növekedési üteme visszafogott; lehető­ségeinket ezért is minél ész­szerűbb szervezeti rend ke­retein belül kell kihasznál­nunk. Miért éppen most ke­rül sor a változásokra? A válaszhoz az is hozzátarto­zik, hogy most értek be azok a tudományos kutatások, amelyek az új formák kiala­kításának kérdéseire keres­ték a választ. — Mit várhatunk a változá­soktól? — Arra számítunk, hogy fokozatosan csökken a hiány­cikkek száma. Észrevehető javulást várunk a szolgálta­tások területén is. Jobb fel­tételei lesznek a lakossági pénzeszközök1 termelési célú felhasználásának és — azok számára, akik részt vesznek a vállalkozásokban — a fel­halmozásának is. Létrejön­nek a töredék-munkaerő hasznosításának ésszerűbb keretei: ennek többek kö­zött az ötnapos munkahét be­vezetéséből adódó több sza­bad idő ad jelentőséget. Ar­ra számítunk, hogy a jélen- leg is meglevő „fusi”-munka fokozatosan legálissá, szabá­lyozottá válik. A fogyasztás, de a jövedelem szempontjá­ból is szélesebb lehetőséget teremtünk tehát az egyéni célok gyorsabb eléréséhez... Ami pedig a nagyüzemeket illeti: jó szellemű verseny alakulhat ki, a különféle szervezeti formában működő gazdálkodóegységek között az eddiginél gyümölcsözőbb kapcsolatok jöhetnek létre. Összefoglalva: azt várjuk, hogy nőjön a hatékonyság a népgazdaság szocialista szek­torában is! — Említette, hogy a szocia­lista vállalatok szervezetében is lesznek változások. — Eddig tíz tröszt szűnt meg, 126 önálló vállalat jött létre. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ahol a cent­ralizáció a valós érdek, ott továbbra is azt támogatjuk! A mérce egyre inkább az lesz, hogy az adott gazdasá­gi cél milyen szervezeti ke­retek között érhető el a. leg­jobban, a leggazdaságosab­ban. Nagyon lényeges a vál­lalatok belső tevékenységi körének megújítása. A kül­kereskedelmi, de a kutató­fejlesztő munkának is az ed­diginél sokkal inkább részé­vé kell válnia a vállalatok életének. Nagy jelentősége van a vállalaton belüli dön­tések decentralizációjának, és kevesebb lesz a külső be­avatkozás is. Kiterjed a szer­ződéses rendszer, bérbe le­het adni eszközöket, gazda­godik tehát az együttműkö­dés a vállalatok között. — Egyesek félnek az új vállalkozási formáktól, pon­tosabban a társadalmi közér­zetet féltik a változástól... — Alapvető tulajdonviszo­nyainkban természetesen nem lesz változás. Egyetlen olyan intézkedés sem jelent meg és nem is fog megje­lenni, ami meglevő szocia­lista tulajdonú termelőesz­közöket magánkézbe adna! Akik a társadalmi közérzet­re hivatkozva félnek a kis­vállalkozásoktól, azoknak azt felelhetem: a társadalom közérzete akkor a legrosz- szabb, ha az ellátásban hiá­nyok vannak. És ahol jó az ellátás, megvan az egészsé­ges konkurrencia, ott a kis­iparosok sem tesznek szert indokolatlanul magas jöve­delemre. A kisvállalatok, és ezeij belül a nagyobb szá­mú kisiparosok közti ver­seny alakíthatja ki ebben a körben is a megrendelők, a piac ellenőrző szerepét, és szüntetheti meg — a ma nem ritkán előforduló — a telje­sítményekkel, a szolgáltatás minőségével nem arányos, magas árakat. Persze, akad­hatnak kiugróan magas jöve­delmek. De ez nem lesz ti­pikus. És ha valaki napi 10 —12 órás megfeszített mun­kával magasabb jövedelem­hez jut, az nem is baj! Sőt, az állami vállalatoknál is jobban kelj differenciálni a dolgozók jövedelmét, a tel­jesítmények alapján. — Jövedelemszabályozás. Többen tudni vélik, hogy a kisvállalkozásokat kedve­zőbbnek bírálják majd el, mint az állami vállalato­kat' ... — Erre nagyon határozot­tan és egyértelműen vála­szolhatok. Az a célunk, hogy ne az elvonás mértéke, ha­nem objektív lehetőségeik^ teljesítményük hozza kedve-' zőbb vagy kedvezőtlenebb helyzetbe a vállalkozási for­mákat és az egyes vállalko­zásokat. Eltérő megoldások, eltérő szabályok lehetnek, de a követelmény minden szer­vezeti formával szemben azonos lesz! A kisvállalko­zások alacsonyabb általános költsége, rugalmassága va­lóban nem kis lehetőség, de ez helyzetükből, szervezeti formájukból következik1. Ez objektív előny, amit nem „felülről juttatunk” nekik, viszont éppen azért enge­dünk szabad teret megala­kulásuknak, hogy ezt az egész népgazdaság számára kamatoztassák. É$ az esetle­ges aggályoskodóknak arról sem szabad megfeledkezni­ük, hogy a kisvállalkozások semmiféle indulótőkét nem kapnak, csak minimális hi­telt ... Ha pedig nem jól végzik munkájukat, akár csődbe is juthatnak’. — A kisvállalkozásoknak úgynevezett egyszerűsített könyvvitelt kell vezetniük. Nem lehetne-e esetleg ha­sonlóan egyszerűsíteni a nagyvállalatok adminisztráci­ós kötelezettségeit is? — Szeretném leszögezni, hogy a megbízható, sokolda­lú adatszolgáltatásra a jövő­ben is szükség lesz. A nagy- vállalatoknál nem csökken az adminisztrációs kötelezett­ség. Ha azonban a kisvállal­kozások egyszerűsített könyvvitele beválik, ennek tanulságait figyelembe véve talán a nagyoknál is léphe­tünk’ majd . .. — A kisvállalkozásoknak aligha lesz szükségük olyan korszerű termelőeszközök üzemeltetésére, amilyenek a nagyvállalatok túlnyomó ré­szében már jellemzők. Nem visszalépés-e a korszerű gé­pek mellől elvonni a szak­embereket? — Ahhoz nincs elég erő­forrásunk, hogy a gazdaság valamennyi területét korsze­rű eszközökkel lássuk el. Az is igaz, hogy közepes vagy kisvállalkozás is lehet korszerű. Vigyázni kell azon­ban a korszerűség fogalmá­val is: nálunk ez nagyon sok1 esetben a drágábbat jelen­tette. Másrészt az sem biz­tos, hogy az ezeken a kor­szerű berendezéseken dolgo­zó munkások termelése min­den esetben a társadalom számára legfontosabb szük­ségleteket elégítette ki. Meg­győződésem egyébként, hogy nem lesz általános szakem­ber-elvándorlás: három-négy év alatt talán száz—kétszáz­ezer ember átáramlására szá­míthatunk ... és, ha ők1 ru­galmasabban, a társadalmi igényekre érzékenyebben végzik majd munkájukat, akkor érdemes volt változ­tatnunk. Mindamellett azt is ki kell jelentenem, hogy a hatást folyamatosan figye­lemmel fogjuk kísérni, és ha a gyakorlatban nem ezek a célok valósulnak meg, eltö­kéltek vagyunk a változta­tásra. Muck Tibor Iparíiző tsz-ek A töredék munkaidő kihasználására, foglalkoztatási gondjaik enyhítésére, mi több: bevételeik és nyeresé­gük növelésére hozzanak létre a termelőszövetkezetek melléküzemágakat — hangzik az ésszerű ösztökélés, a jó tanács, amire a tsz-ek vezetői nem egyszer azt felelik: könnyű azt mondani. Mert valóban nem kerül sokba javasolni, hogy lépje­nek kooperációs kapcsolatra ipari üzemekkel, vagy szer­vezzenek meg olyan önálló tevékenységet, ami kívül esik a mezőgazdasági termelvények előállításán, illetve a termények és termékek elsődleges feldolgozásának kö­rén, mivel úgymond: az igazi hasznot az ipari tevékeny­ség adja. Igen ám, de merre vannak a kooperációs társat ke­reső gyárak? Mely tevékenységek azok, amelyekbe az erre rászorult közös gazdaságok csak úgy uk-muk-fuk belevághatnak, különösebb beruházás és szakember­toborzás nélkül? Nos, válaszként álljon itt egy felsoro­lás a gyomai Győzelem Tsz ipari munkáiról és partne­reiről ! Ez a gyomai termelőszövetkezet bérmunkában acél- ródlikat, lőlaptartókat és kerítéselemeket készít a békési Start Ipari Szövetkezetnek, kábelkorbácsokat a gyulai relégyárnak, nyelesgyűrűt a békéscsabai forgácsolónak, s a legutóbbi időkig ballonkosarakat a füzesgyarmati Univerzál Ipari Szövetkezetnek. Ezenkívül a vegyes­ipari vállalat gyomai gyárának kazánokat festenek és csomagolnak, valamint gázégőket állítanak elő, de gyár­tanak daruüléseket a mezőberényi MEZÖGÉP-nek, elektromos dobozokat a szentesi Kontakténak, s mind ennek tetejébe még 100 ezer tyúkot is feldolgoznak éven­te saját vágodájukban. Igaz, e szerte ágazó tevékenység legfeljebb 40—50 ember munkáját igényli, de az előbbiek mellé társít­hatjuk a körösladányi Magyar—Vietnam Barátság Tsz példáját, ahol a tsz tagjainak 47 százalékát foglalkoz­tatják a bőrfeldolgozó, a tésztagyártó, a rakodólap- és csomagolóanyag-készítő üzemekben, valamint a leg­újabban üzembe állított gumijavítóban és futózóban. Mindent egybevéve az „iparűzés” a körösladányi közös­ben 50 millió forinttal növeli évente az árbevételt, 14 millió forintos nyereségtartalommal. A két példa ugyan a melléktevékenységek meg­szervezésében élenjárókról szól, de korántsem jelenti azt, hogy egyedinek számít. Hiszen ugyanúgy szólhattunk volna a kondorosi Egyesült Tsz-ről, ahol villamos be­rendezéseket szerelnek, és sertéstartó ketreceket gyár­tanak nagy tételben. Vagy említhettük volna a gyulai Munkácsy Termelőszövetkezetet, amely a villanymo­torok tekercselése mellett, gépalkatrészeket készít, ku­tat fúr, de vállalkozik födém- és szárítószigetelésre is. Elmondhatjuk, hogy itt, a megye északi felében ma már mintegy 30 termelőszövetkezetben hoztak létre ipa­ri melléküzemet, amelyeknek kialakításában mind nagyobb szerepet vállalnak Békés megye ipari szövet­kezetei. A harminc termelőszövetkezet 20 kooperációs társa között ott találjuk a gyulai, a szarvasi és a me­zőberényi vasipari szövetkezeteket, a békési Start-ot, a füzesgyarmati Univerzált, a gyomai háziipari, a békési kosárfonó, a körösladányi Metakémia, meg a Körösvi­déki Cipész Szövetkezetét, a mezőberényi és a gyulai faipari szövetkezeteket. Mellettük olyan állami vállalatok és gyárak is felso­rakoznak a megrendelők közé, mint amilyen a MEZŐ­GÉP, a Gyulai Vízgépészeti Vállalat, a békéscsabai for­gácsoló, a vegyesipari vállalat, a gyulai relégyár, és a harisnyagyár, az Orosházi Üveggyár, a Békéscsabai Kö­töttárugyár, a Vídia és az AGROKER, vagy a megyén kívüliek közül a KIPSZER (a Könnyűipari Szervező és Szerelő Vállalat), a Szegedi Ruhagyár, illetve a vecsési Ferihegy Tsz, meg az Óbuda Tsz. Ezt — a szerencsére ma már hosszan elnyúló — fel­sorolást két szempontból is fontosnak ítéljük meg. Az egyik az, hogy a számbavétel jól tükrözi: milyen ered­ményeket hozott megyénkben eddig az a folyamat, amely a népgazdaság különböző ágazatai közötti együtt­működés szervezésében indult el a munkaerő és a ter­melő berendezések jobb kihasználására. S, hogy e fo­lyamat erősödik, azt további „szervezkedések” bizonyít­ják. Bucsán, Dobozon, Sarkadkeresztúron rendre: varro­da, lemezszekrénygyártás és vasipari részleg indulhat rövidesen az előbbiek sikere nyomán. * A másik célunk pedig a figyelem felkeltése — talán ötletek továbbítása is — volt, hiszen kihasználatlan le­hetőségeink vannak még szép számmal e téren a térség­ben. Ott, ahol állattartó ágazatot számolnak föl a ter­melési szerkezet ésszerűsítése során — mint egyebek között Kötegyánban — üres épületek maradnak. Ezek­be, ha vállalkozó vagy pénz híján üzemet nem is lehet telepíteni, nagyobb cégek bérben berakhatják áruikat, készleteiket, ahogy ezt a Skála-Coop is teszi Telekge­rendáson. Egy szó, mint száz — ha banálisán hangzik is, akkor is — le kell írnunk: aki keres, az talál, s hogy ezt még tovább fokozzuk, ennyi bizonyíték láttán, azt is ki kell mondanunk: a termelőszövetkezeti melléküzemág, mel­léktevékenység megszervezésében lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség. Kövári E. Péter Kunágotán, a Bercsényi Termelőszövetkezetben az asszonyok foglalkoztatására létrehoztak egy új üzemrészt. A nemrégi­ben még dohány tárolására használt színt korszerűsítették, és most a szövetkezet nődolgozói közül jó néhányan talál­tak itt munkát. Férfiingeket készítenek az orosházi fehér­neműgyárnak. Képünkön a meózást örökítettük meg Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom