Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

1981. november 1., vasárnap SPORT SPORT SPORT SPORT lobb második félidő után... Magyarország—Norvégia 4—1 (1—1) Népstadion, 70 000 néző. V: Sostarics (jugoszláv). Magyarország: Mészáros — Martos,• Bálint, Garaba, Tóth — Müller, Nyilasi, Sallai — Fazekas, Törőcsik, Kiss. Norvégia: Antonsen — Pedersen, Bernsten, Grönlund, Gröndaien — Davidsen, Tom Jacobsen, Giske — Lund, P. Ja­cobsen, Refvik. Góllövők: Kiss (2), Fazekas, Bálint, illetve Lund. A jugoszláv Sostarics já­tékvezető sípjelére a norvé­gok kezdték a találkozót. Rögtön kitűnt, hogy erősen védekezésre rendezkedtek be, elöl csak két csatárt hagytak, rendkívüli módon őrizték kapujuk előterét. A 8. percben a norvég térfél közepén Nyilasit leterítették, a csapatkapitány a földön maradt, majd kitámogatták a partvonalon túlra, ápolták. A keménységről rögtön tanú- bizonyságot tevő norvégok a 9. percben Kisst lökték fel a 16-oson belül, a bíró to- vábbot intett. Kiss is sánti- kált, lényegében kilenc em­berrel volt a pályán a ma­gyar válogatott, amikor megszerezte a vezetést. A 11. percben Kiss bicegett a nor­vég kapu felé, felvágták a 16-os előtt. Fazekas legurí­totta a. labdát Bálint elé, aki óriási bombát küldött a jobb felső sarokba (1—0). Egyre inkább feltűnt, hogy a nor­végok' sokkal jobban, a ma­gyarok pedig mérsékeltebben játszanak a vártnál. A 35. percben Lund megindult a félvonaltól, csak szabályta­lanság árán tudták feltarta­ni, 20 méterre a kaputól. A szabadrúgáshoz ugyanő hosz- szasan készülődött, azután ritkán látható, védhetetlen bombát küldött a bal felső sarokba. (1—1). A 45. perc­ben Bálint ívelt szabadrúgá­sa kipattant, Müller kapás­ból, 20 méterről fölé bombá-. zott. Szünet után A 47. percben a kitörő Fa­zekast Grönlund az ötös sar­kán felvágta — a bíró azon­ban továbbot intett. Rendkí­vül sok adogatással, szinte araszolva igyekezett megkö­zelíteni a magyar válogatott ellenfele kapuját, és így min­dig mód nyílt a vendégeknek a közbeavatkozásra. A 60. percben végre megtört a jég. Tóth az alapvonaltól 30 mé­terre bal oldalról végzett el egy szabadrúgást. A magasan középre ívelt labdára Kiss mozdult a legjobb ütemben, és nyolc méterről fejjel a bal alsó sarokba csúsztatta (2—1). Ezután néhány durva bele- menés, kakaskodás borzolta a kedélyeket. A 65. percben Garaba kézzel húzott le égy átadást, ezért a jugoszláv já­tékvezető felmutatta a sárga lapot. Egy perccel később a magyarok legjobbját, Müllert Csapó váltotta fel. A 70. perc­ben Giske hélyett Mathisen lépett pályára. A 80. percben Fazekas remek csatárteljesít­ménnyel, ugyanarról a hely­ről, ahonnan Románia és Svájc ellen, a Norvégoknak is gólt lőtt! Törőcsiktől ka­pott parádés átadást a jobb­összekötő helyén, átjátszotta a rátámadó Bernstent, majd 12 méterről élesen a bal al­só sarokba lőtt (3—1). A 86. percben végleges lett a ma­gyar csapat VB-döntőbe ju­tása. Kiss, Törőcsik labdájá­val elhúzott a bal oldalon, átjátszotta a kivetődő ka­pust, majd a bal sarokba lőtt (4-1). Az esetnél a válogatott bal­szélsője rúgást kapott. A be­fejezés előtt 2 perccel még Mészárosnak kellett bravúr­ral védenie Revfik közeli lö­vését. A 4. csoport állása: 1. Magyarország 2. Anglia 3. Románia 4. Svájc 5. Norvégia 7 4 2 1 13- 7 10 7 3 1 3 12- 8 7 7 2 3 2 5- 5 7 7223 9-12 6 8224 8-15 6 Harminc esztendő a kispadon Ott állt a játékosok gyű­rűjében, a kezdőkörben. Éle­tében alighanem először. Át­vette az ajándékot, aztán lassan indult vissza. Vastaps köszöntötte. Ahogy jellegzetes járásá­val közeledett a kijárathoz, egyre csak le-iehajtotta fe­jét. Krasznai Lajos bácsi a könnyeivel küszködött. Az­tán bizonytalan mozdulattal felemelte a jobb kezét, mint­egy hangtalart „Köszönöm”- re. Marasztalták, hogy üljön csak le a kispadra, most is. De ez egyszer szelíd erőszák­kal, a flancos kék melegítő zippzárját babrálva, tovább­ment, be az öltözőbe. Valahogy nem állt rajta igazán jól az öltöny ott a salakpálya mentén. Inkább fehér neccmezéhez szoktak a játékosok, szurkolók. No és kissé mindig gyöngyöző homlokához. * * * — Tudtam, hogy eljárt fe­lettem az idő, de a munkát mindig elvégeztem, ahogy előírták. A tavasz vége fe­lé hallottam először a srá­coktól, csak úgy félfüllel, hogy majd visszajön Oláh Laci. Kérdeztem, mi a hely­zet, de nem mondtak sem­mit. Egy picit furán jött ki a búcsú, de már megbarát­koztam vele. Felemeli a mutatóujját: — De nem küldtek el, mint sokan tudják. Az úszók­nál ‘vagyok, hét lány, rfleg tíz fiú tartozik hozzám. Nem követelődzősek. Harmincnégyben kezdte a masszírozást. A GYTE-ben játszott előtte, centerhalfot, balbekket, akkor csak így nevezték. — Egy török csapat járt itt, sose felejtem, sárga mez­ben voltak, őket gyúrtam először, amúgy baráti ala­pon. Aztán később zavaros idők jöttek. Csíkszereda, fog­ság, betegség, Pest. Tanfo­lyamot is végeztem, papírt is kaptam róla, de nehogy kér­je tőlem. Tulajdonképpen ’48-tól folytattam, és 1950 „Szerettem minden játékost” Fotó: Béla Ottó óta járok a gyulai pályára. Megszakítás nélkül. Illetve, szavamat ne bántsam, tíz, vagy tizenkét éve egyszer le­bénultam, nyolc hónapig nem dolgoztam. Edzők, játékosok kerülnek szóba:* — Gallovich Tibor, Bodo' la Gyula, a maiak talán nem tudják, micsoda óriási tudá­sú szakemberek voltak ezek. De nem volt nekem bajom Szűcs Miskával sem. Ha lehet, a futballistákra még szívesebben emlékezik: — Kovács Pista, Hack Pista, a nagy mókamester. Hát, őt nem lehet elintézni egy mondattal. Rengeteget nevettünk neki. Egyszer, ha jól emlékszem a Vasas Izzó­nál játszottunk, a kezdés előtt odatette a falhoz a meccslabdát és belespiccelt. Negyvenötös, keresztpántos csukával. Szegény labda, amikor a bíró mit sem sejt­ve, a kifutáskor középre rúg­ta, úgy gurult, mint a tojás. Hahotázott az egész nézőtér. Ma valahogy kiveszett a já­ték a fociból is. Vagy Fodor Matyi. Öt intelligenciájáért szerettem. No és Gazsó, meg a válogatott szintű kapus, Horváth Laci. Vele öt éve találkoztam Pesten, azt mondta, szeretne visszajönni Gyulára, intézőnek. Szeret­tem én minden játékost. Senkire sem haragszom ma sem. — És a vesztes meccsek után? — Mérgelődtem, persze hogy mérgelődtem. Hazafelé egy szót se szóltam egész úton. Volt, hogy biztattak mégis, „danolj egy kicsit, Lajos bácsi!” Lehet, hogy a válaszért mondták csak, mert ilyenkor mindig azt válaszol­tam: „eldanoltátok ti a meccset rendesen...” Ha győztünk, persze azért én sem sajnáltam a hangomat. * * * Most csendesebbek lettek a napjai, az úszókhoz csak hetente kétszer jár. Máskor segít otthon, elmegy bevá­sárolni, néha olvas, rádió­zik. — Hetvenhárom vagyok, de hál’ istennek elég jól bí­rom magam. Búcsúzás előtt még elme­séli legérdekesebb esetét. „Egerben játszottunk. Stefa- nik és az egri Révász ősz- szecsapott. Rohantam be, láttam mindjárt, hogy nagy baj van. Előbb értem oda, mint az egriek. Révász sú­lyosan megsérült. Amit tud­tam, segítettem. Már újra a kispadon ültem, amikor át­szólt az egri csapat orvosa: kolléga úr, maga melyik osz­tályon praktizál? A raktár­ban, mondom. Lehet, hogy máig azt hiszi, ugrattam, pedig így volt, majd negy­ven évet húztam le a megyei kórház raktárában.” Fábián István Kezdőrűgás előtt A labdarúgó NB II XII. for­dulójában a szarvasi csapat ide­genben lép pályára — ellenfele ezúttal a jó erőt képviselő Sal­gótarján együttese lesz. Egy kü­lön érdekesség: a Szarvasi FSSC nyár óta vezető edzője nemrég még az STC-ben kergette a lab­dát. A gyulaiak hazai pályán fo­gadnak egy újabb „katonacsa- patot” — a Honvéd Szabó L. SE gárdáját. Szálai Miklós, Szarvasi FSSC: — Nagyon tartottunk a Kazinc­barcika elleni mérkőzéstől, en­nek tudható be az, hogy néha akadozott a gépezet. Szerencsére a vártnál könnyebben vettük ezt a hazai erőpróbát. A salgótarjá­niak eddigi eredményei nem az igazi tudásukat tükrözik, de bí­zunk benne, hogy nem ellenünk támadnak fel. Tarjánban egy pont begyűjtése szerepel ter­vünkben. összeállításunk: Po­csai — Paulik, Szilágyi, Petne- házi, Bánáti — Sándor, Kupecz- ki, Filyó — Tabár, Magyar, Du- rucskó. Csere: Széplaki, Kajtár, Fedorják, Lónál. Szűcs Mihály, Gyulai SE: — A Debreceni Kinizsi nagyon fegyel­mezetten, a taktikai utasításokat betartva, a biztonságos védeke­zés mellett — ami hazai környe­zetünkben meglepett minket — sikeres kontratámadásokat ve­zetve nyert ellenünk. Fejjáték­ban is jobbak voltak nálunk, ezt bizonyítja két fejes góljuk. Nagy sorozat, nehéz mérkőzések előtt állunk. A hátralevő mérkőzése­ken minimum öt- pontot kell sze­reznünk ahhoz, hogy ne marad­junk le az élbolytól. Hétközi ed­zőmérkőzésen, amelyet a terüle­ti bajnokságban szereplő Lajos- mizse ellen játszottunk, köny- nyed, helyenként jó játékkal 3— 0-ra nyertünk. Az is igaz, hogy sok gólhelyzetet elügyetlenked­tünk. Néhány változtatáson gondol­kozom az összeállítást illetően, fiatal labdarúgók beállítását ter­vezem. Eeredményes szereplést és jó játékot várok a mai dél­után a következő csapattól: Szi­lágyi — Novák, Ottlakán, Plás- tyik, Lukoviczki — Cseh (Zám- bori), Cserháti, Csathó (Szakái) — Tóth, Molnár, Ravasz. Készen­létben : Szabó, Lipták. A Békéscsabai Előre Spar­tacus NB Il-es női röplabda­csapata nem kis meglepetés­re, ragyogóan rajtolt az 1981 82-es bajnokságban: az eddig lejátszott hét mérkő­zés mindegyikét megnyerték. Győzelmeik sorrendben: FERROGLÖBUS ellen 3:2, Gyoma—Endrőd STK 3:2, Mohács-Véménd 3:0, Sze­gedi Építők 3:0, PEAC 3:2, Pécsi VM 3:0, BHG SE 3:0. A ma délelőtt 10 órakor kezdődő, Szolnoki Vegyimű­vek elleni összecsapás igen­csak rangadónak számít, hi­szen jelenleg ez a két csa­pat áll az élen — veretle­nül —, mi több, a szolnoki gárda az eddigi találkozók során mindössze egy szettet vesztett. A csabai csapat ed­zője, Buzássy Béla szerint a mérkőzés kétesélyes, bárme­lyik csapat győzhet, noha a papírforma inkább a szolno­kiak mellett szól, hiszen igencsak megerősödtek az átigazolások során. Több NB I-es játékos, s válogatott szintű is szerepel az ellenfél csapatában. Mindenesetre jó mérkőzésre számíthat, aki kilátogat ma a Lencsési úti iskolába a délelőtt folyamán. Békés megye vasárnapi ki­emelkedő sporteseményei: LABDARÚGÁS. NB II. Gyulai SE—Honvéd Szabó L. SE, Gyula, 13.00. NB I. Ifjúsági bajnokság. Békés­csabai Előre Spartacus— Csepel, Békéscsaba. Kórház u., 11.30. Területi bajnokság. Nagyszénás—DÉLÉP SC, Nagyszénás. 13.00. Füzes­gyarmat—Orosházi MTK, Füzesgyarmat, 13.00. RÖP­LABDA. NB II. Békéscsabai Előre Spartacus—Szolnoki Vegyiművek, női, Békéscsa­ba, Lencsési út, 10.00. Bé­késcsabai Volán—DÉLÉP SC, férfi, Békéscsaba, Len­csési út, 12.00. TEKE. NB II. Békéscsabai MÁV—Szentesi VSC, Békéscsaba, Bartók Bé­la út, 8.00. ATLÉTIKA. Idényzáró mezei verseny, Békéscsaba, repülőtér, 10.00. PÓLYDSZÉLIEGYZET Önök már tudják... Nem éppen szívderítő dolog úgy írni a magyar—nor­vég mérkőzésről, hogy én még csak találgathatnám az eredményét, önök viszont, mikor kézhez kapják a lapot, már csak visszaemlékeznek a szombat este történtekre. De mégis erről kell írni, elvégre nem túlzás állítani, hogy az ősz legjelentősebb sportteljesítményeinek egyike lenne a továbbjutás kivívása. (De jó lenne, ha önök már csak mosolyognának a feltételes módon.) Aki kétségbe vonná a dolog jelentőségét, annak csak annyit: a leg­népszerűbb sportág legrangosabb versenyéről van szó. Most tértem vissza Tatáról, ahol a kialakult szokások­nak megfelelően sajtótájékoztatót tartott a válogatott szakvezetése. Ott volt Szepesi, Mészöly, s a két orvos. A játékosok ugyan nem vettek részt a beszélgetésen, de bárki szót válthatott bármelyikükkel, már csak azért is, mert együtt ebédeltünk. De csak afféle csipkelődés, né­hány rövid kérdés erejéig állt le beszélgetni a „két tá­bor", fölöttébb békés és derűs hangulatban. A selejtező mérkőzések megkezdése előtt ugyanígy Tatán találkoztunk, és akkor (tán írtam is róla), bizony puskaporos volt a hangulat. De az eredmények, s külö­nösen a svájciak elleni teljesítmény, lefegyverezte az újságírókat és riportereket, akik különben is — higyjék el — inkább dicsérni szeretnek, semmint bírálni. És most volt módjuk dicsérni! Most nem fogadta kétkedés Mészöly szavait a csapaton belül kialakult kedvező lég­körről. Hogy például Nyilasi inkább maradt volna a társaival, mint Párizsba utazott volna az ezüstcipőért. Hogy Mészáros átengedett a mérkőzés utáni prémiumá­ból Katzirznak, aki kispados volt. Hogy az idegenlégió- sok felfogása, edzéseken tanúsított magatartása jó pél­da a többiek számára. Hogy nem lett volna kötelező Ta­tára menniük, Pesten is edzőtáborozhattak volna, de a játékosok Tatára szavaztak, mondván, ott nyugodtabb a munka, s feltehetően, mert maguk is érezték, ha Pesten maradnak, több a csábítás. Hogy mindez meghozza-e a gyümölcsét, azt mindany- nyian tudni fogjuk majd mire ezek a sorok megjelennek. De hogy emelt fővel nézhetnek bárki szemébe a keret tagjai, az bizonyos. Mindent megtettek, és nyoma sincs bennük az elbizakodottságnak. Igazán megérdemlik a továbbjutást. S hogy aztán mi lesz? Abban bízhatunk, ami nekünk sem erényünk. A kiegyensúlyozottság hiányában. Azt nyilatkozta nemrégen ugyanis az egyik európai szakte­kintély: a világon talán két-három olyan válogatott van, amelyik nagyjából egyenletes teljesítményre képes. A többi kiugró sikert és csúfos kudarcot egyaránt el­könyvelhet. Ebben bizony óriási igazság van. Gondol­junk csak vissza: a spanyolok legyőzik Londonban az angolokat. Erre mi legyőzzük, sőt lelépjük a spanyolokat Spanyolországban. Svájc otthon kikap az addig isme­retlen norvégoktól. Mi viszont jó adag szerencsével ússzuk meg döntetlennel a svájci mérkőzést. Utána jön a fordulat. Nyerni tud a magyar válogatott Norvégiában. Kialakulóban az új magyar csodacsapat? — kérdezik külföldön. Az angoloktól elszenvedett budapesti 3—1-es vereség a csattanós válasz. Az angolok magukra találtak — írja a szaksajtó, ők a favoritok. S erre kikapnak Nor­végiában. Mindez igaz tehát, s mindennek az ellenke­zője is — mondhatnánk, legalábbis a selejtezőcsopor­tunkra. De nézzünk távolabbra, mert amikor ezeket a sorokat papírra vetem, már tudjuk a meglepő hírt. Argentína, a világbajnoki cím védője, Buenos Airesben 2—1-re kikapott Lengyelországtól. Aligha taktikai meg­fontolásból. Az általam említett labdarúgó-tekintély Argentínát az egyenletes teljesítményre képes 2-3 csapat közé sorolta. Ezek szerint annyi sincs? S ha nincs, akkor nekünk is^van keresnivalónk ebben a kiegyensúlyozatlan mezőnyben. Egységes sportegyesület Mezöberényben (Tudósítónktól) A Mezőberény nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bi­zottsága október 28-i ülésén egyebek közt megvitatták az egységes községi sportegye­sület megszervezéséről, va­lamint a tanácsi sportfelada­tok végrehajtásáról szóló beszámolót. Megállapítot­ták, hogy szükséges a köz­ségi tömeg- és minőségi sport fejlesztése, koordiná­lása. A személyi, anyagi és technikai feltételek koncent­rálása érdekében, a szerve­zettség javítására létre kell hozni az egységes sport­egyesületet. A bázist a meg­levő szakosztályok adnák, amelyekre építve bővíteni lehet számukat. A vb a sportegyesület működéséhez szükséges anyagi eszközök biztosítására, valamint a szervezeti kérdések tisztá­zására héttagú szervező bi­zottságot hozott létre. Barna Mihály Idényzáró mezei verseny Ezer és 10 000 méter kö­zötti távú versenyszámok szerepelnek ma a megyei at­létikai szövetség idényzáró eseményén. Marik Lászlóné, a versenybíróság elnöke sze­rint érdemes kihasználni a viszonylag kedvező őszi időt. A békéscsabai repülőtéren 10 órakor kezdődő verseny jól szolgálhatja a sportág népszerűsítését, a középtáv- futó-tehetségek kiválasztá­sát. Beckenbauer: — Hamburgban és a nemzeti vá­logatott ellen szeretnék búcsúz­ni a labdarúgástól, mégpedig a jövő év folyamán, bár München­ben is tervezik búcsúztatásomat, én elsősorban Hamburgban sze­retnék elköszönni. Amennyiben létrejön a Hamburger SV és a válogatott összecsapása, úgy én semmiképpen sem valamiféle nosztalgiamérkőzésre gondolok. Ezt az alkalmat sokkal inkább úgy tekinteném, mint a spanyol- országi világbajnokságra készülő NSZK-tizenegy számára egy jó erőfelmérési lehetőséget — jelen­tette ki az NSZK 36 éves, 103- szoros válogatott labdarúgója. BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Séleszt Ferenc. Szerkesztőség: Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Ki­adja a Békés megyei Lapkiadó vállalat, Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Árpás! Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hlrlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2 A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom