Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
1981. november 1., vasárnap izmiul A törvény és a tettek mínimagazín Éppen egy évtizeddel ezelőtt jelent meg az ifjúságról szóló törvény. A közelmúltban a gyulai Járási-Városi Népi Ellenőrzési Bizottság, közösen a KISZ-szel megvizsgálta, hogyan érvényesül e törvény a munkahelyeken. A tapasztalatok felemások. És hogy az elért eredmények mellett még manapság is akadnak gondok, azt az is jelzi, hogy a vizsgálatról szóló összefoglaló je__lentés terjedelmes, több mint 20 oldalt tölt meg. A vizsgálatban részvevők alaposan boncolgatva a törvény cikkelyeit. sok mindenre kíváncsiak voltak: hogyan hajtották végre a törvényt, készültek-e helyi intézkedési tervek, mi módon valósult meg a fiatalok szakmai és politikai képzése? Arra is megpróbáltak választ kapni, hogyan dolgoznak a KISZ-esek és a KISZ-en kívüli fiatalok, elismerik-e munkájukat, részt vesznek-e elég aktívan a közéletben, biztosítják-e számukra a művelődést és szórakozást. Azt is vizsgálták, arra használják-e fel az ifjúságpolitikai célú pénzeszközöket, amire kell. Az ifjúsági törvény helyi megvalósításában jelentős szerep hárulna a középszintű vezető gárdára. De különösen az idősebbeknél nagyfokú tájékozatlanság volt tapasztalható. A törvény megjelenése óta már több esetben kellett intézkedési tervet készíteni a törvény munkahelyi végrehajtására. Több helyen ezek el is készültek, el is érték céljukat, bár néhány egységnél az is tapasztalható, hogy a fiatalokat nem tájékoztatták kellőképpen a tervekről. Néhol az intézkedési tervek egy részét meg sem lehetett találni. Elképzelhető, hogyan történt, illetve nem történt ezeknek a megismertetése. A Vízgépészeti Vállalatnál 1976-ban nem is készült intézkedési terv, és erre magyarázatot sem tudtak adni. Példamutató munka folyik a Sarkadi Cukorgyárban, ahol a párt- és gazdasági vezetők nem feledkeztek meg a törvényről. A pártvezetőség külön beszámolót készített az intézkedési tervek időarányos végrehajtásáról, az ele- ki Lenin Tsz-nél pedig a gazdasági vezetés munkatervében szerepel a tervek figyelése. A gyulai Szabók Ipari Szövetkezetnél az elnök éves beszámolójában összegezte az elért eredményeket, a MEZŐGÉP kétegyházi gyáregysége még ennél is tovább ment, a felsőbb vezető szerveket is tájékoztatta a . végrehajtás mikéntjéről. Valamivel jobbak az ifjúsági parlamentek tapasztalatai. Ezeken a fiatalok 50—70 százaléka vett részt, és az ott elhangzott beszámolókat írásban készítették el, azok többsége még ma is megtalálható. Ami elmondható a megjelenési arányról, azt nem lehet elmondani a parlamenteken megszületett határozatok gyakorlati megvalósításáról. Az itt elhangzott hatá-' rozati javaslatok nem mindenütt tükrözték a helyi sajátosságokat, nagy részük általánosító volt. Mindenütt megfelelő a képzés és továbbképzés? Általában igen. Egy kivétel akadt, a Ganz Relégyár, ahol a szakmunkások aránya 60—75 százalék között van. A segédmunkások aránya mindenütt alacsony, sehol sem éri el a 10 százalékot. Ami örvendetes, sok 30 éven aluli fiatalt találtak, aki két, vagy több szakmával is rendelkezik. Talán mert igen kevés a segédmunkás, több helyen előfordult, hogy a szakmunkás fiatalokkal segédmunkát végeztetnek. Azt csak dicsérni lehet, hogy majdnem valamennyi helyen megkülönböztetett figyelmet fordítanak a fiatalok továbbtanulásának támogatására. Külön tanulmányi alapot hoztak létre a gyulai Szabók Ipari Szövetkezetnél, és mindenütt biztosítják a tanulmányi szabadságot, az oktatásokon és vizsgákon való részvételhez szabad időt, de az üzemek fedezik a szállásdíjat, tandíjat és tanszerek költségeit. A Ganz Relégyárban az utóbbi években két szakmai tan- folyamot is rendeztek, ahol a vizsgákra hat nap szabadságot adtak a fiataloknak. A törvényben előírtaknak megfelelően alakul-e a fiatalok munkába állítása, és elismerik-e a jó munkájukat? Nem minden esetben. A tapasztalat szerint a fiatal dolgozók nem mindig képzettségüknek és végzettségüknek megfelelő munkát, beosztást kapnak, bérük is alacsonyabb a lehetségesnél. Egy üzem kivételével — Szabók Ipari Szövetkezete — általános, hogy a kezdő szakmunkásoknál nem veszik figyelembe az elért tanulmányi eredményt. Kizárólag a képzettséget igazoló okiratra támaszkodva állapítják meg a kezdő béreket. A differenciált bérezést is csak ennél a szövetkezetnél alkalmazzák. A Vízgépészeti Vállalatnál gyakori jelenség, hogy a társadalmilag kevésbé hasznos munkáért aránytalanul magas bért fizetnek ki, és itt 6 —8 év szükséges ahhoz, hogy a kezdő szakmunkások — ugyanazért a munkáért — az idősebb szakmunkásokéhoz hasonló béreket kapjanak. Nem egy helyen előfordul az, hogy a fiatalok bérbesorolásánál a KISZ véleményét nem kérik ki. Érdekes!?), hogy az Állami Ifjúsági Bizottság irányelveit a vállalatok, intézmények nem ismerik, így annak gyakorlati hatása sem mérhető. Nem mindenütt törődnek megfelelően a „Ki minek mestere”, a „Szakma ifjú mestere”, az „Alkotó ifjúság” pályázattal, illetve mozgalommal. Eredményként állapították meg, hogy az esetek túlnyomó részében a vállalati ügyek intézésében a fiatalok, ezen belül is az aktívabb KISZ- tagok — az üzemi demokrácia fórumain keresztül — részt vesznek. Az üzemi vezetők ülésein a KlSZ-titká- rok is ott vannak. A relégyárban, a kertészeti vállalatnál és a csecsemőotthonban nem, a Szabók Ipari Szövetkezeténél, a Vízgépészeti Vállalatnál pedig kevés fiatal vesz részt a közéletben. Jobb a helyzet a Sarkadi Cukorgyárnál, az eleki Lenin Tsz-nél és a MEZŐGÉP gyáregységénél. A vízgépészetnél például arra hivatkoznak a fiatalok, hogy a közéleti tevékenységhez nem kapnak megfelelő támogatást, munkaidő-kedvezményt a gazdasági vezetőktől. Másrészt hiába vesznek részt a fiatalok az üzemi demokrácia különböző fórumain, ha közömbösek, ha nem élnek megfelelően jogaikkal. A NEB vizsgálata jól tükrözi a város és a járás fiataljainak helyzetét. Felszínre hozta azokat a tennivalókat is, amelyeknek megoldása nem csak kötelesség. Arra is jó ez a vizsgálati tapasztalat, hogy a mostani ifjúsági parlamenteket megfelelő módon készítsék elő, és pótolják azokat megfelelő módon, hogy a törvény ne csak írott malaszt legyen. Béla Ottó Komoly zene, komoly pillanatok. Játszik: Chlebik István, Bajusznács Mihály és Török Elek A jelenet címe: Bevonulás előtt. A szereplők: Szatmári Zoltán és Máté Mihály Még ha a végeredmény, a produkció nem is sikerülne valami fényesen, már akkor is megérné évente megrendezni a Ki mit tudót a békéscsabai Lékai János-kollégi- umban. A lázas készülődés, gyakorlás igenis legalább annyira izgalmas, vidám dolog, sokféle tréfával, ugratással, mint maga a nagy nap, amikoron a „nagyérdemű” előtt a vállalkozó kedvű diákok bemutatják, hogy mit tudnak. Az idei házi Ki mit tud? az elmúlt hétvége nagy eseménye volt a kollégiumban. A szerepelni bátor diáktársak produkcióit olykor hangos tetszéssel, viharos tapssal jutalmazta az amúgy szigorú közönség, mellyel — ritka pillanat — egy véleményen volt a tanári kar is. S hogy mivel léptek a szereplők a világot jelentő deszkákra? Volt itt vers, néptánc, jelenet, beat, prózamondás, kinek-kinek tehetsége szerint Mindent egybevetve jól sikerült az egész program. Első lépések Mezőberénybén az idén tavasszal a KISZ-küldöttgyűlés határozatot hozott a KISZ—úttörő kapcsolat kialakítására, fejlesztésére. Az első lépések megtörténtek, a kapcsolatfelvétel és a programok egyeztetése után a közelmúltban lezajlott az első közös rendezvény is. Csárdaszálláson, a Petőfi Tsz KISZ-alapszervezete és a helyi úttörőcsapat közös vetélkedőt tartott. A vidám hangulatú rendezvényen részt' vettek egykori ifjúsági vezetők is, akik hajdani úttörőélményeiket elevenítették fel. A fiatalok maguk készítette ajándékokkal lepték1 meg vendégeiket. Tapasztalatcsere „Az Üttörőszövetség neve- lőmunkáját az iskolával, a családdal, az adott társadalmi környezettel együtt folytatja, és hozzájárul a gyermekek szocialista életmódjának megalapozásához. Ennek érdekében az úttörővezetők VII. országos konferenciája a mozgalmi munkát négy tevékenységcsoportba sorolta: közéleti, politikai gyakorlat; megismerő, tanulást segítő tevékenység, művelődés; rendszeres közhasznú és időszakos termelőmunka ; sport, természet- járás, táborozás, honvédelmi tevékenység és játék ... Ez a kiadvány a gyermekek szakirányú érdeklődésének fejlesztése, az önismeret és öntevékeny művelődés igényének és képességének megalapozása, közösségi hasznosítása terén kíván egyes lehetőségeket bemutatni. Arra törekedtünk, hogy a tevékenységcsoportok közötti egységet is bemutassuk. A szakköri munka nemcsak ismeretszerzést jelent, hanem az alkotóvá válás, a gyakorlati alkalmazás, a közösségformálás, a személyiségfejlesztés lehetőségét is.” — A „Tapasztalatcsere” állandó címet viselő sorozat VII., a közelmúltban megjelent kötetének bevezetőjéből való ez az idézet. A gyakorló úttörővezetőknek készült ez a kiadvány, amely az „Üttörők a szakkörökben. Szakkörök, szakpróbák Békés megyében” címet viseli, s amelyet Varga Sándor megyei úttörőtitkár szerkesztett, bevezetőjét pedig Pataki József, megyei úttörőelnök írta. Áz Ifjúsági Lapkiadó Vállalat kiadásában megjelent kötet írói, ösz- szesen tizenkilencen, a téma megyei szakemberei: ifjúsági vezetők, úttörőház- igazgatók, munkatársak, pedagógus úttörővezetők, köz- művelődési szakemberek, szakkörvezetők. Az ő tapasztalataikat gyűjtötték és rendezték kötetté a szerkesztők. Lapozzunk. „A szakági, szakköri tevékenység helye a nevelő-oktató munka folyamatában.” Közvetlenül a bevezető után ez az elméleti cikk következik, mintegy a téma kalauzául. „A szakkörökben, klubokban speciális tevékenység folyik, amelynek célja a résztvevők valamennyi szakirányú (tudományos, technikai, művészeti, szakmai) vagy egynemű érdeklődésének kielégítése, kollektív önműveléssel. Ebben az élményszerű, kellemes, felüdülést nyújtó foglalkozási formában felerősödnek a gyerekek hajlamai, fejlődnek képességeik, kibontakozik tehetségük” — olvashatjuk. Ezután következik a gyakorlati tapasztalatok közreadása. Itt beszámol szakági tevékenységéről a gyulai Zrínyi Ilona Úttörőcsapat, a szakkörök, klubok szervezéséről a békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház, a szarvasi Krecsmarik Endre Üttörőház. A kötet befejező részében a „Szakági tevékenység a nevelés társadalmasításának tükrében” címmel a közművelődési intézmények úttörőkkel _ kapcsolatos tevékenységéről, a gyermekek művészeti mozgalmáról ad számot, közread egy ötletet a honvédelmi nevelésre, s szó esik a pályaválasztás kapcsán az iskolák, úttörőcsapatok és üzemek együttműködéséről, pályaválasztási játékokról. T. I. Nevettünk és zenét hallgattunk... Az elmúlt héten négy napon át vendégeskedett megyénkben a „Divatfesztivál” című szórakoztató műsor, melynek keretében a közönség elé lépett Fábián Éva, Juszt László, Szegedi Molnár Géza, Kabos László, Kovács Kati és az Uni- verzál együttes. Az őszi «déli divatot is felvonultató előadás műsorvezetője Molnár Margit volt. Az egyik előadás szünetében kerestük fel két különböző műfaj előadóit. „VAZS MEGYEI GYEREK VAGYOK” — KABOS LÁSZLÓ — Miért látjuk mostanában oly ritkán a képernyőn? — Magam sem tudom, valahogy „ismeretlen kezek” eltüntettek, de azt hiszem, szilvesztertől „ismerős kezek” visszahoznak. Bednai Nándor és Kállai István létrehozzák a „Tv-pódium” című műsort, amely a következő évtől minden hónapban jelentkezni fog. Erre már szerződtették a szórakoztató műfaj legjobbjait. Nem is tudom, hogy kerültem bele... Tehát állandó tv-kabaré lesz januártól. — A Rádió Kabarészínházában sem hallottuk mostanában?! — Onnan legalább tíz éve ki vagyok tiltva. — Miért? — Bizonyára nem ettem meg a „mákostésztát”... Nem tudok erre a kérdésre mit válaszolni... — Nem is olyan régen megalakult a „Három K.” (Kazal, Kabos, Kibédi). Mi lett vele? — Ezt a próbálkozást megbuktatta a kritika, de nem a közönség. Azóta nagy dolgok történtek, a három K- ból kettő elment a Vidám Színpadtól (Kazal, Kabos), és ez az az év, amikor majd ismét együtt lesz a „csapat”, illetve pontosan a „Három K.”, mert úgy jómagam, mint Kazal Laci a közeli napokban tér vissza régi otthonunkba, a Vidám Színpadra. Most folynak az előkészületek, és szeretnénk ismét együtt valami nagyon jót nyújtani a közönségnek. — A tűzoltózenekar mellett mit szeret még? — Mozi bolond vagyok, a másik hobbim a keresztrejtvény. Ez a kettő nyújtja a teljes kikapcsolódást, no persze, a női nem mellett. — A jövő terveiről lenne szíves mondani néhány szót? — Rengeteg tervem van, melyeknek egy közös mottója: sokat szeretném még nevettetni a közönséget. „SZÉGYEN, HOGY SÍROK”, „NE FÉLTS!” — FÁBIÁN ÉVA — Mivel szólóénekesként nem túl régen köszönthetjük, arra kérnénk, elsőként néhány szóban vázolja eddigi pályafutásának főbb állomásait. — A Magyar Rádió gyermekkórusában szólóénekesként kezdtem, így szinte gyerekfejjel már az egész világot bejártam. Az 1972-es Ki mit tudón az általam megalakított „Kócbabák”- kal léptem fel, majd 1974- ben a Neoton együttessel közösen, mint Neoton família (ami csupán zenei házasságot jelentett) léptünk fel. Hat évig dolgoztam velük, mialatt elvégeztem a Rádió Tánczenei Stúdióját, és 1980-ban kiléptem az együttesből. Egyedül kezdtem el dolgozni. Márciusban már az NDK-ban szerepeltem, júniusban pedig a rostocki fesztiválon három díjat nyertem. Ezután Bulgária következett, ahol nemzetközi gálaműsoron léptem fel a rostocki fesztivál díjazott énekeseivel. Egyhetes jugoszláv vendégszereplés következett, majd ez év tavaszán kéthónapos turné Kaliforniában. Ami a legfontosabb számomra, hogy elkészült első nagylemezem anvaga, melyet elfogadtak, és talán januárban veszszük fel. Anyagát Menyhárt János és Demjén Ferenc írta. Hajas György nevét is meg kell itt említenem, aki szerintem remek szövegíró. A lemez tervezett címe: „Éjszakai repülés”. Úgyszintén fontosnak tartom jelenlegi országos turnénkat, amely mintegy ötven előadást jelent és kb. 150 ezer ember előtt mutatkozhatok be. — Milyen irányzatot követ? — Slágerzenét szeretnék énekelni, hiszen popénekes vagyok. Bob Dylan és a Beatles zenei stílusából szeretnék hangulatot meríteni. — Kedvenc szerzői? — Menyhárt János, Demjén Ferenc, de más zenéjét is szívesen énekelem, ha a melódia tetszik. — Miért vált ki a Neoton famíliából? — Nem vált valóra a közös szerepléssel kapcsolatos elképzelésem. — A jövőt illetően milyen elképzelései vannak? — Csak annyit tervezek, amennyi az optimális és ami elérhető. Most a nagylemez foglalkoztat. Egy új énekesnek sokat jelent egy ilyen lehetőség, mert képet adhat az előadó zenei és emberi világáról. Ha ennek nem lesz sikere, több lehetőségem nemigen lesz. Szeretnék mindenkinek énekelni, minden korosztálynak, no, persze, akik a popzenét kedvelik. — Köszönjük a beszélgetést. Prokop Gyula
