Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-15 / 268. szám

„Más lett itt az élet”

Békéscsabán a II. kerületi pártszervezetben már múltja van a jó ifjúsági munkának. A vezetőség az évek folyamán a területhez-tartozó több kis vállalatnál segítette az ifjúsági szervezet létrehozását. S ma már a kerületi KISZ-bizottság fogja össze ezeket. Közülük az egyik az Információtechnikai Vállalat 6. számú üzeme 57 fős békéscsabai szervizének KISZ-alapszervezete. Az írodagépesek — így ismeri őket mindenki — nemrég vették föl a jövőre utaló új nevet.

— Taggyűlés kedden háromkor — feleli a telefonba Farkas László KISZ-tit- kár, s azt is elmondja, hogy alig több mint két éve alakultak 12 taggal, most 24- en vannak.

Aztán a helyszínen sok minden mást is megtudok. Először Téglási Károly üzem. vezetőtől, «ki úgy sorolja, mi történt az aránylag rövid idő alatt, mintha maga is KISZ-tag lenne, majd így összegez.

— Szemléleti változást hoztak. Ez már a szervezéssel kezdődött, ami nem kis politikai munka volt ebben az évtizedek óta szinte manufakturális jellegű üzemben, s megindította a vállalattá válást. A kisebb kollektívák, csoportok egy nagyobb, az egészet átfogó közösséggé lettek, s szava van a szervezetnek.

— Érezni a KISZ hatását — folytatja Gulyás Kis Péter pártbizalmi —, vonzását az egész környezeten. Több olyan jól sikerült társadalmi munka van mögöttünk, amiben nemcsak a tagok vettek részt. S azok is olyan eredménnyel, hogy volt aki a KISZ-jutalmat is kiérdemelte. Aztán. A rokkantak

Meg még sok minden más régen Gádoroson, az öregfaluban, amihez, ha jól számolom, a Nagy utca alsó vége, a Szőlősor, a 'Középső és Szélső utca, s persze a Kutyaszorító tartozott. Mondani sem kell, hogy mindnek megvolt már akkor régen is a becsületes neve, de azt főleg a postások használták, meg hivatalosan azok, akik benne laktak. Egyébként csak tévedésből.

Sok gyerek — mert az volt bőven minden házban — játszott szanaszét, ahol tudott, vagyis mindenütt. Udvaron, kertben, a ház előtt, az egész utcán. Játék volt az is, amikor nagy eső után az árkokat jártuk csapatosan, mezítláb, egyik vízből ki, a másikba be. S ha már csak a puha sár maradt meg, akkor kezdődött a pukkantyúzás. Mindenki fölvitt a járdára egy jó darab — formálható — sarat, leült a ház tövébe, s olyan lapos harangfélét készített belőle. Majd a tetejét tenyérbe fogva nagy lendülettel a földhöz vágta, hogy

évével kapcsolatos kezdeményezések. Az azonnali vagy nagyon gyors javítás ingyen, mert csak így igazi a segítség.

És a többi. A sportélet megindítása, a meccsek, túrák, sakkozás stb., amikben mind ott találni az idősebbeket is. Az emlékezetes szalonnasütések az udvaron, a pécsi kirándulás, meg a vacsora a hozzátartozókkal együtt. Mind, mind az ösz- szetartozást erősítette.

S hogy a közös szórakozás nem ellentétes a komoly politikai érdeklődéssel, az gyorsan kiderül a taggyűlésen, ahol az egyik napirendi pont a vitakörök rendezése, de mielőtt rákerül a sor, már Szilágyi Lajos szóba hozza:

— Mikor kezdjük az idén, és mivel? Tavaly minden egyes alkalommal nagy volt az érdeklődés, nemcsak a lengyel kérdésben. Izgalmas volt a bérezés, a munkafegyelem, és sorolhatnám. Most mi lesz?

Jó programok ígérkeznek, ismerteti is Farkas Laci az öt kötelezőt, és a 17 választhatót. Dönteni viszont később fognak, ha mindenki áttanulmányozta a listát^ és kialakul a többségi álláspont. Meg az is, melyik témára kérjenek föl külső előadót, s melyiket tartja meg egy- egy KISZ-tag, alapos, vitaképes felkészülés után.

Aztán az ifjúsági parlament értékelése következik. A hónap elején tartották Szolnokon, üzemi szinten. Innen 38-an mentek, de mivel bérelt teremben rendezték az ottaniak, akkor kellett abbahagyni, amikor legjobban belejöttek a vitába. S többen nem jutottak szóhoz. írásban adják majd be, de a legfontosabbat itt most fölvethetik, az üzemvezető válaszol. Reagál is mindjárt a szakmunkásképzés probléfölül kilyukadva minél nagyobbat durranjon. Előtte azonban — míg a föltartott kéz hatásosan a levegőben állt — rigmust kellett mondani.

Minden évszaknak megvolt a maga játéka szinte hagyományosan, melyeket a gyermeki fantázia formált tovább, meg talált ki újabbakat, s azokat a kisebbek örökítették tovább. Csak egy volt, ami egyetlen is maradt: a gyereklakodalom. Csakhogy ezt nem mi találtuk ki, hanem a felnőttek. A jókedvű, mindig mulatságra kész szomszédasszonyok. Kocsmá- ros néni, Szabó néni, Barna Margit néni, s talán még mások is. Ki tud erre már több mint ötven év távolságból pontosan emlékezni — még maga a menyasszony sem. Visszatekintve, olyan is az

egész, mint egy mese.

Ahogy az asszonyok anyámmal együtt kifundálták, mint futótűz terjedt el a hír az öregfaluban, s verődött ösz- sze a násznép, hogy szombat délutánra minden rendben léniájára: a szakközépiskolai oktatás felé orientál a vállalat és a belső továbbképzésre.

Bartolák László a munkaruhakérdést említi, s a gyorsan kialakult vita azt jelzi, fájó pontot érint. A juttatás és az összeg ugyan megfelelő, csak az uttalvány- rendszerrel van baj. A kötött formával: 1300 forint ballonkabátra, 400 köpenyre és 350 cipőre. Valamirevaló cipőt ezért már nem kapni, ballont viszont olcsóbban is lehet. S a békéscsabai Centrum Áruház merevsége miatt egyikből a másikat nem pótolhatják. Egyikük 800 forintért vett ballont nemrég, s nem vásárolhatta le semmire a fennmaradt összeget. Hát nem furcsa?

— Még ráfizetni sem enged az utalványra a Centrum — mondja Szlancsik Jánosné —, s ez már szinte képtelenség. Én jártam így 40 forint többlet miatt.

— Csak egyedül Békéscsabán ez a helyzet — felel az üzemvezető —, sehol másutt az országban. — S megígéri, hogy hamarosan tárgyalni fog az áruház vezetőjével.

Halad az idő, s még hátra van a Télapó-ünnepség és az évadzáró vacsora témája. Mindkettőhöz röpködnek az észrevételek, javaslatok. Senki sem feszeng, hogy sietne haza, pedig már öt őrá felé jár az idő. Alaposan megtárgyalnak mindent, s döntenek.

— Milyen más lett itt az élet — jegyzi meg, már indulófélben, Gellai László, aki augusztusban jött vissza a katonaságtól.

— Pedig nehéz volt az indulás — fűzi hozzá a titkár —, sok ellenállásba is ütköztünk.. Azért jó, hogy most már érezzük a bizalmat. A KISZ-en kívüliekét is.

Vass Márta

gyen. Előtte, ahogy az igazában is lenni szokott, kisült az aprósütemény és a kulcsos kalács, ami nélkül — mióta világ a világ — lakodalmas menet el nem indul. S lázban égett a gyereksereg, amint a kislányok megkapták a kalácsot, a fiúk meg málnaszörppel töltve a „boros” üveget, hogy a szokásnak megfelelően dobálhassák, kínálhassák az utcán mentükben. S készen állt a menyasszony — függönyből a fátyol —, vőlegény, az első és második koszorúslány és -legény, sorban utána a többi, hogy a kikérő búcsúztatást meghallgassa.

Mert vőfély is volt — Barna Margit néni, beöltözve nadrágba, kulaccsal, bottal, fölszalagozva, ahogy illik, s olyan szépen verselt, mint a valódiak, a leghíresebbek a faluban. S aztán indult a menet, föl-le, végigjárva az öregfalu utcáit, dalolva. A kiskapukban, utcasarkon a népek álltak, mint mindig, ha elvonulnak valahol a lakodalmasok. A lányok dobálták a kalácsot, a fiúk meg-megálltak kínálni az üvegből. Aztán bevonultunk hozzánk az udvarra, hogy el- foevasszuk a tésztákat, és az öreg tölcséres gramofon hangjaira megkezdődjön a tánc. Rengetegen voltunk, teli a kisudvar, nagyudvar szülőkkel, gyerekekkel.

