Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-22 / 274. szám
1981. november 22., vasárnap o Nevel-e a napközi otthon? Gyermekmegőrző-e a napközi? S ha sok helyen csak az, van-e reményünk, hogy felnő nevelési feladatához is? Tavaly az általános iskolai tanulók fele járt napközibe. Az arány idén is hasonló, csakhogy most több a diák. Ézért igen sok helyen az igazgatók kénytelenek jogszabályellenesen eljárni. Ugyanis a rendelet szerint minden napközis tanulóra 1,7 négyzetméternyi hely kellene, hogy jusson. (Az óvodásokra megállapítható helyminimum két négyzetméter. Rejtély, miért fér el egy tíz— tizennégy éves kamasz kisebb területen, mint egy három—hat éves kisgyerek?) Ma már ezt az 1,7 négyzet- métert sem tudják mindenütt biztosítani. Sok iskolában nem csők az alapterület kicsi, osztályterem sincs elegendő. Ezért előfordul, hogy egyes napközis csoportok ebédlőben vagy jó időben az udvaron tartják a foglalkozásokat. A jelenlegi gyakorlat szerint az alsó tagozatosokat részesítik előnyben, s ez érthető. Viszont így helyhiány miatt kimaradnak azok a felsőtagozatos diákok, akiknek rendezetlenek az otthoni körülményeik, akik esetleg veszélyeztetettek, akiknek különösen nagy szükségük lenne a pedagógus felügyeletére és okos irányítására. Az egyetemen s a főiskolán azonban eddig a tanárjelöltek nem tanultak kellő óraszámban napközis módszertant. Ettől a tanévtől kezdve valamennyi tanítóképző főiskolán a hallgatóknak kötelező a napközis • nevelés részletkérdéseivel is foglalkozniuk, ami csak évek múlva érezteti majd hatását. Sajnos jelenleg a napköziben oktató-nevelő tanárok egyötödének nincs képesítése, s igen sok közöttük a nyugdíjas. Hosszan lehetne még sorolni a gondokat. Nem megfelelő például az osztálytermek berendezése, még mindig nagyon sok helyen találni padlóhoz csavarozott padokat. Egész nap ezekben ülni még a felnőttnek is fárasztó volna, nemhogy a sok mozgást igénylő gyereknek. Ha általánosabbá válna az asztal használata, mindenütt megtehetnék, hogy a játék idejére a sarokba tolják a bútorokat, így teremtve némi teret. De hát nemcsak a bútorokkal van baj, hanem a jogszabályok merevségével is. Ma például csak az a gyerek étkezhet az iskolai menzán, aki napközis. Ezért sokan csak az olcsá ebédért maradnak délután is az iskolában, noha volna, aki otthon vigyázzon rájuk. Találhatni azért jó néhány követendő kezdeményezést. Ilyen az iskolaotthonos oktatás és a klubnapközik rendszere. Mindkettő lényege abban áll, hogy a tanulási feladatokat egész napra egyenletesen elosztják, és a délutáni foglalkozásokat is ezzel összhangban levő, gondosan megtervezett program szerint végzik. így nem alakulhat ki a tanárok között a „napközizők” gyengébb kvalitásúnak tartott csoportja, hiszen a délelőtt oktató szaktanárok is részt vesznek a délutáni munkában. Ez a rendszer persze a pedagógusokra a hagyományosnál lényegesen nagyobb terhet ró. Nem lehet ugyanis úgy összeállítani az órarendet, hogy a délelőtti és a délutáni órák mindig folyamatosan csatlakozzanak egymáshoz. A tanárok iskolában töltött ideje tehát a korszerű szisztémában hosszabb. Viszont lehetőségeik lényegesen nagyobbak, s az alaposabb foglalkozás, a célszerűen megszervezett és irányított kötetlen együttlét kamatozik a tanórák fegyelmében, hatásosságában. Az eredeti tervek szerint az iskolaotthonos rendszernek a nyolcvanas évek közepére általánossá kell válnia. A jelenlegi pedagógushiány, a képesítés nélküliek, s a még dolgozó nyugdíjasok nagy száma azonban késlelteti a terv teljes ' megvalósítását. Megnyugtató viszont tudni, hogy e korszerű megoldás általános bevezetésének útjában főképp anyagi akadályok állnak, s csak idő kérdése, hogy a kipróbált módszerek zöld utat kapjanak. Addig is azonban a körülményekhez mérten minden módon igyekezzünk segíteni a napközin. Például úgy, hogy beiratjuk a gyereket az érdeklődésének megfelelő szakkörbe, sportkörbe, néptánc- csoportba. Itt a közös cél: lekötni a gyerekek energiáját, hogy ne haszontalanul múljék el a napköziben töltött idő. Szunyogh Szabolcs — Azt nem értem, miért tesznek a dohányzóba vécét?... Szűcs József rajza A Medgyesegyházi Vas-, Faipari Szövetkezet 1978. január 1-én alakult ifjúsági szocialista brigádja Lakatos Péternek a nevét vette fel. Lakatos Péter Pusztaottlakán született, és 1956-ban Budapesten, a Köztársaság téri pártház védelmében hősi halált halt. A brigád vezetője Bankó János esztergályos, tagja Diósi Tibor és Mészáros László esztergályos, Orosz András marós, Darabos László technikus csoportvezető és Hack Katalin betanított munkás. A megalakulás óta eltelt 4 év alatt egy fiatal ment — a jobb kereset reményében — máshová dolgozni, egynek pedig „házon belül” változott meg a beosztása. S úgy néz ki, hogy most már rendben van minden. A brigád valamennyi tagja vonzónak tartja a szövetkezetét, s itt reméli megtalálni a boldogulását. Baukó Mihály az erről alkotott véleményét így fejezi ki: — Nekünk vasasoknak más munkalehetőségünk nincs a községben, és mondjuk Békéscsabára vagy Gyulára utazgatni népi akarunk. Egyébként is szép az üzemünk, a munka- és szociális körülmények pedig igazán jók. — Az utóbbi években nagy változások mentek végbe és még tart a fejlődés. Már van egy olyan automata műanyagformázó gépünk, amilyen hetedhét országban nincs. És sok minden lesz még, ami lehetőséget nyújt ismereteink bővítésére — bizakodik Darabos László, s ehhez Mészáros László is hozzáfűzi a véleményét: — Ha korszerűsödnek a gépek, korszerűsödnek a fejek is. Engem minden új gép, különösen pedig az elektronika érdekel. Hack Kati az üzem fiókkönyvtárosa is. Helyette azonban most Szűcs Margit, a KISZ-alapszervezet titkára mondja: — Nem ártana, ha a szövetkezet megrendelne néhány szakfolyóiratot. — Igen, például az Üjítók Lapját — jegyzi meg Darabos László. — Talán újító? — fordulok hozzá. — Volt már újításom. Klement Mátyással együtt rájöttem, hogy a csigafúrótartó dobozt lehet ésszerűbben, anyagmegtakarítással gyártani. — Kaptak újítói díjat? — Igen, 650—650 forintot, és kedvet, hogy tovább újítsak. — Lényegében tehát minden rendben van? — teszem fel a kérdést a brigádvezetőnek, aki menten válaszol: — Nincs, öregek a gépek, pontatlan a munka, vagy nagyon sok időt kell fordítani egy-egy munkadarab elkészítésére. — Január 1-től bevezetik az 5 napos munkahetet. Mi lesz akkor? — El kell érnünk, hogy a munkaidő csökkenése ne járjon a termelés csökkenésével. A legfontosabb az, hogy kifogástalan minőségű legyen az, amit elkészítünk. Ne csináljunk semmit sem kétszer. És persze, egyre értelmesebben, okosabban, hasznosabban kell dolgoznunk, hogy megteremtsük a feltételét a béremelésnek, az üzemet pedig fejleszteni lehessen. — Helyes a törekvés — mondom. — Igen, azért is kell erről beszélni, mert nálunk alacsonyabb a kereset, mint mondjuk a helyi tsz-ben. Ott többlet a háztáji. De hát tsz-tag nem lehet mindenki. Mészáros László még kiegészíti Baukó Mihály szavait: — Nekünk itt. van a jövőnk. Pásztor Béla A közös programok emlékeit fényképalbumban is őrzik Fotó: Fazekas László látszőbáz, Bojtorján Lassan elkészülnek végre a munkákkal a békési ifjúsági házban, ahol nyár óta tart az épület belső Csinosítása, festése. A szép környezetben kellemes programokat kínál a ház a fiataloknak. Tegnap tartotta első összejövetelét az ifjú értelmiségi klub. November 27-én este Rockenbauer Pál lesz az ifivezető és a Color Klub vendége. A következő napon játszóházat rendeznek. Lesz itt korongozás, bábkészítés, szövés és csere-bere akció, délután filmvetítés, este pedig diszkó, könyvsorsolással. A kicsik kedvence, Halász Judit és a Bojtorján együttes november 30-án délután ismét műsort ad Békésen, az ifjúsági ház szervezésében. Helyszín a 2-es iskola tornaterme. Ötven tonna hulladék (Tudósítónktól) Sikeres hulladékgyűjtési akciót bonyolított le a déva- ványai 2. sz. általános iskola 1904. számú Dobó Katalin úttörőcsapata. Közel 50 tonna hulladékvasat adtak át az úttörők a MÉH szeghalmi kirendeltségének. Az eredményes gyűjtési munkát 9 tonna vashulladékkal segítette a helyi Aranykalász Tsz. Különösen szorgalmas munkát végzett a Bölcsbagoly, az Indián, az Olypia őrs, a 4. a, a 3. b és a 3. a osztály kisdobosai. Példamutatóan alakul a MÉH és az úttörőcsapat kapcsolata, melyet jól példáz a tervszerű együttműködési a MÉH határidős, pontos szállítása is. A befolyt pénzösszeget az úttörő- csapat nyári táborozásra és 15 garnitúra sportfelszerelés vásárlására használja fel. Ágoston Sándor « Zene a Lemez a Könyv a Zene « Lemez a: Könyv a Zene a Hotel Menthol A Hotel Menthol csodálatos hely! Lófarkas lányok', fölnyírt frizurás, keskeny napszemüveges fiúk jönnek- mennek itt, s a drinkbárban reggeltől estig swinget, rock and rollt, twistet táncolnak. Hogy hogy bírják, az rejtély számomra. Ugyanis, aki végig akarja táncolni a Hungária együttes nagylemezének A és B oldalát, az ugyancsak kösse fel ... a cipőfűzőjét! A szándékban aligha lehet hiba, hiszen aki —. legyen az húsz-, vagy negyvenéves — valaha táncolt, látni fogja, hogy a lába szinte magától mozdul a forró ritmusokra. Szinte látom a jó harmincas háziasszonyokat, amint fakanállal kezükben, s némi nosztalgiával szívükben táncra perdülnek a konyhában. Vagy a pocakjukat felejtő férfiakat, akik boldog és szabad „jampi”- korukra emlékezvén verik a taktust. Az ám! Hisz a Menthol Hotel — nevéhez illően — kábító, csábító, buzdító. No, nem kell megijedni, nem gondolkodásra csábít, hisz az ötletes dalszövegek nem éppen filozofikus mélységűek. Akár oda se kell rájuk figyelni! „Ha akarod, én éjjelnappal csókollak (sőt: cso- cso-csocso-csókollak), az ám, kisanyám” — ilyesféléket énekelnek. „Isztambul, vágyom nálad lenni bitangul” — közli Dolly, persze dalban, álmai netovábbját. No, és a „Vízparti twist-party”, ahol „mindent szabad, ami jó” sem kutya! Kutyául érzem magam, mert végül is véleményt kell mondanom a lemezről. A Hungária másodvirágzásában tündöklő, kicsit giccses, kicsit szabados világképet préselt a lemezre az Ómega- stúdióban. Az előbbiek kitűnő zenészek és jó érzékű üzletemberek. Az utóbbi pedig kiválóan felszerelt stúdió. A végeredmény? Kérész életű, ám annál kelendőbb divatprodukció. És nem feltétlenül értéktelen. Még ha nem is teremt zenei életünkben új iskolát a Hotel Menthol, azért egy ideig üde színfolt lehet a hazai köny- nyűzenében. Hogy meddig, arra még tippet sem merek adni. — gubucz — A rockról A napokban a könyvesboltok polcaira került szép kiállítású könyv egyértelműen megválaszolja azt, amit korábban — s nem egyszer — számon kértünk már a ha- ' zai könyvkiadástól. Nevezetesen: miért csak most, sok év után, bizonyos „fáziskéséssel” vehetjük kézbe az egyetemes emberi kultúra szerves részévé lett beat- pop-rocktörténet egyes fejezeteit taglaló, elemző köteteket. És valóban, igen egyszerű a magyarázat: itt is szükség van néhány év és évtized elteltére, hogy átfogóbb és kitisztultabb képet nyerjünk, a „megszépítő messzeség” által leszűrt véleményeket adjuk közre. Ennek bizonyítására, ábrázolására is írta meg több mint háromszázötven oldalas, képekkel és névmutatóval illusztrált kötetét Sebők János. A cím klasszikusan nem sokat mond, alcíme annál többet: A rock a hetvenes években. „A mai zene javarészt már abszolút profi módon készül. Hiányzik belőle a hamvasság, az üdeség, a frisseség, a meglepetés, a szenzáció. Nincsenek tündérmesék, karriertörténetek, egyre kevesebb a mítosz, a titokzatosság. A rock egykor bőven buzgó forrásai elapadtak. Alulról már alig indul kezdeményezés. (...) A rock mint „mozgalom”, vallás, vagy társadalmi jelenség pedig mégszűnt létezni, tobor- zóerővé válni.” A könyv legnagyobb erénye az, hogy olvasmányos, könnyen emészthető stílusban íródott. Egyaránt temérdek információt ad annak a nemzedéknek is, akik éppen ebben a korszakban születtek; a tíz év történetét taglaló fejezetekből végeredményben apáik és anyáik érdekes kultúráját, a mai zene keletkezéstörténetét tudhatják, ismerhetik meg. Nem rekviem ez a kötet! Több, színesebb, objektívebb annál. Egy jól megszerkesztett kritikus hangvételű tanulmány. (Zeneműkiadó, Budapest, 1981.) (N. L.) Vasasok a műhelyben
