Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-28 / 253. szám

1981, október 28., szerda Színházi jegyzet Tévedések vígjátéka Mindenki a fedélzetre! — kiált a kapitány, s a matró“ zok valamennyien előrohan­nak, tesznek-vesznek, nyü­zsögnek, közösen próbálják segíteni a hajót. Regényes történetekben szokott fel­harsanni efféle parancs, amikor viharba kerül, vagy éppenséggel léket kap a gá­lya. Mindez pedig a Békés megyei Jókai Színház leg­utóbbi bemutatója után ju­tott eszembe, hiszen a „ka­pitány” — a színlap tanúsá­ga szerint — 18 színészt és 15 csoportos szereplőt szólí­tott a „fedélzetre”. Igaz, ná­lunk nincs szó sem viharról, sem zátonyra futásról, de az ügybuzgalom mégis elkél, hiszen a sekély állóvízből, a szellemi szélcsendből csak friss áramlatok, tehetséges sokat-akarások vihetik to­vább a bárkát. Mint a falat kenyérre, olyan szükség van most minden jó bemutatóra, hiszen a közönség igényes kiszolgálásával ezek az ese­mények jelzik az utat, ad­nak arculatot a színháznak. Mert a jellegtelenségnél na­gyobb sorscsapás aligha képzelhető el, ami egy tár­sulatot érhet. Ha siker, hát legyen Shakespeare! így került színre a Tévedések vígjátéka. Ősbemutatóként, Sztevano- vity Dusán és Madarász Iván munkája nyomán e da­rab musicalváltozata. Mi­előtt e különös szerzőhár­mas együttműködéséről bár­mit szólnék, hadd reagáljak egy epés megjegyzésre. Az előadás után, a ruhatárnál topogva, megütötte a fülem egy mondat. Bizonyára te­metkezési ügyekben járatos az a férfiú, aki arról beszélt, hogy csak a rövid poriadási időnek köszönhető, ha Shakespeare nem forog a sírjában ... Mivel elképzel­hető, hogy mások is „csak” Shakespeare tiszteletére men­nek színházba, ismét felhív­nám a figyelmet: most egy új mű, a Tévedések vígjáté- ka című musical kerül szín­re. Szentségtörésnek tartják a remekmű átdolgozását? Miért? Hiszen a fiatal zene­szerzők nemcsak Shakes­peare szelleméhez, de az eredeti szöveghez is • hűek maradtak. Saját szemükkel látva, sajátos művészi esz­közeikkel kifejezve erősítet­ték a mű egy-egy gondola­tát: az erőszak bemutatását, az ember kiszolgáltatottságát és diadalát a vakvéletlen el­lenében. Merészségnek tű­nik szellemóriást választani „társszerzőként”? Az bi­zony! Shakespeare—Szteva- novity—'Madarász! Hátbor­zongató bátorság kell ilyen szerzőhármas létrehozásához. Tisztelet a bátraknak! Persze, hogy nem mérhető a bemutatott musical az ere­deti vígjátékkal. De ha a világirodalom csúcsait vesz- szük mércének, ugyan ki ír­hat friss, új darabokat? Klasszikusok előtt remegő kézzel, tétova gondolatokkal pedig nem lehet a közönség­hez szólni. A Sztevanovity— Madarász szerzőr ros vi­szont hozzánk szól, mai gon­dokat, gondolatokat tolmá­csol, figyelemre méltó esz­közökkel. Természetes az is, ha alkotásuk nem sikeredett teljesen csiszolttá, egyenle­tessé. Ám, szerencsére, a ki­sebb döccenőkön átsegít Shakespeare, aki új köntösé­ben láthatóan jól érzi magát. S ha a musical jó csillagzat alatt született — remélem így van! — akkor egyszer talán még büszkék lehetünk arra, hogy itt, a békéscsabai színpadon csendültek fel először daliamai. Két ikertestvér kalandjai­ról, egymás fel nem ismeré­séről, félreértésekről, téve­désekről szól a vígjáték, s az eredei alkotás cselekmé­nye szálán szövődik a musi­cal. A darabot színpadon megelevenítő Rencz Antal és Vngár Tamás rendezők a shakespeare-i mű és az új zenés játék összekovácso­lásán, ötvözésén munkálkod­tak — sikerrel! Látványos, pergő, gondolatokban gazdag előadást, kellemes színházi estét szereztek a közönség­nek. Itt kell egy kis kitérőt ten­nem. Akik most egy áram­körhöz kapcsolódunk — az újságolvasók, a „színházat csináló emberek”, a nézők és e sorok írója —, tételez­zünk fel egymásról annyi szellemi nagykorúságot, hogy ne csak a fergeteges dicsére­tet, a művi-ovációt vegyük elismerésnek. Alkalmanként a kételkedés, a másfajta vé­lemény meghallgatása viszi előbbre közös ügyünket. A bemutató egy-egy csúcspont­ján és a végén pirosra tap­soltam a tenyerem. Ugyanaz­zal a kézzel írom le: tetszett az előadás. Ám mivel nem tisztem — és nem is kenye­rem ! — a mellébeszélés, han­got kell adnom ellenérzése­imnek is. Kezdjük a végén. Érdekes ötlet volt Shakespeare sze­mélyének megjelenítése. Gyurcsek Sándor keltette életre (pompás maszkírozás- sal). Bölcs, fanyar, életbe be- lenyugvó volt ez a néma- Shakespeare. De hogy miért kellett ágrólszakadt figurá­nak lennie, akit a vasfüg­göny előtt kőkorszaki Frédi módjára „kizárnak”, ezt bi­zony nem értem. (Talán egy­fajta önirónia?) Az előadás koreográfusa, a vendégként közreműködő Széki József értő módon bánt embereivel. Ragyogóan mozgatta a „kart”, a tengeri vihart el­beszélő jelenete pedig mes­termunka volt. Érthetetlen tehát, miért nem vette észre, hogy a színpadi zárókép me­rev tabló, század eleji isko­lások év végi csoportképe (elöl guggol egy sor kicsi, mögöttük lócán ül a tanári kar, hátul állnak a nyurgáb­bak). A Munkácsy-díjas Gyarmathy Ágnes tervezte a díszletet és a jelmezeket. Körösi árvíz 1980-ban, múzeum a majorban, könyvszemle Megjelent a Békési Elet Vajda Márta és Kővári Judit az előadás egyik jelenetében Fotó: Demény Gyula Ami színt a szivárvány ár­nyalataiból ki lehet keverni, azt mind életre keltette, szé­pen, harmonikusan, a játé­kot segítve. Munkája nyo­mán tanítani lehetne, hogyan kell jelmezek segítségével pezsgést, vérbő kavargást színpadra varázsolni. Dísz­letével már nem tudtam mindig azonosulni. Izgalmas volt a csillámpapírral tapé­tázott háttér, amit de na­gyon sok módon lehet meg­világítani! Játszottak is a fényekkel, talán a kelleténél is többet. A színpad köze­pén elhelyezett emeletes „ka­litka” a dinamikus játék kelléke, ám ugyanezen a színpadon, néhány évvel ez­előtt (a Canterbury mesék előadásakor) ezt az ötletet már felhasználták. A szín­padképbe minduntalan be­lógatott hatalmas fóliazsá­kok pedig egy idő után zava- róak voltak. Gondolom, a rendezőknek sok fejtörést okozott, ho­gyan varrják el a zene és a prózai szövetek különböző szálait. Érzésem szerint a legszerencsétlenebb megol­dást választották: a színpad különböző pontjain elhelye­zett mikrofonok után kapa­rászó szereplők nem a jó ér­telemben vett komikus lát­vány részesei lehettek. A di- zőzök-táncdalénekesek példá­jára karikába hurkolt mik­rofonzsinór mindig kizökken­tett Shakespeare világából. És hogy más nézők is ha­sonló módon éreztek, bizo­nyítja Kővári Judit példája, aki néhány szál virág közé fogva oldotta a csupasz mik­rofon látványát, s énekéért zúgó vastapsot kapott. Mik­rofon ide, mikrofon oda, Vajda Márta olyan mély ér­zékiséggel búgta el Adriana panaszát, hogy ha sláger lesz a „volt egy tiszta múlt, volt egy tiszta szerelem” kezdetű dal, bizony nagyrészt az ő érdeme. Ez alkalommal is tanúi lehettünk, hogy egy jó színészi alakítás mennyire felerősíthet hibás elképzelést. Kátó Sándor figyelemremél­tó módon formálta a porko­láb alakját, de minél job­ban kellett figyelni rá, an­nál inkább erősödött bennem a kétely: mit keres ebben a syracusai világban egy bu­nyókesztyűs figura, URH- adóvevővel ? (Csak hogy ilyen is legyen? Minek?) Shakespeare szövege — és a dalok is! — jó alkalom a színészeknek, hogy „most aztán megmutassák”. Hála az égnek, így is történt. A sok jó alakítás közül is ki­emelkedett a Békéscsabán „újoncnak” számító PeT sőczy László, aki a komédiá- zás lélektisztító örömét hoz­va adta le névjegyét. A test­vérpárját vendégként ala­kító Felföldi László —szere­pe szerint is —■ kevesebb színnel, kicsit drámaibb fel­hangokkal, korrekt munkát végzett. De jó volt látni Hó­dú Józsefet, aki fürdött, lu­bickolt a szerepében, új meg új arcát mutatva, mégis mindig egyet bizonyítva: nagyszerű színész. Nagyidai István, mint ephesusi Drcr mió volt elemében — a kö­zönség igaz örömére. Szé­kely Tamás visszafogottabb szerepformálása és Szentir- may Éva kabinet-alakítása az est egy-egy fénypontjai voltak. Dekoratív jelenség a „szerecsen herceget” életre keltő Medgyessy Pál, aki szép magyar beszédével nagy nyeresége színházunknak. Bravúros „beugrással” mél­tán szerzett érdemeket Híd­végi Mária: az ördögi kis né­ger boszorka, Luca életre keltése fontos kezdet lehet a fiatal művésznő életében. A komédiázó Csiszár Nándor ismét nehéz helyzetbe ho­zott: már olyan sokszor le­írtunk minden dicsérő jel­zőt róla, hogy a krónikás szinte zavarban van, s ő pe­dig egyre frissebb, újabb lesz. Nagyszerűen sikerült a bemutatkozás színházunk új primadonnájának, Puszta­szeri Emíliának, aki máris azt jelzi, hogy érdekes egyé­niséggel gazdagodott a tár­sulat. Az eddig nem említett művészek — Kim Borbála, Szépláky Endre, Jancsik Fe­renc és Géczi József — ki- sebb-nagyobb szerepeikben valamennyien híven szolgál­ták az előadás sikerét. A stú­diósok is, akik láthatóan ko­molyan veszik a világot je­lentő deszkákat, megérde­melnek egy biztató csak így továbbot. Musicalről lévén szó, kü­lönös szerep jutott a zené­nek, és a Holpert János ve­zette zenekarnak, amelynek tagjai méltó módon tolmá­csolták a sokszínű muzsikát. Andódy Tibor Közművelődési és tudo­mányos folyóiratunk, a Bé­kési Élet ez évi 4. száma a napokban készült el a Kner Nyomda gyomai üzemében. A folyóirat új száma a Ta­nulmányok rovattal kezdő­dik, és abban elsőként Ra- konczai János „Az 1980. évi körösi árvíz és hatása Bé­kés megye településhálóza­tára” című cikkét közli. A szerző részletes — tábláza­tokkal és fényképfelvételek­kel — illusztrált elemzést közöl a Körösök árvizeiről, kiemelten mutatva meg az 1980. évi árvíz hatását a vidék településhálózatára. Megdöbbentő újra felidézni, hogy az árvíz és a hozzá kapcsolódó belvíz hatására több mint 800 lakóépület semmisült meg, ebből majd­nem ötszáz külterületen; az úthálózatban esett kár pe­dig hozzávetőlegesen 350 mii. lió forint volt, a mezőgazda­ságban 17 871 hektár került víz alá. Ebben a rovatban olvasható Kibédi-Varga La­jos írása „A marxizmus—le- ninizmus klasszikusai az if­júságról” címmel, Sz. Kürti Katalin cikke Jantyik Má­tyás festőművészről, és De- dinszky Gyula írása, mely­ben a békéscsabai evangéli­kus templom oltárát és an­nak alkotóját, Dunaiszky Lő­rinc szobrászt mutatja be. A folyóirat Művelődés című rovatában Király János foglalja össze a TIT tevé­kenységét a megye általá­nos iskoláiban, Steigerwald József pedig „Múzeum a majorban” címmel a gyulai Munkácsy Tsz-ben össze­gyűjtött régi használati tár­gyak, felszerelések múzeu­mát mutatja be az olvasók­nak. A szabadkai major Társastánc Szép versenyt láttunk Mezőkovácsházán szép ha­gyománnyá nemesedik a társas­tánc. 1979. óta minden évben többször kezdődik tánctanfo­lyam úttörő- és ifjúsági korosz­tályban, s önálló táncklub is alakult — megyénkben ez már a nyolcadik! —, 1980. elején. így egyre jelentősebb táncfó­rumoknak válik színhelyévé a kovácsházi művelődési ház: a nyár elején itt zajlott a XIII. orosházi nemzetközi táncverseny gálaestje, karácsony másnapján pedig táncos találkozó lesz, az utóbbi három évben tánctanfo­lyamot végzett növendékek rész­vételével. Vasárnap, október 25-én, 14 órai kezdettel Dj osztályos klub­közi társastáncversenyt rendez­tek a mezőkovácsházi művelődé­si központ színháztermében. Sze­ged 1, Békéscsaba, Gyula, Szeg­halom és Szentes 2—2, és Ko­vácsháza 4 párja mérte itt össze ügyességét, tánctudását. Az ifjú versenyzőknek — a D2-osztályban előírt — angol-, majd bécsi- keringőt, cha-cha-cha-t, a rock and roll versenytánc változatát: jive-ot, és csárdást kellett be­mutatniuk. A résztvevő 13 pár­ból hat kerülhetett a döntőbe* A verseny a következő ered­ményekkel zárult: első helyen egyik tanyaépületében be­rendezett kiállítást sokan fel­keresik. A gyűjtők egy pa­rasztszobát már berendez­tek, a konyha kialakításán most dolgoznak. Tímár Judit közlekedés­földrajzi vizsgálatai Szarvas és Gyoma térségében a kö­vetkező közlemény tárgya, a Vita rovatban pedig véle­ményt olvashatunk R adnai Mikes „A dombegyházi At- tila-hagyomány új megvilá­gításban” című munkájáról. A Békési Élet egy-egy szá­mában mindig sokoldalú tá­jékozódást nyerhet az érdek­lődő azokról az emlékekről, dokumentumokról, melyek a vidék kulturális életének múltját gazdagítják. Ez al­kalommal — többek között — Bilibok Péterné ír Dor- ner Józsefről, aki a múlt század közepén a szarvasi gimnázium tanára volt, Pócs Éva pedig Diószegi Vilmos gyűjtése alapján a magyar- országi románok néphitéről közöl kis tanulmányt. Sok könyvet mutat be a folyóirat Szemle rovata. A jelentősebb írások: Kiss Gyula értékeli Tóth