Egyszercsak valakinek eszébe jutott, nem is igazi a lakodalom fényképezés nélkül. S megint valaki felugrott egy biciklire és elszaladt a falu másik végébe Kucsa úrért, aki jött is gyorsan, és a szép ősz elejei, verőfényes délutánon megörökített bennünket. Szerencsére. Mert magunk * sem hinnénk el, hogy egyszer volt — tényleg volt —, ez a na,gy játék, ez a gyereklakodalom, s mi vagyunk azok, akik a képen láthatók.' Bármerre, bárhová sodort is bennünket az élet.

V. M.

A kérdés, hogy milyen anyagokat lehet esztergálni, s hogy mire szolgál a kúpoló- kemence, szinte nevetségesen könnyű a szakmunkások számára. Nem így egy nyolcadikos úttörőnek — kivéve, ha járt már vasipari üzemben, látott-hallott néhány alapvető dolgot a vasas szakmákról. Mint például az orosházi Radnóti Miklós úttörőcsapat két nyolcadikos raját képviselő csapatok tagjai, akikitt, az orosházi Alföldi Kőolajipari Gépgyár ifjúsági klubjában most izgatottan vála- szolgatnak szakmai kérdésekre.

De miféle vetélkedő is ez, s mi közük az úttörőknek az esztergályos, lakatos, öntő szakmához, a kőolajipari gépgyárhoz? Az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom és a KISZ—úttörő testvérkapcsolat a hivatalos kerete ennek az együttműködésnek. De sokkal többet árul el ezeknél az olykor csak formai együttműködést takaró elnevezéseknél az, hogy a városban ma már a gépgyárhoz tartozónak tekintik, eképpen emlegetik a 3-as számú iskolát, és az ott működő úttörő- csapatot.

— Régi keletű, van már 10 éves is ez a kapcsolat — kezdi az elején a sort Németh Ferenc, a gépgyár KISZ-bizottságának titkára, akinek szívügye ez a téma. — Az első idők formai, egy-két rendezvénye, esetleg társadalmi munkára korlátozódó kapcsolata után kezdett elmélyülni, emberszabásúvá lenni, egyszóval a testvér- kapcsolat névre tartalmában is méltóvá válni az együttműködés. Most ott tartunk, hogy a nálunk dolgozó fiatal szülők beiratáskor már kérik: a gyereküket ebbe az isEgyütt

kólába vegyék fel. Más példa: az utcán sok srác ránkköszön: séia!

Eljött erre a vetélkedőre, több pedagógussal együtt Dancz Gyula, a 3-as iskola igazgatója is. Készséggel sorolja a sokféle segítséget, amit a gyártól, annak KISZ- eseitől kaptak és kapnak: a hét éve épült sportudvart, amit most felújítanak a fiatalok, a téli tüzelő behordá- sát, az olajkályhákat, a készülő ablakvédőrácsokat, s egyáltalán, a mindenkori segítőkészséget. Természetesen a viszonzás sem marad el.

De a kapcsolat lényege mégsem ez, hanem a fiatalok nevelésében kamatozó haszon. S ez az úttörőkre és a KISZ-esekre egyaránt vonatkozik.

Figyelj!

Fotó: Veress Erzsi

— Ki vezeti most ezt a vetélkedőt? — faggatom két kérdés között az 1-es csapat tagjait.

A fiúk meglepődve összenéznek, hiszen egészen- másra koncentrálnak most, de azért válaszol Boa Zsolt: — Tóth Györgynek hívják.

— Honnan ismeritek?

— Hát, volt már nálunk a suliban, mesélt a szakmájáról. Egyébként is, KISZ-es.

Ebből aztán megérthetem, hogy régi ismerős. Az úttörők ugyanis eljárnak a KISZ- taggyűlésekre, és fordítva, ígv a hetedikes, nyolcadikos lányoknak, fiúknak már van fogalmuk a KISZ-ről, ráadásul nemcsak alapszervezetek és úttörőrajok,, hanem ezen- belül az ifjúsági brigádok és az őrsök is összejárnak.

— Ez plusz haszon — nevet a KISZ-titkár — a brigádokba ugyanis tartoznak KISZ-en kívüliek, s akad közöttük, aki egyébként az életben el nem menne az iskolába, egy úttörőrendezvényre, ahol sokszor együtt fociznak, számháborúznak, játszanak.

Ami pedig ezt, a mai vetélkedőt illeti, ez is része ennek a sokoldalú kapcsolatnak, mégpedig a pályaválasztás, szakmunkás-utánpótlás jegyében. Már negyedik éve, hogy ősszel néhány fiatal szakmunkás megjelenik az iskolában, mesél a nyolcadikosoknak a szakmájáról. Aztán az úttörők kerekednek fel, szétnéznek a gyár üzemeiben. odaállnak az esztergapadhoz, kezükbe veszik a szerszámokat. S végül következik ez a vetélkedő, ahol kiderül, mennyit sikerült megtudniuk az esztergályos, az öntő, a lakatos mesterségről. S hogy mindennek mi a haszna? Akár kedvet kapnak a fiatalok e szakmákhoz, akár sem, egy mindenképpen: munka és munkás közelebb kerül hozzájuk.

T. I.

Mii melletted i...

A koncertet nem hirdették nagy transzparensek — egyszerű falragaszokról értesülhetett a közönség, hogy Korda György

— az Expressz együttes kíséretével — két előadást tart Gyulán, Aki melletted él... címmel.

— Ez a turném — mondta a népszerű énekes — a Szeptember volt... című nagylemezem koncertanyaga. Nagy örömmel mondhatom el, hogy néhány dal — bár a lemez csak két hónapja jelent meg

— máris „lekerült” róla. Ami a közönség nyelvén annyit jelent, hogy ezeket a számokat a koncertek során már kéri a néző. A ma esti gyulai fellépésem a turné utolsó állomása: november elején Kanadába utazom fél évre. Ott három hónapig Torontóban, majd az ország, nagyvárosaiban énekelek. Reménykedem, hogy közben egyre ismertebbek lesznek az említett nagylemezem dalai, és készülök a következő nyári turnéra, melynek állomásai között a gyulai szabadtéri színpad is szerepel.

— Kikkel dolgozik legszívesebben?

— Ez a mostani, és majd a nyári műsorom is az Expressz együttessel zajlik, és állandó partnerem — legutóbbi lemezem megjelenése óta — Balázs Klári. Valószínű, hogy mire Amerikából visszajövök, addigra partnerem mint szólista is ismert énekesnő lesz, mivel új dalai készülnek.

— Van-e valami, vagy valaki új a tarsolyában?

— A jövő nyári programomban Latabár Kálmánnal dolgozom még együtt. Egy meglepetést is szeretnék nyújtani a közönségnek: Alfonzó. E két művész jelenléte is, gondolom, érzékelteti azt, hogy műsorom összeállításánál nem hagyom figyelmen kívül: nyáron a szép dalok mellett a nevetőizmoknak is mozdulniuk kell! Hogy sok partnerrel dolgozom, ez elsősorban azért van, mert tudom, hogy bármilyen népszerű is egy művész, önálló műsor esetén 30—40 perc múltán unalmassá válhat. Ezért is törekszem sokrétűségre, s Kanadából is szeretnék olyan tapasztalatokkal hazatérni, melyeket a színpadon hasznosítani tudok majd.

— Van-e valami, amit szeretne elmondani, de eddigi riportok során sohasem kérdeztek meg öntől?

— Igen. Hogy végül is mi az, amit elértem, és mit szeretnék elérni még? S erre csak azt felelhetem, hogy amire mindenek fölött vágytam: a közönség szere- tete, azt elértem. Amit még nem: hogy teljesen felszabadultan tudjak dolgozni — mert még most is sok á gátlás bennem. És valahogyan csak mostanában ért el egy olyan érzés, hogy külföldön is bizonyítsam az erőmet.

— Békés megye hol foglal helyet az életében?

— Ide érzelmi szálak is fűznek: Békéscsabán voltam katona. Gyakran jártam át Gyulára is — akkor még nem mint énekes, hanem mundéros sorkatona. Azóta sincs egyetlen olyan turném, amelyből Gyulát kihagynám! Hadd búcsúzzam most is csak így: viszontlátásra a nyáron!

Szűcs József

Lakodalom volt

a mi utcánkban