Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-06 / 261. szám
1981. november 6., péntek o Erdőtelepítés — pályázattal Értékesebb fafajokat telepítenek Megkezdődött az őszi fásítás; az erdőgazdaságok, a mezőgazdasági üzemek a fagyok beálltáig mintegy 800 hektárra telepítenek erdőt, s további 4—5 ezer hektáron készítik elő a talajt a tavaszi faültetéshez. A hatodik ötéves terv időszakában a korlátozott fejlesztési lehetőségek miatt a korábbi éveknél kisebb arányban növekszik az erdőterület, ezt azonban értékesebb. illetve gyorsabban növő fafajok telepítésével részben ellensúlyozzák. A telepítéseknél elsőbbséget kap az értékes fenyő, valamint a papírgyártáshoz nélkülözhetetlen nyár, s a tűzifának, szerszámnak egyaránt alkalmas akác. A tervidőszakban kedvezményes telepítésekre is mód nyílik. A MÉM az idén telepítési pályázatot hirdetett. Ez elsősorban a gyenge talajon gazdálkodó, s e területeket évek óta ráfizetéssel művelő nagyüzemeknek előnyös. A pályázat útján egyszeri beruházással — a MÉM anyagi támogatásával — gazdaságossá tehetik földterületük kihasználását, s értékes erdőhöz juthatnak. Az eddigi tapasztalatok szerint elsősorban Szabolcs és Borsod megye üzemei élnek a pályázattal, a felkínált lehetőséggel. A MÉM által biztosított támogatás igénybevétele jelentős terület fásítását eredményezheti. Például Bács-Kiskun megye homokvidékein, a Kraszna völgyében, ahol árterület kapcsolódik a földekhez, s ezért bizonytalan a termelés. Másutt ugyan jó minőségűek a talajok, ám a nagyüzemi gazdálkodás feltételei hiányoznak. Ilyen Zala megyében Pusztaapáti környéke. Az elnéptelenedő falu határában most 100 hektárnyi tölgyerdőt telepít a Zalaegerszegi Állami Gazdaság. Az erdőtelepítések egyre több helyen a lakossági igények kielégítésére is gondolnak. A főváros pesti határában aránytalanul kevés az erdő, most a Pilisi Parkerdő Gazdaság irányításával juhar-, kőris- és fenyőfákat telepítenek a helyi termelő- szövetkezetek. Máshol, például Kisköre mellett, a vízlépcső építésénél „feláldozott” 4 ezer hektárnyi erdőt pótolják, hogy a kopár vidéken ismét erdők zöldelljenek. November közepén a MÉM felosztja az erdőfelügyelőségek között az 1982-es erdő- telepítéshez rendelkezésre álló 340 millió forintot. Szakkönyv a csincsilláról Ha valaki hiányolja a csincsilla után megszokott .•.nyúl” kifejezést, az lapozza fel dr. Holdas Sándor: A csincsilla tenyésztése című könyvét. Ennek bevezetőjében egy rendszertani táblázat világosítja fel az olvasót, hogy habár rokona a nyúlnák, de nem nyúl a csincsilla. Igaz, szintén a rágcsálók rendjébe tartozik, de alrendje már más, a sülalakúakat magába foglaló. Nem csak ezt, sok érdekeset megtudhatunk az új szakkönyvből. Többek • között, hogy az értékes prémet adó, mind divatosabbá váló állatka egy bundájáért 1923- ban ezerkétszáz dollárt (!) fizettek, s hogy eredeti hazája a spanyol hódításig közép- és Dél-Amerika volt. A kultúrtörténeti érdekességeken kí- vüi a szerző részletesen leírHetente kétszer vettek részt leventeoktatáson. Szatmári Pista egy délután barátjával néhány órára elfelejtette kötelmeit. Máskor, amikor minden a megszokott mederben haladt, Nagyéktól indultak, a foglalkozásra, és oda is érkeztek vissza. Július lehetett, már érett a cseresznye. Ez utóbbi nagyon fontos, mert a cseresz- nvézés áldozatai lettek. A leventekiképzésre hiába is várták őket. Csak arra vigyáztak, hogy időben visszaérjenek. Ezzel nem is volt különösebb baj, amikor azonban beléptek a műhely ajtaján, már várta őket a pofozógép. Ebből tudták meg, hogy a mesternél járt a leventeoktató. így végződött ez a nyári kaland. Az inasok pedig, legalábbis ők ketten, többet se mentek cseresznyézni. * * * Szatmári Imre géplakatos volt. Kemény munkával teremtette elő a megélhetéshez szükséges kenyeret, sokkal többre nem futotta. Egyszer megkérdezte* a fiától: — Akarsz-e géplakatos lenni? S, még mielőtt az szólhatott volna, folytatta: — No, készülj! Holnap odaadlak Nagyékhoz. Hát már, hogyne akarta volna, amikor minden vágya ez volt. Így lett ifjú Szatmári Istvánból géplakatosinas. Nagy dolognak számított ez akkor, büszke is volt mhgára, meg az apja az állat biológiai jellemzőit, tenyésztésének módját. Nagy figyelmet szentel a prémek minősítésének ismertetésére, az osztályozás, pontozás, fortélyaira. Részletes nagyüzemi és kisüzemi tartási technológiával szolgál. Külön érdeme, hogy megadja a szaktanácsadó, prémfelvásárló címét is. Nemcsak elméleti, hanem konkrét gyakorlati segítséget ad a tenyésztésre vállalkozóknak. Tegyük hozzá: a szerző érdekes, élvezetes stílusban tálalja mondandóját. Valóságos kedvcsináló a mindössze 150 oldalas, ám részletes, jól szerkesztett könyv. m. sz. zs. (Dr. Holdas Sándor: A csincsilla tenyésztése. Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat, 1981.) jára, aki, ha nem is várt a beleegyezésére, azért mégis jót tett vei. Á három év nagy idő. Inasként szolgálni ennyit, meg kiváltképp az. Csak az utolsó esztendőben kezdtek jobban bánni vele. Igaz, az öreg inasnak is kijutott még a szűkszavú nevelésből. Ö volt a takarítási felelős, akinek jelentenie kellett, hogy esténként rendet tettek. Ha a mester úgy látta, hogy az inasok elka- nászkodtak, talált valami ürügyet a pofonra. Ezt ilyenkor az öreg inas kapta, aki továbbadta. így öröklődtek a pofonok. Ám a kisebb sohasem tehetett semmit, még akkor sem, ha igaza volt. * * * A mestervizsgát 1943-ban egy inastársával négy mester előtt tette le. Emlékezetes vasárnap volt. Igen, vasárnap, mert akkor értek rá a mesterek, és ő jól emlékszik a hétfői napra. Másnap mintha semmi sem történt volna, a mesterlevelet letették a mester asztalára, azután dolgoztak tovább. A tulajdonos csak órák múlva szólította Szatmári Istvánt. — Pista fiam, úgy döntöttünk a testvérekkel, hogy maradhatsz. Ezzel minden el volt intézve. Társa nem jött többet. A szerződéskötésnek ez a módja akkor senkit sem lepett meg. A segédek élete már köny- nyebb volt. Igazi változást azonban csak a felszabadulás Ötvenezer szegfű Moszkvába Hol tart ma Tarcsa? ötvenezer szál szegfűt szállított Moszkvába a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját köszöntő ünnepségekre a szentesi Termál Tsz és a Csongrád megyei Kertészeti Vállalat. A MONlMPEX közvetítésével a virágokat gépkocsikon vitték Budapestre, onnan pedig repülőgépen utaztatták Moszkvába. A selyempapírba és kartondobozokba csomagolt illatos küldemény a termőhelyről egy nap alatt érkezik meg a szovjet fővárosba. Az ünnepi szállítmányok zömében piros színű virágokat küldtek; a bimbós állapotban szedett szegfűk feje — ha kinyílnak a szirmok — nyolc—tíz centiméter átmérőjű. Különleges minőségű vörös borok Dél-Dunántúl történelmi borvidékein különleges minőségű vörös borokat érlelnek a pincékben. Villáüy és Szekszárd kékszőlőültetvényei az időjárás viszontagságai ellenére az utóbbi évek legjobb termését adták. Különösen remek bora van a kékfrankosnak és a cabernetnek, valamint az utóbbi években a Dél-Du- nántúlon meghonosodott kékzweigelnek. Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye 26 ezer hektárnyi szőlőterületén közepes termést szüreteltek a gazdák és a gazdaságok, a bor minősége azonban az átlagosnál jobb. Sőt: helyenként — így Siklós, Villány és Szekszárd környékén, valamint a Balaton mellékén — kiváló minőséget értek el a termelők. A Dél-Dunántúl legnagyobb szőlősgazdája és egyszersmind borkereskedője — a Villány—Mecsekaljai Bor- gazdasági Kombinát — megkezdte az újborok átvételét. Az újbor jelentős részéből pezsgő készül, mégpedig elsősorban exportra. Pécsett — a már meglevő üzem mellett — újabb pezsgőgyárat épít a kombinát, és ez az idén szüretelt borok feldolgozásával kezdi meg a termelést. hozott.* Ekkor hallottak először a szakszervezetekről, amelyeknek nem kis szerepük volt abban, hogy csökkent a munkaidő, s a verés is fokozatosan elmaradt. Az új renddel egyre kevesebben mertek ujjat húzni. * * * 1949. december 29-én azután elkezdődött az a folyamat, amely Orosháza második legnagyobb ipari üzemének létrejöttéhez vezetett. * * * Azon az estén, még mindannyian dolgoztak, amikor egy bizottság állított be. Elkérték a tulajdonostól a kulcsot, leltárt készítettek. Az államosítás után az egykori inasok, segédek ott álltak tanácstalanul egy darabig: hogy lesz lesz ezután? A bizonytalanságért bőven kárpótolta őket a holnap biztonsága. Ebben az időben a többi kisüzemet is államosították. S 1950-től ezek ösz- szevonásával létrejött a Békés megyei autójavító, majd később mechanikai vállalat. 1969-ben. az akkor még tanácsi vállalatot, az Alföldi Kőolajipari Gépgyár vette át. Szatmári István azóta is ott dolgozik. A gyár legtapasztaltabb esztergályosa. Volt már művezető is, de azt sohasem szerette igazán. — Nézzék meg! — mondja az igazgató, mikor a műhelyben járnak -—, olyan rendet tartsanak a gép körül, mint a Pista bácsi. Kepenyes János (Folytatjuk) — Nem vagyunk egy híres téesz, nincsenek rekord- eredményeink — kezdi a beszélgetést Nagy Imre, a kö- röstarcsai Petőfi Tsz elnöke. A számok, gazdasági mutatók őt igazolják. Hogy az általa vezetett üzem mégis megérdemli a figyelmet, az két ténnyel jól indokolható: az 1977-hen szanált szövetkezet — úgy tűnik — kikerült a pénzügyi gondokkal küzdők sorából. A tavalyi árvízben szántójuk egynegyede vésztározó volt, több méter magas vízoszlop borította, károsította a talaját. Hasznos aszály Az árvízi kártérítéseknek és a búza rekordtermésének köszönhető, hogy a múlt évet az eddigi legjobb pénzügyi mérleggel zárták. A több mint kilencmilliós eredmény ellenére a szakvezetés nyugtalanul nézett az idei évkezdet elé. Hiszen az 1100 hektáros mérgesi vésztározót az ősszel nem sikerült mű- velhetővé tenni, ezért ötszáz hektárral kevesebb búzát vethettek a szokásosnál. Ráadásul ennek kétharmadán ismét megjelent a gyakori vendégnek számító belvíz. A búza pusztulása miatt csökkenő termés és a ve- tetlen terület hozamának pótlását csak a tavaszi ve- tésűektől remélhették. Ezúttal az aszály sietett a tarcsaiak segítségére.- Hatására felszáradtak a földek, és jutott idő a táblák energiatakarékos megművelésére. bevetésére, kukoricával, zabbal, napraforgóval. Nagyon bíztak a téesz szakvezetői a 340 hektáros, korszerű technológiával készített rizstelepekben is. Utólag elmondható: nem hiába. A megyei élvonalban végeztek a rizsesek nem hivatalos versenyén. i A kedvező időjárás sokat segített az idén a Petőfi Tsz-nek. Nem kerültek volna akkor sem különösebb zavarba, ha nem „jönnek ösz- sze” így a dolgok. Hangsúlyozni kell, hogy ez csak az idei évre érvényes. Ahogy a szövetkezet elnöke mondotta, helyzetük csak átmenetileg és a jó időnek köszönhetően megnyugtató. Ha további természeti csapások érték volna az üzemet az idén, nem teljesítik a tervet. Akkor pedig a felhalmozott pénzeszközök felélésére került volna sor, a meglevő alapok felhasználására. Sok a „ha” és a „volna” kifejezés, de használata indokolt. A Körösök közelségében nehéz magabiztossá válni. Veszélyes víz Hogy mégis valamelyest csökkentsék a természettől való függést, pár éve elkészítették a mérgesi víztározó komplex meliorációs tervét. A talaj teljes rendbe hozása jó elképzelés volt. Akkor a szakemberek egy százalék esélyt sem adtak annak, hogy valaha szükség lesz az igénybevételére, elárasztására. Mint tudjuk, a természet megcáfolta ezt és a melioráció jogosságát. De nemcsak ezért okoz gondot a mérgesi tározó. Kérdéses, hogy mit termeszszenek rajta. Füvesíteni nem érdemes, hiszen az idén felezték be 650 hektár gyep felújítását, ez a jelenlegi juhállománynál kétezer anyával többet képes eltartani. Egyáltalán: ki és hogyan, milyen mértékig térítse meg a károkat, ha ismét vizet kell ereszteni a vésztározóba? Nagy kockázat megművelni, pénzt főm dítani rá. Ha eladnák, romlana a tsz eszközeinek kihasználtsága, kérdésessé válna a tagság megélhetése. Nagy Imre szerint a vésztá- rozó-tulajdonosok helyzetét egységes szemlélettel, jogi szabályozással lehetne köny- nvíteni. Esetleg egy központi támogatási kategóriába sorolás is segítene. Erről azonban ők nem dönthetnek. A Sebes-Körös Köröstar- csa felőli része is rászolgál a rendezésre. Az ezt tartal- mozó terv szintén elkészült, anyagiak híján egyelőre szekrényben fekszik. Nem nyugszik azonban a szövetkezet szakvezetése: amíg nem kapnak központi támogatást, maguk próbálják útját állni a hívatlan víznek. Ahol lehet, házilagos megoldásokkal vezetik el a pangó, növényzetet fullasztó csapadékot. De azért reménykednek, hogy egyszer nekik is jut a „nagy kalapból”, és biztonságosabbá tehetik növénytermesztésüket. Fontos ez azért is, mert az állattenyésztés alig hoz valamit a kasszába. A tenyésztői munka színvonalát jelző mutatók nem éppen szégyellni valók, de a juhászat eredményeit a baromfi- ágazat csökkenti. Lemondani mégsem akarnak róla, mert a baromfitartás szerves része a szövetkezet termelési szerkezetének. Szerény tervek A természettől való függés nyomai érezhetők a téesz fejlesztési elképzelésein. Ahogy mondani szokás: van koncepciója a megerősödött vezetésnek, de érzi a keretek szűkösségét. Néhány példa ezt jól érzékelteti. Á Sirokkó-szárítót használtan vásárolták pár éve. Jelenlegi állapota miatt ki kell cserélni, erre két év múlva kerítenek sort. A közelben gázvezetéket fektetnek le, s ez módot ad arra, hogy az új szárító fűtését az olcsóbb földgázzal oldják majd meg. Fejlesztik az elkövetkező öt évben a juhászatot. A géppark szinten tartása, korszerűsítése is elengedhetetlen, mert a kötött földek valósággal nyűvik az ekét, a traktort. Lehetőség szerint mésszel javítják a téesz egész területét, a jövőben is nagy gondot fordítanak a szociális létesítmények színvonalának emelésére. Szerény, de megvalósítható tervek. M. Szabó Zsuzsa A kiskörei hajózsilipet öt évenként kell karbantartani, erre a munkára idén szeptember 25-e és október 17-e között került sor. A KÖTIVIZIG kiskörei szakaszmérnökségének dolgozói •szaptalanítják a zsilipkamrát, átvizsgálják a támkapuk szerkezetét, amelyet korrózióvédő bevonattaJ is ellátnak, majd kicserélik a gumitömítéseket. A hajóforgalom a munkálatok elvégzése, majd az úgynevezett mérőjáratok Végrehajtása után várhatóan még ebben a hónapban megindulhat. Felvételünkön: a zsilipkamra iszaptalanítása (MTI-fotó: Kozma István felvétele — KS) Mit várnak a bútoripartól? Változatos igények kielégítésére kell felkészülnie a bútoriparnak 1982-ben. A kereskedők tapasztalatai szerint a városokban például elsősorban a több célra használható, sokféleképpen variálható bútorok kereslete növekszik, míg a kisebb településeken, s az ország bizonyos vidékein inkább a hagyományosnak mondható szobabútorok, szekrénysorok iránt érdeklődnek a vásárlók. A Budapesti Bútoripari Vállalat mintatermében e héten a vállalat jövő évre tervezett teljes termékválasztékát bemutatja a hazai kereskedelmi partnereinek. Az immár negyedik alkalommal megrendezett bemutató azért is fontos a gyártó vállalat számára, mert a belföldi kínálatban is egyre erősödik a vérseny a vevőkért. A BUBIV jövőre csaknem egymilliárd forint értékű bútort szállít a hazai kereskedelmi vállalatoknak.
