Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-29 / 280. szám
1981. november 29., vasárnap o Útépítők nyugdíjban A KPM Békéscsabai Közúti Igazgatósága nemrég nyugdíjas-találkozót rendezett a békéscsabai üzemmérnökség telepén. A házigazda szerepét a dr. Csanádi György aranykoszorús szocialista brigád vállalta magára. Dr. Majzik Imréné, a brigád vezetője társaival együtt rendezte be a nagytermet, terítette meg az asztalokat, főzött finom ebédet, teremtett olyan körülményeket mintegy 100 személy részére, hogy mindenki jól érezte magát. Üdvözlő beszédet Boros József igazgató tartott. A febér asztalnál sok régi emlék idéződött vissza. Ezekből szedtem össze egy csokorra valót. Németh Lajos 1954-ben került a hódmezővásárhelyi közúti igazgatósághoz, és 1972-ben ment nyugdíjba. Egy 1968-as eseményről így beszél: — Három nap és három éjjel takarítottuk hóekével az utat, hogy Pusztaföldvár lakosságának a kenyérrel való ellátását biztosítsuk. Akkor már traktor vontatta az ekét, de a nagy hóviharban az is csak lassan tudott haladni. Es tudják, hogy aludtunk? Sehogy, csak bóbiskoltunk időnként néhány percig a vezetőfülkében. És kibírtuk. Ma mint nyugdíjas útőr Pusztaföldváron, a községi tanácsnál dolgozik. ötszáz méteres útszakasz karbantartása a feladata. Bögre Sándor a gyomai üzemmérnökség telepén éjjeliőrként dolgozott. Ma 72 éves. Tréfálkozva mondja: — Megkapom a kis nyugdíjam, dolgozom otthon a ház körül és ... nyögök. Élek az „öreglánnyal”. Van egy kis földünk és két tehenünk is. — Minden rendben van tehát? — kérdezem. — Azért akad gond. Most a fiamtól jött a levél: „Kellene egy kis pénz, házat építek. Harmincezerről van szó...” — írta. — És? — Hát, csak elküldöm neki, ha már a sírba nem vi- ihetem magammal a pénzt. Tulkán Péter 1931-ben, út- kaparóként kezdte a pályafutását, és útőrként fejezte be. Az ő emlékei tehát még távolabbi időkre vezetnek vissza. — Régebben — kezdi — a Hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalatnál dolgoztunk. Egyszer három nap és három éjjel kavicsot raktunk ki a vagonokból. Időnként a rámpán aludtunk egy keveset. Nagyon alacsony volt a teljesítménybér. Egy mázsa kavics kirakásáért annyi pénzt kaptunk, amennyibe egy Kossuth-cigaretta került. Véres lett a tenyerünk, de hajtottunk. Szerettük a vállalatot. Ehhez az emlékhez kapcsolódva folytatja: — Egy reggel szokás szerint elkerékpároztam oda, ahol az utat javítottuk. (Akkor még nem buszon utaztunk.) Ősz volt, zuhogott az eső, fújt a hideg szél. Bőrig áztam. Az útmester látta, hogy nézek ki, és hazaküldött: „Igyál egy forró teát, és feküdj le!” — parancsolta meg. Emberséges volt. A pontosságot azért megkövetelte. Hát ilyenek voltak a vezetőim. Papp Tivadar az eleki téglagyárból 18 évvel ezelőtt ment át az útépítőkhöz. Nehezen engedték el. Három hónapig a munkakönyvét sem adták ki. Az útőri munkát nagyon megszerette, amiről a következőket mondja: — örömmel dolgoztam. Meg is becsültek. Bármilyen jutalom-, vagy prémiumosztás volt, én ki nem maradtam. Nagyon sajnálta, hogy 57 éves korában reuma és pzív- bántalmak miatt rokkantsági nyugdíjba kellett vonulnia. A reumát bizonyára még mint téglagyári kemencemunkás szerezte, bár az útőri munkakör sem volt szanatórium. Biciklin jártak messze vidékre, és az út árkában ették meg ebédre a magukkal hozott kenyeret, szalonnát. De hol van már az az idő? — Nem kellene beutalót kérnie valamelyik gyógyüdülőbe? — kérdezem. — Ha reumatikus fájdalmaim vannak, bemegyek a forró kemencébe. Oda, ahol a reumát szereztem. De lehet, hogy egyszer rászánom magam, és kérek az üzemmérnökségen szakszervezeti beutalót Hévízre. Gál György 1956-tól szakaszos útőrként, később motoros útőrként dolgozott, és 1979-ben vonult nyugdíjba. A kezdeti időre így gondol vissza: — Eleinte makadám úton dolgoztunk. A technika a 60-as évek végén „kopogtatott” be hozzánk. Elkezdődött a bitumennel való kátyúzás. Később sorban érkeztek a gépek. 1968-ban én magam is könnyűgépkezelői tanfolyamot végeztem... De kár, hogy letelt az idő! — Mint nyugdíjas hogy él? — érdeklődöm. — Otthon jószágneveléssel foglalkozom. Egy kis nyúl- tenyészetem is van. Egyébként a vésztői Községi Tanács és a vb-tagja vagyok, ami elég sok elfoglaltsággal jár. A cigány-koordinációs bizottság tagjaként is részt veszek a közös ügyek intézésében. És van nálunk egy útépítő brigád, amelynek tagjaival baráti kapcsolatot tartok. Ha a gépkocsijuk a házam előtt halad el, a vezető mindig dudálással üdvözöl. Pásztor Béla Elszaporodott a mezei pocok Az őszi meleg, napos időjárás kedvező körülményeket teremtett egy veszélyes rágcsáló, a mezei pocok szaporodásának: A megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás szakembereinek felmérése szerint számuk meghaladja az úgynevezett veszélyességi küszöbértéket. Ez azt jelenti: száz négyzetméterenként két lakott lyuknál több található a megye nagy részén. Főként 1 a lucernásokban, áttelelő gabonatáblákon károsítanak a pockok. A vizsgálatok szerint kiváló egészségnek ,,örvendenek” a rágcsálók, így nagy esélyük van arra, hogy könnyen átvészeljék a telet, s a jövő évi terméseket is veszélyeztessék. Ezért ajánlatos még a hó, a nagy fagyok beállta előtt Reden- tin-nel irtani őket. A növényvédő állomás specialistái szerint hektáronként 20 kilogramm vegyszermennyiség juttatható ki: az ezen felüli adagok veszélyesek a vadállományra, főként a mezei nyúlra. m. sz. zs. Csőri szörp Korszerű gyártósort, automata palackozógépeket állítottak munkába a Fejér megyei ZÖLDÉRT Vállalat csőri szörpüzemében, s ezzel másfélszeresére növelték a termelést, naponta huszonnégyezer palack üdítőt állítanak elő meggyből, málnából, ribizkéből, ananászból és citrusfélékből. Termékeiket a dunántúli megyékben értékesítik. nek (mi úgy mondanánk, központi bizottságának) tagjai fogadnak. Dr. Michaeli- desz dicséri a budapesti Mátyás pincét, a Duna-part csodálatos panorámáját, a Halászbástyát ... — A ciprusi válság elmozdítása a holtpontról? Waldheim „gondolatai” és a görögországi fordulat most kedvez az ügynek. Véleményünk szerint meg kell keresni a kölcsönösen elfogadható kompromisszum alapját. Hogy van-e erre remény? A mai, sokszor pattanásig feszült nemzetközi légkörben önámítás lenne máris előrehaladásról beszélni, hiszen mindenki tudja, milyen veszélyes „szöglete” ez itt a világnak, de ha nem volna remény, nem vállalnánk politikai szereplést... Nem csak ők vállalnak ilyen szerepet. Például a színház is. Megérkezésem első szabad órájában az egyik plakáton örömömre fölfedeztem Lüszisztrátét. A szellemes rajzon ott lépdelt áttetsző „ingben-glóriában”, egyik kezében sodrófa, a másikban a szerelmi sztrájk „fegyvereit” fölvonultató békehadjárat transzparense. Kommunista testvérlapunk szerkesztőségében megtudom, hogy a színház egyik vezető művésze, a darab férfi főszereplője, Szteliosz Kafkari- desz, az AKEL aktivistája, bátyja, Vladimir, a rendező, öccse, Kosztasz pedig a díszlettervező, mellesleg a bájos tenyeres-talpas Lüszisztráté- plakátja is az ő munkája. Még aznap találkozunk ' az AKEL egyik irodájában, s tőle tudom, hogy a tízéves színház nemcsak főváros, hanem a nagyobb vidéki városok : Limaszol, Paphosz, Lar- naka színháza is, évi 7-8 bemutatójából majdnem mindegyikből jut vidékre, tájelőadásra, sőt 3-4 gyermekdarabot is adnak egy-egy szezonban. — Ez ' a cserfes-eszes Lü- szisztráté a maga békehadjáratával, az athéni—spártai ellentétek stílszerű „elsimításával” nagyon is műsorunkra illik. Nézze meg! Megnézem, egy kőhajítás- nyira a „töröktől” .. . Ennek a sodrófás békeangyalnak a „zöld vonalon” is messze túl- hangzó mondanivalója van: LE A HÁBORÚVAL! BÉKÉT AKARUNK! A forró élményt, s a rokonszenves hitvallást illik az ő csodálatos nyelvükön megköszönni : Efhariszto, efhariszto ... (Vége) Bertalan Lajos Békéscsabai állami Gazdaság Számításba vett számítástechnika TMJWWWA TWWWWWMA Azt még csak elhittük a híresztelések idején, hogy a tehenek dallamos zene mellett jobb kedvvel, s bővebben tejelnek, mintha csak a gondozók „ne! te! ne!” kezdetű, kevésbé zengzetes biztatására hagyatkoznak. Az viszont már nehezebben megy a fejünkbe, hogy ezekre a jámbor jószágokra a számítógépek diszkrét surrogása-kattogása-csattogása ugyanolyan áldásos hatást gyakorol, mint egy jó ízű magyar csárdás. Pedig a Hidasháti Állami Gazdaság jó tapasztalatainak elemzése után immár a Békéscsabai Állami Gazdaságban is azon törik a fejüket, hogy meghonosítják a tehenészetben a számítógépes termelésirányítást. Komputer az istállóban? Természetesen, az előbbieket olvasva nem arra kell gondolni, hogy a telepvezetőt most majd egy elektronikus aggyal cserélik le, amely huszonegyedik századbeli, kozmikus csodát mível majd az istállóban, olyat, amilyet még a Mézga-család sem pipált. Hogy mi keli a tejtermelés növeléséhez, azt a számítógép nélkül is tudják az állami gazdaságban Telek- gerendáson, pontosabban, tudja jól ezt az új ágazatvezető, aki ebben az évben vette át a szakosított telep irányítását, s csupán azzal, hogy jó • bőségesen megetette zöldtakarmánnyal az ál* latokat, majd ezer liternyi átlaghozam-növekedést pro- dukáltatott a tejelőkkel. Arra viszont már ő is képtelen lenne, hogy mind az ezeregynéhány tehén mindennapi viselkedését, étvágyát, termelését vemhesülé* sét, és így tovább, írnokok segítségével, ceruzával, papíron éven át nyomon kövesse és elemezze, az elemzés alapján pedig megfelelő döntési változatokat dolgozzon ki az állatok teljesítmény szerinti egyedi takarmányadagjaira, meg a tenyésztés kérdéseire. Mindezt azonban nyugodtan rá lehet bízni egy nem is olyan nagy teljesítményű számító- gépecskére, amely valóban boszorkányos ügyességgel és gyorsasággal — jól betáplált célirányos adatok alapján persze — percek alatt ad választ minden feltett kérdésre. Ezen a ponton áruljuk el, hogy bár a dolog, a gondolát egyáltalán nem új keletű, s a BAGE esetében nem is számít eredetinek, de mégiscsak a Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés volt az, amely elhatározta, hogy tagüzemeiben a termelés tartalékainak feltárására és mozgósítására segítségül hívja a számítástechnika vívmányait. Az „Agy” nem szereti a borsót? A kezdeményezés nyomán Hidasháton tették meg az első kísérletet, s bár a tejtermelésben a próbálkozás eredménnyel járt — a gazdaság egész információs számviteli és adatfeldolgozási rendszerének „számító- gépesítése” egyelőre még nem az igazi (enyhén szólva). Ez a kezdeti fiaskó ugyanakkor semmiképp nem jelenti azt, hogy a BAGE rossz úton jár! Bizonyíték a Békéscsabai Állami Gazdaság 1982-re kidolgozott termelési és pénzügyi, valamint teljes technológiai terve, amelyet az agráripari egyesülés finanszírozásával és kiközvetítésével a Debreceni Agrártudományi Egyetem Agrárökonómiai és Szervezési Intézetének Üzemtani Tanszéke készített el matematikai programozással számítógépen. Mielőtt a gép számítóegységei, memóriája, integrált áramkörei működésbe léptek volna, a tanszék munkatársai a gazdaság szakembereivel többször is konzultálva feltérképezték' — a legapróbb részletekbe menően — az üzem valamennyi adottságát, lehetőségeit, s az „Agy” az így szerzett alapos információk feldolgozásával igen rövid idő alatt tárt tizennégy olyan megoldást az 1982-es év termelésére, amelyeknek mindegyike tízmillió forinton felüli nyereséget ígér csupán az alaptevékenységből. Csak az érdekesség kedvéért említsük meg, hogy az egyeztetés során kiderült: éppen a 14. változat az, amely a gazdaság vezetésének törekvéseivel csaknem egybeesik. Jogos a kérdés: minek kellett ezt, a mintegy egymillió forintba kerülő tervét számítógéppel egy intézetnek előállítania, ha a gazdaság vezetői úgy is tudták, mi a helyes megoldás? Nos, ez a kérdés túlságosan leegyszerűsíti a dolgokat. Egyrészt a gazdaság törekvéseinek száz százalékos helyességéről akkor sem kapott volna matematikai bizonyosságot, ha minden könyvelője egy évig éjjelnappal számol, nemhogy 14 változatot munkáltak volna ki a termelési és pénzügyi tervre. Tudták azt is, hogy a zöldborsóval baj van, de most a gép minden változatban „kidobta”, hogy a magas gépköltséget, a viszonylag alacsony árakat és a jelenleg elérhető hozamokat figyelembe véve ez az ágazat a Békéscsabai Állami Gazdaságban nem tud nyereséget elérni. Eloszlik a misztikus köd Halmozhatnánk a példákat- tovább, a lényeg mégis csak az marad, hogy a számítógép alkalmazása a tervezésben, az irányításban és elemzésben kézzelfoghatóan részletes, átfogó helyzetfelmérést tesz lehetővé, célszerűen rövid idő alatt. A munkaműveletek szigorú rendjének meghatározását a legmegfelelőbb variáció kiválasztásának segítésével ugyancsak biztonságossá „varázsolja”. Éppen e biztonság megteremtésével, megalapozottságával és gyorsaságával válik minden eddiginél hatékonyabb támaszává a vezetésnek a döntések meghozatalakor. Látnunk kell viszont, hogy önmagában a számítógépes programmal készült terv csak a rendelkezésre álló erőkre méretezett lehetőségekről ad képet. Hogy a lehetőségeket az elektronikus agy igénybevevői miként váltják valóra, az ugyancsak sok mindentől függ. Például attól, hogy képesek-e az előírt technológiai utasításokat szigorúan, fegyelmezetten betartani, azután attól, hogy a gazdaság számviteli szervezete felkészült-e a tervteljesítés megfelelő ütemű figyelemmel követésére, elemzésére, az észlelt hibák, tanulságok, gyors jelzésére, s ezáltal tudja-e a vezetést a megfelelő intézkedés meghozatalára időben ösztönözni? Nos, mindezekre a helyszínen — a Békéscsabai Állami Gazdaságban — adják meg a választ, 1982-ben. (Amit magunk is érdeklődéssel várunk.) Végül még valami: ha valóban lépést akarunk tartani a gazdasági versenyben, akkor terveinkben már most számításba kell vennünk a számítástechnikát, pontosabban siettetnünk kell az üzemi számviteli információs, tervezési és döntési rendszer korszerűsítését, technikai színvonalának felemelését n termelés mai és holnapi szintjéhez, ahogy ezt most Telekgerendáson elkezdték. Kőváry E. Péter A hajdúnánási Micsurin Termelőszövetkezet állattenyésztési ágazatában jelentős a libanevelés. A libatörzsállomány mintegy tizenötezer darab . (MTI-fotó: Tárkányi Béla felvétele — KS) A kék sapkások őrjárata Nicosiában (Fotó: A szerző felvétele — KS)