Lajos „Tessedik Sámuel pedagó­giai reformtevékenysége” cí­mű munkáját, Zalai György az „Agrárpolitikai és ag­rárátalakulás Magyarorszá­gon (1944—1962)” című, az Akadémiai Kiadónál, Balogh Sándor és Pölöskei Ferenc által szerkesztett tanul­mánygyűjteményt. A folyó­irat új száma ezúttal is az időszak kulturális krónikájá­val és a „Békés megye az országos napi- és hetilapok­ban” című bibliográfiával zárul, melyet Szabad Olga állított össze. (s—n) végzett Baukó Attila—Ledzényi Éva, Békéscsabáról. Második lett a Jávorkai György—Nagy Zsuzsa páros, akik Szeged színeit képvi­selték. A harmadik helyre mező­kovácsházi táncosok kerültek: Földi János—Tóth Ildikó. Érde­mes megemlíteni még a Pozsár Zoltán—Pelle Gabriella mezőko­vácsházi versenyzőket, akik — bár csak az ötödik helyre kerül­tek a vasárnapi versenyen — bi­zonyára rövid időn belül előke­lőbb helyre küzdik fel magukat a táncos ranglistán. A győztesek­nek járó jutalmakat Arnóczky József, a művelődési központ igazgatója adta át. A verseny szünetében a ko­vácsházi úttörötáncosoic tartottak színvonalas táncbemutatót. Szűcs József MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Diákfélóra. 8.57: Honegger: III. szimfónia. 9.26: Bangó Margit cigánydalo- kat énekel. 9.47: Kis magyar néprajz. 9.52: Tarka mese, kis mese. 10.05: Hangos, zenés olvasó­könyv. 10.20: Klarinétnyelven. 10.35: Szerpentin. 11.35: A Prágai kamarazenekar játszik. 12.35: Magvetők. 12.55: Operaslágerek. 13.25: Dzsesszmelódiák. 14.29: Literatúra. 15.10: Egy amerikai Párizsban. 15.17: Bárdos Lajos saját műveit vezényli a Magyar Rádió és Televízió énekkara élén. 15.28: MR 10—14. 16.10: Kritikusok fóruma. 16.20: Magyar szerzők vokális műveiből. 17.07: Követési távolság. 17.32: Nótacsokor. 18.15: Hol volt, hol nem volt . . . 19.15: Kilátó. 20.00: Solti Károly nótákat éne­kel. 20.35: A kamarazene kedvelőinek. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: A Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola énekkara Mozart-műveket énekel. 22.45: A szépség kutatása. 23.00: Bikfalvy Júlia népdalokat énekel. 23.20: A cigányprímás. 0.10: A Morley együttes Morley- műveket játszik. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Fehér Sándor népi zene­kara játszik. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Idősebbek hullámhosszán. 9.28: Válaszolunk hallgatóink­nak. 9.43: Sass Sylvia operettfelvéte­leiből. 10.00: Zenedélelőtt. 11.33: A Szabó család. 12.03: Fiatalok népzenei műsora. 12.33: Tánczenei koktél. 13.25: Útikalauz üdülőknek. 13.30: Labirintus. 14.00: Kettőtől négyig . . . 16.00: Mindenki iskolája. 16.35: Tudományos könyvespolc. 16.40: Fiataloknak! 17.30: ötödik sebesség. 18.33: Daloló, muzsikáló tájak. 18.54: Zenei Tükör. 19.24: A hanglemezbolt könnyű­zenei újdonságai. 19.45: A beat kedvelőinek. 20.33: 139-660. A Magyar Rádió automata közönségszolgá­lata. III. MtJSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Zenekari muzsika. 11.05: Üj operalemezeinkből. 11.40: Szimfonikus könnyűzene. 12.10: Haydn műveiből. 13.07: Fehér köpeny. 13.48: Szimfonikus zene. 15.46: öt földrész zenéje. 16.00: Manfred Mann és a7 Earth Band 1978-as „Watch” (Fi­gyelj !) című lemeze. 16.40: XIII—XIV. századi dalla­mok. 17.00: A véges végtelen. 17.30: Romantikus zongoraművek. 19.05: Bach-művek. 20.21: Külföldi tudósoké a szó. 20.36: Mi újság a magyarországi operaszínpadokon. 21.36: Henryk Szeryng hegedül. SZOLNOKISTŰDIÖ 17.00: Hírek. 17.05: Új felvételeinkből. A szol­noki Rodeo country együt­tes játszik. 17.15: Noteszlap. 17.20: Pár perc dzsessz. Szrbó Gábor gitározik. 17.30: Zenés autóstop. Közlekedé­si magazin. Szerkesztő: Vágási Kálmán. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A tegnap slágereiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. BUDAPEST. L MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Fizika. (Alt. isk. 6. oszt.) (f.-f.) 9.05: Földrajz. (Alt. isk. 5. oszt.) (f.-f.) 9.30: Magyar nyelv. (Alt. isk. 1. oszt.) 9.50: Stop! 9.55: Delta, (ism.) 10.20: Hölgy kaméliák nélkül, (ism., f.-f.) 11.55: „Életet az éveknek.” (ism., f.-f.) 12.25: Lehet egy kérdéssel több? (ism., f.-f.) 14.10: Iskolatévé. Stop! (ism.) 14.15: Magyar nyelv, (ism.) 14.30: Földrajz, (ism., f.-f.) ■ 14.55: Fizika, (ism., f.-f.) 15.20: Neveléslélektan, (f.-f.) 16.00: Hírek, (f.-f.) 16.05: Zenés egyveleg. 16.20: Kertünk — udvarunk, (f.-f.) 16.40: Reklám, (f.-f.) 16.50: Szovjetunió—Csehszlová­kia. VB-selejtező labdarú­gó-mérkőzés. A szünetben: Reklám, (f.-f.) 18.45: Csúzli. 18.55: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. (f.-f.) 19.00: Rfeklám. (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: „A megsebzett bolygó.” 20.25: „Űj” Scotland Yard. Char­lie papa. 21.15: Az Express együttes műso­ra. 21.45: Goldoni: A kávéház. 22.40: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Strauss: Rózsalovag. Közben: 21.10: Tv-híradó 2. BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 17.10: Zenei újdonságok. 18.25: Dalok. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Gazdasági figyelő. 19.45: Nők világa. 20.30: Hangtalan összeesküvés. Kanadai film. 21.55: Könnyűzene. 22.10: Tv-híradó. BELGRAD. I. MŰSOR 16.45: Gyermekműsor. 17.15: Jugoszláv kosárlabda-baj­nokság : Cibona—Partizán. 18.45: Zenebarátok. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Szabad szerda'. 21.15: A forradalom alakjai. 22.00: Tv-napló. 2235: Zene kotta nélkül. II. MŰSOR 17.15: Riport a Partizán—Hajdúk labdarúgó-mérkőzésről. 18.45: Művelődési műsor. 19.15: Kulturális szemle. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Külföldi tv-dráma. 21.35: Zágrábi körkép. 21.55: Szerelem falusi módra, (ism.) SZÍNHÁZ 1981. október 28-án, szerdán este 19 órakor Szarvason: Tévedések vfgjátéka MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Edénkért a sikátorban, 8 óra­kor : Országúton. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: I, mint Ikarusz. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Erőd az ős­erdőben, fél 8 órakor: A nagy álom. Gyulai Erkel: Jöjjön el egy kávéra hozzánk! Gyulai Pe­tőfi: 3 órakor: A kiskecske bá­nata, 5 és 7 órakor: A játékszer. Orosházi Partizán: Kopaszkutya.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom