Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-04 / 233. szám
0 1981. október 4., vasárnap KULTURÁLIS MELLÉKLET Értékváltás Két hírt olvastam, nem is • •open a közelmúltban, de azóta sem hagynak nyugton. Host, hogy eszembe jutottak, mét eltűnődöm: összefüggést gyanítok közöttük. Az egyik hír arról tudósított, hogy az előjegyzett autókra befizetendő előleg fölemelése után százezer igénylő közölte a Merkúrral: igénylését visszavonja, nem fog autót venni. A másik hír így szólt: „Állat- és kirakodóvásárt tartottak ... Zalaegerszegen A legtöbben igáslovat akartak vásárolni, párjáért hetvenezer forintot is fizettek.” Az összefüggés pedig, amelyre gyanakszom, paradoxonfélében is kifejezhető, valahogy így: a két áremelkedés korántsem jelent egyformán értékemelkedést. Az igásló árának emelkedése az igásló értékének emelkedését jelzi; minél drágább lesz viszont az autó (és hajtóanyaga, a benzin), ez annál inkább az autó értékcsökkenését fogja jelenteni. Nem kell az autó, mert drága; és kell a ló, tehát drága. Miféle folyamat rejlik e mögött a paradoxonféle mögött? Én értékváltás-folyamatnak nevezem: még nem is lett általánossá az autó nálunk, még épp csak most kezdtük státusszimbólumból használati értékké háziasíta- ni korunk ipari futóvadját, az autót, még" nem is alakítottuk ki igazán az úgynevezett autós életformát, már szakítanunk is kell vele. Üj értéket kell keresnünk helyette, új értékformát. -Olvastam Szabó L. István washingtoni tudósítását a Népszabadságban arról, hogy Amerikában, ahol csakugyan általános volt az autós életforma, milyen látványos jelei vannak már az életformaváltásnak. Ezt írta: „Most tehát az emberek, ha beosztóak, rendesen eljutnak a munkahelyükre, el tudják intézni a bevásárlásaikat, de azt már meg kell gondolniuk, hogy milyen távolságra mennek vendégségbe... A következmény: ritkul a társadalmi érintkezés ... Az emberek a korábbinál sokkal többet üldögélnek otthon, és ez a kényszer- helyzet rontja a közérzetüket.'A sajtó az életforma válságáról cikkezik,-és naponta halljuk a borúlátó jóslatokat: ami eddig történt, csak a kezdet.” Eddig az idézet, és itt áll előttem a kérdés: kezdjek-e én is borúlátó jóslatokba? Nincs kedvem hozzá, hiszen ezt az autóspéldát csak azért hoztam szóba, hogy elmondhassam: korántsem egyedülálló jelenségről van szó. Az a folyamat, amelyet értékváltásnak neveztem, korunk egyik legáltalánosabb és legjellemzőbb folyamata. Drámaian azt is mondhatnám: a gyors értékváltások valóságos meteorológiai viharaiban élünk. A régebbi korok embere az állandóságot kapta alapélményként. Félötte a megrendíthetetlen Örökkévaló uralkodott, talpa alatt a világegyetem központját jelentő Föld nyugodott, körülötte mozdíthatatlan emberi viszonyok: az úr a pokolban is úr, az apa korlátlan családfő, a család szent, a tulajdon boldogító, a jó elnyeri jutalmát, az emberi rend Istentől való tárgyi és erkölcsi értékei pedig változatlanok. Erre a bizonyosságra nemcsak életprogramot lehetett éDÍteni. hanem dinasztiaterveket. sőt. századokra szóló kormányzati konceociót tvaev konceociótlanságot) is Ma, ahogyan divatosan mondjuk, felgyorsult az idő, s a változandóságot kapjuk alapélményül. Fölöttünk a szupernova-robbanásos kozmosz uralkodik, alattunk a bolygómilliárdok egyikévé zsugorodott Föld imbolyog, körülöttünk drámaian változó emberi viszonyok: aki tegnap úr volt, ma alattvalói üldözöttje, aki istenként vagy népvezérként imádtatta magát, holnap politikai szörnyeteggé vagy szélhámossá degradálódik, az apának megingott családfői egyeduralma, a család labilis életközösség, a tulajdon veszedelmes teherré válhat, nemhogy a jó, még a fossz sem nyeri el bizonyos jutalmát, az emberi rend nagyon is az embertől való — tárgyi és erkölcsi értékei tehát szüntelenül változnak. És ezeket a változásokat nem történelmi léptékekben, nem is generációnként éljük át, hanem sűrűn: egyik évtizedről, egyik évről, egyik percről a másikra. Nem veit még korszak a történelemben, amelynek emberei ilyen változászáporban éltek volna. Gondoljunk a kevésbé jelentős értékekre, a külsőségekre, a divatra. Egy évtized alatt a következő értékváltásokat éltük át, találomra és fontossági rend nélkül sorolom őket: — Diadalmasan magasra emeltük a műanyagot, övé a jövő — mondtuk. És kivételes értékként becsültük a nylonharisnyát, az orkánkabátot, a műanyag padlót. Most azt mondjuk: éljen a természetes anyag, övé a jelen, a jövő. És kivételes értékként becsüljük a tiszta élő gyapjút, a lenvászont, a faparkettát. — Az ifjúság dacos lázadással tett hitet a beatzene, a hajbozont, a toprongy mellett, és erkölcsi fölénnyel mosolygott a szülők zenéjén, fejformáján, viseletén. Most pedig kellős közepén vagyunk az úgynevezett nosztalgiahullámnak: az ifjúság dacos lázadással tesz hitet a szülők melodikus zenéje, a nagyszülők népzenéje, a rövid haj és a diszkóelegancia mellett. — Azt mondtuk: vége a szénkorszaknak. Éljen az olaj és a földgáz, övé a jövő. És most valóságos diadal- jelentésként hallom a hírt: új feketeszéntelepet találtak a Mecsekben. Vége a falusi csikótűzhelyeknek, kemencéknek, vaskályháknak — ezt is mondtuk. Most mondtuk, tegnap. Vajon holnap nem nő-e meg a becse falun a kukoricacsutkának, a Tőzsének, a szárízíknek? De mi itthon, Magyarországon, és minden ember a kelet-európai térségben, átélünk és átéltünk olyan értékváltást is, amelyet a forradalmi társadalomváltás hozott és hoz magával. Átéltük például a címek- rangok teljes értékvesztését. És most tanúi vagyunk ací- mek-rangok újabb értéknövekedésének: a doktor úr, a tanácsos úr ma ismét jól cseng, és divatja van a családfakutatásnak, a kutyabőr- és címerkészítésnek. Átéltük az elegáns öltözködés és az úgynevezett jó modor értékvesztését. Most tanúi vagyunk egy általános öltözködési versengésnek. A jó modor értéknövekedésének, sajnos, kevésbé. Átéltük a tulajdon teljes értékvesztését is. Akinek háza, kertje, telke volt, menekült tőle, ha kádereZték, letagadta, vagy pirulva vallotta be: a hivatalos értékhierarchia legtetején a nincstelen ember állott. Most tanúi — és részesei — vagyunk egy általános saját ház, saját kert, saját telek versengésnek. 'S. Átéltük a magántörekvések értékvesztését is: a hivatalos értékhierarchia legtetején az az ember áll, akinek minden törekvése a nagy kollekti- vumra irányult — de nem folytatom. Csak annyit most már, hogy itt is gyanakszom egy összefüggésre. Arra az csz- szefüggésre, amely a viharos értékváltások és a világ mai erkölcsi állapota közt fennáll. Nyilvánvalónak látszik ugyanis: ha a magatartásfogódzók állandóan ledőlnek mellőlem, erkölcsiekben is elbizonytalanodom. De én nem panaszkodom emiatt, sőt, örülök annak, hogy ilyen viharos korban élhetek. Már csak hiúsági okokból is: annál nagyobb az érdemem, minél megpróbálóbb időkben tudom megőrizni, úgy, ahogy erkölcsi tartásomat. Faragó Vilmos Kékesi László bélyeggrafikai kiállítása Szarvason Fegyelem és fantázia Kékesi László grafikusművész az utóbbi 25 év munkájából ritkán látható és bőséges anyagot hozott a szülővárosában rendezett kiállításra. Zömében bélyegek ezek, abból is az eredeti, tehát a felnagyított tervek, de linómetszetű ex librisekben és rézkarcokban is gyönyörködhet a tárlatlátogató a Tessedik Múzeumban. A művész nagy formátumú alkotások — freskók és üvegablakok — után jutott el a kis- grafikához, s műhelye a Pénzjegynyomda volt, ahol az általa tervezett magyar bélyegek száma meghaladja a 200 darabot, a külföldnek készültek pedig a félezret, s a megrendelők között ott van Vietnam, Mongólia, Libanon, Jordánia, s az arab emirátusok és sejkségek is. A magyar bélyeg nemzetközi előretörése és elismerése — melynek sikerét a bélyeg- gyűjtők nagy érdeklődése jelzi — Kékesi sikerét is jelenti. A kiállítás a józan fegyelmezettség és a fantázia birodalmának ötvözete: bélyegvilág. Különös területe a képzőművészetnek, ahol kemény törvények uralkodnak, s szorítják keretek közé az alkotó képzeletet, ám a küzdelemnek nyoma sincs — pem is lehet. A kész munka maga a könnyedség, olyan, mintha csak egy ihletett pillanat műve lenne. Ugyanakkor minden egyes darab a kötöttségen aratott győzelem, hisz a műfaj ennek a legyűrését feltételezi és kívánja meg, már csak a bélyeg mérete miatt is. A csöppnyi terület tömörítésre kényszerít, kom- pozíciós fegyelemre, s rendkívül finom és érzékeny vonalvezetésre. Mindez viszont, felszínre hoz olyan grafikai erényeket, amelyek egy tehetséges, sokoldalúan képzett művész esetében egyéni kifejezésmódhoz vezetnek. És olyan művészi tulajdonságokat alakít ki, amelyek ebben a. kicsiny térben is a való élet igazi nagyságát képesek ábrázolni. Kékesi László birtokában van ezeknek az erényeknek. A bemutatott sporttémájú bélyegek a mozdulatok dinamikáját és szépségét ragadják meg, ötvözve a szín- és formahatást a sportágak,jel- legzetességeivel. Híres bélyegek ezek, világbajnokságok és olimpiák emlékeit idézők, köztük olyan pompás darabokkal, mint a montreali és müncheni olimpiai -sor, vagy az argentínai labdarúgó-világbajnokságot köszöntő blokk. Más, de ugyancsak kifejező a szellemi sport, a sakk jegyében született bélyegsor. A régi idők kocsijairól nyújt ízelítőt a Magyar Autóklub megalakulásának 75. évfordulójára készült hat bélyeg, melyek között a gépkocsiiparban jelentős fordulatot hozó 1908-as Ford „T” modell is szerepel. Ez, és a többi is a romantika és elegancia finom együttese. A technikai bélyegek közül meg kell még említeni a repülés történetét megörökítő Ika- rusztól az űrrakétáig című sorozatot, melynek indító darabja szépen jeleníti meg a hagyományos és modern Ika- rusz-felfogást, egy másik pedig a magyar repülés hőskorát. Az egész együtt viszont az ünnepélyes egyszerűségével az emberi értelem nagyságát. Külön világ Kékesi munkásságáról a flóra és fauna. Virágai precízségük mellett szemet gyönyörködtetőek, s törékenységük szinte megható, a természet szépségére való rácsodálkozás. A sokféle állatbélyeg hasonlóképp: a pávás sorozat színpompája, a védett állataink rajz- és színösszhangja, vagy a Mongóliának készült macskasorozat különlegessége, és a külföldön talán a legnagyobb sikert aratott rovar- és lepkesorozat. De az érdekességekhez tartoznak az arcképek is — Türr István,' Herman Ottó, Latinka Sándor, Zalka Máté, Rippl-Rónai —, továbbá az operajelenetek. Jó portrék és jellemző szituációk. A bélyeggrafika a mindennapok művészete, nagyobb közönséghez jut el, . mint bármi más, mert rengeteg ember kezén megy keresztül. Tudást nyújt, szépséget közvetít, esztétikai élvezetet szerez minden darabja. Ezt a hatást sokszorozza fel és adja külön-külön minden érdeklődőnek a szarvasi kiállítás, melynek értő elrendezése is a művész munkája, s amelyet október. 18-ig lehet megtekinteni. Vass Márta Varsa Zoltán: Z. történései Orromban halál karikája, lábam megvetem — beleroppan. Szememben bomlott, vad szivárvány, bámulnak hülyén izgatottan. A kötél az enyészethez kötve. Se arc, se kéz. Csak fájdalom. Csak állok itt! Halálos én-ben. Érik a csönd — nő az iszony. * Fekete-fehér madarak, virágok, halak, bogarak nyüzsögnek homlokom körül, mi voltam: tűnődve szétrepül. s lehull sután arcom, hitem, szerelmeim, én-rendszerem gyűrötten — értelmetlenül. s * — „Szorítsa ökölbe a kezét...!” Szúrás. Jód-illat. Hallgatás. Ha lehetne üvegek neszét, lemezkék kecses koccanását szórabírni. Most! Azonnal! Mert igenis! Tudni akarom! Mi rejtőzik a kettős' spirál- örvények között? Génjeim, vérem, csontom, zsigereim labirintusában bolyongó jaj vagyok csupán. Terebélyesedő pusztulásom lombját csodálni fordul szemem vörös-fehéren magam mélyébe látni, iszamos csöpp csupasz gyerek szipogását kilesni, megérinteni az érinthetetlent, . narcissus-bánattal, sóvárgással a hús vöröslő iszapjába olvadt történéseim után kapkodva, ördöngös kuporgással az enyészet árnyékában. Mert nem csak fájni — tudni is akarok .... A félelem üveglemezei közé szorítva a fény röpcédulái között tüntető magányos arccal, a meghőkölt ifjúságot hátrahagyva a csontig meztelenített jelenben, kifutva időmből, szembenézni a bizonyosság vakító fénycsóváival. Hunyorgok — szemet nem hunyhatok. * Szívemre szenny, arcomra szégyen sose hull, sose éghet. Élek. Testvérükként becéznek a pengeélű fények. Kóbor-szerelmű férfiként e szikkatag hazában. Sorsomat döngeti pribék, virrasztók hallgatásban. Világgá tágított jelen s ifjúságom marasztal. Kérlel kéretlen szerelem szirom-sebbel, vigasszal. Virág-vitorlás évszakom bukdácsol zöld hínárban. Szeretők — hulló csillagok örök múlandóságban. Vezérlő, áldott fényeik árnyékom beragyogják. Élek. Történek. Létezem. A többi mind: adósság.
